Filmek a témában
Rég láttam. Akkor halálra idegesített. De most én vagyok összeomolva, így valószínűleg más szemmel nézném.
Számomra az egyik alapfilm:
Összeomlás
Mr.Jones- egy atomjaira esett ember története
A Zongoratanárnő is egy remekmű. Szerintem csak a "dilisek" értik igazán, mi zajlik a főszereplő lelkivilágában, úgyhogy ajánlom mindenkinek.
Filmek a témában, ami most eszembe jutott:
- Mezítlábas szerelem. (Barfuss, 2005)
- Veronika meg akar halni. (Veronika Decides to Die, 2009)
- Adam, 2009
Jó filmek, érdemes megnézni...
Shrink...még ez jutott eszembe fasza kis film sztem.
Porzac Nation...könyvhöz nem lehet hasonlítani
Sylvia...Sylvia Plath élete
nem vagy evvel egyedül
Nem egyértelmű számomra.
Nem egyértelmű számomra.
igen, az a deperszonalizáció. bocs h, nem válaszoltam. vagyis olyasmi. amikor idegennek érzed magad, a testrészeid stb.
a másik személyre vonatkozó figyelemre/megértésre írta felhasználó a dolgokat
De én olyankor nem egy másik beteget látok kívülről, hanem saját magamat.
Mintha kétfelé válnék.
úgy tűnik... mégis el kezdtem papolni :-/
hát ... most nem kezdek el papolni erről. bordi ügyben több elmélet is kering. valószínűsítik a korai sérülést... de nincs mindig erre bizonyíték. mert mi van, ha nem történik semmi különös épp csak az anya nem tudja megfelelően tartalmaznia gyermekét és nem tud adekvát válaszokat adni a gyerek érzelmeire... avagy képtelen jól tükrözni, vagy winnicotti értelemben épp csk nem tud elég jó anya lenni...
nem lehet egyfelől szemlélni... vagyis lehet, de érdemes több oldalról megvizsgálni.
meg eléggé összefolynak némely patológiák... a diff. diagnosztizálás nem olyan egyszerű.
a másik meg az, hogy valójában... nem is annyira lényeges, hogy kinek milyen dg-t adnak. sokkal inkább ő maga és a jól-létje a fontos.
nem lenne helyes azt gondolnom, hogy egy másik beteg. jobb azt gondolnom: vannak problémái. írtózom attól, hogy betegnek tekintsem a másikat. és utálom a "péciens" megjelölést is.
Borderline-t szokás érzelmi PTSD-nek is értelmezni. A PTSD mélyebben gyökeredzik az agyban, már a puszta percepcióba beleivódik a horror. Az érzelmi rendszerig igazából el se jut, csak valami hideglelős káosz állapotaként. Ezért vannak a PTSD-seknek flashbackeik, bordereknek meg mondhatni érzelmi flashbackeik vannak. De lehet hogy csak azért van ez a különbség, mert a borderek hároméves kor alatt traumatizálódtak, és azt nem tudja felidézni az agy, így hát nincsenek flashbackek.
Tényleg izgalmas, főleg mert egy másik beteg emberre objektívebben tekintesz, mint magadra, de aztán kezded látni, hogy lényegileg ugyanaz a bajotok, és így magadra is objektívebben tekintesz. Nekem pl. eddig a szorongásom 50%-át tuti az elmebajtól való félelem adta, és ezt szinte teljesen sikerült áthümmögnöm. Pár éve még hideglelést kaptam volna egy skizofréntől, ma már szinte vonzódom hozzájuk! 🙂
Borderline-t szokás érzelmi PTSD-nek is értelmezni. A PTSD mélyebben gyökeredzik az agyban, már a puszta percepcióba beleivódik a horror. Az érzelmi rendszerig igazából el se jut, csak valami hideglelős káosz állapotaként. Ezért vannak a PTSD-seknek flashbackeik, bordereknek meg mondhatni érzelmi flashbackeik vannak. De lehet hogy csak azért van ez a különbség, mert a borderek hároméves kor alatt traumatizálódtak, és azt nem tudja felidézni az agy, így hát nincsenek flashbackek.
Tényleg izgalmas, főleg mert egy másik beteg emberre objektívebben tekintesz, mint magadra, de aztán kezded látni, hogy lényegileg ugyanaz a bajotok, és így magadra is objektívebben tekintesz. Nekem pl. eddig a szorongásom 50%-át tuti az elmebajtól való félelem adta, és ezt szinte teljesen sikerült áthümmögnöm. Pár éve még hideglelést kaptam volna egy skizofréntől, ma már szinte vonzódom hozzájuk! 🙂
Borderline-t szokás érzelmi PTSD-nek is értelmezni. A PTSD mélyebben gyökeredzik az agyban, már a puszta percepcióba beleivódik a horror. Az érzelmi rendszerig igazából el se jut, csak valami hideglelős káosz állapotaként. Ezért vannak a PTSD-seknek flashbackeik, bordereknek meg mondhatni érzelmi flashbackeik vannak. De lehet hogy csak azért van ez a különbség, mert a borderek hároméves kor alatt traumatizálódtak, és azt nem tudja felidézni az agy, így hát nincsenek flashbackek.
Tényleg izgalmas, főleg mert egy másik beteg emberre objektívebben tekintesz, mint magadra, de aztán kezded látni, hogy lényegileg ugyanaz a bajotok, és így magadra is objektívebben tekintesz. Nekem pl. eddig a szorongásom 50%-át tuti az elmebajtól való félelem adta, és ezt szinte teljesen sikerült áthümmögnöm. Pár éve még hideglelést kaptam volna egy skizofréntől, ma már szinte vonzódom hozzájuk! 🙂
Az a deperszon..izé, az ami nekem szokott lenni ugye?
Amikor ketten vagyok és egyik felem nézi a másik felem véres kezét, mintha valaki másé lenne az a kéz.
azt hiszem, a PTSD-ről csak az tudja milyen szar, aki benne volt... (néha eszembe jut, hogy bár nem fizikai baleset kapcsán, olykor hasonló "tüneteket" produkálok... de csak hasonlókat, nem olyanokat. asszem sosem disszociálódtam vagy deperszonalizálódtam.
mindegy. ez mellékes.
az is egy izgalmas dolog, megpróbálni megérteni azt, amin mi nem mentünk keresztül... ez viszont csak korlátozottan lehetséges.
Ha kivennénk az időutazásos dolgot, akkor nagyjából egy PTSD-s beteget kapnánk, amennyire emlékszem a filmre. A blackoutok disszociációk lennének, a baleset kitörlődött az emlékezetéből, de többször újraéli stb.
végülis valóban enged erre asszociálni. a PTSD-t a baleset miatt gondolod? a disszoc. meg nagyon sok mindenhez társulhat...
Disszociáció, PTSD.
Nem baj ha a film pl. misztikus koncepciót épít a dologra, a lényeg hogy valahogy benne legyenenek a szorongásos betegségek.
a pillangó hatást minek neveznéd? vagy az nem az a film, amikor a pasi ise-oda ugrál az időben? mikor baleset éri őket? hmmm?
Egy csodálatos elme (skizofrénia)
Becéző szavak (kodependencia)
Pillangó-hatás
Birdy/Madárka