Saját Verseink
Ez tök jó...
hát nagyjából a fordítása ez (de így magyarul nem rímel) :
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Szabadnak születtem,
Érzem a szabadságot,
Szabad akaratom van,
Nem vagyok elmebeteg.
Ha őrült is lennék,
Csak azért lenne,
Mert őrülten szeretlek.
Te vagy az életem értelme,
Isten adott nekem hogy szeressek élni,
És felismertem, hogy az élet nélküled rossz.
Te segítesz nekem jól lenni,
Elfogadni önmagam és rátalálni az igazi boldogságra
Ezért már nem érzek kínt,
Hisz úgy döntöttünk Otthon,
Hogy egymás társai leszünk.
Ez a te és az én választásunk.
Remélem örökre így lesz,
és amíg tart, baby, én élvezem nagyon nagyon.
hát még ha érteném,bár igy is szép...
Még élek,de már marcangolják ki nem hűlt testem a vadállatok
melyeket én képzelek ,melyek igazán ti vagytok..
Nem üvöltök,hisz én erős vagyok,tétován bámulok.
Miért én? Miért nem más?
Mert a világ nem más mint harc,kegyetlen kudarc....
köszi
Ez jól meg van fogalmazva Piris.. Én is így szoktam érezni.
Fáj!
Fáj amikor látod, már nem szeretnek,
fáj amikor látod, már elfeledtek,
fáj amikor látod, már felesleges vagy,
fáj amikor látod, már feledőbe vagy,
fáj amikor látlak, és te nem látsz engem,
fáj amikor várlak, és te nem vársz engem,
fáj amikor látsz, és elfelejtesz!
Szia Harmony,
Elnézést, hogy sokáig nem válaszoltam. A nickemnek megfelelően elég sokat dolgoztam mostanában.
Köszi, hogy nekem is szóltak a verseid. Nem igazán tudom, hogy mit is reagáljak, de köszi. Eredetileg azért írtam ide, mert zenére akartam egy szöveget írni és kíváncsi voltam, hogy más is érzett-e hasonlóan, de végül nem feccoltam bele elég energiát és inkább hagytam a zenei vonalat.
Lehet hogy emlékszel rá, egyszer írtad, hogy legyek kicsit bátrabb és próbálkozzak annál a lánynál akibe szerelmes vagyok. Talán ennek hatására is, de próbáltam közelebb jutni. Tehát ilyenformán lehet hogy neked is van egy kis közöd ahhoz amit írtam 🙂
Hát még emésztem a dolgot és hogy többször is elutasított, de egyáltalán nem bánom. Azt hiszem mindig is szeretni fogom, de valahogy most nem vagyok olyan szinten, hogy ezt az érzést úgy tudjam kezelni, hogy mindkettőnknek jó legyen. És így csak szenvedés van belőle. Szóval most próbálok az eszemre hallgatni és továbblépni kicsit. olyan kapcsolatot kialakítani valakivel, amiben kicsit örömömet lelem és jól érzem magam, nem a bűntudat és görcsösség jellemzi. Ha tényleg igazán szeretem, akkor az (állítólag) idővel nem fog változni, tehát ha esetleg később, értettebben találkozunk akkor már nem lenne akadály egy kapcsolat.
Kicsit offtopic, elnézést.
Szia Melós! Nem voltál egyáltalán "bunkó". Válaszolnom kellett volna arra amit írtál, csak nem nagyon tudtam mit írni. Részben neked szólt amit írtam. 🙂
Szia harmony! Remélem jól vagy. Töröltem az utolsó három hozzászólásom, mert sajnos éleggé bunkó voltam alaptalanul, a hülyeségem miatt és nem volt méltó, hogy itt a verses topic-ban ilyesmi legyen. Sajnálom, főleg, hogy írtál pár perc alatt 2 verset, ami zseniális.
--töröltem--
--törölt--
--törölt--
Melós, nagyon szépen írsz!
A te versed is nagyon tetszik, Melós. Írtam is rögtön én is kettőt, talán hozzá kapcsolódóan, meg egyet tegnap, bemásolom:
Időpocsékolás
Leszállt az est,
csend van csend.
mindenki alszik
mindenhol rend.
s én mégis éberen figyelem
azt a helyet,
hol az élet feldereng,
de aktivitás nem sok.
már alszanak a barátok.
a neten csak egy két posztolás,
s azt gondolom
micsoda időpocsékolás.
Mindenféle témában
olvashatok itten
csak éppen az nincs itt
kiben annyira hittem.
ő hallgat,
s a csend kínoz engem.
már rég ágyban kéne lennem.
nem is értem mit várok a nettől.
felforgatta életem fenekestől.
nem ad igaz értéket,
csak az élet.
mellőznöm kellene
ezt a helyet végleg.
mégis mint a megszállott,
mindennap lesem,
s így telnek napjaim
végtelen üresen.
Megváltást
semmi nem ad már.
azt hiszem mindent feladtam..
milyen kár.
Már nem hiszek semmiben,
se életben, se emberben.
Csak úszok az életen keresztül
s bízom abban
hogy fájdalmam enyhül.
nem vagyok költő, mégis írok.
szenvedtem eleget, de sokat bírok.
mégha éjjel nem is tudok nyugovóra térni,
legalább önmagammal tudnék megférni.
Minden olyan kihalt
és szürke.
a zene sem vígasztal,
belemar a fülbe.
Hát azt hiszem
nekem már csak ez maradt.
a kínzó magányban élni
és a falat nézni.
Azért most mégis lefekszem,
s hagyom a versírást.
csendben elalszom,
s elfeledem a mát.
Egyszerű vers
a lány a netet böngészi,
s felfedezi valaki verset küldött.
az egész lelke örül,
s boldogságban fürdött.
Még nem múlt el az öröme,
mert kapott egy reménysugarat,
de úgy érzi ez nem a valóság
illúzió marad.
titkon vágyik rá igaz legyen
de talán nem is neki
üzentek a neten.
túl naiv vagy! - mondja magának
s elkönyveli magát
egyszerű barátnak.
mit is vár a lány,
hiszen minden múlandó..
mégis azt hiszi
minden örökkévaló.
aztán még harcol
pár percig magával
s búcsúzik immáron,
egyszerű dalával.
Végtelen utamon
Ragyog minden,
a Hold már elfoglalta trónusát
az elmém folytatja bennem
dialógusát.
vajon mindennek értelme van
mi ma történt?
mégis beveszem a gyógyszert
ma önként.
Nincs harc bennem,
ellazulok egy zenére,
s tudom hogy
a mai nap megérte.
Mégis szüntelen
kínoz egy érzés
lelkem űrjében
tátong egy nagy rés,
várom hogy valami
hamarosan betölti
hogy mi lesz az, majd
valaki kiötli.
azt hiszem túlzottan
bízok egy személyben,
de nem írok neki
csak meghúzodom szerényen.
ma már teljesítettem
mit elvártak tőlem
akár mellőzhetnek is felőlem.
Megszoktam a magányt,
ugyanakkor szétvet a fájdalom
ha örök ez a kárhozat
még azt is vállalom.
Tehát mi maradt végül
konklúzióként nekem?
ne bízz meg senkiben
ha az a valaki idegen.
Sodor messzi földekre
a vágyak árja
szerelem óceánban
vergődöm hiába.
majd egyszer megnyugszom
talán, de nem tudom
ki szegődik barátul
e végtelen utamon.
Jók a verseid harmony.
Kissé faragatlan, zagyva és néhol erőltetett is. De ezt most ilyen formában tudtam kiadni.
Már majdnem elaludt, sokáig várt behúnyt szemmel.
Kicsit elmélázott a szokásos egykedvvel.
Az utcán néhány csöves, ideges ember,
távolról hallja őket, de nem kíséri őket figyelemmel.
Jön egy busz, megáll, nem erre várt.
Elindul hát gyalog, mert lelkében már máshol járt.
Az éjszakában, lassan kifelé haladva,
Minden fényt és zajt apránként magamögött hagyva.
Nemsokára kiér. Úgy hiszi nincs már semmi idelent,
Felnéz az égre és meglátja a Vénuszt odafent.
Még sosem látta ilyen fénylőn, ragyogón, mintha pajkosan szólna hozzá.
Szívét vágyakozón. Az mintha megérezné, válaszként magához vonzaná.
A férfi kapaszkodik, fél, de legbelül tudja, nincs miért.
Lassan elengedi béklyóját és örömmel repül a fény felé.
Lelkét betölti az utazás és érzi, megtalálta amit keresett
És lelkitársa várja a csillagon túl, odafent.
De a föld nem kegyes, jobban ismeri fiát, mint maga magát.
Nem tud otthagyni mindent amit csak kíván.
A fény halványul, a férfi egyre nehezebb.
Ráeszmél mi történt, és aggódni kezd.
összeszedi minden erejét repülni próbál.
Nincs mit tenni, már elmúlt a varázs,
kapkodva, bosszúsan kiabál, majd aléltan visszaszáll.
Csöndben felül, felnéz az égre ahol látta csillagát.
Ismét a zajos városban, buszmegállóban áll,
De a szívében örökre ottmaradt, ahol csak ül és vár.
Idézet tőle: Hajnal21köszi zsivany
Jól vagyok, csak kicsit 'depis', ebben a nagy melegben nem sokmindenhez van kedvem leüllni, vagy ha kedvem megvan is, nehezen megy, meg nehézkes az elalavás, bár gond nincs vele, csak nincs miben elfáradjak egész nap.Elkezdtem itthon magamanak tanulni spanyolt, szóval van mivel eltöltenem az időt.
Köszönöm harmony, nekem is tetszik, de zsivanyé részben az érdem, igazából az a több hözzászólás egy verset takar.Ő ihletett meg azzal a pár sorral ami megtetszett.Ügyesen irsz, csak nem szabad utánozni, egyedi minden ember, bátornak kell lenni hozzá.Meg nem annyira szenvedni, vagy ha méggis, ne az legyen a témája.régen beszéltünk itt, remélem jól vagy vagy jobban.
Köszönöm Hajnal, egész jól vagyok már. 🙂 Én a versírást egy kifejezési formának tartom, ezért mindig olyan a témája amit éppen érzek, ez önkifejezés. 🙂 Igaz, hogy néha próbálok Petőfi stílusában verset írni, de azt mondták azok a verseim a "jobbak", amiket csak úgy szabadon írtam, tehát semmi erőlködés, csak lazán éppen ahogy jön. Mégis felnézek Petőfire az egyszerű, frappáns, humorban gazdag versei miatt. De persze ha írok akkor elsősorban az a cél hogy önmagam adjam.
Idézet tőle: Hajnal21igen, de ennek a szép Mártikának ideje lenne már felnőnie
Számodra mit jelent a "felnövés"?
igen, de ennek a szép Mártikának ideje lenne már felnőnie
Szerintem nem baj, ha egy vers témája a szenvedésünk, a fájdalmaink... Jót tesz az embernek, ha kiírhatja magából, művészi formát öltve. Nekem egy időben ez sokat segített. Rengeteg versem volt csak a kínjaimról... És segítségükkel tudtam csak elmodani másoknak is, mit érzek, így megértettek.
köszi zsivany
Jól vagyok, csak kicsit 'depis', ebben a nagy melegben nem sokmindenhez van kedvem leüllni, vagy ha kedvem megvan is, nehezen megy, meg nehézkes az elalavás, bár gond nincs vele, csak nincs miben elfáradjak egész nap.Elkezdtem itthon magamanak tanulni spanyolt, szóval van mivel eltöltenem az időt.
Köszönöm harmony, nekem is tetszik, de zsivanyé részben az érdem, igazából az a több hözzászólás egy verset takar.Ő ihletett meg azzal a pár sorral ami megtetszett.Ügyesen irsz, csak nem szabad utánozni, egyedi minden ember, bátornak kell lenni hozzá.Meg nem annyira szenvedni, vagy ha méggis, ne az legyen a témája.régen beszéltünk itt, remélem jól vagy vagy jobban.
Szia Harmony, Szia Hajnal21.
Remelem minden jo!
Kivanom a legjobbakat ;
Kesobb irok majd tobbet;
Tisztelettel;
zsivany
Idézet tőle: Hajnal21mióta nem látom arcodat
és nem nézek a szemedbe
fájva mondom magamanak
miért kellett belédszeretnem?
Talán csak egy mentség van róla
hogy vak nem vagyok
és megláttam mi legszebben ragyogott.
Magamhoz vettelek kincsként
őriztelek szivemben
hogy egyszer majd egyesülünk
boldog szerelemben.
De nem ez lett a vége,
vidám mosoly van arcomon
ha rád nem gondolok
de te is megmaradsz ha végleg vége,
és a humornak nem lesz többé éle.
(A folytatásai.)
Tetszik ez a vers nekem, van stílusa. :-)) Egyedi.
Haliho;
Probalok mindenkivel kommunikalni, csak eppen nincs mit mondjak.
aláirás: a spanyol spellbound, hiányzik a régi nickem.régen szerettem farikcsálni.
mióta nem látom arcodat
és nem nézek a szemedbe
fájva mondom magamanak
miért kellett belédszeretnem?
Talán csak egy mentség van róla
hogy vak nem vagyok
és megláttam mi legszebben ragyogott.
Magamhoz vettelek kincsként
őriztelek szivemben
hogy egyszer majd egyesülünk
boldog szerelemben.
De nem ez lett a vége,
vidám mosoly van arcomon
ha rád nem gondolok
de te is megmaradsz ha végleg vége,
és a humornak nem lesz többé éle.
(A folytatásai.)
hogy nyuglamoban elhervaggyak.
Istenem, istenem, mi ez ha nem szerelem?
bűnnek kell ennek lennie,
életfogytig tartó vágy utánad,
olthatatlan sóvárgás
miért nem hagysz inkább békén?
Érsekes vers, te tudsz spanyolul zsivany? Én most fogok jelentkezni spanyol tanfolyamra, csak kérdés indul-e tanfolyam. Kicsit rövidke.Talán szerelmes vagy? Te szeretnél még gyereket?
Istenem ,Istenem, ha ez szerelemnek látszik ,bűn kell legyen
Életfogytiglan sovárgok utánnad, ezért jobba ha megehagysz békében. ez igy talán szebb ,csak nem vers.
Azt a kis idot mar vigyorogva kihuzom.
forditas spanyolbol angolba, angolbol spanyolba, es magyarul ez jut az eszmebe:
Istenem, Istenem, ha ez szerelemnek latszik, hat bun kell legyen!
Ebbe eletfogytiglan engem jobb ha belezarsz.
Akkor is van, ha nem tudod,
s nem is akarod megérteni:
akkor is van, ha eltakarják
a földnek hegyei s kezednek ujjai.
Annyira jók vagytok, és ezt már korábban is észleltem, hogy az én kis földhözragadt hozzászólásaim , szinte szentségtörésnek tünnek. Korábban emlitettem, hogy soha nem írtam ( sajnos ) verseket . Az én nem verbális kinyilatkoztatásaim az életről , inkább ecsettel , ruhatervezéssel és szoborszerű "alkotásaim " szörnyszülötteivel " történtek . . Kb. 4 méter magas szobám falára 18 éves koromban egy falfreskó szerű borzadványt csináltam, ami édesanyám szemében, szent és sérthetetlen! Egyébként sajnálom, hogy nem vagyok egy Van Gogh , aki az uj megközelitésben, nem skizofréniában, hanem bipo. depiben élte zseniális életét . Fantasztikus alkotásait, mániás időszakaiban követte el, míg mellbe nem lőtte magát . Mennyire jobb Hamingway-nek, aki alkoholizmusa miatt , az öreg halász és a tenger után simán szájba lőtte magát . és én mit csináljak ?
Hörgő monstrum, tűzfal övez,
száll és lebeg, égbe kiált.
Lekúszik alám, megkönnyez.
Forr és izzik, egyre olvad,
cseppen a bűnből a tisztaság.
Kristálytengerem nem apad
Wordből másolom, nem tudom miért rakja elé ezeket az izéket és hogy lehetne kivenni... Na mindegy.
A levegőből megszűröm a fagyot.
Ujjaim fehérek, meghalnának, de halhatatlanok.
Didereg a test, vacognak a sejtek,
Az elhagyott jövőből felvillannak képek:
Zúzmara borítja a jéghideg ajkakat, kibuggyan egy könnycsepp az üveges tekintet alól.
Utat törve magának felolvasztja a deres, jégvirágokkal maszkírozott arcot. Homályosan csillogó,
Matt fényű bőrön belassul a hömpölygő, mérgező, keserédes folyam,
De elfogyott ereje… megdermed egy szőke szőrpihén, búcsút int, majd meghal.
Ahogy megszilárdul, elhagyja lelke, csak a kristályos ragyogása emlékszik lényegére.
Ő tudja még, miért született, hogyan lett üres burokká, sok apró részlet egységes hibájává,
Vétket bánó szánakozássá, falba vert fej múló jégszobrává..
Belső melegségtől felenged a merevség. Eltűnik a maszk, elpárolog a kínjelek váza,
Elhalványul a fakó arcszín, ködbe mosódik a test anyaga…
Minden elmúlt, egy pillanat alatt.
Csak a könnycsepp helye, mi örökre megmarad.
Oly kellemes, andalító...
Megnyugtató, meleg.. szinte forró.
Álmatag. Most árt a Nap.
Nem hittem volna, de eltelt ez a nap.
Csak lebegek a forró zuhany alatt...
Végtelen, időtlen pillanat.
Klóros tűz mossa arcomat.
Csöndesen lüktet egy gondolat...
Ellazítom minden izmomat.
Elringat a kábulat...
Mozdulatlan táncot lejt a mag.
Örvényszerű, édes forgatag,
test körül keringő tompa hódolat.
Hajlong a bódult, elrévedt, kínzó,
fáradtan elhaló illúzió...
Amiről azt hitted, hogy a tiéd,
de valójában sosem volt birtokodban,
az irányítás illúzióját, a hatalom hitét,
most végre érzed, hogy alaptalan.
Egész világot építettél arra,
hogy magadat álomban tartsd,
s hogy erősnek és hatalmasnak,
mindenek felett állónak mutasd.
Most láthatod, hogy eddig vak voltál.
Talán megrémiszt, mert végre rájöhetsz:
másoknak bábuként szolgáltál.
Lényed szerepét bárkivel elcserélheted.
Nem vagy egyéni, nem vagy utánozhatatlan,
nem vagy te semmi sem, csak élő s élettelen.
Nem vagy óriás, sem porszem a sivatagban,
csak Egy: ami Minden - s ezért Semmi sem.
Szeretném belinkelni a "verses-naplómat". Nem tudom érdekel e vkit, de hátha.
Én régebben írtam verseket, már nem szoktam. Ez az egyik:
Nincs hazám... Elhal lassan börtönöm, s ha kiszabadulok erőtlen falai mögül,
élettelen test roskad össze, s elhantolva minden porcikám leletté kövül.
De mire jó e hamis maradvány? Mit hozzátettem e világhoz, elő nem onnan kerül.
Mindabban ott vagyok, mi körülötted táncol, ring s zenél, színes réteken elterül;
az vagyok, mi gyermekláncfűt bolyhos labdacsokká formál, s repít világgá,
az, mit a farkas a holdnak vonít, az, ami hernyót gubóz bábbá..
az vagyok, mi életet ad, halált hoz, az, mi a változást szüli hagyománnyá,
de sosem felejt, bár mindent elhagy, mi nem Ő... s észrevétlen ráncokat csókolnak rá
a rajta keresztül fújó évek, és nem hagy nyomot szépség, csak ami fáj.
Élettel töltöm meg a teret, és fénnyel énekelem neved, csak várj!
Képzelni sem lehet szebbet, úgy ömlik rád és öltöztet bíborba a táj...
Igen, itt tolja maga előtt: színpompás őszre cserélte ruháját a nyár.
Sürgeti az idő, már búcsúztat lombjától minden kérges óriást,
csípi a fagy a város fényének árnyékába bújt éjszakát.
Kalapál a sok szív, diszharmonikus zörejként recseg e harsány,
ütemvesztett fájdalomhimnusz a pokol tornácán.
Nagyon tetszik! Kár hogy már nem írsz verseket... de a naplód viszont olvasom, és örülök hogy azért nem adtad fel az írást teljesen. 😉
Köszi Vega, aranyos vagy 🙂 😉
Idézet tőle: harmony
Harmony: Hangod Varázsa
Oh Reményem, végre hívtál,
Mennyire vártam már e pillanatot,
Hogy halljam símogató,
megnyugtató hangod,
mely úgy cseng fülemben,
mint andalító-altató muzsikaOh igen! A te hangodra alszom el
éjjelente, s
gyönyörű szemeid pásztázom!
Mily gyönyörű vagy mindenestül
ki vagy, fel nem foghatod,
csak én tarthatok tükröt eléd,
mely megragyogtatja arcod feléd!Én gyönyörűséges szerelmem
mindenem odaadnám,
csak hogy egy érintést lopjak tőled,
bársonyos ujjaid varázslatos selyme
melyről te azt mondod durva tapíntású,
s én hogy győzködlek te drága
hogy érintésedre vágyakozom várvaHogy érezzem szeretsz,
s nem jársz tőlem kilóméterekre
a messzeség várában,
hol más gyönyörűségek társaságában
élvezed az életed,
melyről azt híreszteled,
megfeneklett.Nem! Nem hagyhatom
hogy másé légy
Csakis enyém lehetsz,
Mert ez így rendeltetett!
Vagy ha te szívesebben töltöd
Napjaid bezárva, egy kedves
leány vagy fiú otthonábanén távolról melegítlek
s ragyogó-sugárzó érzéseket
küldök álmod lüktető kataklizmáiba…
mert minennap egy végidő,
amikor nem tudok rólad,
s újra feltámadok, ha megszólítsz!
Hát kedvelj egy kicsikét!
Köszönöm senki. Szeretnék költő lenni, de nem mindig van ihlet, meg kedv. Nagy kedvencem Petőfi.
Egyik nagy kedvenc költőm, HARMONY ! Nem írtam soha verseket, de többször előfordult életemben, hogy teljesen ismeretlen ( a kottát ismerem ) , dallal keltem fel. Korábban már említett zeneszerző és egyben sikeres énekes barátom, csendesen nevetgélve jelezte , hogy elhiszi, hisz ismer, de jó lenne, ha a Beatles min.a sárga tengeralattjáró erényeit csillogtató alkotással lepném meg. Mivel ez egyelőre nem megy, bizakodó várakozással tekintek a jövő felé, amíg számomra a jövő tart. A verseid " pimaszul jók " , jobbak, mint akiket példaképül említetttél ! NE BECSÜLD ALÁ MAGAD !!!
nem tecik a topic cime, jó lenne rajta változtatni, mert igy elég lehangoló, a topic jó, Mondjunk saját verseink cim. stb. egy javaslat.
Bemásolom ide pár versemet, amiket a közelmúltban írtam.
Harmony: Haláltánc
"A lét haláltáncot jár korai sírom felett,
régi fényképek kallódnak
a szék huzatjának selymén,
s én leroskadok mintegy
enyhülést várva a görnyedéstől,
mintha azt hinném,
a mozdulatlanság majd kést döf szívembe
és meghalok,
de félek a késtől nem jobban
mint magától a lét kínjától,
mely rágja lelkem legapróbb csücskét,
a legérzékenyebb pontját,
majd visszaemlékezem a vörös pázsitokra,
a vér borította mezőkre,
ahol hófehér hullák libbennek
és futkároznak lidércekkel játszva
- oh mily szép álom
- mert nekem csak ez jutott,
hogy ne lássa szemem a tökéletes valót,
melyet Isteni gyermekek
adományként élnek ki,
melybe lyukat fúrva az anyaölbe huppannok,
s megint visszafordulok
a kő dobogóján a Földre."
Harmony: Fekete Tej
"Tompa gyönyör pillanatnyi érzetje sem,
óh nem nem nem!
Fák hajlongnak a borús éjben,
egy sárkány szalad a vihar előtti szélben,
depressziós anyukák
szoptatják bűnre csecsemőiket,
s fekete tej csurog a forrás áradatában melegen,
lobbanó árnyak a hűs vízben,
a fekete aranyló nap
szénné parázslik reggelre,
s bántó tűszúrás nyomja az oldalad
mikor fekszel.
Soha soha soha nem lesz már égi tündér,
ki megvezet,
mert elkárhoztattad te már
önnön lelkedet,
s közben mentsvárad
az isteni szeretetbe kapaszkodó remény,
mely marcangol,
s szétreped a sziklák közötti egyensúly,
mely méretre kifeszíttetett,
a fiú olajat csepegtet a plafonról,
s közben lekukucskál a hasadékon át
a másik tájból átcsempészve a nap sugarát,
s te felnyitod szemed
egy emlékezetnyire a jövőtől,
s a temetőből kóbor kutyák hada
hőköl kifelé,
vonítanak, mint megtépett cirmosok
kiket kitaszított a puha vánkos rend szerint,
mert le hajtották fejüket
egy pillanatnyi
bársonytappancsos feledésnyire a múlttól.
S nincsen többé emlékezet
és múlt és jövő és jelen,
csak hamu
és pihenőhelyen állomásozó őrkutyák."