Szorongás és depresszió
Idézet tőle: babarczyeszterSzia Málna!
A saját tapasztalatom szerint ez bonyolultabb.
Nekem a triciklikus (Anafranil) nagy mértékben javít a szorongáson is és a depresszión is, de az első hullámban kihozta a bipolaritásomat, ami katasztrófákhoz vezetett. Húsz évvel később egy második hullámban elmulasztotta a krónikus szuiciditásomat, de teljesen motiválatlanná és butává tett. A Remeronnak hasonló hatása volt, de a depresszióra kevésbé hatott, plusz az ödéma miatt elviselhetetlen volt.
Az SSRI típusú gyógyszerek nekem nem segítettek sem a szorongáson, sem a depresszión.
A duális gyógyszerek -- SNRI -- segítenek mindkettőn, bár csak kis mértékben, és csak ha én is segítek magamon.
Gondolkodtam már azon, hogy a szorongás vagy a depresszió volt-e előbb nálam, de nem tudnám megmondani. Mindkettő gyerekkori.
Eszter, köszönöm, hogy ezt leírtad. Egyelőre csak minimális példán gondoltam végig ezt a dolgot, azért írtam, hogy munkahipotézis. Nekem például hogy lehet, hogy az AD segített a depressziómon (ami csak idén jött elő úgy igazán), viszont semmit nem segített a szorongásomon (ami tizenx éve van, de inkább egész életemben)? Én is szedtem ssri-t meg snri-t, sőt, antipszicho-t is. Egyik sem volt jó a szorongásomra.
A wikipédián is azt írják és az sztk-s doki is azt mondta, hogy az AD-k a depresszióra vannak, a szorongásra a benzo-k vannak.
Ugyanakkor TUDJUK, hogy vannak, akiknek pár hét után javul a szorongásuk az AD-től. Jelentős mértékben.
Van itt min gondolkodni bőven.
Még terápiában vagyok, én sem beszélhetek róla.
Idézet tőle: AvanaDe én pl. örülnék, ha írnál a mentalizációról. 🙂
De én pl. örülnék, ha írnál a mentalizációról. 🙂
Sajnos egymás terápiáiba nem mindig engedhetünk belátást, főképp ha csoport. Sztem főképp ezért marad a "vaker" a gyógyszerekről.
Én csak nagyon indokolt esetben veszem be.
Csak akkor, ha jön a "fekete lyuk" érzés.
Vagy ha ténylegesen megütnék valakit, s ettől csak egy hajszál választ el.
Amúgy Sosem tettem ilyet.
Előbb bántanám magamat.
Na, de ezzel, hogy ezeket leírjuk, nem leszünk előrébb.
Jó a tapasztalatcsere is, de nem mindig konstruktív.
Szia Málna!
A saját tapasztalatom szerint ez bonyolultabb.
Nekem a triciklikus (Anafranil) nagy mértékben javít a szorongáson is és a depresszión is, de az első hullámban kihozta a bipolaritásomat, ami katasztrófákhoz vezetett. Húsz évvel később egy második hullámban elmulasztotta a krónikus szuiciditásomat, de teljesen motiválatlanná és butává tett. A Remeronnak hasonló hatása volt, de a depresszióra kevésbé hatott, plusz az ödéma miatt elviselhetetlen volt.
Az SSRI típusú gyógyszerek nekem nem segítettek sem a szorongáson, sem a depresszión.
A duális gyógyszerek -- SNRI -- segítenek mindkettőn, bár csak kis mértékben, és csak ha én is segítek magamon.
Gondolkodtam már azon, hogy a szorongás vagy a depresszió volt-e előbb nálam, de nem tudnám megmondani. Mindkettő gyerekkori.
Rám is jellemző....lehet, be kéne vennem nekem is egy kis gyógyszert olyankor? (Most h ez nyugtató vagy más, nem részletezem).
Szeretetlenség, figyelmetlenség, elhanyagolás irányomban, ezek nagyon kihozzák...
barátok részéről szerencsére sose érdekelt.
De lehet, ez itt már off, ugyanis nyomokban van köze a témánknak a szorongásos depihez?
Nekem is tartalékban van Rivotril.
Azért ez, mert rám az intenzív düh is jellemző"lenne".
De nem akarom már ezt.
Igen van, én pl. 😀 (De nem tudnám megmondnai, ezt most jó-e így vagy nem. Enyhén kételkedem...)
(de azért van tartalékban gyógyszer is. Még jó is..különben úgy járhat az ember, hogy terápiás "szakításnál" a gyógyszerezése is "le van szarva", oldja meg hirtelen, ahogy tudja..felelősségvállalás ezért nulla...)
Érdekes felvetés
Nekem a gyógyszer eltűntette a szorongást amiről akkor vettem észre hogy volt... De hogy melyik volt előbb a depresszió vagy a szorongás azt basszus nem tudom hirtelen megmondani. Meg is van a mai önelemzésem főmotívuma
Számomra gyógyszer a gipsz, a terápia a mankó, de járni/szaladni nekem kell megtanulni újra
Van itt valaki, aki nem gyógyszerben keresi a megoldást?
Ismeri valaki a Mentalizációs terápiát?
Kár, hogy monoterápiában nem tesztelhettem ezt le.
Sztem ezek ide-oda gerjesztik egymást. Nem bírja a lelked, idegrendszered a sok szorongást, depressziós leszel, nem tudsz teljesíteni, emiatt még jobban szorongsz, kimerülsz, mélyül a depresszió, pánikba esel emiatt, lebénulsz, megint kimerülsz, tehetetlenség, depresszió, fokozódó szorongás...
Már az is jó, ha valakinek valamire egyáltalán hatnak. 😀
Köszi Eszter!! Átírnád arra, hogy "Ezt a topikot Málna kérésére hoztam létre. Szorongás és depresszió sokszor együtt jár. Melyiket mivel lehet gyógyítani? Terápia, gyógyszerek, életmód."
Szóval arra jutottam (jutottunk egy számomra fontos emberrel), hogy két típusú ember van:
A) akinek a szorongásán nem segít az antidepi
B) akinek a depresszióján nem segít az antidepi.
Munka hipotézis:
Akinek a depresszió a fő problémája és arra épül a szorongás, annak a szorongásán nem fog javítani az AD, viszont a depresszióján igen.
Akinek a szorongás a fő problémája és arra épül a depresszió, annak a depresszióján nem fog javítani az AD, viszont a szorongásán igen.
Ez lehet, hogy nem tűnik túl nagy felfedezésnek, de szerintem fontos.
Róka, persze, hogy jó topikba írtál. 🙂
Sziasztok!
Én olvasok most egy könyvet: Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van.
Ebből a könyvből több minden megfogott, de ez különösen, hiszen kb. egy hónapja megint eléggé rajtam van az ún. szeparációs szorongás.
Szorongásoldót már nem akarok szedni, max. ha nagyon elviselhetetlen.
Szóval a mondat:
"Ha most érzem ezt a hullámot, már máshogy viselkedem.
Hihetetlennek tűnő mondatokat mormolok hangosan, biztatom magam, és akkor is ismételgetem az optimista szövegemet, ha elképzelni sem tudom, hogy hatásos lehet.
Próbálok higgadt maradni és tudni, minden az agyamban dől el.
A pozitív gondolatok éppúgy a fejemből érkeznek, mint maga a szorongás, tehát van értelme a küzdelemnek...
...Soha életemben nem jutott eszembe, a szorongás ellen fejben harcolni..."
Én most azt csinálom, hogy átadom magam a szorongásnak, elfogadom, tudom, hogy csak egy állapot, el fog múlni.
Ahogy nem küzdök már ellene, valahogy jön az az érzés, hogy mintha közelebb kerülnék magamhoz és ott lenne valamiféle kis enyhe biztonság.
Így csökken egy kis időre a szorongás.
De ide bármikor visszajöhetek.
Meg kell találnom az ún. "középpontomat."
Ott nincs szorongás.
Remélem jó topicba írtam.
Szerintem a depresszió meg az, hogy egy csomó feldolgozatlan érzés egy kupacba rakódott és kínoz és még tudomásom sincs esetleg ezekről az érzésekről, tehát ki kell bogozni, sorra venni őket, hogy kitisztuljak.
Meg állítólag megélni és nem elfojtani.
Azt vettem észre, ha énekelek otthon a hangulatomnak épp megfelelőt, akkor azt megélem, kiélem azt az érzelmet és ez nagyon felszabadító és egészséges.
Persze, lehet, hogy mindenkinek más jön be.
Nekem még a mozgás, a testedzés felszabadító.
De ha nem vagyok tudatos az érzéseimre, akkor ezeket nem csinálom és már baj van.
Vagy nem jövök rá sokáig, hogy mire lenne szükségem és ezért szokott rossz irányba fordulni a közérzetem.