Rohadt negatív leszek. Ebből nincs gyógyulás. Lehet az állapotot stabilizálni, időnként nyugvópontra (remisszióba) hozni, és ha vaki szerencsés – amúgy az életében – annak élete végéig kitart ez. Semmilyen betegségből sincs gyógyulás. Egy nátha után is ott marad a szervezetben a bacillus által termelt ellenanyag… Egy alkoholistának is kitarthat élete végéig az absztinencia. De attól ő még az… (És hozzá még egy dolog: sokszor a személyiségben ez több torzulást okoz.)
Hogy segítenek? Ki? At áter felírja a gyszert, a lógus vagy mindkettőből a terapeuta megpróbál megtanítani egy módszert, amit alkalmazni lehet, de nem változik tőle az alap. Hiába gondolom én végig, mi a hibás reakcióm, ha elsőre már reagálok – másképp., mint azt a társadalom elvárná. Hiába akarok én autogén tréningezni, ha az agyam nem tud ellazulni. Ésr áadásu ezek még mindig csak technikák lennének ahhoz, hogy beilleszkedjek ebbe a társadalomba. Csányi Vilmos megmondta, hogy ez ember szabálykövető lény. És ha em az adott társadalom szabályait követi, egy másfajta értékrendét…
Bocs, sokat félregépeltem… Nem igazán szokok, de egyre jobban szétvertem a billentyűzetemet…
Basszus, hogy ismét szartok nekem reagálni… Pedig ez vitára/beszélgetésre igazán alkalmas téma…
Megvan, pontosan:
„Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük ezeket, akkor ezt egy erősebbnek ítélt szabályrendszer jegyében tesszük.” (Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos – Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2000, 92. o.)
Szerintem sok mindent ki kell próbálni, aztán hátha használ valami. A tünetet okozhatja pár dolog pszichésen is, mint a fejfájást meg a fosást is. Ma tüneteket gyógyítanak, kivéve mondjuk az antibiotikumokat, amik a tüneteket okozó bacikat ölik meg jó esetben. Az én véleményem ugye az, hogy az agyba kerülnek hétköznapi bélbaktériumok, ott termelik a kis enzimjeiket meg szaporodnak / pusztulnak, és ez befolyásolja az idegsejtek működését egy adott területen, ahova éppen beágyazták magukat.
Az antibiotikumok nem ölik meg a bacikat, hanem a szaporodásukat gátolják… Csak „segítenek” a szervezetnek. Ami megöli őket az pl. a Sumetrolim. De az meg kumulálódik a szervezetben, egy szemét.
A „pszichés” bajokat nem fizikai/kémiai dolgok okozzák, szerintem. Hanem a genetikai alapra épülő bánásmód. A kezelés – bárhogyan – tüneti.
Egyvalami használ – jó esetben – a HALÁL.
Úgy híjják, antimikróbás szerek. Azok ölik, de a mellékhatásaik hosszútávúak.
Hát igen, szerintem is az emberek 80%-a nem gyógyult, hanem csak (valameddig) tünetmentes. Pláne pszichés bajok esetében.
Az a „siker”, ha előbb hal meg, mint hogy előjöjjenek újra a tünetek…
Hiába gondolom én végig, mi a hibás reakcióm, ha elsőre már reagálok – másképp., mint azt a társadalom elvárná. Hiába akarok én autogén tréningezni, ha az agyam nem tud ellazulni. És ráadásul ezek még mindig csak technikák lennének ahhoz, hogy beilleszkedjek ebbe a társadalomba. Csányi Vilmos megmondta, hogy ez ember szabálykövető lény. És ha nem az adott társadalom szabályait követi, egy másfajta értékrendét…
*
Megvan, pontosan:
„Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük ezeket, akkor ezt egy erősebbnek ítélt szabályrendszer jegyében tesszük.” (Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos – Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2000, 92. o.)
Ezt a gondolatmenetet esetleg bővebben is kifejtenéd? Amúgy nem kedvelem Csányi Vilmost.
Jaj, hát személy szerint ünnepnapot tartottak a tanszéken, mikor végre elment nyugdíjba…
Melyik részét kéne bővebben kifejtenem, és milyen szempontból?
Jaaa, nagyon röviden: lásd: Antigoné.
Hah, nem tudom elmagyarázni, hogy mire vagyok kíváncsi.
Talán arra, hogy amit az első bekezdésben írtál, abból hogyan következett a második bekezdés?
„beilleszkedjek ebbe a társadalomba”
Hát úgy, hogy az egész gyógyításnak az a célja, hogy a(z adott) társadalom „hasznos” tagjává tudjál válni, vagy legalább a társadalmi elviselhetőség szintjére eljuss. De ami tolerálható (sőt!, akár hasznos) lehet pl. egy törzsközösségben, az itt nem elfogadható.
Ah, értem! Na ezen majd jól elgondolkozom.