Öngyilkosság
Ismeritek a Cannibal Corpse nevű death metal együttest? Aki esetleg nem tudna, egy igen durva metálzenét játszó csapat, véres agresszív dalszövegekkel. Nagy kedvencem
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cannibal_Corpse
Szóval kedves Andrea megtaláltam hogy milyen oldalakról veszi a CC a lemezbórítóit, hallgasd meg a youtube-n.
Az öngyilkosság gondolata nálam a diákéveimet jellemezték. Elviselhetetlen volt az a kirekesztettség ami körülvett. Nem tudtam beilleszkedni, nem voltam jó még tornábol sem. Sajnos a tanulásba nem tudtam menekülni, mert nem ment igazán. Az ébredező (homo)szexualitásomal se tudtam mit kezdeni. Jómódúak se voltunk, vidéken éltem, és rettenetesen boldogtalan voltam. A pszichés bajaim részint itt kezdődtek, részint itt súlyosbodtak : szociális fóbia, pánik, megfelelési kényszer, és a depresszió. Aztán érdekes módon rengeteg öngyilkosság történt a környezetemben. És láttam a családokkal mi történik. És úgy gondoltam én ezt nem akarom megtenni a szüleimmel. És itt jön a nagy DE. Eltelt azóta 20 év, és nem látom az értelmét, hogy nem tettem meg. Miért nem tettem meg? mások miatt. És az én akaratom/döntésem hol van ? Itt vagyok, élek. A "díszletekről" gondoskodtam, amit sikernek is el lehet ugyan könyvelni: van lakásom, autóm, valahogy ki is nézek, de mögötte a nagy büdös értéktelen semmi ló**sz életem. Munkám az egy vicc volt, most nincs is. Soha nem voltam szerelmes, nincsenek barátaim, és még szex se volt az életemben , és boldognak, felszabadultnak se éreztem magam soha.És ha a "felhőtlen ifjúkor" se volt jó, akkor most mire számítsak ? És igen, meg tudom érteni aki öngyilkos lesz. Azt nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy az életben mindenre van megoldás, mert nincs mindenre. Persze végig lehet szenvedni egy életet, kérdés hogy van e értelme ...
Látogasd az extrém puruttyát, ott olyan hulla képeket láthatsz a nagyvilágból, hogy minden kérdésedre megkapod a választ. 🙁 Áh, tiszta hülye vagyok, hogy ilyen képeket nézegetek. Egyik szörnyűbb mint a másik. Közben a hozzászólásokban megy a stresszoldó ökörködés. Nem is tudom, hogy mi a rosszabb, hogy emberek meghalhatnak ilyen módokon, vagy az, ahogy a balsorsukat lereagálják a többiek? 🙁
Tényleg csak 18 évnél idősebb és mindenre elszántak nézzék meg!
Túl sokat foglalkozom mostanság a halállal,például bújom a wikipediát,orvosi szaklapokat, érdekel a tetemek sorsa,korai kései hullajelenségek, mi hogy bomlik, szárad áll le...
Holnap bemegyek a szociális irodába, de a körülményeket tekintve annyira lecsúszott nem vagyok, hogy igényeljem az egyszeri segítséget. Hiszen téglaházban lakunk, nincs lekapcsolva az áram, vagyis minden oké, fűthetünk villanyradiátorral. Csak éppen van áramdíj tartozásunk, és pár napja egy kis pénz befizetésével kerültük el, hogy a szolgáltató lekapcsolja az áramot. Kedden jöttek volna, ha nem fizetünk. Két hete megkaptuk az utolsó figyelmeztetést. Gyorsan összekapartunk egy kis pénzt és fizettünk.
Az a baj a más városban való elhelyezkedéssel - a kemény verseny mellett, hihetetlen mértékű a munkanélküliség -, hogy az albérletezés elviszi a fizetés jelentős részét, ami marad az az alap dolgokra elmegy! Ráadásnak a szétment boka ínszalagom miatt nem bírnám a hajtást. És a kör bezárult. Nincs hová lépnem.
Budapesten egy senkiházi bérmókus voltam. A lábamat lejártam, hogy bizonyítsam a főnöknek "értékes munkaerő" vagyok. Aztán elegem lett a fővárosból, hogy egyedül vagyok a tömegben, és már nagyon fájtak a lábaim. És fájt a lelkem is. Munka után nem tudtam sehová se elmenni, mert a munkaidő hatkor ért véget. Plusz annyira fáradt voltam, hogy sem fizikai sem lelki erőm nem volt a társasági élethez. Nyomorult senki voltam a "szép" fővárosunkban is.
Időrabló:
Elég riasztó, hogy népbetegég. Igazad lehet, egy kicsit elgondolkodtam.
Andrea, komolyan nincs semmilyen segitsegetek??? Miert kell nektek fazni, miert? :((( nem is gondoltam volna, hogy letezik ilyen Magyarorszagon, most jol felment bennem a pumpa!!!! A qrva eletbe, nem hiszem el, hogy nincs otthon olyan szocialis halozat, amely mindenkinek biztositana A LEGALAPVETOBB EMBERI SZUKSEGLETEKET! 21. szazadot irunk, vagy nem??
Elnezest a kirohanasomert, ez az otthoni rendszer ellen szolt.
A nyilaszarokat kellene nalatok kicserelni, vagy miert nem lehet befuteni rendesen? Hatha kozosen tudnank segiteni valahogy.
Idézet tőle: AndreaCsak figyelj, és hallgass! Ez a tudás nyitja.
Szia,
elmondod, mit látsz, mit hallasz?
Idézet tőle: AndreaLogikus, ha nincsenek meg az életfeltételek, a test szenved. A lélek sem röpköd a kínlódó testben.
Fáztatok már úgy igazán? Tudjátok, hogy mennyire fájnak a felmelegedni képtelen ujjak, majd a kéz- és lábfej, az izületek? Amikor már a reszketés sem segít és az öt réteg ruha és két paplan?
Kifutok a világból, ha megismétlődik a zord tél. 🙁
Andrea,
fáztam már úgy igazán... igaz, nem sokszor én nem sokáig, de fáztam....
A tél eddig kegyes volt hozzánk, remélem így is marad egy ideig, ha lesz pár hét azt meg valahogy csak kibekkeljük....
Írtam neked valahova csak nem találom, de szerintem megtalálod Te....
Logikus, ha nincsenek meg az életfeltételek, a test szenved. A lélek sem röpköd a kínlódó testben.
Fáztatok már úgy igazán? Tudjátok, hogy mennyire fájnak a felmelegedni képtelen ujjak, majd a kéz- és lábfej, az izületek? Amikor már a reszketés sem segít és az öt réteg ruha és két paplan?
Kifutok a világból, ha megismétlődik a zord tél. 🙁
Mark,
két dolgot válasszunk ketté.
Az életuntság, a depresszió nem divat, hanem sokkal inkább egyre jobban népbetegség a fiatalok körében. Persze, csoda lenne ha nem így lenne...
Akik egészséges és biztonságos, szeretetteljes környezetben nőnek fel, azoknak aí fejébe nem lehet ilyesmit csak úgy "beültetni" kivéve ha valami komoly biokémiai/agyi működészavar is van.
Az értékek fejreálltak, fura és zavaros, állandó változó világban élünk, és egyáltalán nem megleő ha ezen a fiatalok összezavarodnak. Aztán nem lesz nyilván mindegyikükből depressziós meg életunt.
Úgy vélem kissé leegyszerűsíted a dolgokat.
Divat lett az életuntság a fájdalom és a lelki szenvedés, főleg az emósok körében, van ezeknek a srácoknak fogalma sem lehet miről beszélnek, gondolkodnak, a világon semmi bajuk nemlehet, csak a napi kis problémáikból csinálnak lelki kataklizmát. Valahol ez nagyon szánalmas, és egyben ijesztő. Tizen-huszonéves nagyrészt egészségesfiataloknak ilyesmit beleültetni a fejébe...
Türelmesen végig kellene olvasni:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mayhem
Andrea elég pesszimista:( Nem szeretnék ismeretlenül poénkodni vele, mert nagyon megsértődne.
Az élet nem szemét játék, csak magunk tesszük azzá....
Én sem feltétlen értek egyet Andreával.
De azért nem szeretnék ilyen határozott ellenvéleményt megfogalmzni.
Megértem hogy jó oka van arra, hogy pillanatnyilag így látja a világot. Én is láttam így is, meg sokféleképpen, attól függően hogy éppen milyen lelkiállapotban voltam. És akkor mindig azt éreztem igaznak.
Na most.
"Vérig sért" a hozzáállásod. Figyelek és hallgatok a felszólításodtól függetlenül. Mégsem mernék ilyet kijelenteni, hogy "Ez a tudás nyitja.".
Mindenesetre örülök, hogy van olyan ember, aki ismeri a tudás nyitját, bölcsek kövét, szent grált, orákulumot, jóég. Szeretném hinni, hogy inkább valamiféle elkeseredett düh szól belőled és nem ekkora az egód.
Bunkó vagyok, tudom.
Csak figyelj, és hallgass! Ez a tudás nyitja.
Andrea, hogy döntöd el, mi az igaz? Mi alapján lettél éppen te az igazság letéteményese? Mi alapján mondod meg éppen te, hogy mi az össznépi illúzió?
Némi cinizmussal ugyan, de tényleg ezekre kérdezek rá, és nem más hátsó szándék vezérel.
Andrea nagyon kifordítva látod a világot magad körül.
Én is tudom, hogy szemét játék az élet. De hazudok azért, hogy képes legyek élvezni.
Nem tartom bűnnek az öngyilkosságot, és kétlem, hogy gyáva lenne, aki ezt választja. Az életben való sikerünk titka az önbecsapásunk és vakságunk mértéke. Minél inkább elhitetjük magunkkal kedves kis hazugságainkat, annál vonzóbb az élet, pedig az élet egy szemét játék. Az nyer benne, aki nemcsak magát, de másokat is be tud csapni.
Mivel igazmondó vagyok, számomra nincs hely eme össznépi illúzióban.
Hajrá Amarilla! Így kell ezt csinálni!
Köszi a bíztatást! (amarilla)
Egyébként még ráérek. Túl sokan élnek a szeretteim közül, akiknek nagy fájdalmat okoznék. Megvárom amíg egyedül maradok...
Egyébként meg úgy vagyok vele, mint weepingwilow: "egyik halálnem sem tetszik".
Az én utam ez volt:
kezembe akadt egy könyv, és elhittem, hogy a pszichológusok tudhatnának segíteni.
Tudtam, hogy nincs más választásom - bíznom kell, különben meghalok.
Két éven belül terápiában voltam, egy borderline specialistánál.
Újságkihordó voltam és az utolsó filléremet is odaadtam neki.
Nem tudom, hogy éltem túl. Nem emlékszem, mit ettem.
Ráadásul a terápia sem valami kellemes dolog - vinnyogtam a fájdalomtól az első évben. Annyira, hogy még a Sotériától is kértem segítséget - valakit, aki egy kis támaszt tudott még nyújtani, mert rettenetes időszak volt.
Azt hittem akkoriban, hogy hajléktalanként fogok megdögleni, és hogy még a temetésemre se fog senki eljönni.
Túléltem.
Meggyógyultam.
Mindazt az energiát, amit önpusztításra és szenvedésre használtam, destruktívan, ma már konstruktívan tudom használni.
Ma családom van és boldog vagoyk.
Ne add fel!
Van gyógyulás!
Ha akarod, megtalálod az utad!
Kitartás! Nincs is más lehetőséged! Betegként élni nem lehet, ez teljesen világos!
Nagoyn drukkolok, hogy jó helyre lépj most!!!
De lépj! Valamit csinálj!
Ez a vészjelzés ez nagoyn okos volt!
Maradj itt és beszélj, hogy vagy, mi történik veled!
Én nem tudok minden nap itt lenni, de azért néha benézek!
És mások is itt vannak, hog lelket öntsenek beléd!
üdv
ama
Ez gáz, hogy megoldási lehetőségként bekalkulálom az öngyilkosságot?
Három út van előttem:
1. Maradok ilyen lelkisérült, és valszeg végigkínlódom az életem - boldogtalanul.
2. Sok munka árán normalizálódik az állapotom, és élek egy értékes életet.
3. Befejezem az egészet...
A 2-es jó lenne, de valahogy nehéz most elhinni, hogy meg tudom csinálni. Az 1-esből nem kérek. Mi marad?
Persze ez így túl sarkos. Biztos léteznek még alternatívák, meg ilyen mix-megoldások, de azok nem érdekelnek, mert "mindent vagy semmit" a mottóm.
Nyisd meg akkor,az én topicomba is írhatsz nyugodtan bármiről,bármennyit,de ha olyan a téma,akkor érdmemes nyitni egy topicot,kíváncsi vagyok...
Nem kérdeztem meg, de alighanem nyitok egy ilyen topikot, nem akarom ezt offolni, meg másnak is hasznos lehet a téma....
Feltetted a kérdésed valahova vagy csak én nem találom Időrabló?
Így már világos, ezzel egyetértek.
A mai sokadikgenerációs antidepresszánsokra és nyugtatókra gondolok.
Ezt most nem értem.... hogy hogy gyógyszerekkel nem lehet öngyilkosságot elkövetni? Sajnos nagyon is lehet, de ha az antidepresszánsokra és a nyugtatókra gondolsz akkor a "mai" szerek ilyen szempontból biztonságosak, de sajnos nem minden gyógyszerre igaz...
tudományosan majd RÉ tud válaszolni. biztosan tudja...
mi meg max elmondhatjuk, mit tudunk/gondolunk erről
Okan alkoholba drogba fojtják a szorongásukat , búbánataikat vagy más módon menekülnek az általuk szörnyűnek vélt valóság elől. Ez is egy fajta öngyilkosság, csak éppen lassabb, és fájóbb.
Szóba kerültek a módszerek. Gyógyszerrel már szerencsére nem lehet öngyilkosságot elkövetni, feltéve, ha valaki tud magába lőni egy kis inzulint...
Búcsúlevél: Popper péter azt írta erről. hogy ne üzengessünk vissza a halálból az életbe. Általában a búcsúlevél egyben indoklás, és beolvasás, nem lenne egyszerűbb elmondani, vagy blogba foglalni?
A 29. jogos, jogos.... egyetértek....
Érzéseink, igényeink világos megfogalmazása nagyon fontos, enélkül a kommunikáció csak félreértéseket és konfliktusdokat, bajokat szül....
Apropó.... nem ide tartozik, de van itt valaki aki a nem verbális kommunikációban otthonosan mozog? Lenne egy "tudományos" kérdésem....
nem szeretem még azt sem, ha ítélkezünk mások felett. minden öngyilkos csinál valamilyen formában cryforhelp-et. max nem veszik észre. vagy annyiszor teszi, hogy nem veziok komolyan... "ugyan már, mindig ezt mondja... s legyintenek rá". oszt egyszercsak hopp!
a másik, hogy gyakran, bár ti itt manipulatívnak hívjátok -és tényleg ... az -, de ez a viselkedés gyakran nem tudatos. abból adódik, hogy gyerekkorában és később is hasonlóan extrém formában tudta felhívni magára az illető a figyelmet. gyerekkorban ez még az életbenmaradást szolgálta. abban a környezetben, amiben felnőtt. későb, mikor felnövekedett, már nem a megfelelő viselkedés. de a személy csak ezt ismeri.
érzelmi zsarolás... manipulatívság... nagyon idegesítő. de, ha tudjuk az okát, akkor inkább sajnálatos. Bárcsak mindenki (bele értve engem is) meg tudná tanulni, hogyan tudjon hatékonyan kommunikálni, segítséget kérni, átélni örömet, beengedni, hogy szeretik,... bárcsak... 
Nem igazán érdekes ki van megkeresztelve, nem ez a lényeg.
Amit leírtál arra tudok élő példát a környezetemben, nem él már az illető. Ha egy kicsit elkanyarodunk a témától az öngyilkosság egyik durván fogalmazva "közeli ismerőse" a drog és az alkohol...
Szerintem nem bátorság vagy gyávaság kérdése. Jól fogalmaztál menekülés. De nem megoldás, nem beszélve , hogy nagy fájdalmat okoz ezzel a környezetének aki elköveti. Az öngyilkosság, önkárosítás mögött óriási semmilyen testi fájdalommhoz nem hasonlítható kín húzódik meg. De mindíg van megoldás. A betgek többnyire az öngyilkossági kísérletet figyelmezetetésnek szánják, .
Megítélés. Nos az egyházak zöme (nálunk a katolikus) elítélí és égbekiáltó bűnnek állítja be az öngyilkosságot, mindannak ellenére, hogy az újszövetségben Júdás felakasztotta magát. Aki öngyilkosságot követ el nem biztos, hogy egyházi végtisztességet megkapja.
Hangsúlyozom senkit nem ítélek el,bárki juthat olyan helyzetbe,hogy csak ezt látja megoldásnak és bár az adott pillanatban bátor,mert az ősi ösztönt is legyőzi,de akkor is menekül.Adja Isten,hogy senki ne jusson oda.Vagy ha igen ne sikerüljön és valahogy találjon vissza.Azt hiszem én akkor lennék nagyon kész,ha a szüleimet elveszteném és addigra se családom,senkim nem lenne,én már nagyon szeretnék gyereket,na ja 28 évesen.
Szerintem még bátrabb tett felvenni a kesztyűt,próbálkozni legalább.Az biztos,hogy én,ha akarnám se tudnám megölni magam,mert nem is volna hozzá bátorságom,DE az pillanatnyi elszántságból,menekülésből fakadó ....őszintén fogalmam sincs mi (erő),kár,hogy az a felindultság nem az életbenmaradásra irányul,persze az nem csak addig tart,az egy életen át ki kell,hogy tartson,így hát a válasz az,mindenképp az a bátrabb,aki életben marad.
Nem értem miért kell trollkodni...
Más.
Egyik legnagyobb port felkavaró öngyilkossági eset volt Daróczi relytéjes halála. Már akinek titokzatos a dolog. Valójában Daróczi egy nagyon beteg -súlyos depressziós- ember volt, akinek ez a világ szörnyetegekkel volt teli. S talált magának egy mankót, az eléggé lendületes, agresszív Gyurcsány Ferencet akihez mániákusan ragaszkodott, nos ahogy a választások(FIDESZ győzelem) közeledtével elvesztette a biztosnságérzetét, elhatalmasodott rajta a betegség, és szakember helyett az öngyilkosságot választotta.
Kérdem én: Hogy a fenébe nem tűnt fel senkinek, hogy ez az ember beteg? Elvileg C típusú nebzetbiztonsági tesztet kell produkálni.
Én 19 éves voltam az elsőnél.és ha visszagondolok arra a néma kétségbeesett iszonyatra amiben voltam akkor,hát azt hiszem,hogy ma sem bírnám ki.De utána az intenzíven látni,hogy milyen sokkokat okoztam mindenkinek,az ijesztő volt.mert rádöbbentem,hogy mennyien szeretnek,még ha a legtöbben nem is tudják kimutatni.
De azt nem értem,hogy az önvédelemből elkövetett gyilkosság az miért jogos sőt szinte kötelező!(a világvallások szerint is!)Hiszen megölök egy másik Embert(Világot) akiről nem tudok semmit,nem ismerem és nem is ismerhetem a benne lejátszódó folyamatokat csak elveszem az életét(Világát) ami egyedi és utánozhatatlan.
Ellenben ÉN ha öngyilkos leszek,agresszív,önző és gyáva menekülő vagyok.Pedig csak ismerem magamat,a helyzetemet a lehetőségeimet és,hogy ne őrüljek meg,hogy ne kelljen lelki nyíltsebekkel szenvednem és,hogy ne keljen megölnöm valakit kétségbeesésemben,akkor én ÖNVÉDELEMBŐL elhagyom ezt a Világot.
Persze ez is csak önigazolás,és félrevisz megint,mert most,hogy kijöttem a Függés Poklából,most már kíváncsi vagyok a "végére"!
mióta szórakozás a gáz meg a penge? vagy akár a gyógyszer?
Az öngyilkosság a legagresszívebb cselekdet amit elkövethet az ember, hiszen a sját életösztönével fordul szembe. Aki meg akarja tenni megteszi, nem vesz be gyógyszert, nem szórakozik gázzal pengével. Egyszerűen leugrik valahonnan, vagy egy vonat elé veti magát. Ez utóbbi nem szép halál, és másokkal is kitol az elkövető.
Nem ritka, hogy az öngyilkos másokat is magával visz a halálba, ezt a szakirodalom kiterjesztett öngyilkosságnak nevezi.
Nono.... ne célozgassunk. Ha mondandód van számomra írd meg. Könnyen lehet hogy tévedtem, de akkor elég annyi, hogy "bocs, de rosszul látod" és abból is értek. Sőt, leginkább abból értek.
ez jó 🙂
én... nem tudom. mintha egyik felem állandóan akarna küzdeni, csinálni, élni, örülni, megélni az érzéseket.
a másik... hmmm... folyamatosan pusztulni akar. meglehet, hogy az egész az agresszióm és a dühöm magam felé fordulása. sőt, nagyon is valószínű. no meg amit Eszter írt. Hogy olyankor jön rá... és rám... és sokunkra. a kilátástalanság egyik oka, amiért meg is teszi az ember. az utolsó csepp... az utolsó gondolat.
emlékszem, amikor 3 éve vagy 4 (??? te jó ég! nem emlékszem)... szóval rettegtem, hogy megőrülök, hogy sosem lesz vége, hogy semmi ami velem kapcsolatos nincs a kezemben, hogy észreveszik, mennyire nem vagyok normális, hogy nem tudok kikeveredni a fájdalomból, a szenvedésvől... végtelenített érzés volt, végtelenített kétségbeeséssel. és nem voltam képes arra, hogy segítséget kérjek. mert akkor már nem is akartam hogy bárki is segítsen. Amíg akartam, addig jajveszékeltem.
sajnos hasonlóképen működök most is. amíg itt ordibálok, dühöngök, nyüszítek, vagy akár egyesek szerint bűntudatot igyekszem kelteni (a francba, de igen is bántottak!!!!), addig még ott van az élni akarás.
és magam sem tudom, mikor van az a pont, amikor eldöntöm, hogy innentől nem küzdök, hanem ... "meghalok".
annyit tudok, hogy a folyamat mindig hasonlóan zajlott le. és az sem mentett meg, amikor észlelve a probléma nagyságát segítséget kértem. ugyanis másnap leléptem (nekem az nem volt segítség, hogy tizenvalahány ember között a semmit csinálom vagy alszom, és a kutya sem törődik velem)
segítség volt a klinika b földszintje. ott mindig összetettek 3-4-6 hét alatt. de az ott pszichoterápiás kezelés volt, intenzíven és a szakik elérhetőek, vagy szükség esetén be is feküdhettem pár napra (ugyanis bejárós voltam).
és érdekes még az, hogy az öngyilkosság felé vezető úton van nálam egy testiekben is megmutatkozó dolog. valami fura érzés a gyomorszáj tájékán. nem tudom meghatározni milyen. de nagyon rossz.
jó ideje ellenállok a kísértésnek. igaz, olyankor menekülök a mini bogyó használatába (néhány nap)... aztán közben próbálom kibirni, erőt gyüjteni... várom, hogy elmúljon. és... szenvedek, de nagyon.
sosem érzem magam biztonságban.
Istenem, hányszor érzem, hogy ez lenne a megoldás. Önző vagyok. Sokszor nem akar érdekelni hogy kinek mit okozok. Ugyanakkor...tudok boldog is lenni. Van két gyerekem, egy kitartó férjem. Annyira nehéz. Valahol olvastam, ha az ember tudatosítja magában, hogy élni nem kötelező, máris könyebb egy kicsit. Ha élek, az én döntésem mert élni akarok. Ha fáj valami vagy dühös vagyok vagy szomorú, akkor is. Ha éppen sötét minden, bízzunk benne hogy 1 nap egy hónap, egy év múlva talán más lesz minden. Én boldog szeretnék lenni, nem meghalni
Az öngyilkosság tényleg menekülés. Ha 2 éve mondták volna ezt nekem, irtózatosan megsértődöm.
Pedig az: amikor úgy érzed, nem bírod megoldani, nem tudsz megbirkózni a világgal, jobb lenne kilépni belőle: akkor megoldást keresel valamire.
Az öngyilkosság a vonatkozó valamit nem oldja meg. Ha meg tudod oldani -- gyógyszer, terápia, pihenés, jobb megismerése annak, mi okoz neked fájdalmat és örömöt --, akkor a késztetés eltűnik.
Én gyakran úgy veszem észre, hogy amikor mostanában öngyilkos akarok lenni, akkor
1. nem pihentem ki magam, és túl sok dolgot vettem a nyakamba
2. nem vettem be a Lamolepet
3. dühös vagyok, mert valaki kicseszett velem
Ha ezt tudatosítom, akkor egyenként megoldom (valahogy) a késztetést kiváltó okokat, és a késztetés megszűnik.
Gondolj arra, hogy ha te kilépsz is, hány ember marad ott, aki képtelen feldolgozni a halálod. A szuiciditás nagyon ijesztő a legtöbb hozzzátartozónk, barátunk számára. Tehetetlennek érzik magukat. Egy idő után -- önvédelemből -- el is fordulnak az embertől, és ezt teljesen meg lehet érteni. Én elcsesztem ezzel néhány párkapcsolatot.
Anyum már eleve gyanakvó volt, követtek.Látták hova megyek be,aztán megnézték mit csinálok. Már annyira az öngyilkosságon járt az eszem,hogy ezekre nem is figyeltem.A mentő meg 6 perc alatt kiért.Közben szorító kötést csináltak,infúzióra kötöttek s rohantak akoriba.A többire én em emlékszem.Már a mentőben elsötétült minden.Ágyhoz rögzítve ébredtem s majd szétment a fejem.
Én meg nagyon örülök,hogy mind itt vagytok és remélem ez így is marad!
a mai napig bánom, h nem sikerült. 20 éve volt. azóta halott vagyok.
Idézet tőle: memphisgirlnagyon jó, hogy túlélted.
A gyerekeidnek szükségük van rád.
És nagyszerű anya és ember vagy, ezt soha ne felejsd el.
...
nagyon destruktív vagyok ma... talán jobb csendben maradnom