Akik nem kellenek senkinek
Te miért álltál be a sorba? Csak nem történt valami?
?én is benne vagyok ebben a témában mint érdekelt...............?
?
Beálltam a sorba!
Nagyon sokminden önbizalom, belső "beállítódás" kérdése. ha magadban nem bízol, ha magadat nem szereted akkor ez kisugárzik és előrevetíti a kudarc lehetőségét. Első és legfontosabb: elhinni magadról hogy szerethető vagy.
A társkeresés depiseknek topikba írtam. Az itt is aktuális.....
Amúgy munkaügy és az egyetem nekem is zűrös. De neked legalább van párod... örüljél neki!
Azt soha nem fogod tudni átérezni milyen az amikor mindenki visszautasít, amikor szinte alig néznek téged emberszámba a külsőd és a belsőd miatt, amikor még csak ismerkedni sem akarnak veled, mert nem vagy olyan jóképű.
Nem akarom leszólni a gondjaidat, de ezen a téren fogalmad sincs milyen a reménytelenség...
Mellesleg nem kötelező olvasgatni a blogomat, nem fogok megharagudni senkire ha nem olvassa 🙂 csak oda leírtam egy csomó mindent, amin nincs kedvem újból átrágni magam.
Még fiatal vagyok, ezért a saját lakás és egzisztencia nem annyira érint, de van egy sejtésem hogy pár év múlva ott tartok majd, ahol te. csak barátnő nélkül.
És itt most nem versenyezni akarok vagy ilyesmi. Hanem -még ha lehetetlen is- megoldást szeretnék találni a problémáimra. Bár már olyan sok pofont kaptam e tekintetben, hogy őszintén szólva nem hinném, hogy lenne megoldás (ill. 1 van, de az bármilyen problémára megoldás), csak reménykedni tudok benne hátha... de annyit már elértek az emberek, hogy teljesen értéktelennek tartom magam a sok visszautasítás miatt. és nem hinném hogy ez változni fog.
Nem hiszek a közhelyekben én sem és tudod miért ,mert azokat az emberek teszik azzá.
Olvasgatni fogom a blogod,kicsit belenéztem,de még nem volt időm rá,így is úgy eltűntem,hogy nagyon sok pótolandó dolgom van.
Hát tudnék mesélni én is,28 éves vagyok és volt egy 2,5 éves párkapcsolatom,ami nagyon durván zárult és két évig senki,utána megtaláltam vagy ő már mindegy is egymást és 5 éve vagyunk együtt,mivel későn kezdtem az egyetemet és még csak most januárban fejeztem be nincs gyerek,pedig a párom(öt nap van köztünk) már rég szeretne,szóval mesélhetnék az érzésről,hogy 28 vagyok,se gyerek,se ház,úgy érzem rohadtul el vagyok késve,ráadásul küzdöttem valamiért,ami rohadt nehéz volt és mégsincs munka ,most van kilátásban egy,de nem merem elkiabálni.Szóval ismerős az érzés.de mégsem érzem azt,hogy le kellene róla tennem,az nem lehet,ahhoz túl sokat küzdöttem és hinni fogok benne bármi is lesz.Talán ezek után már nem fog közhelynek tűnni annyira,amit beszélek.Nekem sikerült a párom megtalálni attól még nem értem révbe,de előtte a nagy csalódás után két évig semmiben sem hittem,akkor letettem mindenről és akkor én is kiröhögtem volna bárkit..Elolvasom a blogod oké,mert azért úgy tisztább képet kapok,ez fontos.
üdv burn:)
Idézet tőle: burnMindenképp Rómát javaslom:) vegyél ki egy pénzérmét a kútból és az illető belédszeret és megtalál bárhol is vagy:)
Komolyra fordítva a szót:Semmiképp ne add fel!Különben is a férfinak meg kell küzdenie a nőért:)
Mindenkinek van párja valahol,nem hiába vagyunk társas lények!
üdv burn
A társas lények csak annyit jelent, hogy társaságra vágyunk, nem azt hogy mindenkinek meg van a párja 🙂
Mellesleg -nem reklámozás céljából írom-, de olvasgasd egy kicsit a blogomat. Pont erről van szó benne. Arról, hogy kb. szóba sem állnak velem a lányok a külsőm miatt.
Közhelyeket meg kérlek ne! 🙂
Amúgy 22 vagyok (23 leszek 1,5 hónap múlva). Írhatod hogy még nem késtem le semmiről, de a mai világ mércéjével mérve már ezért is hátrányos helyzetből indulok. De már kaptam annyi visszautasítást, amin még egy tapasztalt 30-as, 40-as férfi is csodálkozna.
Tehát küzdeni is csak ésszel, levegőbe nem pofozkodunk. Ha nem jövök be a lányoknak küzdeni sincs értelme.
Megkérdezhetem hány éves vagy?
Mindenképp Rómát javaslom:) vegyél ki egy pénzérmét a kútból és az illető belédszeret és megtalál bárhol is vagy:)
Komolyra fordítva a szót:Semmiképp ne add fel!Különben is a férfinak meg kell küzdenie a nőért:)
Mindenkinek van párja valahol,nem hiába vagyunk társas lények!
üdv burn