Akik nem kellenek senkinek
Igazad van SilentForce. Valójában tényleg a Lélek a legfontosabb. Azt kellene előtérbe helyezni. (amugy azt gondolom, hogy akiknek szép a lelkük azoknak a szemük is szép, mivel tükröződik benne a Lélek, bár ez csak az én gondolatom).
Tegnap sokmindent megértettem, elkezdtem olvasni a Bibliát. És nagyon örülök, hogy Isten elvezetett oda, hogy nekifogjak olvasni. Nagyon sokmindent meg kell tanulnom még.
A csillogás, a kirakat dolgok nem vonzanak, engem azok az emberek vonzanak, akik valahol érzékenyek, és látom a szemükben a LÉLEK-et. Pl szerintem ha valaki nagyon sok szenvedésen megy át az látszik a szemében és szépé teszi, de főleg az ha Szeretet van benne és szeretet iránti vágy! 🙂 Az igazi boldogságot nem a mű dolgok adják.
Szerintem akinek szép a lelke az amugy is szép.... legalábbis így érzem. Vagyis a lelki szépség szerintem kisugárzódik, így mondom.
Egy olyan egocentrikus világban élünk,ahol az önzőség nem enged be más embert párnak egy nő,vagy férfi életébe.A nagy átlag csak a mának él,önmagának,egyetlen kis életét a hétvégéknek,utazásnak,mindig valami/valaki(elképzelt)jobbnak tartogatja,mert a média, a sok szar elhülyítette az embereket,átváltoztatta az értékrendjüket.Lassan elfeledkeznek a szeretet képességéről,mert összekeverik az önimádattal:Külsőségek,ruhamárák,tetkó,utazgatás,külsőségekre és felesleges kényelemre költött pénz a minden,miközben szépen elhasználják egymást átmeneti célokra ezek a lealacsonyodott teremtmények, a lélek meg sehol,-minek is az?Idióta emberek a tv-ben,bohócnak öltözött majmok az utcán,minden senki 'valaki',és egyre kevesebben hasonlítanak arra a lényre,amit embernek nevezhetnénk.Nem kellek?-nekem sem kellenek.
"Akik nem kellenek senkinek"....senki nem kell senkinek.
Én most a szépség témához szeretnék kicsit hozzászólni... illetve ahhoz, hogy bizonyos emberek valóban a helyes emberekhez vonzódnak, vagyis valljuk be, szinte mindenki. Mondjuk az hogy kinek ki helyes és szép az természetesen relatív. Nyilván aki felfigyel valakire, az nem az esze miatt, vagy nem a lelke miatt...... természetesen szükség van ezekre is, nem azt mondom hogy nincs, ugyanis lehet valaki akármilyen gyönyörű, ha a lelke nem olyan, tehát mondjuk roszindulatú arrogáns vagy zavaró, az taszítani fog másokat. Viszont szerintem az egy fontos dolog tényleg, hogy mindenkinek más tetszik. Pl valaki nagyon helyesnek tart valakit, attól még nem biztos hogy az illető tényleg helyes, hanem az adott illető szemében helyes. Vannak típusok, bár ez így tudom hülyén hangzik de én azt figyeltem meg, hogy általában, ha megnézek párokat azok szinte mindig hasonlítanak egymásra. Én nem gondolnám azt hogy probléma lenne azzal, ha valaki a "szépeket" szereti, valószínűleg valamiért megtetszett neki az adott illető, valami olyan dologért ami benne is megvan. Csak esetleg benne a háttérbe szorul vagy nem tudom.... nem az van kihangsúlyozva.... de azt figyeltem meg hogy az emberek a hozzájuk valamennyire hasonlító egyénekbe esnek bele.
Amugy ez a téma tényleg eléggé összetett, nagyon nehéz megérteni az egész működését...
én bevallom fogalmam sincs, hogy bizonyos emberek miért szerencsételenek a szerelemben - hozzáteszem én is az vagyok - és igaz hogy én is "válogatós" vagyok, meg én sem vagyok nagy szám.... sőt nagyon is nullának érzem magam..... valójában, már annyira nem is csinálok ügyet az egészből, egyedül vagyok, na és? persze szar meg minden, de belül akkor is tudom, hoy nem az én hibám, nem tartom bűnös dolognak hogy van egy "ízlésem", és ahhoz ragaszkodom. Szerintem az nem jó tanács, hogy valaki "adja lejjebb az elvárásait", mert mindenki tudja magáról, mi az amihez vonzódik, és azon úgysem tud változtatni. Ha a szépek vonzzák hát akkor azok.... és az korántsem biztos, hogy ugyanaz másnak is szép és fordítva. Rengeteg ember van, rengeteg féle, de én NEM HISZEM hogy létezik csúnya ember. Mindenkinek van valami olyan szexepilje, amit valaki vagy többen nagyon vonzónak talál! pont a különbözőségünktől leszünk vonzóak! Mivel nem futószalagon gyártják az embereket... ezért természetes hogyn em vagyunk egyformák.
Meg még így is ott van az a lehetőség, hogyha nem vagyunk elégedettek magunkkal, akkor tudunk változtatni dolgokon, már amin tudunk, amin meg nem tudunk az lesz a szexepilünk 😉 Bocs ha hülyeségeket írtam, de én így látom az egész témakört.... szerintem nem az a megoldás, hogy "megelégszünk a kevésbé jóval", én pl maximalista vagyok, és tudom hogy mi tetszik nekem, kik jönnek be, és bár ezer kudarcon túl vagyok, mégsem adom fel, mert lehet a következő ember aki megtetszik vagy beleszeretek, lesz életem párja és viszonozni fogja! Van egy jó film, amit belinkeltem a skizofrénia topikba talán, azt érdemes megnézni, arról szól, hogy egy ember be akar jutni a Mennyországba és elindul, de közben milliószor elbukik, sőt majdnem belehal a szenvedésbe - de a legvégén eléri az ÁLMÁT, amire MINDIG IS VÁGYOTT! Hát így álljatok hozzá, és nem úgy hogy feladni, mert bár elesünk nagyon sokszor, de végül elérünk oda ahová indultunk! 😉
Ezzel egyet tudok érteni. Aki hisz abban, hogy szép, az azt is tudja, hogy hogyan hangsúlyozza a jó tulajdonságait. Az emberek pedig tapasztalataim szerint jobban érzik magukat azzal és jobban felnéznek arra, aki jókedvű és magabiztos, mint valaki olyanra, akit folyamatosan bátorítani, támogatni kell. A negatív, kudarcos emberek valóban bevonzzák egymást, és nemcsak a párkapcsolatok terén.
szerintem az baj meg , hogy nagyon sok ember keptelen meglati magaban a szepet , azt kiemelni hangsulyozni eloterbe helyezni . Sajnos az a helyzet ameddig nem latjuk onmagunkban a szepseget barki mondhat szepeket rolunk nem fogjuk neki elhinni.
Kati kedves , en nem gondolom azt , hogy a klasszikus ertelemben vett szepseg nalam kezdodik de masok azt mondjak szep no vagyok . Ma olyan helyen fordultam meg ahol ket eve nem lattak es itt tobb szazan(ezren) fordulnak meg egy szezonban az orszag minden reszerol . Megismertek , belemkaroltak megsimiztek es kerdeztek , hogy vagyok , Azt mondtak , hogy a szepsegem nem valtozott olyan vagyok mint regen , haaat jot tett a moralomnak . Szoval ismerkedes is volt mert keresik a tarsasagomat . Mondjuk itt szeretek is beszelgetni , szeretem ezt a helyet .Nem hinnem , hogy a termeszet adott volna nekem szepseget ,sem tokkeletes alakom sem kiralynoi arcvonasaim nincsenek , de az nagyon jolesik amikor tobb ev utan is ugy nez ram valaki , pedig mar nem vagyok husz eves , es a ferfiak igy a fiatal lanyokra neznek . Sokszor kisasszonynak (ferfiak nok egyarant) neveznek mint ma is , ilyenkor mindig azt gondolom , hogy az illeto biztos vak . Azt mondta nekem valaki egy igen tanult no aki regebben fontos poziciot toltott be orszagunk kulturalis miniszteriumban , hogy az en szepsegem orok az nem valtozik soha mert az arad nem lehet tudni honnan . Szegyellek leirni ilyesmit ebbe a topicba ,de szerintem ez mindnkiben ott van en ebben biztos vagyok . Fuggetlenul attol , hogy ferfi e az illeto vagy no. (nem szerettem volna egy ujabb kozhelyet leirni) Valahogy probaltam kapcsolodni a gondolataitokhoz , es csak ugy tudtam megtenni , hogy a sajat szepsegemrol beszelek ami cseppet sem a fizikai adottsagokban nyilvanul meg szerintem .
Erre gondoltam, amikor azt írtam hogy ezt csak az érzi át, aki hasonló cipőben jár, mint én. És lám az ilyen emberek nem írnak hülyeségeket.
Lehet, hogy ez igaz. Mivel magam is bizonytalan vagyok, lehet, hogy bevonzottam egy másik bizonytalant, aki nagyon jól megérezte ezt rajtam. Már elfogadtam a tényt, hogy nem kellek senkinek és annyira akartam ezt a kapcsolatot, annyira vágytam rá, hogy szeressen és szerethessem, és ez olyan ellentmondásos, hogy ebbe bele lehet őrülni.
Mellesleg, ha másokról van szó, én is könnyen mondom, hogy majd jobb lesz egyszer, kialakulnak a dolgok, reménykedni kell. Egy fenét. Több, mint 30 éve várok erre, és csak ha totál hülye lennék, akkor hinném el. De olyan jól tudom, mi a valóság, csak ostoba önáltatás, nincs itt már se remény, se hit, se semmi. Csak az üresség.
Bello, én még nem olvastam a blogodat, de azt hiszem, valamikor nekiállok. Ismerem, milyen érzés visszautasítottnak lenni, bár nekem csak egy párban volt részem, mert azok után azt mondtam, többet ebben a rohadt életben nem adom meg az esélyét annak, hogy visszautasítsanak. Próbálkoztam, összeszedtem minden bátroságom, kezdeményeztem, és mindig ugyanaz volt a vége. Hát, én nem akarom hallani a szép, de hamis szavakat, gyűlölök minden hazugságot, ha nem kellek, mondják a szemembe, nem kell a körítés, hogy majd megtalálod te is a párod, meg benned is van valami meg a többi süketelés. Tisztában vagyok vele, hogy selejt vagyok kívül és belül és az, hogy sosem nézett rám senki úgy, nagyon is árulkodó a számomra. A magány az utam, az egyedüllét, nincs nekem párom vagy másik felem, vagy nevezhetjük akárhogy. Küzdöttem ellene, de már megértettem, hogy nem tehetek semmit, ez a nagy büdös helyzet. Kimaradt valami belőlem, és ez nem pótolható semmivel az égegyadta világon.
és azok valahogy nem így viselkedtek
ha szerinted baj van a diagnózisommal, hívd fel a pszichiáteremet és konzultálj vele. ismétlem, segíteni próbáltam, ez pedig még mindig nem a borderline topic, és ha neked van problémád, talán elsőként nem a segíteni próbáló kézbe kéne beleharapni. megítélni valakit anélkül, hogy valaha egy szót is beszéltél volna vele, szerintem nem vall túl magas intelligenciára, de te tudod. én igyekeztem nem ítélkezni, hanem olyan tanácsot adni, ami a tapasztalataim szerint nekem is és másoknak is segített már. visszaolvastam a témában, láttam, hogy mások segítő ötleteit is ugyanígy visszadobtad. aki a segítségre és a jószándékú, építő kritikára sértődéssel válaszol, annál érthető, hogy miért nem képes az előrelépésre, a fejlődésre.
azért remélem, valamikor majd csak sikerül neked is. szerintem nincs reménytelen helyzet 🙂
neked is szia.
ha tényleg olvasod a blogomat, nagy baj van a szövegértelmezéseddel!
hol írtam hogy otthon ülök?
hol írtam hogy nem próbálkozok be lányoknál?
Látom a bpd nagyon divatba jött, mert ismertem én pár bpd-st és azok valahogy nem így viselkedtek 🙂
najó ennyit rólad.
szia
oké, csak segíteni próbáltam 😀 igazad van, az otthonülés tényleg kényelmesebb. a blogodat eddig is olvastam, köszönöm a rólam is szóló, rendkívül hízelgő posztot, igazad van, végülis ez már nem az én problémám 🙂
kicsit ennek a srácnak a blogbejegyzésére emlékeztetsz:
Segítsetek, hogyan lehet lefogyni, ha nem akarok:
- mozogni
- kevesebbet/mást enni
- hányni
- kevesebbet/többet aludni
- gyógyszereket szedni, erre való folyadékokat inni
- kevesebbet/többet stresszelni
- dohányozni, rágózni
- kábítószerezni
- egyéb
Köszi szépen!
ebbe nem megyek bele. rohadtul nem tudod miről beszélek, így nincs értelme erről vitatkozni. ha érdekel utána olvasol. pl. a blogomban, ha meg nem akkor minden jót!
igen, valóban nagyon jó csajoknál próbálkozom. nem értem hogy Kelemen Anna miért utasított vissza, pedig szerintem hozzám illő volt.
Britneay Spears-el voltak kisebb nyelvi akadályok, de szerintem leküzdhettük volna ha igazán akarja!!!
"ha tényleg voltál már mélyponton"
"négy öngyilkossági kísérleten (ide csak azokat számolom, amiknél valóban meghalhattam volna), hosszú depressziós periódusokon, egy majdnem bírósággal végződő rendőrségi ügyön, mindenféle deviancián, szociális fóbián, szökéseken, testi erőszakon, öncsonkításon és fel nem tudom sorolni, min mentem keresztül"
Ezt komolyan kérdezed? :'D
Nézd, most már mások szerint is szép nőként, négy több hónapig tartó kapcsolatattal és sokkal több lehetőséggel a hátam mögött mondhatom, hogy igenis számít a belső. Egyszer egy kórházi bennfekvésem alatt megismertem egy enyhén skizofrén fiút, aki tényleg nagyon helyes volt, úgyhogy pusztán a külsejét nézve sok lány szívesen járt volna vele. Viszont erősen elzárkózó volt, önbizalomhiányos, és a beszédéből, sőt a mozdulataiból és az arckifejezéséből ítélve azonnal látszott, hogy belül nem stimmel valami. Nem lehet, hogy belőled is valami hasonló sugárzik, még ha nem ilyen mértékben? Én általában észre szoktam venni egy fiún, ha rosszul érzi magát a bőrében, csalódott, dühös, vagy van benne valami "furcsa", és nálam egyik sem vonzó tényező. A barátnőim közül egy sincs, akinek ne számítana a személyiség.
Azt tényleg nem érthetem meg, hogy milyen a visszautasítás, mert engem még egyszer sem utasítottak vissza (persze én lány vagyok, úgyhogy megvárhatom, míg udvarolnak nekem :D), de szerintem nem csak a világ tehet arról, hogy még sosem jártál lánnyal. Sok olyan kevésbé jóképű srácot ismerek, akik egyszerűen nem hozzájuk illő lányoknak udvarolnak, aztán sírnak, ha visszautasítják őket. A szép, okos, népszerű lányok általában szép, okos és népszerű srácokkal járnak. Ha te érzésed szerint nem ilyen vagy, akkor próbálkozz kevésbé szép, okos és népszerű lányoknál. Az is lehet, hogy rendben van veled minden, csak esetleg kevésszer mozdulsz ki. Nem ismerlek, nem tudok ennél pontosabbat írni.
Ja és még valami a külsőről: nekem a borderline mellett paranoid tüneteim is voltak-vannak, a külsőmmel kapcsolatosan is. Tizenkét évesen valóban szemüveges-pattanásos lány voltam, de három-négy évvel ezután is bőrhibákat láttam magamon a tükörben, mikor már rég nem voltak ott. A szüleim nem tudtak meggyőzni, a barátnőimnek egy bizonyos pont után nem mertem panaszkodni. Ezalatt kifejezetten helyes srácok is udvaroltak nekem, és egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért közelednek hozzám, ha ilyen iszonyú csúnya vagyok. Aztán kezdtem rájönni, hogy talán bennem lehet a hiba...
Egyébként kevés csúnya lányt láttam helyes fiúval, viszont annál több csúnyább srácot átlagos vagy annál valamivel szebb lánnyal 🙂
Nincs zsíros hajam sem pattanásaim sem szemüvegem.
Egyszerűen nem tetszek a lányoknak, mert nem vagyok jóképű. A belső szépség és a hasonló dolgok mind blődségek... de ezt senki sem értheti meg, aki nem tapasztalta a saját bőrén, milyen az amikor több tucat lány visszautasítja, és senki sem jönne össze vele.
örülök hogy jobban vagy. ha tényleg voltál már mélyponton, akkor remélem nem fogsz erre közhelyekkel válaszolni!
Hát, szerintem a külső nem minden... 17 éves lány vagyok, évekig nagyon csúnya voltam, aztán elhatároztam, hogy változtatok ezen, bőrgyógyászhoz és nőgyógyászhoz mentem, kontaktlencsét kértem a szüleimtől, fogszabályzót hordtam, dolgoztam azért, hogy jobb ruhákat vehessek magamnak. Most egész szépnek tart a környezetem, többször kaptam lányoktól is dicséreteket, néhány sráccal is összejöttem már, szóval ha csak a külsőmről lenne szó, akkor már jól kellene mennie mindennek.
Szerintem sok múlik a szépségen, de nagyon sok a belső értékeken, az önbizalmon is, nekem még a sok változás ellenére is nulla az önértékelésem, ezért előfordult, hogy olyan srácokat utasítottam vissza, akik nagyon tetszettek, mert rettegtem attól, hogy megbántanak vagy fájdalmat okoznak nekem, de leginkább attól, hogy csalódnak bennem (azt hiszem, egy borderline-ost elég nehéz hosszú távon tolerálni).
Egyszóval amilyen fontos a külső, legalább annyira fontos a belső! Ha végig otthon (és a rendőrségen, illetve pszichiátrián) ültem volna és nem tettem volna semmit azért, hogy jobban nézzek ki és népszerűbb legyek, még ma is az a vékony, zsíros hajú, pattanásos arcú, szemüveges lány lennék, mint aki tizenkét-tizenhárom évesen voltam. Engem a szüleim talán tudattalanul is arra neveltek, hogy soha, semmilyen helyzetben nem szabad feladni, mindig törekedni kell arra, hogy jobb legyen. Sokszor az az érzésem, hogy én nem is tudnám sose feladni, egyszerűen én meg mindenki a családból arra van "beprogramozva", hogy a nullából, a semmiből is újrakezdjük, hogy minden helyzetből felhozzuk magunkat. Velem is ez történt, és még messze van az út vége, nagyon sok mindent kell még rendbe tennem magamban, hogy képes legyek úgy komolyan összejönni valakivel és megbízni benne (eddig a saját félelmeim miatt én szakítottam mindenkivel...).
Szóval azt tudom tanácsolni mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, hogy ne sajnálja magát, hanem bármilyen megalázó vagy nehéz, tegyen ellene, fejlessze magát, a külsejét és a szociális képességeit egyaránt, merjen új dolgokba belevágni, és akármilyen szörnyűség történik vele, tudjon tanulni belőle és továbblépni. Én négy öngyilkossági kísérleten (ide csak azokat számolom, amiknél valóban meghalhattam volna), hosszú depressziós periódusokon, egy majdnem bírósággal végződő rendőrségi ügyön, mindenféle deviancián, szociális fóbián, szökéseken, testi erőszakon, öncsonkításon és fel nem tudom sorolni, min mentem keresztül, de most már egyiket sem sajnálom, mert mindegyik után egy kicsit több ember lettem, és olyan dolgokra lettem képes, amikről soha nem is gondoltam, hogy meg tudom csinálni (ide tartozik a fiúkkal való járás is, természetesen.)
A párválasztásnál szerintem egy másik fontos dolog, hogy nem szabad túl nagy igényeket támasztani, nincs ideális nő/férfi. Szerintem ha mondjuk egy férfi udvarol egy nagyon szép, nagyon népszerű, nagyon magabiztos nőnek és kosarat kap, akkor nem szabad egy életre visszavonulni vagy bezárkózni, hanem inkább merni "lejjebb adni" és elgondolkodni azon, hogy "mi az, amit ennek a nőnek nem tudok megadni"? Igen, a nagyon szép elutasított, de lehet, hogy egy nem ennyire százszázalékos nő meg nagyon is örülne nekem.
// Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúltam, csak sok évig küzdöttem, illetve még most is küzdök ezzel a problémával, szóval reméltem, hogy másnak is hasznos, amit leírok 🙂 //
úgyhogy nekem tulajdonképpen most lett elegem mindenből.
a rólam szóló kamu véleményekről. ("jól nézel ki, értelmes vagy"-> ezt nem ettől a közösségtől kaptam)
a közhelyekből. (mindenki megtalálja a párját, mert mindenkinek megvan a párja)
a hazugságokból ("mi nők a belső értéket nézzük, a külső nem számít" -> ha külsőre nem felelek meg az igényeiknek még csak beszélgetni sem hajlandóak velem, akkor honnan ismernék meg a belső értékeimet?)
"A pasiknak a jó nők kellenek, akikkel lehet villogni, nincsenek fárasztó problémáik, nem lelkiznek, stb, stb, stb."
és fordítva!!!!
Sok nő valóban társra vágyik egy jóképű, odafigyelő, lehengerlő macsó szerepében... nem én kellek nekik. Ennyi.
És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan visszautasítás amit kaptam.
Persze tök könnyű rásütni az egészre, hogy nem a súlycsoportommal próbálkozom, meg én vagyok a felszínes hogy jó nőkre hajtok meg ilyenek.
Ismersz te engem? Tudod kiknél próbálkoztam eddig?
Nem! Akkor légyszives ne vonj le ilyen következtetéseket!
Vonzóbbá tudok változni? Sajnálom de a kinézeten a test az amin lehet változtatni, arra meg nem panaszkodhatok. De az arcon nem lehet változtatni. Az adott.
Hát ezzel nem vagy egyedül.Egyik világ engem nem fogad be, a másik világot meg én nem fogadom el.Ezért lassan elmondtam a társról.Nem is bízom senkiben.Bár nekem van egy rettenetesen jó kutyám.Meg egy csomó dolog,ami .....nem pótolja,de örömet okoz.
áhh.... rájöttem...... mégha kellenék is valakinek... én vagyok az aki nem akar senkit...... bocs hogy csak így beírok ide.
Nem akarok senkit rájöttem. Mivel hozzám képtelenség alkalmazkodni. Még én sem tudom magamat követni vagy kiigazodni a saját gondolataimon, érzéseimen. Ingadozok minden téren. Pillanatról pillanatra változok, minden, minden.... én nem vagyok kompatibilis a világgal - ez a helyzet. És a világ sem kompatibilis velem. Mindig az "őrült fazonok" vonzottak, de azt hiszem, azokkal sem vagyok kompatibilis.... az egyetlen reményem egy teljesen reális, átlagos, földön járó, önmagával teljesen tisztában lévő emberke lenne, aki engem is "egyensúlyban tartana" a saját őrült világomhoz képest..... a gond ott van hogy hiperérzékeny vagyok. a változás az ami mindig állandó az életemben..... de ragaszkodom a stabilitáshoz... amugy én tényleg paranoid vagyok.... illetve inkább paradox! Kb ami bennem van az mind kizárja egymást..... egyáltalán hogy tudok életben lenni? Ez is ellentmondásos, kizárom magam, azzal aki vagyok...... meghasonlok.... na mind1.... csak nagyon szenvedek.... legalább a szenvedés múlna el...... de az soha nem fog. vonaglik a lelkem..... 🙁
Na meg ez sokszor úgy megy, hogy te is az vagy, belemész olyan kapcsolatba, ami nem az igazi. Esetleg visszaigazolod magadnak, hogy csak azért is tönkremegy a kapcsolat, stb.
Számos oka lehet, de nem az, hogy nem kellesz senkinek.
Nem senkinek nem kellesz Kati, max bizonytalan embert vonzottál be!
Én sem kellek senkinek. Nem vagyok szép, se kívül, se belül.
Egyszer mondta valaki, hogy szerelmes belém, elfogad olyannak, amilyen vagyok, én, a hülye elhittem, pedig tisztában vagyok a valósággal. A tettei viszont rácáfoltak a szavaira, el lettem dobva, mint egy darab szemét.
A pasiknak a jó nők kellenek, akikkel lehet villogni, nincsenek fárasztó problémáik, nem lelkiznek, stb, stb, stb.
Üdvözlet, bello88!
Szerintem az, hogy "velünk született készségnek" titulálod azt, hogy nem kellesz a lányoknak, pusztán meghátrálás egy nehéz feladat elől. Igenis kellenél egy csomó csajnak (statisztikai adatok szerint rendkívül sok nő ugyan úgy párra vár, mint te, mindenféle korosztályból). Természetesen azt mondani, amit te: hogy eleve kudarcra vagy ítélve, a legkönnyebb. A rosszhír az, hogy valószínűleg még így sem kapod meg azokat a modelleket, akikről álmodozol, és akikről úgy gondolod, hogy alanyi jogon járnának neked, mert kívánod őket. A jóhír viszont az, hogy meg tudsz úgy változni, hogy vonzzóvá válj a nők szemében. Azoknak a nőknek a szemében, akik hasonló kvalitásúak, de vonzzóbbak, mint te, és meg tudod fogni őket azzal, hogy a kedvükben jársz, és teljesíted a vágyaikat. Sajnos ezt tanulni kell, ellensúlyozva az öröklött bájgúnári készséget, de ezzel egyenrangúvá váló tudással rendelkezhetsz, hogy azt nyújtsd a lányoknak, amire mindig is vágytak, és amikkel kielégítheted őket.
( kultúra, intellektus, személyiségfejlesztő tréningek, öltözködés, jómodor és empátia, vagy végső, elkeseredett lépésben, de tényleg csak utolsó lehetőségként pénz által)
Mert hogy : a lányok olyan pasit akarnak, aki parner lehet mellettük egy életre.
Tök mindegy, hogy milyen életre.
Minden lány ,más-más életet akar, és a szerelem, a partner miatt még az elképzeléseik is alakíthatók, módosíthatók.
Szerintem semmivel sem vagy hátrányosabb helyzetben, mint a "csajozós" ismerőseid, csak ami nekik adottság, azt neked meg kell tanulnod. Ennyi.
M
Namost a párom objektív mércével mérve pocsék, de hát hozzám képest?
Hozzám képest egy valóságos ikon.
Szerintem nem érdemes várni a nagy Ő-re, mert azt senki sem tudja, hogy valóságos-e, vagy kitalát figura? Szerintem amíg ilyen állapotban vagyunk, addig érjük be azzal, aki boldoggá tesz néha, és elviseli azt, amilyenek vagyunk, és még szereti is az "elmebetegségünk".Sőt, azt gondolom, hogy a "normálisak" is pont így csinálják....
Ha megnevettet, ha segít, ha melletted van, mikor kell, és ha jól érzed magad vele, akkor ő az aktuális nagy Ő.
Szerintem:)
Egy rohadt regényt írtam, részletesen kifejtve!
Mindegy, az a lényeg, hogy az ideálok, meg eszmék persze nagyon csábítóak, de hát vannak ugye azok a bosszantó kis realitások...
Például, hogy milyenek vagyunk.
És hát én konkrétan szörnyű:)
Basszameg! Elszállt az összes cucc, amit írtam!
Folyt. köv!
...ezekután már nem is kellenek ugye sokan a hétvégi teli-tali után ;DDD
Nem:)
Szerintem az, hogy MINDEN férfi roppant felszínes, ÚGY ÁLTALÁBAN és alapból, de azért mindig akadnak kivételek, akiket az ember lánya felismerhet és megbecsülhet, ha belebotlik...És fordítva. Ha egy férfi tartalmat keres, akkor megtalálja, mert nem alkuszik meg a puszta kinézettel. Vagy keres egy dögös okost, lélekkel...:) Ami nem is olyan ritka.
Köszönöm szépen a hozzászólásod.
Sajnos lényegtelen hogy én mimet látom szépnek. Az a fontos hogy mások mit látnak rajtam szépnek. És úgy néz ki semmit...
A nőknek jópasi kell, vagy egy belül értékes pasi. Én egyik sem vagyok...
Kivétel nélkül van minden emberen/ben valami szép/ség.Az lehet pl. a szeme,a kezei,a hangja, a kisugárzása, a jóindulata:bármi.Döntsed el magadban,hogy neked melyik ez a részed,és először szeressed meg azt,aztán azon keresztül önmagadat.Csak arra figyelj,ami az előnyöd,azt tedd a gondolataid központjába,mikor megközelítesz valakit.Biztosan beletellik egy időbe,mire ráérzel,és mielőtt érvelnél ellene(m),először próbáld ki,l.szíves!Mert ez nem elmélet,hanem gyakorlat.Köszönöm,hogy elolvastad.Szép napot!
Akit mindenki visszautasít joggal gondolja magáról, hogy az...
Nagyon kevés olyan ember van, aki abszolút értelemben csúnya, azaz mindenki annak látja.
Szerintem fontos a külső. De ez nem jelenti azt, hogy csak az aktuális szépségideálnak megfelelő ember hódíthat.
Nekem sokszor tetszett olyan nő, akik más férfiaknak nem annyira tetszettek. Sokszor tetszett pl. nagy orrú lány, vagy pattanásos is. 🙂
Idézet tőle: merkabaÉn most harmincnyolc éves vagyok, és egész életemben azt hittem, hogy csúnya vagyok.
Kamasz koromban persze pattanásos voltam, meg gátlásos, meg rettenetesen idétlen.
De mégis sikerült azért számos hódolót elbűvölnöm, sőt, azt hiszem én vagyok az élő példa arra, hogy a férfiakat néha tényleg elbűvöli a intellektus.
és ebből az a tanulság, hogy a férfiak kevésbé felszínesek, mint a nők?
Sajnos a 200. és a 300. visszautasítás között valahol már feladtam az egészet, és már nincs bennem remény...
Én most harmincnyolc éves vagyok, és egész életemben azt hittem, hogy csúnya vagyok.
Kamasz koromban persze pattanásos voltam, meg gátlásos, meg rettenetesen idétlen.
De mégis sikerült azért számos hódolót elbűvölnöm, sőt, azt hiszem én vagyok az élő példa arra, hogy a férfiakat néha tényleg elbűvöli a intellektus.
Az a vicces, hogy
Mindezek mellett azért szinte bizonyíthaó, hogy a nagymértékű vagyont, vagy szellemi javakat felhalmozó (egyetemek, díjak, nóbel díj ), stb. birtokolják a dödös szőke nők, vagy nimfomániás barna nők többségét. És ez a való világ.De az is igaz, hogy a dögös barna, vagy szőke nő válás után valószínűleg viszik a közös vagyon minimum felét.
Miért fontos annyira a külső???? Amúgy nem hiszem, hogy olyan szörnyű lennél...
Az jó, ha szívesen ismerkedsz. És ne add fel, mert össze fog jönni!!!
Ez nem így megy sajnos. A külső pedig igenis fontos!
A korosztályomnál különlegesen! Amúgy már minden típusú lánynál próbálkoztam (kivéve a plázacicáknál, érthető okok miatt).
És nem görcsösen csinálom, csak szívesen ismerkedek emberekkel, csak ha olyan ismerkedésről van szó mindig közbeszól a külsőm is...
Kedves Bello88,
miért gondolod azt, hogy a külső olyan fontos? Mert voltak visszautasításaid? Lehet, hogy nem a megfelelő típusú embereknél próbálkoztál. Talán, ha nem tulajdonítanál nagy jelentőséget annak, hogy összejöjjön a dolog, lehet jobban menne. Talán lazább is lennél.
Szerintem, ha elég kitartó vagy, és kevesebbet görcsölsz a siker miatt, össze fog jönni, amit szeretnél.
Arcon nem nagyon lehet változtatni 🙂
((amúgy lehet, hogy pont azért vagyok olyan, amilyen belsőleg is, mert tudatában vagyok annak hogy nézek ki. ha legalább átlagosnak látnám magam, több önbizalmam is lehetne))
Ebben én is kételkedem 🙂 De ha mégis így lenne, tudatában vagy és ez megkülönböztet a "többitől" . Először felismersz, aztán elhatározol, majd változol...
pedig így van. még ha mást is mondanak. a tapasztalataim ezt igazolják.
sajnos...
Ez akkor lenne helytálló, ha csúnya lennél, buta, meg úgy egyébként rossz ember. De kételkedem benne hogy így van....
Akkor Te legalább "félig" értékes vagy. Én sem kívül sem belül nem vagyok az.
Az ilyen emberekre szokták mondani, hogy nincs helye a világban...
Van a másik véglet is... Mindenki akar a kinézeted miatt, de senkit nem TE érdekelsz. Biztos közhely, és úgy gondolod milyen könnyű lehet, de kétszer annyit kell bizonyítani, hogy értékeljenek, ugyanúgy kétségbeesve pár-munka-egzisztencia nélkül vagyok.
Mi a baj? Engem érdekelne...,.
Azért mert elegem van mindenből!!!!!!!!!!!