Szerfüggőségek: ital, drogok, gyógyszer
én is szeretem a feelingjét, amíg száraz voltam is bejártam kólázni...
és teljesen legális...
hát, igen a kocsmában meleg van, megy a tv, érdekes dolgokról beszélgetnek, 1(-2) ital mellett jól esik lazítani...
igen, és attól is csak addig, ameddig félig meg nem itta...
csak az elsőtől undorodik ám az ember...
talán nem kéne inni ha már undorodsz is töle!
@roboman "győzködtem magam a kocsma előtt, hogy csak 2 deci vöröset, alkalmi vétel, utána meg a szokásos:"
hidd el, ez egyszerűen így működik, szinte mechanikusan, igen, és rohadt drága...
reggel olyan alkoholundorral ébredtem, amilyennel még sohasem, biztos rosszat álmodtam, de reggel 10kor már ott győzködtem magam a kocsma előtt, hogy csak 2 deci vöröset, alkalmi vétel, utána meg a szokásos: sör, bor, pálinka, meg minden... ráadásul már egy fél éve nem rúgtam be normálisan, csak iszok mint az állat, aztán mindent elnyel a szervezetem, borzasztó pénzkidobás...
mark77hez képest semmi
nem baj
roboman, egyre agresszivabb vagy, az egyéniséged rossz irányba halad!
Van a buszon egy gyúró balfasz, és szemmel láthatólag még szoliba is jár, hát én attól hányingert kapok, bár lehet, hogy az alkohol is rásegít, életében 1x volt nője, azt is a busszal hozta, hát azt mondom, mindenki maradjon a saját műfajánál, lehet, hogy én alkoholista vagyok, de azt legalább jól csinálom, az meg egy lúzer.
ja, és az a nője is addig tartott, ameddig megfordult a busz sóstóhegyen, szóval körülbelül egy fél órát
Nem tudom, nekem roboman hobbija jobban tetszik mint a sport. Pedig lejártam a Honvédba edzeni, bár lehet pont ezért. 😉
talán kéne találnod valami épitöbb jellegü dolgot, amit csinálhatsz... amit nekem jelent a konditerem! például.
nos, igen 🙂
unatkozol egyébként roboman? azért csinálod ezt?
Mostanában azzal szórakozok, hogy részegen felszállok a buszra, és elküldök mindenkit a k. anyjába az utasok közül (persze csak magamban). Meg fixírozom a macákat. Jóóó!
TISZTA VAGYOK
Egyetértek veled. (pont) Komolyan.
Idézet tőle: RakétaAz iskola azért menekülés, mert egy álca, most én ez csinálom. De nem érzem benned, hogy az egy biztos alapnak készülne, max. egy jogosítvány, jé van diplomám is. De elnézet, kérek, ha tévedek, vagy túl erős megfogalmazásokat használtam.
Kéne az a diploma, mert már sok munkám van benne. Egyébként meg egy kicsit elfajzott vagyok, engem az anyagiak, a család nem érdekel, soha nem is érdekelt. A gyerekektől például sikítófrászt kapok. Amúgy meg nem elsősorban a diploma érdekel, hanem le szeretném valamivel foglalni. Ja, és a munka is büdös nekem, pontosabban én ebbe a munkanélküliségbe nőttem bele, el nem tudom képzelni, hogy nekem mindenféle munkát el kéne vállalnom, borsódzik tőle a hátam. Nem vagyok egy kétkezi munkás alkat, ezekről mindig a majmok jutnak az eszembe, igaz pénzes majmok, de hát a pénz nem minden. Ezt nem sértésképpen mondtam, tudom, hogy van, aki örömét leli benne, váljék egészségére. Én inkább az elméleti dolgokat kedvelem, bár az értelmiségi lét is távol áll tőlem abban az értelemben, hogy politizáljak, meg megmondjam a frankót. Meg hogy helyezkedjek ide-oda (ezt már nem politikai értelemben mondom), de tudom, hogy ezek meg állandóan fúrják egymást, és belebetegszenek a hatalomvágyba.
Én annyit akarok elérni, hogy a napjaim ne f*szveréssel teljenek el, hanem le legyek kötve valamiféle értelmes(nek mondott) elfoglaltsággal, bár, lehet, hogy van abban egy kis igazság, hogy pótcselekvés az iskola, de nálam egy ideje már mániává is vált sajnos. Vagy nem sajnos. Jóllehet csalódtam abban a tudományterületben, amit műveltem, és egy kissé már átlátok a szitán is, nem igazán tudok jobbat, maximum tényleg elmenni külföldre, de az tényleg menekülés lenne, belátása annak, hogy Mo élhetetlen hely, ahol csak az urambátyám rendszer működik, és én "sem rokona sem ismerőse nem vagyok senkinek", sajnos, különben már besuvasztottak volna valahova, és én azt hiszem, ebbe bele is nyugodtam volna, és nem itt verném a nyálamat.
Most lehet, hogy eléggé visszataszító képet rajzoltam magamról, és egészen biztosan be is lehet sorolni engem valamilyen szociológiai kategóriába, mindegy, még úgy terveztem, teszek jövőre egy tényleg utolsó kísérletet a sulival, aztán, lehet, hogy tényleg külföld lesz belőle, egyébként kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem, csak én még nem láttam a fától az erdőt. Lehet, ha nem lenne ez a tervem, komolyabban fontolóra vettem volna a külföldet. Ilyen értelemben tényleg pótcselekvés, hogy nem látok rajta túl, és nem veszem számba a lehetőségeimet, amik itthon bizony szűkösebbek, mint külföldön. Pl. össze tehetem a 2 kezemet, ha egyáltalán rehabilitációs munkára felvesznek, vagy valami gyárba a csökkent munkaképességűeknek fenntartott helyek egyikére. Amúgy nem derogál a fizikai munka, csak ezekre a helyekre meg ezernyi más jelentkező akad, és pechemre itt sincs ismerősöm, és szerintem ide (is) baromi nehéz bekerülni.
én is válaszolok:
1) a szüleimmel élek, öket zavarja az életmódom. mert még mindig nem találtam munkát.
2) a célom hogy megkapjam a fiam és mi neveljük.
3) szeretnék boldog lenni, lefogyni, jól lenni nem visszaesni, jól érezni magam. párkapcsolatot. ez nehéz a betegség miatt, kiakadok ha véltozás van az életmódomban, megvisel, érzékenyebb vagyok sokkal és nehezen viselem, ugyanakkor boldog is vagyok.
4) az utóbbi egy évben senkit nem bántottam és engem sem bántott senki konkrétan. a veszekedés más, abból volt böven de már az nagyjából megszünt.
5) le vagyok százalákolva abból élek és támogatom a szüleimet is. cserébe náluk lakom.
6) én elfogadtam ezt az állapotot nagy nehezen, de a környezetem nem. ha bajom van, türelmetlenek és leszidnak, pedig nem tehetek róla. ez van.
Félre értetettél, nem az írtam, hogy kövesd el a hibák többségét, amit a többség elkövet olyankor. De most már jobban értelek. Amúgy ez a nyelv kérdés tényleg neuralgikus pontja a magyarok és a te esetleges külföldre költözésednek is. Leginkább angol és német nyelvtudás van, és az sem sokaknak.
másoknak: Angliában nagyon gyenge a szociálisháló (csak ~"tízszer erősebb" mint a magyar) és NEM Londonban kell versenyezni, van ott több város is, ha mégis Nagy-Britannia (a nyelv miatt)! Bár az egészségügy cserébe jó.
Az iskola azért menekülés, mert egy álca, most én ez csinálom. De nem érzem benned, hogy az egy biztos alapnak készülne, max. egy jogosítvány, jé van diplomám is. De elnézet, kérek, ha tévedek, vagy túl erős megfogalmazásokat használtam.
aeea figyeltem fel benne, hogy magyarországon még midngi a nagy melékhatású elavult szereket írják fel többségében 🙁 🙁
Miért menekülés az iskola? Az volt a menekülés, amikor otthagytam a skizofrénia miatt, mert beijedtem, mert bevettem azt a sok hülyeséget, hogy én most nagyon beteg vagyok.
Külföldre 1 nem engednének el 2 félek, hogy nem tudnék beilleszkedni 3 nem vonz annyira.
Velem pont az a baj, hogy nem tudok csak úgy váltani egyik napról (évről) a másikra. Már nem lenne kaland angolul tanulni, hanem csak nyűg, érzem. Nem is érdekel. Más nyelv meg szóba se jöhet. Ne hidd, hogy nem gondoltam rá, amikor eléggé kétségbe voltam esve, de szerintem meg pont az lenne menekülés. Ráadásul külföldön szarul érzem magam. Még ha kapnék is valami alja munkát, nem érezném magam biztonságban, szociális háló ide, vagy oda. Bár itt is csak alja munkára számíthatok, nem is azért mondtam. Nem vagyok egy túl könnyen barátkozós típus, sőt, enyhén antiszociális vagyok, és nem hiszem, hogy hiányzik oda egy morcos kelet-európai.
Igen most (élősorban) tőled kérdeztem.
Jó, mert lehet tudni, az iskola is csak egy rossz menekülési út. Jó mert lehetne rosszabb is, és amúgy is aggodhatnék jobban, kinek mit mondok.
És saját célokat és egészen más helyen kellene keresned. Mivel időben csak tudatosan egy irányban utazunk látszólag, térben (más ország például, jobb szociálishálót vagy több motiváció és pozitív ingert kellene keresned?) és más szerepkörben kellene megtalálnod a helyed. Vagy tévedek?
.
Fura kérdések, és nem is itt kéne kitárgyalni őket, de legyen. Próbálom röviden:
A.) Csak annyiban zavarjuk egymást, hogy most már így 34 évesen nem a Mama Hotelben kéne laknom, és különben is itt vagyunk egymás hegyén-hátán.
B.) Lelki utam és célom, nem tudom. Most tervezem valahogy befejezni az iskolát, amit a betegségem miatt félbehagytam, illetve megmenteni belőle, ami menthető. Talán egy BA-t össze lehet belőle eszkábálni. Bár nem biztos, hogy erre voltál kíváncsi.
C.) Ld. az előző pont, egyelőre. Az állapotom, és annak vátozásai sz*r hatással vannak/voltak rá, mert akárhányszor nekiálltam a sulinak, hamar a pszichiátrián találtam magam. Eddig, és csak eddig, remélem.
D.) Nem voltam másra veszélyes, és semmi ilyet nem tettem.
E.) Nem tudom, lehet.
F.) Le vagyok százalékolva, de amit kapok, azon felül a szüleimre is támaszkodok jelenleg, mert az nekem nem elég.
G.) Hát, apám mintha elfogadná, anyám szerintem nem annyira, ezért csak titokban nem szedem be.
Már ha tőlem kérdezted. Most jó? 🙂
A lényeg pár pontban:
A.) Miben zavarod a környezeted, és ők miben zavarnak téged?
B.) A másik, mi a te lelki utad és célod?
C.) Mik a személyes vágyaid, arra milyen hatással van az állapotod és állapotváltozásaid?
D.) Voltál másra veszélyes, vagy érezted úgy, hogy olyant tennél magaddal amit meg bánnál? És végül tettél-e ilyent már? És megbántad-e?
E.) Ha ilyen helyzetbe és állapotba kerültél, a környezeted (akár a legtágabb vagy legszűkebb értelemben) (károsabb/)megterhelőbb volt számodra mint ami megengedhető volt számodra.
F.) És egy nagyon súlyos de "csak" technikai kérdés, hogyan oldható meg így az életed, a hétköznapok szintjén, a anyagi-lét fent tartásod, az életviteled?
G.) A környezete elfogadja, ahogyan te állsz az állapotodhoz? És elfogadják-e ha már felnőtt vagy erről neked van jogod dönteni, de mégis felelőséggel tartoznak érted, mert nem a nyuszi tüsszögte rád, főleg nem az alap okokat? Ja és az alap okok megváltozása már legtöbb esetben nem állítja helyre a rendszert, még ha ez lehetséges is lenne, de általában nem az.
Lehet nyugodtan privátba is a válasz, de ezek az összes pszichotikusnak nevezetre igazak.
Amúgy nekem átmenti gyógyszer okozta pszichózisom volt csak, de pont ezért körbe jártam a témát "ép ésszel". - újra voltam bent kórházban és újra közölték, nem vagyok pszichotikus, és a kórtörténetem alapján és a sok hónapos megfigyelés alapján nem vagyok pszichotikus. De azért nekem is ott volt a "kártyám" és dg. szószerit skizofrén. Ezt a területi pszichiátriai osztály vezető főorvosnője tette tisztába, és utána máshol is bent voltam, és kizárták a skizofréniát, ami amúgy is legtöbbször csak egy bélyeg.
Elsőre 15 (új), Hú de felpezsdült a téma, csak most azt tudnám előre, hogy ez jó-e vagy rossz.
"Azt szokták mondani, minél több subja van valakinek, annál inkább "szétesik a személyisége". Nálam ez nem igaz. Pont fordítva van. A téveszmék és a hallucuinációk is megszelídülnek. És ezzel párhuzamosan a beteg némi kontrollt is gyakorolhat felettük. Érdekesség még, hogy az előző subok elfeledett emlékei újra a felszínre törnek, már nem olyan durván, de a hallucinálás sokszor ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt."
Ez bizonyára azért van, mert szembe tudsz nézni vele, nem szeded az antipszichotikumot, és talán sajnos túlzottan is elfogadtad a dg.-d.
Régen vagy szentek, "boldog" - (ez egy egyházi megítélés a szenté vallást előzi meg), vagy ördögök és démonok gyötörte volt, de csak ha bántotta a környezetét, akkor zavarták el. Még Európában is a falubolondjának nevezett embert (én is az lettem volna, vagy pap - az élethelyzettől függ) szeretettel és gondokoskodással kell körül venni, és erre trenírozták a gyereket is, ki tudja nem egy szentem a lelkem? Más kultúrákról ne is beszéljünk!
A reformáció és a beborulás(/állítólag felvilágosodás?) kora, a munka és a dologházak, aki oda nem jó, mert nem elég termelékeny a diliházak hozták a változást.
Eddig úgy láttom jó.
Igen, ez az esemény rengette meg a rendszert. Ez hozta elő, de nem ez okozta. Úgy lehet elképzelni, mint mikor meglötyögtetünk egy majdnem teli poharat és kiborul a tartalma... Ha a "pohár" nem lett volna tele, a lötyögtetés(az esemény, amiről írtam) se okozott volna bajt.
Ugyan nem napló, csak a pszichiátrián írkáltam egy füzetbe, de egy oldlat teliírtam olyan kifejezésekkel, hogy "kín, gyötrődés, rángás, magzat, hideglelés, stb". 🙂
Szval érdemes írni, hogy tudja az ember, milyen vacakul is érezte akkor magát.
Tőlem sokan kérdezgették, amikor beteg lettem, hogy mi okozta, szóval ez így nem nagyon van leírva, de egy nagy csomó embernek már csak úgy működik az agya, hogy keresi az okokat, hogy mi válthatta ki a betegséget. Lehet, hogy Nálad ez az esemény váltotta ki mégis. Nálam is elég hirtelen alakult ki, de nem egyik napról a másikra. És mivel a paranoia erősen különbözik az alapszemélyiségemtől, hamar a kórházban találtam magam.
Hát igen, biztosan jeleznék, de remélem, nem lesz rá szükség. Volt úgy, hogy blogot írtam, és eléggé széteső szövegeket produkáltam. Utólag szégyelltem őket, és kitöröltem.
Azért kérdeztem, mert én pl. egyik napról a másikra landoltam egyfajta megváltozott tudatállapotban.
Ok, előtte elkezdtem szorongani-de az egy konkrét eseményhez kötődött, szval volt rá magyarázat-, aztán az elmúlt(az eseményen is túllettem) és kb két múlva egyik éjszaka "állítódott el" valami és kerültem durván depressziós - talán pszichotikus is, bár utóbbit nem állapították meg- tudatállapotba.
Lefeküdtem úgy, mint egy normális ember, és reggelre BAMM...
Igen, én is így gondolnám logikusnak, hogy inkább szelídül...
Sztem jó ötlet, hogy blogot írsz, így szemmel tarthatod a saját gondolataid és ha valami furaság felbukkan, a kommentelők úgyis jelzik. 🙂
Azt szokták mondani, minél több subja van valakinek, annál inkább "szétesik a személyisége". Nálam ez nem igaz. Pont fordítva van. A téveszmék és a hallucuinációk is megszelídülnek. És ezzel párhuzamosan a beteg némi kontrollt is gyakorolhat felettük. Érdekesség még, hogy az előző subok elfeledett emlékei újra a felszínre törnek, már nem olyan durván, de a hallucinálás sokszor ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt.
Egy subba fokozatosan csúszik bele az ember, de akinek még életében nem volt ilyenje, az nem tudja, hogy mire figyeljen, én például nem ismerte ezt a betegséget, hogy skizofrénia, de lehet, hogy azzal se lettem volna előrébb, ha ismerem. Előszörre nagyon nehéz rájönni, hogy a hangok a saját fejünkben vannak, és nem pl a szomszédban. A téveszmék kevésbé hihetőek egy külső szemlélőnek, de a betegnek nagyon logikusnak tűnnek, és nagyon nehezen lehet belátni, hogy nem valóságosak. Előjelek például a nagyon "felhangolt" állapot, és nálam (meg még másoknál is) a testi érzetek, érzések megváltozása. De ez sem sokat segít, mert bármilyen más betegségnek lehetnek tünetei, ezért a skizókat általában nem szívesen látják bármilyen belső szervi panaszokkal, mert inkább ezeket a skizofrénia számlájára szokták írni, és az orvosok hozzáállása eléggé bizalmatlan a skizofrénekkel szemben, legalábbis én így tapasztaltam.
Ez a fülhallgatós vicces....annyiszor összeütközünk a családtagokkal az előszobában, mert én is éjszaka szoktam fülhallgatóval a fejemen mászkálni.... 😀
Azt olvastam valahol, a "subok" egyre rosszabbak, egyre nehezebb kijönni belőlük, pedig fordítva gondolná az ember, hogy talán kialakulnak bizonyos megküzdési stratégiák...
Arra lennék kíváncsi, hogy mikor bekerültél, honnan látszott/miben nyilvánult meg, hogy "nem hétköznapi" tudatállapotban vagy? Úgy emlékszem, a szüleid pakoltak be a kórházba, tehát ha nem is beszélsz róla(vagy csak a lórházban nem?), valószínűleg a viselkedésed, a szokásaid megváltozása, stb. árulkodott róla, hogy valami "máshogy" működik, mint normál állapotban....
Arra gondolok, hogy esetlegesen hiába érezted úgy, hogy "kézben tartod" az eseményeket, a kívülállóknak valami szemet szúrhatott. Pl. nem aludtál, nem ettél, grimaszoltál, stb...esteleg egy-egy elejtett mondat...csak ötletelek.
Szóval az egy dolog, hogy érzed, vmi nincs rendben és várod, hogy fokozatosan elmúljon, kigyere belőle(már ha van ilyen, hogy magától elmúlik), de úgy is kell viselkedni akkor, hogy ne legyen szembetűnő.
Nem sokat aludtam éjszaka, mászkáltam. Feszültebb lehettem, szétszórtabb. A zárómon az volt, hogy "éjszaka a fülhallgatóval a fején mászkál". Szóval ennyi volt, amit a szüleim el tudtak mondani a doktor bácsiknak. Ennyi elég is volt, hogy bevigyenek. Mivel már megvan a paranoid skizofrénia diagnózisom, szinte bármiért bevihetnek. Elismerem, hogy a nem alvás elég drasztikus változás, meg zavaró is, de azért nem vagyok hálás, hogy bevittek.
Valószínűleg a cseppet sem szeretetteljes és békebeli kórházi környezet - a nem ritkán agresszív betegekkel -, és az előző kórházas emlékeid fokozták a stresszt, ezért jött elő a hanghallás, de
a masszív téveszmék elmúlása nagy valószínűséggel nem magától történt, hanem a gyógyszer hatására.
Azért kérdezek ennyit, mert mindig érdekelt, egy sub hogyan kezdődik, hirtelen vagy fokozatosan csúszik-e bele az ember, stb.. 🙂
Idézet tőle: AvanaKétszer visszaestél. Érzed magadban a képességet, hogy megfogd a téveszméket, ha újra jelentkeznek?
Úgy érzem, képes vagyok rá. De az lenne a legjobb, ha nem jelentkeznének. Bizonyos jelekből már észreveszem, ha "kezdődik", kezdődne, és nem hagynám, hogy irányítson engem. Felismerem a téveszméket, bár azt hiszem, az a legnehezebb. 100%-ig nem vagyok benne biztos, de mi a biztos manapság? Legutóbb végig a tudatában voltam, hogy nem a normális tudatállapotban vagyok, és a kórházban csak rosszabbodott az állapotom, hiába gyógyszereztek. De mivel én ilyenkor nem beszélek, főleg nem a bennem zajló folyamatokról, az orvosok úg engedtek haza, hogy még nem "gyógyultam meg". A hangok pontosan akkor szűntek meg, amikor hazamentem, a kórházban csak erősödött a hanghallásom. Pontosabban ott jött elő. Én nem látom a gyógyszer és normális tudatállapot közötti összefüggést. Nem tudtam megfigyelni ok-okozati kapcsolatot a gyógyszerezésem, és aközött, hogy normális vagyok, vagy "beteg". A kórházban valóban csak "gyötörtek", érdemben nem foglalkoztak velem, ha csak nem gonolatolvasók, háhá.
A Gondozó-/Gyötrőhálózatot embertelen pénzgyárait, az eugenetikus fellegvárait fel kellett volna számolni!!!! - és akkor nagyon-nagyon visszafogott voltam.
Én egyszer hangulat stabilizátorért mentem vissza területi sztk kínzókamrájába, csak két hónapra, de nagyon megbántam.
A Gondozó-/Gyötrőhálózatot embertelen pénzgyárait, az eugenetikus fellegvárait fel kellett volna számolni!!!! - és akkor nagyon-nagyon visszafogott voltam.
Ha jót akarsz magadnak, menj el elsősinterjúra a Thalassa Házba. Ha felvesznek hallgass rájuk, még ha nehéz is! És akkor, meggyógyulhatsz, vagy sokkal jobban lehetsz. Lehet, adnak antipszichotikumot. De előre jobb közölni, és egyből az első orvos beteg találkozásnál, hogy (Nem a felvételi interjún!), hogy nem szeretnél antipszichotikumot, és melyikkel milyen rossz tapasztalatod volt. És eszük be sem jut adni csak hátsószándékból, csak a terápia elősegítésre és nem önkényből, mint egy "gondozóban" a gyógyszergyár pénzén látogató pénzéért. Nincs biologizmus, ha a terapeutád pszichológus és nem pszichiáter, ha az akkor is terápia centrikus és nem gyógyszer.
Roboman neked Thalassa Házban lenne a helyed, amúgy az általam itt már írt helyeken kívül még voltam több kórházban, csak bízonytalant inkább nem írók.
Ez csak egy jó tanács.
Kétszer visszaestél. Érzed magadban a képességet, hogy megfogd a téveszméket, ha újra jelentkeznek?
Utálom a pszichiátereket. Én nem vagyok egy szemernyit sem együttműködő, ők meg rám sütik a paranoid skizofrén diagnózist. Így vagyunk mi szépecskén egymás mellett. Különben ez itt (a világ végén) gyakorlat, hogy nem kozmetikázzák a diagnózist, hanem mindenkinek kijár egyből a paranoid skizofrén diagnózis (és mellé természetesen az antipszichotikum), aki nem jól viselkedik. Legutóbb olyan haloperidol deaconat injekciót kaptam, hogy 2-3 napig azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Ember, az durva. És még örülhetek, hogy nem vittek le egy kis elektrosokkra, szerintem. Itt a bírósági szemle olyan, hogy az ÁPOLÓ bemondására beszámíthatatlannak nyilvánítanak alvó betegeket, stb. Mesélhetnék még, de minek, nekem a jogaimat itt semmibe vették, engem szinte bűnözőnek kezeltek, és az sem vigasztal, hogy nem én vagyok itt az egyetlen, akivel úgy bántak, mint a kutyával (se). És ezek után legyek együttműködő, és próbáljam megérteni az amúgy elég labilis alapokon álló biokémiai álláspontjukat, ami a pszichiátria elég szégyenteljes történetével együtt számomra érthetetlen, és csak úgy lenne (meg)tapaszalható, ha végigzabálnám a gyógyszerkínálatot. Köszönöm, nem. Útjaink elváltak, és remélem végleg.
Az egyik jóbarátom egy zöldségesnél dolgozot, és volt kanás borra engedélyük, egy hónap mulva már csak kannás bort árultak.:S
Vannak árkategoriák amiben nem fogy tény. De amúgy sláger cikk.
2005-ben ittam utoljára bort: Akkor 700-1200 forint közt magyarból nem de Portugál, Olasz néha Francia borokból is lehetett finomat kapni. Azonos színtű magyar borok 1900-2400 Forintba kerültek akkor. Borász mondta, de laikus is érezte, körbe kináltam társaságban, - csak ott ittam bort (társasági bor ivó voltam) - és nem volt rajta vita, sőt ellentmondás, és képzelheted például a sötét potrugál címkéből mit vettek ki, utólag tudták meg milyen származású és árú borok voltak.
Az antipszichotikumokat csak aktív komoly pszichoterpeuta által végtet pszichésterápia és napi szinten pszichiáter által ellenőrizve súlyos deprsssziós - ki sem kell az ágyból - ,vagy nagyon súlyos pszichotikus álapotban szabad adni. Hosszú távon különben többet árt, mint amit az el túlzott ígéretek alapján is használhatna.
Az orvosok kapcsán írt dolgokban 98%-ban igazad van, ~2% aki képes helyén kezelni a nyugatott.
Rám négy orvos mondta, hogy skizófrén vagyok, ebből három papírból és tíz-tízenöt perc bezélgetés után, és vagy, 7-8 vagy több hogy nem. A nemet mondokból a területielg illetékes pszichiátriai osztály vezetője volt az egyik. Azt mondta kizárt , hogy az lennék, a teljes dokumentációm (éppen első interjúról vittek át, és ott volt), és a mentővel súlyos állapotban való érkezésem után. 😉 Azt mondta ne fogadjak el antipszichotikumot!!!!
Ez nem darabra megy de egy orvos kívételével a többi csak egy bolondra 10-15 perc alatt rábolíntott, hogy igen. A többi meg hónapokat, félévet, vagy teljes kórtörténetet és/vagy krizis álapotban lévő pácienst ítélt meg, hogy nem skizófrén. Hanem Bipoláris zavar, súlyos kevert személyiség zavar és "nem meghatározott szorongás" - ezt a dg.-t összetett, több okra visszavezethető szorongásra írják be, mint megtudtam. És ezt többen nem papírból írták le, akkár egy papíromat sem látva.
antipszichotikum - Ennek örülök, mert én most (már) nem szedem.
bor: én nem tapasztalom, hogy annyira innának manapság az emberek, bár mit tudom én.
Azt hiszem, hogy értem amúgy, mit akarsz mondani, azzal, hogy a nyugtató jobb, mint az alkohol, mert a helyes adag "beállításához" az alkoholnál egy kisebb fajta pokoljárás szükséges (néha), amíg a nyugtatót (elvileg) meg lehet(ne) beszélni az orvossal, csak sajnos én olyan orvossal még nem találkoztam, akivel meg tudtam volna beszélni, mert vagy olyan volt, aki írta a világba a Rivotrilt, vagy mint a mostani, teljesen megvonta, attól függően, hogy nyugtató párti-e, vagy sem.
Valahogy az orvosokkal (a pszichiáterekkel) nem vagyunk egy hullámhosszon, mert a skizókat szokás élből hülyének nézni, és tőlem meg csak ugyanazt kapják vissza...
antipszichotikum - A hallucinációk és tev(es)eszmék elnyomására nem alkalmas, mert hosszú távon ezek elnyomva csak erősödve térnek vissza, és így éppen hogy előidézheti a katatón állapotot is. Terápiás (körülmények közötti) szernek lettek eredetileg is fejlesztve, és ezen nem is léptek túl.
bor: Ismerem, ilyen szinten a kúltur történetet, és nem kívánok még mélyebben belemenni (csak ha akarod), de szerintem azt te is elismered ezek a nem a lényegi és tömeg fogyasztásról szóltak addig (barokk), ünnepi ivászatokra, fiatlaság. A fiatalok tivornyái meg mindig is ott voltak a történelemben, ezért nem akadok ki napjainkban megtapsztalható ezen reneszánszán annyira. Igen már az ókori bölcsek is ... .
Római találmány egy hordó vízbe, kis mennyiségű bort tettek, az így nem posad meg a légiók után pótlásánál.
Bár a rómaika mai vermut ősét is főzték, és még számos más bor alapú italt. ...
Megfelől nyugató választásával, valós indokolt dózissal kevesebb mellékhatással és sokkal kevesebb tartós károdással és orvosi kockázattal, ami még fontos pontosan addagolva lehet megélni, a kellemetlen élet(helyzetek)et.
"0,5mg (!nem SR! ~SR*2?), Xanax (~4-6 óra) vagy Rivotril (8-10óra) egy átlag embernél ~0,5 deci töménynek fele meg, és sokal kevésbbé tompit egy héten belül szedés után" - és nem halsz bele. (Amúgy mág van több fajta.)
De orvossal kell megbeszélni, persze azzal akivel lehet (keresni kel, ha nem megy egyből).