Gyógyulás

Rohadt negatív leszek. Ebből nincs gyógyulás. Lehet az állapotot stabilizálni, időnként nyugvópontra (remisszióba) hozni, és ha vaki szerencsés – amúgy az életében – annak élete végéig kitart ez. Semmilyen betegségből sincs gyógyulás. Egy nátha után is ott marad a szervezetben a bacillus által termelt ellenanyag… Egy alkoholistának is kitarthat élete végéig az absztinencia. De attól ő még az… (És hozzá még egy dolog: sokszor a személyiségben ez több torzulást okoz.) 

Hogy segítenek? Ki? At áter felírja a gyszert, a lógus vagy mindkettőből a terapeuta megpróbál megtanítani egy módszert, amit alkalmazni lehet, de nem változik tőle az alap. Hiába gondolom én végig,  mi a hibás reakcióm, ha elsőre már reagálok – másképp., mint azt a társadalom elvárná. Hiába akarok én autogén tréningezni, ha az agyam nem tud ellazulni. Ésr áadásu ezek még mindig csak technikák lennének ahhoz, hogy beilleszkedjek ebbe a társadalomba. Csányi Vilmos megmondta, hogy ez ember szabálykövető lény. És ha em az adott társadalom szabályait követi, egy másfajta értékrendét…

Szerző:

Belépett: 3 óra

Kleó

Blog kommentek: 14835Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 29-12-2012

15 gondolat erről: “Gyógyulás”

  1. Megvan, pontosan:

    „Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük ezeket, akkor ezt egy erősebbnek ítélt szabályrendszer jegyében tesszük.” (Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos – Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2000, 92. o.)

  2. Szerintem sok mindent ki kell próbálni, aztán hátha használ valami. A tünetet okozhatja pár dolog pszichésen is, mint a fejfájást meg a fosást is. Ma tüneteket gyógyítanak, kivéve mondjuk az antibiotikumokat, amik a tüneteket okozó bacikat ölik meg jó esetben. Az én véleményem ugye az, hogy az agyba kerülnek hétköznapi bélbaktériumok, ott termelik a kis enzimjeiket meg szaporodnak / pusztulnak, és ez befolyásolja az idegsejtek működését egy adott területen, ahova éppen beágyazták magukat.

  3. Az antibiotikumok nem ölik meg a bacikat, hanem a szaporodásukat gátolják… Csak „segítenek” a szervezetnek. Ami megöli őket az pl. a Sumetrolim. De az meg kumulálódik a szervezetben, egy szemét.

    A „pszichés” bajokat nem fizikai/kémiai dolgok okozzák, szerintem. Hanem a genetikai alapra épülő bánásmód. A kezelés – bárhogyan – tüneti.

  4. Idézet tőle: Kleó

    Hiába gondolom én végig,  mi a hibás reakcióm, ha elsőre már reagálok – másképp., mint azt a társadalom elvárná. Hiába akarok én autogén tréningezni, ha az agyam nem tud ellazulni. És ráadásul ezek még mindig csak technikák lennének ahhoz, hogy beilleszkedjek ebbe a társadalomba. Csányi Vilmos megmondta, hogy ez ember szabálykövető lény. És ha nem az adott társadalom szabályait követi, egy másfajta értékrendét…

    *

    Megvan, pontosan:

    „Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük ezeket, akkor ezt egy erősebbnek ítélt szabályrendszer jegyében tesszük.” (Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos – Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2000, 92. o.)

    Ezt a gondolatmenetet esetleg bővebben is kifejtenéd? Amúgy nem kedvelem Csányi Vilmost. 

  5. Hát úgy, hogy az egész gyógyításnak az a célja, hogy a(z adott) társadalom „hasznos” tagjává tudjál válni, vagy legalább a társadalmi elviselhetőség szintjére eljuss. De ami tolerálható (sőt!, akár hasznos) lehet pl. egy törzsközösségben, az itt nem elfogadható.

Írj megjegyzést

gyógyulás

Régen írtam. Azóta jobban vagyok. Persze vannak problémáim, pl. a nagyon erős szorongás, de a depresszió hála istennek elkerül. Jó a gyógyszer kombinációm, van munkám, élvezem a nyarat…Mi a javulás titka? Fogalmam sincs. Járok terápiára, az is sokat segít. Na meg a családom, a férjem, a gyerekeim. Mintha kisebbek lennének a hullámok. A mélység nem annyira mély, és a magasságok sem olyan magasak. Átlagos életem van. Annyira vágytam erre! Eddig leírni sem mertem, mert féltem, mi lesz ha elmúlik ez a törékeny egyensúlyi állapot…de nem tört el. Még mindig félek és nagyon tudok szorongani. Főleg a munkám miatt.Nem akarom elveszíteni és tulságosan meg akarok felelni. Próbálom magam tudatosan féken tartani. De jól vagyok. Nem akarok meghalni és észreveszem a jó dolgokat is! Hát, nagyjából ennyi, remélem, marad is ez az állapot

Szerző:

Belépett: 10 év

névtelen

Blog kommentek: 422Blog bejegyzések: 25Regisztráció: 10-08-2010

Írj megjegyzést