Szociális fóbia
Én azt nem szeretem amikor pl magamtól nem adok puszit, akkor pl a családtagjaim "felháborodva" kérdőre vonnak, hogy: "És a puszi hol marad?". Ez már amolyan kényszer... ha magamtól nem adok akkor miért forszírozzák?? Akkor már semmi értelme...
...a másik meg hogy gondolom ők is egy emberi elvárás miatt "kérik", és nem azért mert tényleg "jólesik" nekik.
Idézet tőle: HellionLátod látod erről beszélek.
És még engem néznek hülyének meg bunkónak... hát nézzenek basszus, ilyen vagyok. Én ugyan senkinek se mondtam, hogy fogjon velem kezet.
Teljesen megértelek. szerintem elég nagy baromság én a pusziszkodással vagyok így.
Látod látod erről beszélek.
És még engem néznek hülyének meg bunkónak... hát nézzenek basszus, ilyen vagyok. Én ugyan senkinek se mondtam, hogy fogjon velem kezet.
Velem nem sokan fognak kezet, mivel nő vagyok, de pl a puszival vagyok így mint te a kézfogással. Szerintem a puszi is egy hülye szokás. Jó lenne ha csak annak adnánk aki tényleg fontos, de még vadidegeneknek is néha kell adni. És én amugy sem bírom nagyon az érintéseket, túl személyes, túl az intim szférámba való "beférkőzés" ez. Hozzám ne közelítsen olyan ember - ilyen módon, akihez semmi közöm 😀
A kézfogással, hogy álltok?
Én attól irtózok tán a legjobban. Egyszerüen nem tudom felfogni miért kéne nekem megfogni más idegenek kezét, csak mert ez a "szokás" vagy mi, és miért én vagyok a bunkó ha nem vagyok hajlandó. Még azoknak se szoktam akiket ismerek....
Majd a páromét fogdosom...
Jó éjt Hellion! Aludj jól szép álmokat!
Igen, néztem gyakorikérdéseken őt ajánlották sokszor.
Viszon tmost nyugovóra térek elég fáradt vagyok szerintem most hamar kidőlök.
Jobbulást, jobb kedved jó éjt neked és az erre kószálóknak.
Nem még teljesen kezdő vagy ezen a téren :S
Őt néztem ki magamnak.
http://www.palkutiadrienne.hu/index.php
Csak az ártól félek nagyon :S
Most is beteg is voltam a héten de fűteni se tudtunk mert muszáj volt sprónoli, csak melegviz volt. Mert am mi úgy szoktuk venni az áramot adagokba bár nem értek ehhez a rendszerhez.
Bocs ha kicsit értetlen vagyok... még azért bennem van az éjszaka utóhatása.
Az ami az utóbbi egy évben jó kedvet adott az tényleg az a barátom akről meséltem.
PErsze ennek a dolognak és megvoltak a hátrányai hisz a vele való kapcsolatom ami szerintem nálam már társfüggésbe ment át.
De így is amikor vele tudtam beszélni, annyival erősebbnek éreztem magam lelkileg.
Most meg mint aki alól kihúzták volna a talajt próbálok felállni de nem megy.
Igazából elég kiskorom óta vannak szorongásaim és az a baj, hogy mindig ezek köré épült fel az életem. Aztán hogy telt az idő ezek így át át alakultak a mostani szintjükre és ezek miatt vagyok már ennyire elkeseredett. Olvasgattam, szerintem szociál fóbiám van és társfüggő vagyok és depressziós. Persze ki tudja csak tényleg a leírások alapján majdnem minden igaz rám :/ Lehet csak valahogy túldramatizáloma dolgokat nem tudom :S Ezért akarok terápiára menni. Helyre akarok jönni lelkileg és mentálisan mielött elkezdődik a felnőttesebb életem.
hát igen csak az a baj, hogy jelenleg nincs semmi ami már olyan jó kedvet tudna okozni. 🙁
Csak inkább amik elterelik a gondolataim a rossz dolgokról :/
Megint ez az értelmetlen élet érzés kavarog bennem.
Mi értelme küzdeni, úy se változik majd semmi, a legcélravezetőbb a halál lenne stb...
Jövőhét elmegyek szakemberhez holnap fel is hívom, hátha már hétfőn tudunk találkozni, egy gyors megbeszélés erejéig talán.
Most értem hazza.
Elvoltam inni egy két osztársammal. Nem volt olyan rossz. Olyan 2-3 hónapja ez volt az első este, hogy tényleg jól éreztem magam.
De amint elmúlt az eleji mámoros hangulat éreztem megint, hogy gáz van. Csak nem akartam elrontani a hangulatot így magamra erőltettem kis jókedvet.
Viszont most itthon megint ugyanolyan rossz mint szokott lenni.
Nézegettem is fent van e valaki akivel tudnék beszélni picit de nincs.
Szóval köszönöm, hogy feltetted ezt a kérdést.
Idézet tőle: senkikEDVES ( általában ezt a megszólítást alkalmazzák ) , különösebben aggyöttrő, szimpla alkalmazáskor , Nofretete ! Jópár dolgot dolgot tudnék kéretlenűl leírni, de nem akarok, a szószárgyak felesleges álgödrödrébe esni, kérlek írd meg és én igérem, hogy ismertetem veled mind azt ami érdekel. megkülönbezettel : senki....
,
Zavar , ha Kedvesnek szólítanak , mindenki érdekel itt mindent elolvasok .Különben mindig ilyen hivatalos vagy?
kEDVES ( általában ezt a megszólítást alkalmazzák ) , különösebben aggyöttrő, szimpla alkalmazáskor , Nofretete ! Jópár dolgot dolgot tudnék kéretlenűl leírni, de nem akarok, a szószárgyak felesleges álgödrödrébe esni, kérlek írd meg és én igérem, hogy ismertetem veled mind azt ami érdekel. megkülönbezettel : senki....
,
Idézet tőle: senkiLenne még pár hozzáfüzni valóm, melyek igen csak tanulságosak lehetnek, de csak akkor közlöm, ha ez másokat is érdekel. Nem egyszerü, dolgok ezek, s akik megoldják, azok általában kivételes egyéniségek.
Engem érdekel:)
Lenne még pár hozzáfüzni valóm, melyek igen csak tanulságosak lehetnek, de csak akkor közlöm, ha ez másokat is érdekel. Nem egyszerü, dolgok ezek, s akik megoldják, azok általában kivételes egyéniségek.
Kedves EzVan ! Felvetésed,a szociális fóbia, telitalálat. szerintem már régen itt lett volna a helye. Úgy látom. villámgyorsan népszerűvé válhat. Ezt mutatja jó pár hozzászólás, melyek a hivatalosan megállapitott betegség helyében, inkább ezt érezték valóságosnak, Megemlited a Te imail címed használatát és a személyes találkozás lehetőségét is. Én már pár évvel korábban voltam egy ilyen összejövetelen. Jóbarátom, egy naiv festőművész, aki ebből igen jól megél és komoly szociális fóbiája van, viszont szuperintelligens, kitalálta a saját meggyógyításának módját. Saját alkotóházából ( csak egy idősebb hölgyet tűr meg maga mellett, aki gyemekeként ellátja és ott is lakik ) , a net segitségével, a Te módszeredhez hasonló módon létrehozott sorstársakból egy virtulás családot. Ő volt az apafigura, volt netes felesége, nagycsomó gyermeke, unokatestvérek, rokonok és mindezek barátai. Kb. 2 év elteltével össze is hozott nagy nehezen egy közös találkozót, és engem is meghívott hármas minőségben. Bipoláris depresszióm negatív fázisában nagyon is úgy viselkedtem, mint egy átlagosnak mondott szociális fóbiás, másrészt tudta, hogy 3 évig tanultam főiskolán pszichológiát, majd végül elvárt volna tőlem, a találkozást követően egy reális konklúziót. A találkozó sajnos katasztrófálisra sikeredett. Képzeld el, az alkotóház kandallója előtt, egy meghitt, nagy barátságos térben 30-35 embert, akik a többiek legféltettebb titkainak tudójaként, meg sem mukkantak. Mindenféleképpen próbáltunk, ill. próbáltam egy jó kis beszélgetést " kiprovokálni " , mert vendéglátónk is teljesen lebénult, látva 2 éve felépített terve totális csődjét.
Az hogy közbe is vannak hangok és mégis..., te dolgod, nekem más a véleményem a sexről, de ezt a társalgóban lehet megvitatni, annyit már lehet rólam itt tudni, hogy másképp gondolkodok ezek felől(spirituális élet), hitem miatt, vallásom még nincs, azt még keresem.A skizofrénia topicba ajánlottam a Társalgóban egy irásomat efelől.
értem, sajnállak, de hát ez nem vészes betegség ahogy te éled, de minek a sex? furcsa,
A skizofréniánál sokan nem tudják amiben olvastam az sem részletezi meghasadhatunk külső és belső világra!Gondolom az olyan fajta hanghallás ami neked van az már akár az is lehet, hiszen magaddal beszélgetsz anélkül hogy tudnál erről, illeve már tudsz róla és másképp dolgozod ezt fel.A mai pszichiátriában az ilyen elmaszatolt kezelés mindenapos hogy akár erről sem tájékoztattak téged... erről lehetne kérdezned utána.
melyik fogalom? nem 'ez' a szétesés fogalom illik arra amit irtal hangokkal kapcsolatban.
Meghasadás külsö és belső világra, ha jól tudom igy létezik.A hangokkal kapcsolatban érdekel hogy ami veled van az annak számit-e? Utólag :Gondolom erről csak az orvosodtól tudhatsz, ha közölte veled, nem itt kéne megfejteni ezt, de ha nem tudsz erről meg lehet tőle kérdezni.
Én nem vagyok szoc.fóbos , én társasági ember vagyok, csak sokáig visszahúzódtam régen.
HA csillagot nézek néha rád gondolok.:)
kedves ezvan
ezeknek mind nagyon örülök, én is főzést sose hagynám ki.Majd a mostani vegatopicban receptezünk és akkor előrébb fogsz reélem te is jutni.Egy új társaságot lehet ezáltal/igy megismerni, már csak emiatt is talán érdemes lenne erre áttérned, szerintem ez egy vonzó dolog.Én alkohol párti vagyok, szerintem ha harmony is mondjuk a gyógyszerei árát, napi 1000 forintot elinna , semmi baja nem volna, csak egy idő után a májának, de van olyan gyógyszer ami durvább mint az alkoholizmus a májra kifejtő hatásaként.Szóval ékjél részegen, ez az én véleményem.Neked is ajánlanám esetenként egy olcsó de járatos kocsmába való beülést kávére, piára és ott lehet társaságot találni, zenéthallgatni, max a pultossal beszélgetni és az alkohol a szorongásra és alvásra kitünő gyógyszer és jöhet vele társaság is.Igaz ez pénz kérdése, de ma már a gógyulásnak ára van, régen meg ára sem volt.elővehetsz közbe könyvet, irhatsz magadnak ilyesmi.Eddig is irom munt eddig, szivesen ismerkedek várkivel igy irj nyugidran nekem, bár nekem ilyen problémám nincs mint itt nektek.A főzéssel talán jól lehet csajozni? és ha ez megy akkor más másokkal is könnyebben megy a beszélgetés.Egyébként néha én is remegős vagyok, kezem, hangom, max a nyakam megfeszül semmi több, de ez engem nem zavar.
harmony az elfogadás a szeretet egy része,igy nyugodtan kimehetsz az emberek közé, mert ők is szeretnek, gondolj erre.
Kedves Hajnal!
A vegetarianizmust én is támogatom és a reinkarnációban is hiszek úgy, ahogy te is. Főzni is szeretek, bár csak pár dolgot tudok megfőzni. De a főzés az elég jó még relaxációra is azt már észrevettem. Legalábbis nálam ilyen téren van hatása fura módon.
Kedves Harmony!
Ez nálam is megvan még segítséggel is borzasztó nehezen tudok kimozdulni itthonról. (Tehát úgy, ha esetleg jön valaki velem.)
A gyógyszerekről meg annyit, hogy nálam se mindegyik hatott, volt amelyik nem, aztán volt ami eszméletlen jól hatott. Szerintem ezt ki kell tapasztalni. Ha valami nem hat elég jól, akkor meg kell próbálni egy másikat.
K.
Akkor Te meghasadtál? vagy szétestél(sztem nem eu lehet)? Nem tudom melyik fodalom ilhet erre amit irtál, bocs hogy itt kérdezlek, ha akarsz válaszolni, ott a Skizofrénia topic.Ha van kedved erről beszélni.Vega azértz lettem, mert szeretem az álltokat és mert hitemben nem szerepel állatok megölése, reinkarnációban hiszek, bár e tant még alig ismerem.Amellett a hússal agressziv állatias energiákat viszünk be a szervezetbe, mig a zöldség gyümölccsel finom, kedves energiákat.Amellett imádok főzni és ez az izbilág jobban vonz,Vegakénz nem vagyok válogatós.
Érdekes dolgokat írtok. Szinte teljesen magamra ismerek... na igen, a hang elmenése nálam is örökös gond, de ezt még "elviselem". nekem ez okozza a legkisebb gondot. Ha elmegy hát elmegy, ami számomra nagyon rossz már eleve, ha beszélni kell valakikkel. Ami érdekes, vagy nem tudom mennyire érdekes, hogy a legközelebbi hozzátartozóimmal nem érzem feszélyezve magam, pl akikkel élek. Talán azért sem mert ők elfogadnak így és szeretnek. Lehetséges ez a kulcs mondat, hogy elfogadás. Talán ha ezer százalékig biztosan tudnám azt, hogy nem ér "bántódás", és elfogadnak olyannak amilyen vagyok, akkor talán jobban rá tudnám magam venni, hogy... emberek közé menjek. Számomra a legnagyobb a félelem a netes barátokkal és a rokonokkal való találkozás. Azt képtelen lennék megtenni.
Említettétek, hogy lehetne ilyen "közös találkozó", ilyen emberekkel mint mi, de pont ez a probléma, hogy én pl ilyenre sem merek elmenni. Tudom, ha én nem küzdöm le a félelmeim akkor senki. De még nem vagyok kész erre. Azt hiszem mindig halogatnám, és végül semmi nem lenne belőle (tapasztalat). A félelmeim olyan nagyfokúak hogy képtelen vagyok leküzdeni - még segítséggel sem megy. Sehová nem megyek egyedül. de ha jönnek is velem, úgy is hosszú vívódások után veszem rá magam azzal az indokkal, hogy muszáj leküzdenem a félelmeim, persze közben iszonyatosan szorongok és pánikolok. Így szoktam elhagyni a házat, pl ha boltba megyek mamámmal.
Én kapok erre gyógyszert, de csak a depressziót oldotta, a pánikot azt nem meg a félelmeket. Túl mélyen és erősen bennem vannak a félelmek. Tényleg jó lenne tudni mitől alakult ki.
Szia!
Örülök, hogy te is itt vagy! Igen, jó volt beszélgetni nekem is veled.
Nálam is fennállnak ezek a problémák. Amikor beszélek valakivel nekem is elcsuklik a hangom és ha valaki hozzám szól vagy tudom, hogy a közelemben van csak azért imádkozok, hogy nehogy odajöjjön hozzám vagy hozzám szóljon. Mindenütt lennék abban a pillanatban, csak nem ott és akkor.. A köszönéssel nekem is gondjaim vannak. Amikor nem vagyok a szituációban tudom, hogy hogyan kéne köszönni, de ha belekerülök egyből agyalok rajta és azon gondolkozom, hogy illedelmes vagyok-e vagy nem meg ilyenek, pedig tudom, hogy hülyeség, de mégis nem tudok még ilyen kis dolog miatt se nem szorongani.
És ráadásul ilyen kis apróságok is tökre elveszik az életkedvemet meg az energiáimat.. Hihetetlen..
Én leveleztem a napokba EzVannal, nekem jól esett így elbeszélgetni.
Veletek szokott olyan lenni, hogy ha idegennek beszéltek elcsuklik közbe a hangotok? Nekem elég sokszor előfordul és eközbe sok nyelek így nekem is és sokszor éérzem, hogy a másik félnek is kényelmetlen ez a helyzet vagy csak idiótának néz.
De nekem még az is probléma, hogy nem tudom kinek, hogy kéne köszönni, és alig tudok valami hangot kiadni, ha új emberrel találkozok...
Szia Kiscsillag, üdvözöllek!
Köszönöm, hogy írtál!
Én is ki szeretnék menni idővel külföldre. Angliába. Csak addig még ugye le kell győznöm a szorongásaimat meg az angolt is sokkal jobban tudnom kell. De azt tanulgatom ahogy tudom magamtól, aztán majd később egy magántanártól szeretném megtanulni azt, amit én magam nem tudok megtanulni egyedül. De persze ez még a távolabbi jövő, egyelőre mindenképpen szeretném megtalálni a megoldást a szorongások végleges megszüntetésére. Nehéz lehet külföldön, gondolom elég megterhelő. De ha már ott vagy, akkor próbáld meg nem feladni.
Szia!
Köszönöm, hogy írtál! Nekem is pontosan ez a problémám.. Tök jól leírtad az egészet. Nálam is teljesen ugyanez a helyzet. Régen azt hittem, hogy csak velem van probléma, hiszen a környezetemben nem láttam mást, aki ilyen lett volna mint én, de aztán megismerkedtem a szociális fóbia fogalmával és ráakadtam több fórumra is és azóta látom, hogy ez egy általánosabb jellegű probléma. Kíváncsi lennék, hogy mi okozhatja, de arra még inkább, hogy mi lehet az, amivel végleg megszüntethető. De egyébként írj nyugodtan az e-mail címemre is akár, hiszen én nem harapok meg nekem is ugyanez a bajom. Persze itt is beszélgethetünk.
Amúgy örülnék, ha más is merne legalább ide írni, hiszen nagyon nehéz egyedül a szociális fóbia, legalább itt fórumokon tudnánk mi hasonlók beszélni erről...
Én majd a gyógyszeres kezelést akarom megpróbálni hamar. Régen is szedtem ilyen szereket és akkor totál elvették a szorongásaimat, csak önkényesen abbahagytam őket, mert féltem a lehetséges mellékhatásoktól. Hát nem kellett volna, ugyanis csakis az volt, ami segített a szorongásokat elmulasztani. Úgyhogy én ezért szeretném még egyszer megpróbálni normálisan. Mert ezzel a nagy szorongással nem lehet kimozdulni, helyre jönni, de ha nincs ez a nagy szorongás, akkor már könnyű, mintha teljesen más lenne az ember.
Érdekelne egyébként, hogy van-e olyan, akinek segített bármilyen módszer a szociális fóbiáján.
Kérlek írjatok minél többen, hiszen nem jó senkinek, ha magában tartja a baját és megoldást kell rá találni, mert így nem élet az élet..
Szia, Sziasztok!
Én ugyan nem merek az email címre írni de ide igen. Nálam nem diagnosztizálták, de TUDOM, hogy szociális fóbiám van. A doki is megerősítette, bár azt nem értem miért nem írta rá a papíromra, de már van 4 diagom, gondolom nem akart többet. Szóval számomra nagyon nehéz, és nem túlzok ha azt mondom szinte lehetetlen az emberekkel való találkozás. Általában itthon vagyok, így nem kell találkoznom senkivel. Nagyritkán jön vendég, akkor én azonnal bebújok az ágyba, hogyha be is jönnének a szobámba, "ne vegyenek észre", vagy azt gondolják alszom. Pánikolok. Félek az emberektől, de leginkább attól, hogy meg kell előttük nyilvánulnom. (Ebbe nemcsak a személyes találkozás tartozik bele, de a telefonálás is). Már többször kerültem kellemtlen helyzetbe, mert kikapcsolva tartom a mobilom, és nem merem visszahívni azokat, akik hívnak. Legjobb lenne ha nem is lenne mobilom, de a net miatt kell. Én nagyon el vagyok keseredve a betegségem miatt, hogy nem tudok sehová menni, félek ha jönnek hozzánk, és sorra mondom le a találkozókat. Félek hogy elbénázok mindent, hogy nem fogok megfelelni és még rengeteg összetevője van.
Na, a lényeg, hogy ezek a "tüneteim", de mégis szükségem van arra, hogy valakikkel kapcsolatban legyek, így marad a net. Ha lehetne én azt mondanám mindenkinek, hogy "bocs de csak neten akarom veled tartani a kapcsolatot, és akkor amikor nekem jó" - de ez bunkóság. de ez a helyzet. Nagyon szenvedek ettől, mert semmilyen szociális kapcsolatom nincs. Sokmindentől félek de az emberekkel való találkozás és beszélgetés a legnagyobb félelmem. a spontán megnyilvánulás, és aktivitás. Én mostanában nagyon passzív vagyok.