Társkeresés depiseknek
Két pszichés ember valószínűleg lehúzná lezúzná egymást. Sokat gondolkodtam már ezen. De lehet talán véd és dacszövetséget kötni. Nem tudom. De így 6 év egyedül élés után én azt gondolom már ez is jó lenne. Nekem nagyon hiányzik az ölelés a simogatás, hogy legyen kihez szólni. Az úgynevezett egészséges emberek között is annyi idióta pár van. Állandó versengéssel civakodással stb.
Van parom.megis ugyerzem hogy semmit sem erzek.ures vagyok.nem szeretek nem erintek nem erzek.maganyos vagyok.pefig mellettem van valaki
Nincs ilyen kapcsolatom. Csupán eljátszok néha a gondolattal, hogy mivel a "normális" nők között eddig még nem találtam párt ezért mi lenne ha...
szia Markedone!
Sajnos nem túl szerencsés ha két pszichésen beteg ember hosszútávon párkapcsolatot létesít.
Ez saját tapasztalat,és mindenkinél egyedi.
Van esetleg ilyen kapcsolatod? Működik?
Sziasztok!
Azon gondolkodtam, hogy két pszichés problémákkal küzdő beteg között létrejöhet párkapcsolat? Több helyen olvastam, hogy egyesek szerint két beteg ember csak lehúzná egymást és nem támogatná.
Mellesleg a kényszerbetegségemen felül most már van bipoláris zavarom is. ( persze ilyen téren nem vagyok gyűjtögető )
Az új gyógyszerem Depakine Chrono 300 mg.
Egy jó ideje egyedül tengetem napjaimat.
Túl hosszú ideje már.
- és nincs senki mellettem aki: átölel, megsimogat, akit elhívhatok randizni, akivel elmehetnénk sétálni: Akárhova, vagy kimenni a mezőre érezni: ahogy a fű végigsimítja a kezemet, és megcsillan a nap fénye az arcán, a haján....
Szeretnék újra szerelmes lenni!
Megfogni a kezét, és rohanni kacagva, mosolyogva!
Látni: ahogy nevet!
Szeretném megcsókolni!
...Szeretném újra azt érezni, hogy élek!
Együtt!
Valakivel....
Gratulálok, itt több bölcsességet olvasok, mint bárhol máshol ! Így tovább, szeresd önmagad, de légy nyitott mások felé is, és lásd meg, hogy sokkal rosszabb helyzetben lévők is elfogadják önmagukat, és a helyzetüket. Csak így tovább ! 🙂 Szurkolok.
Sok sikert, de légy óvatos, és körültekintő ! 🙂
Szia, öszintének lenni "nem éri meg", de kötelező ! Magaddal szemben vagy korrekt, és az minden kapcsolatnál többet ér ! Szerintem maradj őszinte, csak így érdemes, még ha így csökkennek az "esélyeid" akkor is. Nagy többségban az emberek hazudnak, ez ma divat. De nem érdemes beállni a sorba, mert Ők így csak látszólag boldogok, azt gondolom.
Szerintem is jobb őszintének lenni.
őszintének lenni (majdnem) mindig megéri. nem tudom elképzelni miféle alapja lehetne egy olyan kapcsolatnak amiben a két fél egymás hibáit nem elfogadja kölcsönösen, hanem rejtegetik azokat a másik elől. de ez csak az én magánvéleményem, esélyes, hogy a többség nem értene egyet velem.
Sziasztok!
Új vagyok még itt az oldalon.
Üdvözlöm minden sorstársamat.
Sok éve próbálkozok társkereséssel.
Mivel egy emberi kapcsolatban számomra a legfontosabb a tisztelet ezért még az elején elmondom a lányoknak, hogy kényszerbeteg vagyok.
Ezután szokott bekövetkezni, hogy szétválunk.
A haverom azt is tanácsolta, hogy mi lenne ha már csak akkor mondanám el ha már egy ideje együtt lennénk.
Viszont az meg fájna neki is én meg tuti depressziós lennék ha azután szakítana velem amikor már összemelegedtünk.
Szerintetek megéri ilyen téren őszintének lenni?
Üdv!
Nemrég lett vége életem első komoly kapcsolatának,így először csak barátkozni,ill. csak beszélgetni szeretnék jobban.Olyan férfit keresek, aki szereti a művészeteket,állatokat és nagyon vágyik arra,hogy szeretve legyen.Szabolcsi vagyok és 22 éves.
Sziasztok Marika vagyok 30 éves. Ismerkedni szeretnék hasonló gondolkodású pasival mint amilyen én vagyok. Sajnos lelkileg nagyon gyenge és sérült lány vagyok aki már sokat szenvedett az életben. Nagyon szeretnék már boldog lenni megtalálni a másik felem a lelki társam. Sajnos nagyon depressziós és néha agresszív lány vagyok de csak akkor ha kihozzák belőlem. Szeretethiányos vagyok ez a legnagyobb bajom. Ha te is ilyen vagy kérlek írj. Kizárólag 35 éves korig keresem a párom. Zala megyei vagyok amúgy.
Én nem olyan társat keresek aki ugyanezekkel a problémákkal küzd hanem olyan embert aki el tud így fogadni engem.
Sziasztok!
Örülök, hogy van ilyen topik is! 🙂
Keresek egy társat, akivel még boldogan leélhetem az életem hátralévő részét. 35 éves vagyok.
Nagyon tudok szeretni és nagyon komolyan gondok egy párkapcsolatot! Egy hat és egy hét és fél éves kapcsolatom volt eddig, amikből sokat tanultam. Gyerek nem született egyik kapcsolatból sem, pedig már nagyon szeretnék. Annyi a hibám, hogy nagyon érzékeny, érzelmes vagyok és depresszióra hajlamos. De egy társ és egy boldog párkapcsolat mellett ez ritkán fordul elő..
Megpróbálom, hátha lesz jelentkező, veszítenivalóm nincs... 🙂
Jó napot kivánok! Sziasztok!
Társat keresek már régen, de kevés sikerrel. Bár beteg vagyok, és ez akadályozhat a társtalálásban, de nincs akkora probléma, hogy ez nem lenne kivitelezhető. Olyan, mintha egy természetfeletti személy ("isten"?) akadályozna e területen. Lehet, hogy hosszú távon senki nem való nekem a hangulati ingadozásaim miatt, vagy csak egyszerűen válogatós vagyok (pedig már nem fiatal). Persze meglehet, hogy mindeddig rossz helyen kerestem társat, mert az (úgymond) egészséges emberek megérzik rajtam, hogy valami nem stimmel, és "eliszkolnak" tőlem. Vagy csak szexpartnert keresnek álruhába öltözött "gazfickók". Hát, ez van. Mégis bizakodom, hogy az án zsákomra is jut majd egy folt. 🙂
Üdv,: Zsanna88
Huli,
Ez ezerszer kedvesebb, jobb, gyógyítóbb volt mint egy pszichoterápia! Most azonnal megalapítom a Hulit a pszichoterapeuták közé Alapítványt.:)
A hozzászólásodat meg fenyegetésként megmutatom a férjemnek, ha nem viselkedik akkor le is út, fel is út.:)
Sziasztok! 26 éves vagyok. Társam keresem Kecskemét és környékéről egy kedves, megértő lány személyében. A profil oldalamon nagyjából minden fontos információt leírtam.
Sziasztok!
Skizoaffektív zavarom van 12 éve, de csak 2 éve derült ki, hogy ez a problémám. Minden álmom és vágyam az, hogy megtaláljam életem nagy szerelmét. Amivel különbnek érzem magam sok mai embertől az az, hogy én az igazi értékeket képviselem, mint a szeretet, őszinteség, tisztelet, empátia, elfogadás, önzetlenség, megbecsülés, hűség, tisztesség. Amik manapság már igen csak kihalófélben lévő tulajdonságok. És hogy tiszta szívből, mélyen, szenvedéllyel tudok szeretni! Viszont a betegségemből adódóan nagyon nehezen megy az ismerkedés. Most már ott tartok, hogy neten is... És mint ahogy több betegtársamtól is olvastam, nekem is ugyanaz a tapasztalatom, hogy egészséges embertől nem hogy sokat, de konkrétan szinte semmit nem lehet várni azon a téren, hogy meg fog érteni és elfogad. Ez csak a mesében létezik, a valóságban nem! Mi pszichés betegek sokkal jobban megértjük és elfogadjuk egymást! Ezért is regisztráltam ide! Szeretnék egy társat találni egy sorstársam személyében! 🙂
Sziasztok! Kényszerbeteg vagyok. Szeretnék hozzám hasonló problémákkal küzdő barátnőt találni, akivel a közös sorsunk miatt maximálisan megértenénk, elfogadnánk, tolerálnánk és segítenénk egymást, amit egy "normál" társtól, főleg hosszabb ideig nem lehet elvárni... Várom azok levelét, akik ezek alapján ismerkednének velem. 😉 Előre is köszönöm! Gábor
Töröltem.
Azon gondolkodtam a soraitokat olvasva, hogy elég sok embert ismerek, akinek (majdnem csak) abból fakad az önértékelési problémája, hogy nem talált még magának olyan embert, aki szeretné és akit ő is szerethetne. Kicsit ilyen tyúk-vagy-tojás probléma ez is. Melyik volt előbb? Az önbizalomhiány vagy a szeretetlenség?
Én személy szerint azt gondolom, hogy két súlyosan instabil ember általában nagy szenvedélyeket tud megélni, de hosszú távon általában csak gyilkolják egymást (persze lehet, hogy ezt csak a saját BPD-m mondatja velem). Viszont van olyan is, aki nem szereti magát, de képes megszeretni magát, ha látja, hogy más tudja szeretni. Vagy legalábbis kicsit kevésbé szánalmasnak és bénának és rossznak és még akárminek gondolja magát.
Én pl. addig el sem tudtam képzelni, hogy bármennyire is vonzó lehetek a másik nem számára, míg az első szerelmem meg nem mutatta nekem, hogy igenis de.
Ettől még nem lettem nagy rajongója saját magamnak, de nagyon sokat segített nekem.
Mit gondoltok erről?
Szerintem aki egyedül van, az különleges állapotban van.
Eldöntheti, hogy ezentúl egyedül éli le az életét, vagy nem.
Természetesen különleges állapot mindkettő.
Iszonyatosan nehéz megküzdeni ezért a a kapcsolatért, két depis vagy arra hajlamos ember között. Talán értelmetlennek is tűnhet, hisz miért akarna vki plusz szenvedést magának?
De ha meg se próbáljuk, nem lesz semmi sem. És ez a lényeg, szerintem. Nem azonnal elutasítani azért, mert nem vagyok rendben, vagy mert ő nincs rendben vagy egyikünk se.
Az, hogy mit mondanak mások, elgondolkoztat, de attól még a saját életemet élem, a saját kudarcaimat szenvedem, a saját örömeimet élvezem. Csak akkor van bármi, ha próbálkozunk. Baromi bölcs vagyok, ugye:/
De beheroinozva én pl elég nehezen vezetnék autót:D Bár ez rossz példa, mert vezetni tudok jól:D De remélem érted.
Persze lehet próbálkozni is, hátha abba az 1%-ba tartozol akinek összejön:D És drogozás közben tudsz változtatni magadon:D
Arról nem is beszélve szörnyi, hogy egy nem normális párkapcsolat is húzódik évekig, mire rájössz hogy ezt nem kellett volna. És akkor ez még a legpozitívabb kimenetele a dolognak..
Ez kb olyan volt (sőt olyan is), mintha azt írnád, hogy hm magányos vagyok, szúrok egy kis herkát, mert az megnyugtat és feledteti velem ezt az érzést. Ha így járok el, az szerinted a megoldás? Vagy azt mondom inkább, hogy ok, magányos vagyok elfogadom, összerakom magam, aztán jöhet a felszabadult, nem drogként használt párkapcsolt is, ahol nem mankónak használjuk egymást a párommal, hanem kölcsönösen jól érezzük magunkat együtt?
3 éve vagyok egyedül (előtte egy borderline-al volt 5 évig tartó párkapcsolatom, azelőtt egy másik lelkisérült lánnyal 3 évig, nem működtek) ez a járható út, ennyi.
Majd amikor képes leszek normális kapcsolatban élni, akkor majd lesz. A magány pedig nem az egyedüllétből származik.
Éppen ezért az az elsődleges, hogy magát tegye rendbe az ember. Ha így belemegy egy kapcsolatba akkor annak igen nagy az esélye, hogy nem csak a társnak lesz rossz, hanem magának is árt vele. Ezért kár ilyen topicot indítani, bár annyi csak kisül belőle, hogy nem azt kell hangoztatni, hogy ilyen csúnya vagyok olyan csúnya vagyok, de párkapcsolatot akarok. Hanem rendbe kell tenni azon gondolatokat amik ezt mondatják velünk. És majd azután építeni kapcsolatot, amikor megvan a saját stabilitás és jólét.
na de én nem rólatok beszélek, hanem a férfiről, hogy neki hogy esik amikor bókol neked és cserébe kap haragot, elutasítást, stb-t... de nem értem miért nem érted
De ezért is nem működhet normálisan egy párkapcsolat addig, amíg az ember nincs rendben magával.
És akkor végül sok-sok kört futva visszakanyarodtunk a lényeghez, amivel kapcsolatban nem tetszéseteket és együtt nem értéseteket fejeztétek ki.
Idézet tőle: Vicky PollardSzörnyi
igen, csoda kell, de vannak csodák. persze ebben a világban a csodák se tökéletesek: nem birom elviselni pl., ha a párom azt mondja, szép vagyok, mert rohadtul nem vagyok az, és nem is tartom magam annak. aki szeret, tud szépnek látni, ezt elfogadom, de megkértem őt, hogy ne írja/mondja ezt a szépséget, mert rosszul érzem magam, ha ezt hallom. Holott tudom, h ő komolyan gondolja. Önmagam el nem fogadása (és időnként gyűlölete) rendesen jelen van még mindig.
És a párodnak milyen jól fog esni, amikor azt mondod neki ne szeressen:D
Na ennyit az ilyen állapotban lévő párkapcsolatokról. Teljesen értelmetlen ez a topic.
Szörnyi
igen, csoda kell, de vannak csodák. persze ebben a világban a csodák se tökéletesek: nem birom elviselni pl., ha a párom azt mondja, szép vagyok, mert rohadtul nem vagyok az, és nem is tartom magam annak. aki szeret, tud szépnek látni, ezt elfogadom, de megkértem őt, hogy ne írja/mondja ezt a szépséget, mert rosszul érzem magam, ha ezt hallom. Holott tudom, h ő komolyan gondolja. Önmagam el nem fogadása (és időnként gyűlölete) rendesen jelen van még mindig.
ugyanezek a kérdések kavarogtak bennem is. most meg leírtam, h mi is történt. én magam úgy éltem meg, mint egy csodát. még magamat se ismerem, nem hogy más titkait akarjam megfejteni...
vissza a témához: a barátnőmet és "páromat" egy fórumon ismertem meg, ami épp az öngyilkosságról szólt. ő sokkal pozitívabb személyiség, mint én, de neki is megvan a sötét oldala. mindegy: a lényeg, hogy negyvenenen felül, szociális fóbiával súlyosbítva sem lehetetlen, hogy az ember rátaláljon valakire. másnak mutatni magunkat, hazudni és főleg: siránkozni fölösleges, gyakran visszataszító is:/
Én kérek elnézést!:D
Kár, hogy csak a "belerúgás" jött le, no de ez van.
További jó "beszélgetést".
Idézet tőle: M.KatiÉn is biztos vagyok abban, amit írtam. 🙁
Legyél is Kati! :* 🙂
Azt hittem, hogy itt tudnak egymással rendesen viselkedni az emberek.
Bele sem merek gondolni, hogy egyesek azért regisztrálnak csak, hogy belerúgjanak azokba, akik már amúgy is a padlón vannak...
Köszi.Akkor érezztétek jól Magatokat:)Ne pedig bántsátok.Abból van elég máshol is!
O kezdte , es igen ez egy ovoda jatszoterrel , a tied .
Mi ez?Óvoda?A játszótéren marjátok már egymást.Ne itt!!!!!!!
megegyszer
Keresd meg Jelenlet a tarsadat es vele beszelgesssseeee...!!!!!
Idézet tőle: jelenlétIdézet tőle: 5678Idézet tőle: jelenlétIdézet tőle: 5678Idézet tőle: jelenlétElég beteg gondolatmenet.
Tudod ki a bolcs ember?
Az aki ha nem tud ertelmeset mondani vagy hallgat vagy a szajat kizarolag uritesre es evesre hasznalja.
Keresd mega tarsadat , osztan vele beszelgessssse.......!!!!!!!
Támadhatsz nyugodtan, attól még beteg marad az a gondolatmenet. Nem kicsit, nagyon.
Ráadásul fel sem fogod a súlyát milyen károkat okozhatsz vele, de hajrá..
A játszmádban viszont nem kívánok részt venni.
Idegesitenek azok az emberek akiknek nincsenek sajat gondolatai.
Akarsz róla beszélni?:D Bár inkább a terapeutáddal..
Idézet tőle: 5678Idézet tőle: jelenlétIdézet tőle: 5678Idézet tőle: jelenlétElég beteg gondolatmenet.
Tudod ki a bolcs ember?
Az aki ha nem tud ertelmeset mondani vagy hallgat vagy a szajat kizarolag uritesre es evesre hasznalja.
Támadhatsz nyugodtan, attól még beteg marad az a gondolatmenet. Nem kicsit, nagyon.
Ráadásul fel sem fogod a súlyát milyen károkat okozhatsz vele, de hajrá..
A játszmádban viszont nem kívánok részt venni.
Idegesitenek azok az emberek akiknek nincsenek sajat gondolatai.
Akarsz róla beszélni?:D Bár inkább a terapeutáddal..
Idézet tőle: jelenlétIdézet tőle: 5678Idézet tőle: jelenlétElég beteg gondolatmenet.
Tudod ki a bolcs ember?
Az aki ha nem tud ertelmeset mondani vagy hallgat vagy a szajat kizarolag uritesre es evesre hasznalja.
Támadhatsz nyugodtan, attól még beteg marad az a gondolatmenet. Nem kicsit, nagyon.
Ráadásul fel sem fogod a súlyát milyen károkat okozhatsz vele, de hajrá..
A játszmádban viszont nem kívánok részt venni.
Idegesitenek azok az emberek akiknek nincsenek sajat gondolatai.
Idézet tőle: Forest39Épp ezért nyitottam ezt a fórumot,hogy itt nyíltan fel lehet vállalni a "gyengeségeinket"Akár egy sortárs személyében talán itt könnyebben megtalálható az aki ilik hozzánk.Ha egy társkereső oldalon ezeket a problémákat leírod nem hiszem,hogy sok sikert aratna.Bár lehet,hogy ott még több beteg ember van mint itt.Pl.nekem a rendszeretet nem okoz kihívást mert magam is így próbálok élni,de a vagdosódás már lehet,hogy nem tetszene...
A gyengeségek felvállalásával semmi gond nincs, csak amikor egymást húzzák le az emberek az már elég ártalmas (szerintem).
Idézet tőle: 5678Idézet tőle: jelenlétElég beteg gondolatmenet.
Tudod ki a bolcs ember?
Az aki ha nem tud ertelmeset mondani vagy hallgat vagy a szajat kizarolag uritesre es evesre hasznalja.
Támadhatsz nyugodtan, attól még beteg marad az a gondolatmenet. Nem kicsit, nagyon.
Ráadásul fel sem fogod a súlyát milyen károkat okozhatsz vele, de hajrá..
A játszmádban viszont nem kívánok részt venni.
Bár azon már gondolkoztam, hogy össze kéne jönni egyszer inni egyet, legalább a pesti búralakóknak.
Idézet tőle: jelenlétElég beteg gondolatmenet.
Tudod ki a bolcs ember?
Az aki ha nem tud ertelmeset mondani vagy hallgat vagy a szajat kizarolag uritesre es evesre hasznalja.