Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Annál is inkább nem értem, mert ma olvastam egy interjút az ország egyik elismerten legjobb pszichológusával a FigyelőNeten, aki minden további nélkül beszél arról, hogy a hatalom hogyan hat emberekre, jobban mondva egy emberre.
Nem hinném, hogy valaha is találkoztak volna.
Feltételezem, hogy ha valakről lehet diagnózist felállítani a tévészereplései alapján, akkor úgy is lehet, hogy az interneten beszélgetnek vele.
Kedves smipaja! Úgy érzem, mindent megtettem, hogy megérttessem, miért nem teljesíthető az elképzelése. Elég sokat, részletesen írtam a témáról. Lehet, hogy akkor értené meg jobban, ha megtapasztalná az 1 órás problémafeltáró-diagnosztikus beszélgetést. Látná, hogy egy ilyen beszélgetés nem az előregyátártott kérdésekből és rájuk jövő válaszokból áll, ennél sokkal fontosabb, amit magától valaki elmond, az is, hogy milyen sorrendben,hogyan, milyen nyelvezettel,milyen metakommunikációval, és az is, amiről nem beszél. A kérdéseim már főként annak alapján születnek, amit hallok, látok, megélek, ott a személyes találkozási helyzetben. Természetesen vannak alapkérdések, amikre mindenképpen rákérdezek és választ várok, de ez nem elég a megértéshez. A menet közben keletkező hipotéziseimet és terápiás javaslataimat elmondom, megbeszélem, és hacsak lehet, egyeztetem az érintettel, és közösen alakítjuk ki a megoldást. Lehet persze felodhatatlan nézetkülönbség, de ez ritka. Nincs két egyforma ember, még az azonos diagnózissal ellátott betegségek is egyéni módon különböznek. Nincs szó utasításról csak javaslatról. Remélem, sikerül segítséget találnia, de nem hinném, hogy az interneten. Üdv. É.
Kedves Doktornő!
Ez az általános szakmai vélemény vagy csak maga nem tud ilyet? Számtalan esetben találkozom azzal a jelenséggel, amikor szakképzett pszichológusok és pszichiáterek személyes találkozás nélkül diagnosztizálnak másokat.
szoval. ha egyszer orultnek belyegzik az embert, akkor minden olyan cselekedetet, amely normalis esetben ennek az ellenkezojet bizonyitana, konnyeden beilleszheto egy olyan ertelmezesi keretbe,ahol viszont az elmebetegseg tenyet tamasztja ala. az ember hatarozott ellenkezese tagadasnak minosul. a valos felelmeit teveszmenek, a tulelesi osztonoket pedig vedekezesi mechanizmusnak belyegzik.
mi a velemenye?
Tisztelt Doktornő!
Bár van pszichiáterem, de mégis szeretnék Öntől ios egy véleményt a Valdoxanról.
1 éve szedem, előszőr,majd 2 azaz 50mg-ot, de mivel uigvy éreztme nem használ megállapodtam a pszichiáteremmel, hoghy marad 1 Valdoxan és vegyek be reggel fél Paroxatot, amit már 99 óta kisebb-nagyobb megszakitásokka szedek, használ, de hizlal,utóbbi időben nagyon jól éreztem magam igy a Paroxatot el is hagytam. De jött egy konflikushelyzet amit nem tudtam uralni, nagyon magas lett a vérnyomásom,. amit a csökkentő sem nagyon vitt le, igy megint szóba került a fél Paroxat visszavétele, konfliktus közben megoldodott, de az én pszichiáterem szerint a szorongás kicsit tovább szokott tartani mint a prombléma megoldódása. Most nagyon kevés xanaot szedek 1 mg alatt, azt sem mindig és van a Valdoxan és még pár napot rászánnék arra hogy a fél Paroxatot is beszedjem.Természetesen ha a vérnyomásom nem rendeződik és szorongopk akkor nincs is más választásom.
Köszönöm hogy elolvassa a levelemet és ha ir pár sort azt is nagyon megköszönném.
Ha valakit kihagytam, szóljon, remélem, nem,
jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: choice
Kedves Éva!
Remélem már jobban van. Mielőbbi gyógyulást kivánok. Az orvosom lecserélte a convulexet az öngyilkossági késztetések erősödése miatt, és liticarbot, és amixetont irt fel helyette. Ezek keményebb gyógyszerek? Félek hogy még őrültebb leszek tőlük mint amilyen eddig voltam. Azt mondta hogy ettől talán a hangulatom javulni fog, de nem fogok ebből kigyógyulni soha, esetleg egy optimális gyógyszer beállitással szinten lehet tartani. Ha ez igy van, én ebből nem kérek. És ezt meg is mondtam, hogy akkkor én leteszek arról hogy "szinten legyek", én vagy gyógyulást akarok vagy semmit. Leginkább már semmit.
Kedves choice! Természetesenek tartom, hogy az orvosa változtatott a gyógyszerein, mivel az előzőt nem találta elég hatékonynak. Nem lesz tőlük őrült, mint ahogy most sem az. A Liticarb éppúgy hangulatkiegyensúlyozó szer, mint a Convulex, csak más vegyület, van akinek az egyik válik be, van akinek a másik. Nyilván azt szeretné az orvosa, hogy hosszú távon stabilabb legyen. Amennyiben döntően biológiai eredetű a depressziója, akkor igaz, hogy az szeret idővel visszatérni, és ezért jobb "szinten tartani", azaz egy megelőző gyóygszert is beállítani (Ilyen a Convulex és a Liticarb, de van még több is), hogy lehetőleg ne térjen vissza, vagy ha mégis, akkor csak enyhe formában. Ez nem jelenti azt, hogy nem válhat tartósan, vagy akár nagyon hosszú távon is teljesen tünetmentessé egy jó gyógyszerbeállítással plusz pszichoterápiával. Aztán, ha tartósan jól van, és nagyon nem akar gyógyszert szedni, meg lehet próbálni elhagyni, és csak akkor visszaállítani, ha esetleg szükséges.
Legjobb, ha most egyelőre csak azzal foglalkozik, hogy most jobban legyen, várja ki és figyelje a gyógyszerek hatásál, hogy visszajelzést tudjon adni, nem kell-e további változtatás vagy kiegészítés a mielőbbi javulása, majd tünetmentessége érdekében. A többi úgyis csak később fog kiderülni, ennek a feltehetően depressziós betegségnek nagyon sok változata, lefolyási formája van, köztük nagyon jó indulatúak is, ritka visszaeséssel. Amint kicsit is jobban lesz,lelehet a pszichoterápián és egyépb kiegészítő segítségen gondolkodni, hogy igazán visszaszerezze az erejét és önmagába, belső értékeibe vetett hitét.
Jobban vagyok, nekem is lassabban megy, mint szeretném, de igyekszem,
együttérzéssel és üdvözlettel, Éva,
Idézet tőle: resdi
Kedves Éva!
Létezik elvileg olyan antipszicho, ami nem „hízlal”, de nem is szedál le teljesen?
Korábban évekig Tiapridalt szedtem 200mg-ot két részre osztva. Többször is elaludtam munkahelyemen (is) tőle, de nem mertem az orvosomnak megmondani csak akkor, amikor már nagy volt a baj:annyira elmaradtam a munkámmal, h. végül kirúgtak. Azután Quetiapint és a generikumait kaptam, amit reggel szedtem (max. 400mg-ot) ettől már csak reggel voltam kómás,de sajnos állandóan édességre éheztem ( ha nem ettem állandó hányingerem volt). Így fel is jött rám kb.8-10 kilo 1 hónap alatt! Aztán másik orvoshoz kerültem és ő Abilifyt írt fel. Ettől élénk vagyok, de állandóan éhes vagyok és persze tovább hízok ami az amúgy is nulla önbizalmamnak enyhén szólva nem tesz jót . Tavaly 4x próbáltam lefogyni egy fehérje alapú diétával, ami mindig 6-7 kg mínuszt jelentett, de aztán mindig felszedtem újra, mert állandóan szénhidrátot kívánok. Abilifyból jelenleg 2x 15 mg-ot , Szertralinból 75 mg-ot szedek.+Xanaxot kapok 3x0,5mg+Akinetont 3x’1/2-öt.
Előre is köszönöm válaszát és jobbulást kívánok! Resdi
Hát teljesen mellékhatásmentes antipszichotikum sajnos nem létezik, de nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki, melyik vegyület mellékhatásaira érzékeny. Sose titkolja el a mellékhatásokat, hanem mindent, mielőbb beszéljen meg a kezelőorvosával, hiszen a leírásából is látszik, hogy igyekszik megtalálni az Önnek legmegfelelőbb szert. Szerintem azt mindenki megérti, hogy akár esztétikai okokból is zavarhatja a hízás, ráadásul ez egészségi szempontból sem ideális. Tehát érdemes még próbálkozni további válogatással, habár az jó hír, hogy más szempontból meg jó a mostani, amihez, még mindig vissza lehet térni, ha nem sikerül momentán jobb aklternatívát találni. Azért mondom ezt így, mert időről időre jönnek ki újabb gyógyszerek éppen a fenti okok miatt. Mindemellett érdemes a diétával és életmódprogrammal is próbálkozni. A Klinikán volt ilyen (nem tudom, most is van-e, esetléeg megérdklődöm) program, és nagyon eredményes volt, kifejezetten ilyen gyógyszereket szedő betegek számára. A szénhidrátéhségét meg kicselezheti valahogyan. Nálunk is szervezünk kognitív viselkedésterápiás fogyasztó-testsúlytartó csoportot, de nehezen jön össze a csoportlétszám. Ha gondolja, arra is jelentkezhet. Üdv. É.
Köszönöm szépen! É.
Idézet tőle: agofób70
Kedves Doktornő!
Jelenleg nagyon nehéz helyzetben vagyok, mivel a régi orvosomtól - közös megegyezéssel - eljöttem, az újhoz pedig csak febr. 8-án megyek, korábban nem tud fogadni.
Tudni kell, hogy rendkívül rossz állapotban vagyok, már vagy 2-3 hónapja nem sikerül kijönni a mély gödörből, brutálisan szorongok, reménytelennek érzem a jövőm, nagyon kevés az energiám, fáradékony vagyok, nem tudom csinálni a közlekedési tréninget sem, ami nélkül az agorafóbia tudom, hogy nem múlik el. Öngyilkossági fantáziáim is vannak, már kétszer volt is szuicid kísáérletem.
A diagnózisom pánikbetegség, agorafóbia, rekurrens depresszió.
Nemrég írtam Önnek, hogy elkezdtem szedni Coaxilt kb. egy hete, de egyelőre nem érzek tőle semmit. Az a gyanúm, hogy ez a gyógyszer önmagában kevés, tudtommal nem is tipikusan pánikbetegég elleni gyógyszer.
Amíg nem jutok el febr. 8-án az új orvosomhoz, addig az itthon lévő gyógyszerekből Ön szerint bszedhetek 25-50 mg Anafranilt (ma már be is szedtem egy szemet). Az szedhető együtt a Coaxillal? Ill. van még itthon Stimuloton.
Kórházba nem szeretnék menni, mert ott bent még jobban szoronganék (mint ez legutóbb is volt a SOTE Klinikán). Legfeljebb akkor mennék, ha tényleg úgy érezném, hogy fennáll az öngyilkossági veszély.
Mi a véleménye a helyzetről?
Tisztelettel:
agorafób
Ez egy nehéz helyzet, nem volt szerencsés ilyen hézagot hagyni a két orvos között. Mindneképp kellene valamilyen megoldást találnia arra, hogy ebben az állapotban ne egyedül kísérletezzen magán. Jelenleg az elég súlyopsnak tűnő depressziója és a vele járó öngyilkossági késztetései jelentik a fő problémát, és ennek a kezelése csak szoros orvrosi kontroll mellett biztonságos. A gyógyszerek emelése, változtatása, kombinálása mind jó megoldás lehet, de előre pontosan nem kiszámítható és egyéni közvetlen hatásokkal és mellékhatásokkal, és csak hosszabb távon biztos eredménnyel. Ilyen állapotban sűríteni szoktuk a kontrollvizsgálatokat, akár naponkéntire, nem pedig magára hagyni valamilyen beállítással vagy javaslattal a beteget. Ne maradjon tehát és ne gyógyszerelje maágt egyedül!
Vagy a régi orvosát kérje meg, hogy vigye még addig, amíg átveszi a másik, vagy esetleg az újat, vagy mégis a Klinikát keresse fel, esetleg az ottani kezelőorvosát, hátha vinné ambulánsan egy ideig, illetve kérheti a" nappali kórházi kezelését" is, ami azt jelenti, hogy minden nap benéz pár órára, de nem kell befeküdnie. Ha nem enyhülnek az öngyilkossági készttetései, a kórház lenne a legbiztonságosabb, mert az ambulánsan beállított szerek hatásához idő kell, és addig mindenhol fog szorongani; a Coaxiltől sem lehet 1 hét után hatást várni, és ha mellé állít valami mást, pár hétig attól sem, a mellékhatásaik viszont összeadódhatnak és átmenetileg akár ronthatják is az állapotát. Ez nem biztos, de épp a kiszámíthatatlanság az, ami veszélyes. Ne kísérletezzen, válasszon minél előbb a lehetséges megoldások közül! Higgadt, okos döntést kívánok és mielőbbi javulást, Éva
Idézet tőle: névtelen
Kedves Doktornő!
Öngyilkosság helyett a küzdelmet választottam, ami azért nehéz mert folyamatosan vibrálok, hajnalban kelek, bármibe fogok, semmit sem tudok befejezni. Van ebből kiút, esetleg praktikus tanács? Mert úgy érzem, megőrülök, azt pedig nem lehet, hiszen itt a családom, 2 pici gyerek...mit csináljak?
Jó olvasni, hogy elköteleződött az élet és a gyógyulás mellett. A tartós pörgés, vibrálás biológisi zavar, vagy legalábbis biológiai komponens mellett szól, ami leginkább gyógyszerekkel befolyásolható. Lehet, hogy gyógyszermódosításra lenne szüksége, legalábbis érdemes megpróbálni a kezelőorvosával együtt variálgatni még a gyógyszerelésén, hogy könnyebben elviselje ezt a nehéz időszakot, ami minden bizonnyal egy idő után magától is el fog múlni. Valami kevés tünet, általában még a legjobb gyógyszerbeállítás mellet is marad addig, míg a betegségfázis le nem zajlik, de érdemes mindent megpróbálni ezek minimálisra csökkentásáért.
Fontos, hogy a betegsége idejére próbálja meg amennyire lehet a kötelezettségeit és a vállalásait is minimálisra csökkenteni, kérjen segítséget, amiben csak lehet és akitől csak tud a rutintevékenységek elvégzésében, ne várjon magától többet, mint qamit el tud végezni. Gondoljon arra, hogy mi lenne, ha lázas beteg lenne. Ugye akkor sem várná el magától, hogy minden ugyanúgy teljesítsen! Ha többet vár el önmagától, mint amire ebben az állapotban képes, az stresszt jelent, ami rontani fogja az állapotát.
Ezen kívül megfigyelheti, hogy mi segít (relaxáció, meleg fürdő, zene, séta, valakival való beszélgetés), ha talál ilyet, akkor ezekkel is próbálkozhat, de a fentiek meghatározóbbak ebben az esetben. Mindemellett érdemes hosszú távon, ha lehet, pszichoterápiával is kiegészíteni a gyógyszeres kezelést. Üdv, É.
Kedves Éva!
Remélem már jobban van. Mielőbbi gyógyulást kivánok. Az orvosom lecserélte a convulexet az öngyilkossági késztetések erősödése miatt, és liticarbot, és amixetont irt fel helyette. Ezek keményebb gyógyszerek? Félek hogy még őrültebb leszek tőlük mint amilyen eddig voltam. Azt mondta hogy ettől talán a hangulatom javulni fog, de nem fogok ebből kigyógyulni soha, esetleg egy optimális gyógyszer beállitással szinten lehet tartani. Ha ez igy van, én ebből nem kérek. És ezt meg is mondtam, hogy akkkor én leteszek arról hogy "szinten legyek", én vagy gyógyulást akarok vagy semmit. Leginkább már semmit.
Idézet tőle: Csilla
Kedves Éva!
Bipoláris depressziós vagyok 2010 áprilistól mostanáig tünetmentes voltam. Körülbelül egy héttel ezelőtt kezdődött, és nagyon gyorsan súlyossá vált a depressziós fázis. Múlt héten szombaton elvágtam a karomat, ezt általában hosszabb depresszió után szoktam megtenni, és nem is minden alkalommal. Nem tudom, hogy ezt miért csinálom, nem gondolok közben semmire.
Az életem nagyjából rendben van, bár nyilván sokat ront a helyzetemen, hogy egyedül élek. A jelenlegi állapotomban dolgozni sem tudok, pedig ez eddig egy kivételtől eltekintve nem volt jellemző rám. Mániás és kevert fázisom egy évvel ezelőtt volt, annak kórház lett a vége.
Gyógyszereim: Liticarb, Ketilept, Abilify, Xanax és most kaptam Valdoxant.
Kérdésem: Egyre gyorsabban fog kialakulni egy-egy fázis? Ez ennek a betegségnek ez a velejárója, vagy csak véletlen, hogy így alakult?
Előre is köszönöm a válaszát!
Csilla
Kedves Csilla!
Ez legtöbb esetben kiszámíthatatlan betegség. Bár van olyan formája, amikor óramű pontossággal jelennek meg a fázisok minden év ugyanazon időszakában, szinte napra pontosan, de eszerint az Öné nem ilyen. Az egy jó jel, hogy ilyen hosszú ideig tünetmentes volt, és azt jelenti, hogy ez a továbbiakban is előfordulhat. Az, hogy most éppen hamarabb jött, nem jelent semmit a jövőre nézve, ennek alapján nem lehet semmit megjósolni.
Azért viszont sokat tehet, hogy ne kerüljön ismét kórházba, még ha visszaesik is. Pontosan össze kell gyűjtenie azokat az emklékeit, hogy milyen finom előjelei voltak az eddigi visszaeséseinek. Ezek esetleges megjelenésekor - és ennek a megfigyelésébe a bizalmas hozzátartozóit, ismerőseit is bevonhatja, mert az ember nem biztos, hogy minden észrevesz saját magán - és akkor már a fázis kialakulását megelőzően be lehet avatkozni a megfelelő gyógyszermódosítással a kezelő orvosa segítségével. A másik, amit tehet, a súlyosabb stresszhelyzetek lehetséges kerülése lés az enyhébb stresszek kezelésének megtanulása. Nem kell feltétlenül stressz a fázisok kiváltódásához, de az bizonyított tény, hogy a stresszhelyzetek nagy valószínűséggel indítanak be akár mániás, akár depressziós, akár kevert fázisokat.
Üdv., É.
Kedves nett, azt hiszem, túlértékeli a képességeimet.
Nem látok senkinek a fejébe, amit nem mond el, arra nem tudok válaszolni. Az előző leveléből az indulatán kívül tényleg semmit nem értettem, mert semmi támpontot nem találtam benne arra vonatkozóan, hogy mi történt Önnel, kivel volt konfliktusa, ki viselkedett Önnel úgy, hogy így felizgatta, és hogyan viselkedett az illető, amitől úgy érezte, hogy "szétszedi", stb. Azt sem sikerült megtudnom, hogy mit szeretne kérdezni valójában, habár formálisan volt kérdő mondat benne.
A mostani leveléből annyit értek, hogy most már rám is haragszik, és csalódott a válaszomban. Nem tudom viszont, hogy konkrétan mi nem tetszett, és hogy milyen választ várt volna erre a levélre. Lehet, hogy most úgy érzi, lehetetlent kérek, mert felindult állapotban sokszor nehéz konkrétumokban fogalmazni. Ezt megértem, de az nem változtat azon, hogy konkrétumok nélkül nem tudok eligazodni problémáiban. Ha gondolja, írja le a problémáját később, amikor nyugodtabban el tudja mondani.
Az előző levelem végén szereplő remény és jó kívánság továbbra is érvényes. É.
Kedves Éva!
Létezik elvileg olyan antipszicho, ami nem „hízlal”, de nem is szedál le teljesen?
Korábban évekig Tiapridalt szedtem 200mg-ot két részre osztva. Többször is elaludtam munkahelyemen (is) tőle, de nem mertem az orvosomnak megmondani csak akkor, amikor már nagy volt a baj:annyira elmaradtam a munkámmal, h. végül kirúgtak. Azután Quetiapint és a generikumait kaptam, amit reggel szedtem (max. 400mg-ot) ettől már csak reggel voltam kómás,de sajnos állandóan édességre éheztem ( ha nem ettem állandó hányingerem volt). Így fel is jött rám kb.8-10 kilo 1 hónap alatt! Aztán másik orvoshoz kerültem és ő Abilifyt írt fel. Ettől élénk vagyok, de állandóan éhes vagyok és persze tovább hízok ami az amúgy is nulla önbizalmamnak enyhén szólva nem tesz jót . Tavaly 4x próbáltam lefogyni egy fehérje alapú diétával, ami mindig 6-7 kg mínuszt jelentett, de aztán mindig felszedtem újra, mert állandóan szénhidrátot kívánok. Abilifyból jelenleg 2x 15 mg-ot , Szertralinból 75 mg-ot szedek.+Xanaxot kapok 3x0,5mg+Akinetont 3x’1/2-öt.
Előre is köszönöm válaszát és jobbulást kívánok! Resdi
Jó estét minenkinek, É.
sokminden jár a fejemben, és sokminent kérdeznék....a baj az,h úgy érzem felesleges....a terapommal sem tudok beszélni.....nem akarok rinyálni....így csak vagyok magamban......
Kedves Doktornő!
Jelenleg nagyon nehéz helyzetben vagyok, mivel a régi orvosomtól - közös megegyezéssel - eljöttem, az újhoz pedig csak febr. 8-án megyek, korábban nem tud fogadni.
Tudni kell, hogy rendkívül rossz állapotban vagyok, már vagy 2-3 hónapja nem sikerül kijönni a mély gödörből, brutálisan szorongok, reménytelennek érzem a jövőm, nagyon kevés az energiám, fáradékony vagyok, nem tudom csinálni a közlekedési tréninget sem, ami nélkül az agorafóbia tudom, hogy nem múlik el. Öngyilkossági fantáziáim is vannak, már kétszer volt is szuicid kísáérletem.
A diagnózisom pánikbetegség, agorafóbia, rekurrens depresszió.
Nemrég írtam Önnek, hogy elkezdtem szedni Coaxilt kb. egy hete, de egyelőre nem érzek tőle semmit. Az a gyanúm, hogy ez a gyógyszer önmagában kevés, tudtommal nem is tipikusan pánikbetegég elleni gyógyszer.
Amíg nem jutok el febr. 8-án az új orvosomhoz, addig az itthon lévő gyógyszerekből Ön szerint bszedhetek 25-50 mg Anafranilt (ma már be is szedtem egy szemet). Az szedhető együtt a Coaxillal? Ill. van még itthon Stimuloton.
Kórházba nem szeretnék menni, mert ott bent még jobban szoronganék (mint ez legutóbb is volt a SOTE Klinikán). Legfeljebb akkor mennék, ha tényleg úgy érezném, hogy fennáll az öngyilkossági veszély.
Mi a véleménye a helyzetről?
Tisztelettel:
agorafób
Hiába a haloperidol meg a rivo...
Kedves Doktornő!
Öngyilkosság helyett a küzdelmet választottam, ami azért nehéz mert folyamatosan vibrálok, hajnalban kelek, bármibe fogok, semmit sem tudok befejezni. Van ebből kiút, esetleg praktikus tanács? Mert úgy érzem, megőrülök, azt pedig nem lehet, hiszen itt a családom, 2 pici gyerek...mit csináljak?
Kedves Éva!
Bipoláris depressziós vagyok 2010 áprilistól mostanáig tünetmentes voltam. Körülbelül egy héttel ezelőtt kezdődött, és nagyon gyorsan súlyossá vált a depressziós fázis. Múlt héten szombaton elvágtam a karomat, ezt általában hosszabb depresszió után szoktam megtenni, és nem is minden alkalommal. Nem tudom, hogy ezt miért csinálom, nem gondolok közben semmire.
Az életem nagyjából rendben van, bár nyilván sokat ront a helyzetemen, hogy egyedül élek. A jelenlegi állapotomban dolgozni sem tudok, pedig ez eddig egy kivételtől eltekintve nem volt jellemző rám. Mániás és kevert fázisom egy évvel ezelőtt volt, annak kórház lett a vége.
Gyógyszereim: Liticarb, Ketilept, Abilify, Xanax és most kaptam Valdoxant.
Kérdésem: Egyre gyorsabban fog kialakulni egy-egy fázis? Ez ennek a betegségnek ez a velejárója, vagy csak véletlen, hogy így alakult?
Előre is köszönöm a válaszát!
Csilla
Kedves Éva!
Privát kérdeztem. Az üzenetei között lesz a kérdésem Köszönöm.
aha. oke. en ezt feladom.
egyreszt ja, felesleges pofazni, mikor mi jon valasznak?: latom, serelem erte, remelem azota sikerult lenyugodnia ))))))))))))))) hat ez kesz
nem eleg, hogy reakcio nulla, meg szinte engem nez hulyenek
az enkozleses uzenetemre se valaszoljon erdemben....bar amugy is hulye vagyok ahhoz, hogy megertsem. mert meg mindig nem vilagos, mit er el ezzel, es mi a kulonbseg..na de nem kezdem megint leirni, mert felsleges pofazni barkinek is
na leptem. sok sikert es minden jot
Továbbra sem találom choice kérdését, majd esetleg holnap még benézek, most viszont elköszönök, Jó éjt, Éva
Idézet tőle: choice
Kedves Éva!
Minden esetre jobbulást kivánok, és minden földi és azontúli jót ami ehhez szóba jöhet. Ha mégis sorra tudnék kerülni annak örülnék. Köszönettel: choice
Kedves choice, keresem, keresem, de nem találom a levelét, kérem segítsen, É.
Idézet tőle: nett
kedves drno
en azt gondolom, lehet, kicsit maskepp hat enkozleses'kifejezesekkel' inditott mondanivalo a masik emberre, viszont az uzenet, a lenyeg, ugyanaz. ha pl. az irom, a csoki finom, vagy ha azt, hogy en szeretem a csokit, nem ugyanaz? attol, hogy nem teszem oda a szemelyes nevmast, nem nyomatekositom, hogy ez csak kizarolag az en gondolatom, attol meg ugyanugy ervenyesul mindez...az, hogy a csoki finom, az en gondolatom, attol meg mas gondolhatja mashogy...lehet, hogy az angol meg a nemet, meg a tobbi, minden mondatban hasznalja a szemelyes nevmasokat, dehat pont ettol is szebb a magyar, minek ronditsuk el) sot mindaz, amit irok, az en gondolatom, felesleges az en en en...az mar olyan mintha az ego.........de mindegy
az pedig hat igen...tapasztalatbol, rossz erzesbol jon nalam, maga az erzes, mintha pl eltornek a labam, akkor ramszolnak, szedd mar ossze magad, fuss tovabb, ne szerencsetlenkedj. na a pszichologus ugyanilyen.....sot, rosszabb, mert altalaban csak fapofa..ja, de hogy eleget tegyek a szabalyoknak, odateszem, hogy ez az en velemenyem, tapasztalatom........ami valoban duhito, igy valik az ember olyanna, mint en:) persze meg sok mas hatasara...tudom, hogy en vagyok a hibas, amiert nem tudom megfelelokepp megelni, es reagalni az ilyen eseteket, de pl a pszichologus esetenel, hogy is es kinek mondhatnam ezt el? mert ha elmegyek valaki mashoz, elmondom neki, akkor mit gondol egybol? hogy magamnak koszonhetem, mert a kollega az jo, szent,......en meg cask egy hulye kliens vagyok:)
szoval csak jelzem, tudataban vagyok stilusomnak, de ez egy hosszu folyamat hatasa, egy rossz beidegzodes, ugyho elnezest kerek, ha valaki magara vette, nem akartam senkit megbantani,. bar az is lehet, hogy bantani akarok masokat, mert olyan primitiv vagyok, hogy azt hiszem, ezzel jot teszek magamnak....dehat egy duhos ember, egy serto, banto ember, sosem a masikra haragszik, sosem a masikat akarja bantani, hanem sajat magaval nincs rendben. dehat ez is cask az en velemenyem.
viszont, ha egyszer leirom, hogy nem ugy ertettem, es annak ellenere jon tovabb az illeto, sot meg serto, banto jelzokkel (mondvan, hogy neki is van joga ehhez a stilushoz), akkor csak gratulalni tudok neki......ovis modszer, szerintem:) es nem kulonb, ergo mi jogon tesz megjegyzest, foleg, hogy elsore, sot masodjara sem erti meg, hogy nem ugy szantam, es nem neki szolt. innentol kezdve nem tudok tobbet tenni, es nem is akarok......felesleges ilyen jatszmakba belemenni.
sehol nem istenitettem magam, az is csak a te kepzeted, szornyi. de reszemrol ezt le is zarom, nem latom sok ertelmet ezt tovabb boncolgatni.
ha valaki duhos, akkor valami faj neki. gyarilag senki sem szuletett bunkonak, az mar mas kerdes, mekkora intelligenciaval bir, hogy mennyre tudja megfelelokepp kezelni indulatait........hat en megbuktam, ez nem is volt kerdes. ha isteniteni szeretnem magam, az nem igy nezne ki........es attol meg van nekem is jogom rosszul erezni magam emiatt a kudarc miatt, ami elinditotta bennem primitv enem erosodeset....legyozve az emberibb oldalt.
En:)
Nincs semmi baj, nyugi, senki nem gondolja bunkónak és egyebek, csak mindannyian érzékenyek és sérülékenyek. Ezért szeretnék egy olyan kommunikációs formát itt meghonosítani, ami kizárnáa sértést is és a sértődést is. É.
Idézet tőle: zsivany
Udvozlet;
Szeretnek egy 'enkozlest' tenni.
Nekem vannak evesi rendellenessegeim. Ezek javuloban vannak. Sokat foglalkozok
az evesi rendellenessegeim megertesevel. Az egyik pszihologiai vonasa a kompuziv
tulevesnek az, hogy az illeto elszigeteli magat a kulvilagtol. Ezt olvastam, masoktol
hallottam es sajat magamon is tapasztalom.
Ideznem Bencet: "...szinte a legnagyobb orome az eves..."
Tipikus esetnek latszik: evesi rendellenesseg: kompulziv tuleves.
Nekem is ez van. En ertem. Az enyim most gyogyuloban van.
Szerettem volna ezt kozolni sajat magamrol.
Tisztelettel;
zsivany
Igen, ilyesmire gondoltam, ez szerintem segíthet bencének; megértést kap, láthatja, hogy nincs egyedül, és azt is, hogy van remény a változásra. Nem muszáj, de ha van kedve, azt is megírhatná, hogy Önnek mi segített. Köszönettel, É.
Kedves Éva!
Minden esetre jobbulást kivánok, és minden földi és azontúli jót ami ehhez szóba jöhet. Ha mégis sorra tudnék kerülni annak örülnék. Köszönettel: choice
Idézet tőle: nett
az az ember, aki elore kitervelt, kulonos kegyetlenseggel szedi darabokra egy masik ember lelket, az miert nem kap eletfogytig tarto szabadsagvesztest? mert ehhez a mokahoz ket ember kell? mert az, aki hagyja magat manipulalni, az dogoljon is meg?
vagy az, aki ilyen mod vegez ki egy embert, nincs is tudataban vele? igy akar fel is mentheto lehetne? nem beszamitottsaga miatt?
akkor ez alapjan miert nem mondjak annak az embernek, akit epp hatbaszurnak egy fetreng az utcan, hogy te mit csinalsz itt? magadnak koszonheted, miert nem neztel hatra?
es mindez a fenti, ha valakivel megtortenik, marmint "aldozat" lesz, abbol mit kell leszurnie? hogy nem az, aminek kepzeli magat? hanem pont az ellenkezoje? egy szanalmas, nyomorek lelkitoprongy?
naiv vagy es gyerekes? infantilis,,,,oke, mar rajottem, egyeterte, na de azert eleg utos rajonni ilyen dolgokra....uristen, ki vagyok, sok jora nem szamithatok....akkor talan jobb nem is boncolni tovabb magam?
bar nyilvan az elso mondatom valami tulreagalasnak fog lejonni, megertem, ha ezt erzi, de attol en meg nem igy erzem.....nem minden ember tudja megelni olyan melysegekben a jot es a rosszat, barmit, de attol meg nem beteg. vagy tevedek? komolyan, mondja mar meg valaki, annak orokre halas leszek.
paradoxon az egesz vilag, akkor mirol beszelunk? en innen el akarok menni, nem erdemel meg senki!!!!!!!!!
Kedves nett, annyit sikerült megértenem ebből a leveléből, hogy valamilyen sérelem érte, ami nagyon fájdalmasan felzaklatta. Remélem, azóta megnyugodott, és azt meg méginkább, hogy sikerül majd egyszer ezekkel a fájdalmas érzésekkel szemben hatékony védekezéseket kialakítania, és örülnie nagyon is értékes életének, É.
Idézet tőle: KuránGergő
Orvos a betegnek:
„maga nem érti a másik agyát”
Elképesztőnek tartom ami ebben a topikban zajlik! Félreértés ne essék, az idézett kijelentés egy külvárosi kocsmában valószínűleg nem ütné meg az ember fülét, bár nem rendelkezem autentikus ismeretekkel a kocsmákat illetően, de úgy képzelem, h nem feltétlenül az értelmiség tölti ott az idejét. Azonban ezen idézet primitívsége egy orvos részéről nálam 100%-os bizalomvesztést eredményez az orvos felé, mert a véleményem szerint nem csak szakszerűtlen, de a kultúrált közbeszéd színvonalát sem éri el. A kultúrált és szakszerű megnyilvánulás pedig elvárható és elvárandó egy orvostól.
Az erőltetett én-közléssel kapcsolatban Nett-nek adok igazat. Nyilvánvaló, h egészen addig amíg nem valamilyen külső forrásra hivatkozik valaki, addig a saját véleményét mondja, így tökéletesen indokolatlan, és hibás is, minden állításához hozzátenni, hogy ez az én véleményem.
Azonban a lényeg nem ez, hanem h a „véleményem szerint”, „úgy gondolom”, „szerintem”, stb. elemeknek a mondatszerkezetben való elhelyezése a közlés minőségét változtatja meg, és nem csak arra a nyilvánvaló tényre utal, h a közlő a saját ismeretei alapján nyilatkozik meg, hanem arra is – és esetünkben ez a döntő (ezért hibás) - , h nem biztos abban amit mond: nem tudása, hanem csak véleménye van. Ezért a kikényszerített én-közlés ellentétes a közlő szándékával - amennyiben az illető úgy véli, h biztos a tudásában -, és egyfajta cenzúraként értelmezhető, ami a közlőt a saját gondolatának meghamisítására kötelezi.
Kedves Gergő!
Megpróbálom majd egyszer az eddigieknél pontosabban elmagyarázni ezt az "énközlést" , mert az az érzésem, hogy valamit félreért, és lehet, hogy ezzel nincs egyedül. Minden esetre nem kötelező használni, de akkor az eredeti szabály lép életbe, azan le kell mondania arról, hogy társai leveléhez hozzá szóljon, és a nekem feltett szakmai kérdésekre kell szorítkoznia.
A válaszaimra vonatkozóan szívesen veszek minden visszajelzést (igaz, elsősorban azoktól, akiknek szól), de egyrészt fontos, hogy az is levélíró a saját reflexiójaként jelenjék meg, s nem pedig kinyilatkoztatásként, megdönthetetlen igazságként, mert akkor abból vita lesz, miközben a vélemények meg szépen elférnek egymás mellett. Ennél is fontosabb, hogy általános megállapításokkal, mint pl. hogy "elképesztő ami ebben a topicban zajlik", nem tudok, mit kezdeni, mert nem tudom, mire vonatkozik, csak konkrétumokra vonatkozó kritikával. Egyetlen konkétumot említ, az "agyas" megjegyszésemet, amiből aztán rögtön általánosít is, egészen a becsmérlő kocsma hasonlatig. Ezzel viszont (a becsmérlésen kívül) az a baj, hogy összefüggéseiből kiemelve elveszti az értelmét, ami az eredeti levélíró "agyas" megjegyzésére való kicsit viccelődő utalás lenne. Azért idézem általában az eredeti kérdést a válaszaim előtt, hogy érteni lehessen, mire vonatkozik, az esetleges utalásokkal együtt. Üdvözlettel: É.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaMindenkinek jó estét,
ma kicsit takarékosabban fogok válaszolni, mert nagyon eluralt az influenza,
akinek hiányérzrte lenne, szóljon, később esetéeg kiegészítem, É.
Engem akár ki is hagyhat! Amúgy sem kérdeztem semmit.
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Annál is inkább nem értem, mert ma olvastam egy interjút az ország egyik elismerten legjobb pszichológusával a FigyelőNeten, aki minden további nélkül beszél arról, hogy a hatalom hogyan hat emberekre, jobban mondva egy emberre.
Nem hinném, hogy valaha is találkoztak volna.
Feltételezem, hogy ha valakről lehet diagnózist felállítani a tévészereplései alapján, akkor úgy is lehet, hogy az interneten beszélgetnek vele.
Kedves smipaja! Úgy érzem, mindent megtettem, hogy megérttessem, miért nem teljesíthető az elképzelése. Elég sokat, részletesen írtam a témáról. Lehet, hogy akkor értené meg jobban, ha megtapasztalná az 1 órás problémafeltáró-diagnosztikus beszélgetést. Látná, hogy egy ilyen beszélgetés nem az előregyátártott kérdésekből és rájuk jövő válaszokból áll, ennél sokkal fontosabb, amit magától valaki elmond, az is, hogy milyen sorrendben,hogyan, milyen nyelvezettel,milyen metakommunikációval, és az is, amiről nem beszél. A kérdéseim már főként annak alapján születnek, amit hallok, látok, megélek, ott a személyes találkozási helyzetben. Természetesen vannak alapkérdések, amikre mindenképpen rákérdezek és választ várok, de ez nem elég a megértéshez. A menet közben keletkező hipotéziseimet és terápiás javaslataimat elmondom, megbeszélem, és hacsak lehet, egyeztetem az érintettel, és közösen alakítjuk ki a megoldást. Lehet persze felodhatatlan nézetkülönbség, de ez ritka. Nincs két egyforma ember, még az azonos diagnózissal ellátott betegségek is egyéni módon különböznek. Nincs szó utasításról csak javaslatról. Remélem, sikerül segítséget találnia, de nem hinném, hogy az interneten. Üdv. É.
Mindenkinek jó estét,
ma kicsit takarékosabban fogok válaszolni, mert nagyon eluralt az influenza,
akinek hiányérzrte lenne, szóljon, később esetéeg kiegészítem, É.
ja oke. rajottem.nem lehet szetszedni a lelket egy olyan embernek, akinek eddig is darabokban volt.......mert nyilvan a bolcs pszichologusok erre a kovetkeztetesre jutnak, sot..de most ezert felmenteni egy valakit? akkor is bun. a halottat kiszedni sirjabol es megrugdosni, az nem bun?
az az ember, aki elore kitervelt, kulonos kegyetlenseggel szedi darabokra egy masik ember lelket, az miert nem kap eletfogytig tarto szabadsagvesztest? mert ehhez a mokahoz ket ember kell? mert az, aki hagyja magat manipulalni, az dogoljon is meg?
vagy az, aki ilyen mod vegez ki egy embert, nincs is tudataban vele? igy akar fel is mentheto lehetne? nem beszamitottsaga miatt?
akkor ez alapjan miert nem mondjak annak az embernek, akit epp hatbaszurnak egy fetreng az utcan, hogy te mit csinalsz itt? magadnak koszonheted, miert nem neztel hatra?
es mindez a fenti, ha valakivel megtortenik, marmint "aldozat" lesz, abbol mit kell leszurnie? hogy nem az, aminek kepzeli magat? hanem pont az ellenkezoje? egy szanalmas, nyomorek lelkitoprongy?
naiv vagy es gyerekes? infantilis,,,,oke, mar rajottem, egyeterte, na de azert eleg utos rajonni ilyen dolgokra....uristen, ki vagyok, sok jora nem szamithatok....akkor talan jobb nem is boncolni tovabb magam?
bar nyilvan az elso mondatom valami tulreagalasnak fog lejonni, megertem, ha ezt erzi, de attol en meg nem igy erzem.....nem minden ember tudja megelni olyan melysegekben a jot es a rosszat, barmit, de attol meg nem beteg. vagy tevedek? komolyan, mondja mar meg valaki, annak orokre halas leszek.
paradoxon az egesz vilag, akkor mirol beszelunk? en innen el akarok menni, nem erdemel meg senki!!!!!!!!!
Orvos a betegnek:
„maga nem érti a másik agyát”
Elképesztőnek tartom ami ebben a topikban zajlik! Félreértés ne essék, az idézett kijelentés egy külvárosi kocsmában valószínűleg nem ütné meg az ember fülét, bár nem rendelkezem autentikus ismeretekkel a kocsmákat illetően, de úgy képzelem, h nem feltétlenül az értelmiség tölti ott az idejét. Azonban ezen idézet primitívsége egy orvos részéről nálam 100%-os bizalomvesztést eredményez az orvos felé, mert a véleményem szerint nem csak szakszerűtlen, de a kultúrált közbeszéd színvonalát sem éri el. A kultúrált és szakszerű megnyilvánulás pedig elvárható és elvárandó egy orvostól.
Az erőltetett én-közléssel kapcsolatban Nett-nek adok igazat. Nyilvánvaló, h egészen addig amíg nem valamilyen külső forrásra hivatkozik valaki, addig a saját véleményét mondja, így tökéletesen indokolatlan, és hibás is, minden állításához hozzátenni, hogy ez az én véleményem.
Azonban a lényeg nem ez, hanem h a „véleményem szerint”, „úgy gondolom”, „szerintem”, stb. elemeknek a mondatszerkezetben való elhelyezése a közlés minőségét változtatja meg, és nem csak arra a nyilvánvaló tényre utal, h a közlő a saját ismeretei alapján nyilatkozik meg, hanem arra is – és esetünkben ez a döntő (ezért hibás) - , h nem biztos abban amit mond: nem tudása, hanem csak véleménye van. Ezért a kikényszerített én-közlés ellentétes a közlő szándékával - amennyiben az illető úgy véli, h biztos a tudásában -, és egyfajta cenzúraként értelmezhető, ami a közlőt a saját gondolatának meghamisítására kötelezi.
Kedves Doktornő!
Annál is inkább nem értem, mert ma olvastam egy interjút az ország egyik elismerten legjobb pszichológusával a FigyelőNeten, aki minden további nélkül beszél arról, hogy a hatalom hogyan hat emberekre, jobban mondva egy emberre.
Nem hinném, hogy valaha is találkoztak volna.
Feltételezem, hogy ha valakről lehet diagnózist felállítani a tévészereplései alapján, akkor úgy is lehet, hogy az interneten beszélgetnek vele.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Ne haragudjon, nem akartam megbántani. Nem tudom mi a furcsa abban, hogy felajánlom, hogy kifizetem a szolgáltatást, akiket maguk ingyen kezelnek, azok után is elszámolnak a Társadalombiztosítás felé.
Én azt hiszem, hogy az élet maga egy gyógyíthatatlan és halálos betegség. Nikotinfüggőséget lehet pszichoanalitikával kezelni? Engem nem érint, sportos alkat vagyok és egészségesen élek.
Úgy, hogy a környezetem ne tudja meg, úgy nem tudok elmenni segítségért, és azt gondolom, hogy ez az on-line forma remek alkalmat nyújt. Nem értem a felháborodását azon, hogy kitaláltam, hogy maga kérdez én pedig válaszolok, szívesen megteszem, magáról úgy hírlik jó szakember, akár ki is fizetem és másoknak is válaszol így. Velem miért tenne kivételt? Nem vagyok bajban, szerintem depressziós vagyok.
Szívesen meghallgatom erről az álláspontját, sajnos téved, amikor ilyesmit feltételez rólam.
Kedves smipaja, nem bántott meg, de értse meg, hogy lehetetlent kér, hogy nem tudok személyes találkozás nélkül online sem diagnosztizálni, sem kezelni. Számos beteget kezeltem már "titokban" úgy, hogy a környezet nem tudott róla. Volt olyan, amikor ez a beteg indokolatlan félelme miatt volt szükséges (azaz szerintem nyugodtan elmondhatta volna), volt olyan, amikor a környezet korlátoltsága vagy embertelensége miatt, én mindig elfogadtam a beteg döntését. Nem tudom, itt melyikről van szó, de nem lehet a környezete előítéletességének vagy ekőítéleteken és tévhiteken alapuló szabályainak az áldozata! Ahhoz, hogy bármit tudjak mondani, ajánlani, legalább egyszer beszélnünk kellene. A pénzt csak azért tartom több mint viccesnek, mert tudnia kell, hogy a Búrán nincs fizetős szolgáltatás és nincs ennek semmilyen jogi kerete. Nem is végezhetek más tevékenységet, mint amire szerződtem, igaz, nem is szerződnék ilyenre, mert kivitelezhetetlen. Nagyon kérem, gondolja át, ne kockáztassa az egészségét.üdv.Éva
Kedves Doktornő!
Ha elmagyarázza, hogy miért nem, akkor valószínűleg meg fogom érteni, de sajnálom, az egyszerű felszólítás erre nem ad garanciát.
Ha maga ezt nem vállalja, tud esetleg valaki mást, akihez fordulhatok?
kedves drno
en azt gondolom, lehet, kicsit maskepp hat enkozleses'kifejezesekkel' inditott mondanivalo a masik emberre, viszont az uzenet, a lenyeg, ugyanaz. ha pl. az irom, a csoki finom, vagy ha azt, hogy en szeretem a csokit, nem ugyanaz? attol, hogy nem teszem oda a szemelyes nevmast, nem nyomatekositom, hogy ez csak kizarolag az en gondolatom, attol meg ugyanugy ervenyesul mindez...az, hogy a csoki finom, az en gondolatom, attol meg mas gondolhatja mashogy...lehet, hogy az angol meg a nemet, meg a tobbi, minden mondatban hasznalja a szemelyes nevmasokat, dehat pont ettol is szebb a magyar, minek ronditsuk el) sot mindaz, amit irok, az en gondolatom, felesleges az en en en...az mar olyan mintha az ego.........de mindegy
az pedig hat igen...tapasztalatbol, rossz erzesbol jon nalam, maga az erzes, mintha pl eltornek a labam, akkor ramszolnak, szedd mar ossze magad, fuss tovabb, ne szerencsetlenkedj. na a pszichologus ugyanilyen.....sot, rosszabb, mert altalaban csak fapofa..ja, de hogy eleget tegyek a szabalyoknak, odateszem, hogy ez az en velemenyem, tapasztalatom........ami valoban duhito, igy valik az ember olyanna, mint en:) persze meg sok mas hatasara...tudom, hogy en vagyok a hibas, amiert nem tudom megfelelokepp megelni, es reagalni az ilyen eseteket, de pl a pszichologus esetenel, hogy is es kinek mondhatnam ezt el? mert ha elmegyek valaki mashoz, elmondom neki, akkor mit gondol egybol? hogy magamnak koszonhetem, mert a kollega az jo, szent,......en meg cask egy hulye kliens vagyok:)
szoval csak jelzem, tudataban vagyok stilusomnak, de ez egy hosszu folyamat hatasa, egy rossz beidegzodes, ugyho elnezest kerek, ha valaki magara vette, nem akartam senkit megbantani,. bar az is lehet, hogy bantani akarok masokat, mert olyan primitiv vagyok, hogy azt hiszem, ezzel jot teszek magamnak....dehat egy duhos ember, egy serto, banto ember, sosem a masikra haragszik, sosem a masikat akarja bantani, hanem sajat magaval nincs rendben. dehat ez is cask az en velemenyem.
viszont, ha egyszer leirom, hogy nem ugy ertettem, es annak ellenere jon tovabb az illeto, sot meg serto, banto jelzokkel (mondvan, hogy neki is van joga ehhez a stilushoz), akkor csak gratulalni tudok neki......ovis modszer, szerintem:) es nem kulonb, ergo mi jogon tesz megjegyzest, foleg, hogy elsore, sot masodjara sem erti meg, hogy nem ugy szantam, es nem neki szolt. innentol kezdve nem tudok tobbet tenni, es nem is akarok......felesleges ilyen jatszmakba belemenni.
sehol nem istenitettem magam, az is csak a te kepzeted, szornyi. de reszemrol ezt le is zarom, nem latom sok ertelmet ezt tovabb boncolgatni.
ha valaki duhos, akkor valami faj neki. gyarilag senki sem szuletett bunkonak, az mar mas kerdes, mekkora intelligenciaval bir, hogy mennyre tudja megfelelokepp kezelni indulatait........hat en megbuktam, ez nem is volt kerdes. ha isteniteni szeretnem magam, az nem igy nezne ki........es attol meg van nekem is jogom rosszul erezni magam emiatt a kudarc miatt, ami elinditotta bennem primitv enem erosodeset....legyozve az emberibb oldalt.
En:)
Udvozlet;
Szeretnek egy 'enkozlest' tenni.
Nekem vannak evesi rendellenessegeim. Ezek javuloban vannak. Sokat foglalkozok
az evesi rendellenessegeim megertesevel. Az egyik pszihologiai vonasa a kompuziv
tulevesnek az, hogy az illeto elszigeteli magat a kulvilagtol. Ezt olvastam, masoktol
hallottam es sajat magamon is tapasztalom.
Ideznem Bencet: "...szinte a legnagyobb orome az eves..."
Tipikus esetnek latszik: evesi rendellenesseg: kompulziv tuleves.
Nekem is ez van. En ertem. Az enyim most gyogyuloban van.
Szerettem volna ezt kozolni sajat magamrol.
Tisztelettel;
zsivany
Remélem, nem, maradt ki senki, ha mégis, szóljon! Kérem, vigyázzanak az énközlésre, és csak segítő szándékkal, saját tapasztalat megosztására használják ezt lehetőséget. Akit valakinek a hozzászólása sért vagy bánt, jelezze, hogy mi esett neki rosszul, de a sértő kritizálása, minősítése nélkül. Aki ilyen visszajelzést kap, ne kérdőjelezze meg a másik érzéseit, hiszen mindenki csak maga tudhatja, mit érez, nem minősítse a másikat azért, hogy azt érzi, amit. Ha nem volt sértő szándéka, elég, ha ennyit ír tisztázásul, az még nem magyarázkodás. Ha sikerül a szabályokat betartani, valószínüleg ilyen helyzet ki sem alakul, vagy nagyon hamar rendeződik, ha mégis lenne ilyen félreértés. Még mindig reménykedem benne, hogy menni fog. Jó éjt, Éva
Idézet tőle: bencee28
Kedves Doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni.
Van egy 50 éves barátom. Együtt voltunk - egy másik barátom társaságában - Angliában két hetet. Előtte is olyan volt, mint máskor, s angliai tartózkodásunk alatt sem vettem észre semmi különöset. Amikor haza jöttünk, akkor kezdődött a jelenség. A barátomról tudni kell, hogy nem túl egészségesen él, teljesen egyedül lakik, s szinte legnagyobb öröme az evés. Még haza érkezésünk után másnap felvette a telefont, de mondta, hogy dolga van, nem jön kávézni.
Ezután lett furcsa a dolog. Régen is volt, hogy 2-3 napra "eltünt", de ritkán, s ezt mindenki tolerálta, mert bárkinek lehet ilyen igénye. Viszont most már két hete ki van kapcsolva a telefonja - nagyon ritkán be van kapcsolva, de akkor se veszi fel még a saját lányának sem. Kapucsöngőt nem veszi fel, ajtót nem nyit kopogásra, senki nem tudja elérni, még a családja sem. Kétszer nyitották ki a lakását, mert nem tudták mi baja van, de akkor épp nem volt otthon. Barátnője tudtunkkal nincs, bár ha lenne, az talán magyarázatot adna erre. Én már annyiszor kerestem a lakásán, hogy kizárt, hogy valamikor ne lett volna otthon. Annyit láttam, hogy késő esténként néha elment a kocsijával. Máskor mindig otthon van a kocsi.
Kezdek komolyan aggódni érte, már nem tudok más indokot felhozni, minthogy valami pszichés problémája támadt. Semmiképp nem tartom jónak, hogy egyedül van, de így nem tudunk neki segíteni.
Azt szeretném kérdezni, hogy kialakulhat valami mentális probléma ilyen rövid idő alatt?
Esetleg van valami ötlete, amivel segíthetnék neki? Nem tudom elképzelni, mért csinálja ezt.
Köszönettel
Kedves bence, én is aggódnék, de nem tudom megmondani, hogy mi lehet az oka, ha tudnám, akkor meg a titoktartás kötne. Szerencsés helyzet, hogy a családtagoknak van kulcsuk. Amennyiben vannak jelek arra vonatkozóan, hogy néha otthon van, akkor a családtagok elérhetik, hogy több próbálkozás esetén egyszer otthon találják, és akkor talán valami kiderül. Éva
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Ne haragudjon, nem akartam megbántani. Nem tudom mi a furcsa abban, hogy felajánlom, hogy kifizetem a szolgáltatást, akiket maguk ingyen kezelnek, azok után is elszámolnak a Társadalombiztosítás felé.
Én azt hiszem, hogy az élet maga egy gyógyíthatatlan és halálos betegség. Nikotinfüggőséget lehet pszichoanalitikával kezelni? Engem nem érint, sportos alkat vagyok és egészségesen élek.
Úgy, hogy a környezetem ne tudja meg, úgy nem tudok elmenni segítségért, és azt gondolom, hogy ez az on-line forma remek alkalmat nyújt. Nem értem a felháborodását azon, hogy kitaláltam, hogy maga kérdez én pedig válaszolok, szívesen megteszem, magáról úgy hírlik jó szakember, akár ki is fizetem és másoknak is válaszol így. Velem miért tenne kivételt? Nem vagyok bajban, szerintem depressziós vagyok.
Szívesen meghallgatom erről az álláspontját, sajnos téved, amikor ilyesmit feltételez rólam.
Kedves smipaja, nem bántott meg, de értse meg, hogy lehetetlent kér, hogy nem tudok személyes találkozás nélkül online sem diagnosztizálni, sem kezelni. Számos beteget kezeltem már "titokban" úgy, hogy a környezet nem tudott róla. Volt olyan, amikor ez a beteg indokolatlan félelme miatt volt szükséges (azaz szerintem nyugodtan elmondhatta volna), volt olyan, amikor a környezet korlátoltsága vagy embertelensége miatt, én mindig elfogadtam a beteg döntését. Nem tudom, itt melyikről van szó, de nem lehet a környezete előítéletességének vagy ekőítéleteken és tévhiteken alapuló szabályainak az áldozata! Ahhoz, hogy bármit tudjak mondani, ajánlani, legalább egyszer beszélnünk kellene. A pénzt csak azért tartom több mint viccesnek, mert tudnia kell, hogy a Búrán nincs fizetős szolgáltatás és nincs ennek semmilyen jogi kerete. Nem is végezhetek más tevékenységet, mint amire szerződtem, igaz, nem is szerződnék ilyenre, mert kivitelezhetetlen. Nagyon kérem, gondolja át, ne kockáztassa az egészségét.üdv.Éva
Idézet tőle: agofób70
Kedves Doktornő!
Ma kezdtem el szedni Coaxilt depressziós tüneteimre, 3x1 tablettát.
Anafranilt, Paroxatot, Stimulotont próbálgattuk orvosommal július óta beállítani, de nem bírtam ezeket szedni a korábbiakhoz képest jóval kisebb adagokban sem. (Pl. most 75 mg Stimulotont sem bírtam, 2003-ban 200 mg Zolofttól sem voltak mellékhatások. Ugyanez Anafranilnál, korábban 150-225 mg, szeptemberben 75 mg is sok volt)
A kérdésem: mivel a Coaxil nem tipikusan pánikbetegség elleni gyógyszer, mivel lehetne még kiegészíteni a szorongáscsillapítókon kívül, ami nem szerotonin visszavétel gátló. Esetleg Valdoxan, vagy Wellbutrin?
/quote/
Kedves agofób,
minden antidepresszívum hat a szorongásos zavarokra is (pánik, fóbia, kényszer). Viszont ezen utóbbiak esetében a pszichoterápia általában hatékonyabb, és tartósabb eredményt képest elérni. Emellett persze szükség lehet a depresszió kezelésére. (Más a helyzet akkor, ha ezek a szorongásos tünetek nem önállóak, hanem a depresszió részjelenségei, azaz mindig együtt mozognak, együtt jönnek, mennek, enyhülnek, fokozódnak a depresszióval. Ebben az esetben maguktól elszállnak a depresszió megszűnésével.) Üdv.,Éva
Tisztelettel:
agorafób
Már megint ledobott, azt írta ki, hogy helyi szerver hiba, és elszállt egy megírt levelem, na, folytatom , Éva
Idézet tőle: nett
kedves drno
orulok, hogy vannak emberek, akiknek van agyuk, es hasznalni is tudjak azt, megnyugvassal tolt el.
szoval tudom, hogy olyan embernek, aki rosszul erzi magat, az oszinteseg csak egy pofon, de akkor is van egy hatar, hogy ne legyen aldozat. egy ido utan pedig elkenyelmesedhet, eselveszti motivaciojat is arra, hogy jobban akarja magat erezni.
azt sem ertem, hogy olyan valaki, akinek van orvosa, aki teraoialja, miert nem neki teszi fel a kerdeseket, ha vele nem tudja oszinten megbeszelni, akkor mi ertelme? ha nem bizik benne, vagy mittudomen.......
nem kotekedesnek szantam, a dr reagalasra vagyok kivancsi, nem az ertetlen beugatasokra
koszonom
nett
Kedves nett, örülök, hogy próbálgatja az énközlést, de még lehet tökéletesíteni. Ha azt írja, hogy örülök, hogy egyeseknek van agyuk, azzal egyben egy olyan véleményt közöl, hogy másoknak viszont nincs, és akkor ez azon "mások" számára, akikről ez a kijelentése szól, nagyon sértő lehet. Ha elé tenné, hogy "én úgy gondolom, hogy azoknak nincs agyuk...", akkor az kevéssé az, mert akkor ez Önről szól, a saját gondolatairól, ami akár a saját problémáiból is fakadhat, pl. abból, hogy nem érti a másik agyát.
A depressziós ember "felrázása" esetében nem őszinteségről van szó, hanem értetlenségről, ami abból a tévedésből fakad, amit a "szedd össze magad" típusú segítő próbálkozások takarnak, t.i. hogy a depresszió nem igazi betegség, csak az akaraterő hiánya, és ha a depressziós személy nem hagyná el magát, ha elég keményen akarná, akkor tudna főzni, mosni, dolgozni, szórakozni stb. Ez csak az úgyis meglévő bűntudatát fokozza, mivel maga is azt hiszi, hogy ő a hibás, hiszen csak az baj, hogy nem próbálja elég keményen. Érdekes, senki nem mond ilyet egy 40 fokos lázzal tüdőgyulladásban fekvő betegnek és a törött lábút sem biztatja senki, hogy fusson, ne hagyja el magát. Pedig egy súlyos depresszió ugyan ilyen komoly betegség és nincs lényegi különbség a között, hogy a csontok vagy az agyi mediátoranyagok hiánya akadályozza a mozgást. Mindegyik esetben idő kell a gyógyuláshoz és a szakszerű, fokozatos, és mindig a pillanatnyi állapothoz szabott mozgásgyakorlatok vezetnek el a megerősödéshez, nem pedig a beteg hibáztatása az múgy is fájdalmas, kényszerű mozgáshiány miatt. Ennek a tréningnek az időzítése és adagolása valóban a kezelőrovos vagy terapeuta dolga, aki ismeri és érti a beteget, tudja mit él át és tudja, hol tart a betegségében, mire képes és mire nem, ezt kívülről nem lehe megálapítani és végképp nem, sőt veszélyes megítélni.
Ezen a helyen általános ismereteket, irányvonalakat lehet megkérdezni és megtudni a betegségekről, lelki zavarokról és lehetséges kezelésükről, ehhez pedig mindenkinek joga van. Ha kíváncsi rá, hogy akinek van terapeutája, miért itt kérdez, és ha meg tudja ezt tenni ítélkezésmentesen, akkor kérdezze meg ezt tőlük más fórumon, vagy priviben, és akkor, ha az illető akarja, majd elmondja. Ha választ akar kapni és nem támadást, akkor figyeljen nagyon oda, hogy ne legyen a kérdésében burkoltan sem hibáztatás, kritikát rejtő negatív feltételezés, ítélkezés. Ezt csak azért írom, mert az az érzésem, hogy nem mindig veszi észre, amikor másokat megsért, mikiközben önmaga is hiperérzékeny a sérelmekre, kritikára, ítélkezésre. Magam részéről nagyon szeretném, ha ezen a fórumon sem oda, sem vissza nem történne ilyen. Üdv., Éva
Kedves Doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni.
Van egy 50 éves barátom. Együtt voltunk - egy másik barátom társaságában - Angliában két hetet. Előtte is olyan volt, mint máskor, s angliai tartózkodásunk alatt sem vettem észre semmi különöset. Amikor haza jöttünk, akkor kezdődött a jelenség. A barátomról tudni kell, hogy nem túl egészségesen él, teljesen egyedül lakik, s szinte legnagyobb öröme az evés. Még haza érkezésünk után másnap felvette a telefont, de mondta, hogy dolga van, nem jön kávézni.
Ezután lett furcsa a dolog. Régen is volt, hogy 2-3 napra "eltünt", de ritkán, s ezt mindenki tolerálta, mert bárkinek lehet ilyen igénye. Viszont most már két hete ki van kapcsolva a telefonja - nagyon ritkán be van kapcsolva, de akkor se veszi fel még a saját lányának sem. Kapucsöngőt nem veszi fel, ajtót nem nyit kopogásra, senki nem tudja elérni, még a családja sem. Kétszer nyitották ki a lakását, mert nem tudták mi baja van, de akkor épp nem volt otthon. Barátnője tudtunkkal nincs, bár ha lenne, az talán magyarázatot adna erre. Én már annyiszor kerestem a lakásán, hogy kizárt, hogy valamikor ne lett volna otthon. Annyit láttam, hogy késő esténként néha elment a kocsijával. Máskor mindig otthon van a kocsi.
Kezdek komolyan aggódni érte, már nem tudok más indokot felhozni, minthogy valami pszichés problémája támadt. Semmiképp nem tartom jónak, hogy egyedül van, de így nem tudunk neki segíteni.
Azt szeretném kérdezni, hogy kialakulhat valami mentális probléma ilyen rövid idő alatt?
Esetleg van valami ötlete, amivel segíthetnék neki? Nem tudom elképzelni, mért csinálja ezt.
Köszönettel
Idézet tőle: névtelen
Kedves Éva!
Ma hosszan beszélgettünk a doktornőmmel, megértette még azt is hogy minden gyógyszert letettem. Egyet persze nem értett és világossá vált számomra, hogy nem megy bogyók nélkül. A mostani mixem: haloperidol, rivotril, cymbalta. Ez már barátibb, 5 helyett csak 3-at szedek. Csak bírjam ki míg hatni kezdenek. Nagyon kétségbe tudok esni, ilyenkor összekucorodva szorongok és semmire de tényleg semmire nem vagyok képes. Tudna vmilyen technikát leírni, ami kihoz ebből az állapotból? Próbálok az izolálódás ellen tenni, hívogatok ismerősöket, de terhes a személyem számukra, érzem. Már megint táppénzen vagyok, se olvasni se tanulni se takarítani nem tudok. A gyerekeimet megölelem. Ennyi telik. A gyógyszerekhez idő kell nálam meg fogy a cérna.
Minden segítségét köszönöm!
Kedves névtelen, a Cymbalta, mint a legtöbb antidepr. hatásához tényleg vagy 2 hét kell, de a másik kettő gyorsabban hat, így hamarabb remélhet a feszültségek és rossz gondolatok terén enyhülést, a depressziós tünetek majd később kezdenek javulni. Figyelje meg, hogy amint sikerül elfogadnia ezt az állapotot, mint átmeneti, múló betegséget, ami biztosan javulni fog, máris könnyebb lesz az egész. Érdemes egy pontos naplót vezetni a napi tevékenységéről és a hangulatáról meg a szorongásáról,és egyéb érzelmekről, a pozitív élményekről és érzelmekről is, amelyben mondjuk minusz 1 és plusz 10 között pontozhatná a hangulatát, és 1 és 10 között a szorongás és az egyéb negatív, illetve pozitív érzelmi állapotokat is. Ez segít abban, hoby ne folyjanak össze a dolgok, és reálisabban tudja követni a változást, hamarabb észre vegye a kis javulást is. Az intenzív szorongás csökkentése nem mindig megy gyógyszer nélkül, de kiegészítésül használható lehet a légzés lassítása, a kilégzés megnyújtása, vagay a relaxáció, de azt előbb meg kell tanulni és begyakorolni. Az is segít, ha le tudja kötni a figyelmét valamilyen tevékenységgel, vagy áthangoló zene hallgatásával, film nézésével. Az nagyon jó, hogy meg tudja ölelni a gyermekeit és örülni is tud ennek. Végülis ez a legfontosabb. Az ismerősökkel, vagy egy részükkel, szerencsés lehet nyíltan megbeszélni, hogy rosszul van, és segít, ha felhívhatja őket,de nem akar zavarni. Mondják meg, hogy mikor, mennyi idő az, ami belefér az életükbe, és számukra nem terhes, vannak-e olyan témák, amiket nem szívesen hallanak, mi az, amiről szívesen hallanak, vagy maguk is szívesen beszélnek. Semmiképpen ne mondjon le az emberi kommunikáció nyújtotta lehetőségekről, keresse meg ennek a megfelelő módját, ami még nem terheli túl a kalpcsolatait. Mielőbbi további javulást kívánok, Éva
Idézet tőle: crazy
én is kérdeztem tegnap....a válaszaok közt írtam, nem a vitában, és eléggé bánt,h szörnyiét megtalálta, az enyémet nem, pedig kettő hszel volt feljebb holott ő is a válaszok közt írt......... ezt írtam...ha érdekli :
üdv..... a zyprexa a szorongást és a feszültséget is oldja?... mennyi idő míg hat?....az lehet,h nappal amiatt nem bírok fent maradni, viszont este így is pörgök? 3x5 mg....de ha nem bírok időben felkelni, akkor természetesen a reggali kimarad, és csak a déli meg esti van....
Kedves crazy,
úgy emlékszem, hogy válaszoltam erre a levélre, eszerint valahogy eltűnt. Van olyan, hogy írás közben tűnik el, de akkor észre veszem és ismét megírom. Azt írtam, hogy a napi adagot máshogy is el lehet osztani, szedhet este 10mg-ot, és nappal csak 5-öt, vagy akár este egyben az egészet. Beszélje meg ezt a kezelőorvosával, mondja el neki a problémát, és alakítsák ki együtt a legjobb megoldást, annak érdekében, hogy este aludni tudjon, nappal viszont ne legyen levert, de feszült sem. A gyógyszer nemcsak a szorongást és feszültséget oldja, hanem csökkenti azokat a gondolatokat, amelyek ilyen feszültségeket válthatnak ki. Felszívódást követően azonnal kezd hatni, a csúcs viszont később alakul ki. Úgy jó beállítani, hogy a csúcs, amikor legerősebb az álmosító mellékhatás reggelig lefusson, és akkor nappalra már nem lesz tőle levert. Ki kell variálni, hogy hogyan jobb, este 10 és nappal valamikor 5, vagy este egyben a 15 mg. Az előbbi egyenletesebb szintet ad, ami az egyenletesebb hatás miatt jobb, de az előbbi szempont is fontos.Az esti adagot annyival előbb jó bevenni, hogy a tervezett lefekvés idejére már elálmosítsa. Ez általában fél-1 órával előbbi vevételt jelet a lefekvéshet képest, de lehet több óra is. Ha a levertség elhúzódik reggelre, azt is lehet azzal szabályozni, hogy az estit korábban veszi be.
Egyébként, ha nem válaszolok egy kérdésre, az sohasem szándékos, és sohasem személyre szóló. Tényleg van, hogy eltévedek a levelek között és nem veszek észre egy levelet, kérek szépen ilyenkor figyelmeztetést. Most valami más történt, de így is köszönöm, hogy szólt, mindenkit ugyanerre kérek, üdv, Éva
Sikerült megérkeznem, mindenkinek üdv.,Éva
[ Kedves nett,
rendszeresen feszegeted a határokat. Utoljára kérlek, hogy ne tedd, főleg ne ebben a topikban.]