Gyógyszer
Sziasztok,
én is kérdeznék, ha nem gond:
Mostanában gyakran voltak erős fájdalmaim, főleg mellkasi-szorongásos és elkezdtem "szedni" egy fájdalomcsillapítót: a "Rubophen"-t. Ezt itthon nem tudják. Azt hiszem picit már rá is szoktam sajnos, de úgy éreztem, hogy semmi más nem segít. Ebből lehet valami káros következmény (függőség vagy mellékhatás stb.)? Úgyértem, ha mégis abbahagynám, akkor mit tapasztalnék? Tudom, a fájdalomcsillapítót csak alkalmanként lehet bevenni... kicsit olyan nekem ez már mint a drog. Ti mit javasoltok...?
Köszi szépen. Én is szocfób vagyok, sajnos. 🙁 és szorongásos.
Idézet tőle: házikuszSziasztok! Gógyszertapasztalat érdekelne.
Duloxetin
Van-e a búrán valaki, akárki, bárki, akinek a cymbalta ( duloxetin) bevállt a ráállás után. Szóval, hogy szorongásoldó hatása van. Több hozzászólásban ugyanis az olvasható, hogy nem lehet tőle aludni.
Nagy adag Seroquelt szedtem, amikor felírták a Cymbaltát. Nagyon fáradékony, aluszékony voltam az antipszichotikumtól.
1 hétig 30 mg-t, utána 60 mg-t szedtem. Kicsit energikusabb lettem a gyszertől, pörgetett. Az alvásigényem ugyanúgy nagy maradt. Nem csoda, hisz nagy adag szedálós AP-t szedtem. Úgy rémlik, h a szoc. fób szerű szorongásra nem hatott. Arra az Seroquel sem volt jó, így Frontint kaptam. Abból is csak nagy adag volt elég hatásos.
Kb 3. hónapig vizeletindítási gondom volt. Kb 20 percig küzdöttem mire tudtam pisilni, gyakran nyomni kellett alul a hasam. Ezen kívül fogyást okozott. Hiába szedtem a zabáltatos antipszichotikumot. Később, amikor már nem szedtem antipszichotikumot, nem mertem újra szedni mert féltem a fogyástól. Venlafaxin is hasonlóan hatott étvágyra, azzal ment le 15 alá a BMI indexem, ami már veszélyesen kis súly.
Mondtam egyszer dokimmak, hogy nem igazán értem, hogy az antidepik nekem szorongásra miért nem hatnak. Volt hogy Mirtazapin mellé kaptam Sertralint és a kettő együtt sem csökkentette, még így is erősen remegtem társas helyzetekben. Antidepik mellé kellett reggel, délben, este a Frontin. Dokim azt mondta, hogy van akinek olyan erős a szorongása, hogy arra antidepi nem elég. Amikor a szorongásra szerettem volna vmi nevet találni, azt mondták h ez nem szoc. fób. hanem CSAK önbizalom probléma. Ez totál ellentmondásos. Hogy lehet valakinek olyan erős önbizalomhiánya amire 2 féle antidepi mellé reggel még 1 mg nyugtató is kell, h be merjen menni mhelyre és még így is remeg? Mi ez ha nem szoc. fób?
Szerencsére ez évek alatt terápiától vagy spontán nagyon sokat oldódott, nem szedek gyszert.
Duciltia néven szedtem, először 20 mg reggel. Aztán egy hónappal később 40mh reggel. Én semmi kepp nem ajánlom este bevenni mert porgetos bogyó. Nálam túl is tolta a szorongást sajnos a 40mg már, sőt átment a jó eg tudja mibe. De úgy képzeld el h én aki ahogy lehetett haza menni melobol már indultam is, de eljutottam oda h kabátban ültem fel órákat mire ki mertem menni az irodából . Pedig csak haza kellett volna menni...nem máshova.
Aztan amikor ezt elmondtam az áternek persze rátolta az abilify-t mondván h kis adagban szorongás oldo. Aha. Mert kinyir...na de nem ez volt a kérdés tudom.
Szóval én azt tudom h egyébként jó gyógyszer de kontrollálni kell, és nem este szedni , mert akkor tényleg nem alszol.
Amúgy azóta már nem szedem, a Brintellix jobban bevált a szorongásra. Csak tipp ha esetleg...
Sziasztok! Gógyszertapasztalat érdekelne.
Duloxetin
Van-e a búrán valaki, akárki, bárki, akinek a cymbalta ( duloxetin) bevállt a ráállás után. Szóval, hogy szorongásoldó hatása van. Több hozzászólásban ugyanis az olvasható, hogy nem lehet tőle aludni.
Idézet tőle: ZyprexaboyNe izgulj a bogyoktól nem fogsz meghalni.
Én ittam már 1 Liter fagyállót de én hívtam a mentőket. Hemoperfózióval átmosták a véremet. a Veséimnek semmi baja.
Másodjára 25g Paracetamolt vettem be,h leálljon a májam. megint hemoperfizó de most 4 napig. Igazából Toxikológiából megtanultam azt ,hogy a mérgezés a legcsekélyebb esélyt ad a halálra. mert annyira rosszul leszel,hogy mielött még kómába esnél te magad hívod a mentőket.
Nem egy embert ismertem, aki gyszermérgezésben halt meg. Olyat is ismerek akire időben taltak rá és a mentőben állt le szíve és utána kh-ban is. Szerencsére sikerült az újraélesztés. 1 hétig volt intenzíven és mindenhol csövek lógtag, lélegeztetőgép stb.
Én nem öngyilkossági szándékkal, hanem mély alvás céljából vettem be annyi gyszert, h kóma lett a vége. Nem hívtam mentőket, rosszul sem voltam, csak bealudtam. Műtéti altatásnál használatos "ébresztőszert" adtak, infúziókat, vérhigítót.
Nem baj, nincs nagy gáz velem általában meg se kottyan az ilyesmi. Depi nincs inkább szorongás, a kedvem csak akkor egyenlő a nullával, ha nagyon nem jól aludtam.
de inkább reggel szedjem, ugye? Még azt szeretttem volna kérdezni, hogy hosszútávú hatása meddig tart? mert ha jó, nagyon nagy pofára esés lenne, ha csak mondjuk 3 hónapig "működne".
Idézet tőle: házikuszSziasztok!
Teszek egy próbát, hátha bejön:
duciltia 30 mg osat kaptam ma, hogy nyugodtan próbáljam ki jó e nekem szorongásra.
Kérdésem: ez a duloxeti hatóanyagú SNRI - hogyan kedvezőbb szedni reggel vagy este? Igazat megvallva esténként jobban szorongok magától az elalvástól, viszontha este venném be olyan hamar amúgy sem hat úgy gondolom, hogy napközben is szorongok, akkor inkább reggel vegyem be, nem?
Hiszen alatató hatása gondolom nincs... nem tudom.
Engem nem álmosított. A szorongást csökkentő hatása 10-14 nap alatt alakul ki és kb 1 hónapig még erősödhet. Depresszió ellenes hatása is lassan alakul ki.
sztem biztos, hogy ne akarjál meghalni, mert az életellenes. 🙂 És viccet félretéve, nehogymá! Hiányoznál mindenkinek, hidd el, gondolom főleg a családodnak, rokonság háziállatok, nem elbagatelizálni szeretném, hanem csak hogy nehogymár. az hülyeség és belehelhatsz a végén az öngyilkosságba. Elvinnél magaddal együtt egy darabot a szívükből, hát rájuk nem gondolsz? Ha kivagy írj inkább ide.
Sziasztok!
Teszek egy próbát, hátha bejön:
duciltia 30 mg osat kaptam ma, hogy nyugodtan próbáljam ki jó e nekem szorongásra.
Kérdésem: ez a duloxeti hatóanyagú SNRI - hogyan kedvezőbb szedni reggel vagy este? Igazat megvallva esténként jobban szorongok magától az elalvástól, viszontha este venném be olyan hamar amúgy sem hat úgy gondolom, hogy napközben is szorongok, akkor inkább reggel vegyem be, nem?
Hiszen alatató hatása gondolom nincs... nem tudom.
Idézet tőle: onlywriter180 db 0.5-ös rivotril és kb 30 szem 20mg-os rexetin együttes bevételének milyen következménye lesz?
Szerotonin szindróma is lehet az antidepik miatt.
Ne izgulj a bogyoktól nem fogsz meghalni.
Én ittam már 1 Liter fagyállót de én hívtam a mentőket. Hemoperfózióval átmosták a véremet. a Veséimnek semmi baja.
Másodjára 25g Paracetamolt vettem be,h leálljon a májam. megint hemoperfizó de most 4 napig. Igazából Toxikológiából megtanultam azt ,hogy a mérgezés a legcsekélyebb esélyt ad a halálra. mert annyira rosszul leszel,hogy mielött még kómába esnél te magad hívod a mentőket.
kár.. :/ több helyen is azt írják h nem lehet belehalni.... ahhh ***kivan
Alvás. Úgyhogy ne pazarold, kell az még későbbre is!
180 db 0.5-ös rivotril és kb 30 szem 20mg-os rexetin együttes bevételének milyen következménye lesz?
Debut!
Szerintem érdemes lenne utánajárni, hogy azon kívül, hogy introvertált vagy, még mi okozza a gondot. Ez önmagában nem kóros, kezelni sem szükséges, de az a gyanúm, hogy nálad nem csak ez a gondok.
Szorongás is nehezítheti, hogy társaságban legyél, beszélgess, meg tudj nyílni. Ilyenkor vmilyen a szorongást enyhíteni tudó gyszer segíthet, de sajnos ez szedálhat is. Depresszió is motiválatlanná tehet.
A partydrogok nem csak pörgetnek, a szorongást is oldhatják. Lehet utóbbi hatás is jól jött.
Gyszeres ötletem nincs, de jó hogy próbálod megtalálni az igazit. AP pár hét szedés után nem szokott komoly megvonási tünetet okozni, de az alaptünetekkel összeadódva már lehet nagyon nehéz az elhagyás.
Az is lehet, h ahhoz hogy hosszabb távon jobban legyél, a függőséget okozó dolgokkal le kellene állni. Ezt többnyire szorongást csökkentő gyszerrel lehet megkönnyíteni. Van olyan hogy ha vki nem áll le ezekkel, hiába szed bármit, nem tud segíteni mert a tiszta napokon enyhébb vagy súlyosabb megvonáso tünet van, ami nem csak sóvárgásban nyilvánulhat meg. A kb 10 évig szedett nyugtató (voltak kisebb szünetek, ill sokáig csak alkalmi szedés) elhagyása nekem alig okozott sóvárgást, helyette sokféle egyéb megvonási tünetem volt, amik szép lassan csengtek le.
Én is Mirtazapont fogok megint szedni. Egyébként az Abilifytól én majdnem tudathasadást kaptam.Mintha a 2 agyféltekém ketté válna.
Egyébként felesleges pörgető antipszichotikumokat szedni. Én 1 évig Tiapridáltól is majdem öngyilkos lettem.
Igen MEDAZEPÁM-TEVA 10MG, vagy FRISIUM max 3x10mg
a Rivotrilt sokan nem érzik mert nagyon függővé tesz
Egyébknt minden atipikus cucc szedál. mert,ezek fogják a szerotonint és erőteljes H1,alfaadrenerg hatásuk van. legyen az szinte bármleyik atipikus bogyó az. kivéve benzamidok. de a tiapridált és társait nem ajánlanám 🙂
Én a Haloperidolt is alig viseltem el.Fluanxol-t viszon igen.
a ZIPRASDONT nem ajánlom. mindig kaja közben kell bevenni mert cak úgy szívódik fel. van akiket szedál,másnál álmatlanságog okoz.
ha meg lszedál akkor ugyan az az eredménye mint az Olanzapinnak.
Én Tiapridált szedtem Ripedon után,annyi pozitív tünetem volt,h megsem tdtam számolni. Escitaloprám engem is álmosított én SCIPPA 20mg-ot szedtem Olanzapinnal,Mirtazapinnal és 12 órákat aludtam.Most Olanzapint szedek és leakarom tenni.Már van INVEGA 9mg retardra szakjavaslatom. az Olanzapint szeretem,de képtelenség nálam beállítani. 30mg/nap-nál már jól vagyok.
Sziasztok!
Amitrex(amilsulpride) és Gingzeng mehet együtt?
Mert ugye az Amitrexnek dopamin csökkentő hatása, míg a gingzengnek dopamin növelő hatása van.
Amitrex így nem üti ki a gingzeng hatását? Vagy ezek más receptoron műkönek és nincs hatásuk egymásra?
Én az escitalopramtól lettem non-stop ásítozós.
Épp itt olvastam egy kommentet az egyik tagtól, hogy Ziprazidon beszédesebbé tette.
Ezért is kezdett ez érdekelni. Lerágott csont, de én nagyon intró vagyok, de ha jó kedvem van, imádok beszélni.
De sajnos nincs jó kedvem, érzelmileg 0-án vagyok 0 motivációval.
Úgy érzem a mostanában szedett szerek még pluszban kivettek belőlem.
Emlékszel a gyógynövényre amit említettem? Érzelmileg függő lettem tőle.
Nem tudom nem napi szinten tolni, mert nagyon keményen megszünteti a szorongásomat, és beszédessé tesz, tehát tetszik.
Most végül is mondhatnám, hogy tök jó, hogy találtam valamit ami segít, de a függőségem aggaszt, nem kicsit.
Nem szeretek függő lenni, az azt jelenti, hogy nem tudok szabadulni a problémától.
Sikerült a cigire is visszaszoknom.
Most az alábbi lehetőségeken filózok.
Vagy újra elontrilt kérek (ami persze a problémámra nem hat), és hozzá mirtazapint, vagy belevágok egy új gyogyiba, mint pl a klomipramin, vagy a zipradizon.
Igazság szerint az elontril a dohányzásról való leszokásra kellene, tehát tudom, hogy a bajomra vajmi keveset hat.
A mirtazapinra már nem emlékszem, olyan rég szedtem. Az egyedüli emlékeim arról a szerről az, hogy marha jót lehet tőle aludni, meg a testsúlyom azóta se sokat csökkent, amióta szedtem. Megpüffedtem tőle, kb 25.kg-ot híztam.
De akkoriban látványosan jobban éreztem magam, max az introvertáltságomat tudtam be depinek.
Most vagyok 95kg, nem tudom, hogy akarok-e még felszedni magamra, tehát ezért filózok a mirtazapinon.
De valamit muszáj, mert történelmi mélyponton vagyok.
Az elmúlt 2 hétben ginzeng + ginkgo biloba + orbáncfű kúrán vagyok, hogy ellensúlyozzam a szulpirid megvonás tüneteit, mert megint úgy tettem le, hogy az egyik nap szedtem a terápiás adagot, másnap már nem. Olyan szintű szorongást okozott bizonyos szituációkban, hogy fénysebességgel akartam tőle megszabadulni.
A ginzeng és táraitól meg az jött, hogy nem tudok 4-5 óránál többet aludni, tehát már hajnalban fent vagyok, és élvezem a szorongásomat.
Ezért kellene valami szedáló, ami kiüt 9-10 órára.
Az escitaloprámos sztorim után, az elvonási tüntetkre intéztem xanaxot, esténként 2-4 0,5mg-ot szedtem de, de elfogyott.
Lehet annak az elvonási tüneteit is érzem most.
Hülyét kapok, tehát le kell szoknom a xanaxról, a szulpiridről, a dohányzásról, a piáról, na és persze a kratomról.
Az utolsó három a legnagyobb kihívás, főleg az utolsó.
Erre az állapotra kellene valami szer, ami visszahoz az életbe, és újra motiváltá tesz.
Nem tudom eldönteni, hogy a szorongástól vagyok motiválatlan, vagy a motiválatlanságtól vagyok szorongó.
Neki egy VALÓS megfélemlítés (sms-eket kapott) hatására alakult ki paranoiája. A végén már minden utcán közlekedő emberről, áruházi biztonsági őrről azt gondolta, h meg akarja ölni. A valódi fenyegetés megszűnt, elhagyta azt az országot. Ettől vagy az antipszichotikum hatásától a paranoiája is elmúlt. Ekkor vette észre, hogy érzelmileg teljesen közömbös. Nem tud sem jó, sem rossz érzéseket átélni és nagyon nagyon passzív volt. Az orvosok nem tudták eldönteni, hogy ez pszichotikus betegség negatív tünete vagy depresszió okozza.
Azt mondták neki, hogy az AP-közül az abilifynak, ziprasodonnak és az amitrexnek van jó hatása a pszichotikus betegeknél az érzelmi sivárságra. Egyik sem hatott neki. Seroquelt és Ripedont is próbálta. Antidepiket is kapott. 2 évig cserélgették a gyszereit és végül az Anafranil segített. Visszakapta az érzelmeit. Tudott örülni, szomorú lenni és a dühöt is át tudta élni. Újra nyitottá vált, szívesen volt társaságban (ahogy a betegsége előtt is). 2 évből kisebb megszakításokkal több mint 1 évet volt kh-ban és terápiás helyeken. A terápia sem segitett neki, pedig 7 hónapot volt Thalassában. Ő alapból extrovertált, kommunikatív személyiség és ezt adta vissza neki az Anafranil. Szoc. fóbos sosem volt, még a betegség alatt sem félt társaságban lenni. Én hiába vagyok extro (de igénylem, h egyedül is lehessen), társas helyzetekben szorongok. Nem mindig, csak új mhelyen, csopottzerápián ha nem ismerem még eléggé a tagokat, ismeretlen társaságban stb. Boltban, bankban, hivatali ügyintézésnél nem szorongok.
Sajnos nekem a pörgetős AP-k mind fokozzák a szorongást, kifeszül a testem, akatíziám lesz. Abilifytól ezek mellett légszomjam is volt. Ami nem pörgetős, az túlzottan szedál, álmosít és ezekkel már nem tudok dolgozni. Nem megy a kelés, buszon, villamoson, munkaidőben elalszok. Annyira ásítozok, hogy folyik a könnyem, arcom érzelemnélküliséget tükröz. Pantomimikám szegényes, mozgásom lassú és darabos lesz.
Szia!
Köszi, tehát akkor ez is szedáló.
Mostanában kezdek ráébredni, hogy az összes "pörgető" bogyónak számomra a napközbeni megfeszülés az eredménye.
Szinte szó szerint pánikrohamom lesz, ha 20 percnél tovább kell egy helyben lennem.
Ez mondjuk egy napi 2X50 perces buszozásnál elég hervasztó tud lenni. Már az út felénél olyan stressz lesz rajtam, hogy azonnal le akarok szállni.
1.5 hete nem szedem, egyelőre még nincsenek olyan "elvonási" tüneteim, mint az escitaloprámtól.
A barátnőd azóta meglelte a számára megfelelő bogyót?
Ha igen, akkor neki mi segített?
Szia!
Egy barátnőm szedte érzelmi ürességre, motiválatlanságra. Nem javult tőle a helyzet.
Én egyetlen szemet vettem be. Kellemes nyugtató, álmosító hatása volt. Jó nagyot aludtam tőle.
Van valaki aki szedett már Ziprazidont?
Ez az sulpirid amit szedek egy kész rémálom. kb. 1.5 hete inkább letettem, mert nem bírtam tovább.
Egyszerűen nyughatatlan, és szorongó lettem tőle.
Soha többet nem akarok csak dopaminra kihegyezett, erős gyogyikat szedni.
Bár a sulpirid egy fokkal jobb volt melékhatásilag, mint az aripiprazol.
Eddig az aripiprazol viselt meg a legjobban.
Azt az érzést soha többet nem akrom érezni.
6. án megyek a dokihoz, sztem ideiglenesen visszatérek az elontril + mirtazapin felhozatalhoz.
Chaten sem látom. Privi üziben el tudod küldeni újra?
Ja? akkor bocs, chat ben írtam, nem üzenetet.
Nemrég azt írtad, hogy napi 2x1 mg-t szedsz. Azóta változtattak?
Mikor veszed be ezt a 2 mg-t? A bevételt követő 6-8-10 órában erős nyugtató hatása kellene hogy legyen. Hangulatot nem javít.
2mg os rivot szedek 1 nap egyszer de nem érzem a hatását,valami ötlet?
Felelősségem, bocs az elírasert telefonon vagyok
Terápia nélkül nekem most nagyon jó, ugyanis én döntök arról, hogyan élek, mit csinálok, el van engedve a kezem.
Igaz, a feleségem is nagyobb, és tanulom a dolgokat vagyis, inkább tapasztalom. Hosszú még az út ez a felület is még mankó, de én sokkal érzéketlenebb vagyok most mint terápia alatt voltam, vagy hogy is mondjam.
5mg eszcitalopram és 6mg invega az összes gyógyszer, amit szedek, meg egy nagy rakás vitamin. De szerintem már az első nem is kell remélem elveszi a doki 2 hét múlva.
Ha hamarabb kaptam volna olyan orvost, aki nem gyógyszerez nyál folyasig, másképp alakul az életem... De így az évekig alvastol kB 5 évvel szoktak fiatalabbnak nézni nomeg kinyilik lassan a világ.
Elengedtem a visszatartó embereket és nekem így sokkal jobb, egyre nyitottabb és kivancsibb vagyok a világra...
Privit nem kaptam. 🙁
Ez nem sok. Miért akarjàk cserélni?
Szorongásos vagyok 0,5 ös felét szedem alváshoz, sajnos kevésnek bizonyul, ha már emelni kell az elalvás maitt akkor inkább másra állnék.
Engem egyébknt iszonyatosan megviselt Znation halála, még azt nyögöm, nehezen dolgozom fel. ( írtam neked privit...)
Medazepammal 0 tapasztalatom van. Rivotrilból mennyit szedsz?
At a baj, h ha az egyik nyugtatót égig emelik és nagy adag sem nem hat jól, utána lecserélhetik. Az lehet jobb. Aztán azt is égig emelik. Utàna mi következik?
Minden nyugtatónál kialakul a tolerancia.
Mire szeded?
A Madezapam a szorongáscsökkentés mellett elálmosít is? ráparázok az alvás témára, szeretnék végre elaludni.
Rivotrillnál ugye jobb? Olyan értelemben, talán kevésbbé káros, vagy ilyesmire gondolok.
Na, megvan az ideális adag. 750/15. Ennyit vettem be péntek este, ami volt már éjfél. Aludtam vele kb 18 órát. Akkor felkeltem, fenn voltam bő egy órát, ettem, fogat mostam, benyomtam megint 750/15-öt, visszafeküdtem, ma (vasárnap) meg du. 5-kor óracsörgésre ébredtem, mert hogy ugye színház. De én csak feküdni, aludni akarok, felhívtam a barátnőm, nincs-e, aki menne vele - van. Juhú! (Ha nem lett volna, elmegyek.) Most már 6 óra, ettem, még fogat mosok, s alvás tovább.
Ugye ilyenkor, mikor másnap meló, 50/1 az adagom, de nem szoktam du. 6-kor feküdni, gőzöm nincs, mennyit vegyek be. Tán 75/2.
Shínház fáj, lassan 20 éve, hogy egy évadba 40-50 ea., s ebből egy évben kb 2-t mondok le, hát most ez volt az egyik... Győzött a Keti/Rivo mámor. 🙁 De amúgy olyan jó csak ágyban lenni, aludni... Ha tehetném, nagyon sokáig lennék így. Csak nincs itthon se csoki, se rudi, ami naaagyon para (utálom ezt a szót), de csak túlélm. Én most fel nem kelek és ki nem mászom az utcára. Pont.
PS: tudom, tegnap este azt írtam, nem lett semmi a 750/15 kombóból, amit pénteken vettem be, csak 18 óra alvás, de így, hogy utána (szombaton) ébredés után bő egy órával beküldtem u.ezt az adagot, így azt modom, szuper volt így. Most meg mehet a 75/2, remélem, elég lesz, s rögtön elalszom, miközben nem is lesz túl sok, s reggel 7.00 órakor könnyedén kelek. Ha nem bírok eleludni, emelnem kell, de akkor meg hogy kelek fel? Szóval elég lesz és kész. Eldöntöttem 🙂
A terapom meg ki fog nyírni, ha elmesélem neki ezt a 2x 750/15-öt. Érzem, azt mondja, ha ezt nem hagyom abba (a kiütést), kidob. Ismerem már ennyire. 🙁
Szia Kiscsillag!
Nekem egyik terapeutámnál se volt soha se relaxáció, se rajzolás, se imagináció, se semmi. 2 fotel, egyikben a terap, másikban én, s akkor mondjam, ami az eszembe jut.
Nekem meg szorongásom nem volt, se fóbia, se pánik. "Csak" az ürességérzet, fáradtság, magány, gyermeki kötődési és kapcsolati vágyak.
Nem lett semmi a 750/15 kombóból, hiába a hétköznapi adag titenötszöröse. Aludtam durván 18 órát. Ez még csak nem is extrém sok. Most megreggeliztem 🙂 , aztán lehet, veszek be megint gyógyszert, s alszom tovább. Minek legyek fenn? Max. csokiért kéne leugrani, de ha nem, akkor legalább nem hízik a seggem. 😉
Hasonlóan vagyok a terápiával. Nagy eredményeket nem tudok felmutatni, de azt nem tudhatom, hogy anélkül hogy érezném magam. A szorongásszintem évről évre csökken, nem tudom, hogy ez spontán v terápia hatására enyhül ill a nemrég kezdett relaxációnak és a meditációnak egyértelmű hatása van.
Ürességgel, örömkèptelenséggel kapcsolatban nem tudok okosat mondani, sosem éreztem ilyet. Ha nagyon rosszul vagyok, akkor a negatív érzések uralkodnak. Jobb állapotban az örömteli dolgok/események nekem adnak pozitív érzést, a rosszakra rossz érzéssel reagálok.
Na, csak hogy miután szétoffoltam a topicot, visszatereljem a valódi tartalmára: a ma esti tét - 750/15. Ketilept/Rivotril. Nem, nem fogok tőle meghalni, sem kómába esni, de kíváncsi vagyok, mennyire üt ki, mennyit fogok aludni. Remélem, jó sokat. Szép estét mindenkinek!
Fene se tudja. Nem tudnék semmi konkrét eredményt megnevezni, inkább talán az a kérdés, mi lenne, ha nem lenne? Milyen életem lenne akkor? Tudnék-e jól, stabilan egy helyen dolgozni már 7 éve? Milyenek lennének az emberi kapcsolataim? Lennének-e? Nem lenne-e vmi durva pszichoszomatikus betegségem? Élnék-e még egyáltalán? Milyen lenne egy szem.zavaros terápia nélkül? Lenne-e egyáltalán? Ha igen, hogyan? Szerintem a mostaninál ezerszer rosszabbul.
Nekem a dráma volt, ami szétkapott, ott volt rengeteg tanulás, felismerés, "megvilágosodás", de ez rosszul sült el, mert pl. dráma alatt kezdtem el vágni, elég eldurvult a dolog, totál megkattantam, szétestem, így utólag visszanézve ijesztő lehettem. Én dráma alatt jöttem rá csomó mindenre, nagyon-nagyon mélyre ment. Annyira, hogy a vezetők elkezdtek aggódni, s ők mondták, menjek mellette egyénibe is, holott az önismereti csoportnál (abba jártam - 2×250 óra) ilyen nincs. Vagy a csoport vagy egyéni, a kettő kizárja egymást, de annyira aggódtak, hogy a dráma nem tart meg és túl szarul vagyok, hogy ők vetették fel, legyen mellette egyéni is. Kellett hozzá fél év, mire ráálltam, kellett egy olyan történés az életemben (egy nagyon csúnya, így utólag látva egy igazi borderes összeveszés a legjobb barátnőmmel), ami elhozta, hogy én is beláttam, nem megy, kell az egyéni - AZONNAL. Így az utolsó 70 órát, 2011 májusától 2012 januárjáig már úgy csináltam, hogy az egyik vezetőnél elkezdtem az egyénit (ő lett az első terapeutám, akinél ugye 2 évig voltam egyéniben).
Az egyéniben nagy felismerések már nem voltak, azt hiszem, csak egyszerűen kellett, kell vmi, ami megtart. Tudom, hogy beteg vagyok, hogy bár kívülről sok szempontból mintaszerű, nem élek minőségi életet, s hogy ez varázsütésre nem fog megváltozni, vmi kell, s ez a vmi nekem a terápia. Az egyéni terápia.
A dráma nagyon megmozgatott, de túlságosan szétszedett, ott jött ki a szem.zavar (nyilván addig is volt, csak szépen meglapult), arra meg nem volt már elég, önmagában legalábbis nem. Nyilván egy terápiás csoport más lett volna, de nekem mind a két 250 órás csoportom önismereti volt (havi 1x10 óra, mindkét csoport u.annál a 2 vezetőnél). Összesen 500 óra - ennyi azt hiszem bőven elég volt.
Na, ez volt a dráma, összességében nagyon nagy mázlim volt, mert ha nem 2 olyan nagyon tapasztalt vezetőm van, mint amilyen (rengeteget köszönhetek nekik) nagy bajba kerülhettem volna, meg hát ahogy írtam, 500 óra elég is volt, verbális csoport nem vonz, műv.terápia sem, a táncot kipróbáltam, 4 helyen mondtak nemet, mire az 5. csoport végre igent mondott, de az egy lightos, "Nők között" 50 órás önismereti csoport volt (ekkor már a 2. terapeutámnál voltam egyéniben, nem örült neki, de megengedte, hogy járjak), zéró hatással... Néha eljátszom a gondolattal, hogy kéne még drámáznom, visszamennem a trauma helyszínére, de a terapeutám nem engedi. Ill. mehetek, csak akkor hozzá nem.
Szóval csoportok kilőve, pszichiátria, gyógyszerezés soha fel se merült, se bennem, se a terapautáimnál, nem is szeretném, így hát marad az egyéni, nincs más opció.
Hogy az egyéniben miért az analitikus irány, miért nem integratív vagy kognitív, hogy csak a 2 legnagyobbat említsem - így alakult. Mikor drámán szorgalmazták az egyénit, akkor nekem egyértelmű volt, hogy a vezetőmnél szeretném, ő pedig analitikusan orientált terapeuta, akit pedig ő ajánlott, mikor az egyénit abbahagyta, szintén. Ill. ő pszichoanalitikus is. Azon is elgondolkodom néha, ez a legjobb módszer-e nekem, de azt remélem, ha nem lenne nekem jó, van annyira jó szakember és tisztességes a terapeutám, hogy szólna, ez nem oké, s ajánlana mást.
Vhogy azt érzem, a terápia az életem legfontosabb része, iszonyat szeretném, ha tudnék heti 2x járni, ha elmarad egy alkalom, nagyon nehezen viselem, kb mintha az lenne a minden. Pedig olyan nagy eredményeket nem tudok mondani, talán tényleg vmi olyasmi, hogy az tart életben. Ez meg akkor mégiscsak egész nagy eredmény... Nem tudom. Csak járok, mert azt érzem, járnom kell.
A terápiával milyen haladást sikerült elérni? Miben segített?
Annyira Bp., hogy itt születtem és világéletemben itt. Nem tudnám soha-soha máshol elképzelni az életem. Nekem ez vhogy az identitásom nagyon erős része.
Nem a kifogásokat keresem, de csináljak bármit, nem tölt fel, utána u.az a maró üresség. Jobb esetben csak halálos fáradtság. Okt-ben volt 8 színház, Trafóba sokszor megyek kortárs táncra, van 1-1 mozi, néha 1-1 beszélgetés, munka, magántanítvány... Semmi...
Olvasás ritkán - nincs agyam, vettem 10 alkalmas fitness bérletet, lejártam, többet nem, elmentem 50 órás "nők között" tánccsoportra, ott voltam mind a 10 alkalmon, semmi, voltam a Hősök Tere Project mindhárom modulján, semmi, pár éve még egy nyári angoltanfolyamra is befizettem, nem tudom, hány alkalmas volt, de tán ha 4x-5x mentem el rá, semmi... Próbálkozom én, de mindig csak az üresség és fáradtság. Még a jóga, amit ki szeretnék próbálni, aztán nekem a próbálkozásokból elég. A színház, a Trafó, az 1-1 mozi, 1-1 beszélgetés mindig lesz, úgy néz ki, nekem - egyelőre legalábbis - ebből kell főznöm.
Ami a pszicho rész... Volt 500 óra p.dráma, az elég meghatározó lett az életemben, kiképző szupervizor terapeutáknál, aztán meg 7,5 éve egyéni. 2 év egy áter terapeutánál, drámán ő volt az egyik vezetőm, ő nagyon közel került hozzám, de 2 év után az egyénit abbahagyta. Analitikusan orientált, a drámában csúcsragadozó, de szerintem egyéniben is nagyon jó volt, nagyon jó szakember, s ami fontosabb, NAGYON JÓ EMBER. Utána jött a mostani, nála már 5,5 éve, ő szintén áter terapeuta, de ő csak egyénizik, s ő ebben csúcsragadozó, az egyik legnagyobb borderline szakértőnek kikiáltott ember, szintén analitikusan orientált, sőt, ő klasszik analízist is csinál. Mindketten férfiak. A másodikhoz emberileg még mindig nem kerültem fele olyan közel se, mint az elsőhöz, de olyan talán soha többet nem lesz. 🙁
(Az elsőhöz heti 2x jártam, azt mondta, az egy nem elég. Magától mondott félárat, tudta, heti 2-t teljes áron nem tudnék bevállalni. Nem én mondtam, tudta, s gondolkodás nélkül félárat mondott, s hogy nekem heti 2x kell mennem. Mondtam neki, ez nem lesz számára jó biznisz, de azt felelte, én sokkal fontosabb vagyok, mint hogy jó bizniszt csináljon. A mostaninál heti 1x vagyok. Mikor az első alkalommal mondtam neki, hogy az előzőnél 2x voltam, akkor kérdezte, a pénz miatt szeretnék nála heti 1x? Mondtam, igen. Ennyi. Hozzá természetesen teljes áron. 12.000/45 perc.)
Gyógyszerhez újat nem nagyon tudok hozzátenni, le kéne tenni a Rivót is, Ketit is. Felnőni... Jó lenne nem üresnek, nem fáradtnak, nem depresszívnek lenni...
köszi az írásod, nagymértékben finomítja a rólad alkotott képet.
"a munka nemesít" hát igen. ha kedveled is, fél siker. én többszörösen a szakmámban dolgoztam mégis folyton elégedetlen voltam. persze workaholic időszakom is volt, de nem tett jót
gondolom a terapeutáid mókusok? mert ők tudnak olyan szépeket mondani, szépen bólogatunk aztán ugyanolyan hulladék az egész, mint amikor beléptünk hozzá, csak rövidebbek lettünk egy 10ezressel.
gyógyszerek: az orvosok se tudják a hatásmechanizmust, bedobnak egy nevet, bejön vagy sem. én az SNRI olwexya-ra esküszöm, mert a gondolati hullámzásaimat megszűntette.
szerintem élményeket kell gyűjteni. színházat írtad, tehát vmi nagyobb településen laksz. az jó. opera? mozi? alterszórakozóhely? múzeum? nagy képernyős TV, HD filmek angol nyelven angol felirattal, hogy jobban tanuld a nyelvet, zene: klasszikus-tól a noise-ig
én amikor BP-n laktam, s kitűnően kerestem, jártam privát mókushoz és pszichodrámára, testi dolgaimra csontkovácshoz, akupunktúrára, thai masszázsra, japán masszázsra, gyógyfürdőkbe. szóval ezek nem megvetendő vagy kerülendő dolgok.
Engem a munka tart össze. Ha az nem lenne az életemben, akkor tényleg mintha semmi, ráadásul olyan munkám van, amit nem utálok, azt csinálom, amit az egyetemen végeztem (persze folyton morgok vmiért, de összességében olyasmit csinálok, ami nem áll távol tőlem) és kell a pénz is. Nem tudom, mi lenne, ha nem lenne kerestem. Akkor pl. terápiára se tudnék járni.
Egyik terapeutámról sem mondható el (egy volt 2 évig, ő abbahagyta az egyénit - már csak csoportot vezet és egy területileg illetékes pszichiátriai rendelőt/gondozót visz -, azóta van a 2., lassan 5,5 éve), hogy nagy gyógyszerpártiak. Nyilván, akiknek kell, azoknak felírják, amire szükségük van, de elsősorban terapeuták, akik történetesen pszichiáterek is, s azt hiszem, ahol csak lehet, próbálnak terápiával segíteni, s csak akkor vezetnek gyógyszeres kezelést, amikor az mindenképp kell.
Azt hiszem, mindkettőjüknél az volt, hogy a depressziós tüneteim a szem.zavarom részének tekintették, s nem gondolták (ill. nyilván a jelenlegi még jelen idő), hogy ez külön kezelendő, s nem merült fel az antidepresszáns kérdése.
Én sem nagyon szeretnék erre az útra lépni, esetleg egy végeláthatatlan és véget nem érő kísérletezgetésbe kezdeni, mellékhatásokkal küzdeni, hullámzani, még1 gyógyszerre rászokni... Egyetlen egyszer, még 8 éve, mikor nem jártam egyéni terápiára, kértem gyógyszert, kaptam Wellbutrint, hogy legyen energiám, pörgessen egy kicsit, s ne legyen hízlaló, de SEMMI hatása nem volt. Szépen végigszedtem a hónapot, aztán azóta sem merült fel, hogy bárki bármilyen antidepresszánst felírna nekem, hogy az nekem kéne... Egyik terapeutámnak sem volt soha ilyen javaslata, ötlete, kérdése... Ahogy írtam, azt hiszem, egyiknél sem szerepeltem úgy, mint súlyos depressziós, s ami depresszió van, azt a szem.zavar részének tekintették, azt meg nem gyógyszerrel, hanem terápiával akarták kezelni. (A jelenlegi továbbra is jelen idő.)
Én szeretem az őszt, a telet, ha kint vihar van (ha én bent a meleg szobában), nem tesz depresszívvé a sötét, a rossz idő, sőt, a nyár, a meleg és a napfény az, amit utálok. Én inkább ezektől vagyok rosszul. Max. 25 fok, annál több ne legyen, s szűrt napfény bárányfelhőkkel :), a tűző napot nem bírom.
Sokat dolgoztunk és dolgozunk a mostani terapeutámmal azon, hogy mitől vagyok állandóan fáradt, mi az a belső dolog, volt már kismillió zseniális ötletem, de mégis maradt minden a régiben, szóval még keresünk kutatunk.
Az már megvan, hogy a belső űr az, amivel nem tudok megküzdeni. Az is, hogy ez a belső űr soha, de soha nem fog megszűnni, ezzel nekem együtt kell élnem, ezt meg kell tanulnom kezelnem, elviselnem. Ezen űr helyén egy stabil, kiskorban fel/kiépített anya-gyerek kapcsolatnak vagy anyaképnek kellene lennie, de az nincs, s felnőtt korban már nem lehet "odatenni" azt, amit kisgyerekként nem kaptam meg. Ez az űr örökké lesz, arról a vágyamról, hogy ezt megszüntessem, le kell mondanom. Helyette más vágyakat kell keresnem. Le kell mondanom a kielégítetlen kisgyerek vágyairól, s helyette más, felnőtt vágyakat és örömforrásokat keresnem.
Kérdeztem a terapeutám, hogy ezt mégis hogyan, azt mondta, hogy a gyásszal. Hogy el kell gyászolnom azt, amit kiskoromban nem kaptam meg, azokat a vágyakat, azt a kapcsolati igényt, azt a hiányt. De hogy ezt hogy csináljam, hogyan kezdjek neki... Gőzöm nincs. Az nagyon okosan megvan, hogy mi a feladat, de a kivitelezés az a nullán évek óta.
Szóval meg kéne kezdenem a gyászfolyamatot, végig kéne mennem szépen annak minden stációján, bármilyen fájdalmas is, s közben elfogadni az űrt, amivel együtt kell élni, a gyászolással egyidőben megtanulni kezelni, megküzdeni, együttélni az ürességgel, azokkal a lelki tartalmakkal, amiket nekem dobott a sors, és elfogadni, hogy ez az űr nem fog megszűnni, s így szépen felnőtté válni. Felnőtt vágyakkal, felnőtt kapcsolati igényekkel, felnőtt élettel.
De ez csak leírva ilyen szép, kerek és kristálytiszta, a valóságban zérón vagyok, el sem kezdtem még a gyászfolyamatot, a kapcsolatokban gyermeki vágyaim vannak, az ürességet nem bírom elviselni... Holnap is szombat, program nincs, tudom, hogy kiütöm magam ma. 🙁 Vasárnap van színház, de addig vhogy túl kell élni, az meg ugye, mint oly sokszor írtam, nehéz, ha nem tölti ki a napot a munka. Munkával is nehéz, de anélkül méginkább. Miközben egyáltalán nem vagyok munkamániás vagy ilyesmi.
Ez a bajom a terápiával, hogy ilyen szépen és okosan lehet látni a problémát, ki is lehet mondani, meg is lehet fogalmazni, ésszel fel is lehet fogni, aztán mire megyek vele? A fene nay tudással meg okossággal? Semmire... S nem látom, mitől lesz ez majd más, de a terápia az egyetlen, amibe mégis kapaszkodni tudok, ha az nem lenne, tényleg megölhetném magam.
Amúgy a 2 terapeutámban a nem gyógyszerezős "fajták" párhuzam mellett közös még az is, hogy a címkézésről is ez mondható el. Magától egyik sem mondott diagnózist, egyáltalán nem címkéztek, nem aggattak rám diagnózisokat. Kérdezgetve tudom, hogy igen, van személyiségzavarom, s leginkább borderline, nárcisztikus vonásokkal, de soha egyik sem mondott volna szerintem magától semmilyen diagnózist, csak elmentem hozzájuk, elkezdtük a terápiát, s én voltam az, aki végül kérdezett, s így tudom, amit tudok. Mindketten mindig az embert nézik, azt hiszem a diagnózist mindketten ezredrangúnak tartják a emberhez képest. Nyilván magukban körvonalazódik vmiféle diagnózis, hisz szakemberek, de nem ez érdekli őket, hanem az ember. Sokan jónak találják ezt, nekem viszont kellett, hogy azért mondjanak vmit. Hát kb így...
2 napja szedem a rivotrilt nagyobb dózisban reggel 1mg este 1mg és iszonyatosan álmosnak érzem magam tőle és rosszkedvünek,viszont nyugodtab vagyok tőle,a szorongásomat nem igazán oldja.Ezek elmúlnak majd?
szia
a biciklizés azért jó mert a mozgás endorfint termel + kint vagy + jó tájakat nézel, stb.
én is mindíg halálosan fáradt voltam egész életemben. Úgy kúsztam-másztam fogamat összeszorítva a több diploma, több okj, karrier, család, stb. érdekében. 2014-ben eltörtem testileg-lelkileg. Utólag visszagondolva kb. 4 évet pszichózisban dolgoztam középvezető beosztásban. Szerencsémre leszázalákoltak. Azóta megnyugodtam. Nem kell hajtani.
Szóval ez a fáradtság a depi tünete is lehet. Ha skizo vagy skizoaff tüneteid vannak betársulhat mellé depi. És ez most télen fokozott. Én pl. ez év áprilisától-októberéig jobban éreztem magam, mert sütött a nap, meleg volt, stb. Most ez a hideg, sötétség, stb kikészít.
Szóval nem merült fel vmi antidepr. szedése? nekem pl az SNRI Olwexya vált be maximális dózisban + Mirtazapin + risperdal + rivotril. Napi rivo adagom papíron 4mg, gyakorlatilag 2.5mg.
Sajnos én is elvesztettem az örörmre való képességemet az évek alatt szépen csendesen. Minden fénytlelen, üres, sivár. A társaságot kerülöm,a családommal is egyre kevesebbet vagyok, mert nincs mit mondanom. Ha valami mégis van valami akkor a gondolatok és a szavak nem kerülnek egymással szinkronba és nagyon nehezen fejezem ki magam. Totál lefáraszt a sok beszéd.( az is amit nekem mondanak, vagy mellettem beszélnek). Az áterem azt mondta, hogy a kevert személyiségzavar miatt van ez.