Borderline
jajj igen! pedig ez tök jó lehetne, csak ugye nagyon széles a skála. nekem vannak vagy voltak olyan borderes sorstársaim akikkel nagyon jól "elbírtam", és voltak olyanok is akikkel kevésbé. nekem a higgadt, nyugodt, racionális beszéd például sokat segít, és én is sokat tudok ezzel segíteni egyeseknek, mások meg ettől csak jobban bepörögnek...
félretettem kicsit pihenni. 😀
Manuela Rösel Ha fáj szeretni – Hogyan kommunikáljunk borderline személyekkel?
https://www.libri.hu/konyv/manuela_rosel.ha-faj-szeretni.html
Itt a másik könyv.
https://bura.hu/blog/fennec-blogja/2016-okt-26/csak-ugy-hozzabujnek-val
Itt kezdődött..és hamvába is holt a téma.
Idézet tőle: heimweh.nem erre gondoltam, de jó, hogy itt van. bár ezt nem Vatnának hanem a barátnőjének kéne elolvasni inkább...
ez egy jó ötlet!
nem erre gondoltam, de jó, hogy itt van. bár ezt nem Vatnának hanem a barátnőjének kéne elolvasni inkább...
Idézet tőle: heimweh.ez másutt korábban már téma volt (talán egy blogbejegyzés alatt, vagy nem tudom már...), és akkor hirtelen nagyon sokaknak volt megjegyezni valója, ötlete, tapasztalata. ezért csodálkoztam, hogy most nem özönlenek a kommentek.
itt van:
https://bura.hu/szakmai-informaciok/torteneteink/tigerlily-tortenete-a-bo
hú, de elolvasom egyszer ezt a könyvet, remélem nem az a konklúzió, hogy "meneküljön ki merre lát mert ezek közveszélyes idióták"!
Olyasmiről volt szó, hogy össze lehetne szednia tapasztalatokat a témában. Nálam itt megállt a tudomány, mert se borderekkel, se a borderemmel nem bírtam mit kezdeni.
ez másutt korábban már téma volt (talán egy blogbejegyzés alatt, vagy nem tudom már...), és akkor hirtelen nagyon sokaknak volt megjegyezni valója, ötlete, tapasztalata. ezért csodálkoztam, hogy most nem özönlenek a kommentek.
tudom, ezért tettem idézőjelbe.
..vagy nem tud.
Idézet tőle: heimweh.közben itt van egy újabb interjú az új "borderline-könyv" kapcsán, bár konkrétan a borderline-ról nem sok szó esik benne...
http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20170109/borderline-konyv-pszichiatria/
Ez inkább egy önéletrajzi ihletésű könyv, mint a borderline szindróma hiteles leírása.
Idézet tőle: heimweh.nem akar senki segíteni Vatnának?
Ez van fenn a Búrán, talán nem találta V.
közben itt van egy újabb interjú az új "borderline-könyv" kapcsán, bár konkrétan a borderline-ról nem sok szó esik benne...
http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20170109/borderline-konyv-pszichiatria/
nem akar senki segíteni Vatnának?
Üdv mindenkinek!
A barátnőm Borderlineban szenved. Együtt vagyunk lassan fél éve, és az első három hónap mesésen alakult. Azóta sajnos egyre mélyebb depresszióba sülyed, és egyre kilátástalanabbnak látja a helyzetét. Gyakran mondogatja, hogy nincs kiút, hogy feladta..és az utóbbi időkben bántja is magát..
Rendkívül támadó, mindent azonnal sértésnek vesz, és túlzás nélkül még a legfigyelmesebb gesztusomat is kiforgatja. Folyamatosan bántó és manipuláló, avagy éppen napokra teljes magányba húzódik. Probálom rávenni a szakszerű segítségre, de korábban rossz tapasztalatai voltak, ezért nagyon nehéz a dolgom. Azért írtam ide, hátha tudtok tanáccsal szolgálni, miként kezeljem a vitáinkban, és hogy segítsek neki.
Bármennyire nehéz legyen, nem hagyom magára, mert amikor éppen nem temeti el a kórság, egy igazán tündéri lány.
Remélem tudtok segíteni pár ötlettel, tippel, tanáccsal.
Előre is köszönöm, V.
Köszönöm Lilla!
Kedves vagy!
Szia Róka!
Ne gondold magad boszorkánynak, ez a "lüke" betegség az, ami miatt olyanok vagyunk néha, amilyenek nem szeretnénk lenni. De ez is változni fog, ahogy telik az idő,gyengébb lesz,könnyebben fogod tudni kezelni.
Köszönöm szépen Eszter!
Jól esik, hogy ezt mondod.
Amúgy van, csak rejtegetem a boszorkát.
Ha nem lenne, nem gyűlölném magam gondolom időnként.
Legalábbis én ezt a magyarázatot találtam.
Róka kedves, egy kicsit sarkosan hangzik, hogy a benned lévő "gonosz"... Nem hiszem, hogy gonosz van benned, nem ismerlek persze jól, de én egyetlen egyszer sem vettem észre még egy icipici gonoszságot se benned. Biztosan vannak olyan tulajdonságaid, amik nehezítik az életedet és az emberi kapcsolataidat, de ez nem gonoszság.
Van bennem egy dühös, utolsó, mocskos, pusztító, gonosz boszorkány.
Aki kifelé és befelé is pusztítani akar időnként.
Amikor ellenem fordul, nagyon megijedek.
Mert rávezettek, hogy az is én vagyok.
S ha én vagyok, aki rosszat akarok magamnak, akkor mi jót várhatok az életben?
Én ezt a sötét alakot kiakartam iktatni, szabadulni tőle.
Nem tettem semmit.
Azt éreztem nem tudok együtt élni vele.
Azt mondta a dokim, hogy ha nem fogadom el, akkor elpusztítom magam.
Ezek olyasmi gondolatok, amiket mondtak nekem Állítólag, vagy amikkel ijesztgettek.
Most a kérdés az, hogy hogyan tudom magam elfogadni?
az olyan személyiségjegyeimmel, amik nem jók, nem kedvesek. Tehát a saját rossz tulajdonságaimmal.
Hogy fogadjam el a bennem lévő gonoszt, akit gyűlölök?
Ez jó 🙂 Dühödt takarítás.... hát igen, szokott ilyen lenni,érdekes akkor minden olyan flottul megy,gyorsan 🙂
Igen, a mozgás segít, mondjuk egy dühödt takarítás 🙂
Szia babarczyeszter!
Örülök, hogy írtál, és igen igazad van.
Te hogyan szoktál átlendülni, vagy mi segít hogy megnyugodj ha így érzel? Neked is a mozgás ami segít?
Szia Róka!
Teljesen igazad van, a testedzés a legjobb módja hogy az ember levezesse a feszültséget.
De mi van akkor ha nem tudom megoldani? Ha a férjem itthon és nem dolgozik, sajnos hétközben csak 1-2 nap mikor otthon van (12 órázik,vagy nappal vagy éjjel),meg hát én is dolgozom, ha a kicsi itthon van mert beteg, akkor a munkám olyan hogy tudok is meg nem dolgozni, tehát a normál esetben 8-15:00-ig tartó munkaidőm, néha este 6-ig is tart ha olyan időszak van és sok melót kapok. Pénzügyi cégnél vagyok,otthonról dolgozós. Szóval ha valamilyen okból nem tudom elvégezni a munkámat munkaidő kerete alatt, akkor utána teszem, ha beteg a gyerkőc. Annyi szabit nem kérhetek, meg nem is tudnék amennyit beteg.
De ha tehetem én sétálni szoktam, tempósabban, bömbölő zenével a fülemben. Több km-t is le tudok sétálni, és ilyenkor érzem,hogy kimegy belőlem a feszkó. Sajnos egyenlőre ezt kell elfogadnom, és ahogy te is írtad, próbálom kizökkenteni az agyamat jó dolgok felé.
Általában, este ha a gyerekek elalszanak olvasok.Ha altatni kell esetleg akkor meg beülök a hintaszékbe,ami a gyerekszobában van és a telón olvasok éjszakai üzemmódban.Ez segít.Nagyon szeretek olvasni.
Szia Lilla, sokan érzik ezt, néha én is. Neked különösen nehéz lehet egy kisgyerekkel, mert gondolom, nehezebb csak úgy elvonulni, vagy kiséltálni magadból a dühöt.
Az ünnepek a legtöbbünket kiakasztanak. Én is gyakran érzem, hogy ugyan mi a fenéért puffogtatnak az emberek pusztán azért, mert egy új évet kezdünk el írni... De az jó, amikor tudod, hogy te az év minden napján ugyanúgy szeretsz és szeretve vagy, és nem kell ehhez egy kínos karácsonyi vacsora, meg az összes idegeskedés előtte.
Szia Lilla!
Én is mostanában így voltam, vagyis még most is meg van, hogy ingerült vagyok nagyon.
Ilyenkor szoktam megnézni, hogy mit csinálok éppen és hol vagyok és mostanában rájövök, hogy végülis nincs semmi baj .
Szóval próbálom a jót meglátni az adott helyzetben.
Megnyugtatni magam.
Sokat igyekszem relaxálni, testrészenként ellazítani az izmaimat, figyelni az orromon keresztül a levegő ki-be áramlását, a hasi légzésemet stb, a mozdulataimat, vagyis tudatossá válni.
Megadni magamnak, amit lehet, amire szükségem van, amire vágyom.
Edzés, testápoló, zuhany, fürdés, hajfestés, kutyázás, pihenés.
Szóval mondhatnám, hogy tényleg szinte mindent elkövetek, hogy jól legyek.
Valamikor segít. Olyankor örülök.
De nehéz nagyon.
Sziasztok!
Ahogy olvastam a hozzászólásokat, rájöttem nem vagyok egyedül a problémámmal, hogy nem szeretem a szilveszter, soha nem is szerettem. Le tud hangolni egy híres ember halála,akit személyesen nem is, de a dalai révén ismer az ember. Az ünnepek úgy telnek el, hogy nem tudom igazán jól érezni magam. És valahol én is kényszeresnek tartom a "boldog új évet" és a "kellemes ünnepeket " mondatokat. Nem értem miért csak az a pár nap szól a szeretetről, vagyis a szeret ünnepéről, hisz akit szeretünk egész évben szeretjük,nem csak karácsonykor. Én tiszta letargikus lettem, bár hozzá kell tegyem,sajnos sokat tett hozzá, hogy a kisfiam szeptemberben kezdte az ovit és szinte alig van hét hogy ne lenne beteg. Tisztára kivagyok már a betegségből betegségbe verziótól,meg hogy a családban körbe megy amit a kicsi hazahoz az oviból.Olyan mint egy ördögi kör ahonnan nincs kijárat. Bár nagyon sok szülő mondja, hogy az első év ilyen, de valahogy mégis nehéz.
Szokott valakinél lenni belső feszültség ami nem hagyja nyugton? Nálam sokszor van, és ilyen tiszta ideg vagyok,minderre ugrok,mármint kiabálok sajnos 🙁
Szia! Üdv itt! Miben segíthetünk?
Sziasztok,most regisztráltam 🙂
Én is láttam, beszéltem olyan orvossal, akiknél mintha megállt volna az idő. Nem szívesen járnék ilyen orvoshoz.
Más orvosoknál azt tapasztaltam (vagy hallottam róla), hogy nagyon alulértékelik a terápiát. Minek az? Hisz van gyszer, az majd megoldja. És ha valaki nem akar örökké gyszert szedni olyan problémara, amit terápizàlni is lehet (pl szorongas stb)?
Ez nagyon elkeserítő és megdöbbentő.
Az én orvosom sote-s, és tud a búráról.
Igaz tőlem tudja, nagyon jó névnek tartja a búrát, jól szemlélteti szerinte, hogy ez egyfajta védelmi rendszer, az ide tartozók valóban mintha egy búra alatt lennének, kicsit kizárva a külvilágot. Minden alkalommal mosolyogva kérdezi, hogy búrázom-e még. Eleinte károsnak tartotta, hogy szerinte ez konzerválja a bajában az embert, és nehéz a búra alól kikerülni, ami a valódi világ. Aztán belátta, hogy lehet ez egy egészséges támasza is az embernek, egy védszövetség.
Én inkább azt tartom kiábrándítónak, hogy egy nagynéném jár depresszióval a dél pesti kórházba egy pszichiáternőhöz, már 25 éve. Amikor kijöttem a kórházból (SOTE) mesélte a nagynéném ennek a dokinőnek, hogy pszeudodemencia, depresszió volt a diagnózis. A doktornő még életében nem hallott arról, hogy pszeudodemencia! Kérdem én, hogy miért nem képezik magukat ezek az orvosok? Ha még a szakmai dolgokat sem ismerik, hogy ismerhetnék a búrát, meg a segítő helyeket?
... vagy utánanézett, az is lehet.
nem igazán olvastam ki semmit a reakciójából, mondani nem mondott semmi negatívat. szerintem közömbös volt ezügyben, hiszen pár perccel azelőtt még azt sem tudta, hogy létezik ez az oldal. de olyan nagyon érdeklődőnek sem tűnt, szerintem a rendelés végére el is felejtette az egészet.
számomra amúgy valahol elég kiábrándító, hogy nem tudnak róla. persze az én orvosom azt sem értette mikor a SOTE-ról meg az ottani lehetőségekről magyaráztam neki, és kértem egy beutalót. úgy nézett rám mintha legalábbis a világegyetem titkát tártam volna fel. szóval na...
Á, van gyszerkölcsönhatások könyv, de ha nekem elég a leírás, egy (két-három) orvosnak már csak elég kéne legyen.
Biztos van valami program, amibe ha beütik a hatóanyagokat, kidobja a kölcösnhatásokat. vagy ezt álmodtam?
Gondolom, nem tapsolt, hogy ide írsz vagy nem érdekli?
Igen, mert ez olyan furán hangzik, hogy a Búrán ez és ez, búrázik, stb...igaz, én csak egyszer említettem. Miután rájöttem, hogy a Búra nem axióma(pedig nem is igen ismerek más ilyen jellegű helyet, kivéve az Index), inkább nem említettem többet, nehogy eszébe jusson. 🙂
Szval hogy a szakmán belül minek tartják..hát jó, ha egyáltalán tudnak róla. 🙂
Nekem egy gyszer betegtájékoztatójára is azt mondta a doki, hogy ne olvasgassak annyit... Hát már hogy a fenébe' ne, csak én szedem a 11-féle gyszert, ebből öt pszi. Hadd tudjam már, mit csinál a szervezetemmel. Ráadásul már csinált is, újabb gyszer.
Ambuláns terápiát javall. De most még elmenni is képtelen lennék, a COPD meg a derékfájás kihozta az agorafbiát. Taxiztam az SZTK-ba is. Az meg ugye rendszeresen drága.
Lehet, hogy szar, vagy van magánrendelése is, és erre tojik.
én pont a legutóbbi alkalommal említettem az orvosomnak, illetve ő kérdezett rá valamire, hogy ez "honnan", mondtam, hogy a Búrán keresztül. fingja sem volt róla, hogy miről beszélek. sebaj. most már tudja mert elmagyaráztam neki.
A 2 hetes csoportokat vagy bejárni oda ambuláns terápiára(Márton utca, de vgülis a Balassa) X alkalommal?
Lehet, nem véletlen nem ajánlgatja. 🙂 Csak nem mondhatja ki, hogy szar.
A Nappali Kórháznak van facebook csoportja is, haha. Mondjuk lehet, ez dolgozóknak.
Nem ártana, de nem érnek arra rá. Mondjuk ez a doki nekem folyton ajánlja a Balassa nappali kórházat, de annak én állok ellen. "Bagoly" alkat vagyok, és em bírok rendszeresen korán kelni. Viszont: itt van a rendelőben pszichológus, őt nem ajánlgatja.
Mondjuk sztem nem ártana körbenézniük. Nem is olvasgatni, csak legalább körbenézni egyszer-egyszer a neten, mi a helyzet.
Még pár éve az orvosomnak említettem a Búrát, illetve egy félmondatba belekerült. Megkérdezte ártatlanul kíváncsi tekintettel, hogy mi az a Búra? 😀 Mondjuk nekem kellett elmagyarázni neki, mi a különbség a fórum és a topik között. Annyira cuki volt.
Pislogtam, hogy ezt nem tudni annyi idősen, terapként, hogy Búra és topik....oké-oké, nem főbűn.
Néha úgy érzi az ember, nem az orvos tárja fel a lehetőségeket, hanem fordítva. 🙂
Meg hát sok mindenről nem is akarnak tudni. Erről a dokiról (SZTK-s) is feltételezem, hogy nem ismeri a Búrát, vagy ha mégis, előítéletes.
A lehetőségeinket valóban saját magunknak kell "felhajtanunk".
Gondolkodtam, hogy ezt leírjam-e. De aztán e. írta a Dühöngőben, hogy a Búrát borderline helynek tartják. Ehhez kapcsolódik. A dokim (egyebek mellett) írja a dg.-met, hogy "érzelmileg labilis személyiségzavar". Na, most megkérdeztem, miben különbözik ez a borderline-tól? Mire ő: "Szebben hangzik. Ha leírom, hogy borderline, mindjárt mondják, hogy juuuj, pszichopata." És ez még csak az egészségügyisek véleménye...