Öngyilkosság
Én is tanítottam tavaly egy kiközösített, terhes tinit, hogy legalább majd az érettségije legyen meg, ha már úgy hozta az élet, hogy kénytelen 16 évesen anyává válni és felnőni. Önként, ingyen vállaltam és a lánynak is, nekem is hasznos volt. Nagyon szorgalmas, jó diák volt. Ezzel is erőt adott, hogy már csak miatta is fel kellett kelnem időben, készülnöm az anyagaiból, hogy érdemben tanítani, magyarázni tudjak.
Tavaly nyáron dolgoztam utoljára, 3 műszakban egy gyárban, adminisztrátorként. 1 hónapig nem láttam a gyerekem, és a férjem mondta, hogy ezt hagyjam, a gyerekünket nem nevelhetik a szüleink. Nagyon szomorú voltam, de igazat adtam neki és kiléptem. Azóta megbántuk, én hónapokig nem hevertem ki ezt, hogy már megint hazakerültem és egyre és egyre nehezebb ebből kitörni.
A kislányomnak örültem! Az nagyon szuper volt, hogy ismét vele lehettem, szeretgethettem, játszottunk, tanítgattam: hogy őt világra hoztam sosem bántam meg!
Mona, igen, lemondással jár. mert legszivesebben ki sem mozdulnék itthonról, mégis heti 3alkalommal elmegyek edzeni... és persze nem olcsó én meg a leszázalékolásból élek. de magam finanszirozom mindet. utoljára egy csizmát kaptam télen a szüleimtöl, mert nem volt. akkor még úsztam az adósságban (azóta rendeztem) és semmi nem érdekelt, csak a cigaretta és a kávé. a munka se, pedig dolgoztam is egypár hónapot 4órában (azóta nem). annyira fájt, a fiam elvesztése és a betegségem, hogy minden nap úgy keltem fel, az életem egy rémálom.
mostanra viszont rendezödtek a dolgok, szinte minden területe az életnek. csak a munka hiányzik, de addig is tanitok. társaságom már van 🙂
Idézet tőle: Mobid2Mona, nekem is van rokonom aki szerint nem is vagyok az, mert a nagykönyvben azt irják róluk, hogy magatehetetlenek. ez rám nem igaz. ugyan nem dolgozom munkahelyen, de pl németet tanitok. heti 2x és fizetnek is érte. próbálom a németet visszahozni, mert angolul felsöfökön tudok. és lehet még neked nem mondtam, de én csak 3éve vagyok hivatalosan skizofrén, elötte karrierem volt mert kitünö közgazdász diplomám van. nem kérkedésböl, de én ezzel a betegséggel rengeteget hanyatlottam a régi pörgös életemhez képest. szóval nekem igényem van dolgokra, mint pl a tiszta otthon, a rendesen evés, a társaság. mostanában, hogy megiserkedtem a barátommal, nagyon sokat mozdulok ki. tegnap is étteremben ettünk, neki vettünk cipöt pólót és ma is megyünk be a városba. kirángatott. ö a társam... és szerinte abszolut nem látszik semmi, hogy szedem a gyógyszereket, teljesen normális vagyok. ja igen és persze arra is igényem van hogy jól nézzek ki, tehát konditerembe is járok. szóval nem vagyok egy hagyományos bolond. mégis skizofrén.
Ehhez még skizofrének sem kell lenni. Nekem bölcsész diplomám van*, újságíróként, PR-referensként, rendezvényszervezőként dolgoztam "pörgős", elit helyen. Közben kitanultam akaratlanul is a titkárnői szakmát. A legbonyolultabb iktatási rendszert tanultam meg, és még sok mindent arról, hogyan működjön egy profi iroda. Ezért el mertem fogadni irodavezetői állást is később. Alapítványnál nem váltam be, nem voltam elég kemény főnök, de pénzügyi zrt.-nél, ahol nem világot váltanak, hanem pénzt keresnek, ott igen.:)
Sokszor én is borzasztó visszaesésként élem meg a jelenlegi állapot- elsősorban a munkanélküliségemet. Elvileg 5 nyelven kellene legalább beszélnem, olvasnom, de érdemben már csak angolul tudok. Nehéz visszarázódni, de látom te nagyon jó úton haladsz! Igen, sok mindenről le kell mondani ugye? Ugyanakkor büszke is az ember magára, hogy turikból, meg leárazott cuccokból is csinosra ügyeskedi magát, mert az akarat számít. Azt is felfedezi, hogy a világ leginomabb ételei a legegyszerűbbek, és a valahai kényes ízlésű gourmandokból így lesznek bölcs aszkéták. Nincs tenger? Akkor lehunyom a szemem, felidézem és azt képzelem ott vagyok, ez boldogít. Az is, hogy jártam sokfelé, láttam ezernyi csodát. És ha újra akarok látni, ezért nekem kell tennem. 🙂
*(22 évesen kezdtem az egyetemet, mert eü. szki-t végeztem, nővérként dolgoztam sebészeten, orvos szerettem volna lenni, vagy író. Az eü.-ben rájöttem, hogy inkább író, bár mai napig hiányzik. Sokan kérdezik hol van az összefüggés? Ezen évekig töprengtem, válaszom: az orvos és az író is az élettel foglalkozik.)
A párom anyukája mikor megtudta a kapcsolatunk elején, hogy skiofrén vagyok, olyanokat mondott neki hogy fel fogom darabolni és majd darabokban az út szélén egy zsákban fog rátalálni meg ilyenek... És nem ő az egyedüli aki hasonló véleménnyel volt rólam... Elég rossz érzés mikor az emberi butaság ellened irányul.
Bevallom én a legtöbb skizofréniáól szóló cikkben nem értem a legelterjedtebb mondatot, hogy az érzelmek, gondolatok és cselekedetek összhangjának felborulása blablabla... Ez mi?? Én ilyet még soha nem tapasztaltam magamon 🙂
Mona, nekem is van rokonom aki szerint nem is vagyok az, mert a nagykönyvben azt irják róluk, hogy magatehetetlenek. ez rám nem igaz. ugyan nem dolgozom munkahelyen, de pl németet tanitok. heti 2x és fizetnek is érte. próbálom a németet visszahozni, mert angolul felsöfökön tudok. és lehet még neked nem mondtam, de én csak 3éve vagyok hivatalosan skizofrén, elötte karrierem volt mert kitünö közgazdász diplomám van. nem kérkedésböl, de én ezzel a betegséggel rengeteget hanyatlottam a régi pörgös életemhez képest. szóval nekem igényem van dolgokra, mint pl a tiszta otthon, a rendesen evés, a társaság. mostanában, hogy megiserkedtem a barátommal, nagyon sokat mozdulok ki. tegnap is étteremben ettünk, neki vettünk cipöt pólót és ma is megyünk be a városba. kirángatott. ö a társam... és szerinte abszolut nem látszik semmi, hogy szedem a gyógyszereket, teljesen normális vagyok. ja igen és persze arra is igényem van hogy jól nézzek ki, tehát konditerembe is járok. szóval nem vagyok egy hagyományos bolond. mégis skizofrén.
Tiszta szívemből örülök neki, Nemember! 🙂
Mona, híztam két kilót a hozzászólásodtól! 🙂 Nagyon-nagyon jól esik amiket írsz! Igazából szóhoz sem jutok 🙂
Kedves Mobid2!
Örülök neki, hogy viszonylag rövid idő alatt legalább ennyire át tudtam élni a skizofréniában szenvedőkkel kapcsolatos tévhiteket, és ezt te megerősítetted. 🙂 Fére ne érts, nem magamat akarom magasztalni, hogy de jó fej vagyok. Nem ismertem korábban skizofréneket-személyesen tudtommal most sem-, csak olvastam a betegség tüneteit.
Itt mindenki, akinek ott van az adatlapján, hogy skizofrén, és beszélgetett velem eddig, kedves volt, intelligens és érzékelhetően nagyon jólelkű. Én is azt a következtetést vontam le, hogy csak ön-agresszió létezik ennél a betegségnél-ahogyan említetted a magas, 25%-os öngyilkosságra való hajlamot.
Ó, az emberek már egy sima neurotikustól is félnek (ezért én sem verem nagydobra, hogy helló emberek, GAD-os, depis, pánikos vagyok, aki gyógyszereken él) el sem tudom képzelni miken mehettek át ti, mikor éppen rosszabbul vagytok. :S
Mona, skizofrénként merem azt állitani, hogy igazad van, ilyen csattogó fogú szörnyeket várnak. de ha valaki rendesen kezelve van, nem az. az emberek félnek attól, amit nem ismernek. a legtöbb skizofrén nem agressziv, inkább befelé forduló. 25% az öngyilkossági arány, ami elég magas.
Idézet tőle: nemember...
de én úgy vettem észre hogy olyanok kapnak támogatást akiknek nem volt annyi bajuk mint nekem, én mégsem kapok semmit pedig egy lehetetlen szar minden... elkeseredtem 🙁
Azt hiszem a te csapdád a magas intelligenciaszinted és a kedvességed.:( Kár, hogy éppen akkor voltál jól, mikor a két f*sz nem szakorvos előtt kellett volna prezentálni, hogy igenis max. támogatást érdemelsz. Félre ne érts, nem téged hibáztatlak! Azok biztosan valami őrjöngős, összefüggéstelen paranoid hablatyolást vártak és csattogó fogakat, habzó szájat, meg vérben forgó szemeket-ez a közhiedelem a skizofrénekkel kapcsolatban.:S
Imádom, hogy olyan kedves és okos vagy és még nem nagyon ismerlek, de együttérzek veled. Örülök annak is, hogyha nem is szólsz nyíltan, de látom, hogy be-benézel.
Sajnos én a másik oldalról vagyok, a túlélők oldaláról. És egyszerűen nem fér a fejembe, hogy MIÉRT nem kér segítséget az, akinek ilyen problémái vannak. MIÉRT?
Manó, irigylem az optimizmusodat:)
Én is sokszor gondoltam rá egyszer tettem is érte de végül nem vettem be a rakás gyógyszert.Ja és egyszer a sínekről húzott le valaki.De akkoriban sok minden összejött a legfőbb bajom a munkanélküliség volt, a tehetetlenség, kiszolgáltatotság,hogy nem kellek sehova mert már öreg vagyok, vagy ne talán tán pont most akarnék gyereket. És még tél is volt dupla depis idő 🙁 azóta találtam munkát de most is kiszolgáltatott helyzetben vagyok lakás problémák miatt, de nem vagyok elkeseredve tudom hogy lesz jobb, és ebben nagyon bízom.
...."Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások. A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod. Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen. De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel. Emlékezz: Akkor veszítesz, amikor elhiteted magaddal, hogy vesztettél. Ha úgy indulsz neki a küzdelemnek, hogy Te itt biztosan nem nyerhetsz. A gondolatnak varázslatos ereje van. Csak úgy, mint ahogy a hitnek is. Higgy Istenben... de a legfontosabb, hogy sose add fel az önmagadba vetett hited. Soha! Lepd meg a hitetleneket, forgasd fel a világot. Merj különleges lenni! Tégy csodát! Szeress örökké! Élj úgy, hogy semmit se bánj. Nem számít, hogy hányszor esel el. A lényeg, hogy mindig felállj, és küzdj tovább az álmaidért. A lehetetlen csak a fejedben létezik."...
a lenti hozzászólásokhoz nem mondtok srmmit?
én úgy gondolom minden nap írkálok, folyamatosan itt vagyok, ezek szerint ez semmi... köszönöm ...
nem hatott az altató csak kicsit bekábultam tőle de elalvás még erőltetve sem ment...
Én léptem piheni . Mindenkinek további szép estét és jó éjt !!
Út.: Remélem a közel jövőben senki sem lép le végleg . Mert nekem mindenki fontos .
Mindenki fontos itt !!!! Csak mindenki más módon .
Pedig szerintem fontos vagy itt .
atti !
Mért húzol el egy időre ?
Attól hogy elmondtam hogyan hatott rám amit és ahogyan írtál, nem kell engem kerülni... Azért szóltam rád, mert engem bántott a stílusod, érzékeny vagyok. Elmondtad hogy nem is úgy szántad stb... túl vagyunk rajta. Szerintem felejtsd el. Vagy inkább ne... Legyél finom. 🙂 De ki vagyok én hogy megmondjam neked micsinálj... 😀 Na mindegy. Én bevettem az altatót, remélem hamarosan alszom. Jó éjt
Valószínűnek tartom én is, ahogy azt is, hogy még várnom kell vele... tavaly ősszel küldték az utolsó papírt... egész évre elhúzták az ügyet...
Kiscsillag, nem tudom... Lehet egyáltalán újra? Nem tudom hogy működik ez, és ilyen nem volt a papíron.
Zuzu, köszönöm én megvagyok... Nem jól, de még tartom magam. Volt már sokkal rosszabb is 🙂
nemember !
Hogy vagy mostanában ?
Mostanában olyan nagy a csönd ezen az oldalon . Alig vannak fent emberek .
És ami még ennél is furcsább számomra , az ha kérdezek valamit akkor nem minden esetben kapok rá választ . Pedig olyat nem szoktam nyilvánosan kérdezni ami sértő lenne vagy ami túl személyes . Csak inkább általános dolgot kérdezek . Nem rég is így jártam . Kérdeztem valakitől valamit , fent is volt másnak válaszolt nekem nem . Erre újból leírtam a kérdésemet és még ekkor sem válaszolt . Most ezt szerintetek minek könyveljem el ? Mert kicsit szarul esik…. .
Sajnállak titeket . Remélem mid annyi ótoknak megoldódik a gondja . Szurkolok nektek .
nemember, ez nagyon durva. nem tudok okosat mondani erre!
az akkori dokinőm (magánrendelésre jártunk akkor) teljesen ki volt akadva hogy az ő pszichiátriai szakvéleményét (meg az előző orvosaimét) leszarja egy NEM szakorvos... pontosabban nem is egy, mert két vizsgálaton voltunk a fellebbezés miatt, egyszer egerben egyszer miskolcon... persze az utazási költséget mi álltuk. csodás. és olyan orvosok voltak mindkét helyen akiknek közük nem volt a pszichiátriához, és azt sem tudák mi az hogy skizofrén. a betegségemmel ami miatt oda mentünk nem is törődtek, csak fizikai egészségi állapotomat mérték fel 3 perc alatt. az egyik kérdezte mik a tüneteim, de mivel én akkor épp rosszul voltam, erre semmi értelmeset nem tudtam válaszolni, lévén, nem tartottam magam betegnek, akinek tünetei lennének azok hogy szörnyeket és földönkívülieket lát és eltorzulnak az emberek arcai és nem tud aludni meg ilyenek... ilyen fos rendszert mint ez!!! egy kibaszás
Hát fellebbeztünk, és másodfokon is elutasították, már csak bíróságra mehettünk volna, ahhoz meg nem fűllött anyum foga, amit teljesen megértek...
nekem is volt CT-m 3éve, de azon minden OK volt, úgy emlékszem. próbáld meg megint a kérelmet, hátha most sikerülne... van fellebbezési lehetöség is, bár az már lehet letelt. igényeld megint, szerintem.
atti is csak szövegelt, ő is ugyanúgy eltűnik és hallgat mint mindenki aki egy ideig írogat ide aztán meg már nem... nem csoda h kihalt ez a hely... ráadásul soha nem beszélget velem, mindenki máshoz szól örömmel, engem meg leszar. ugye atti?
Nekem nem dobálták könnyen a diagnózist, én "tettem róla" tényleg hogy skizofréniát állapítsanak meg... úgy értem, nagyon súlyos állapotokban voltam és nagyon hosszú ideig, mire kórházba kerültem, és ott az addigiaktól is sokkal rémesebb állapotba kerültem, szóval ha akkor nem mondták volna rám azt hogy skizofrén, akkor soha senkire 😀 bár először 14 évesen kerültem kórházba, és akkor is már 2 éve "hallucináltam" és "téveszméim" voltak az orvosok meg a szüleim szerint, akkor csak azt írták a zárójelentésemre hogy akkut átmeneti pszichotikus zavar... és persze tömtek az antipszichotikumokkal... aztán én besokalltam, majd egy balul sikerült öngyilkossági kísérlet után megráztam magam hogy elegem van a pszichiátriából és a gyógyszerekből meg mindenből, és onnantól kezdve valahogy tűrhetően is voltam évekig... de aztán pár év múlva megint padlón voltam, és mikor másodjára kerültem kórházba, már első pár nap után megmondták hogy skizofrén vagyok, 6 hétig nem engedtek ki, addig folyamatosan foglalkoztak velem, kivizsgáltak, megfigyeltek, a folyosón aludtam hogy éjszaka is szem előtt legyek, és ezek után került a zárójelentésemre a paranoid skizofrénia diagnózis. nekem a ct is kimutatta. na mindegy.
de én úgy vettem észre hogy olyanok kapnak támogatást akiknek nem volt annyi bajuk mint nekem, én mégsem kapok semmit pedig egy lehetetlen szar minden... elkeseredtem 🙁
igazad van, túlságosan is könnyen dobálják ezt a diagnózist, támogatást pedig nem kaptál... ez rémes. szerintem te sokkal rosszabb állapotban lehetsz, mint én. Nem bántásiból, csak ezt most megállapitottam. Én intézem a dolgaimat egyedül, nem izgat föl, ha pl be kell mennem a munkanélkülibe. pedig be kell, júniusban, remélem most már tudnak ajánlani itt a környéken valami munkát. én 70%ban vagyok rokkant. az már kicsit fogósabb, ha egyedül kell a városba menni, de azért eddig is megoldottam. ha nagyon muszáj lenne, vállalnék 8órás munkát, bár a szüleim szerint kikészülnék ennyitöl. max 4vagy 6óra amit ök mondanak, hogy elvállaljam. remélem tudnak majd mondani valami biztatót... de ott arról volt szó, hogy irodai munkáról ne is álmodjak.
sajnos elég rossz az eseted, hirtelen nem is tudok mit mondani. talán csak annyit, küzdjél. Küzdjetek.
Nekem is van párom, aki ha úgy alakulna el is tartana, de olyan nyomorult helyzetben vagyunk, hogy ha anyum nem tudná odaadni azt a pénzt, amit egyébként is rám költene, akkor nem tudnánk megélni sehogy sem... Nem írom most ide le milyenek a felállások meg az anyagi helyzet meg a kilátások... Legyen elég annyi hogy elég kilátástalan az egész jövőnk 🙁 MMég ha jól is tudnék annyira lenni, hogy vállaljak munkát (csakis mint megváltozott munkaképességű), akkor is esélyünk lenne akár utcára kerülni is... Pengeélen táncolunk. Nagyon sokat számított volna az a járadék amit végül nem ítéltek meg nekem. Zuzu, te milyen problémára kapod? Nekem paranoid skizofrénia a diagnózisom, vannak ismerőseim, akik emiatt 100%-os rokkantak, és így megkapták a pénzt... Nekem az ég tudja miért csak hatvanvalahány százalékot írtak a papírra, ami nem üti meg a határt, ami fölött járna az összeg. Pedig mindahányszor menni kellett a vizsgálatokra, pont rosszul is voltam, ha hozzáértő vizsgált volna és nem a hátamat kopogtatja egy fasz orvos meg a vérnyomásomat méri és kiabál velem hogy nem tudom felsorolni a tüneteimet amitől én sokkot kaptam, hanem elbeszélget velem (vagy legalább megpróbál, mert én ilyenkor nem nagyon vagyok alkalmas h megszólaljak, de akkor beszélhetett volna anyummal aki velem volt) akkor lehet mást írnak a papírra a vizsgálatról, és azok a nagytudású barmok akik elbírálják kényelmesen a székből ülve a dolgokat, más véleményt hoztak volna... mert egyébként még csak nem is az orvosi bizottság dönt erről akik vizsgálnak... szóval egy nagy szar az egész... Hányinger.. akkor anyum annyira beidegesedett h azt mondta ha kell orbán viktorig megy de valamit kijár nekem... de hát lenyugodott és nem tette.
mobid, én dolgoznék feketén is vagy hivatalosan is, de egyelőre alkalmatlan vagyok rá, még az esti sulival sem boldogultam pedig megengedte a tagozatvezető hogy ne járjak be a heti két délutánon se az órákra, hanem csak vizsgázni, de így is kikészültem, olyan rosszul lettem hogy mindennapos injekcióra kellett bejárnom a kórházba, és csak azért nem kerültem osztályra, mert anyum hallani sem akar olyanról hogy kórházba kerülök... nem lehet engem terhelni semmivel 🙁 én mindig azt hiszem hogy igen, kinézek magamból bármit, de aztán a legkisebb terheléstől is szétcsúszok... nem tudom tudomásul venni a korlátaimat :S nem akarom elfogadni hogy semmire sem vagyok képes... és anyum és a párom is azzal biztatnak hogy idővel megerősödök és képes leszek erre-arra... de az elmúlt évek nem azt mutatják hogy egyre jobban lennék meg egyre erősödnék... inkább pont az a tendencia, hogy bármibe belefogok, egyre kevesebb terheléstől is kikészülök... nem voltam soha buta én sem, 134-es IQ-t mértek a betegségem elején, a tanulmányi eredményeim nulla erőfeszítéssel is kiválóak voltak, olyan középiskolába jelentkezhettem volna ahova csak kedvem tartotta, de mivel gyógyszeres kezelés alatt álltam, városon belül kellett maradnom, ott pedig nem sok választási lehetőségem volt... elkezdődött az első középiskolai évem, másfél hónapot jártam aztán kórházba kerültem, zárt osztályra... kezdődött az igazi kálvária... de aztán csodák csodájára, gyógyszerek nélkül is, valamennyire jól voltam, és különböző iskolákban, valahogy sikerült elvégeznem 3 középiskolai osztályt is, az utolsó évet viszont nem sikerült befejezni, mert megint zártra kerültem, annyira rosszul voltam addigra... azóta, már gyógyszerekkel felvértezve, minden évben nekifutottam ennek az utolsó évnek, az iskolától (vagyis a tagozatvezetőtől) minden támogatást megkaptam/megkapok, de egyszerűen nem megy 🙁 bemegyek 1 hónap alatt 3-szor vagy 4-szer 1 óra hosszára az iskolába, és eljutok oda hogy kórházközeli állapotokba kerülök...hogyan merjek így munkát vállalni?? még arra sem vagyok képes most, hogy bemenjek anyummal a munkaügyibe megkérdezni mit kell tenni ahhoz hogy csökkent munkaképességűként helyezkedhessek el... vagy pl 2010 decemberében lejárt a személyim és azóta nem vagyok képes összeszedni magam hogy elmenjek és beüljek egy fotó erejéig...
annyira szeretném levenni a terhet (magamat) a szeretteim válláról... talán tényleg mindenkinek jobb lenne ha megölném magamat...
Nemember, sajnos nem tart el senki... én a leszázalékolásból élek. Mivel elötte volt munkám, ezért megélek belöle. A szüleim annyit segitenek, hogy náluk lakhatok, de rezsit fizetek... önálló lakásom van a házban. de most pl az új kajámat is én állom, nem ök. mert spéci kaja kell a fogyáshoz amit amúgy nem vennének meg. és én sem tudom, mi lesz velem, ha ök nem lesznek. ezen hónapokig gondolkodtam. mert csak azt tudom elképzelni, hogy önállósodom valahogy, ahogy most is. talán meghúzhatnám rezsi fejében magam az egyik még élö rokonomnál, nem tudom. szóval a sok munka, amit csináltam régen (multikatona voltam) elég jól jövedelmezö volt. és abból számitották ki a jéradékomat. de rettegek, mi lesz ha elveszik, vissza kell mennem dolgozni. nekem kitünö gazdasági diplomám van egyébként, tehát nem vagyok butus, vagyis, nem voltam. van olyan ismerösöm, akit lupus-szal százalékoltak le 18éves korában, ö is minimálisat kap, de dolgozik mellette feketén... és 29évesen lettem ezzel diagnosztizálva... addig volt 7évem dolgozni meg még 2év, mert betegen is találtam munkát, akkor még nem voltam leszázalékolva. de ha most egészséges lennék, annyi pénzt kereshetnék amennyit nem szégyellek... de igy. és ha elveszik a járadékomat, akkor biztos, hogy visszamegyek dolgozni. amúgy is szeretnék. a barátom segit egyébként, ö nagyon önzetlen. hogyismondjam, támogat és amint jobban megteheti, jobban fog. mert nálunk még az is van, hogy anyuéknak sem megy jól. anyukám munkanélküli, apukám vállalkozó. nem tudnának eltartani. úgyhogy a barátomban és legföképp magamban bizom. a gyereket pedig még nem is emlitettem, ö is ha itt lenne velem, velünk, biztos nem cigiznék, mert pelusra kéne a pénz. és én is nagyon mérges vagyok és tehetetlennek érzem magam, mert szeretnék segiteni a szüleimnek és a gyermekemnek is, közben pedig élnem is kell. egy kilót már fogytam. még 8at leadok ha megszakadok is és kimegyek majd a strandra, mint a normálisok. ma is csak a fodrásszal beszélgettem, nagyszüleim elutaztak, üres a ház egyelöre... hiányoznak az ingerek, amik a világtól jönnének, ha hagynám. és én se akarok otthonba jutni, valamelyik rokon csak befogadna (ha nem jön össze hosszú távon a barátommal, mert akkor vele leszek).
Ez Magyarország :(:( .
Ez szerintem a problémától függ , mert én pl: kapok pénz . Pedig soha nem dolgoztam és kitudja mikor fogok . Persze amit kapok kurva kevés és megélni sem lehet belőle , de legalább több mint a semmi .
Mobid, te miből élsz? Van, aki eltart? Vagy kapsz vmit az államtól?
Engem anyum tart el, és ez nagyon elkeserítő... Még érettségit sem tudtam megcsinálni, mert előtte lettem skizofrén. Igazából 14 éves koromtól... Sosem dolgoztam, így csak egy minimális (asszem 20-30 ezer ft körüli összeg) rokkantsági járadékot kaphattam volna, ha megítélik, de a franc tudja miért, nem ítélték meg... Biztos nem volt elég sötét a bőröm (elnézést attól akit érint, de tény, hogy ez így működik legtöbb esetben). Nem volt szerencsém. Pedig ez az egyetlen támogatás, ami pontosan az én esetemre van kitalálva, semmi másban nem részesülhetek. Ha anyum nem lesz, akkor menjek az utcára? Őrület. Nem mintha 20 ezer ft megoldaná az életem, de valamit mégiscsak jelentene... Na de különben is, azóta változott a rendszer, most minden átalakult, semmi sem úgy van ahogy volt... Most rehabilitációs járadékra vagy mire lennék jogosult, de annak feltétele hogy X dőn belül elhelyezkedjek valami munkahelyen és dolgozzak... Erre meg én nem biztos hogy képes leszek, főleg nem annyi időn belül ahogy meg van határozva... Undorító ez az egész. Akit fiatal korában ért ilyen törés, arra keresztet is vetnek, és kiveti magából a társadalom, senki nem segít... Legalább anyám rendes, és segít mindenben, ahogy csak tud... De hát ő sincs kitömve. És mi lesz ha elveszíti az állását? Vagy lerokkan? Vagy meghal? Mihez kezdjek én akkor? Miből fogok megélni? Kénytelen leszek valami intézményben letölteni az életem? Akkor inkább megölöm magam... De akkora bennem a harag, a düh, hogy mielőtt magammal végeznék, magammal rántanék még pár embert... Politikusokkal kezdeném.
életreitélt,
nekem is az új élet segitett. Hazaköltöztem. nem birtam a téveszméimet, a hangokat, a félelmet, semmit. és bevált. itthon szeretnek, elfogadnak, mindennel együtt. támogatnak.
hiába nöttem itt fel, több mint 10évet nem is itt töltöttem. Minden volt régi de egyszerre új is. Az embereket sem ismertem, a régi kapcsolataim kimúltak. Új barátokat kellett szereznem. És van célja az életemnek, az, hogy éljem. Leszázalékolva skizofréniával. Egyszer volt olyan gondolatom, hogy jobb lenne meghalni, mindenkinek jobb lenne, de elhessegettem. Nem tudnék fájdalmat okozni a szüleimnek... ez meg a fiam léte tartott vissza.
AZUR! Biztos, meg kell halni, hogy elmeneküljek? Pont nekem? Én szívjak mások hülyesége miatt?.....
Itt tudod hagyni ezt az életet úgy is, hogy nem halsz meg.
Kezdj új életet! Valahol másutt..
gyűlnek a fekete fellegek a fejem felett, nincs megoldás. csak elmennni innen.
Szia atti !
Rég láttalak itt . Mi van veled mostanság ?
Azur nem szabad. Ha megteszed, kezdhetsz mindent elölről hasonló körülmények között. Nem éri meg. Itt kell megoldásokat találnod valahogy.
Istenem, bárcsak megtehetném, és megszabadulhatnék már végre...
Ha kérdezek azt azért teszem , hogy választ kapjak . De ha ez az itt lévőknek nem tetszik akkor meg lehet mondani . És akkor nem fogok ide feltenni kérdéseket .
ez a kedvencem, csak azért tettem be..
Szia !
Majd meglátjuk . Nem tudom még , egyenlőre nézelődök netten .
Hogy vagy ?
Mindenkinek minden jót kívánok!
Idézet tőle: attiHay!Gondolkodtál a dolgokon?Volt a napnak szép része?Leírtam már ezt is:töttörötöttö töttörötö,töttörötöttö töttörötö.Ébredés,támadás!hali
Szia ! Gondolkodtam igen . Ma viszonylag egész jól voltam . Egésznap lustálkodtam meg tv néztem . Igazából úgy döntöttem , hogy lehet kicsit spirituális irányba indulok el . De az elindulás a legnehezebb . Így még inkább gondolkodok .
Te , hogy vagy ?
Idézet tőle: attiAhogy néztem,ezt már nem is moderátor,hanem kódfejtő vizsgálta.Lehet bevisznek egy időre,de akkor ki a fene fog írni?
Ezt mire írtad és , hogy érted ezt ?