névtelen üzenője
M,
a haluk miatt. azééé
amúgy értelek.
Nem, nem érzem azt hogy felfelé vezetne az út.
Tegnap az élettársam meglátta a véres ágyneműmet.
Legalább nem papolt.
Ennek is örülni kéne, de nem tudok.
Eddig nekem volt a legnagyobb pofám, amikor valaki abba akarta hagyni a gyogyikat, hogy ne tegye.
De most én is azt gondolom, hogy nem veszem be többet.
Minek, ha így is sz*rul vagyok?
Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok. M., a jó hír, hogy a gödör aljáról felfelé vezet az út. Napról napra erőt kellett vennem magamon, hogy bemenjek dolgozni, úgyhogy jól jött a hétvége. Igyekszem kitartani, amíg vége nem lesz ennek az állapotnak, de legalább már tudom, egyszer vége lesz. Fáradt vagyok. Ma elmegyek fodrászhoz, talán dob vmit a hangulatomon
én is gondolok rád! és drukkolok neked!!! tarts ki!
Szia Névtelen!
Tudom, hogy ez nem vigasztal, de én is a gödör alján ücsörgök.
Gondolok rád.
Névtelen: Gondolom mien lehet ...
Mindenesetre ha másra nem is arra gondolj hogy nem éri meg.
Mostanában mertem azt hinni én is hogy jobb lesz már egy kicsit ,és ilyenkor mégnehezebben viselem el a pofáraeséseket ,de muszály.
Nyugi mikor már vékképp ott tartasz hogy bekattansz ott lesz a kicsi mankó ,és ezért csak elesel majd mindig ,de (a mankót szorítani fogod és nem azért mert félsz ,hanem a refleksz hogy kapaszkodsz)mivel a mankód ott van felis tudod vakarni magadat a földről.
Most megint nekem is itt a hullám és olyanokra képes lennék hogy leírhatatlan,de ha megcsinálom egyedül csak nekem lessz jó...én viszont magamnak nem akarok jót!!!!!!!!!!!!!!!!ÉS EZÉRT NEM TESZEM MEG!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem mondom azt hogy hesegesd a gondolatokat hogy ezt tenném azt tenném ,mert faszság! Gondolj csak rá ,de ne tegyél semmit.
Ez az igazi ölés nem az mikor megis teszed ,ez sokkal nagyobb ölés!!!!!!!
Egy éve csinálom.Ennél nagyobb halál nincs!!
Egyik ismerősöm múltkor valami számoljuk ki szarral szórakozott velem.Tudod mi lett az eredmény??
-Az hogy nem tudok szeretni-és nem azért mert nincs szívem ,hanem azért mert nem engedem meg magamnak ezt az élőknek luxust!A szeretet öl a leges leg jobban!Szerettem én annak idején...de rákényszerítettek arra hogy a falakat felhúzzam magam köré,és csak annyit tudjak mondani még annak is akit KEDVELEK hogy VÉRZIK A NEMLÉTEZŐ SZÍVEM-ez az én védő mondatom ,de komolyan is gondolom.
Viszont tudok imádni!!!!!Viszont őket imádom!!!!!Ők az én testvéreim és az unokahugom!SENKI MÁS!!!!!
Néha még hiányzik hogy szeretni tudjak ,de eszembe jutnak a dolgok és már hányingert kapok az egésztől!
Én vagyok a bohóc.Az élet bohóca!Az egyik szemem sír a násik nevet!
És mindig rajtam az állarc!Csak akkor veszem le mikor a szobácskámba bemegyek,de a bohóc tulajdonságok maradnak.
Volt régebben egy versike szerüség...sokat használtam!
A BOHÓC:
Üres a sátor a církusz bezárt ,
a porond közepén egy bohóc megállt.
Most nem nevet nem bohóckodik,
kifestett arcán egy könnycsepp folyik!
Rájött hogy nincs élete,bohócsága elbánt vele.
Félre húzta a sátorlapot,kilépett a porondra,
s egy pillanatra felbukkant az igazi arca.
Tén játékszer vagyok egy kis üres szobában,
egyedül maradva fekete homályban.
Kinőttek belőlem?Rámuntak,eldobtak.
Szívemet kitépték,szárnyaim elkoptak.
Elhagyott bohócként kukába kerültem,
öszetört tárgyakkal szemétbe merültem.
Vár rám pusztító kén köves kemence
könnycseppek csillognak szomorkás szemembe.
Égek a szeméttel ,s a régmúltról álmodok,
fekete füstként a kéményen távozok.
Fekete koromként szállnak el álmaim,
szél viszi messzire elhamvatt vágyaim.
Elpusztúlt kiégett az én életem,
elhagyott játékszer az én végzetem.
Elhagyott játékszer kit sosem szerettek,
akit a szemétnek aljába temettek.
Aki csak füstté lett a szélnek szárnyain,
Pusztító üresség győzött álmain.
Mi maradt belőlem?Hamu és emlék,
Álmaim helyébe új álom nem lép.
Buta kis bohócként álmait kereste,
rájött hogy igazán senki se szerette.
Sziasztok...kezdek kikopni mindenhonnan. Nagyon rosszul vagyok, drukkoljatok értem. Köszönöm
Dunakeszi 2010 06.04
Én :'(
Sziasztok, túl vagyok a mai napon. nagyon nehezen szántam rá magam, hogy dolgozni menjek, de megérte. Fáradt vagyok és visszajött a depim.
Nem bírom, nem bírom, nem bírom, valami annyira fáj
Kripta
Nyugodt kripta lesz a sírom,
félelem már nem talál,
nyugodt szívvel megyek most el,
hisz a halál rám is vár.
Erős most a holdnak fénye,
világít a fák mögül,
kong a harang, sírnak a fák,
olyan jó most egyedül.
Kínomban már könnyezem is,
könny folyik az arcomon,
testemetmár szétfeszíti
a sok bosszú, s fájdalom.
Fájdalmamat ordítanám,
ott a szó az ajkamon,
de túl sok fénykép engem figyel
temetői sírokon
.
Itt az időm, fogy a vérem
egy utolsót lélegzek,
farkasoké lesz a testem,
s többé fel sem ébredek.
Testem hideg, ajkam lila,
szemem üveggé változott,
Sötét felhők, vad virágok,
temető csend óvjatok.
Nélkületek rosszakarók
oly boldogan elleszek,
nyugodt kripta lesz a sírom,
s többé fel nem ébredek.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Kiütném magam, vagy szétnyiszálnám az ereimet, beleugranék a Dunába vagy felakasztanám magam, vonat is jó, megszünni örökre, különös érzés valami békés vadság vett rajtam erőt
Patti Smiths-t hallgatok és hagyom hogy fájjon
Halál, rosszul vagyok, egyedül, fáj, meg akarok halni, aludni, sok gyógyszert bevenni, anya, miért nem segítettél, hagyom hogy fájjon, hogy jöjjenek a szavak, téboly vágás, égetés, őrület, vidámság, dühöngés, minek élni, az élet egy nagy szar, kín, készülődés a halálra, semmi sem állandó, nincs biztonság, bántanak, fáj, vérzik, apa, vajon látsz engem? Elengedted a kezemet, szerettél, nem értelek, eltűntél, messze vagy, szükségem van rád, segíts
Azzal, hogy emészted önmagadat, a történteken mit sem változtat. Joga van haragudnia rád, ahogyan neked is jogod van ehhez és ennyi. Munkahelyi viták mindig is voltak és lesznek, amíg a világ a világ, csak mi érzékenyebben reagálunk le történéseket.
Azt sem tartom üdvözítő megoldásnak, ha mindent eltűrsz, csak azért, békesség legyen. Most legalább a kollegád is felfogta, nem lehet mindent csak úgy a fejedhez vagdosnia. Neki is pontosan és helyesen kezelnie kell tudni minden ilyen helyzetet, s nem arra várnia, majd te lépsz helyette is minden kritikus helyzetben. Én így látom, az általad leírtak alapján.
Igen, azt mondta, hogy az x lakó őt összeverte, én meg csak hagytam, azt mondtam, hogy hazudik, mert nem is bántotta, így utólag vissza pörgetve, lehet, rácsapott párat, de össze nem verte az tuti. Most lelkifurim van
Csak határozottabban képviselted önmagadat, mint ahogyan ezt megszokták tőled. Majd valamikor szerintem még lesz rá alkalmatok, ezt higgadtabban átbeszéljétek, nyugodt körülmények között.
Én azért utálom a tükröt, mert pontosan az néz vissza rám, aki vagyok
Igen, nagyon remélem. bár benne is sok a tüske meg bennem is... Nehéz megélni azt hogy haragudnak rám. Meg hogy én is haragszom. Az a baj, hogy robbantam. Persze nem biztos hogy baj. Lehet, ennek így kellett lennie
Tükörbe én amúgy is útálok nézni ,mert nem azt látom aki vagyok...
Én is öszezörrentem a melóhelyen egy cajjal ,mert az ő dolgát is én csináltam és még neki állt feljebb.(most suli mellett meódiákozok).
Nekem nem nyivákolásnak tűnik, pár hét múlva már a kollegád se fog ezzel foglalkozni.
Hú, túl vagyok a hét első napján. Nagyon fáj a fejem és nagyon vacakul érzem magam. Igazából nem tudok tükörbe nézni...pedig csak a véleményemet mondtam el. Na, mindegy, kár ezen nyivákolni.
Sehol senki? Miért ilyen kihalt a fórum?
Köszi
Épp olvastam Angol beteg történetét...
talán a konfliktus miatt is...
a festé jó 😉 küldök hozzávalókat:
Sajnálom a nehéz érzéseket. Nekem a hétvége pocsék...Aztán holnap nem tudom mi vár bent a munkahelyemen. Persze, simán elmehetnék betegállományba, de azzal csak magamat készíteném ki. Remélem jól sikerül majd a megbeszélés a főnököddel. Azon gondolkodtam, mit fogunk csinálni bent a csoportommal. Azt hiszem, festeni fogunk. Annyira de annyira le vagyok szívva
talán csak egy másik házba ugyanott. a helyébe meg jön majd más... az a legjobb neki, ha marad azon a helyen (az egy jó hely)... persze, jobb lett volna talán ahol most van. de ez meg fog szünni bizonyos körülmények miatt. már a számára.
az élet már csak ilyen. emberek jönnek mennek, ahogy MK mondta nekem egyszer. és magukkal visznek belőlünk egy darabkát... azt hiszem hiányozni fog (hiányzik) nagyon.
énmeg egyre jobban szeretném a tevékenységemet másképpen kifejteni. kedden van megbeszélés (ha van...) a főnökkel.
nem tudom hol tartok... nem tudom mennyit érek...
arra rájöttem már, hogy az egyetemen azért nem tudom behatárolni magam, mert nincs tudomásunk egymás teljesítményéről még százalékos megoszlásban sem. mert nincs visszajelzés sem... 3 év után rájöttem, miért vagyok ennyire bizonytalan. az ember csak valamihez képest tudja magát besorolni... itt meg... nincs viszonyítási alap. persze, a legjobb, ha olyannak fogadom el magam, mindenki mástól függetlenül, amilyen vagyok.
még meg kell írni ma azt a dolgozatot (2-2,5 oldal). de most épp kipurcantam... a tanulásban. kell egy kicsit lazítani. nem tudom lefeküdjek-e, vagy mit csináljak... reggel indulunk. HUH... az utolsó...
közben valaki nagyon hiányzik... 🙁
persze, csak úgy képletesen. szó sincs arról, hogy nélküle ne menne. csak a hangja... a látványa... a szeme... a mosolya (baszus, mindjárt sírok :-/ olyan jó lenne felhívni... )
mikor vagyunk felnőttek? ha nem viselkedünk annak megfelelően, amit szeretnénk... és kibírjuk... és kereteket tartunk???? akkor a fene se akar felnőtt lenni épp most :""""""""""""(((((((((
amott senki sem szól hozzám... vega is hallgat (lehet nincs jól). persze... nem vagyok egyedül. csak fáradt a tanulástól... meg ilyenek. talán annyira megijedve sem vagyok...
ha nagyon kifáradok elöntenek az érzések. nem akarom. nem akarom megengedni magamnak, a fájdalmat... a hiányt...
...
nem lehet felhívni... :-/
Zsu, hová kerül?
A szeretet kötelez és szavak nélkül is beszél. A munkahelyemen csupa olyan ember van, akik érzik, ki milyen ember. Közöttük valahogy én vagyok én. érzésekről beszélünk szavak nélkül. Azt hiszem erről szól a gyógypedagógia. És hogy ki gyógyít kit...
a tekintetbe kapaszkodás... 🙁
az, akivel szerettem együtt lenni a melóhelyen elkerül onnan. lehet, mire visszamegyek dolgozni, addigra nem is lesz ott. én akartam erről beszélni... de... amikor legutóbb ott voltam (te jó ég! mikor is???) nem tudott szóba kerülni.
nem felejtem el a leányzó tekintetét soha, ahogyan rám néz. szavak nélkül... (mert nem beszél...) sokkal sokkal közelebb voltunk egymáshoz, mint általában az emberek. ha eszembe jut... a szívem szakad meg. ... nem szabad megszeretni senkit 
Azt hiszem, ez a vita pénteken mélyen megrendített. A vita hevében olyanokat mondtam amiket nem akartam és részben volt csak igazam. Nem tudok korrigálni. Ahhoz túl mélyen sértettük meg egymást. Ja, és nem is akarok. Jó nekem így, egy önálló csoporttal. Csak bánt a dolog. Így is túlragozom.
Terapon volt az öngyilkosságról is szó. arról, hogyha nem beszélek róla, akkor vajon nincs is...de sajna van. Mármint késztetés. Ugyanakkor napról napra görcsössen kapaszkodok bármibe, ami csak egy kicsit is jó. A meleg kakaóscsigába reggel, a kisfiam ölelésébe, a sérültek tekintetébe akikkel foglalkozom. Igazán nem szeretnék meghalni, csak azt hogy jobb legyen az életem. Hogy boldog legyek és elégedett. Az elégedettséget élem meg a legritkábban. Fura...pedig lenne miért elégedettnek lenni.
Vegyél be rhinatiol goldot...lehet, rosszul írtam le, de az megfázás esetén csodákra képes.
🙁
meg jön egy erőús hidegfront is...
én meg még mindig szétköhögöm az agyam. holnap még egy vizsga... az utcsó...
hát... leszoktam az emiatt való nyafiról.
mondanám, hogy veszekedések, konfliktusok mindig vannak, hogy az is rendben van, ha épp kiabálunk. de értem, hogy ez rossz érzés. nekem is bűntudatom, meg hasonlók szoktak lenni ilyen esetben.
(megrántottam reggel a derekam... fááááj)
Pocsékul aludtam....még mindig a pénteki veszekedés nyomaszt
Hát, fárasztó
Nem baj, vége lesz. Tele vagyok feszkóval, még a gyogyóim sem tudják elnyomni.
Neked?
Szia Névtelen! Milyen napod van?
EGYÜTTÉRZEK VELED!!!
Nagyon nehezen viseltem a tegnapit. Csalódtam a munkatársamban és csalódtam magamban is. Ráadásul a terapom is leszúrt, bevallom joggal. Úgy próbálom ugyanis eltüntetni a rossz, vagy nehéz dolgokat, hogy úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Persze ennek nagy hátránya, hogy van amikor akaratom ellenére elhatalmasodik rajtam. Mármint a rossz. Szóval nem jó stratégia az emberek szemébe mosolyogni, miközben belül csak fáj. Az érdekes, hogyha elnyomom, nem mindig érzem, viszont sokkal erősebben. ez van. Tudom, kicsit zagyva amit írtam, de...
A mai borzasztó. Sokat sírtam. Összevesztem egy kollégámmal, mind a ketten üvöltöztünk, aztán bőgtünk. Fáradt vagyok. Halálosan fáradt. Beveszem az esti mixet, aztán agyő
Szia, milyen volt ma a napod?
Sziasztok...
Pocsék a kedvem
Fáradt vagyok és nyűgös és olyan jó lenne valakivel beszélgetni...
Hát azt el is hiszem, nekem is csak aludni van kedvem.
Hát én is vagyogatok. Végre végeztem a melóval, állok neki takarítani. Nincs kedvem semmihez
Szia!
Megvagyok, csak állandóan alszok.
Remélem, te is jól vagy.
Szia M., hogy vagy?
Köszönöm. Ma is dolgoznom kell, de nem bánom. addig sem magamra figyelek. Olyan könnyen bespirálozódom. Megint szedem a zyprexát. Nehéz volt nélküle. Sajnos jó gyógyszer. Hat.
köszönöm.
én meg általában neked.
Drukkolok a vizsgáidhoz. Most keltem fel, nagyot aludtam, jólesett és nem is vagyok olyan zaklatott min toltam.
most nem lenne célszerű mindig aludnom...
Hát én ennyi ketitől folyton alszok, memórishabos matrac nélkül is 🙂
most én se akarok érezni... aztán este kiskoktél. nem gondoltam, hogy ennyire nyamvadt leszek ma. csak alig aludtam, folyton forgolódtam, felébredtem, nem találtam a helyem.
(viszont ma megjött a memóriahabos matracom... uh. lehet, jobban fogok aludni ma. remélem)