Beszéljünk a BPD-ről, avagy borderline a gyakorlatban
Köszi.
Akkor inkább SEMMI. Súlyosabbnál hangulatstabilizálót szoktak megpróbálni.
Szia! Érdeklődöm, hogy BDP-re milyen gyógyszeres terápia javallot, ha nem akudt a probléma, csak enyhe?
Szia Kleo,
Koszonom a valaszod. Tudom,h Eszter nem pszichologus,csak azert irtam neki,mert regebben emlitette,h ha van gondolatom-kerdesem,azt megoszthatom barmikor.
Nem akut a problemam,inkabb csak uj vagyok a temaban, par honapja diagnosztizaltak bpd-vel es 43 vagyok.
Mindig is ereztem,h vmi nem stimmel velem,illetve hogy vannak problemaim,de nem tudtam,h emiatt.
Szep estet,
Chloe
Ja, oda. Ha nem főzök, hiszti meg lebaszás meg mártírkodás meg sértődés meg ami a csövön kifér..., h eltart, h itt lakhatok, stb. stb.
Hova akartad írni Kleó? A Vidám halottmosóba?
Miért kell főznöd?? Ha nem főzöl, mi történik?
Ja, ezt különben nem is ide akartam írni, de belefér...
Ti mind, mind normálisak vagytok! Éjjel aludni? Amikor sötét van, és őrködni kell??? Majd délelőtt, meg kora délután. Akkor mások az őrök. Mind.
Éjjel, nem csak a gyerekre ébredtem fel (jaj, mikor már...), de ha megmozdult vmelyik kutyám... arra is. Délelőtt meg arra sem, ha bejöttek! a lakásba...
Ez megerőszakolása magamnak, amit mindig megkövetelt anyám... Vasárnap 10-kor!!! felpörgette a szovjetorosz csapágyas porszopót mellettem...
Azért dolgoztam 25 éven át du., meg olykor éjszaka, mert azt bírom!!! Bagoly-típus. Bezzeg az őskorban ebben nem volt semmmi különös... Ők őrködtek éjjel. Csak ez a hülyefaszvénszar ebédet akar tőlem max. 14-kor... Dögöljön már meg! Aztán én is kiszállhatok.
Szia, Chloe!
Eszter elég ritkán van fenn, és ő nem pszichológus. Kérdésedet tedd fel a pszichológus válaszol fórumba, de ő sem fog túl hamar válaszolni. Ha nagyon akut a problémád, jó lenne, ha felkeresnél egy szakembert.
Kedves Eszter,
Most erkezett el a pillanat,hogy szivesen irnek neked illetve kernek tanacsot a jovoben,mert egyre jobban el vagyok veszve es elegge egyedul vagyok ezzel a temaval. AKar itt,akar privatban szivesen megkeresnelek.
Koszonom elore is,
Chloe
Borderlinera értettem a nem diagnosztizáltak semmire dolgot. Tavaly előtt voltam először pszichologusnal,kb 3 hónapig jártam hozzá 2 hetente. Ennek azért lett vége, mert elkoltoztem. Majd visszajottem teljesen osszetorve, és valamikor télen kerestem fel újra. Elmondtam, hogy miujsag van, és erre mondta azt, hogy depresszió. A szorongast már az első találkozáskor mondta.
Ha nem diagnosztizáltk semmivel, akkor miből derült ki a depresszió?
Igen, többször, több helyen muszáj próbálkozni, hogy megtaláld a megfelelő terápiát/terapeutát.
Szia! Jó párszor már kitoltottem és mindig 40 feletti volt. Nyilván nem onindiagnozist kell alkalmazni, hanem segítséget kérni, ezt én is tudom.
Azért hagytam ott a terápiát, mert úgy éreztem, hogy nem elégít ki, nem figyel rám úgy a szakember. Lehet ez csak az én rossz meglátásom volt, de akkor így éreztem.
Egy orvos barátnőmnek felhoztam ezt a témát, hogy mi van ha ez és ez van. Azt mondta külső szemmel ő is ezt látja, de ő se nem pszichológus, se nem pszichiáter.
Szia!
Miért hagytad ott a terápiákat? Esetleg még lehetne próbálkozni mással, másvalakivel.
Mindig óva intik az embert az öndiagnózistól. Nos, én ezt a tesztet (is) x időnként újra kitöltöm, és mint diagolt bordernek 42-44. Talán iránymutatásnak jó, hogy merrefelé kellene haladni – egy szakember segítségével. A visszatérő depresszió már önmagában sem elhanyagolható dolog!
Sajnálom, hogy ilyen rosszul vagy, jó lenne, ha mielőbb kapnál szakszerű segítséget. Mi itt "csak" megérteni tudjuk, mindent, amiket leírsz, mert többnyire mindnyájan átéltük ezeket. Szépen "kiképeztük" magunkat, de nem vagyunk szakemberek...
Sziasztok!
Már többször szemeztem ezzel az oldallal, de most jutottam el oda, hogy itt vagyok. Engem nem diagnosztizáltak semmivel, de iszonyat ramatyul érzem magam. Talán 2szer vagy 3szor kezdtem bele terápiába, de mindig otthagytam. A legutóbbi alkalomkor derült ki, hogy depressziós vagyok, szorongok, illetve szeretethianyom van. Persze talán ez nem is hangzik annyira vészesen, vagyis azt hiszem ez mostmar így nem jó. Mindig is reméltem, hogy végre kiderul, hogy velem valami baj van hogy valami nem stimmel. Mikor a pszichológus kimkndta, hogy depresszió, hát én esküszöm örültem neki. Aztán mikor haza értem, akkor tudatosult bennem a dolog és teljesen osszetortem. Volt egy jobb időszakom, még büszke is voltam magamra, sőt visszajelzést is kaptam, hogy hűha te aztán nagyon ügyes vagy, hogy ki tudtál ebből jönni. Hát nem sikerült. Üresség, félelem, depresszió, sírás, én vagyok a hibás, nem szeretneek - meg sem erdemlem-, félek, hogy elhagynak. Ki kellene lépnem egy már nem működő házasságból, de képtelen vagyok rá. Rettegek, hogy megbantom, hogy nem lesz jó, egyedül leszek.
Ez tényleg az a bizonyos emlegetett hullámvasút. Szörnyű, és szörnyen utalom magam, hogy ilyen vagyok. Nem értem, hogy nekem miért nem lehetett normális anyám, apám, akik mellettem vannak, miért mérgező szülők, és ezáltal engem miért kellett így egyedül hagyni. Felnőtt no vagyok, aki nem bír kiallni magáért, mert állandóan csak fél, és nem ott van ahol kellene lennie. Sosem tudom mit kellene tennem, mindig kell a külső megerősítés, mások véleménye. Lassan 1 éve nem dolgozom, mert félek, hogy nem leszek elég jó, nem fogom tudni jól csinálni, hogy kiabálni fognak velem. Pedig szerető környezet vesz körül.
Nehéz ez, órákig lehetne erről beszélgetni.
Nyilván egy teszt, amit neten töltesz ki nem ad pontos képet. 42 pont.
Bántani soha nem bantanam magam, az egy dolog, hogy megfordul a fejedben, hogy úgy sokkal könnyebb lenne, de képtelen lennék rá.
Szerintetek egyébként érdemes olvasni a pszichés betegségekről a leírásokat, "törődni a bajunkkal" jegyében? Vagy inkább mással érdemes foglalkozni, és teljesen rábízni a dokira a dolgokat? Adott esetbe inkább felemelő vicces vagy bármi más csak nem a probléma? Én el vagyok veszeve, mer ha túl sokat olvasok a problémáról, az lehúz, de ha túlságosan attól mást olvasok, az se jó (pl sikeres, gazdag, vagy híres, boldog stb emberekről). Talán a középmegoldás lenne jó, mivel a bordiknak amugy is kell h ne szélsőségekbe gondolkodjanak... Feltételezem. Mittomén lightos zene, vagy egy film vagy bármiylen könyv, akár szépirodalom vagy pszichoógia is de ne a túlcukrozott pozitivitás, és ne is a full depiről vagy lelki betegségekkel foglalkozó köynvek. Nem tudom.
Ja. P.S. Valakinek a Tegretollal tapasztalata? Engem kábít mint az állat, aludnék, illetve mintha depisebb lennék mint voltam... Lehet nem vok dühös (de ez se igaz mer az inkább karaktervonás), mégse vok depimentes.
Nem akarlak idegesíteni, de ugye hát én is benne vagyok a "rendszerben", és április 30-án voltam a ter. ill. dokinál, májusban nem, és már ma hívott a gondozónő, kb. h mijafaxvan?
Sziasztok, jeolenleg egy oylan helyzetbe vagyok, hogy borderlineos (ez nem újdonság) de kellett egy újabb hely is ahl ezt kimondták, mivel a János kórház sürgősségi osztályán töltöttem 4!!! hetet bezárva, szabadságomtól megfosztva. Namost aki volt már ilyen helyzetbe, tökéletesen tudja miről beszélek. Az ember elkezd játszani, színleleni csak h végerk einegedjék, és mire kiengedik tuti nem lesz már a régi önmaga, már a gyógyszerek miatt is. Ugyanis tudni levő hogy a borderlinet nem lehet kizárólag gyógyszerrel kezelni, max nléhány tünetére jóténkony.
Namost olvastam azért betegjogokról, de a probléma hogy megint benne vagyok a "rendszerben" tehát az emberről tudják h épp mit csinál, és a jó adag antipszichotikum és hangulatstabilizáló (ami leginkább nem stabilizál, hanem oylan álmossá tesz h olyan délután 3-4 óráig azt se tom hol vagyok, csak kóválygok, de dolgozni nem nagyon tudok...). Kíváncsi lennék hogy van e itt valaki, aki tudja ennek a jogi vonatkozását, hogy lehet e önként kérni a gyógyszer elhagyását, a saját dokit tudok e választani aki ebbe segít, véleményem szerint mellékvágány az egész, mivel tudom hogy több a hátránya mint előnye, lassan 10 éve szedem, és jobban nem vagyok, illetve azt is tudom hogy terápiásan meg nem lettem úgy kezelve különféle okok miatt. Namost ezt összeadva jócskán az jön ki hogy gyógyszer nem kénem, anmost ehhez képest jó adagot kapok, ami a munkavégző képességem és kognitív dolgaim erősen befolyásolják, méghozzá negatív irányba, csak mivel most jöttem sürgősségiről, annyira nem mernék pattogni, elvileg más gondozóba kerültem (területileg illetékes, eddig más dokihoz jártama 11 kerbe). Ha valaki tud erről valamit hogy ilyenkor mire van lehetősége a betegnek illetve mire nem? Van e orvosválasztási elhetőség, vagy mint birka "együtt kell működni" és megy tovább a színjáték, nevezetesen h meggyőzzem a doökimat h elhagyható a gyógyszer, és nincs hatalmam felette? Melyik út a működőképes? Én tudom mit akarok, és azt is tudom hogy hogy leszek jobban, és tervem is van rá, de a gyógyszerek nem támogatják ezt a tervem. Egyébként a szer Tegretol (2x200 reggel, este), Kventiapin (este 150 mg), lamolep "este 50 mg), illetve kétféle vérnyomáscsökkentő (vidotin kombi ill. bisoprolol sandoz 5 mg)
Köszi
Sziasztok!
Nincsen papírra írt diagnózisom arról, hogy borderline volnék, bár egyszer 20 évvel ezelőtt, mikor kórházba kerültem egy orvos ezt gyanította rólam. Akkor már rendszeresen jártam pszichiáterhez, aki viszont megnyugtatott, hogy neki nem jutott ez eszébe rólam. Viszont ez a szó végigkísért azóta az életemen.
Ami miatt azt gondolom, hogy az lehetek. 18 éves korm óta falcolok. Van úgy hogy évekig nem, aztán megint rámjön. Amikor rosszul vagyok akkor túleszem magam, gyógyszert össze vissza szedem, iszok rá. Alapból labilis vagyok, bár ezt egész jól megtanultam kompenzálni, meg azt is, amikor emberekről olyant gondolok, hogy biztos nem szeretnek valami miatt. De amikor rosszul vagyok, akkor néha belecsúszok ezekbe a fals gondolatokba. Amikor rosszul vagyok akkor rettegek, hogy nem tudom kontrollálni az indulataimat. Egy bankban dolgozom ügyintézőként, és a legnagyobb félelmem, hopgy egyszer elkezdek ordítani egy ügyféllel. Eddig nem tettem meg, mindig kordában tartottam, helyette fejlesztettem magamnak egy rakat pánikos tünetet a benyelt idegesség miatt.
Mindemellett megtaláltam a biztonságot a férjem mellett, aki viszont aspergeres. Neki is gondjai vannak az érzelmeivel, csak enki az hogy fel sem ismeri őket, és nem tudja megélni őket. Mindenesetre nekem tud biztonságot nyújtani.
Időszakonként jártam folyamatosan a pszicho dokinénimhez, gyógyszert nem szedtem már régóta, max alkalmanként egy-egy frontint.
Általában tök jól kezelem, az évek során egyre jobban, de most 3. hete itthon vagyok, mert képtelen vagyok bemmeni dolgozni, és legszívesebben felmondanék, de valószínűleg az út lenne lefelé a lejtőn, és ki tudja hol állnék meg. (pl.: egy pszichiátria bentlakójaként). Iszonyú kicsi a magamba vetett hitem, főként ilyenkor. Január óta diétáztam majdnem 10 kg-t leadtam de három hete hányingerig eszem magam. Plusz jön a karcolgatás. Fél napokat átbőgök, ha épp nem foglalom el magam folyamatosan szorongok. Eleinte frontonnal kompenzáltam, de attól meg még szarabb kedvem lett, igyekszek most ezért nem bevenni gyógyszert, mert szükségem van arra, hogy lássam ténylegesen hogy vagyok.
A pszichiáterem légzőgyakorlatot és meditációt csinál velem, és most úgy érzem, nem megy, nem tudok arra koncentrálni, amire szeretné.
Járok pszichodrámára. A drámavezetőmmel konzultáltam még, és ő azt mondta, hogy bár a csoportbéli működésem alapjáne szébe sem jutna rólam, hogy borderlineos vagyok, amiket elmondtam neki a mostani tüneteimről azok meg erre utalnak.
Lehet hogy bordelineos vagyok, csak megtanultam ujól kompenzálni. De most nem megy.
Kedves Chloe,
Kösz, hogy megírtad a rövid történetedet! Itt nagyon sokan ismerik ezeket az érzéseket. Szerintem klassz vagy, hogy van rálátásod az egészre, és bele tudsz kapaszkodni az egészséges érzéseidbe néha, a szeretetbe a férjed és a gyereked iránt! Én annyit tudok ígérni ötven felett, hogy egyre javulni fog ez az egész -- tarts ki! És keress segítséget, terapeutát, akinek mindent elmondhatsz. Persze nekünk is elmondhatod a legvadabb gondolataidat is, itt senki nem fog megítélni értük.
E
Sziasztok,
Anmyira at tudom erezni,amikrol irtok!!!
Igen,tele vagyok kerdesekkel,ezen a heten diagnosztizaltak BPD-vel,de mindig is sejtettem,h van vmi velem. Masfel eve vagyok igazan depresszios,egesz addig elnyomtam magamban mindent. Nagyon erzekeny es erzelmileg igen labilis vagyok. Van egy szereto ferjem es egy 5 eves lanyom,imadom oket,megis egyedul erzem magam,a tudatommal tudom,h akar szerencses is lehetnek,megis folyton uresseget erzek,sehol nem erzem magam biztonsagban,meg a sajat testemben sem. Hangulatom akar egy hullamvasut,akar 10 percenkent valtozik. Nagyfoku buntudattal kuzdok,hogy itt van a ferjem es lanyom,megis gyakran meghalnek,annyira nem birom mar magam elviselni es ezt az allando erzelmi ingadozast. Aztan belegondolok,hogy milyen anya es feleseg vagyok en? Mas osszetenne a kezet,hogy ilyen csaladja van!
Allandoan megprobalom magam lekotni,hogy ne tudjak gondolkodni,mert akkor megtamadnak a nyomaszto,sotet gondolatok. Jovok-megyek,emberekkel veszem korul magam folyton,megis egyedul erzem magam. Vannak nagyon kozeli barataim,akik szeretnek,megis allandoan az a fobiam,h egyszer mki elhagy. Minden dontesemhez kulso megerosites kell,hangulatom masoktol fugg. Mindej valtozas,akar kicsi is,kiakaszt es duhongeni kezdek. Nem vagdosom magam,de sok onpusztito gondolatom van. Minden egyes nap a tulelesre hajtok. A darabjaimra hullok,mint egy fonix madar minden este es reggel ujbol osszerakom valahogy magam,de minden egyes reggel ugy kelek fel,hogy megint egy tetves reggel,egy ujabb nap,amit at kell veszelni es folyamatosan bunosnek es szarnak erzem magam.
A csaladomban es barataim kozott en vagyok a kakukktojas,aki ilyen problemaval kuzd.
Koszonom,h elolvastatok!
Udv, Chloe
Sztem egy jó környezet, jó munkahely, jó emberi kapcsolatok valóban sokat segíthetnek. A terápia és a gyszer sztem abban kellene, hogy segítsen, hogy ezt valaki elérje. Az is lehet, h utána már nem szükséges. Nem minden boldogtalan ember depressziós és olyan is van, hogy vki okkal fél vmitől.
Pl valakinek szar a házassága, de nem mer kilépni ebből. Vagy szoc. fób miatt nem mer dolgozni. Erre jó a terápia.
Épp egy rendezett, örömteli élet elérése a cél ill az, hogy amin csak hosszabb idő után vagy egyáltalán nem lehet változtatni, azt elfogadja a beteg. Lábat nem lehet növeszteni és olyan is előfordulhat, h vkinek jó munkahelyhez még évekig kell tanulni és emiatt családhoz van kötve.
Olyat is hallottam, h vkibek rendezett élete van, boldog házassága, jó mhelye. Boldog volt, életvidám. Majd a depresszió megjelent. Semmi negatív változás nem volt az életében, ami ezt kiválthatta. Sztem ez erősen utal arra, h van aminél biokémiai ok van a háttéeben.
Az is érdekes, hogy van olyan időszak, amikor a csillagokat is le tudom dolgozni az égről, máskor alig bírok felkelni és közben semmi komoly poz. v negatív változás nincs az életemben. Nem a gondolkodásmódom, személyiségem változik. Ez a bipolos ingadozás még erősebb, h vmi komolyabb gonddal is küzdök. Ez is azt erősíti bennem, h némi biokémiai ok is állhat ennek a hátterében.
Eumate sztem elég jó gondolatokat osztott meg, hogy a társadalom elég beteg, és beteggé tesz minket, meg sztem az is igaz, hogy a nekünk való környezetet megtalálni már eleve gyógyító hatással van. Még a gyógyszereknél is többet segít.
A gyógyszerek segítenek, ha az adott gyógyszert a jó betegségre adják.
Ha te nem vagy beteg, se hozzátartozó, sem pedig segítő, akkor honnan adódik ez a nagy kompetenciád megállapítani másokról, hogy ki a beteg és ki nem az?
Melyik az a terápia amelyik az otthoni vagy fogmossá közbeni élményeidről beszél? Jaa sehol? Hát nagy kár, hisz ezekből adódnak össze a lelki élményeid. Őszintén megvallva szerintem szarnak a te élményeidre, sokan csak a pénzért csinálják, aki meg nem azér annak is limitáltak a lehetőségei. Nagyrészt a sors kezébe vagy adva. Rohadtul ezt gondolom. És azt is gondolom hogy a pszichiátria jelenlegi formája nem működik. nem fognak segíteni neked, nem fogják a bajod megoldani. (pl ha nincs pénzed nem fognak adni ha egyszer a pénzhiány a bajod okozója ahogy a legtöbb bordernél). Mi kell a pénzhez? Jól lenni és fókuszálni rá, dolgozni vállalkozni vagy befektetni. Ezt a gyógyszerek megadják? Vagy akár az áterek? Dehogy adják.... Nem fogják és nem is tudják fogni a kezed közbe, mégis sokakba ez van. Álomvilág, mese habbal.
1-et felejtenek el hogy az ember normális lelki műáködésének a visszaállításához mi kell? Mindig a betegre koncentrálnak, és ez adódik tovább az egyénbe is és ez szerintem betegít. Ami kéne az egészséges embert megnézni és azt kommunikálni, de hát ők se jobbak, mit várunk hát?
Egyébként nem rejteném véka alá a véleményem. Szerintem nincs olyan hogy pszichés betegség még borderline esetében se ahol elég sötét képet festenek erről az állapotról (igen, ez csak egy állapot semmi más). Szerintem az első kukába kéne dobni a gyógyszereket, mer az egész arról szól hogy jól eladjuk az embereknek és gazdagodjanak a gyógyszergyárak, a valóságban, meg tudományos pszichológiában semmilyen gyógyszer nem fog téged kimenteni a bajból. Elnyomja a szenvedésed, de a gondolataid, meg a környezeted fog téged megváltoztatni mint embert, hisz a problémáid is azon a szinten keletkeztek, tehát a megoldás is az on a szinten fog megjönni. A gyógyszerrel abba a hamis illúzióba ringatod magad hogy megoldódnajk a bajaid, közbe csak elnyomod magad, elkábítod magad és nem elszel jobban. Miért csinálod? Mert ezt mondták neked. Azt mondták ettől emggyógyulsz, de ez HAZUGSÁG!!!. Ők se tudnak szart se. Tudnak dolgokat de azok nem olyan dolgok amiket te ne tanulhatnál meg vagy lehetnél oylan. Pszichés betegséggel élni amugyis egy leértékelt állapot alapból. Ezt az idóta társadalom nyomja belénk, akiknek a véleménye semmit nem ér hisz nem olyan értékesek mint a pszichés betegek. Különben is ki dönti el ki az egészséges ki a normális? A társadalmi megbélyegzettség pl beteggé tud tenni elárulom. Nonszensz az egész. Azt akkor én éljek "betegként" csak azért mer valamit jol látok, vagy másképp látok?? Hagyjuk már. Meg viselkedésbeli elvárásai vannk az embereknek, de azt hogy hogy viselkedhetnék úgy ahogy ők szeretnék azt már nem mondják meg.. hát köszi... Lóf@szt vagyok én beteg és ti sem, vannak problémák, oké, de az se benned keletkezik max 1 egyéni érzékenység, vagy környezeti veszteségre vagy stresszre adott reackió. Ennyi. Meg kell találni a jó környezetet é nem vagy beteg. Sajnos néha nem sikerül...
Nap kör nekem nem jött be. Nekem az jön be, ami életszerűbb. Egyébbkén a Nap körben csak próbálják imitálni a Linehani irányzatot, de csak 70%-ba sikerül, pl szupervíziós team nem is működik ott. (ha kiég az egyik terapeuta a csoportban megbeszélik, ilyen nincs ez "amerikai álom" pedig fontos lenne különben nem működik a dbt).. meg egyéb bajok vannak. A baj ezzel hogy ha egy házat 80%-ban felépítek csak a tető hiányzik, attól mgé az nem elsz ház. Vannak dolgok amiket 100%-ban kell emgcsinálni. Más dolgok (pl nyelvutudás) ha aszondom valamit 80%-ba tudok (100 % az akadémiai angol az összelétező szó ismeretével és alkalmazásával) és abból 80%-ot tudk teljesíteni, akkor az már elég jónak számít, másnál kell a 100% hogy működjön. Ezvan sajna. Emiatt nem járok a Nap Körbe mer amiket adnak technikákat bekavarnak a pszichébe de ez az amit el lehet erről mondani (bekavar, valamit csinál). Nem mondhatom el a véleményem mégha más állásponton is vagyok, vissza kell fognom magam, emiatt se nagyon tetszik, nagya betegéségre koncentráció a pozitív fejlesztésekkel szemben. Nem hiszem h ha valai kjön egy oylan terápiából akkor újra teljes életet tudna élni bár adataim nincsenek erre. Ezek mind olyan dolgok amik engem folyamatosan zavarnak/zavartak de nem lehetett elmondani. Mi van ha épp praktiksuan jobban lennék ezek nélkül a technikák nélkül is? Az szntségtörés? Mind1 1 szó mint 100 nekem nem volt szimpi és ha erőltetem se lesz jobb.. olyan keresek ami jó, én pl a Bea csoportjában jobban megtaláltam amit kerestem... sokkal kellemesebb barátibb, emberségesebb a légkör.
Milyen technikákat tanultatok amiket nem tudtál alkalmazni?
lehet túl hosszú volt a várólista és ezért is inkább a hamarabbit ajánlották, nem tudom. én meg pont a két hetesre jelentkeztem volna és erre a bennfekvősre beszéltek rá. a kognitív amúgy egynek jó, de én nem annyira tudtam alkalmazni az ott tanultakat, lehet túl impulzív vagyok hozzá egyelőre. a dbt-s technikák jobban mennek.
volt ilyen órarendszerűség, és azt követve kellett járni különböző foglalkozásokra, meditáció, "művészetterápia", sématerápia. csoportokban voltunk mindegyiken, eléggé összekovácsolódtunk a végére és szomorú volt elbúcsúzni egy hónap után. telót nem vették el, vagy ilyesmi, volt zárható szekrényünk (amit ajánlott volt használni, mert voltak lopások sajna) és az állapotunk alapján kaptunk kimenőt. emellett mindenki kapott egy "egyéni" dokit, aki párszor foglalkozott velünk külön.
összességében okés volt, de nekem így sem volt elég "intenzív" :c
Hát ez a kognitiv sématerápia volt ahol jelentkeztem. Nagyon nem magyarázták meg csak hogy nem segitene és inkább a nappallira menjek, ott holnap kezdek egy másik terápián, de az csak két hetes.
Milyen volt ez a kognitiv terápia, miket kellett csinálni?
mit mondtak, miért nem segítene?
Napkörön belül ajánlom a DBT- csoportterápiát , igazából nekem ez ad a napi túléléshez jó skilleket. biztosan kell várni egy ideig, míg bejut egy csopiba, de tényleg megéri szerintem.
Sotén voltam ilyenen : http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/pszichoterapiak/kognitiv-viselkedesterapia/
egy hónapos bennfekvős sztori, szintén biztos hogy van várólista, de kedvesek voltak nagyon.
Idézet tőle: babarczyeszterA Tündérhegyen van bentfekvős ellátás, a Balassa utcában pedig sématerápia. Én csak a Balassa utcát ismerem tapasztalatból, de itt sok Tündérhegyes van, remélem, ők mesélnek majd.
Szia, tudnál mesélni a Balassa utcai sématerápiáról? Csak kiváncsi vagyok, hogy mire nem vettek fel és mi az ami rajtam nem segitene.
A Tündérhegyen van bentfekvős ellátás, a Balassa utcában pedig sématerápia. Én csak a Balassa utcát ismerem tapasztalatból, de itt sok Tündérhegyes van, remélem, ők mesélnek majd.
Sziasztok!
Tudnátok segíteni abban, hogy tapasztalatból mondanátok jó szakembert a borderline lányomnak?
Most éppen Napkörösök vagyunk, azon kívűl szeretnénk érdeklődni szakember iránt.
Köszönöm a segítőkész válaszokat előre is!
Szia!
Ez a fura, amit írsz,hogy kívűlről hogyan látsz/látnak az emberek. Igen alapvetően kedves ember vagyok, viszont néha előtör belőlem a dühös ember.
Úgyérzem csődöt mondtam gyereknevelés terén. A nagylányom tudom kezelni, ő 13 éves a volt páromtól van, aki kb.1-1,5 éve hagyta abba az állandó szemétkedés veleme szemben, jelenleg a lányomat még mindig szekálják az anyjával mikor ott van. A házaséletem nagy részét tönkretette, idegileg totál kikészített a 2 heti láthatás alkalmával tett megjegyzéseivel,rágalmazásaival. Majd mikor megszületett a kisfiam, sajnos ő idő előtt született pár héttel, szerencsére egészséges:), a lényeg hogy ez a tényező rányomta a bélyegét az utána következő évekre. A túlzott féltés, elkényeztetés, ha beteg lesz rögtön pánik és doki, most már 5 éves korára annyira nem pánikolok be, nem ijedek meg, kezelem a dolgokat és kész. A lényeg ,hogy a kicsivel meg elrontottam, túl sok mindent engedtem meg neki az elején, most meg látom a kárát, nehezen fogad nekem szót,amiből adódóan többet veszekedem vele mint kellene. Sajnos mivel a boltban vagy utcán, nem állok le vele veszekedni ha rájön a hiszti,eléri a célját és megkapja amit szeretne. Ami szintén nem jó, mert mivel már 5 éves, így már tudja jól mikor hogy reagálok, és szerintem kihasználja. Alapjában nincs gond vele, csak ne kerüljünk játékbolt közelébe... Na mindegy a szokásos problémák,remélem idővel jobb lesz.
Az írás nem az erősségem,inkább szóban,az általában jól megy. Csak most van egy kis beszédszünet. Miattam, Remélem idővel sikerül ezt is megoldani,
Szia Lilla!
Olyan kedvesen írsz mindig, hogy nehéz elképzelnem, hogy felfortyansz vagy harag ömlik belőled. Innen nézve olyan, mintha teljesen kézben tartanád az érzelmeidet. Csak a pároddal vagy szélsőséges? Vagy a gyermekeiddel is?
Nekem is a gyereknevelés kezdetén vadult el a depresszióm, és bár nem tudom, hogy én border voltam-e, vagy szimplán bipoláris, a házasságomat eléggé megviselte az állapotom.
A BPD-re sajnos nincs gyógyszer, tehát legjobb esetben is segíteni tud valamicskét, de alapvetően terápiában lehet megoldani (vagy megoldódik magától).
Szerintem nagy dolog, hogy a férjed el tudja fogadni, amit érzel, még ha nem is tudja meggátolni, hogy időnként veszekedés legyen. Tudsz olyasmit csinálni például, hogy írsz neki levelet, amikor jól vagy, amiben kifejted, hogy miért is vagy vele, és hogy milyenek a stabil érzéseid vele kapcsolatban? Lehet, hogy ez segít átvészelni a hangulatingadozásos időket.
A másik, amit javaslok, a jóga. Tegnap egy Iyengar-jóga órán voltam például, és olyan volt a hatása, mintha beszedtem volna 4 mg Rivotrilt, csak álmosság nélkül.
Én is nagyon szeretek egyedül sétálni, kinn az utcán, sokat, nagyon jót tesz a lelkemnek 🙂
Nálam sajnos elég későn derült ki a bd. , így nem is gondoltam,hogy gyerekeket nevelni nehezebb lesz nekem, mint mondjuk egy egészséges embernek. A szorongásaim rég megvoltak, de azonkívűl semmi. Kb. 2 éves volt a legkisebbik gyermekem mikor teszt alapján kiderült a bordi.
Az utóbbi fél évben, valamelyest úgyérzem fejlődtem, mármint társasági élet terén, régebben nem mentem,vagyis nem szívesen mentem emberek közé, az utóbbi időben, több mozi,kirándulás, heti 1-2 alkalom barátokkal való találkozás, szóval fél év alatt ilyen téren fejlődtem.
De magammal még mindig harcolok nap mint nap. És erre orvosság nincs, erre rájöttem egy jó ideje,mert a gyógyszerek, nem mulasztják el a nyomott rossz érzést, hanem inkább,letargikussá álmossá tesznek,nem mellesleg függővé. Az esti xanax is állítom már nem használ, csak a megszokás szedeti velem. Le kellene szokni.
Fura mert a kommunikációval úgy általában véve nincs gondunk, Viszont most valami olyan dolog bánt, amiről nem beszélek vele szívesen, ez kb. 1 hete tart, szerintem ha valakinek elmondanám biztos totál zakkantnak tartana, hogy ilyen dolgok emésztenek. Csak ne lennének ezek a buta hangulatingadozások. Annyira szeretném kiélvezni az életet amíg lehet, de saját magamat akadályozom ebben. Van szép egy kis családom, ahol én vagyok a kakukktojás.
Biztos, hogy jól meg tudjátok beszélni, ha akár titeket sért meg a párotok, akár ti sértitek meg őt?
Ezek a sértődések iszonyú tüskéket képesek okozni mindkét félben egy idő után.
Újra és újra kísérletet kellene tenni arra, hogy szeretettel és konstruktívan meg tudjátok beszélni a dolgokat.
Ezt nagyon könnyű mondani, de érdemes próbálkozgatni. (Nekem nem megy!)
És múltkor azt olvastam, hogy egy nagyon hosszú kapcsolatban is újra lehet kezdeni a kommunikációt. Figyelni a másik "feltett lemezére" és meghallani, hogy mi van mögötte, amit eddig nem értettünk meg és megkérni, hogy ő is hallgassa meg a mi "lemezünket" friss füllel.
Hat ez sajnos nagyon ismerős, és az utóbbi hetekben lángolt fol ez nalam is ismet... Mi is 10 eve vagyunk együtt csak nincs gyerek ( nem is lesz), hol jobb hol nehezebb, és ennek nem o az oka.
Olvasva téged, mintha en írtam volna... Napkozben hiányzik aztan mikor késő este hazaer hozzá sem akarok szólni...
En sajnos többször kovalyogtam el mellőle a kapcsolatunk soran, meg ugyan nem csaltam de időnként kotok uj ismeretségeket, amik ha kordaban maradnak nem is gond... De időről-időre fellazadok, elkezdek fuldokolni, vergodni, es ki akarok lepni ebből ..
Mar megtanultam a nagy kilengeseimet csondben, magamban intézni, csak annyit lat ilyenkor hogy hajlamos leszek ejszaka az utcakat roni es többet inni mint enni, illetve morozusabb a hangulatom. Az elso par evunk maga volt a pokol - menny talalkozasa, iszonyu nehez volt... En akkor kertem eloszor segitseget.
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem. Mivel én is Bd-s vagyok, így az érzelmeim változnak sokszokr egyik percről a másikra. Ami nagyon rossz, de szerencsére nem napi jellegű. A hangulatstabok nem jöttek be nálam, mert ami jó lett volna és nem kábított el,tudtam mellette élni, arra allergiás lettem, a többi meg sírí hangulatot csinál, vagyis az kiegyensúlyozza a napomat úgy hogy az egész napomat,életemet rossznak egyenesen elviselhetetlennek tartom. Szóval most ott tartok vitaminokkal és teákkal próbálkozom, estére meg alváshoz xanaxal.
Kezdem elveszíteni a lehetőséget,vagyis kilátást arra hogy valaha is változni tudok. Azok a lüke negatív dolgok mindig megmérgezik a hangulatomat.
A lényeg férjnél vagyok, vagy 2 gyerekünk,nem áll szándékomban elválni,nem akarok mással lenni, mégis néha nehezemre esik elviselni őt, kimondottan idegesít. Elég ha egyszer mond valamit nekem, ami nem esik jól,képes vagyok 1 hétig is neheztelni rá. Nehezemre esik,hogy túllépjek dolgokon.Pedig mennyire egyszerű lenne. Nem értem miért vagyok ilyen, akárhogyan is kedveskedik, nem tudok elsétálni a probléma mellett. Viszont elmondani sem tudom neki mi a bajom vele, mert már tudom mit fog reagálni. Néha úgyérzem legszívesebben elválnék tőle, de ő az egyetlen akivel el tudom képzelni az életem,szóval nem tudom mit kezdeni nélküle. Nagyon rossz mikor már abban sem vagyok biztos szeretem e vagy sem. Bár biztos szeretem, hiszen nélküle nagyon rossz lenne, hiányzik mikor nincs mellettem mert délután dolgozik, és csak késő este találkozunk, De a saját viselkedésem annyira megnehezíti a napjaimat,szinte állandó feszkó,és folyamatos idegesség. Terápia után egy darabig jobban érzem magam,aztán újra vissza,ebbe a végelátatatlan helyzetbe.Gyógyszerekben már nem hiszek,csak mérgeznek, az esti xanax is csak függőséget okozott,leszokni nem tudom,hogy fogok róla. 10 éve vagyunk együtt a párommal, és a 10 év alatt rengeteg jó és rossz dolgot éltünk meg, együttmaradtunk. Nem akarom elveszíteni, de saját magammal nem tudok békét kötni, és szerintem ez akadályoz meg sok mindenben.
Köszönöm annak aki ezt hosszú írást végigolvassa!!!
DanMilman, hozzaertobb szakirodalmak a borderline-t mar inkabb erzelemszabalyozasi zavarnak hivjak. Tehat mondhatni, hogy itt az erzesek eltulzottsagarol es nehezen kontrollalhatosagarol van inkabb szo - tehat mindez az izlest nem hatarozza meg, az ugyanugy egyeni dolog, mint akarki masnal. Igy nem is tudjuk azt mondani, hogy a border csajok pl a szoke pasikra buknak.
Annyi biztos, hogy a border szornyen tud unatkozni... tehat ha valami igazan extrem dologra csabitod, azt igazan fogja majd elvezni. De egyebkent a bordert ritkan csabitjak el - altalaban azt szereti erezni, hogy o az, aki masokat elcsabit...
Border temaban ajanlom meg Levay Aniko konyvet + az Amikor faj szeretni...-t.
...
Sziasztok.
Ismét jelentkezett a lány és konkrétan megint kicsapta nálam a biztosítékot de azóta lenyugodtam és a helyzet is rendeződött. Nem is ez számít most.
Hanem olvastam egy könyvet aminek a címe: Én a megbélyegzett, borderline testközelből. Illetve most szerzek be egy másikat aminek a címe: ne lépkedj tojáshéjokon vagy ilyesmi.
Azt kérdezem tőletek és kérlek, segítsetek abban hogy válaszoltok vagy írtok személyes tapasztalatot, hogy egy borderline érzelmileg labilis lány milyen férfihoz vonzódik? Tudom hogy nem lehet erre kategorikus meg egyszerű választ adni de valami elképzelés és eddigi tapasztalat biztos van.
Tehát két kérdés. Mi alapján dől el kihez vonzódik szexuálisan? Mennyiben számít a külső és mennyiben az érzelmi intelligencia stb. bármi más? És mi alapján dönti el kivel akar hosszútávú kapcsolatot? Szükségem van most a tanácsaitokra.
Idézet tőle: DanMilmansajnálom
Semmi gond!! 🙂
sajnálom
Idézet tőle: PhilCIdézet tőle: murray headIdézet tőle: DanMilmanmurray head ezt a 4 sort fölös volt leírnod, ez magamtól is ment már bocs.
...
Szívesen.
Én meg végigrágtam magam egy homéroszi eposzon, amikor elolvastalak. 🙂
Hát, ez a válasz egyébként jogos volt murray head részéről. Ha nem csak beszólsz azoknak, akik segíteni próbálnak neked, DanMilman, akkor már eggyel beljebb leszel az önmagad megsegítésében is. 🙂
Köszi. Ez most tényleg jól esett.
Idézet tőle: murray headIdézet tőle: DanMilmanmurray head ezt a 4 sort fölös volt leírnod, ez magamtól is ment már bocs.
...
Szívesen.
Én meg végigrágtam magam egy homéroszi eposzon, amikor elolvastalak. 🙂
Hát, ez a válasz egyébként jogos volt murray head részéről. Ha nem csak beszólsz azoknak, akik segíteni próbálnak neked, DanMilman, akkor már eggyel beljebb leszel az önmagad megsegítésében is. 🙂