Szorongás és depresszió
Nem üt ki nagyon? A nem retarddal összehasonlítva milyen?
Idézet tőle: KiscsillagRoxy!
Most mekkora adagot szedsz?
Seroquel xr 200 mg.
Roxy!
Most mekkora adagot szedsz?
Idézet tőle: tryIdézet tőle: roxána2.0Idézet tőle: tryIdézet tőle: EzvanSajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.
Azt hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja,
Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.
Kívánom neked is a felépülést.
Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.
Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.
Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!
Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.
Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.
Mindenki más.
Nekem az antidepik először nem csináltak semmit, aztán pörgést váltottak ki (gyógyszer kiváltotta bipol2). Aztán tavaly nyáron egy antidepi kábé megmentett, de 5 hét után nem tudtam tovább szedni normál adagban, mert a szorongásom tovább erősítette.
A nyugató (erről sokat beszéltünk) nem föltétlenül rossz. Erről sokat beszéltünk itt a fórumban. Én napi 3x szedem és jelenthetem, a memória zavaraimon kívül (amik persze tök aggasztóak) nincs tőle semmi bajom.
Az antipszichotikumtól nem kell félni. A ketilept min. dózisa 25 mg (én 12,5 mg-mal kezdtem), a terápiás dózis 400 mg körül van, a max. adag 600-800 mg!! Számold ki, ha valaki 25 mg-ot szed, az a max. dózisnak hanyad részét szedi.
Amióta szedem a keti-t, kezdek jobban lenni, de mások is erről számoltak be.
Egy tuti teszt: ha rémálmaid vannak egy gyógyszertől, felejtsd el a lehető legsürgősebben.
Szóval nem rossz szer az AP és nem is kell belőle sok és viszonylag könnyű lejönni róla.
A hízlalás és szedálás mellékhatása csak nagyobb dózisokban érvényesül.
De biztos hülye vagyok.
Vagy nem tudom. Mindenesetre sok minden történt és nem történt még ott a rendelőben legutóbb, a pszichiáternőmnél. A viselkedése is olyan, ami szimplán megrémít. Például eldöntöttem, esetleg mepróbálnám Tündérhegyet. Ez baromi nehéz döntés volt, és nem csak azért, mert nem vagyok bp-i, azaz utazgatnom kéne, ami pénzbe kerül, tájékozódni tudni, stb, oda-vissza "rángatózni" hetente. Gyakorlatilag a pofámba röhögött, megkérdezte, miért gondolom, hogy segítene nekem az a hely(!!), a válaszom se nagyon érdekelte. Egyszerűen nem volt hajlandó beutalót adni. Hiteltelenített egész idő alatt, rendre belmfojtotta a szót, asszisztensével karöltve (aki amúgy is rendszeresen megjegyzéseket tesz a számítógép mögül rám). Fejébe vette, azért vagyok munkaképtelen, fáradékony, kimerült, mert nyugtatót szedek. Fel se merül semmi lelki ok a fejében, az elmúlt időszakom általa elvileg tudott traumái. Nem adott beutalót a teápiás központba sem, demás egyéb lehetőségekről sem beszélt. Kifelé mentemben kiáltotta utánam vidáman, hogy de egy beutalót az addiktológiára nagyon szívesen ad. Igazán semmi probléma.
Idézet tőle: roxána2.0Idézet tőle: tryIdézet tőle: EzvanSajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.
Azt hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja,
Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.
Kívánom neked is a felépülést.
Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.
Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.
Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!
Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.
Roxy, én rettegek az antipszichotikum-nevű méregtől. Tudom, hogy ez is bevett pszichiátriai gyakorlat, hogy hallucinációk nélküli pszichés zavarokra is felírogatják, engem ez döbbenettel és rémülettel tölt el. Legfőképp a nem kevés és igencsak durva mellékhatások miatt. Írtad egyszer, hogy rettegsz a pszichiáterektől, na hát mondhatni én is - és éppen emiatt a gyakorlatuk miatt, részben, hogy cukorkaként írogatnak fel mindenféle igencsak komoly, ráadásul kétséges hatással bíró szereket. Nem sok mindent tud a mai pszichiátria sem, legfeljebb kísérletezget a lelkibetegeken. Én így látom. Én pl most azért IS váltok éppen pszichiátert, mert a mostani a problémáim gyökerét semmi másban nem hajlandó látni, mint abban, hogy "nyugtatót szedek" a szorongásomra (ami egykor fóbia volt, mára csak szorongás, ja meg idegkimerültség), tesz magasról a számtalan halál durva veszteségre, ami mostanában ért, vagy a jelen életkörülményeimre, ami lelki terrorban élést jelent, nulla magánszférával, kiszolgáltatva valakinek, aki a tulajdonaként kezel. Úgy gondolja a doktornő, az egyetlen oka minden bajomnak, hogy Frontint szedek, hagyjam abba sürgősen (7 éve szedem kb), így aztán antipszichót írt fel, elvonásra. Ami, elvonás, nem is igazán van, illetve nem vészes, ami számomra is meglepő - lévén épp kezdem csökkenteni a hónapokban önként az adagomat. Úgy tudom, fokozatosan szokták ezt is lerakni. Szóval én nem érzem okénak az antipszichotikumot, hacsak nem nagyon alaposan indokolt.
Idézet tőle: tryIdézet tőle: EzvanSajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.
Azt hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja,
Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.
Kívánom neked is a felépülést.
Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.
Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.
Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!
Antidepik helyett javaslom a mini adag antipszichotikumot. Lejönni is sokkal könnyebb róluk, mint az antidepikről.
Idézet tőle: EzvanSajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.
Azt hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja,
Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.
Kívánom neked is a felépülést.
Igen, igazad lehet, és köszönöm a megértésed. Közben lenyugodtam kicsit, és feltűnt, hogy kvázi vakon belerondítottam a segélykérésedbe. Ezért bocsánatot kérek. Sajnálom, amin keresztül mész. Ez egy mérgező kapcsolat lehetett, nem? Nekem eléggé úgy tűnik, mert sajnos volt ilyenben 2x részem. Gyerekkel még nehezebb lehet utána (nekem nincs), de talán egyben erőt is adhat? nem tudom.
Egyetértek, hogy aki depressziós, az nem tud csak úgy felkelni és járni (a "szedd össze magad" - okosság tipikusan csak még inkább lehúzza az embert- én legfeljebb kampányszerűen tudok még mostanában is tevékenységeket végezni, előre menni (pedig most elvileg "jobban vagyok" valamivel). Minden egyes nap, felkelés egy emberfeletti küzdelem, amíg egyáltalán kiszakítom magam az ágyból. Nekem az segít, hogy most kezdtem el pszichológushoz gyakrabban járni, próbálom minden nap erőszakkal átkapcsolni az agyam a berögzülttől eltérő, pozitív programra, na meg az is, hogy az anyámmal való szintén mérgező kapcsolatom egy ideje szinte lenullázódott - ez utóbbi mondjuk igencsak ambivalens érzésekkel jár.
Ami még segíthet, próbálni magad szeretni, türelmesnek lenni magaddal, és csak azért se hallgatni a "márpedig nincs is neked semmi bajod"-varjakra. Fokozatosan, kis lépésekkel sikerülnie kell (magamat is bíztatom...). Én "csak" nyugtatót szedek, nem hatott rám egy antidepresszáns sem, de sokaknak itt használnak. Kitartást kívánok!
Idézet tőle: Gácsi Krisztiántry: bocsánatodat kéri a szerkesztőségi csoport. lehet a teszt törléskor veszett el adat. megértésedet köszönjük lásd részletesebben: Szerkesztőségi Topik
Köszönöm Krisztián a válaszodat! Hát akkor lehet, hogy ezért vesztek el, de mindegy is igazából, nekem ez nem fontos. Egy emberben csalódtam, az meg független a posztok törlődésének okától.
Ezvan!
Sajnálom és remélem, h mielőbb jobban leszel.
Nekem is volt olyan időszakom, amikor hónapokig felkelni sem tudtam, csak fürdeni és wc-re mentem ki. Az enyhébb depresszióval tudok funkcionálni. Más kérdés, hogy szenvedek tőle, erőltetni kell és nem mindig pozitívan hat vissza. Egy szintig érdemes erőltetni, de túlzottan nem. Szval értem, h miről beszélsz.
Idézet tőle: EzvanSzia, először is köszi a válaszokat mindenkinek.
Egy látszólag idillli házasságnak lett vége, a valóságban viszont az évek alatt az önbecsülésem minden téren a béka feneke alá került. természetesen munkám sincs, mert az is a közös része volt, és ott sem teljesítettem megfelelően. A kihagyott évek miatt a munkatapasztalat is 0, tehát mind fizikailag, mind ténylegesen a munkábaállás elég kérdéses.
Az érzelmi hiány viszont elviselhetetlen. Akármennyire is bántó volt az utóbi években , a kialakult traumás kötődés miatt nem tudom elengedni,az agyam nem fogja fel hogy vége.
Jobb napokon tudom tenni a dolgom a gyerekek korul. Ha rossz, akkor viszont csak fekszem.
Van terapeuta, újrakezdtem a gyógysezrt, de csak azt látom, milyen szép életem volt, és most minden kuka. Minden. Ő meg él, mint ha semmi nem történt volna, csak a nő neve lett más az történetben.
Nagyon sajnálom. 🙁
Borzasztó lehet.
Bár én is átéltem ilyesmit többször is, csak ott a kötődések annyira rosszak voltak, hogy nem annyira a valós kötődés elvesztése volt probléma, hanem a vélt kötődésé.
Az jó, ha jársz teraphoz és áterhez.
Szerintem majd jobban leszel.
Csak idő kérdése...
Sajnálom, sejtettem, valami van a háttérben, de nem tudok/nem akarok belefolyni.
Azt hiszem, aki erre a fórumra téved, senki nem ép. Érzékeny, és túlérzékeny, És lehet akaratlanul bántunk meg másokat, amin a netes írásbeliség sem éppen segít. mennyivel tisztább lenne szemtől szemben kommunikálni...vagy ki tudja,
Egyetértek, az hogy kinek nyílsz meg, egy újabb tapasztalás. és önmagad építése.
Kívánom neked is a felépülést.
try: bocsánatodat kéri a szerkesztőségi csoport. lehet a teszt törléskor veszett el adat. megértésedet köszönjük lásd részletesebben: Szerkesztőségi Topik
Szia, először is köszi a válaszokat mindenkinek.
Egy látszólag idillli házasságnak lett vége, a valóságban viszont az évek alatt az önbecsülésem minden téren a béka feneke alá került. természetesen munkám sincs, mert az is a közös része volt, és ott sem teljesítettem megfelelően. A kihagyott évek miatt a munkatapasztalat is 0, tehát mind fizikailag, mind ténylegesen a munkábaállás elég kérdéses.
Az érzelmi hiány viszont elviselhetetlen. Akármennyire is bántó volt az utóbi években , a kialakult traumás kötődés miatt nem tudom elengedni,az agyam nem fogja fel hogy vége.
Jobb napokon tudom tenni a dolgom a gyerekek korul. Ha rossz, akkor viszont csak fekszem.
Van terapeuta, újrakezdtem a gyógysezrt, de csak azt látom, milyen szép életem volt, és most minden kuka. Minden. Ő meg él, mint ha semmi nem történt volna, csak a nő neve lett más az történetben.
Idézet tőle: EzvanIdézet tőle: Wanderer Ágineked feltétlenül bele kell rúgnod másokba? ha energiát szívtam,s ezt észre is vetted,miért olvastad végig?
Semmiféle energiaszívást nem tapasztaltam a hozzászólásodból,
Szia Ezvan!
Én sem ebből a hozzászólásból tapasztaltam energialeszívást. Nem nyilvánosan, a háttérben lezajlott itt egy történet, ami erősen megviselt, visel most is, mert nem kicsit vagyok zaklatott, amikor ezt írom sem. Én azért regisztráltam ide, kb. 1 hete, mert erősen lelkisegélyre van szükségem, valamiféle támogató háttérre, ami valamelyest ellensúlyozni képes a poklot, amiben élek. Mindezt alapból nehezen kommunikálom, mert blokkolt vagyok, ha bármikor közösségben meg kellene találnom a helyem, vagy bemutatkoznom, mondván úgysem fogadnak el, és élből elítélnek. Ehhez képest egyből sikerült belecsöppennem, akaratomon kívül egy kapcsolati drámába, valamint valaki belső háborújába, ahol ő úgy látom, nem játszik tisztességes eszközökkel. Lehet, hogy a bordeline eszköztár nem is tartalmaz ilyeneket, habár én ezt nem hiszem. Mindenesetre erre a rémálomra itt végképp nem számítottam, ami tegnap este csúcsosodott itt ki.
.
És mindezek után világosan látom, hogy most én tűnök fel itt úgy, mint bomlasztó, felforgató elem és mást látszólag ok nélkül bántó valaki. Köszönhetem ezt szintén a fenti illetőnek, aki - ráadásul moderátori minőségben - éppen frissiben váltott nicket, mint megtudhattam, nagy "érte aggódásom" közepette. Most nem tudom, még moderátor-e, mindenesetre azáltal volt eszköze még a nyomait is eltüntetni annak, amik rám nézve nyilvánosan akár egy picike pozitív fényt is vethetnének. Konkrétan az őt vigasztaló hozzászólásaim a Szomorkodó hely-topikból szőrén-szálán eltűntek, az egykori blogjával együtt. Lehet, hogy túlzásba vittem és rátelepedtem a vigasztalásommal, mentségemre szóljon, hogy maga vetette fel, hogy szívesen beszélne még velem, mert szimpatikusnak talál, és nekem ez rengeteget jelentett, lévén kapaszkodni próbálok mindenbe, ami csak adódhat, hogy képes legyek küzdeni saját magamért - (nagyjából úgy nincs ehhez amúgy alapvetően erőm semmi, de semmi, mint ahogy te leírtad, hogy neked nincs)
Már valóban sajnálom, hogy megbíztam benne és energiát pazaroltam rá. Most akkor azt is leírom, hogy életem azon pontján vagyok, amikor véglegesen ki akarom végezni magamban azt a naiv, állandóan midnenkivel együttérző "vadhajtásomat", ami az egész eddigi életemet uralta, meg amire rámentem. Ez most megint egy lecke volt. Tény, hogy van az az élethelyzet, amikor pár interneten, idegen emberektől kapott kedves szó vagy beszélgetés is a mindent jelenti, illetve legalábbis komoly kapaszkodót. Én ilyenben vagyok. Nagyon rosszul viselem, igen, hogy kapásból rossz kezet fogtam meg.
Szia Ezvan!
Adj egy kis időt magadnak, és kérj segítséget szakembertől. Nekem a gyógyszer segít például, bár nem számolja fel teljesen a depressziót. Ha van munkád, az is tud segíteni, ad valamilyen ritmust és tartást, ha el tudod végezni. Miért kell újra kezdened az életedet?
Idézet tőle: Wanderer Ágineked feltétlenül bele kell rúgnod másokba? ha energiát szívtam,s ezt észre is vetted,miért olvastad végig?
Semmiféle energiaszívást nem tapasztaltam a hozzászólásodból,
Lehet, ennek is vannak mélységei. Nem akarom elvenni tőled a depi-élményedet 🙂 Konkrétan valakire gondoltam, aki pár napja mondta ezt nekem, kelj fel és járj....mert hogy ő is ezt teszi. Akkor egyszerűen lehet én mélyebben vagyok, és az se motivál, hogy van , lenne kiért felkelnem.
Idézet tőle: Wanderer Ágineked feltétlenül bele kell rúgnod másokba? ha energiát szívtam,s ezt észre is vetted,miért olvastad végig?
Most akkor ki is és mikor is rúgott bele kibe? Befejztem részemről, sok boldogsgot.
Idézet tőle: Wanderer Ágiértem..de ezt képzeld el úgy,hogy nincs miért élned,max magadért,ami ugye veszett ügy,mert pont ezt veszi el a depi...akkor mi a megoldás? ha nincs senkid,akiért fontos lenne felállni és egyéb...akkor hogy lehet felkelni,s megoldani mindent?
Igen, nekem van kikért élnem. Ez tény.
Ha nem lennének... bele sem gondolok.
Idézet tőle: Wanderer Ágiértem..de ezt képzeld el úgy,hogy nincs miért élned,max magadért,ami ugye veszett ügy,mert pont ezt veszi el a depi...akkor mi a megoldás? ha nincs senkid,akiért fontos lenne felállni és egyéb...akkor hogy lehet felkelni,s megoldani mindent?
Úgy látom, neked ez azért most is sikerült. Másokból leszívni energiát majd átlépni rajtuk az sokat segít. Nekem egyébként ez se megy, na akkor kell az ún. "erő".
Idézet tőle: Wanderer Ágién teljesen megértem miről beszél...van az a pont,amikor már semmi energia nem marad semmire....én nem látok kiutat,sem begyűjthető energiát,de remélem neki sikerül!
Értelek titeket. Csak ugye mindannyian máshogy vagyunk bekötve. Nálam az életösztön végtelenül erős. Hiába vagyok gyenge mind fizikailag, mind lelkileg, élni akarok. És minél több sz.r ér, annál inkább.
Idézet tőle: Ezvanújra kell kezdenem az életem, nem sok a kedvem hozzá.
Azt mondják nem is akarom megoldani az életem. menjek, fussak, kertészkedjek, minden egyéb...de hogyan? pont ez nem megy. Ez nem a szedd össze magad! kategória.
Aki azt mondja ő is depis, de nem hagyja magát és tesz ellene, és igenis felkel regggel és elmegy futni, mert nem hagyhatja el magát, az nem depressziós, bár kétségkívül lehet maga alatt.
Nem tudhatod.
Én is felkeltem a depi idején és megcsináltam minden feladatom.
Nekem a gyógyszer segített.
Hosszú távú cél az, hogy a terápia segítsen. (Most nem járok terápiába.)
újra kell kezdenem az életem, nem sok a kedvem hozzá.
Azt mondják nem is akarom megoldani az életem. menjek, fussak, kertészkedjek, minden egyéb...de hogyan? pont ez nem megy. Ez nem a szedd össze magad! kategória.
Aki azt mondja ő is depis, de nem hagyja magát és tesz ellene, és igenis felkel regggel és elmegy futni, mert nem hagyhatja el magát, az nem depressziós, bár kétségkívül lehet maga alatt.
Idézet tőle: EzvanSziasztok!
Az a kérdésem, ki lehet jönni ebből a sz@rból és teljes életet élni?
Igen. Ki lehet jönni belőle. Terápia + gyógyszer + támogató közösség.
Sziasztok!
Az a kérdésem, ki lehet jönni ebből a sz@rból és teljes életet élni?
Szia Drága Roxána, igazad van, de viszont én is követtem el hibát életem során, ezért is töröltem ki amit írtam és az a gáz, hogy nem haragszom anyukám férjére, sőt szeretem őt csak fáj ahogy néha hozzám áll... jó lenne ha minden rendeződne itthon 🙂 Köszi szépen, hogy írtál 🙂 <3
Törölted?
Ez nem a te hibád...
Drága Hercegnő. Ez nagyon durván hangzik. .:(((
Van egy topik, mindjárt keresem.
https://bura.hu/forum/segits-segitek/csaladon-beluli-eroszak
-
-
Ketilept, Abilify meg még egy csomó,csak már nem tudom a nevüket. hang.stabiból is volt minden. Sajnos nagyon hamar rezisztens leszek mindenre...
Idézet tőle: akbarIgen,beköltöztem tőle a hűtőbe.
Akkor jól emlékeztem.
AP-ból mi volt eddig?
Igen,beköltöztem tőle a hűtőbe.
https://www.drugs.com/comments/clozapine/
skizo-ra, bipol-ra, bordi-ra adják
nagyon dicsérik
https://bura.hu/szakmai-informaciok/gyogyszerek/antipszichotikumok/klozapin-leponex
ezt nem olvastam el
Idézet tőle: akbarSzia!
Igen már minden "hazait" szedtem. De a leponex AP,depresszióra nem tudom hat-e?
minden gyógyszer mindenkire kicsit másképp hat, sajnos ez annyira egyéni... =(
én annak idején kaptam AP-t depresszióra, szorongásra, borderline tünetekre. én teljesen érzelemmentes lettem tőle. tulajdonképpen megszüntette a lehangoltságot, de minden más érzelmet is. de ez csak én voltam meg a zyprexa. ha már mindent próbáltatok, akkor vagy hallgass a dokidra, vagy talán egy másik orvos és másfajta megközelítés segítene...
Idézet tőle: akbarSzia!
Igen már minden "hazait" szedtem. De a leponex AP,depresszióra nem tudom hat-e?
Bocs, már kérdeztem, de remeron volt már?
Szia!
Igen már minden "hazait" szedtem. De a leponex AP,depresszióra nem tudom hat-e?
Idézet tőle: akbarTöbb hónapja nagyon padlón vagyok. A legapróbb dolgot is alíg bírom megcsinálni. Dolgozni,vásárolni,vagy bármit csinálni szinte lehetetlen feladatnak érzem. Persze muszáj csinálni, de nem tudom meddig bírom. Kb féléve így vagyok és csak rosszabb minden nap. Az orvosom sem tud már mit tenni,utolsóként a leponexet javasolja. Semmi nem okoz örömet,ha nem lennének kötelességeim lefeküdnék és meghalnék. De persze nem tehetem. Olyan fáradt vagyok....
szia akbar,
hogy érted, hogy "utolsóként" javasolja a dokid a leponexet? olyan sok mindent kipróbáltatok már és nem használtak?
Több hónapja nagyon padlón vagyok. A legapróbb dolgot is alíg bírom megcsinálni. Dolgozni,vásárolni,vagy bármit csinálni szinte lehetetlen feladatnak érzem. Persze muszáj csinálni, de nem tudom meddig bírom. Kb féléve így vagyok és csak rosszabb minden nap. Az orvosom sem tud már mit tenni,utolsóként a leponexet javasolja. Semmi nem okoz örömet,ha nem lennének kötelességeim lefeküdnék és meghalnék. De persze nem tehetem. Olyan fáradt vagyok....
Sajnos munkanélküli vagyok és egyedüli gyerek így itthon vagyok nagy részt barátok távol vagy melóznak így nem túl gyakran érnek rá találkozni. A munkanélküliségen igyekszem változtatni de azt mint tudjuk nem egyszerű.Túl sok stressz hatására egy olyan állapotba kerültem ami a következőt takarja, hogy nem tudtam megnyugodni fel alá járkáltam nem kötött le semmi egész nap, éjszaka aludni nem tudtam magas volt a vérnyomásom és a pulzusom is ezen tünetek előtt már éreztem, hogy valami nem oké de akkor még tűrhető állapotban voltam elmentem egy pszichiáterhez aki brintellixet és frontint 0,5 mg-ot írt fel. Ehhez a pszichiáterhez azért nem mentem vissza mert nem voltunk összhangban és nem igazán fordított rám figyelmet. Majd jött a fent említett állapot így a család által ismert neurológushoz mentem el nem pszichiáter nem pszichológus ő tőle kaptam Rivotrilt 2 mg-ot és Zoloftot 50 mg-ot majd jól lettem ezektől kb 1,5 hónapon belül. Aztán intéztem a dolgaim és sikeresen leállamvizsgáztam szorongásból és a nyugtalanságból semmit nem éreztem. Sajnos abbahagytam a Zolfotot mert jól éreztem magam aztán egy ideig még nélküle is, ami szerintem mint már kiderült túl korai volt. igyekszem és igyekeztem is tenni, hogy jól legyek autogén tréningeztem/ek és agykontrollozok/tam futottam. Majd a nagymamám hirtelen meghalt ezt követően akkor is még jól voltam sőt anyának segítettem és helyt álltam. Utána sem volt olyan vészes a helyzet volt csak nem találtam állást itthon voltam aztán a szorongás és a pulzus kombináció kezdett előjönni amit rivotrilall igyekeztem karban tartani 2mg-ot szedtem az újra felíratott zoloft mellé ha elmentem valahová ha nem akkor este vettem be alváshoz.Elkezdtem járni pszichoterápiára szedtem antidepresszánst escigent és nyugtatót rivotrilt de nem lettem jobban váltottunk citapramra attól se.Voltam egy szakpszichológusnál akihez a doktornőm küldött kitölteni mmpi tesztet meg roschar tesztet. A doktornőm azt mondta nem vagyok bipoláris sem borderline és nincsenek is olyan tüneteim ez alapján és neki sem tűnt fel.Aztán váltottunk paroxatra mindegyik gyógyszernél kb 1-2 hónapot vártunk a váltásig 125 volt a pulzusom többszöri ekg-n a paroxat mellett és az ekg holteren a legmagasabb érték a 170 es pulzus volt miután bevettem a paroxatot mivel lehetett látni a lebontást órára a holternél.Most a paroxatról vissza a Zoloftra 50 mgra plusz kaptam bétablokkolót concor crot mellé 1,25 mgosat.A problémám ami diagnosztizálva lett pánikbetegség, generalizált szorongás, depresszió de a fővonal a szorongás és ez a szűnni nem akaró mellkasi vagy szívtájéki bal oldali kellemetlenség érzés vagy szorítás.
A kérdésem az lenne felétek, hogy most a csere kapcsán felerősödtek a szorongásos tüneteim belső feszültség érzése bizsergés talp izzadás vagy hónaljban izzadás test izzadás a doktornőm egy az egyben leváltotta nem kaptam kísérőnek plusz rivotrilt nem volt felezése a gyógyszernek se semmi ez így normális az elején? Az 1 hétnél tartok a Zoloftnál aztán majd elmúlik mivel váltottunk a Paroxatról? Azt tudom, hogy kezdetben ilyen tüneteket okoznak az SSRI-k aztán kezdenek el hatni ha hatnak csak mivel nem újonnan kezdtem el szedni hanem egy másik SSRI-ről váltottam át ezért kérdezem, hogy ez normális vagy az elöző SSRI-nek még hatni kéne és nem szabadna szoronganom? Ha már gyógyszert szedek akkor szeretnék jól lenni és már elegem van ebből a sok kisérletezgetésből. az is felmerült hogy magukat az SSRiket nem bírom csak akkor mit szedhetnék mert a doktornőnek ez volt az utolsó ötlete meg a kvetiapin de attól olyan rosszul lettem mint a csuda.
Idézet tőle: GonSziasztok!
Én amióta normálisan szedem a gyógyszereket, nagyon sokat javultam, többet képes vagyok kimozdulni és sokkal jobban érzem magam. Pozitívan tudok gondolkozni.
Ezelőtt pedig már volt öngyilkossági kísérletem is, annyira rosszul voltam. (Beszedtem egy csomó gyógyszert egy emberektől távoli helyen.) Nem sokon múlott, hogy megúsztam, kómába is kerültem miatta, de szerencsére nem sokáig. Én csak azt tudom mondani, hogy mindenki szedje rendesen, soha ki nem hagyva az orvosa által felírt gyógyszereket, ha szeretne meggyógyulni!
Sokunkkal az a baj, ahogy én látom, hogy nem akarjuk szedni a gyógyszereket, hol bevesszük őket, hol nem, nem hiszünk már abban sem, hogy az segíthet, de ez nem feltétlenül igaz! Nekem segített és 2 hét alatt csodálatosan rendbe tett. Nem azt mondom, hogy még nem feszengek emberek között és nem szorongok a boltban, de már képes vagyok sokkal pozitívabban állni az egészhez és sokkal jobb a kedélyállapotom is.
Sosem gondoltam volna, hogy legyőzhetem a sok-sok éves depressziót és szorongást, de most úgy érzem, hogy sikerülni fog.
Ha már semmi sem segít, akkor mindenképpen próbáljátok ki, hogy szeditek rendesen a gyógyszereket, ahogy azt szedni kell és akkor rajtatok is segíthet!
Xanax SR-t szedek és Ripedolt és még injekcióban kapok Rispedolt is 2 hetente. Én ezelőtt csak az öngyilkosságon és a negatív gondolatokan törtem a fejem egész életemben és most, hogy elfogadtam a gyógyszerek segítségét és úgy szedem, ahogyan azokat kell, százszor jobban vagyok, mint voltam! Tudok örülni az életnek! És csak 2 hete szedem normálisan és láss csodát, hihetetlen mennyi változáson mentem keresztül.
A gyógyszer szükséges ahhoz, hogy az ember pozitívabban tudjon gondolkozni, jobb legyen közérzete és így könnyebben ki is tud mozdulni. S amint többet kimozdul az ember, egyre jobban lesz.
Ha elfogadtok tőlem egy segítő tanács receptet és szeretnétek jobban lenni, ezt ajánlom nektek:
- Ha már sehogy sem tudsz kimászni a depresszióból és a szorongásból lásd be, hogy szükséged van segítségre és el kell fogadnod azt, majd követned.
- Szedd össze magad, menj, írass fel antidepresszánst és szorongásoldót.
- Szedd rendszeresen, soha ki nem hagyva úgy, ahogy azt előírták.
- Amikor már érzed, hogy javult a kedved, kezdj el járni kisebb boltokba olyankor, amikor pl. nem olyan sokan vannak, s ha ezt megszokod mehetsz nagyobb helyekre, pl. penny, lidl, tesco stb.
- Menj ki a kertbe és kertészkedj, ültess valamit vagy metszd a szőlőt, a fákat.
- Ha nincs kerted sétálgass.
- Hallgass vidám zenéket, amelyek segítenek még jobban lenni és nézz vígjátékokat.
- Amikor már jobban vagy képes vagy bízni abban, hogy még ennél is jobban lehetsz és sikerülni fog kitörnöd ebből az egészből.
Ha rám hallgatsz megváltozhat az életed úgy, ahogyan nekem is megváltozott!
Utolsó tanácsként azt tudom mondani, hogy gyógyszerek ide vagy oda, ha csak azzal tudsz jobban lenni és kitörni ebből az egészből akkor tedd fel magadnak a kérdést:
Szeretnék én örök életemben szenvedni és benne ragadni a mély fájdalmas mocsárban vagy pedig elfogadom a segítséget, megteszem amit kell, szedem a gyógyszereket, ahogyan kell és ezzel megadom az esélyt magamnak, hogy ténylegesen kijöjjek ebből az egészből?
A ti döntésetek. Ha valamiért nem segít az egyik gyógyszer, akkor meg kell beszélni a pszichológussal és vagy a pszichiáterrel és akkor ad másikat és akkor az lehet, hogy már jó lesz!
Ne adjátok fel, én tudom, hogy ki lehet ebből jönni!
Kívánok mindenkinek gyógyulást!
Nagyon jókat írtál, Gon!
Azt gondolom, hogy szerencsés ember vagy, jól reagálsz a gyógyszerre.
Én sok évig nem mertem gyógyszert szedni, végül beadtam a derekam és 2013-ban elkezdtem gyógyszert szedni és az elmúlt 4 év alatt nem lettem jobban, sőt.
Ezzel nem akarom "aláásni" a mondanivalódat, sőt, nagyon is egyetértek veled. Ki KELL próbálni a gyógyszet is. Nagyon nagy baj nem lehet belőle. Mondjuk nekem gyógyszer váltotta ki a bipol2-t, de azért ez elég ritka lehet, felteszem. És valószínűleg amúgy is az vagyok, csak nem jött elő. Talán éppen ez, hogy a gyógyszer előhozta a bipol2-t, talán most lesz majd esélyem, hogy jól kezeljenek.
Szóval bátorság és szerencse fel és IGEN, kell esélyt adni a gyógyszernek. El kell felejteni az önsegítő könyveket, Szendi Gábort, a totál hozzá nem értők zseniális tanácsait és meg kell próbálni.
Sziasztok!
Én amióta normálisan szedem a gyógyszereket, nagyon sokat javultam, többet képes vagyok kimozdulni és sokkal jobban érzem magam. Pozitívan tudok gondolkozni.
Ezelőtt pedig már volt öngyilkossági kísérletem is, annyira rosszul voltam. (Beszedtem egy csomó gyógyszert egy emberektől távoli helyen.) Nem sokon múlott, hogy megúsztam, kómába is kerültem miatta, de szerencsére nem sokáig. Én csak azt tudom mondani, hogy mindenki szedje rendesen, soha ki nem hagyva az orvosa által felírt gyógyszereket, ha szeretne meggyógyulni!
Sokunkkal az a baj, ahogy én látom, hogy nem akarjuk szedni a gyógyszereket, hol bevesszük őket, hol nem, nem hiszünk már abban sem, hogy az segíthet, de ez nem feltétlenül igaz! Nekem segített és 2 hét alatt csodálatosan rendbe tett. Nem azt mondom, hogy még nem feszengek emberek között és nem szorongok a boltban, de már képes vagyok sokkal pozitívabban állni az egészhez és sokkal jobb a kedélyállapotom is.
Sosem gondoltam volna, hogy legyőzhetem a sok-sok éves depressziót és szorongást, de most úgy érzem, hogy sikerülni fog.
Ha már semmi sem segít, akkor mindenképpen próbáljátok ki, hogy szeditek rendesen a gyógyszereket, ahogy azt szedni kell és akkor rajtatok is segíthet!
Xanax SR-t szedek és Ripedolt és még injekcióban kapok Rispedolt is 2 hetente. Én ezelőtt csak az öngyilkosságon és a negatív gondolatokan törtem a fejem egész életemben és most, hogy elfogadtam a gyógyszerek segítségét és úgy szedem, ahogyan azokat kell, százszor jobban vagyok, mint voltam! Tudok örülni az életnek! És csak 2 hete szedem normálisan és láss csodát, hihetetlen mennyi változáson mentem keresztül.
A gyógyszer szükséges ahhoz, hogy az ember pozitívabban tudjon gondolkozni, jobb legyen közérzete és így könnyebben ki is tud mozdulni. S amint többet kimozdul az ember, egyre jobban lesz.
Ha elfogadtok tőlem egy segítő tanács receptet és szeretnétek jobban lenni, ezt ajánlom nektek:
- Ha már sehogy sem tudsz kimászni a depresszióból és a szorongásból lásd be, hogy szükséged van segítségre és el kell fogadnod azt, majd követned.
- Szedd össze magad, menj, írass fel antidepresszánst és szorongásoldót.
- Szedd rendszeresen, soha ki nem hagyva úgy, ahogy azt előírták.
- Amikor már érzed, hogy javult a kedved, kezdj el járni kisebb boltokba olyankor, amikor pl. nem olyan sokan vannak, s ha ezt megszokod mehetsz nagyobb helyekre, pl. penny, lidl, tesco stb.
- Menj ki a kertbe és kertészkedj, ültess valamit vagy metszd a szőlőt, a fákat.
- Ha nincs kerted sétálgass.
- Hallgass vidám zenéket, amelyek segítenek még jobban lenni és nézz vígjátékokat.
- Amikor már jobban vagy képes vagy bízni abban, hogy még ennél is jobban lehetsz és sikerülni fog kitörnöd ebből az egészből.
Ha rám hallgatsz megváltozhat az életed úgy, ahogyan nekem is megváltozott!
Utolsó tanácsként azt tudom mondani, hogy gyógyszerek ide vagy oda, ha csak azzal tudsz jobban lenni és kitörni ebből az egészből akkor tedd fel magadnak a kérdést:
Szeretnék én örök életemben szenvedni és benne ragadni a mély fájdalmas mocsárban vagy pedig elfogadom a segítséget, megteszem amit kell, szedem a gyógyszereket, ahogyan kell és ezzel megadom az esélyt magamnak, hogy ténylegesen kijöjjek ebből az egészből?
A ti döntésetek. Ha valamiért nem segít az egyik gyógyszer, akkor meg kell beszélni a pszichológussal és vagy a pszichiáterrel és akkor ad másikat és akkor az lehet, hogy már jó lesz!
Ne adjátok fel, én tudom, hogy ki lehet ebből jönni!
Kívánok mindenkinek gyógyulást!
Van olyan valamelyikőtökkel hogy próbálsz jobban lenni, de csak az agyad negativitását tapasztalod, ezért mérges vagy magadra hogy miért van rossz az életben?
Aztán megállapítom hogy igen, ez is csak egy tapasztalat, se nem jó se nem rossz. De hát a fenébe is, ez hülyeség. EZ IGENIS ROSSZ. Rossz hogy nem vagyok boldog, rossz hogy az érzelmeim üresek, valami hiányzik, valami nem ok, és úgy érzem TEHETETLEN VAGYOK, és nem tudok mit tenni, és ez a gondolat még inkább frusztrál. De üvölteni csapkodni meg nem lehet, ezért erőszakkal lenyugtatom magam, s ETTŐL SE LESZ JOBB, és EZ MÉG ROSSZABB. Valaki ilyet átélt?
Hogy körülnézek és látom a csapdahelyzetet magam körül, és ezis frusztrál. Hogy vrgődöm, és látom hogy nincs garancia se a jóra se a rosszra az életben. Igenis át kell élni a rosszat is, meg néha a jót is az életben. Hogy nincs szabály, hogy nincs olyan hogy mindig jó, vagy mindig rossz, hanem általában változik minden... de alapvetően AZÉRT ROSSZ. és ha már van rossz, akkor van jó is, de csak jó nincs. Na meg tudom a "jó" szót szubjektíven használtam. És tudom a motivációs guruk meg pozitív arcok mind azt mondják hogy gondoljak arra hogy én irányítom az életem, igen ám, de akkor miért van hogy mégis annyiszor érzem hogy nem tehetek semmit az állapotom ellen? Jó, tudományoskodva: akkor a kutya akit áramütés ér már 8-adszor, az menjen át kilencedszerre is a másik térfélre? Hülye lesz... megtanulta. Engem ne hibáztasson senki azért mert olyan vagyok... Nekem tartós változás kéne... de magam nem tudom már kivitelezni sokszor... olyan rossz átélni a tehetetlenségem, hogy nincs rend az életembe, hogy nem tudom mi merre hol hová hány méter. Látom a problémát de nagyon nem tudok saját aggyal segítnei magam. Talán egy gyógyszer segítene? Arra is mondják az okosok hogy az is csak kényszermegoldás, bla bla, kívülről fújom a tankönyvet, de MÉGSE JOBB. Ez a nyűglődés komolyan. Néha meg úgy gondolom hogy most ki kell bírni, ez van ez az élet, fogadd el, ne rinyáljj, de hát ha úgyse tehetek róla? Najo.. csak leírtam a gondolataim nem tudom hogy van e értelme valaki tud e rezonálni, vagy sem. Sajnos sok baj van. Én lennék a legjobban ha nem kéne leírnom hogy sok a baj.
Idézet tőle: LuciferSzorongásra
Talán ami nekem ezidáig legjobban hatott a Tiager nevű gyógyszer, vagy más elnevezéssel Tiapridal. Ha napközben beveszem mintha egy álom világban ébrednék, megszűni a stressz okozta érzés. Élvezem a gyógyszer által nyújtott nyugodságot, viszont más szerekkel ellentétben a hatása alatt érzékenyen (talán jellememből kifolyólag) reagálok a külső tényezőkre. Nem röptében hat, de a bevételt követően az idő múlásával érezhető a hatás.
Eddigi tapasztalataim alapján jobbnak tartom egyéb más nyugtató vagy antidepresszáns gyógyszernek a hatásától.
Kár, hogy nem Tiger a neve. 🙂 Mennyit szedsz belőle? Orvos találta ki, írta fel? Mióta szeded?
Most tök komolyan (oké, majd az orvost is megkérdem). Mi a franc segít a szorongáson a nyugtatókon kívül?
Eddig nekem próbálkoztak 1. AD-vel --- nem használt, 2. AP-mal (nem terápiás dózisban) --- olyan komoly mellékhatások voltak, hogy nem tolerálhattam.
Idézet tőle: samsung
Lucifer, a Tiapridal antipszichotikum, elég erős, és fő iIndikációja agresszív állapotok és alkoholmegvonási tünetek kezelése. Ezt kaptad szorongásoldásra? Hűha.....
Nálam már sajnos csak az erősebb nyugtatók hatnak. Mondjuk felemelhetném a rivotril mennyiségét napi 8 mg-ra, de inkább nem.
Idézet tőle: samsungKedves Szabolcs és Mirjam,
köszönöm a támogatást, én úgy tudtam, 2-3 hét, de ezek szerint akkor akár 6 hét is lehet.
Bevettem háromszor annyi szorongásoldót, mint egyébként és most jót tett, aludtam egyet. Picit szebben látok mindent. Köszönöm még egyszer a segítséget, bizakodó vagyok. Nektek pedig kívánok depi nélküli napokat, remélem, nálatok már hatott a gyógyszer.
Köszönöm. Nekem egyáltalán nem hatott. Én nem depire, hanem szorongásra kaptam.
Remélem, neked jó lesz.
Lucifer, a Tiapridal antipszichotikum, elég erős, és fő iIndikációja agresszív állapotok és alkoholmegvonási tünetek kezelése. Ezt kaptad szorongásoldásra? Hűha.....
Szorongásra
Talán ami nekem ezidáig legjobban hatott a Tiager nevű gyógyszer, vagy más elnevezéssel Tiapridal. Ha napközben beveszem mintha egy álom világban ébrednék, megszűni a stressz okozta érzés. Élvezem a gyógyszer által nyújtott nyugodságot, viszont más szerekkel ellentétben a hatása alatt érzékenyen (talán jellememből kifolyólag) reagálok a külső tényezőkre. Nem röptében hat, de a bevételt követően az idő múlásával érezhető a hatás.
Eddigi tapasztalataim alapján jobbnak tartom egyéb más nyugtató vagy antidepresszáns gyógyszernek a hatásától.