Mi volt a legdurvább tünet, amit a szorongás váltott ki nálatok?
általánosban a "menők" közé tartoztam, de a normálisnak mondható közösségekbe soha nem sikerült beilleszkedtem, így aztán felnőtt koromra ezen közösségek szabályai kimaradtak, meg még nagyon sok minden más is
ráadásul az az időszak is az életemben, amikor az ember "kialakul" (14-20 éves koromig keménydrog függő voltam napi/heti szinten)
így megfelelő viselkedési minták híján nem olyan egyszerű a beilleszkedés sem
ugyanis az elmúlt 20 évem izolálódva telt
csak nekem olyan társaságra lenne szükségem, ahol megfelelő mintákat kaphatok
mellesleg az egyedüllét meg nagyon gyilkos, becsavarodik az ember tőle keményen
most el akarok kezdeni dolgozni azon dolgaimon, amik tudom, hogy kiváltják a szorongásaimat és utána már talán egyszerűbb lesz a dolog
de pedig nagy szükség lenne rá igen, csak ugye a szorongás
fú nem tudom, jelenleg ennél nekem jóval nagyobbak a szorongásaim, minthogy csak úgy emberek közé menjek
jelenlét, nincsenek valami féle klubok, helyi összejövetelek ahol élsz?
Én elkezdtem Baba-Mama klubb járni meg tavaly párszor elmentem a moziba is. Meg persze ott a konditerem, ahol szintén vannak emberek... Meg a boltban is, az utcán is, mikor sétálok.
na eldurrantottam az uccsó frontinom tegnap, jó kis szív-palpitáció következtében, nem is nagyon akart hatni, lehet tényleg szívritmuszavarom lenne? bízom benne, hogy még nem, csak mostanában szinte folyamatos ez az érzés
ráadásul valami hülyeséget álmodtam és az egyik jelenetnél megijedtem valamitől és elég szapora pulzusra ébredtem, ilyenkor vajon az álom vitte fel a pulzusom vagy a megemelkedett pulzusomhoz álmodtam hozzá?
Fölsírtam mert magyarföldre születtem. Miközben az egykor pompás Magyarország, már halott volt, csak a harmadik kegyúr határ menti elhanyagolt gyarmata volt, és nem több.
Idézet tőle: Mobid2Én is eléggé el vagyok szigetelve, bár nem a világ végén... De a városban hónapok óta nem jártam. Viszont van társaságom, a szomszédok, a szüleim, a fiam, a barátnőm és a kis falucska. Már kevésbé vagyok magányos mint egy évvel ezelőtt.
Nagyon ritkán én is beveszek egy frontint, mikor nem tudok megnyugodni, ideges vagyok.
Nekem ez nagy problémám, hogy eljöttem a világ végére Pestről és teljesen egyedül vagyok, sokszor mennék vissza amiatt, hogy egyáltalán emberek legyenek a közelemben, na nem mintha Pesten akkora társasági életet éltem volna, ott is izolálódva voltam, de legalább voltak körülöttem emberek. Erre mondjatok jó megoldást egy isten háta mögötti helyen:D Eléggé el vagyok bizonytalanodva, hogy maradjak-e itt. De anyagiak szempontjából meg ez egy jó választás lehet, nem tudom, sok mindent nem tudok, le kellene tisztáznom magamban jó pár dolgot. Csak most nem nagyon van időm összeszedni a gondolataimat és leírni őket.
Én is eléggé el vagyok szigetelve, bár nem a világ végén... De a városban hónapok óta nem jártam. Viszont van társaságom, a szomszédok, a szüleim, a fiam, a barátnőm és a kis falucska. Már kevésbé vagyok magányos mint egy évvel ezelőtt.
Nagyon ritkán én is beveszek egy frontint, mikor nem tudok megnyugodni, ideges vagyok.
yes.
.
Idézet tőle: Kleómint amikor leesel a lóról. rögtön vissza kell úlni, különben soha nem fogsz... és ez ún. egészséges emberekre is igaz
persze, ez a kulcsa, hogy ne építs fel egy félelemvárat, mert az pokol
mint amikor leesel a lóról. rögtön vissza kell úlni, különben soha nem fogsz... és ez ún. egészséges emberekre is igaz
kedvenc ide illő idézetem az úristen@menny.hu-ból a "gyere innen, engedd el!" 🙂
ezért kell megoldani mielőtt durván fóbiás lesz az ember, utána már nehezebb
Idézet tőle: Kleó"muszáj voltam", de az összes ilyenben első alkalommal csak a kijáratot keresem... olyan agorafóbiaféle dolog lehet...
ja hát különböző fokozatai vannak:D
"muszáj voltam", de az összes ilyenben első alkalommal csak a kijáratot keresem... olyan agorafóbiaféle dolog lehet...
Idézet tőle: KleóJuj, a Nyugatinál az a rohadt áruház... wesztendcitty... a fölső szint üveg aljú, szökőkút, stb. Amúgy tériszonyom is van... és amikor megláttam, h utcanevek vannak, akkor tört rám a pánik: csak kijussak, mindegy, h a Nyugati külső vágányokhoz, vagy a Nyugati/Marx/Hitler térre...
Akkor leültem egy padra, körülnéztem, betájoltam a qrva szökőkutat, és szépen kimentem. Néhány hét múlva "terápiából" bementem, de utálom még mindig.
😀
De már bementél és ez haladás!:)
Juj, a Nyugatinál az a rohadt áruház... wesztendcitty... a fölső szint üveg aljú, szökőkút, stb. Amúgy tériszonyom is van... és amikor megláttam, h utcanevek vannak, akkor tört rám a pánik: csak kijussak, mindegy, h a Nyugati külső vágányokhoz, vagy a Nyugati/Marx/Hitler térre...
Akkor leültem egy padra, körülnéztem, betájoltam a qrva szökőkutat, és szépen kimentem. Néhány hét múlva "terápiából" bementem, de utálom még mindig.
Meg most már frontint sem szedek kb 1 hónapja, mivel 1 db van és "lusta" voltam elmenni feliratni, eddig viszonylag elég jól boldogulok nélküle. Bár annak az 1dbnak már leharapdáltam a széleit:D Egyre többször sikerül megbarátkozni a különböző élethelyzetekkel. Amikor szarul vagyok pihenek kicsit és mehet minden tovább.
Meg ami még kulcsfontosságú az magunk szét nem hajtása, semmilyen téren és a sok pihenés, relax. Röviden a nyugodt életvitel.
Eleinte amikor megijedtem tőle és túlparáztam akkor mentő vitt el, mert felment a vérnyomásom, felborult a keringésem, stb:D Szóval jobb nem félni. Hisz ez csak pánik.
Ez az ájulásérzet pedig tök normális, nekem alap, amint belépek olyan helyre, ahol több ember van:D De már megszoktam annyira, hogy sokszor leküzdöm vagy kovályogva megyek végig a bolton, intézem a dolgom, amíg el nem múlik és azért 90%-ban elmúlik idővel, ha benne van az ember egy szituban.
Idézet tőle: hopefulHa legközelebb eszembe jut, ezt kipróbálom!
Meg még talán az segíthet, hogy leáll az ember amikor jön a pánik és elgondolkozik a gondolatokon, amik kiváltják, hogy mennyi a valóságalapjuk, jó esetben "megmosolyogja", elhesegetí, feloldja őket és enyhül a pánik, mert azért a legtöbb gondolat amiből fakad nem nyugszik reális alapokon. Emellett nekem az állapot elfogadása sokat szokott segíteni.
Sokszor ezek a gondolatok nem tudatosulnak elsőre, de olyankor fel kell tenni a kérdést, hogy mitől is vagyok rosszul, aztán ami jön azt megvizsgálni, persze emellett az áruház mielőbbi elhagyása jó ötlet:D De nekem volt olyan kényszerszituáció, ahonnan egyszerűen nem tudtam elmenekülni és csodák csodájára a pánik elmúlt és utána igen nagy felszabadultságérzés töltött el. Szóval a megbékélés jó dolog tud lenni.
Ha legközelebb eszembe jut, ezt kipróbálom!
Idézet tőle: hopefulNekem a legijesztőbb az volt, amikor a tömegtől annyira rosszul lettem egy bevásárlóközpont egyik üzletében, hogy ki akartam menekülni, de eltévedtem és nem találtam a kiutat (pedig nem volt olyan baromi bonyolult az alaprajza:), csak valahogy teljesen "nemnormális állapotba" kerültem. ) Egyszer pedig a zebrán ahogy mentem át, úgy éreztem, hogy elájulok és a túloldalon a falba kapaszkodva folytattam az utat. Hosszú távon pedig a túl sok ivás a legrémisztőbb szorongás-okozta tünet.
uhh durvák ezek a menekülések:)
én ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy igyekszem direkt lelassítani abban a tudatban, hogy minél jobban akarok menekülni, annál nagyobb lesz a pánik
Nekem a legijesztőbb az volt, amikor a tömegtől annyira rosszul lettem egy bevásárlóközpont egyik üzletében, hogy ki akartam menekülni, de eltévedtem és nem találtam a kiutat (pedig nem volt olyan baromi bonyolult az alaprajza:), csak valahogy teljesen "nemnormális állapotba" kerültem. ) Egyszer pedig a zebrán ahogy mentem át, úgy éreztem, hogy elájulok és a túloldalon a falba kapaszkodva folytattam az utat. Hosszú távon pedig a túl sok ivás a legrémisztőbb szorongás-okozta tünet.
@ jelenlét mindegy, üzletbe, sétálni... csak mozogj az emberek közt – ismerem, h van, amikor ez önmagában is elviselhetetlennek tűnik
GYILKOSOK
-
-
-
szo szerint senkim nincs, par emberrel beszelek neha neten es annyi
hova?:) nincs egyetlen ismerosom sem, kapcsolat teremtesi, fenntartasi problemaim vannak, panikbetegsegem van, durva szorongasaim vannak, hova?:) 15 eve igy elek kb
igenyem meg azt hiszem lenne ra, de nagy ido az a 15 ev es durvak ezek a dolgok
mozdulj ki, muszáj emberek közé menni, muszáj...
metro nincs, elkoltoztem a vilagvegere ahol emg emberek is alig vannak, eleg nyomaszto
de igazad van, hogy felesleges ezen pörögni
szivdobogasom nekem is van, remeles ritmuszavarom meg nincs, bar..
igen, ez igaz
@ jelenlét ne arra a kevés frontinra koncentrálj, ha kell, hát kell...
elsősorban rángasd ki magad a házból (ne rögtön du. a metróra), mozogj valamit, a refluxra vannak jó és nem drága gyógyszerek, fölösleges tőle szenvedni
ha rosszul vagy, próbálj meg ne arra figyelni! mély levegőket vegyél, és ne figyeld a tested... persze mondani könnyű, mert nekem antidepi, hangulatstab, 3x0,5+még olykor több xanax, 3-féle vérnyomáscsökkentő, reflux elleni gyogyó mellett is ha ideges vagyok, fölmegy a vérnyomásom, szívritmuszavarom van, és szívdobogásom, meg "facsarodik" a szívem, és gombócba áll a gyomrom... de a legjobbat az tesz, ha minél kevésbé "élem bele" magam
köszi a bíztatást, igyekszem
nem valami kellemes, szerintemcsak pánik, én tíz évig kardiologián dolgoztam.
Viszont a szív megbetegedését bármikor okozhatja az életviteled, valószínu azért rettegsz, mert a tudatalattid próbálja jelezni neked, hogy ez az életvitel előbb utóbb rosszat okoz neked.
Változtass!!!!!!!!!!!
Nagyfokú gyengeségérzet, szédülés, ájulás közeli állapot van valakinél?
És nem jól funkcionáló szív para?:)
Mostanában napi szinten, már lassan egyfolytában érzem ezt.
Van mitralis prolapsusom és egyfolytában attól félek, hogy megfertőzte a szívem valamilyen baktérium és emiatt már nincs sok hátra:D
Remélem nem így van.
Azzal sikerül néha elhinni, hogy ez csak pánik (remélem csak az), hogy akkor intenzíven jelentkezik ez az érzet, amikor tömegbe vagyok.
Viszont mostanában nagyon izoláltan élek és már egyedül is rosszul vagyok.
Ami pedig mér erősti az az, hogy nem is mozgok, dohányzok erősen és össze-vissza eszek egészségtelen kajákat, ráadásul durva refluxom is van.
Folyamatos mellkasi fájdalom, égő mellkas, hát, szúró szív, tüdő?, stb..
2* vitt mentő pánik rohammal kórházba, csak egyszer nem volt előtte szorongásos tünetem ebből a kettőből, mert egyből kitőrtem. 😉 És csak utána fulladtam, és nem kaptam levegött. És itt a legdurvábbról volt szó, és nem legdurvábbakról.
Azért amikor egy pszichiáter pszichozisnak nézz egy rövid szorongást követő pánik rohamot és lepapírozva (olvasva) nem az elsőt, akkor azért az komoly lehetett. 😉
http://oi49.tinypic.com/2m7xeti.jpg - én inkább igazat mondok. 😉
Meg ha a fülemmel rajzolok az sokat segít feldolgozni
Egy "kis-közepes" hosszúságú szorongás után 2-3mp, egy durva pánik roham volt néhány perces, ami után "ezért" eslő interjúról pszichotikus roham dg-vel mentővel szállítottak kórházba. Ami amúgy valójában egy jó durva pánik roham volt, két-három órával később egy szembe jövő doki (vadidegen) mondta, hogy maga most hipomán, aztán tovább ment. (Közben összesen egy 2mg rivotrilt, és egy 5mg-s seduxent szopógattam el.)