Pánikbetegség és pszichoszomatikus tünetek
Ezzel nem nagyon értek egyet, mivel nekem 3 éve pajzsmirigy vérvételnél nagyon magad volt a TSH szintem de a T3 és T4 még normális. Kb 1 hónapja vérvételen megállapították hogy hypothyreosis-om van, és elküdltek endokrinológiára. Nekem pont hogy csökkent a működése és ennek ellenére szorongok, remegek és tele vagyok pszichés problémával. Azt mondta a doktor hogy ennéla betegségnél idővel 20%-ot is meghaladja depressziós epizód kialakulása és a bipoláris zavar szinte minden 5-6 pajzsmirigy betegnél kialakul idővel.. 😛
Rövid ismertető a pajzsmirigy túlműködés okozta szorongásokról. A pajzsmirigy hormonrendszerünk része, túlműködése esetén hipertireózisról beszélünk. Ennek tünetei a kiváltó októl függetlenül a szervezet felgyorsult funkcióit tükrözik: szapora szívritmus és magas vérnyomás, szívritmuszavarok, fokozott izzadékonyság, kézremegés, idegesség és feszültség, alvási nehézség, fokozott étvágy ellenére fogyás, fáradékonyság ellenére fokozott aktívitás, a bélműködés felgyorsulása időnkénti hasmenéssel.
Vagyis a hipertireotikus beteg tünetei sokszor megtéveszthetik az orvost, aki pánikbetegségre, GAD-ra, egyebekre gondol. A pajzsmirigy működés zavarai azonban gyógyíthatók. Legtöbbször a beteg gyógyszeres kezelést kap, (nyugtatókat csak kiegészítőként) avagy sokszor sebészi úton (rutin műtét) távolítják el a beteg szervet. Gyógyulás után a felsorolt szorongásos tünetek megszűnnek.
(Alapból szorongásos betegségek esetén minden normális pszichiáter vérvételre küldi a pácienst, hogy kizárható-e a pajzsmirigy működés zavara.)
Nekem a száj,- és kézzsibbadásra azt mondta egy pszichiáter, hogy tipikus pánikos jelenség. Ezekkel hívtam fel egyszer, mert első körben azt hittem éjjel agyvérzést kaptam (utólag én is röhögök), de miért ne lehetne igaz a lábakra is?
Jajj, nem akarok okoskodni, de a lényeg az, hogy mikor valaki izgul (nem kell észrevennie éppen ez benne a trükkös) önkéntelenül elkezdi gyorsabban venni a levegőt. Ezzel túl magas lesz a vérében az oxigén szint. A szervezet még gyorsabb ütemre kapcsol, még több levegőt vesz be az illető, még jobban emelkedik az oxigén-szint. Ennek ellenére mivel a szén-dioxidot mind ellélegezte, nem megfelelő a perifériás (végtagok) vérellátás, jön a zsibbadás.
Valaki zacskóba lélegzik, így állítva vissza a normális szén-dioxid szintet. Én egy olyan légzéstechnikát tanultam, amit ebben az esetben kell alkalmazni, hogy lassú beszívás 1-2-3, lassú kilégzés 4-5. Lehetőleg fekve, ellazulva otthon, de ha belejön az ember, akkor tömegben, buszon is végezhető és hat.
15 voltam, mikor a háziorvos 130/90-es vérnyomást mért. Ott volt anyám is, doki hümmögött, aztán nyugtatta anyámat, hogy ez serdülőkori átmeneteti vegetatív működési zavar, a hormonok, meg minden. Biztos ez magyarul "a nem differenciált szomatoform zavar." Tőlem csak annyit kérdezett, hogy nem vettem-e be valamit. Ha azt kérdezte volna hogy vagyok, akkoriban még anyám nélkül sem mondtam volna neki, hogy óriási nyomás van rajtam a suliban (ilyet egy elitnek nevelt maximalista nem mond még magának se!), otthon a zsarnok elmebeteg apám miatt (köztiszteletben álló apucit szidni tabu, pláne a dokibácsi barátját), az egyetlen ember akitől szeretet kaptam, anyai nagyanyám fél éve halott, nemrég' volt egy öngyilkossági kísérletem titokban, de kösz jól vagyok.
Most téged olvasva azt hiszem örülök, hogy nem kaptam nyugtatókat, annak ellenére sem, hogy állandóan égett a gyomrom, savat is okádtam olykor, hasmenésem volt gyakran. Sokszor ébredtem éjjel rettegve halálfélelemben, (ilyenkor mindig egy régi illemkódexet olvastam, már kívülről tudom, mert az nyugtatott meg) gyűlöltem az apámat, mégis féltem egyedül lenni otthon. Ha elmentek, akkor tudtam, hogy nem merek majd felmenni a szobámba (kétszintes társasház volt, felül a hálószobák) ezért kivettem a videótékából (nem volt még ugye net) egy csomó filmet, egy fotelban bóbiskolva néztem azokat. Ha nyár volt, az jó volt, mert ki tudtam nyitni sarkig a teraszajtót és a Nap is hamar felkelt, akkor ha nem kellett suliba vagy dolgozni mennem, a sok félelemtől remegve aludtam el a kanapén a hajnali napsugaraknál.
20 évesen már 160/90-re ugrott a vérnyomásom ha jött a para. + extrasystole. (így ver a szív: tik-tak, extrában pedig így: tik-tikk-tak. Olyan érzés, mintha a szíved felnyomódna a torkodba.) Kardiológus, szív UH, terheléses EKG. Semmi szervi. Kaptam béta-blokkolót a 95-110-es pulzusomra. Nem használt sokat. Nyugtató senkiben nem merült fel, ma már alap lenne, lásd te eseted.
2 éve már vérnyomás csökkentőt is szedek, a férjem szerint feleslegesen :), de én meg tudom milyen mikor úgy érzem mindjárt felrobban az agyam (én 110/120-70/80-al érzem jól magam, 150/100-nál már repedezik a fejem.)
Nem tudom nálad mi lenne jobb? A nyugtató édeskevés, a korán elkezdett SSRI veszélyes lehet, nem véletlenül nem írták fel. Jársz valamilyen terápiára?
Lezuhanyoztam, jobban lettem, sőt jól vagyok. Ez egy ilyen betegség. Jön-megy. Mondtam is a férjemnek, hogy már ok, megyek, de mivel holnap pluszba kellene mennem, ő mondta, hogy sok értelme nincs kétszer fordulni.
Jerez, azt viszont nem értem, hogy vérnyomás csökkentőt-enyhét-miért nem állítanak be neked? Már 18 vagy, tehát átlépted a "18 éves kor alatt nem adható" kategóriát, és bármi is okozza, ilyen magas vérnyomás érték hosszútávon valódi szervi bajokat okoz. Ez a pánikosok csapdája. "Ja, pánikos, pláne fiatal? Akkor hagyjuk, majd kinövi." A helyedben újra konzultálnék ezügyben a háziorvosommal.
Ma reggel megint fájt a szívem, égett a gyomrom, aztán kivételesen reggeliztem, mire hányingerem lett. A f@szom tele van már az egésszel nekem is. Elnézést kértem a férjemtől és leájultam, pedig segíteni kellett volna neki, de ahogy erre gondoltam, már a fejem is fájt. Még mindig falfehér vagyok. Ma még kaptam haladékot, de ez nem játék, holnap muszáj lesz mennem, és csinálni az én dolgom az övéből, mert éhendöglünk.
Múlt héten voltam belgyógyászaton, mert fájt a szívemnél, és elmentem rovoshoz. Ő csinált EKG-t és szívultrahangot +vérvétel, és azt mondta hogy az idegtől. Erre megkérdeztem hogy a vérnyomásom háziorvosnál miért volt 191/123 és 72 a pulzus erre azt mondta hogy attól amilyen diagnózisokat mindenhol kapok vegetatív dystoniától.. Azt mondta hogy szedjem nyugodtan tovább az évek óta szedett xanaxot és rivotrilt. De kérdezem én ha szedema szorongáscsökkentőt akkor hogy a f@szomba lehetnek az idegtőla tüneteim na mindegy. És folyton ez megy, van egy fél tucatnyi szomatoform diagnózisom mosta legújabb a nem differenciált szomatoform zavar.. Kezd nagyon elegem lenni:P
Mivel nem jár erre senki mostanában és most nincs is kedvem beszélgetni, ide írok.
-Hetek óta támasza vagyok az egyik legjobb barátnőmnek (bipoláris + enyhén bordi), hogy megtartsa-e a gyerekét vagy sem. A barátja nem vállalja. Megvannak a reális okai, megértem őt is. Múlt héten személyesn tudtam velük találkozni, ami még ilyen szomorú körülmények között is örömteli volt. Biztatom a barátnőmet, hogy tartsa meg a babát, mert egészséges, (egyelőre a baba is) van munkája, lakása, egzisztenciája, sok barátja, és egy őt mindenben támogató jófej anyja, de a döntést neki, a barátnőmnek kell meghoznia. Rettenetesen fél mindkét választástól, én vagyok a rendes orvosa mellett a kiegészítő "terapja" "védőnője". Bármikor szívesen vállalom ezt, hiszen fontos számomra. Engem is megvisel vívódása, mert mélyen együttérzek vele.
-Szomorú vagyok, mert pár napja eltűnt az egyik macskám, ezt írtam a dühöngőben. Még mindig bízom, ma láttunk egy feketét, kirohantam, üvöltöztem a nevét, de semmi. Ekkor elkezdett fájni a szívem környéke. Már megszoktam. Sok-sok év után -miközben tudom, hogy nincs baja a szívemnek- egy kis fájástól nem ijedek meg. Attól már inkább, hogy gyógyszerek ellenére is előjött.
A fenti két stressz(?) (a folyamatosan meglevők mellett: háztartás ellátása, pénztelenség etc.) mindennapos, bármikor, bárkinél bekövetkezik. A szomorúság, rosszkedv, oké, normális. A szívfájdalom már nem. Ennyire gyenge lennék? Nem gondolom. Mégis hova vezet mindez? Még erősebb gyógyszerekhez, még végül azok már kocsonyát csinálnak az agyamból, mert semmi sem hat?
Ez a mai "angina", szóval pszichoszomatikus szívfájdalom némi gondolkodással, a helyzet racionalizálásával semlegesíthető volt. A tb-s orvosom szerint egyáltalán nem szabadna Cipralex mellett ilyen tüneteket tapasztalnom. Ezt nem tudom, de attól tartok ő sem, meg az agykutatók se.
Felmrült bennem a gyógyszeres elvonás (kórházban), hogy ne butuljak el. Azonban jól emlékszem azokra az időkre, még gyógyszerek nélkül éltem, és a pánikrohamokra. Sok pánikos hajtogatja, hogy "az ellenségemnek sem kívánom", egyetértek velük. Nagyobb roham alatt nincs relaxáció, azért küzd az ember halálfélelemtől hidegen verejtékezve, hogy el ne ájuljon. Örül, ha ezen túl van. Az sem igaz, hogy 30 perc alatt múlnak, nekem is volt már 48 órás, közben dolgoztam. Zsibbadt a szám, a kezeim, a torkomban vert a szívem, zúgott a fülem. Végül nem bírtam tovább, hívtam az sztk-t, soron kívül fogadtak, xanax segített.
Sajnos mostanában sem. Sikerült elhúznod innen? Mármint az országból?
Kíváncsivá tett Baobab, remélem, hogy azóta jobban van. A magam esetében nem hiszek a teljes gyógyulásban, ugyanis egy pszichiáter elmagyarázta, hogy vannak olyan emberek-mint én is- akiknek az agyuk szerotonin-szintje hamarabb leesik az optimálisnál. Ennek ellenére megfelő gyógyszeres terápiával + pszichoterápiával ez tünetmentessé tehető, és teljes életet lehet élni. Mondta ezt kb. 12 éve.
Azóta számtalanszor voltam már jobban, rosszabbul, gyógyszerek nélkül jól is. Visszaesés mindig bekövetkezett, az ideális az lenne, ha panaszmentes időszakaimban is folyamatosan járhatnék terapeutához. (Nem feltétlenül pszichiáterhez, nekem egy pszichológus, vagyis az, aki bölcsészkart végzett segített rengeteget.) Jelenleg anyagi nehézségek miatt nem elérhető számomra ez. Az állami, futószalagos pszichiáterek sajnos ha érdemben segíteni is akarnak, 10 percben ez lehetetlen, ők is sokat szenvednek ettől.( A lelkiismeretes, nem kiégettek.)
Sajnos ma Magyarországon a kormány éppen csak pedzegeti a témát, hogy tenni kellene valamit, ami édeskevés, hiszen a pszichiátriai ellátási rendszer katasztrofális, a különböző szorongásos betegségekkel küszködők száma pedig robbanásszerűen nő, tovább terhelve ezt a rendkívül hézagos ellátást. Ennek ellenére mindenkit biztatok arra, hogyha nem érzi jól magát, és pénze sincs magánrendelésre, akkor forduljon a körzetileg illetékes pszichiáterhez. (Hozzá a háziorvos ad beutalót, először tehát őt kell felkeresni. A háziorvos első körben felméri a fizikális állapotot is, ez elengedhetetlen). Amennyiben a pszichiáter nem megfelelő gyógyszert ír, tessék addig járni a nyakára, még közösen nem találják meg a megfelelőt. Én magam rengeteget vittem vissza már orvosoknak, soha nem haragudtak.
A természetgyógyászatra azt mondom, hogy ártani nem árt, de használhat, úgyhogy ha kicsilány92 azóta is tünetmentes, az nagyon jó, érdemes kipróbálni ha hisz benne az ember.
Sziasztok!!!!!!!!
Bocsi mindenkitől hogy ennyi idő után jelentkezem:)) De meggyógyultam!!!!!!!!!!!!! Hihetelen gyógyszerek nélkül!!!!!!!!!!!!!!! Egy növénynek köszönhető.... minden tünetem elmúlt!! Elsem hiszitek mennyire boldog vagyok:))))))))))))) A gyógyulást a Bach Virág terápiának köszönhetem:))) http://www.viragterapia.hu/ 1hónapja új munkahelyem van ahol megismertem egy hölgyet aki ezzel foglalkozik, meséltem neki a betegségemről ami már nincs.. elmondta hogy ez a terápia ami nem gyógyszer, nem tudod túladagolni magad, ez a vegetatív idegrendszerre hat! Letettem a nyugtatót a hangulatjavítót és jól vagyok..... nagyon jól:)) nem szorongok vissza tértem a régi vidám, kacagós csajszihoz:))
Ezeknek a rosszulléteknek soha sem lesz vége!
Idézet tőle: kicsilány92Sziasztok:)
Szóval:) Én a gyógysezres kezeléssel úgy vagyok, ha már nicns más csak akkor fogom szedni. csütörtökön emgyek pszichológushoz, nagyon kíváncsi leszek mi fog történni. Sajnos már töb bmint egy hete nem tudok enni se rendesen emrt folyamatosan fulladási rohamok jönnek rám evés közben, ami nem nomrális simán 6 kg sikerült leadnom, az 55 kgból. 165 cm vagyok.. Már nagyon elkeseredtem, és próbálok teljesen pozítivan állnia dolgokhoz de nehéz... nagyon nehéz..
Ha valaki esetleg tudna olyan ember mondani akit sikerült ilyenből kigyógytani, megadhatná az orvos számát!:)))
Én egyáltalán 1 korty alkoholt sem tudok inni már 2éve, mert előjöna pánik betegségem....
-
-
Idézet tőle: BaobabDelia0 !
Te szedsz valamilyen altatót, nyugtatót vagy valamit? Voltál már kardiológusnál vele?
Én általános sulis korom óta éreztem időnként.... de volt, hogy évekig nem. Akkor jött elő többször amikor bringásfutár voltam és itthon lepihentem. Főleg a bal oldalamra feküdve jött elő. Mindig lassú volt a pulzusom és mostanába is ahogy mértem, 43-48 között mozog nyugalmi állapotban, pedig jelenleg semmit sem mozgok.
Eddig a pánikom miatt kialakult magas vérnyomás és pulzusemelkedések miatt leszoktam a kávéról, egy ideig betaloc-ot is szedtem, de végül most rájöttem, hogy az egyik fő problémám ez. A bradikardia, vagyis a lassú pulzus. Tehát a betaloc és a para, hogy túl gyorsan ver a szívem teljesen felesleges volt, mivel a pánik miatt volt minden. Az altatóm (stilnox) egyik mellékhatásaként van feltüntetve a bradikardia, és biztosan ez is rátesz az amúgy is alacsony pulzusomra. Valószínüleg ezért voltak félreütéseim, amikor futár voltam. Az edzettség miatt mégalacsonyabb lett a pulzusom.
A kérdés amire a választ keresem, hogy ezt mind pszichoszomatikusan okozom, vagy is-is, vagy mi? Mivel a kardiológus szerint teljesen rendben van a szívem.
Neked Delia0 mi a véleményed? És neked pontosan milyenek a tüneteid?
-
Vagy a túl nagy káosz miatt ami belőlem jön, nem tudott semmi lényegi dolgot leszűrni a doki.... ezért is utalt tovább, hogy kezeljék a függőségeimet, amik befolyásolják a tudatomat.....
....azért ha látja, hogy egy kész káosz vagyok, akkor feltehetett volna sablon kérdéseket is, hogy felállítson egy hozzávetőleges képet az elmeállapotomról.....legalábbis én így láttam volna logikusnak..... de hát ezt dobta a gép... :S
nem valami tehetséges pszichot fogtál ki..:(
Na voltam pszichodokinál, azt mondta, annyi minden van jelen és akkora káosz vagyok, hogy nem tud semmit sem mondani. Túl sok szert szedek....elküldött addiktológiára és kilátásba helyezte, hogy talán majd hangulatjavítókkal kezeljenek. Első blikkre ennyit tudott mondani. A végén megkérdezte, hogy akarok-e még hozzá menni valamikor..... hát mondom.... nem ártana, nem?
Arról, hogy pszichoszomatikusan mit okozhatok magamnak, vagy bármi ilyen egyéb kérdésemre kitérően válaszolt és lényegében elmondta azt amit eddig is tudtam.
Egyébként nagyon jófej volt és segítőkész, de nem érzem azt, hogy érdemben segített volna bármit is. De hallgatok rá aztán meglátjuk mi lesz......
Kedves Remina ! Feltétlenül kérd szakember segítségét !!!!
Kedves Baobab! Stabil gyermekkor után jött az instabil kamaszkor ( mely egy renkivül jó szakember jellemzése szerint felér egy stabil skizofréniás tüneteivel ). Őket természetesen nem bántva, jelzem, hogy a lelki, mentális érettség sokszor nem függ az életkorral. Nálam 4 évvel később jelentkeztek az "érett", mentálisan talán a társadalomnak megfelelő és engem sem felemésztő Gondolatok, viselkedésminták. Saját jellemzésedben a dolgok mögé látó. sokat filózó éned bontod ki. mely ha nem az általad elvárt irányba megy és saját erőből ( izomból, ahogy mi focisták értjük a durr bele, aztán majdcsak jó lesz valahogy), dolgot, akkor feltétlenül jó a választásod !! Nem visznek el "rossz" irányba, mert a saját magadat "mintegy kivülről látó éned" résen van és ha rossz a szakember, vagy a gyógyszer, tudsz váltani. Sok és gyógyító sikert kivánok ÉS a kicsilány92- nek is !!!
Ez nagyon jó! Remélem az én dokim is jófej lesz. Egyébként én is ebben bízom, hogy attól függetlenül, hogy általánosan egyre rosszabbul vagyok, valahol tudom, hogy van ebből kit csak meg kell találni. Szeretnék én is egy olyan dokit kifogni aki valóban a segítségemre lehet.
Járj sikerrel Kicsilány! 😉
Kicsilány mi volt ma a pszichodokinál? Én a jövőhéten megyek először, nem tudom mi lesz... nagyon rohanós és kiszámítható az egész így első blikkre, vagy látsz benne valami gyógyulási lehetőséget? Nekem ez a parám az egésszel szemben, hogy szinte előre tudom mi fog történni... vagyis ezt érzem és ezen agyalok mindig.....
Sziasztok:)
Örülök hogy ennyien írtatok:)
Ma voltam Orvosnál:) Adott gyógyszert, bár én gyógyszer ellenes vagyok, de azt modnta csak 4-6 hónapig kell szednem:) Visszanézve az okokat azért lehetséges mert gyermekként sok problémát éltem át, és volt egy párom 1.5 évig aki vert, és többször korházba juttatott . (mielőtt bárki kérdezné h miért nem hagytam el, ezt a témát nem szeretném feszegetni) AZ orvos véleménye szerint ez is egy ok lehet azért ami most van:)
A kajával kapcsolatban, meg attól félek nehogy félre nyeljek....de szerencsére elmúlt két napban semmi ilyen problémám nincs:))
Nekem is ilyen volt már, éjjel néha hurutosan köhögök és attól is bepánikolok:S meg hányingertől is, ha nehezebben kapok levegőt attól is:S
Fu mennyi információ! 🙂
Kicsilány92! Én a pánikolásomat le tudom már küzdeni. És ha a szívritmusommal kapcsolatos probléma is megoldódna, akkor azt tudnám mondani, hogy jól vagyok. Azt tudom csak tanácsolni, hogy emlékezz vissza a tüneteidre. Mikor mi jött ki. Próbálj rájönni, hogy mitől jöttek ki és arra az összefüggésre fogsz jutni, hogy az egyik tünetből jön elő a másik. Aztán ahogy megtanulod kezelni valamelyiket jön egy újabb.
Nekem szinte mindentől előjött már a pánik. Ha arra figyeltem, hogy szédülök, vagy arra hogy itt most elájulok, vagy akár arra, hogy "hoppá, most milyen jól vagyok".... mindentől.
Eljutottam arra a szintre, hogy végigmértem az elmúlt néhány hónapom és tudtam, hogy a bajaim nagy részét én okozom magamnak. De ha ezt tudom akkor miért csinálom tovább? Miért hagyom magam ráparáztatni mindenre? Elhazároztam, hogy leszarom milyen tünetek jönnek elő, akkoris elmegyek, megeszem, megcsinálom, tovább beszélgetek, stb.
Most ott vagyok, hogy pszichésen már tudom kelelni a problémáim, el tudom terelni a gondolataim, és ezáltal észrevehetően kevesebbszer jönnek elő. Nekem a bajom az, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott állapotomban is csak úgy leesik a pulzusom és elkezdek szédülni meg ájuldozni. Ezután nagyon nehéz észnél maradnom és nem pánikolnom.
Ezért is tettem fel a kérdést, hogy van-e valakinek pl. sok ilyen félreütése, amelyek tapasztalhatóan akkor jönnek elő ha arra ráparázik, tehát pszichoszomatikusak.
Kicsilány, próbáld meg, hogy azzal az elhatározással ülsz le kajálni, hogy lenyomsz két falatot aztán ennyi, majd max eszel egy kicsit megint később. Egyébként kíváncsi lennék, neked, hogy zajlik le a fejedben egy ilyen kajára-pánikolás.
(offtopic: Kicsilány, neked nem lenne kedved eljönni egyik szerdán a Nap utcába este 6-ra szorongásos-pánikos csopor-valamire? Én most megyek el először, kíváncsi vagyok mások, hogyan élik meg ezt a betegséget, bár eléggé parázok mi lesz)
Sziasztok:)
Szóval:) Én a gyógysezres kezeléssel úgy vagyok, ha már nicns más csak akkor fogom szedni. csütörtökön emgyek pszichológushoz, nagyon kíváncsi leszek mi fog történni. Sajnos már töb bmint egy hete nem tudok enni se rendesen emrt folyamatosan fulladási rohamok jönnek rám evés közben, ami nem nomrális simán 6 kg sikerült leadnom, az 55 kgból. 165 cm vagyok.. Már nagyon elkeseredtem, és próbálok teljesen pozítivan állnia dolgokhoz de nehéz... nagyon nehéz..
Ha valaki esetleg tudna olyan ember mondani akit sikerült ilyenből kigyógytani, megadhatná az orvos számát!:)))
Én egyáltalán 1 korty alkoholt sem tudok inni már 2éve, mert előjöna pánik betegségem....
Delia0 !
Te szedsz valamilyen altatót, nyugtatót vagy valamit? Voltál már kardiológusnál vele?
Én általános sulis korom óta éreztem időnként.... de volt, hogy évekig nem. Akkor jött elő többször amikor bringásfutár voltam és itthon lepihentem. Főleg a bal oldalamra feküdve jött elő. Mindig lassú volt a pulzusom és mostanába is ahogy mértem, 43-48 között mozog nyugalmi állapotban, pedig jelenleg semmit sem mozgok.
Eddig a pánikom miatt kialakult magas vérnyomás és pulzusemelkedések miatt leszoktam a kávéról, egy ideig betaloc-ot is szedtem, de végül most rájöttem, hogy az egyik fő problémám ez. A bradikardia, vagyis a lassú pulzus. Tehát a betaloc és a para, hogy túl gyorsan ver a szívem teljesen felesleges volt, mivel a pánik miatt volt minden. Az altatóm (stilnox) egyik mellékhatásaként van feltüntetve a bradikardia, és biztosan ez is rátesz az amúgy is alacsony pulzusomra. Valószínüleg ezért voltak félreütéseim, amikor futár voltam. Az edzettség miatt mégalacsonyabb lett a pulzusom.
A kérdés amire a választ keresem, hogy ezt mind pszichoszomatikusan okozom, vagy is-is, vagy mi? Mivel a kardiológus szerint teljesen rendben van a szívem.
Neked Delia0 mi a véleményed? És neked pontosan milyenek a tüneteid?
Kedves delia0 ! Kösz. a multkoriért, aranyos vagy. A világon a legtöbb öngyilkos a dokik közzül kerül ki és azon belül is az első hely : a pszichiátereké. Más : tegnap mondta vala- ki, hogy az eutanázia görög szó és magyar jelentése SZÉP HALÁL ! Hát nem szép ?
Szóval van-e valakinek valamilyen szívritmuszavara? Netalántán olyan amit pszichésen hozott elő magának.
Úgy látom, mindkét oldalon állóknak van igaza is és egyaránt túloznak is. A gyógyszereket valóban hosszú tesztelés után engedik csak forgalomba, persze vannak kivételek itt is. Mivel rettentően bonyolult egy biológiai szervezet, ezért természetes, hogy vannak olyan hatások is amik csak később derülnek ki, vagy egyáltalán nem. Ezeken kár vitatkozni. Az, hogy ebből pénzt csinálnak?.... az is természetes. Ilyen a világ most. Már rég nem a betegek gyógyítása a globális cél, ellenben sok orvos jó szándékkal megy orvosnak és a jó orvos a beteg érdekeit tartja szemelőtt.
Ezen végletek váltakoznak, de ezek egyikse sem pszichoszomatikus tünet 😛
__________________________________________________
Van valakinek olyan szívritmuszavara, ami abban nyilvánul meg, hogy időnként egy nagyobbat dobban a szíve? (ez normális jelenség tudom, de csak egy bizonyos mértékik)
Nekem ez változó mikor jön elő. Vannak napok amikor egyáltalán nem jön elő, de valamikor meg percenként többször is bekövetkezik.
Igen, de mielott felirnak egeszseges embereken, onkenteseken tesztelik evekig(szigoru eloirasoknak megfeleloen, orvosi felugyelettel), mire eljut a paciensekhez, szamtalan klinikai kiserletet visznek vegbe es minden mellekhatasat ismerik mar addigra! az mas tema, hogy mindenkire mashogy hat, idobe telik mire sikerul beallitani a megfelelo gyogyszert-ez nem csak a pszihiatria teruletere vonatkozik!
En is kutatoi munkat vegzek, igaz nem pszichofarmakologiai teruleten, de azert vannak nemi informacioim rola, hogy mukodik 😉 es nem egy ilyen emberket ismerek, akik ezzel foglalkoznak!
Szerintem is embereken kísérleteznek. Hívhatod másképpen is, de hát egyszer csak egy új gyógyszert, egy teljesen újat, mégis elkezdenek embereknek felírni, és aztán figyelik, nagyon, hogy mi történik!!
aztán vagy mehet diadalútjára az új csodagyogyi, vagy bevonják.
ennyire egyszerű.
szerintem
Mire a betegekhez eljutnak ezek a gyogyszerek hosszu evek es kiserletek telnek el, mire torzskonyveznek egy uj gyogyszert, azert egy picit tulzas, hogy az embereken kiserleteznek 😉
Igen a biológiára, pontosabban a biokémiára. Szintetikus drogot kapsz tőle, ami fogalmuk sincsen, hogyan hat rád, mert mindenkire másképp hat, drogokkal kísérleteznek rajtad, lehet, hogy neked ez bejön, nekem nem.
Nekem viszont epp a gyogyszer es pszichiater segitettt sokat! Csupa, kiegett cinikus ember megy pszichiaternek - ezzel az allitasoddal nem ertek egyet! Ok is ugyanolyan orvosok, mint a sebeszek, belgyogyaszok stb.. a pszichiatriat valasztottak, mint szakteruletet, mert ez erdekelte oket, erre specializalodtak. Az en pszichiaterem kimondottan kedves es figyelmes es kivalo szakember! es a pszichiatria, mint tudomany a biologiara van alapozva!
Kösz a tippet, de nekem meg pont belőlük van elegem. Én nem hiszek benne, hogy a gyógyszertől jobb lenne bármi is. Csak szarabb lesz. A pszichiátria ugyanolyan áltudomány. Én pedig sajnálom, hogy kihagytam a pszichológust, és egyből keményen leszedáltak. Nekem is tetszik a Halálipar megfogalmazás, és igen, ez a szép "tudomány" embertelen történettel rendelkezik, és ma is embertelen a bánásmód a pszichiátriákon. Mintha csupa szadista menne ápolónak/pszichiáternek. Csupa kiégett, cinikus ember.
A pszichoterápia nem sokat ér, próbálkoztam vele, nem kevés pénzem ment rá, eredmény nélkul, csak a terapomat gazdagítottam vele. Nem igazán hiszek az ilyen áltudományokban. Forduljatok orvoshoz-pszichiáterhez, ne pszichológushoz szerény véleményem szerint!
Szia Baobab!
Tetszik amit írtál! Régebben nem értettem volna veled egyet, sőt biztos lettem volna abban, hogy nekem van igazam. Az is igaz, hogy akkor normálisabb kiszámíthatóbb világ volt. Ma már gyökeresen más a véleményem a világról, a társadalomról, különösen a mai magyarkodó, kereszténykedő, idióták álta irányított magyarországról kiszámíthatatlan, tervezhetetlen állapotokról. Az gondolkodik helyesen aki ha teheti elmegy innen minél messzebre és kitörli az emlékezetéből is ezt az országot! Sajnos létezik a turáni átok...
Üdvözlettel: hegylakó
Szimpatizálok Harmony véleményével. Én is úgy érzem, hogy ami ezekben az időkben folyik a világban az valahogy nagyon nem nekemvaló. Én ezen túlléptem azzal, hogy elhatároztam, melózok néhány évet, gyűjtök egy kis pénzt és szerencsét próbálok, valami olyan dologban amiben elememben érezném magam, és boldog lennék. Ha ez nem jön össze (nem azért mert feladtam), akkor egy utazgató csöves hippi leszek, mert biztos nem leszek rabszolgamunkás egy gyárban. Nincs az a pénz amiért robotolnék egy életen át.
Persze még fiatal vagyok, gyerekem sincs, sok előttem a lehetőség, könnyelműen beszélek. De őszintén úgy gondolom, hogy én ebben a világban nem akarok beülni a mókuskerékbe. Inkább bejárom a földet, úgy is baromi nagy.
(félreértés ne essék, nekem nem büdös a munka... de a jelen társadalmi felépítés számomra iszonyúan taszító)
Azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy semmi értelme tenni a dolgokért, mert nem lesz jobb! A jelenlegi társadalmat tovább építeni gyarapítani, tényleg nem sok értelme van. De VÁLTOZTATNI már annál inkább.
Én ebbe próbálok "menekülni", mert a dolgok változtatása, jobbá tétele, az egyetlen dolog amiről azt gondolom, hogy nem menekvés, mintinkább kilépés a jelenlegi szar világból. Hiszem, hogy lehet változtatni a dolgokon, csak erre egyedül nem vagyok képes. Többek közt ezért is vagyok és vagyunk mi mindannyian ezen az oldalon.
Kicsilány92, én azt tanácsolom mindenépp látogass meg egy pszichológust. Én is hasonló dolgokkal küzdök. Hozzáteszem még nem voltam én sem dokinál, mert még várnom kell az időpontra. Jelentkezz be minél hamarabb! Éljen az egészségügy! 🙂
Sziasztok:)
Sajnos 15 éves korom óta pánikbetegségben szenvedek. Orvosnál még nem voltam ugyanis saját magam próbálom kezelni a dolgokat néha sikeresen néha siekrtelenül. Nekem az első roham 15 évesen kezdőtött egy baráti találkozó után mikor hazamentem. Hihetetlen rosszul lét kapott el, nem kaptam levegőt, vert a víz, halál félelmem volt, mivel édesanyám és nagymamám is pánikbeteg így tudtam mi ez. Nyugtató és egyéb gyógyszerek nélkül saját magam agyban próbáltam stabilizálni a helyzetet. Néha órákba telt de volt úgy hogy pár másodperc alatt elmúlt. Sajnos minél idősebb lettem egyre többet jelentkeztek a rohamok, életembe 2szer vettem be nyugatatót de akkor is azért, mert már nagyon rosszul voltam. Több mint 1éve Boldog párkapcsolatban élek, de sajnos a minden napi félelem h megint mikor leszek rosszul rám tör. SZerencsére kedvesem nagyon megértő és melettem áll mindenbe. Ha rosszul vagyok éjszaka is képes fent maradni velem, ezért iszonyatosan hálás is vagyok neki! 🙂 Sajnos az éjszaka újjab roham tört rám, 23:30 körül kezdődött és hajnali 4ig tartott. Gyógyszert ismét nem vettem be inkább neki álltam olvasni,az ilyenkor megnyugtat:) Gondolkodtam azon hogy már elkéne menni pszichológushoz hátha többet tudna mondani, mert szeretném ha ez a betegség teljesen eltűnne.... Életvidám fiatal lány vagyok, szeretek bulizni, táncolni, (de alkoholt nem iszom egyáltalán mert egyből kijön a pánikrohamom) a barátaim sem tudnak erről mert mindig azt látják hogy mosolygok, pörgök, forgok, senki nem is gondolná! 🙂 A véleményeteket kérném, érdemes elmenni orvoshoz? Puszi nektek:))
kösz a bíztatást !
Kedves Tomika. Harmony irásai mindig értékesek és érdemes odafigyelni, hallgatni rá. Amit hozzátennék a relaxacio.lap.hu. Én nagyon régen "űzöm" a relaxációs technikák számos fajtáját, sokszor és sok helyzetben alkalmaztam már sikeresen. Állítom és ezt kérlek hidd el nekem, ha megtanulsz ugy igazán, mondjuk egy jó agykontroll, mélymeditáció vagy a csak pszichiáterrel megtanulható tecnikákat, akkor alkalmazásuk közben "eltünik" a külvilág és nem törnek be, mint mondod más gondolatok. Az elsajátott tecnikákat minden területen tudod alkalmazni és tedd is meg! A legextrémebb helyzetekben is, de az élet szimpla más területein is. Tanuld meg, alkalmazmazd és meglátod SIKERÜL !!!
Tomika, teljesen értelek. Velem pontosan ugyanez van. Valahol már leszarom az egészet, nem érdekel, ha nem tudok beilleszkedni, ha nem tudok megjelenni, persze nagyon rossz, de mivel ez van, ezt kell elfogadnom. Mások erőltetik hogy tegyek lépéseket - de őszintén szólva - semmi értelmét nem látom. Ennek az egésznek ami itt a Földön van. A rabszolgamunkának, stb..... miért ide születtem? Miért kell megfelelnem? Én tudom ki vagyok, talán túl sok itélet van bennem a világ felé az emberek felé, de ez van. Ez max akkor változna meg bennem ha minden megváltozna. Nem érzem úgy hogy megérdemeltem ezeket amik itt vannak. Se a betegséget, sem a sok szenvedést, sem ezt a sok rosszat. Mégis még itt élek, az emberek között, és itt kell "boldogulnom". Talán sokan érzik még ezt, de sokan olyan vakok hogy fel sem ismerik, hanem belemerülnek valamibe amik nem is ők. Elad(t)ák a lelküket....... én erre nem vagyok képes. Ha nem tudok megfelelni akkor nem. Nagyon fáj, de nem tudok mit csinálni. És nem fogok azért mindent megtenni hogy még rosszabb legyen vagy hasonlóan rossz. Mert tudom nem vezet sehová.... na most jól felvidítottalak 😀 bocsi.
Sziasztok !
Nekem legnagyobb "mumus"-om az álláskeresés és egyéb megfelelelési kényszeres "jó leszek-e, elfogadnak-e, nem vallok-e kudarcot " dolgok. Valami aktuális van az életemben e téren, van hogy el tudom adni magam, beleélem magam valamibe, jó benyomást keltek, de aztán az "igen" elhangzása után előtörnek Ezerrel! a kétségek aggályok, megy a szív szorul a gyomor megy a has és jönnek a lidérces álmok, már ha el tudok aludni. Iszonytató szorongás. Jártam pszichológushoz, persze komplett terápiára nincs pénzem, gyógyszert meg nem szívesen szednék. Relaxáció nem ok a bekattogó gondolatoktol. Mit lehet tenni... ?!?! wáá
Sziasztok! Látom él ez a topik, ami nagyon jó! Rég nem jártam erre.
A mondandóm Csernus szájából:
http://videoklinika.hu/video/csernus_panikbetegseg_kezeles
http://videoklinika.hu/video/csernus_stresszkezeles_fejlesztese_
Persze, abban én is egyetértek, hogy kihatással van az ember testére, hisz nekem is felment a vérnyomásom 200/110-re tőle. Sőt már szinte állandósult a magas vérnyomás miatta. Ezekből hosszútávon meg jöhetnek az egyéb dolgok. Becsapni én sem tudom magam, de éppen az a lényeg, hogy ne is csapjam be, mert nálam pl. attól lehet a sok feszűltség, hogy rendre elnyomom magam, elnyomom az érzéseimet, azokat a dolgokat amiket igazából tenni szeretnék adott szituációban. Pl.: ülök a gép előtt egész nap, már tudom, hogy sok, nem érzem túl jól magam tőle, de csak magamra erőszakolom és feszegetem az idegeim, itt a testem és lelkem azt kívánná, hogy pihenjek, hagyjam a gépezést, csináljak valami mást. Két lehetőségem van ilyenkor, vagy követem az érzéseimet és pihenek hagyom a gépezést és tök jó minden, vagy megerőszakolom a testem és folytatom, amiből aztán nagy valószínűséggel rosszullét lesz. És ugyanígy minden egyéb dologban. Én azt tapasztalom, hogy rengeteget számít a pánikról való "leszokásban" a relaxáció, a nyugodt környezet megteremtése, a pihenés. De nem csak pihenés elhagyásánál szokott ilyen lenni, hanem szinte minden olyan dolognál, amikor "ellenkezek" az érzéseimmel, pl. azt érzem bringáznom kellene, hogy egészségesebben éljek, nem teszem, de helyette stresszelek azon, hogy márpedig nekem kellene, ebből megint csak a stressz és pánik jön nálam. Nálam valószínűleg a halmozott "nem tevés" okozza.:)
----
"To be is to do. To do is to be." 😀
vagy
"Tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel. Minden más csak erő- és időpocsékolás!" 🙂
