Szerfüggőségek: ital, drogok, gyógyszer
blablablablabla
Nekem is voltak olyan dolgaim,amiken nagyon nehezen tettem túl magam lelkileg,pl mikor leforráztam magam és majdnem meghaltam és ahogy kinézett a lábam és 8 év kellett hozzá,mire helyrejöttem a bőröm is,hogy már csak én látom,aki tudja mi történt ,de nagyon durva volt és lelkileg meg szerintem egy élet is kevés lesz és ez csak egy dolog,nehéz volt felállni és elhinni,hogy ettől még elfogadható vagyok.
Üdvözletem Zoli és burn!
Köszönöm a leírtakat,nagyon jó érzés volt olvasni.Valóban a lelki béke megszerzése a legnehezebb küzdelem.És igaz: a szeretet önzetlen dolog.Kincs.
944 nap:nagyon nagy idő,-elismerésem.
Szép napot Nektek!
Idézet tőle: burnSzerintem egy nem függő ember is tud páratlan dolgot adni egy függőnek, a szeretet egyébként is csak önzetlen lehet és fordítva egy függő ember is tud adni,akár egy nem függőnek is.Ez az én véleményem.A legnagyobb baj az,hogy a sorstársak nem ismerik fel,vagy felismerik,de eltaszítják,elmenekülnek,ha egy nem sorstárs a kezét nyújtja,pedig ki tudja,talán neki is ugyanolyan szüksége lenne egy értékes emberi kapcsolatra,barátságra.
Kedves burn!
Persze,hogy egy nem függő is sokat tud segíteni egy függönek.De vannak olyan lelki és idegi állapotok amiket csak egy másik függő ért meg igazán.A saját megélt tapasztalataival így tud segíteni a másiknak. De nálunk semmi nem kötelező és csak ajánlások vannak,amiket vagy megfogad a másik, vagy nem. A depresszióval ugyanez a helyzet,aki nem volt benne az el sem tudja képzelni.
Ölelés!
Szerintem egy nem függő ember is tud páratlan dolgot adni egy függőnek, a szeretet egyébként is csak önzetlen lehet és fordítva egy függő ember is tud adni,akár egy nem függőnek is.Ez az én véleményem.A legnagyobb baj az,hogy a sorstársak nem ismerik fel,vagy felismerik,de eltaszítják,elmenekülnek,ha egy nem sorstárs a kezét nyújtja,pedig ki tudja,talán neki is ugyanolyan szüksége lenne egy értékes emberi kapcsolatra,barátságra.
Szia anmen!
Biológiai éveim száma:28:)
Komolyra fordítva a szót!
Elég komoly benyomást tett rám,amit leírtál.Még így talán soha senki szájából nem hallottam,illetve nem olvastam.Szerintem nagyon sok ember van úgy,hogy más látszik kívülről,mint aami van belülről,nagyon kevés ember mondhatja ezt el magáról.Aztán más kérdés ki,hogy bírkózik meg vele.Szerintem te nagyon mélyről álltál talpra és tisztelned kell saját magad érte,nekem édesapám ivott egy időben,amikor 3-4 éves lehettem,de letette miattam,mert neki alkoholista apja volt és nem akart olyanná válni.Nagyon tisztelem érte.
Jó helyre tévedtél.Akármilyen nehéz csak folytasd tovább és bízz abban,hogy lehet jobb.üdvözlettel
burn
Idézet tőle: anmenHol kezdjem?Tizenévesen,szüleim válása előtt kezdtem inni.Akkor már voltak depressziós tünetiem,kértem is segítséget,de azt a választ kaptam otthon,hogy csak"bebeszélem magamnak" a dolgaimat.Szenvedtem a léttől.Mindenképpen szabadulni akartam a testemtől.Próbáltam önakasztást,szedtek ki kocsi alól,sorolhatnám,de mindig megúsztam.A suliban is gondok voltak,nihilizmusom,külsőségeim miatt kikezdtek a tanárok.Egyedül voltam.Az italban feloldást találtam.Ráadásul az én "körömben" alap volt az önpusztítás.Mire leérettségiztem,már nem tudtam az utcára kimenni ital nélkül,vagy pánikoltam. 16 éves koromtól nyugtatókra ittam,elég volt anyám fiókjába nyúlni,rengetegféle gyógyszerre piálhattam,még altatókra is.Sorozáskor elküldtek pszichiátriára,nem is vittek katonának,-annyira kész voltam.Reggel itallal kezdtem,napi 30-40 szál cigit szívtam,ittasan feküdtem.Ha volt gyógyszer,akkor arra.Később szívtam füvet,és pár lightosabb anyagot is kipróbáltam.Sovány voltam,keveset ettem,ha sárgultak a szemeim,akkor visszavettem a tempót,aztán kezdtem előről.Mindenhol felmondtam,1 héttől másfél év volt a leghosszabb tartózkodásom egy munkahelyen,soha nem illeszkedtem be,zárkózott voltam.A legtöbb helyen nem tudtam inni,-szenvedtem.Ezért mivel többször voltam józan,tisztábban láttam és megundorodtam magamtól. 25 évesen elmentem rakodómunkásnak,ahol mindennap megdöglöttem fizikailag.Tudatos döntés volt.Ököljog,fagy,eső,primitívség,stb.-elkezdtem enni,kevesebbet agyalni,cigizni,mert legyengített.Az ital is,-nem kívántam annyira,mint az ételt.Két telet is lehúztam,megerősödtem,változtam,de a közeg és az addigi életem ingerlékenyebbé tett.Utcai harcot tanultam,sokat verekedtem,(nem egyesületi sportként),az lenyugtatott.Törött el orrom,bordám,stb,de nem érdekelt;kellett.Hogy ne engem verjenek,erőedzéseket is kezdtem.Néha doppingoltam is.
Anyám 2003-ban meghalt.Alkoholizmusban.50 évesen.Megszűnt az egytelen valódi szeretetforrásom.Rengeteget költöztem,menekültem a múltam helyszínétől,messzebb,messzebb.Tíz éve nem iszom,nem dohányzom,de ebből hat év elviselhetetlen volt.Volt egy 12 éves élettársi kapcsolatom,5 éve végetért,mivel:"unalmas lettem"....
17 munkahelyem volt eddig, a legutóbbi több,mint 6 évig.DE:Bár letettem az italt,cuccot,cigit egyedül, a megvonás(?),meg egyebek olyan testi tüneteket produkáltak,amiért 3 kórházban is vizsgáltak már,mire pszichiáterhez mentem.A szégyen vitt oda,meg a fizikai fájdalmak.
Sportolok,józan,kifejezetten egészséges életet élek(bár egyedül),senki idegen nem mondaná meg,hogy mi van mögöttem,de gyógyszerek nélkül semmi vagyok;egy belül szétrohadt,cinikus,céltalan ember,aki a kutyáján kívül már semmit nem tart fontosnak.
Biológiai éveim száma 35.Ennyi.
Kedves anmen!
Nagyon örülök,hogy ezt itt ilyen őszintén megosztottad itt!És látatlanban is nagyon büszke vagyok rád,hogy letudtad tenni a tudatmódosíttókat!(nekem Terápiára kellet mennem.alkohol,drog és főleg a gyögyszerfüggés miatt)
Tudom,hogy micsoda hihetetlen erő kell a leálláshoz,főleg egyedül.De azt gondolom,hogy a Lelki Békédet még meg kell szerezned.Én ezért járok NA-ba és AA-ba,mert a Közösség ereje nélkül elbuknék. "Az a segítség amit az egyik Függő tud nyújtani egy másik Függőnek,az páratlan."
A szeretetnélküliség és a a magány a mi legnagyobb ellenségünk.Adj magadnak egy esélyt és menj el egy Anonym gyűlésre,Szeretettel fognak fogadni és nem fognak zaklatni,elfogadnak olyannak amilyen vagy és örűlnek,neked minden hülye feltétel nékül.
Szeretettel ölellek: Zoli (944-napja,felépülő Függő)
Hol kezdjem?Tizenévesen,szüleim válása előtt kezdtem inni.Akkor már voltak depressziós tünetiem,kértem is segítséget,de azt a választ kaptam otthon,hogy csak"bebeszélem magamnak" a dolgaimat.Szenvedtem a léttől.Mindenképpen szabadulni akartam a testemtől.Próbáltam önakasztást,szedtek ki kocsi alól,sorolhatnám,de mindig megúsztam.A suliban is gondok voltak,nihilizmusom,külsőségeim miatt kikezdtek a tanárok.Egyedül voltam.Az italban feloldást találtam.Ráadásul az én "körömben" alap volt az önpusztítás.Mire leérettségiztem,már nem tudtam az utcára kimenni ital nélkül,vagy pánikoltam. 16 éves koromtól nyugtatókra ittam,elég volt anyám fiókjába nyúlni,rengetegféle gyógyszerre piálhattam,még altatókra is.Sorozáskor elküldtek pszichiátriára,nem is vittek katonának,-annyira kész voltam.Reggel itallal kezdtem,napi 30-40 szál cigit szívtam,ittasan feküdtem.Ha volt gyógyszer,akkor arra.Később szívtam füvet,és pár lightosabb anyagot is kipróbáltam.Sovány voltam,keveset ettem,ha sárgultak a szemeim,akkor visszavettem a tempót,aztán kezdtem előről.Mindenhol felmondtam,1 héttől másfél év volt a leghosszabb tartózkodásom egy munkahelyen,soha nem illeszkedtem be,zárkózott voltam.A legtöbb helyen nem tudtam inni,-szenvedtem.Ezért mivel többször voltam józan,tisztábban láttam és megundorodtam magamtól. 25 évesen elmentem rakodómunkásnak,ahol mindennap megdöglöttem fizikailag.Tudatos döntés volt.Ököljog,fagy,eső,primitívség,stb.-elkezdtem enni,kevesebbet agyalni,cigizni,mert legyengített.Az ital is,-nem kívántam annyira,mint az ételt.Két telet is lehúztam,megerősödtem,változtam,de a közeg és az addigi életem ingerlékenyebbé tett.Utcai harcot tanultam,sokat verekedtem,(nem egyesületi sportként),az lenyugtatott.Törött el orrom,bordám,stb,de nem érdekelt;kellett.Hogy ne engem verjenek,erőedzéseket is kezdtem.Néha doppingoltam is.
Anyám 2003-ban meghalt.Alkoholizmusban.50 évesen.Megszűnt az egytelen valódi szeretetforrásom.Rengeteget költöztem,menekültem a múltam helyszínétől,messzebb,messzebb.Tíz éve nem iszom,nem dohányzom,de ebből hat év elviselhetetlen volt.Volt egy 12 éves élettársi kapcsolatom,5 éve végetért,mivel:"unalmas lettem"....
17 munkahelyem volt eddig, a legutóbbi több,mint 6 évig.DE:Bár letettem az italt,cuccot,cigit egyedül, a megvonás(?),meg egyebek olyan testi tüneteket produkáltak,amiért 3 kórházban is vizsgáltak már,mire pszichiáterhez mentem.A szégyen vitt oda,meg a fizikai fájdalmak.
Sportolok,józan,kifejezetten egészséges életet élek(bár egyedül),senki idegen nem mondaná meg,hogy mi van mögöttem,de gyógyszerek nélkül semmi vagyok;egy belül szétrohadt,cinikus,céltalan ember,aki a kutyáján kívül már semmit nem tart fontosnak.
Biológiai éveim száma 35.Ennyi.
Ez mennyire durva:
http://bryanlewissaunders.org/drugs/
http://www.dinosaurcity.org/2011/01/bryan-lewis-saunders-is-chasing.html
Tetszenek a videói is, érdekes a mondanivalójuk.
A láncdohányzás okozta tünetekre gondoltam. Na a letételnél jelentkező elvonási tünetek megint egy érdekes állapot:) De az valahogy jobb, mert érzem hogy tisztulnék, csak mellette ott az erős kényszer a rágyújtásra. Persze lelkiállapot függő is, volt hogy rosszul esett, hogy nem gyújthattam rá, na nem mintha bírtam volna 1 napnál tovább, hacsak nem aludtam végig emiatt az egész napot.
Pánikolni a refluxom, magas vérnyomásom és a mellkasi, hát fájdalmaim miatt szoktam leginkább, aminek az előidézésében nagy szerepe van a dohányzásnak. Nem tudom, hogy ezek a tünetek (pont fordítva) a pánik eredményei-e, mert folyamatosan érzem őket. Nemrég befeküdtem emiatt egy kórházba ahol nem találtak semmit és pszichiáterhez irányítottak, mondván lelki oka van a magas vérnyomásnak. Frontin akkor segített. Azóta még nem léptem semmit. De azon is gondolkozok, hogy azért alaposabban ki kellene vizsgáltatnom magam (mert hallottam már olyanról is amikor az illető telefonon hívta a rokonait az érsebészetről, hogy mégsem csak pánik, hanem 90%-os nyaki érszűkülete van).
Nem a cigihiánytól pánikolsz? olcastam,hogy a mentális betegek zőme kemény dohányos. .
Nem egyszerű letenni az biztos, nem beszélve a leszokást követő hízás miatt sem.
Kedves Jelenlét!
A dohányzás az egyik legsúlyosabb addikció.Amikor kijöttem a Rehabról,(alkohol-drog) azt mondta a Segítőm,hogy két éven belül ne akarjam letenni a cigit is,mert olyan erős függés,hogy a visszaesés MINDENT visszahozhat.
De most már engem is egyre jobban zavar és flusztrál.
Én a dohányzással vagyok nagy gondban, láncdohányos vagyok. Mostanában már pánikolok is (részben) miatta rendesen. Rosszul is szoktam lenni nagyon.
Undorítóbb drog, mint a heroin. Valószínűleg a "drogokról" nem erre kellett volna átkattannom ennyire..
Haha azt a videót ismerem, vicces:D
Ha úgy érzed,hogy gondban vagy a drogokkal!(Az alkohol is drog!!!És a gyógyszer is, ha nem előírás szerint, hanem öntörvényűen használod!!!) Akkor....
"Istenem adj Lelki Békét annak elfogadására,
amin változtatni nem tudok,
Bátorságot,
hogy változtassak azon amin tudok,
És Bölcsességet,hogy felismerjem a különbséget."
Ölelés!
Persze más a hatása a piának és más a többi drognak.És egész más a játék függés adrenalin hullámaiban.Akkor lesz baj ha a hétköznapi élet részévé válik.14-évesen elkezdtem inni meg szipuzni,mert így én is "embernek" éreztem magam.Ugyanis azzal a kezdetektől tisztában voltam,hogy nem vagyok"normális" bármit is jelent ez.Aztán egyszer csak átléptem egy határt és eljutottam odáig,amiről Hajnóczy írta gyönyörűen:"Amikor már a sejtek követelik a magukét" De ismerek tök normális társaimat,tök normális családokból akik ugyanazt az utat végigjárták mint én.Azt,hogy ki miért lesz Függő,azt senki nem tudja igazából..
hát a pia....oldja a gátlásokat rendesen....aztán másnap nem elég h rosszul vagyok tőle, de még az is szar,h hát nélküle is tudnék olyan lenni.....de miésrt nem megy? a köv talin meg már az a szar,h nem akarok kevesebb lenni int amikor ittam....így megint iszom....
Idézet tőle: mark77A drogok mindenkire máshogy hatnak, de sok művész előszeretettel használja őket, annak biztos oka van.
Az hogy drogfüggő?:D
Na jó nem, voltak pozitív hatásai is, elég sokáig drogoztam. De összességében jóval többet rombolt, mint ami pozitív volt benne.
Hál istennek pár halálközeli élmény átszoktatott a dohányzásra:)
A drogok mindenkire máshogy hatnak, de sok művész előszeretettel használja őket, annak biztos oka van.
Idézet tőle: mark77Én sem vagyok az az absztinens fajta. Párszor nagyon csúnyán sikerült beinnom, de a szédelgésen és a beszédproblémákon kívűl semmi egyéb bajom nem lett, a másnapot leszámítva. Szerintem a pia nem kimondottan oldja a szorongást, inkább bátor lesz az ember. Az alkoholisták csak egy adott szintet tartanak fent.
A mhelyemen rászálltak nagyon az alkoholfogyasztásra. A sok szondáztatással emelkedett a balesetek száma(nem súlyos munkabalesetre kell gondplni, inkább kisseb, dolgokra).
Érdekes, hogy nálam soha semmilyen drog nem oldotta a szorongást, még a heroin sem. Nálam inkább mindig felerősítették az alapállapotomat. Alkoholról meg leszoktam az első pár alkoholmérgezésem után.:D
Én sem vagyok az az absztinens fajta. Párszor nagyon csúnyán sikerült beinnom, de a szédelgésen és a beszédproblémákon kívűl semmi egyéb bajom nem lett, a másnapot leszámítva. Szerintem a pia nem kimondottan oldja a szorongást, inkább bátor lesz az ember. Az alkoholisták csak egy adott szintet tartanak fent.
A mhelyemen rászálltak nagyon az alkoholfogyasztásra. A sok szondáztatással emelkedett a balesetek száma(nem súlyos munkabalesetre kell gondplni, inkább kisseb, dolgokra).
Az alkoholisták gyakrabban lesznek depressziósok, és a depressziósok könnyebben nyúlnak alkoholhoz. Mondjuk ez igaz a pánikbetegségre is, az alkohol ugyanis rövid távon jó szorongásoldónak tűnik, ez benne a csapda.
Idézet tőle: IdőrablóAz alkoholizmus szerintem nem a mennyiségtől függ. Sokkal inkább attól, hogy mennyire bírja az illető pia nélkül.
Az alkohol nem segít semmin. Rontja az alvás minőségét, ha rövid távon jobb kedvet is csinál, (bár volt egy munkatársam aki mindig sírt ha ivott...) a depresszión ront, és egy csomó szoceális, pszichés következménye van, nem is beszélve a májról meg az anyagiakról.
Persze, velem is fordult már elő, hogy belegeltem Xanaxra meg Stilnoxra, de rendszert nem csináltam belőle, és mindig nő volt a dologban, ráadásul mindig ugyanaz a nő, de ez most nem érdekes....
Ez így van...anyám sem tudodtt belőle kikeveredni..
Tudod, Időrabló, most pénteken megyek munkahelyi buliba..éppen azon gondolkodtam, hogy fogom kihagyni a
pálesz
Az alkoholizmus szerintem nem a mennyiségtől függ. Sokkal inkább attól, hogy mennyire bírja az illető pia nélkül.
Az alkohol nem segít semmin. Rontja az alvás minőségét, ha rövid távon jobb kedvet is csinál, (bár volt egy munkatársam aki mindig sírt ha ivott...) a depresszión ront, és egy csomó szoceális, pszichés következménye van, nem is beszélve a májról meg az anyagiakról.
Persze, velem is fordult már elő, hogy belegeltem Xanaxra meg Stilnoxra, de rendszert nem csináltam belőle, és mindig nő volt a dologban, ráadásul mindig ugyanaz a nő, de ez most nem érdekes....
Én örülök,hogy létrehoztad ezt az oldalt.Elég nehéz megkülömböztetni a "sima"depressziót az "alkoholos"depressziótól.Van aki ahogy letette a szereket, elhagyja a depressziót is.
És például nekem azt is mondták,hogy bordeline vagyok de egy másik orvos meg azt,hogy nem, csak a Függők gyakran borderlin-ként élik meg a Józanodást.Ezt még nekem is meg kell kérdeznem R.É-től.
Mindenesetre, ha bárkinek kérdése van,a Függésel kapcsolatban nyugodtan tegye fel!(Tudok küldeni irodalmat,és tudok mondani gyűléseket ahova lehet menni!)
Szia, Zoli!
Az én anyám keményen ivott, mellette andaxinozott..aztán 3 évre abbahagyta az ivást, bekerült a pszichiátriára..beállították a gyógyszereket,,aztán kiengedték..az antidepiket elhagyta, maradt a vedelés, és az andaxin, altató, kóma.....most 66 éves, és szervileg semmi baaj...ki érti ezt?
Idézet tőle: Bosienekem a pia túlélni segített...most már csak rombol.
ennyi:/
Az már baj!Mennyit iszol?És minden nap?
hsz törölve:)
ez ma nem az én napom:D
nekem a pia túlélni segített...most már csak rombol.
ennyi:/
Úgy érzem nem nekem kellett vona megnyitni ezt a topikot, jó, hogy van valaki aki átélte.Zoli számolod mióta hagytad abba:)
Kell egy ilyen témakör is.Mielőtt valaki elkezdene valami szart szedni...
Helló Mark!
Zoli vagyok,alkoholista,drog és gyógyyszerfüggő.(895-napja tiszta.)Én 14-évesen kezdtem inni meg drogozni,mert egy ideg és lelkibeteg kisgyerek voltam.Tehát én rögtön "szerként" használtam a tudatmódosíttókat mert azt hittem,hogy csak így tudok "emberként"működni.22-évig használtam mindenféle tudatmódosíttót és én is jártam Pszichiátriára és kezelésre de ennek csak az lett a vége,hogy brutális gyógyszerfüggő is lettem.A kérdésedre a válasz,hogy az alkoholizmus ott KEZDŐDIK amikor elkezded a piát vagy a drogot"szerként"használni!Tehát arra használod,hogy beállits és fentarts egy számodra "Jó" állapotot. A Függés meg azt,hogy nem tudsz nélküle LÉTEZNI!!!
Azt kell,hogy mondjam neked,hogy a pia és a drog, a lehető LEGROSSZABB választása!!!
Ez a "Lélek sötét éjszakája"!!!
Ha bármilyen kérdésed van,szívessen válaszolok.De az az igazság,hogy ha a már feltetted magadnak a kérdést,hogy alkoholista vagy drogos vagyok -e akkor már elég nagy gond van.Mert egy "szociális"fogyasztóban ez a kérdés fel sem merül.Csak abban,aki érzi,hogy valami nem "stimmel"