Élet Tündérhegyen.
Mit tudtok a hegyről mostanában? Végig lehet vinni gyógyszer nélkül, vagy már "alapfelszerelés"?
Fióna mi történt?
Idézet tőle: akbarKöszi Boni!
🙂
Köszi Boni!
Idézet tőle: akbarOlyan helyet nem tudtok ahol van lehetőség egyszobás elhelyezésre?
A Ballasában lehet egy ágyasba is menni! SOTE pszichitrátriai klinika.
Remina: az a "lógus"aki ilyet mond egy vadbarom. És te se vagy jobb, ha így nyilatkozol. Már bocs:-) A menekülő az iszik,drogozik..stb.Aki próbál magán segíteni,legalább próbálkozik.
Marci88: ugyan TH-n nem jártam,de jókat hallottam róla
Olyan helyet nem tudtok ahol van lehetőség egyszobás elhelyezésre?
Közben végigolvastam a topicot, ahol valójában rá lehet találni az információkra, és be is jöttem. úgyhogy összefoglalom az utánam következőknek.
6 ágyas a szoba, de tágas. Első hétvégét bent kell tölteni. Számítógépet nyugodtan be lehet hozni, biztonságban is vannak, annyira eldugott a hely.
A mobilnet a hegyek miatt nem annyira tökéletes, de meg lehet vele birkozni.
Különbböző csoportos és egyéni terápiák vannak, személyre szólóan, egy hétan összesen kb. 10 óra.
Azt érzem, hogy itt alaposan meg leszek dolgoztatva, és bízok a saját fejlődésemben.
Engem most utaltak be Tündérhegyre másodszor, de először sokára lett volna hely, és a SOTE-re mentem-
Engem nagyon érdekelne, hogy hányan vagyunk egy szobában, bent van-e a fürdő, wc, és tudok-e magamnál computert tartani, elrakni, és mobilnetet használni szabadidőben?
Ki akar neked tanácsokat adni?
.
Remina, nem tudhatod SOHA ! ki miert utaltasa be magat !
Lehet egyesek mennekulnek ! ...
Masok az orvosuk ajanlasara mennek be ! mert megbiznak az orvosukban ! ...
Meg vannak aki igazabol remelik, hogy ottan majd megggyogyulnak !
Vannak akik mar nem tudjak mihez kezdjenek ! es ezt lassak jonnak
Vagyis, ha meg van igasag is benne , nincs neked honnan tudnod : ki miert utaltasa be magat ! Mert nem vagy te gondolat olvaso ! ...
en tudok olyat, aki meggyogyult egeszen beutalva magat a szantoriumba !
( nem volt " komoly " betegsege , meghalt csak a 2 eves kisbabaja es az orulet / megbolondulas kornyekezte es neki nagyon sokkat segitett a szanatoriumi beutalas ! )
Egyébként én is gondoltam rá, és a pszichológus, akihez jártam, ő mondta, hogy menekvés
Tudom Eliza,de van benne igazság
Ez Durva volt Remina es erzeknelkuli 🙂 es igasagtalanak is tartom ! ....;(
És rohadtul nem érdekel, hogy igazam van e vagy nincs, sokan befekszenek és szarnak rá meggyógyulni
Hát nekem az ilyen ne osztogasson tanácsokat, aki menekûl.....,
Ez a legkönnyebb, befeküdni Tündérhegyre és szarni mindenkire
Szerintem az a kezdő interjú egy eléggé összecsapott, negyed órás "valami" volt, gondolom -mivel ez nem kórház- azt nem veszik fel, akinél megállapítható, hogy abszolút nincs betegségbelátása vagy nagyon zizzent.
(Engem felvettek volna, de a SOTE szimpatikusabb volt...)
Nem csak a hazajárkálás miatt, hanem pl. ha ki szeretnél szabadulni a betegtársak közül, "levegőzni", stb...nem mindegy, van-e kimenő és mennyi.
Van egy kozmondas Marci88, ha jot nem tudsz tenni, rosszat se tegyel !
Probalkozom en is amivel tudok ......
a Blogoknal mindha ? itt a buran olvastam errol a Tunderhegy rol ! ? ha a memoriam nem csal meg ! lehet megkapod ! en is utana nezek ....
Legyen egy jo napod ! 🙂
Ui : sajnalom, nem kaptam meg ! sokk torolve volt itten a Buran .....
Hamaros gyogyulast kivanok !
Köszönöm Eliza, te mindenkivel olyan kedves vagy! 🙂
Avana nem tudom ez a Tündérhegy milyen, kiengednek vagy sem. Mondjuk hozzám nincs túl közel és nem tudnék hazajárkálni. Mi volt a kezdő interjún? Az interjú miatt nem vettek fel?
Egyébként néztem, hogy 3 hónapot írtak sokan a kezelésre, de a pszichiáterem ezt nem mondta. Most már értem miért nem akart következő időpontot adni a nővér amint meglátta a papíromon a beutalót.
Az okostelefonok korában elég fura lenne "elvenni a netet"...
A SOTE Balassa utcai Klinikája elmondások alapján "lazább". (Én oda mentem..)
A SOTE-ról akkor, mikor nem volt foglalkozás, haza lehetett ugrani, legalábbis nekem. Minden délután hazamentem tornázni, aztán estére vissza.
3 éve majdnem én is oda mentem. Meg is volt a kezdő interjú, aztán mégse. Eléggé elzárt hely, Budakeszi felé, erdős résszel körbevéve.
Barátnőm mesélt ilyen szabályokat, hogy nem lehet csoportosan kimenőre menni, tehát együtt elhagyni a terepet(?)
Ma kaptam beutalót erre a helyre és szeretnék egy-két dolgot megtudni róla. Én csak a hely nevét hallottam, de nem tudtam róla semmit. A fórumot visszaolvasva lehet el se megyek ide.
Mik azok a szigorú szabályok? Cigizni lehet vagy kötik valamilyen szabályhoz, hogy mikor szabad? Mobiltelefon lehet az embernél? Esetleg internet? Ez a hely teljesen elszigetel a külvilágtól?
Aki volt ott az meggyógyult?
Találtam egy ilyen cikket is, mondjuk pár azonos vélemény itt is szerepelt:
http://pszichiatria-magazin.wix.com/pszm#!tndrhegyen-az-els-napom/c19qc
.
.
Nem nézik át a táskádat, viszont nem értem, hogy most miért olyan borzasztó fontos az a bor? Az utóbbi időben sokat buliztál piálással egybekötve és nem tudsz üptre leállni? (Nem kötözködésből kérdezem, csak azért mert ne nehezítsd meg a dolgod, ha menne egyszerűbben is.)
De hát gondolom, ha találnak nálad olyasmit, amit nem szabad bevinni, ki vagy rúgva. Nem tudom, mennyire komoly ez a piadolog, de ha nem muszáj, ne kísérletezz vele.
oda kell ekg, mellkas rtg, vér-és vizeletvizsgálat. Szóval tuti nem nézik át a táskám?
Sziasztok! Segítenétek egy picit? Holnap megyek először Tündérhegyre, mert előzetes beszélgetés után felvettek( elvileg bordi vok), és tudom jól , hogy 3 hónap absztinencia szüksége, ill. tilos az alkoholfogyasztás. Mivel anno a Nyírőbe megcsinálták nekem a szükséges vizsgálatokat, és Thegyen mondták is ,hogy azok jók lesznek, így nem igazán tartottam ezt be. Nem vagyok alkoholista, de kicsit sokat voltam szórakozóhelyen az utóbbi napokban. Lényeg a lényeg azt szeretném kérdezni, hogy ha egy gyógyszeresüvegbe vinnék magammal bort,és azt mondanám,hogy köpető van benne,-mert az van ráírva- az mennyire valószínű ,hogy kiderülne? Átnézik a cuccokat vagy ilyesmi? Csak jó lenne, mert némi bor segítene túljutni a kezdeti nem merek megnyilvánulni sok ember előtt...stb nehézségeken. Tudom ,hogy nem vagyok fair, de légyszi ne piszkáljatok, adjatok tanácsot. Köszönöm előre
Csak szólok mindenkinek, aki ezt a roppant egyértelmű alapvetést nem tudja: a bejárós rendelés is csak délelőtt van Hegyen. "Eddig is így volt, mindenkinek jó volt."
Miért lenne rossz szó az akarat? Gyerekként belénk verik, hogy mennyivel szebb, ha azt sivítjuk liluló fejjel, hogy "kéemkéemkéeeemmm!!!!", és nem azt, normális hangszínen, hogy akarok egy olyan akármit. Amire még mindig lehet azt válaszolni, hogy na most olyan akármit fiam, azt nem kapsz:) Szóval az akarat meg a hit ebben az esetben egymást nyomják és nagyon hasznos mind a kettő. Mondjuk ha a paciens csak akar, de nem fegyelmezett, akkor meg előáll az, hogy nem a vécén vagyunk...:)
Úgyhogy tök igaz, hogy a tempó az mindenkinél más. Most döntöttem úgy, hogy miután voltam bent 3 hónapot, 3 évet fősulin voltam és éreztem, hogy épp, hogy egy-egy tyúklépést haladtam az akkori mentális állapotomban (de valamit haladtam, hurrá), utána fél évig kísérletezgetés, időszakosmeló-hegyek, munkakeresés, összejöttünk barátommal, most ~ négy hónapja logisztikus képzés - hogy visszamegyek bejárósnak, mert van egy-két olyan dolog, amiben úgy érzem, hogy több szem többet lát, illetve valami tréningszerűség, valaki másnak a módszerei kellenek.Pont azért, mert már én is tök másképp gonolkodom, mint ez előtt az adag tapasztalat előtt. Menet közben hirtelen kizökkent az orrom a seggemből, és még csak nem is a Hegyen (bár az is segített:)
Azt hiszem, ezekre mondja a szakirodalom, hogy blokkok. Olyan hiányosságok, amik ha engem nem zavarnának, a kutyát nem érdekelnék, de így már mindjárt zavarokként viselkednek. Pl amúgy tudok emberek előtt beszélni, nem különösebben hatódom meg egy prezentáción vagy ilyesmin, de improvizálni már egyre nehezebben tudok, szituációs játékok állati szarul mennek, és ugyanígy ahol nem a komfortzónámon belül kell egy anyagot leadni, hanem nagyobb gesztusok, improvizáció, "ökörködés", vagy színpadi előadókészség is kéllene, ott nagyon lelassulok és a teljesítményemnek a töredékét tudom produkálni. Na, ha ez nem zavarna, akkor én lennék a kis tantónéni, aki leadja, jajdejó, humora is olyan kis hihihi, visszafogott, de pont ezért szeretjük. Na viszont nekem ez nem fekszik, mert nem érzem normálisnak tőlem. Így aztán holnap becsattogok a bejelentkezésre, hogy mit tudnak kitalálni nekem mint bejárósnak, aki csak délután 15:30-tól és ha minden kötél szakad, hétvégén ér rá.
Mindenkinek a maga tepójában. Én több rohanás után párhónapra kiestem.
De azért a belevetett energia mértéke mindig számít, meg a hit és rossz szóval akarat kérdése a gyógyulásban. De valahogy mégis "akarni" kell megyógyulni, még ha ez a folyamat pont egy együtt működés is, közös munka és ennek közös szabályozása.
Én hittem, hogy meggógyulok és tettem is érte eleget. most már csak az új élet felépítése a világban a feladatom, és tudom, hogy sok minden máshogy (akarok és kell hogy) csináljak mint előtte.
Szóval 2006-ig volt igazán frankó. Valószínűleg a váltások is bekevartak, meg mikor becsukták az OPNI-t, akkor is belibbent egy-két olyan eset (skzoidok&Co), akikkel korábban nem nagyon volt amit kezdjenek, mert nekik már kell(het) gyógyszerelés a terápia mellé. Gondolom akkor vezették be, hogy nem adnak mindenkinek gyógyszert ha kell ha nem, de azért gyógyszerelnek.
Vicces amúgy, hogy 2009 nyarán voltam Hegyen, tök jó volt a maga idejében és helyén, aztán most jövögetek rá, hogy hányféleképp máshogy lehetett volna csinálni, nyilván más eredménnyel. Bár persze f@sztuggya, egyfelől a történelemben nincs olyan, hogy "ha", másfelől meg ez az én utam, tetű lassan fejlődök és a saját káromon tanulok, kész:)
A THegy kilencvenesévek második felében ért a csúcsra, és ~2006 jött egy erős hanyatlás, a gárda is nagyban lecserélődött akkor, az utóbbi kettő együtt járt.
Engem anno a hegyen 2004-ben 0 gyógyszeren végig nyomtak, pedig akut állapotba kerültem be. Leginkább csak a terápia érdekében vettetek be gyógyszereket, nem megszokásból, mint később. Terápia minél kisebb gyógyszeres befolyás alatt nagyságrendekkel hatásosabb. (Jó tudom van aki beragad egy állapotba, ... - de erről inkább a THázas orvosomnak kellene beszélnie.) Pedig az ottani (THegy) távozásom egy három hónapos kezelés után egy ThalassaHÁZ-as beutalóval zárult. És ott is minimális gyógyszeren tartottak, igaz ott már a bejárás terhe miatt is. Ennek köszönhetem, hogy ma már csak szűkség eseti gyógyszerem van. Vagy ha pár évente visszatér a depresszió (egy eddig bíztos kombó). Most inkább mondhatom magam hozzátartozónak (családtagaim problémái miatt) bár a bipolarítás azért meg van bennem, mint "beteg"-nek.
Én mind a két helynek nagyon sokat köszönhetek, és jókor voltam, jó helyen.
Két éve nyáron eltöltöttem a THáz két hetet, de a konklúzió az volt, hogy nincs már terápiára szűkségem. Ja és ez nem (csak) az én véleményem. Egy életvezetési tréningre vettek fel végül is, ... .
Amúgy még volt egy mélyen lévő komoly lezárazlan ügyem a gyerekkoromból, ami azóta hál Isten, komolyabb probléma nélkül feldolgozásra került (bő tíz perc rendőri beavatkozással és két perc a mentőktől), és megelőzte (máshol) egy terápia.
Üdv!
Gondoltam, mint egykori Th lakos én is közbe szólok, ha már erre járok :).
Nos szerintem, ami igazán sokat segíthet, mint ahogy olvastam az írásodból is, hogy kicsit szocfób vagy, az a közösség. Viszont ehhez te is kellesz, hogy ne rehtőzz el a vackoban, élj közösségi életet stb. Ez kicsit érdekes, mert szeretnék a terapok, ha aktivizálnád magad, viszont a túlzott kötődésért nincsenek oda. A lényeg a lényeg, zárt közösség, "moderátorokkal", akik figyelnek mindenkit. Ez nem vicc, mindig tudják ki volt rossz kedvű, ki kivel veszekedett. Ezért ezeket be lehet vinni terápiákra, sőt ők, persze nem doban be mindet nagycsopira pl., de erősen céloznak rá név nélkül, ha esetleg van valami komolyabb konfliktus. A lényeg tehát, hogy dolgozz az érzelmi vetületével a dolognak. Erre jó példa a keretszegés. Ha dolgozol vele, hogy mit miért tettél, akkor nem tesznek ki. Viszon ha csak hárítasz, netán úgy fogod fel a dolgot, hogy már úgyis mindegy, akkor repülsz. Csak akkor van értelme a terápiának, ha TE IS, és ez nagyon fontos, részta akarsz venni benne. Mert ugye hiába beszélnek valakinek, aki nem látja be, hogy valóban segítségre lenne szüksége, vagy esetleg neki is van része a dologban.
Meg kell tanulni kezelni a konfliktusokat. Ebben is jó hely ez a zárt csopi. Van hol gyakorolni, mindenféle következmény nélkül. Nyilván itt nem arra célzok, hogy ha kinyírsz valakit, akkor annak nem lesz következménye :P. No de értitek :D. Ha elakadtál valahol, akkor azt beviszed egyénire, és ott jobban átrágható a dolog.
A dráma valóban jó dolog, volt szerencsém hozzá. Sajna nekem nehezen megy, hogy megnyíljak érzelmileg, így nem is sikerült tejesen, de láttam mit hozott ki másokból. Segít feldolgozni helyzeteket stb., segít abba, hogy lásd milyen gyerekkori konfliktusból erednek a felnőttkori elakadásaid. A vezető terapok értenek hozzá, vagyis laikusként nekem úgy tűnt. Ehhez mindenképp, a többi egyéni megítélés kérdése.
A gyógyer. Én úgy mentem oda, hogy nem akarok szedni. Nem is kaptam. Eleinte úgy tűnt ez jó, de utólag talán úgy látom, hogy lehet kellett volna. Szerintem terap függő. A szakpszichológusok kevésbé gyógyszer pártiak, viszont volt olyan áter, aki ahogy elnéztem minden betegének antipszichotikumot adott, hogy miért gőzöm sincs.
Zumbultságig csak akkor gyógyszereznek le valakit, ha nagyon nem bírnak már vele, vagy úgy ítélik meg ezzel javíthatnak rajta. Másik úgy a pszichiátria. Sajna ők sem tudnak mindenkit kiszűrni a szombati beszélgetésen, de ez nyilván érthető.
Vannak, akiknél az látszi, hogy nem ér semmit náluk a terápia. Akinél tényleg így lenne, az nagyon ritka. Sokan nagyon elzárkóznak sajna, és a terapok ezért nem tudnak mit kezdeni velük. Vagy a másik szélsőséges eset, hogy keretszegéssel kicsapatják magukat. Sajna az intézménynek se ideje, se pénze annyi, hogy a végeletekig foglalkozzon ezekkel, sajnos.
Így utólag tényleg azt tudom mondani, hogy hasznos, de csak akkor, ha oda teszi magát az ember. Akármennyire is nehéz, de próbál megnyílni. Nincs mit veszíteni. Közben minden bizonnyal nehezebb lesz, ezt szokták is mondani. Általában a 4-6 héten hagyák ott a páciensek, mert akkor a legnehezebb. MInden előjön, szétesnek. De ez kell, hogy utána egy újabb, egy stabilabb személyiséget építhessen fel valaki.
Még egy vicces megfigyelés. Aki úgy megy oda, hogy nehéz számára a rengeteg keretet megtartani, az a végére jó gyerek lesz, Aki pedig úgy, hogy áh, ez teljesen jó, nem értem mások, hogy nem tudják betartani ezt, az nagy eséllyel lázadni fog :D. öhöm, tapasztalat :P.
Remélem tudtam segíteni, és nem lett nagyo összekapott a poszt. Én is szívesen válaszolok még, ha érdekel valami.
A felsoroltak közül egyébként, a kényszert leszámítva, sajnos mind "ismerős" -már ha érted... Furcsa h ezt említed, mert Thegyen nagyon a helyzetkezelésére próbálnak rámenni -és ebbe beletartozik nagyrészt a konfliktuskezelés is.. nekem beletelt egy időbe míg felfogtam ezt, h mit akarnak, mit mondanak, stb. és azután se tetszett h ennyire a helyzetkezelésemet, a konfliktuskezelésemet firtatják... 😛 Dehát, ott ez az egyik fő. Ezért is furcsállom h pont ezt említed, esetleg hallottál már mástól v máshonnan Thegyről?
Megértelek amúgy, gondolom mondanom sem kell h csomó mindent amit mondtál -sajnos- "ismerek" azaz testközelből tapasztaltam, vagy tapasztalom nap mint nap... :S
Röviden; együtt érzek, veled vagyok -csak h tudd!
Az elmondottakból egyébként úgy gondolom h ha elmész akkor a pszichodráma csoportba biztos beosztanak, amit lehet utálni fogsz az elején, de fix h hasznos lesz! Habár az is igaz h engem nem osztottak oda be -amit kicsit sajnálok is- dehát ez csak egy tipp volt a részemről, meghát nem vagyunk egyformák.
Kistarcsa.
-Hát, még ott se jártam.
Ezt úgy érted h az ottani hivatalos, meg TB. meg körzeti stb.. kórházban a pszichiátriai osztályon.. vagy külön intézményben...?
Csak érdekel, mert én voltam a hozzám legközelebbi kórház pszichiátriai osztályán, ahova tartoznék, és ahhoz képest, mind amit elmondtál messze jobbnak hangzik. Persze nem a rosszhoz kell hasonlítani, csak valahogy ezután a röpke helyi 'élmény' után azt hittem h a legtöbb hely hasonló (hasonlóan borzalmas). Ott gyógyszerezés, meg leszíjazás, jameg-nagycsoport volt -igen, az volt.. 😛 igaz, nem mindenkit, engem nem gyógyszereztek meg semmi- de nem is vártam (volna) meg h megtegyék... HAH!
Mozgásterápiát ismerem, ha jó terap vezeti, jól, akkor szerintem hasznos és jó. A zeneterápiát csak hallásból (mármint közvetve:) de az se tűnik rossznak. A kreatív, az elmondásodból leginkább tán a művészetterápiára hasonlít...
A többit, megmondom őszintén, nem ismerem v egybeolvaszva ismertem meg mással (pl. mozgásterápia és a játék).
(Furcsa h ha csak a terápiákról hallanék, azt mondanám h ahol voltál nagyon is jó hely...)
Annak pedig az erőltetése ami nem megy az nem ritka.
Igazából Thegyen is csinálják, tán csak annyi h az erőltetés túlzó szó rá. Habár nem tudom neked ez mit jelent; nagy a különbség a "nem megy!" -erőltetése; és a tényleg nem megy, de akkoris -erőltetése, között. Véleményem szerint Thegyen, ha erre kerül a sor, akkor az előbbiről van szó.. igazából egyetlen embert se tudok felidézni aki úgy ment volna el h ott azt *erőltették* ami nem megy neki -bár felteszem biztos volt...
Olyan volt (nem biztos h most is van-e, az új helyen) h "utazásterápia" (v v'mi hasonló) azoknak akik féltek tömegbe menni, az utazástól, vagy hasonlók, de azt az egyénin megbeszélve, a kimenőn kellett csinálni.
Ja, a spirituális dolgokkal pedig, szerintem biztos van mindig egy-két páciens aki foglalkozik. Egyáltalán nem néznek ezért senkit hülyének! Azt egyszer egy nővértől hallottam h másnak mondta mikor vallásról beszélgettek h "...itt viszont a vallásos oldalával nem tud az egyéni terapeutája mit kezdeni, terápián inkább ne efelől közelítse meg a dolgokat" -v valami hasonló, de ez amúgy mindenütt így van. Ők orvosok, nem spiritiszták vagy papok.. de igazából ennyi... Viszont az ilyet tiszteletben tartják.
húú, nagyon (túl!) sok most errefelé a gond -finoman fogalmazva.. a terápiákat a végére akartam hagyni h rendesen kirészletezzem.. megpróbálom azért még ma, mikor tudom, mert holnap megyek Pestre amit említettem a Thalassa Házba...
Szia, igazán szívesen! 🙂
Mondom, mesélek még csak nem mindig tudom mikor untatom az embereket...
Gyógyszerekből én is szedek párat, és én nem vagyok gyógyszerellenes -habár gyógyszer párti sem..(!) szóval ebben szerintem teljesen meg tudlak érteni...
Tündérhegyen nekem nem adtak semmilyen gyógyszert csak azt amivel odamentem. De miután mondtam h nem szeretném szedni ÉS ők is úgy látták (mondták is) h nem használ, fokozatosan el lett hagyva. Azért hangsúlyoztam az ÉS-t mert sajnos (mint kb. minden helyen) nemigen hallgatnak a páciensre ilyen téren.. annyi h mint mondtam, h ha nagyon kardoskodik valaki, nagy az esélye h meghallgatják (pl. abbahagyják..) de ez sajnos sehol nincs az ember kezében -max elmegy onnét saját felelősségre.
A tudatosság, szerintem- igen, megvan.
Az már más kérdés h a szakemberek mennyire vannak toppon etéren...
Szerintem az országban még így is a jobbak közé tartozik a 'gyógyszer-politikájuk' -hogy így mondjam. Magyarul: amiatt ne aggódj h végig cserélgetnék és/vagy túlzottan nyomatnák.
A helyzet az h most elég nagy körülöttem (és bennem) a fejetlenség, nemsokára mennem kell egy -mondjuk úgy- hasonló helyre, a Thalassa Házba. De mindenképp próbálok még előtte válaszolni minden kérdésedre (terápiákról mesélni pl.) és segíteni neked ahogy csak tudok! Csak most dolgom van.
Szia Kyle!
Köszönöm a sok infot!!! Nos, a gyóygszerekkel az a helyzet, h így is szedek már eleget, szóval nem nagyon szeretnék már többet, meg, h össze-vissza cserélgessék, de a válaszodból akkor úgy látom, h ezen a téren viszonylag tudatosak.
Mesélj kérlek a csoportokról, terápiákról. Meg, hogy szerinted mennyire tudnak olyasvalakivel együttműködni, aki nem tuszkolható bele egyértelműen egy betegségkategóriába? Mennyire tekintenek egyénnek, nem pedig egy diagnózisnak? Ha mondjuk foglalkoztatnak a spirituális dolgok, akkor rötön netto bolondnak néznek?
Engem ilyenekkel kezelnek, h pánik, szorongás, depi, kényszer... Főleg az a bajom egyébként, h nem nagyon tudok konfliktusokat kezelni, ha valkiről/miről rosszat gondolok, akkor rögtön bűntudatom lesz, félek az elvárásoktól, annyira, hogy dolgozni sem bírok, ha valamit nem tudok a legjobban csinálni, akkor is bűntudatom van, szóval kb. alig csinálok bármit. Nem nagyon bírok társaságban lenni, az emberek nem zavarnak úgy önmagukban, de ha már beszélgetni kell, akkor kész vagyok. A legjobb barátaimmal sem bírok találkozni, mert ott is félek, h nem tudok megfelelni, meg úgy viselkedni, válaszolni, h nekik jó legyen. Amúgy nem bírok egyedül lenni sem nagyon. 28 évesen itthon ülök, és folyton a nyakán lógok valamelyik családtagomnak... A párkapcsolatoknak szó szerint a gondolatától is kivagyok. Szóval ilyenek... Nem is akarom már tovább ragozni...
Egyébként Kistarcsán voltam, ott mozgásterápia volt (torna), zeneterápia (ritmushangszerekkel játszottunk), játékterápia (amerikából jöttem, ilyenek), sütés, táncterápia (népitáncok alapjait tanultuk), kreatív (ált. isis technika órára hasonlító). Kiscsoport csak AA volt. A terapom meg általában azt erőltette, h csináljam, amit nem bírok, és majd egy idő után bírni fogom, meg, h nyaralás, meg az intézet.
Na, hát előre is köszönöm, szia
Szia Dióda!
Én sokat tudok mesélni ha érdekel, de akkor azt megpróbálom a tudásomhoz, tapasztalataimhoz mérten, a lehető legpontosabban -vagyis nem mindenre tudok sima igen/nem választ adni...
Hogy összesítve miben más, sajnos nem tudom, de h ami Magyarországon -a tudomásom szerint- elérhető, főleg "sima kórház, pszichiátriai osztály/részleg.." ahhoz képest nagyon más. De ezzel kapcsolatban kérdezz ha érdekel, nem akarlak untatni, csomó mindent mesélhetek, de még felsorolásban is sok lenne.
Azt nem tudom teljes egészében megerősíteni h nem annyira a gyógyszerekre fektetik a hangsúlyt -attól függ mi az az annyira. Egy szóval azt tudnám mondani h nem, nem arra fektetik a hangsúlyt! Habár nem vagyok biztos benne h ez feltétlen azt jelentené h pszichofarmakológiailag (pszicho-gyógyszer-stb dolgokban) a toppon lennének.. bár sajnos a helyeket amiket ismerek vagy hallottam róla azok szintúgy nincsenek ott.. ez ilyen "magyar egészségügyi szokás" sajnos...
Azért merem mondani mert már egy jó ideje a dokim egyben (egész neves) pszichofarmakológus is, és meg is lepett h mennyire vágja a gyógyszertémát.
Azt mondanám h aki részt tud venni a terápián rendesen gyógyszer nélkül, esetleg tiltakozik a gyógyszerek ellen (amire valamilyen mértékben azért odafigyelnek) annak valószínűleg nem adnak SEMMILYEN GYÓGYSZERT!
Másrészt viszont ha valakinek olyan komoly gondja van ami a terápiát akadályozza (és/vagy nem is tiltakozik ellene, esetleg kéri..) akkor azért gyógyszerelnek.. nem csinálnak senkiből zombit, de ezesetben gyógyszerelnek...
Az pedig, mint írtad h "vannak csoportok, terápiák" az úgy helyes hogy: az egész terápia főként a csoportokra épül! Ezenkívül van (legutóbbi tudomásom szerint) heti két alkalommal rövidebb egyéni terápia -az a tipikus, te és egy terapeuta, ültök, és ő általában kérdez... Valójában NAGYON A CSOPORTOKRA fektetik a hangsúlyt!
"Nagycsoport" általában mindenütt szokott lenni, de én a Tündérhegyire mondanám h valódi, klasszikus nagycsoport -a többi helyen nem valószínű h komolyan csinálják (helytől függő persze..) itt ez nem csak "a közös ügyek bejelentésére (megbeszélésére)" való és sokaknak ezért is nem tetszhet -pl. csomószor van h nincs más mint fél óra hallgatás, a terapeuták pedig max megkérdezik h "vajon mit jelent ez a csend...?" de semmi más.. állítólag ez -ott, ilyen csoportokon- a módszer lényege...
Arról pedig h milyen egyéb csoportok vannak és azok milyenek húúú, hát nem akarlak untatni. -Kérdezz ha érdekel. Mindenesetre röviden elmondhatom mik vannak, azaz voltak legutóbb...
A kiscsoportba sok embert osztanak be, több kiscsoport van, (sajnos -tudtommal- semmit nem tehetsz h hova osztanak be /kivéve ha valamit valaki NAGYON nem bír/ de ez szinte mindenütt így van..) annak a lényege a beszéd meg h megnyílj stb...
A művészet terápia az egyike a -szerintem- legjobbaknak, ott (nem untatlak miről szól, ha érdekel; csak kérdezz) ott másképp mennek a dolgok, az általam ismert terapeuták is közvetlenebbek kicsit...
A "szocioterápiás műhely" az húú, na olyan is van. 😛
(Tényleg kérdezz csak ha érdekel valami 🙂
A pszichodráma az ahol nem voltam személyesen de sokat hallottam róla mert sokan szeretik vagy éppen utálják, ugyanakkor a leghatékonyabbnak is tartják (ált. utólag...)
A szobacsoportra vagy hogy is hívják sajnos nem fektetnek túl nagy hangsúlyt, bár tény h ott a szoba tagjai vannak (a szobában) pusz a nővér, nem terapeuta, ráadásul rövid és így lehet tök fölösleges is, de akár üdítően hasznos is -van pár nagyon kedves nővér, velük jó szokott lenni...
Kihagytam valamit?
Mindegy, így is hosszú.
Lényeg h sok csoport van, a pácienseket beosztják de nem mindbe, és a hangsúly azokon van mintsem máson! Itt szerintem félgőzzel -mint mondtad- max akkor lehet ha az ember maga úgy csinálja.. azt viszont el is várják, h ne félgőzzel csinálja valaki...
Kötve hiszem h ott olyat hajtogatnának h ott az ember "nyaral..."
Bár tény, a régi helyen a Budai hegyekben, Zúgligeten, a Tündérszikla közelében (onnan kapta a nevét) az nagyon szép és hangulatos volt, ezért tényleg tudott olyan lenni kissé mint egy nyaralás, ami ezúttal csak pozitívumot jelent, az új helyen az OORI-ban már nem olyan szép minden, bár modernebb... Mindenesetre ott aztán FIX h nem fognak fenyegetőzni, sőt, ritkán ugyan de mondják is h az nem megy varázsütésre vagy ilyen gyorsan -akinek menne az valószínűleg nem is kerül oda.
Megkérdezhetem hol feküdtél?
Esetleg ha mesélsz róla akkor az összehasonlítás reprezentatívabb lesz. Persze csak ha akarsz.
Az utolsó bekezdéseddel kapcsolatban pedig, csak azt tudom mondani, h Tündérhegy pontosan ilyen hely! És ezt nem azért mondom mert a beépített reklámügynökük lennék vagy bármi.. 😛 hanem mert ha valaki azt várja h "ott megjavítják" -ahogy én tettem- az sajnos valószínűleg ebben csalódni fog, mert ott pont h a kezdő lökés adják! Esetleg valamivel többet...
Ezentúl.. (de hosszú lett, most nézem -remélem legalább érthető) kérdezz bármit.. szívesen válaszolok! És akkor én is felteszek egy kérdést, hol voltál eddig? Említettél egy helyet, de gondolom voltál 'simán' pszichológusnál vagy pszichiáternél is... Esetleg megkérdezhetem h milyen gonddal?
Sziasztok!
Az a kérdésem, h a Tündérhegy mennyiben más, mint az "átlagos" pszichiátriák. Azt hallottam, h ott nem annyira a gyógyszerekre fektetik a hangsúlyt, meg hogy vannak csoportok, terápiák. Feküdtem már egy helyen, de ott csak nagycsoport volt, meg pár féle foglalkozás, de kicsit olyan "félgőzzel". Meg folyton azt hajtogatták, h ott mi nyaralunk, meg ha nem lettél jobban 2-3 hét alatt, akkor elkezdtek intézettel fenyegetőzni.
Szóval valami olyan helyet szeretnék, ahol nem csak ráerősítenek arra az egyébként is meglévő bűntudatomra, h egy akaratgyenge, lusta hisztérika vagyok, hanem alternatívabb módokon segítenek, megadják a kezdő lökést, h újra összerakjam magam, magamra találjak.
Sziasztok.
Én voltam Tündérhegyen, kétszer, ismerem a jó öreg régi helyet és az újat is az OORI-ban is, habár nem tegnap volt, de ha bárkinek lenne kérdése- nyugodtan szóljon, szívesen válaszolok amire csak tudok.
@Norika
Hah, látnád a régi helyet, de igaz- nem rossz az se ahol most van.
Nos, mikor én voltam voltak függőségi problémákkal küszködők, igaz, nem sokan, és tudtommal valamilyen szinten tisztának kell lennie az embernek (valamennyi ideje talán) de szerintem csak ez amit írtál nem kizáró ok.
Én ma elsétáltam tündérhegyre "kirándulni" hát mit ne mondjak nagyon szép helyen van nekem esztétikailag sokkal jobban megfelel mint a thalassa ház. viszont tündérhegy ha jol tudom nem fogad alkoholproblémásokat ezt igazábol nem értem h egy fiatal lány akinek problémái vannak beraknának egy kórházi elvonóra ahol sztem csak elkap valami fertőt de meg nem gyógyul az tuti ....nem nagyon értem ezt hogy van...
Én kétszer voltam Tündérhegyen. Először 1993-ban, majd 2010-ben.
A hely nagyon megváltozott, és sajnos rossz irányban... Természetesen akik nem voltak a '90-es években és nem tudják mihez hasonlítani, azoknak lehet a mostani Tündérhegy jó és megfelelő hely a gyógyuláshoz.
Nekem azonban nagy csalódás volt. 1993-ban még 16 évesen kerültem fel először. Tiniként, és nagyon jól éreztem magam. Mindenki szabad volt nem voltak keretek, amire most a fő hangsúlyt teszik. Ha valaki keretet szeg párszor, már repül is. Másodszor régen leszoktatták az embereket a gyógyszerekről, mivel ez egy alapvetően pszichoterápiás, pszichoanalitikusan orientált osztály ahol nem bogyókkal, hanem beszélgetéssel és viselkedésterápiával gyógyítanak.
3 éve viszont amikor másodszor ott jártam, volt egy lány aki sose szedett semmit, és első nap telenyomták erős gyógyszerekkel, amit nem bírt a szervezete és kihányt. Másnap persze nem merte bevenni. Ezekhez az erős gyógyszerekhez idő kell, míg hozzászokik a szervezet, ennek a lánynak viszont tömény dózisban nyomatták a gyógyszert. Mivel másnap nem vette be, ezért "repült"...
A kilencvenes években voltak programok este is, közösségi életet éltünk. Ma már 8 v. 9 óra után lámpaoltás, mindenki menjen aludni. A kórházban olyan szabályok vannak akárcsak egy börtönben. Sajnos ma már nemcsak az enyhe eseteket kezelik itt /értem az enyhe neurotikus, szorongó, depis, fóbiás tünetekekkel küszködőket/, hanem súlyos pszichopátiás, zavart betegeket is felveszik.
Szerintem ez senkinek nem tesz jót.
Régen, ha valaki hazament elbúcsúztatták és hangfelvételt készítettünk, amin mindenki aki ismert téged, jó tanácsokkal látott el és sok sikert a további életedhez. Ma sajnos már ez sincs.
Azt gondolom ha azon gondolkodik valaki menjen-e Tündréhegyre, akkor tegye meg, ha ne volt korábban és nincsenek elvárásai. Ha jó terapeutát fog ki és be tud illeszkedni és eltudja fogadni a kereteket /erről már első nap pontosan kérjen infot, mert ebből lehetnek később komoly gondok/, akkor próbálja meg. Veszíteni nincs mit, mert bármikor eljöhetsz...
4-6 fős szobák a jellemzőek.
Legtöbb terapeuta jó. Nem terapeuta, de dolgozó az egyik ápoló, aki a bentlakók bizalmába kerül, direkt olyanokat mond amiről azt gondolja, hallani szeretnénk. Majd kiszed infókat, és adja tovább a terapoknak. Ami lehet jó is, ha nem esik rosszul az, hogy úgy tesz mintha csak veled bizalmaskodna, olyanokat mond, hogy "maga a kedvenc betegem" meg "magával álmodtam", és elmesél egy olyan álmot amiben szerepelsz és elérsz egy olyan dolgot amit az ápoló szerint el szeretnél érni. Amikor ott voltam, a kimenőben lévő kedvenc cigijét próbálta a betegekkel beszereztetni. Tehát szerintem érdemes vigyázni vele, mert akinek bizalmi problémái vannak az emberekkel, annak erősítheti amikor rájön, hogy átverte. Többen csak akkor döbbennek rá amikor már kint vannak. Kellemes vele beszélgetni, azt a látszatot kelti,hogy érdekled, de pl. ha pár hónap után jött vissza valaki, akivel ezeket szintén eljátszotta már fel sem ismeri. "Kereteket is szeg" annak érdekében, hogy a bizalmukba fogadják az emberek. Távozáskor legtöbször eljátsza, hogy mennyire fogsz neki hiányozni, gyakran még sírdogálni is kezd.
Szoktak lenni durva esetek, de ritka.
Terápiák milyensége leginkább attól függ, milyen csoporttagokkal hoz össze a sors.
Érdemes bemenni, ha úgy érzed szükséged van segítségre. Akik szidják, sokszor nem voltak magukhoz őszinték és úgy nem is működik.
rakéta írt még róla régebben már nem emlékszem miket de én most nem adhatom fel mert akkor széthullik a családom tönkremegy erősnek kell lennem....
Mit hallottál róla?
2009-ben voltam és akkor működött, nem volt rossz. Bár igaz, hogy akkor kezdtek felborulni azok a szokások, amik a Hegyet megkülönböztették a Lipóttól. Például már használtak gyógyszereket, ha nem is ész nélkül, és hangsúlyozottan terápia segédletnek. Akkor állt éppen fejre az intézmény a költözés miatt, az új helyen egyszer elfelejtettek megetetni minket, meg gyakran fele adagokat kaptunk, miközben hoztak egy plazmatévét az ebédlőbe. Meg riogattak, hogy pénzesbuli lesz ez is, de lehet, hogy ezt csak egy lakótárs mondta á la huhogás... Úgyhogy persze, nem volt tökéletes, de az, amiért odamentem, működött.
akkor inkább thalassa sztem vagy krisna templom....tündérhegyről nem hallottam jókat ...
Tudnátok infókat tündérhegyről?
Hány fős szobák vannak? Milyenek a terapok? Vannak durva (nagyon súlyos) betegek? Milyenek a terápiák? Minden infó érdekel 🙂