Társkeresés depiseknek
Azért itt elég kevesen vannak, arcképek nélküli személyek... nem hiszem, hogy ez működhet.
Épp ezért nyitottam ezt a fórumot,hogy itt nyíltan fel lehet vállalni a "gyengeségeinket"Akár egy sortárs személyében talán itt könnyebben megtalálható az aki ilik hozzánk.Ha egy társkereső oldalon ezeket a problémákat leírod nem hiszem,hogy sok sikert aratna.Bár lehet,hogy ott még több beteg ember van mint itt.Pl.nekem a rendszeretet nem okoz kihívást mert magam is így próbálok élni,de a vagdosódás már lehet,hogy nem tetszene...
Ja a búrán vagyunk, bocs:D
Elég beteg gondolatmenet.
Na szoval.......
Patricianak keresek egy nagyon kedves szellemes es okos fiatalembert . Nekem Patricia a lelki tarsam de kepes vagyok felaldozni a sajat boldogsagomat az o boldogsagaert . Keresek egy egy olyan szemelyt neki aki megerti ot nem iteli el es leszoktatna mar errol a vagdosasrol. Termeszetesen az nem akadaly ha az illetonek is vannak megoldatlan lelki problemajai. Patriciahaoz nagyon sok turelem es szeretet meg torodes kell .O egy nagyon kedves onallo szemelyiseg de neha a magany viszi az embert olyan dolgok megtetetelere amit nem akar . Az sem artana ha felhajtja az uloket , a koszos zoknijat nem a foldon hagyja hanem bedobja a szennnyesbe , miutan evett tegye bele a tanyerjat legalabb a mosogatoba , furdes utan szedje ki a hajat a kadbol , es ugy borotvalkozzon , hogy nem pacazza ossze az egesz tukrot . Oldjon meg mindent amit kell . Szoval aki ilyen az irjon Patricia 1968-nak .
Érdekes módon nekem van nagyon csúnya haverom bomba barátnővel. Vajon hogy csinálhatja..:D Lehet csak az önbizalmon és a belső rendbenléten múlik?:) Ki tudja mi?:)
Idézet tőle: bello88Ja, az is lehet, hogy ma a virágárusnál odalép hozzám egy lány, és azt mondja, hogy milyen aranyos vagyok, hogy szakadó esőben is eljöttem virágot venni az Anyukámnak 🙂
de maradjunk a talajon... ennek, mint bármi másnak is nagyon kevés az esélye. egyrészt mert a férfi dolga közeledni. másrészt nem nézek ki úgy, akivel szívesen ismerkednek a lányok 😛
Én nem tudom az hogyan jött neked az írásomból, hogy a lány fog kezdeményezni..
De asszem mindegy is. Túl sok energiát emészt ez fel számomra:D
.. kthxbye:D
Vegyes érzéseim vannak magammal kapcsolatban. Lélekben talán mindig is kellettem magamnak... de külsőleg mindig változó.
Van amikor ki vagyok békülve magammal, van amikor meg vagyok elégedve magammal... és van amikor úgy érzem, hogy el kell pusztítanom magam. És ennek fizikailag is "hangot" adok.
De ami érdekes: amikor meg vagyok elégedve a külsőmmel és a belsőmmel is, akkor is ugyanazt a reakciót váltom ki a lányokból, mint amikor gyűlölöm magamat...
Ja, az is lehet, hogy ma a virágárusnál odalép hozzám egy lány, és azt mondja, hogy milyen aranyos vagyok, hogy szakadó esőben is eljöttem virágot venni az Anyukámnak 🙂
de maradjunk a talajon... ennek, mint bármi másnak is nagyon kevés az esélye. egyrészt mert a férfi dolga közeledni. másrészt nem nézek ki úgy, akivel szívesen ismerkednek a lányok 😛
Én pl soha nem görcsöltem azon, hogy legyen párom.
Ezek csak úgy jönnek, hozza az élet a szitukat, a megismerkedést, stb.
Ezután már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.
Jó hát úgy mit vársz?:)
Meg eleve ez milyen megközelítés, hogy nem kellek senkinek:)
Magadnak kellesz?
Mert, ha magadnak kellesz akkor előbb-utóbb ez felkelti valaki érdeklődését:)
így van. ezért próbálom magam rendbe rakni. bár a jobb pillanataimban sem kellek senkinek. (pedig már nem vagyok depressziós, csak egy kicsit "negatívan" gondolkodó)
Azért inkább a rendberakás felé hajlok, mert egy párkapcsolat ilyen állapotban legtöbbször drog, semmi más. És azért drog, mert az ember, aki belemegy a kapcsolatba eleve nincs rendben magával, nem tudja megoldani a hétköznapi dolgait se. Egy párkapcsolatban ami még nagyobb lélekjelenlétet és érzelmi érettséget igényel, hogy fogja tudni? Legtöbben mankónak használják a másik embert aminek nincs túl sok jövője. Persze vannak ritka kivételek is, kb 1%:D
Hát jó. "let's agree to disagree".
Én is biztos vagyok abban, amit írtam. 🙁
Idézet tőle: M.Kati
Ezzel egyetértek, az embernek először önmagával kell rendbe jönnie. Hogy fogadhatnám el, hogy valaki szeret, ha én nem tudom szeretni magam?!
Ez egy kicsit bonyolultabb ennél. A legtöbb lelki betegség kapcsolati problémákból származik, abból meg nem tudsz kijönni egymagad, kapcsolatok nélkül. Az nem megy, hogy "majd egyszer csak történik valami velem, a fotelban ülve, és akkor majd rendbejövök, utána elkezdhetem az életem". Az életet betegen is csinálni kell, és közben felfedezed és kijavítgatod a hibáidat. Ebben biztos vagyok.
Idézet tőle: Forest39Manapság mindenki a más gyerekét neveli.Rengetegen válnak el és kezdenek új kapcsolatot.
...ahogy Nagy Bandó mondta a Kocka utca 13-ban:
"Lassan már azt se tudom melyik gyereknek ki az apja. Pedig ha tudnám, megmondanám az anyjának!"
:DD
Ezzel egyetértek, az embernek először önmagával kell rendbe jönnie. Hogy fogadhatnám el, hogy valaki szeret, ha én nem tudom szeretni magam?!
Manapság mindenki a más gyerekét neveli.Rengetegen válnak el és kezdenek új kapcsolatot.Azt nem tudom hol akadnak egymásra?Ti hol laktok?
Én nem hiszek a kapcsolatokba való menekülésben önmagunk rendbetétele helyett.
Nagyon csúnyán vissza tud ütni egy, a túlzott szeretethiányon alapuló párkapcsolat, amikor az ember inkább háttérbe szorítja és feláldozza magát.
Úgyhogy egyelőre inkább maradok egyedül. Egyáltalán nem félelmetes önmagunk megismerése. Viszont ameddig egyedül magányosnak érzi magát az ember, addig egy kapcsolatban sem lesz ez máshogy.
Mondjuk nekem az elmúlt 10 évem azzal telt, hogy ilyen kapcsolatokba menekültem, amik természetesen összedőltek és nagy fájdalmak árán tanítottak.
A társkeresés nagyon keveseknek jön be...
Én is örülnék annak ha megtalálnám a választ arra hogy hol lehet ismerkedni, rendes lányokkal 🙂
Hát a téma telitalálat. Én is magányos vagyok, de nagyon szeretnék egy kedves megértő 40-es férfit, aki nem cicababára vágyik. Én egyedül nevelem 8 éves kisfiamat, ez igy elég nehéz. Szeretnék ezen változtatni.
?érdekes gondolat?
?van benne valami,lehet hogy bejön...................?
?
Én is túl vagyok a negyedik X-en.A válásom után 6 éve keresgélek több kevesebb sikerrel.A legnagyobb problémám az,hogy igazán nem is tudok hol ismerkedni.A társkereső oldalak nem akarnak nekem beválni.De akkor hol?Soha nem voltam egy leszólítgatós típus.És ha majd egyszer megtalálom a másik felem,akkor Ő majd képes lesz elfogadni a hangulati változásaimat,zárkózott életmódomat?Voltak már töben is akiknél ez nem tűnt problémának,de Ők pedig engem nem érdekeltek igazán.Murphy mindig dolgozik:)
Ismeros helyzet.
Annyiban szerencsem van, hogy elso ranezesre olyan joravalo fiatalembernek tunok. De aztan jobban megismernek...
Én is hasonló cipőben járok. A szó szoros értelmében nem vagyok depressziós, vagy nem tudom, nehéz lenne elmagyarázni. Néha nagyon kibírhatatlan tud lenni minden, ám ha ismerkedek valakivel megpróbálom a rossz kedveket, és rossz érzéseimet félrerakni... és mindig visszautasítanak (már ha ismerkednének velem egyáltalán).
Erről nyitottam egy topikot ma reggel: /forum/milyen-szeretn%C3%A9l-lenni/akik-nem-kellenek-senkinek
néha olyan esélytelennek tűnik minden.
Valamikor nyitottam egy ilyen topikot a régi Burán. De aztán az enyészeté lett. időközben jó ideig úgy tűnt hogy részemről aktualitását vesztette, de egy éve ismét becsapott a mennykő, hát most itt vagyok, bár hogy tudok-e és akarok-e ezen változtatni vén bakkecske létemre az előttem is kétséges....