Saját Verseink
Harmony: Fekete Tej
"Tompa gyönyör pillanatnyi érzetje sem,
óh nem nem nem!
Fák hajlongnak a borús éjben,
egy sárkány szalad a vihar előtti szélben,
depressziós anyukák
szoptatják bűnre csecsemőiket,
s fekete tej csurog a forrás áradatában melegen,
lobbanó árnyak a hűs vízben,
a fekete aranyló nap
szénné parázslik reggelre,
s bántó tűszúrás nyomja az oldalad
mikor fekszel.
Soha soha soha nem lesz már égi tündér,
ki megvezet,
mert elkárhoztattad te már
önnön lelkedet,
s közben mentsvárad
az isteni szeretetbe kapaszkodó remény,
mely marcangol,
s szétreped a sziklák közötti egyensúly,
mely méretre kifeszíttetett,
a fiú olajat csepegtet a plafonról,
s közben lekukucskál a hasadékon át
a másik tájból átcsempészve a nap sugarát,
s te felnyitod szemed
egy emlékezetnyire a jövőtől,
s a temetőből kóbor kutyák hada
hőköl kifelé,
vonítanak, mint megtépett cirmosok
kiket kitaszított a puha vánkos rend szerint,
mert le hajtották fejüket
egy pillanatnyi
bársonytappancsos feledésnyire a múlttól.
S nincsen többé emlékezet
és múlt és jövő és jelen,
csak hamu
és pihenőhelyen állomásozó őrkutyák."
Harmony: Múló Ifjúságom Szerelme
"Gyönyörkereső emberek
egymásra bízzák életük,
meghasad a bizalom,
ha jön egy kedvesebb jövővel kecsegtető,
szőke amazon,
s elviszi két ember álmát
s külön utak futnak a végtelenbe,
majd ismét keresztezik egymást,
s rájön az előbbi
hogy a barna mégis jobb szín,
a búzamezők túl magányosak,
az árva lelkek ott tanyáznak,
majd jön az Ősz a maga vöröslő bájával,
de hamar elillannak a színek,
mikor beköszönt a Tél,
s nem marad párod,
s hiába várod, már nincs remény.
S majdan ha a barnahajú tündérek visszatérnek,
magukkal hozzák az ifjúság aranyát,
s kiszórják a tömjénperselyből
a színarany szeretet havát.
S így forognak az idők, párral-pártalanul,
s rájössz, nincs ami elvész;
ami egyedül örök - az az elméd."
Harmony: Hibázott
"Amikor a tömény gyönyörűség ömlik ki száján,
mint amikor a kisdobos félreüt egy ritmust,
tatata helyett tratata,
akkor elgondolkozom,
hogy vajon még mindig a címről beszélünk é?
S hogy ez a tünemény
tényleg komolyan gondolja e hogy "hibázott"?
Avagy észreveszi é,
hogy milyen költői nagyság lakozik tollában?"
Harmony: Hangod Varázsa
Oh Reményem, végre hívtál,
Mennyire vártam már e pillanatot,
Hogy halljam símogató,
megnyugtató hangod,
mely úgy cseng fülemben,
mint andalító-altató muzsika
Oh igen! A te hangodra alszom el
éjjelente, s
gyönyörű szemeid pásztázom!
Mily gyönyörű vagy mindenestül
ki vagy, fel nem foghatod,
csak én tarthatok tükröt eléd,
mely megragyogtatja arcod feléd!
Én gyönyörűséges szerelmem
mindenem odaadnám,
csak hogy egy érintést lopjak tőled,
bársonyos ujjaid varázslatos selyme
melyről te azt mondod durva tapíntású,
s én hogy győzködlek te drága
hogy érintésedre vágyakozom várva
Hogy érezzem szeretsz,
s nem jársz tőlem kilóméterekre
a messzeség várában,
hol más gyönyörűségek társaságában
élvezed az életed,
melyről azt híreszteled,
megfeneklett.
Nem! Nem hagyhatom
hogy másé légy
Csakis enyém lehetsz,
Mert ez így rendeltetett!
Vagy ha te szívesebben töltöd
Napjaid bezárva, egy kedves
leány vagy fiú otthonában
én távolról melegítlek
s ragyogó-sugárzó érzéseket
küldök álmod lüktető kataklizmáiba…
mert minennap egy végidő,
amikor nem tudok rólad,
s újra feltámadok, ha megszólítsz!
Hát kedvelj egy kicsikét!