Ratkóczi Éva doktornő válaszol
rakjátok el a késeket.
Doktorno miert nem volt tegnap?
Ugye nincs semmi baja?
Aggodom.
nett
Kedves Doktornő!
Új tag vagyok a portálon, de régebb óta olvasgatom az itteni fórumbejegyzéseket, többek között az Ön válaszait.
Azt szeretném kérdezni, létezik-e az, hogy valaki ( akinek a szakember kórházi befekvést javasolt alig egy évvel ezelőtt súlyos depr. öngyilkossági késztetésekkel, illetve gyógyszerabúzus diagnózisokkal ) szépen lassan magától meggyógyul.. Az áter által próbált AD-k ( Cipralex, Mirtazapin, majd Aurorix) illetve a kognitív terápia nem segítettek, a már évek óta este egy adagban lenyelt 8-10 mg nyugtatót se tudtam letenni, a kórházi befekvést pedig nem vállaltam.
Egy év sikertelen próbálkozás után a csak ambuláns keretek között praktizáló pszichiáter határozott kérésére zártuk a terápiát, azaz gyakorlatilag magamra maradtam az összes bajommal.Ha a családom és a barátaim nem lettek volna feltételek nélkül mellettem, mára biztosan nem élnék.
Körülbelül Idén tavasztól viszont mindennemű kiváltó ok nélkül napról napra jobban lettem, sikerült magamra találnom, majd szépen fokozatosan a temérdek bzd-t is letettem, mostanra csak az esti ( nem bzd-s) altatóm maradt, az se mindig kell.
Közérzetem teljesen elfogadható, eszemben sincsen lépten-nyomon meghalni, találtam munkát is ( de nem ez volt az a pont amitől jobban lettem) és immmáron 6 hónapja kiegyensúlyozottan--- azt is meg merem kockáztatni, hogy magamhoz képest boldogan--élek.
A kérdésem: mitől/hogyan képes egy súlyos depresszió illetve komoly szociális fóbia egy évtized után szinte egyik napról a másikra teljesen magától oldódni, illetve a másik kérdésem:: számíthatok-e arra, hogy ennek az idilli időszaknak egyszer csak vége lesz, és visszacsúszok oda, ahonnan indultam. Nagyon ne szeretném!
Válaszát előre is köszönöm: Sunrise 🙂
Kedves Doktornő!
Mi erről a véleménye?
Curtiss, AB: Brainswitch. Out of depression. (Agyi átkapcsolás. Kifelé a depresszióból.)
Arline Curtiss amerikai pszichológusnő könyve valami merőben új, más, mint az eddigi "kiút a depresszióból" könyvek. Új terápiás módszert dolgozott ki, amely szakít a köldöknézéssel, szakít a múlt elemezgetésével, s helyette a modern agykutatás eredményeit felhasználva az "itt és most"-ra koncentrál. Felfogása szerint a depresszió nem egy folyamat, hanem az emocionális agy (kéreg alatti területek) eluralkodása a tudat felett. Az "agyi átkapcsolás" egy gyorsan elsajátítható technika, amellyel visszaszerezhető a kontrol az emóciók felett - és a depresszió kikapcsolható.
Kedves Doktornő! Annyit még hozzá szeretnék tenni az előző hozzászólásomhoz, hogy párkapcsolati konfliktus alatt nem valamiféle erőszakot értettem, sőt még verbális agresszióról sincs szó. Ha gondolja, kifejtem bővebben, de nem szeretném rabolni az idejét, ha enélkül is tud válaszolni a kérdésemre. Előre is köszönöm szépen!!!
Kedves Doktornő!
Köszönöm a tanácsát, a gyógyszereimhez nem nyúltam hozzá, kivéve a rivot, amit össze-vissza szedek, hol pedig nem szedek. A felpörgött időszakom után, most következik a leszálló ág és én rettegek tőle. Alig alszom, azt is rivotrillal. Mindenhez fáradt vagyok, kihalt belőlem a kreativitás, semmilyen platformon nem tudok megfelelni. Annyira félek! Ez még nem az igazi mélypont csak érzem, közelítek hozzá. Terapon beszélek róla, de a megoldást még nem látom
Lehet hogy ezt nem kellett volna - B.A.
Kedves Éva!
Úgy érzem hiába tesz meg értem sok mindent, rajtam nem lehet segíteni. Benne vagyok egy körforgásban, amiből nem lehet kiszállni, csak ha meghalok. Sajnos hogy ezt gondolom, de nem tudom mit is tehetnék ellene. Pedig próbálok ezerrel, de mindig ugyan oda jutok.
Hiába járok akárhova, a dolgok adottak, amin nem tudok változtatni és érte tenni pedig már egyáltalán nem, amit meg csinálok az kevés. Mindenkinek. Elfáradtam. Most azt hiszem a túlélésért küzdök, de nem igazán megy, mert ez alatt a 20 év alatt - vagy attól függ honnan számoljuk - lehet akár több is, letettem róla hogy képes vagyok bármire is. Lehet hogy igaza van, hogy ilyen állapotban még annak is örülnöm kellene hogy két szalmaszálat keresztbe tudok tenni, és örömünnepet rendezni minden nap - de a külső környezet ezt nem tudja tolerálni, még a családom sem. Igazából nem értik mi történik velem. bennem - de nem is tudják figyelembe venni a határidők betartatásánál. És nekem is be kellene tartanom ezeket a határidőket, de nem megy. - tehetetlennek és fáradtnak érzem magam - és hiába "teszem fel a polcra őket" - hogy majd leveszem. Idő előtt számon kérik rajtam, mielőtt én odajutnék hogy leveszem a polcról. Ma is őrjöngés volt az irodában hogy szerdára prezentálnom kell adatokat, de még sehol sem tartok az anyag feldolgozásában hogy ezt teljesíteni tudjam. A főnökcsaj meg kijelentette, hogy szerdára adatok kellenek, akármi is lesz. -és még igaza is van. Kész - félig feladtam. Most különböző technikákkal próbálom nem megtenni azt amit.... senki nem szeretne. És Önöknek sem szeretnék több kellemetlen percet, órát, napot, stb. De mi a kiút??????
Ön szerint van - én nem érzem. Nem látok ki a fejemből. Üdv. B. ANdrea
Kedves Doktornő! Szeretném megkérdezni a véleményét a PTSD kiváltó okairól. Legtöbbször háborúból hazatérő katonák esetében említik ezt a tüneteggyüttest, illetve erőszakot átélt személyek, vagy erőszakos esemény szemtanúinál. Ön szerint elképzelhető, hogy valakinél a kiváltó trauma mondjuk egy párkapcsolati konfliktus legyen? Illetve a másik kérdésem, hogy lehetséges-e terápia nélkül megszabadulni a tünetektől, amik kb. másfél éve fennálnak. (úgy mint: rémálmok, flashback-ek, depresszió, állandó "készenlét", folyamatos stressz, minden napi cselekedet alárendelése az emlékezés elkerülésének...) Válaszát előre is köszönöm!
Hát akkor ma csendes nap volt, illetve este, mindenkinek jó éjszakát, Éva
mINDENKInek üdv, aki ide téved, egyelőre nem túl sokan vannak és kérdés sincs, de éjfélig még jöhetnek, Éva
Idézet tőle: MemorialsKedves Éva!
Nem találom sajnos. Fenn az 'üzenetek'-re kattintva kellene lennie?
Várom válaszát,
üdv:
Memorials
Igen, az "üzenetek" címszó alatt kell üzenetet küldeni, de, hogy hogyan, azt nem tudom, mert én csak válaszolni szoktam. A honlapunkon (nap-kor.hu) is fent vannak az elérhetőségeim, É.
Kedves Éva!
Nem találom sajnos. Fenn az 'üzenetek'-re kattintva kellene lennie?
Várom válaszát,
üdv:
Memorials
Kedves Éva!
Remélem, megtalálom, hol is van az a bizonyos "oda" 🙂
Üdvözlettel:
Memorials
Mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: MemorialsKedves Éva!
Eljött a szeptember... és nem feledkez(het)tem meg az önmagamnak tett ígéretről... Egyeztethetünk egy személyes találkozást? Nem tudom, hogyan lehet, illetve lehet-e itt privát üzenetet írni.
Üdvözlettel:
M.
Igen, lehet, oda megírom az elérhetőségemet, illetve tudunk egyeztetni, üdv., É.
Idézet tőle: csakegykerdesTisztel doktornő!
Még kiegészíteném a kérdéseimet. Azt szeretném megtudni, hogy hatékonynak gondolja-e önismereti szempontból a havi egyszer pl 10-18 órági tartó pszichodráma foglalkozást?
Néztem pár pszichodráma hírdetést és tipikusan jellemző (ha nem kizárólagos), hogy inkább kevésszer sok órából áll a havi foglalkozás, mint többször kevés órából. Ez nekem furcsa. Mivel így kevesebb alkalmam nyílik pl kérdezni. Az is előfordulhat, hogy épp azon a havi egy napon nem vagyok kellően koncentrált és máris rosszul jártam. Meg egyáltalán, bennem azt az érzetet kelti, hogy nem annyira jó ez így. Attól félek, hogy ha havi egyszeri alaklomban "le van tudva", akkor utána nem foglalkozok a témával magamban, ami nem jó - szerintem...
Ön mit gondol erről?
Köszönöm.
Nincs szó arról, hoiz ezek nem hatékonyak, az az előnyük, hogy a nagy óraszámú együttlét alatt könnyebben alakul ki a bizalmi légkör, nem szakadozik szét a csoportfolyamat és gyorsabban tud a csoport mélyebbre jutni. Ugyanez viszont a hátránya is a sérülékenyebb személyiségek számára, akiknél sokkal b iztonságosabb a lassabb, fokozatosabb haladás. Valóban másik hátránya, hogy a ritka ülések között viszont az egyénben elakadhatnak, visszapöröghetnek a változási folyamatok, és valóban az a jó, ha a két csoportülés között belül továbbgördülnek belül folygtatódnak aaz elindult lelki folyamatok.
Ezeket a csoportokat egészséges személyeknek lehet ajánlani, akiknek persze, mint mindenkinek, vannak azért kisebb-nagyobb problémáik a mindennapi életükben, de nincsenek átható, súlyos, vagy kiterjedt lelki problémáik, amelyek komolyabban zavarnák őket az életvitelükben. Egyszerűen csak szeretnék alaposabban ismerni magukat és az enyhébb nehézségeiken úrrá lenni - tehát akik nem terápiás, hanem életmindőségjavító céllal keresnek önismereti lehetőséget. Egyrészt az egészséges személyek jobban elviselik rendkívül megterhelő hosszú csoportokat, másrészt nincsen égető szükslgük a gyors változásra, nem olyan nagy tragédia, ha nem foglalkoznak a csoportok között annyira önmagukkal.) Persze a kettő élesen nem választható külön, ezért egyszerűbben úgy mondanám, hogy az, aki égető szükségét érzi a segítségnek és a mielőbbi változásnak, és ehhez keres önismereti lehetőséget, az ne ilyen csoportba menjen, hanem inkább sűrűbb és rövidebb találkozásokból álló formába. Típusosan alkalmazzák a fenti "félmaratóni" vagy "maratóni" csoportformát a szakemberek képzésében a kötelező önismereti képzés részeként, itt is okoz bizonyos nehézséget a találkozások között eltelt hosszú idő, de az előny-hátrány arány ott pozitív egyenlegre jön ki. Szakemberek között is akadnak persze sérülékenyebb és mélyebb vagy kiterjedtebb problémával élő személyek, őket egyéni önismereti terápiába szoktuk irányítani.
Üdv. Éva
Idézet tőle: gerdaKedves Doktornő!
Azt szeretném kérdezni, hogy milyen észrevételei, meglátásai vannak a borderline problémakör hipnoterápiával való gyógyításával kapcsolatban? Milyen előnyei, hátrányai lehetnek illetve dinamikusabb lehet-e más terápiás (pl. pszichoanalitikusan orientált vagy kognitív) irányzatoknál? Ha jól sejtem, ez páciens-függő is, de ha lehet általánosabban válaszolni, akkor előre is köszönöm.
(Eddigi válaszait is megköszönve,)
gerda
Kedves gerda,
nem minden hipnoterápiás forma alkalmas, miként az analitikus terápiák mindegyike sem a borderline zavar kezelésére, sőt pont ezek a módszerek kifejezetten árthatnak is, fellazíthatják a személyiség amúgy és sérülékeny egységét.
A hipnoterápiák közül az u.n. "ego state terápia" olyan, ami kifejezetten a személyiség integrációját igyekszik elősegíteni, az analitikus terápiák közül a Kernberg féle módosított analízis, vagy a hasonló alapelvekre épülő analitikusan orientált terápia. A kognitív terápiák előnye, hogy strukturáltak, átláthatók, és célzottan, egyenként foglalkoznak a fontosabb problémákkal és a mögöttük álló mélyebb zavarokkal. Azt nem tudom megmondani, hogy melyik jobb, ezen utóbbiak mindegyike lehet hatékony.
Üdv., Éva
Idézet tőle: csakegykerdesTisztelt Doktornő!
Köszönöm válaszát, de nem kaptam mindenre választ, amit meg szerettem volna tudni, úgyhogy tovább kérdezek.
Melyik juttat hatékonyabb önismerethez kéthetente 1 pszichodráma foglalkozás vagy kéthetente egyszer pszcihológussal való konzultáció?
Vagy ez is csak akkor lenne megmondható ha jobban ismerné a problémámat?
És van-e más módszer az önismeret elsajátításához? Művészet (lassúúúúú - gondolom én)? Égbemászás, vmi más, akármi? "Ha elutazol ide-oda, akkor csak látsz vmit. Ezt is látsz, azt is látsz, csak kerülsz valamilyen viszonyba azokkal".
Válaszát előre is köszönöm .
Kedves csakegykérdés,
jól sejti, hogy ahhoz is ismerni kellene a problémáját, hogy be lehessen lőni, hogy melyik forma lenne a legcélszrűbb, melyik szolgálja leginkább, hogy azon a területen jusson plusz önsimerethez, ahol leginkább szükség van rá, és hogy azt a módszert sikerüljön megtalálnia, amiben leghazékonyabban tud dolgozni és együttműködni. Az egyéni terápiák általában részletgazdagabb önismeretet biztosítanak, mint a csoportok, mert ugye sokkal több idő jut egy személyre, a csoportok viszont kontúrosabb önismeretet nyújtanak - mondhatni, nagyobbat tudnak lökni, el tudnak mozdítani esetleg olyan rögzült merev állapotokat is, amelyek az egyéni terápiára nem kellően reagálnak. A csoportokon belül a pszichodráma nagyon mély rágiókba tud eljutni azokon a területeken, ami a csoportban eljátszásra és tárgyalásra kerül, mert élénken képes felidézni korai élményeket és segít ezeket összefüggésbe hozni a jelen problémáival. Persze más terápiák is ezt teszik, de itt ezek a helyszínen megjelenő és módosítottan újrajátszható speciális élmények jelentik a sajátos elemet. A dráma ugyanakkor nem mindenkinek való, nem mindenkinek segít. Egy csoportban az egyén számára természetesen nem csak az lehet terápiás hatású, amikor épp az adott egyénnel foglalkoznak, hanem az is, amikor a többiekről van szó, vagy a többiek játszanak, de azért súlyos akut problémák esetén mégiscsak gyorsabb és hatékonyabb segítséget jelent általában az egyéni terápia, bizonyos személyiségzavarok, bonyolult személyiségproblematika esetében is szükséges lehet az egyéni terápia, ahol több idő van az összes fontos szál kibogozására, az összes fontos probléma kezesésére.
A terápiákon kívül persze mindenhol juthatunk önismerethez, ahol külső visszajelzéseket kapunk, csak éppen az a baj, hogy éppen a hibás önismret miatt ezeket hajlamosak vagyunk oly módon torzítani, hogy észrevétlenül az önképünkhöz igazítjuk azokat, és így jottányit sem változunk. Segítenek még a meditációs módszerek, a belső élményeink tudatosítása révén, de önmagában ez sem mindig elégséges a lelki problémák hatékony kezeléséhez, és hosszabb idő szükséges a kellő meditációs rutin megszerzéséhez.
Tehát ennyit tudok a kérdésre válaszolni, nem tudom, mennyit segített.
Üdv., Éva
Tehát
Nem tudom, miért, megint nem engedett be a rendszer a régi jelszómmal, de végre feljutottam új jelszó kérésével,
mindenkinek jó estét, Éva
Kedves Éva!
Eljött a szeptember... és nem feledkez(het)tem meg az önmagamnak tett ígéretről... Egyeztethetünk egy személyes találkozást? Nem tudom, hogyan lehet, illetve lehet-e itt privát üzenetet írni.
Üdvözlettel:
M.
Tisztel doktornő!
Még kiegészíteném a kérdéseimet. Azt szeretném megtudni, hogy hatékonynak gondolja-e önismereti szempontból a havi egyszer pl 10-18 órági tartó pszichodráma foglalkozást?
Néztem pár pszichodráma hírdetést és tipikusan jellemző (ha nem kizárólagos), hogy inkább kevésszer sok órából áll a havi foglalkozás, mint többször kevés órából. Ez nekem furcsa. Mivel így kevesebb alkalmam nyílik pl kérdezni. Az is előfordulhat, hogy épp azon a havi egy napon nem vagyok kellően koncentrált és máris rosszul jártam. Meg egyáltalán, bennem azt az érzetet kelti, hogy nem annyira jó ez így. Attól félek, hogy ha havi egyszeri alaklomban "le van tudva", akkor utána nem foglalkozok a témával magamban, ami nem jó - szerintem...
Ön mit gondol erről?
Köszönöm.
Kedves Doktornő!
Azt szeretném kérdezni, hogy milyen észrevételei, meglátásai vannak a borderline problémakör hipnoterápiával való gyógyításával kapcsolatban? Milyen előnyei, hátrányai lehetnek illetve dinamikusabb lehet-e más terápiás (pl. pszichoanalitikusan orientált vagy kognitív) irányzatoknál? Ha jól sejtem, ez páciens-függő is, de ha lehet általánosabban válaszolni, akkor előre is köszönöm.
(Eddigi válaszait is megköszönve,)
gerda
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm válaszát, de nem kaptam mindenre választ, amit meg szerettem volna tudni, úgyhogy tovább kérdezek.
Melyik juttat hatékonyabb önismerethez kéthetente 1 pszichodráma foglalkozás vagy kéthetente egyszer pszcihológussal való konzultáció?
Vagy ez is csak akkor lenne megmondható ha jobban ismerné a problémámat?
És van-e más módszer az önismeret elsajátításához? Művészet (lassúúúúú - gondolom én)? Égbemászás, vmi más, akármi? "Ha elutazol ide-oda, akkor csak látsz vmit. Ezt is látsz, azt is látsz, csak kerülsz valamilyen viszonyba azokkal".
Válaszát előre is köszönöm .
Mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
A véleményére lennék kiváncsi. Jelenleg 15 mg zyprexát, ill.annak a helyettesítőjét szedem, 200 mg lamolepet, 40 mg floxetet és 6 mg rivotrilt. Előtte 2 féle antipszichót, meg egyebeket szedtem. Amikor váltottunk, másfél hónapig pörögtem a jó értelemben, mindenre volt energiám, maximumon teljesítettem a munkahelyemen is, itthon is flottul mentek a dolgok. Sajnos ennek vége lett. Nem vagyok rosszul, csak lassabb lettem, alacsonyabb szinten teljesítek minden tekintetben. Arra gondoltam, elhagyom a zyprexát meg a lamolepet, hogy a "pörgés" visszatérjen. Ön mit gondol erről?
Válaszát előre is köszönöm
Kedves névtelen,
semmit ne hagyjon el soha hirtelen, és semmit na hagyjon el, ha egy mód van rá az orvosával való egyeztetés nélkül! Mondja el neki a problémát, és vele együttműködve próbáljon meg csökkenteni a gyógyszerein! Bármelyik gyógyszere csökkenthető esetleg, de egyik sem elhagyható, legfeljebb idővel a Rivotril .
A Floxet biztosan nem nyomja le, az egy hangulatjavító és inkább késztetésfokozó hatású; a Lamolep sem valószínű, az egy hangulatkiegyensúlyozó, visszaesésmegeleőző szer, ez képezi az alapját a stabilitásának; a 15 meg Zyprexa egy antipszichotikum, lenyomhatja ebben az adagban, de ha tartósan egyensúlyban van, meg lehet próbálni csökkenteni az adagját; a 6 mg Rivotril, ha nem írta el, szokatlanul nagy adag, az a gyanum, hogy már a hozzászokásnak köszönhető, hogy ezzel nincs ennél rosszabbul, én ennek a fokozatos csökkentésével kezdeném.
Üdv., Éva
Idézet tőle: csakegykerdesTisztelt Doktornő!
Segítségét szeretném kérni egy kérdésben.
Rá szeretnék jönni, hogy mit szeretnék igazán, azaz, hogy mi való nekem igazán. Úgyhogy szeretnék nagyobb önismeretre szert tenni, hogy ne kelljen értelmetlenül leélnem életem hátralevő részét.
Mit tud nekem javasolni, hogy hova forduljak, illetve, hogy az ahova fordulok, hogy kb mennyi idő alatt tud engem eljuttatni a kérdéseim megválaszolásához?
Pl.: látttam, hogy nem sokára indul pszichodráma csoport, ami 1 éven át tart, 2hetente egyszeri találkozással. A végére eljutva vajon tisztában leszek-e eléggé azzal, hogy mihez is kéne kezdenem magammal? Ha igen, akkor is nem lehetne 1 évnél hamarabb túljutni ezen a problémán? Túl sűrű pszichológushos járás biztos, hogy nem fére bele az anyagi keretembe.
De mindenesetre bármilyen ötletet szívesen meghallgatnék.
Remélem érthető, a lényeg: a nagyobb önismeret elérése.
Köszönöm.
Kedves csakegykerdes,
gondolom, ennél konktrétabb személyes problémái lehetnek, amelyek akadályozzák abban, hogy megtalálja az élete értelmét és a saját helyét a világban. Ahhoz, hogy ötleteim legyenek, hogy mi segítene ebben, személyesen kellene beszélgetnünk. Ilyesmit nemigen lehet megjósolni, hogy a pszichodráma végén mi fog kiderülni, mivel lesz tisztában, csak annyit, hogy sokkal mélyebben fogja ismerni és érteni önmagát és a problémái gyökereit. Az sem biztos, hogy elég lesz, ha tisztában lesz azzal, hogy merre kellene menjen, lehet, hogy más is hiányzik ahhoz, hogy elinduljon, és az is lehet, hogy több útja is van, amelyek különböző, de egyenértékű irányok. Egy embernek általában több belső lehetősége is van, amelyek közül bármelyik megvalósulhat, aztán a megvalósulás során a többi lehetőség (vagy azok nagy része) elvész vagy elfelejtődik, vagy soha nem is tudatosul. Van, akit épp ez bénít le, fél elindulni valamerre, mert akkor elveszti a többi lehetőséget. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki nem találja az útját, vagy nem képes elindulni valamerre. Mindebben szerintem egy vagy több egyéni konzultáció tudna gyorsan valamilyen eligazítást nyújtani, akár arra is, hogy milyen módszer segítene leginkább és leggíorsabban a továbbiakban .
Üdv., Éva
Idézet tőle: weepingwillowKedves Éva,
olvastam, amit sp-nek írt. Az jó, hogy önöknél munkacsoport van, s az első interjú után átgondolva döntik el, ki kihez kerüljön, probléma- és személyiségfüggően, jó, hogy nagy a választék, s szakemberek döntenek, de aki nem egy ilyen csoportban dolgozó helyre megy, az magától honnan tudja, mi neki a legjobb módszer?
Én nagyon agyból dolgozom, ami azt jelenti, hogy pl. mikor elkezdtem drámázni, mindent elolvastam, amit csak találtam a drámáról és a csoportterápiáról, aztán mikor ezeket "letudtam", olvastam sok más pszichológiát, s nem a Nők Lapja rovatát, hanem Yalomot, Malant, Bálint Mihályt, Bakót, Szőnyit, Pszichoterápia folyóiratot, mindegy, tényleg nagyon sokat. De ennek ellenére nem tudom megmondani, nekem mi a legjobb. Kognitív, integratív, analitikusan orientált, klasszikus analízis, csoport, milyen csoport...
4,5 év dráma után egyértelműen kiderült, hogy az nem az én módszerem. Ami azt hiszem kicsit sok idő, az 450 óra, 4,5 év... Még van fél év, 50 óra, azt megcsinálom, de ez picit soknak tűnik az életemből vmire, ami nem az én utam. Persze nagyon egyetértek azzal, hogy mindenféle terápiából tanulható vmi (mondjuk ez önismereti dráma -volt-, nem terápiás csoport, de azt hiszem, ez most lényegtelen), szóval nem mondom azt, hogy megbántam, szeretem a vezetőim, s sokat tanultam drámán, biztos vagyok benne, hogy minden terápiából beépíthető vmi a következőbe, szóval minden terápia egy lépcsőfok egy újabb lépcsőfokhoz, de nem mindegy, mekkora energiával mekkorát lépünk. Fura, mert nem csinálnám vissza a drámát, de egyértelmű, hogy jobban nem lettem, s talán vkinek észre kellett volna vennie, hogy hé, ezt ne, de helyette ezt meg igen. Ill. észre is vették, csak talán lehetett volna előbb.nem tudom...
Na mindegy. Most analitikusan orientált terápiába járok dráma mellett 3 hónapja, de honnan tudhatom, hogy nem lesz u.az, mint a drámával? Nem akarok egész életemben ide-oda hánykolódni, terápiáról terápiára sodródni... Most nehéz, persze, lesz még nehezebb is, sőt, a terapeutám azt mondta, ha nem lenne a dráma, már most heti 2X kéne járnom, de várjuk meg ezzel a dráma végét. Oké. És mi lesz, ha itt is 4 év múlva derül ki, hogy hát, még mindig u.ott tartok, mint 4 éve, vagy még roszabbul leszek. Mármint én bízom a terapeutámban, és a módszerrel sincs bajom, csak honnan tudjam, nem lenn-e más jobb. Vagy hogy ez az enyém. Már öreg vagyok kísérletezgetni, 4-5 évente váltani, meg hát csomó idő, energia és pénz. Most egy ilyenbe sodródtam, de laikusként (bármennyit olvastam is) honnan tudja, ez a legjobb nekem?
Én nem módszert, hanem terapeutát választottam, neki meg ez a módszere. (Ő az egyik drámavezetőm.) Nyilván ne ártana nekem, de félek néha, hogy erre sem vagyok alkalmas. Nem a módszerben vagy benne nem bízom, hanem magamban. De néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha mondjuk integratív terápiába járnék. Nem tudom...
Amúgy a kötődéssel van a legangyobb bajom, szóval vmi olyasmi a fókusz, hogy a terápia végére megváltozzon az emberekhez való kötődési mintázatom és bizalmam. A kötődés a fókusz, s ezt vhogy úgy akarjuk elérni, hogy át kell élnem nagyon mélyen az érzéseim (amiket most nem nagyon tudok), meg kell szenvednem őket (a magányt, a kötődési frusztráltságot), s aztán innen tovább lépve rájönni, hogy mégis jó kötődni és lehet bízni.
Plusz nárcisztikus és borderline szem.zavarom van, meg azt hiszem depresszióm és kis étkezési zavarom. Ja, s vagdalom magam 4,5 éve, s tönkre teszem egyre gyorsabban a legfontosabb barátságaim, elijesztve magam mellől mindenkit a "bekebelezéssel" (= akit szeretek, ahhoz őrülten kötődöm, ő a minden, szó szerint, s cserébe persze u.ezt szeretném - mindig van EGY ilyen vki, most szegény terapeutám, miután a legjobb barátságom májusban örökre tönkre tettem - ) és a vágással.
Nagyon sérült volt a korai anya-gyerek kapcsolatom, s 32 évesen még soha-soha nem volt párkapcsolatom. Semmilyen szinten.
Tudom, hogy látatlanban nehéz, de ezekre az analitikusan orientált terápia jónak tűnik?
Köszönöm és szép napot, ww
Kedves ww, az analitikusan orientált terápia alkalmazható módszer ezekben a problémákban, a terapeutája nyilván ismeri a diagnózisait, és azokhoz fogja igazítani. A kötődési zavar megváltoztatásának valóban legfőbb módja, ha a terápiás kapcsolaton belül megélt szélsőséges érzelmeit jobban meg tudja érteni, és a kapcsolaton belül idővel majd változás indul, ami aztán a többi kapcsolataira is kihat. Ezeknek az érzéseknek és gyökereiknek a megértésében, és az eredeti helyzetek újraélésében a dráma is segít, amennyiben valaki bele tud bocsátkozni a játékokba, és utána meg tudja osztani az élményeit. Viszont súlyos, komplex, rögzült problémákról van szó, melyek nehezen változnak, többek között a terápiás kapcsolatban is megjelenő lelki akadályok miatt. Én úgy látom, hogy ezel Önnél oldódóban vannak, ami elő fogja segíteni, hogy egyre jobban tudja hasznosítani az alkalmazott terápiákat.
Ritka, hogy ilyen komplex problémánál egy módszer egyedül mindent megoldjon, illetve, hogy rövid időn belül lényeges változás jöjjön létre. Mi ezért kombináljuk az egyéni terápiát a Linehan féle dialektikus viselkedésterápiás programmal, ami - mivel nem önismereti jellegű terápia, hanem egy készségfejlesztő tréning - nem ütközik semmilyen egyéni vagy más terápiával, sőt kötelező is mellette valamilyen egyéni terápia. Ennek a módszernek az is előnye, hogy hamar hoz változást és sikerélményeket a kliens életében, javul az érzelmeihez való viszonya, az érzelemszabályozási készségei, javul az alaphangulata és az önértékelése, hatékonyabban kezd működni és több sikerélményhez jut a kapcsolataiban, javul a feszültségtűrése, csökkennek a vágások és más öndestruktív cselekmények. Egyanakkor nem foglalkozik a mélyebb problémákkal, ezért elengedhetetlen mellett az egyéni terápia. Ha a dármát befejezte, és terapeutája ezzel egyet ért, esetleg érdemes még ezen a lehetőségen elgondokoznia, végezheti az analitikusan orientált terápia mellett.
Azzal kapcsolatos kérdése és kritikája, hogy "honnan tudná a kliens...?", teljesen jogos, és kétégtelen, hogy sokszor a véletlenen múlik, hogy ki milyen módszerben köt ki. Sok esetben az orvosok tájékozottsága sem kielégítő azzal kapcsolatosan, hogy milyen problémát hova érdemes küldeni, és a pszichoterapeuták között is sokan hiszik, hogy az ő módszerük a legjobb vagy az egyedüli jó, ami abból adódik, hogy azt ismerik legyjobban. Mindemellett az is igaz, hogy hozzám (illetve hozzánk) pl. gyakran küldenek klienst más helyen dolgozó kollegák amiatt, mert úgy gondolják, hogy épp a nálunk alkalmazott valamelyik módszerre lenne szüksége - de ez nem általános. Nehezíti a fenti helyzetet, hogy általában a pszichoterápiás munkacsoportok egy valamely szemlélet és módszer vagy módszercsoport alkalmazására szerveződtek (nemcsak nálunk, külföldön is). Emiatt szerveztem én úgy a munkacsoportunkat, hogy minél szélesebb spektrumból lehessen a segítő lehetőségek közül válogatni, nemcsak a pszichoterápiákon belül, de azokon túlmenően is - azaz legyen lehetőeég tanácsadó-támogató kapcsolatra, kiegészítő tréningekre és önsegítő közösségekre is (na és emellett gyógyszeres kezelésre), sőt tanulási zavarok, figyelemzavar, hiperaktivitás esetén ezek kezelésére, a tanulási készségek és figyelemkoncentráció fejlesztésére is. Utóbbi zavarok ugyanis gyakran vezetnek a következényes sikertelenség és kapcsolati problémák miatt személyiségzavarhoz, és ezek javítása nélkül a személyiségzavar nem igazán kezelhető. Céljaink közé tartozik tehát az is, hogy komplex problémák esetében ne kelljen száz helyre járni, hanem a klienseink lehetőleg egy helyen találják meg a szükséges segítséget.
További minél eredményesebb terápiát kívánok, ÉvA
Mindenkinek jó estét, Éva
Kedves Doktornő!
A véleményére lennék kiváncsi. Jelenleg 15 mg zyprexát, ill.annak a helyettesítőjét szedem, 200 mg lamolepet, 40 mg floxetet és 6 mg rivotrilt. Előtte 2 féle antipszichót, meg egyebeket szedtem. Amikor váltottunk, másfél hónapig pörögtem a jó értelemben, mindenre volt energiám, maximumon teljesítettem a munkahelyemen is, itthon is flottul mentek a dolgok. Sajnos ennek vége lett. Nem vagyok rosszul, csak lassabb lettem, alacsonyabb szinten teljesítek minden tekintetben. Arra gondoltam, elhagyom a zyprexát meg a lamolepet, hogy a "pörgés" visszatérjen. Ön mit gondol erről?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelt Doktornő!
Segítségét szeretném kérni egy kérdésben.
Rá szeretnék jönni, hogy mit szeretnék igazán, azaz, hogy mi való nekem igazán. Úgyhogy szeretnék nagyobb önismeretre szert tenni, hogy ne kelljen értelmetlenül leélnem életem hátralevő részét.
Mit tud nekem javasolni, hogy hova forduljak, illetve, hogy az ahova fordulok, hogy kb mennyi idő alatt tud engem eljuttatni a kérdéseim megválaszolásához?
Pl.: látttam, hogy nem sokára indul pszichodráma csoport, ami 1 éven át tart, 2hetente egyszeri találkozással. A végére eljutva vajon tisztában leszek-e eléggé azzal, hogy mihez is kéne kezdenem magammal? Ha igen, akkor is nem lehetne 1 évnél hamarabb túljutni ezen a problémán? Túl sűrű pszichológushos járás biztos, hogy nem fére bele az anyagi keretembe.
De mindenesetre bármilyen ötletet szívesen meghallgatnék.
Remélem érthető, a lényeg: a nagyobb önismeret elérése.
Köszönöm.
Jó éjszakát mindenkinek, Éva
Idézet tőle: weepingwillowElmondtam, nem reagált rá semmit, itt tartunk.;) Szép estét, ww
Na ugye! Gartaulálok, É.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: SpellboundKedves doktornő
Ki a legjobb pszichterapeuta Budapesten?
Sp
Devin Townsend - Storm
állapotok stabilizálódnak, kimenő
köszönöm.
Rados Virág - Bipoláris
Kedves sp,
erre a kérdésre így nem tudok válaszolni, még a saját munkacsoportomon belül sem tudnék. Munkatársaim különböző módszerben dolgoznak, különböző irányokban specializálódtak, vülönböző a kiemelt érdeklődási körük. Amikor egy új kliens érkezik, akkor az első felmérő beszélgetés után mindezek ismeretében szoktuk kiválasztani a számára legmegfelelőbbnek gondolt terapeutát, azt, aki nemcsak biztonságosan ért a problémához és a probléma kezelésében legalkalmasabbnak gondolt módszerhez, de aki shzemélyiségében is feltételezhetően is jól fog tudni illeszkedni. Azokat a kollegákat, akikkel soha sem dolgoztam együtt, sokkal kevéssé tudnám megítélni minden szempontból, de nem is kell. Talán annyit érdemes előre tisztázni, hogy milyen módszer, elméleti megközelítés lenne a legalkalmasabb a felmerülő problémák kezelésére, illetve megismerni, hogy melyik módszer mit nyújt és mit nem, mire jó, és milyen eszközöket használ. Ennek alapján ki lehet választani, hogy milyen orientációjú kollegát érdemes keresni, és aztán azt kihasználni maximálisan, amit ő nyújtani tud, és az ő személyiségéhez megpróbálni illeszkedni, bízva abban, hogy ő is, illetve ő méginkább erre törekszik. Valójában nincs olyan, hogy legjobb, sőt még olyan sem, hogy adott személy számára legjobb. Ugyanaz a kliens több terapeutával is képes lehet jól együttműködni és jó eredményeket elérni, sőt néha többmódszerven is (persze nem egyszerre). Nagyon ritka, hogy illeszkedési probléma miatt kell terapeutát váltani, habár előfordul néha. Az illeszkedési problémákból legtöbbször terápiás hasznot lehet húzni, ha ezt a felek őszintén megbeszélik, és megértik, mi okozta a problémát.
Nem tudom, mennyiben segítettem,
üdv., Éva
Idézet tőle: akbarKedves Éva!
Meg szeretném kérdezni, hogy az antidepiim mellett(cymbalta, jarvis),a hangulatjavító (convulex), és a ketilept,rivotril mellett szedhetek-e táplálékkiegészítőnek taurint és triptofánt? Nem ütik egymást?
Köszönöm:Ági
Szedhet, de milyen hatást vár tőlük? É.
Idézet tőle: megintzsivanyUdvozlet,
En a "meeting" szot ugy forditanam angolbol magyarra hogy talalkozo.
Inkabb talalkozo, mintsem gyules. A gyules inkabb "assembly", vagy "convention". De hat ne varjunk tul sokat az alkoholistaktol, es a 12 lepeses csoportoktol. De azt vettem eszre, hogy jozanul maradni azt lehet. (sajat tapasztalat) (enkozles)
Azt is eszrevettem, hogy egyre jobban ertem a pszihologiai dolgokat, es egyre jobban elfogadom a szakemberek velemenyet. Szerintem van ertelme a terapianak. Es pszihologiai szaktapasztalatok azt mutatjak, hogy a terapia nem mukodik azon aki meg iszik. De amikor leall az ivassal akkor nagyon jol mukodik.
En is valami ilyesmit veszek eszre magamon amikor ezt a topikot olvasom.
Szerintem nekem hasznal, hogy van ez a topik. Persze ha nem lenne akkor talalnek masikat. Ugyan ugy mint a 12 lepeses talalkozokkal; mindig lehet egy masikat talalni.
Az ugynevezett "valtozasi elkotelezodes" nagyon fontos a 12 lepeses csoportokban is. (ezt en mar megint csak ugy a sajat tapasztalatomon keresztul gondolom)
..."A görcsös tudatos akarat mindenhatóságának hamis mítoszát kívánja feloldani."...
"...12 lépéses...nem kíván feltétlenül istenhitet vagy vallásosságot... "
Szerintem ezek a sorok mar megint teli talalatok.
Nem szeretnem osztani az eszt, es kulonosen nem ebben a topikban, csak szerettem volna jelezni, hogy mi tortent velem, es en hogyan erzek ezekrol a megjegyzesekrol:
Tisztelettel mar megint:
zsivany
Köszönöm a megosztást, örülök, hogy ilyen jól tudja hasznosítani a csoportok, közösségek nyújtotta lehetőségeket, így a Búrát is. További szép belső fejéődést kívánok, É.
Idézet tőle: SpellboundKedves doktornő
Ki a legjobb pszichterapeuta Budapesten?
Sp
Devin Townsend - Storm
állapotok stabilizálódnak, kimenő
köszönöm.
Rados Virág - Bipoláris
Kedves sp,
erre a kérdésre így nem tudok válaszolni, még a saját munkacsoportomon belül sem tudnék. Munkatársaim különböző módszerben dolgoznak, különböző irányokban specializálódtak, vülönböző a kiemelt érdeklődási körük. Amikor egy új kliens érkezik, akkor az első felmérő beszélgetés során mindezek ismeretében szoktuk kiválasztani a számára legmegfelelőbbnek gondolt terapeutát, azt, aki nemcsak biztonságosan ért a problémához és a probléma kezelésében legalkalmasabbnak gondolt módszerhez, de aki shzemélyiségében is feltételezhetően is jól fog tudni illeszkedni. Azokat a kollegákat, akikkel soha sem dolgoztam együtt, sokkal kevéssé tudnám megítélni minden szempontból, de nem is kell. Talán annyit érdemes előre tisztázni, hogy milyen módszer, elméleti megközelítés lenne a legalkalmasabb a felmerülő problémák kezelésére, illetve megismerni, hogy melyik módszer mit nyújt és mit nem, mire jó, és milyen eszközöket használ. Ennek alapján ki lehet választani, hogy milyen orientációjú kollegát érdemes keresni, és aztán azt kihasználni maximálisan, amit ő nyújtani tud, és az ő személyiségéhez megpróbálni illeszkedni, bízva abban, hogy ő is, illetve ő méginkább erre törekszik. Valójában nincs ilyen, hogy legjobb, sőt még olyan sem, hogy adott személy számára legjobb. Ugyanaz a kliens több terapeutával is képes lehet jól együttműködni és jó eredményeket elérni (persze nem egyszerre). Nagyon ritka, hogy illeszkedési probléma miatt kell terapeutát váltani, habár előfordul néha. Az illeszkedési problémákból legtöbbször terápiás hasznot lehet húzni, ha ezt a felek őszintén megbeszélik, és megértik, mi okozta a problémát.
Nem tudom, mennyiben segítettem,
üdv., Éva
_
_
Kedves Éva!
Meg szeretném kérdezni, hogy az antidepiim mellett(cymbalta, jarvis),a hangulatjavító (convulex), és a ketilept,rivotril mellett szedhetek-e táplálékkiegészítőnek taurint és triptofánt? Nem ütik egymást?
Köszönöm:Ági
mindenki sajat maga legjobb terapeutaja.
csak vannak "szakmak". valamibol mindenkinek meg kell elnie. a kerdes csak az, kinek,mihez van pofaja
nekem ki lesz? nem agyi, gyógyithato mint a többi.
steve vai -now we run
kedves zsivany
kezdő angolos vagyok tizenéve tanulom, de most kitanulom, én nekem ez lelki lesz
üdvözletem, olvaslak,
jó a blogod, kéne ide egy bipol topic, csak még nem vagyok jártas eben a honlapban,
én is vega
tiszta a kezem nem disznóláb
apachmen
biciklis jogszabályok- hervis, Pestre uazni
mindenkinek mas a legjobb pszichoterapeuta.
nekem dr. Ratkoczi Eva
Udvozlet,
En a "meeting" szot ugy forditanam angolbol magyarra hogy talalkozo.
Inkabb talalkozo, mintsem gyules. A gyules inkabb "assembly", vagy "convention". De hat ne varjunk tul sokat az alkoholistaktol, es a 12 lepeses csoportoktol. De azt vettem eszre, hogy jozanul maradni azt lehet. (sajat tapasztalat) (enkozles)
Azt is eszrevettem, hogy egyre jobban ertem a pszihologiai dolgokat, es egyre jobban elfogadom a szakemberek velemenyet. Szerintem van ertelme a terapianak. Es pszihologiai szaktapasztalatok azt mutatjak, hogy a terapia nem mukodik azon aki meg iszik. De amikor leall az ivassal akkor nagyon jol mukodik.
En is valami ilyesmit veszek eszre magamon amikor ezt a topikot olvasom.
Szerintem nekem hasznal, hogy van ez a topik. Persze ha nem lenne akkor talalnek masikat. Ugyan ugy mint a 12 lepeses talalkozokkal; mindig lehet egy masikat talalni.
Az ugynevezett "valtozasi elkotelezodes" nagyon fontos a 12 lepeses csoportokban is. (ezt en mar megint csak ugy a sajat tapasztalatomon keresztul gondolom)
..."A görcsös tudatos akarat mindenhatóságának hamis mítoszát kívánja feloldani."...
"...12 lépéses...nem kíván feltétlenül istenhitet vagy vallásosságot... "
Szerintem ezek a sorok mar megint teli talalatok.
Nem szeretnem osztani az eszt, es kulonosen nem ebben a topikban, csak szerettem volna jelezni, hogy mi tortent velem, es en hogyan erzek ezekrol a megjegyzesekrol:
Tisztelettel mar megint:
zsivany
Kedves doktornő
Ki a legjobb pszichterapeuta Budapesten?
Sp
Devin Townsend - Storm
állapotok stabilizálódnak, kimenő
köszönöm.
Rados Virág - Bipoláris
Mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: nettkedves eva
irna fel nekem valami gyogyszert ami kozombosse tesz? marmint csak az emberek fele
kossz
Kedves nett,
nem fog menni terápia, és változási elköteleződés nélkül, hogy megtalálja a szenvedésére igazi gyógyírt jelentő megoldásokat. É.
Idézet tőle: megintzsivanyEnkozles:
Once a year, tens of thousands of participants gather in
Egyszer minden evben tizezrek vesznek reszt a gyulekezetbenNevada's Black Rock Desert to create Black Rock City,
Nevada, Black Rock Desert ) hogy megalkossak Black Rock Citi-t
(Fekete Szikla Sivatagban) (
dedicated to community, art, self-expression, and self-reliance.
a kozossegnek ajanlva, es muveszetnek, es onkifejezesnek, es onfuggosegnek.
Azt erzem, hogy nem vagyok egyedul.
Kedves megintzsivány,
a közösséghez tartozás, egymásra hangolódás, kölcsönös rezonanciaérzés nagyon fontos alapélmények, minden közösségnek ez az egyik legfontosabb, ha nem is egyedüli hatótényezője.
Megnéztem időközben a javasolt honlapot, ez tényleg egy különleges fesztivál lehet, izgalmas kreatív ötletekkel, közös műalkotásokkal, a közösségi együttélés, együttalkotás, együttműködés felemelő élményével. Csak írigyelni tudom azokat, akik ilyenen részvehetnek. Köszönöm a megosztást,
üdv., Éva
Üdv., Éva
Idézet tőle: weepingwillowKedves Éva, egészen biztos elmondom neki. Megmondom, legutób már csak gyűjtés miatt kértem receptet (de cs
ak legutóbb!), s azt is, gyűjtök a nagyimtól, a háziorvostól is (bár eddig még csak egyetlen üveg rivotrilt kértem onnan), sőt, a helyi ideggondozóból is fogok. Nem fogom eltitkolni.
Megmondom neki, hogy azért mondtam el, mert őszinte akarok lenni vele, haladni akarok a terápiában, s mert nem bírnám őt kihasználni. Nem akarom becsapni, hazudni neki, nem tehetem ezt vele. Megmondom neki, hogy lehet, fogok tőle még receptet kérni, de csak akkor, ha valóban szükségem lesz gyógyszerre, s azt rendesen fogom szedni, valóban a bajomra, ha kell majd. És ezt megígérem neki. De azt is megmondom, hogy azt nem ígérem meg, hogy máshonnan nem gyűjtök. Azt hiszem, ez így teljesen őszinte és fair vele szemben.
ww
Igen, én is így gondolom, hogy addig, amíg nem képes elhagyni a gyűjtögetést ez jó megoldás. Remélhetően ennél még tovább is eljut majd a terápia segítségévelm és a saját elköteleződésének köszönhetően.
Lehet, hogy aktuálusan tényleg nem az ACA áll legközelebb a céljaihoz, nincs ezzel semmi baj, látatlanban én nem tudom mindig ezt eltalálni. Egyébként a "felsőbb erő" az összes 12 lépéses csoporton szerepel, nem kíván feltétlenül istenhitet vagy vallásosságot. Bármilyen erő lehet, amiben önmagunkon kívül hinni tudunk, és úgy gondoljuk, hogy energiát ad nekünk;lehet ez a csoport ereje, vagy bármi. A görcsös tudatos akarat mindenhatóságának hamis mítoszát kívánja feloldani. A "gyűlés" az angol "meeting" szó nálunk szerencsétlen csengésű fordítása.
További jó terápiás munkát kívánok.
Üdv., Éva
Idézet tőle: harmonyKedves Éva!
Én nem kérdéssel fordulok önhöz, csak szeretném megköszönni készséges munkáját, amit a betegekért tesz. Valójában az motivál most írásra, hogy a legutóbbi válasza (ami névtelennek szólt), valójában nekem is beleillik az életembe, vagyis pont erre a válaszra volt most szükségem. Van egy dolog ami félelmet kelt bennem, elég erősen, de ez a bíztatás, mégha nem is nekem szólt (de én magamra is vettem ha nem baj - pozitívan), nagyon sok erőt adott! És csak meg szerettem volna köszönni. További jó és eredményes munkát és jóéjszakát kívánok önnek!
Kedves harmony,
ennek a fórumnak épp ez a célja, azért nyilvánosak a kérdések és a válaszok, hogy ne csak a kérdezők, hanem mások is tudják hasznosítani; én is ezért szoktam néha a konkrét kérdésen túémenően az adott témáról általánosabban is írni. Örülök, hogy szándékom ezúttal célba ért és köszönöm a visszajelzést. Sok bátorságot a félelmeivel való küzdelemhez, ha rászánja magát, menni fog. Üdv. Éva