Terápia
Semmi gond, gondoltam, hogy elírtad, de még mindig nem tudom, hogy akkor ez hogy van vagy hogy lenne... Tehát mehetnek külsősök, de miért? Ez nagyon fura. Gondold el, valamennyire be kell illeszkedned. A többieknek az a témája, hogy mit mondott a nővérke/az áter/a terap, mi volt az ebéd... Te ehhez nem tudnál kapcsolódni.
Nem baj, ugyanezeket tartalmazták, csak más szavakkal, mindig újraírtam őket. Telefonon írtam nap közben, és azokkal volt baj. Most gépen vagyok.
Nem! Azok tényleg eltűntek sajna.
R-roxy: ne haragudj, elírtam, nem vagyok a toppon.
Kiscsillag: bocsi ha félreérthetően írtam, oda hívott ahol tartja a foglalkozásokat. Az ajtóban várakoztam, ami egyébként a bentlakós pszichiátria előcsarnokából nyílik, épp gyógyszerosztás volt. Megkérdeztem az ott dolgozót, de nem tudott mit mondani és nem is hívta fel a foglalkozást vezetőt.
U.i.: megint eltűnt amit korábban válaszoltam. Ugye ti nem láttok mindenből kettőt? 😀
Sztem teljesen elfelejtett. Azt nem értem, h miért külső helyszínre hívott talizni, és miért nem az intézménybe, ahol tartja.
"nálam nem mondták hogy csak külsős mehet,"
Ezt elírtad? Vagy én értem teljesen félre? Tehát a kórházi műv.terapnak van olyan csopija, ami csak külsősöknek szól? Vagy nagyon nem értem...
Válaszoltam de elveszett. Vagyis én nem látom.
Szóval, nálam nem mondták hogy csak külsős mehet, fel sem merült. Valószínűleg másképp működik itt.
Gáz, valóban, de ez van, nem várok sokat az emberektől. Amikor életemben először pszcihologust kerestem, egy hónap múlva válaszolt hogy aktuális-e még. Nem volt már.
"Ahol dolgozott, abban a kórházban van egy ilyen csoport. Bemutatott a foglalkozásokat vezető szakembernek, majd megbeszéltünk egy időpontot és helyet ahol nem jelent meg. "
Nekem ez eleve furcsa, tudtommal nem lehet kórházi csoportokhoz külsősként csatlakozni. A Nyírőben én az 1. emeleten voltam, van még a 2. meg a 3. emelet is. A mi műv.terapunk még azt sem engedte meg, hogy egy másik emeletről jöjjön valaki csopira. Nemhogy külsős jöjjön...
Mondjuk egy ilyen után én tuti nem kerestem volna meg ezt az embert, ez gáz.
Inkább úgy látom (persze lehet tévedek), hogy ahhoz hogy járhassak, egyéb kezelésre is járnom kéne (pszcihoterápia stb). Jártam korábban, meg fogok is valószínűleg, de egyelőre nem szeretnék. Olyasmi művészetterápiás foglalkozás lenne jó, mint amit leírtál (akár fizetős, nem probléma) ahova mondjuk hetente egyszer beülök, és ennyi. Megy általában magamtól is amúgy, most mélyebben vagyok lelkileg mint eddig, ezért motiválna egy ilyesmi.
Az úgy volt, hogy a TB-s pszichoterapeuta (aki rengeteget segített és nagyon hasznos volt, innen is köszönet neki!) nem tudott többet fogadni, így is többet jártam hozzá mint szokás. A végén felvetettem neki hogy szívesen járnék művészetterápiára. Ahol dolgozott, abban a kórházban van egy ilyen csoport. Bemutatott a foglalkozásokat vezető szakembernek, majd megbeszéltünk egy időpontot és helyet ahol nem jelent meg. Másfél órát vártam, aztán ennyi. Nem hívott, nem szólt se előre, se utólag. Tudom hogy valószínűleg nem kellett volna annyiban hagynom, újra felkeresni stb, de bele voltam fáradva és amúgy is tele vagyok bizalmi problémákkal.
Úgy érted, neked nehezedre esik egy bizonyos ponton túl kutatni, hogy hol találsz műv.terápiát (képzőműv.terápiát)?
Szerintem egy olyan nagyvárosban, ahol te vagy, kell hogy legyen.
Hol keresgéltél?
Emlékszem, hogy írtad, hogy el is mentél vhova, de nem jött senki. Ez mi volt?
Ezek tök jók, és hasznosak lehetnek, csak mintha annyi energiabefektetés kellene ahhoz hogy bekerülj egy ilyen helyre, ami nem biztos hogy épp megvan abban akinek erre szüksége lenne. Vagy csak itt nálam a környéken nincs ilyesmire lehetőség/nem tudok róla.
Hát akárhogy nézem, ez a topik lenne hivatott a csoportterápiák megbeszélésére is.
( Találtam egy gyöngyszemet:
"Nosh, rendkívül népszerű topikomba közkívánatra írok a művésztterápiáról egy-két mondatot.
Van több ága: képzőművészetterápia (rajz, festés, agyagozás), biblioterápia (szövegek olvasása és beszélgetés róluk, ide tartozik a meseterápia), zeneterápia (zenehallgatás vagy zenélés), mozgásterápia." )
Szóval rajta, rajta. Lehet ide írni csopiterápiákról.
Én ugye voltam a Thegyen, ott volt. Aztán voltam Szigetváron, ott is. Thegyen 3 hónapot voltam, Szigetváron 4 ill. 6 hónapot.
Thegyen szerettem a műv.terápiát. Ill. pontosítok: képzőműv.terápiát.
Szigetváron a meseterápiát (ami ezek szerint műv.terápia), az állatasszisztált mittóménmit meg az addikt csopikat.
Nagyon köszönöm!!! 🙂
Akkor ő egy jó ember lehet. Remélem, tudtok együttműködni a továbbiakban is. Teljesen megértem, hogy ne szirénázzon másfelé. Kívánom, hogy újra sikerüljön a terápia folytatása és jobb legyen!
Az ember, ha meg akar halni, akkor egészen más tudatállapotban van, nem is kell talán magyarázni. Csak inkább maradjunk élve, ha lehet. Nem tudjuk, mi vár ránk odaát. ha meg megmaradunk, mit is okozunk magunknak evvel.
A szüleim már nyolcvanasok, nem is tudom, hogy bírták volna ki, ha megtudják, hogy meg akartam halni. vagy nem is tudom, csak elegem volt, és mást akartam, mint ami volt éppen. A fiam és a volt férjem megtudták. A volt férj egészségügyis, elég prominens poszton, és teljesen értetlenül reagált. De hát nem is véletlen, hogy elváltam tőle, ezt most nem taglalom. Azért volt rendesen depresszióm a vele eltöltött tehetetlen évek alatt is, nem csinált érdemben semmit, csak húzta a száját.
A fiam 21 éves és teljesen normális volt, kért egy lakáskulcsot (külön élünk, de egy házban) és gyakran beszélünk, hogy van és én hogy vagyok.
Sok sikert a továbbiakhoz!
Ha esetleg elbizonytalanodsz, ide szerintem írhatsz, sok segítő kéz van!
Kedves Matiri new !
Nagyon köszönöm a választ és nagyon sajnálom , hogy ìgy alakult nálad!
Az én pszichológusom azt hiszem pont az ellenkezője, nem engedi el szìvesen a kezem, ezzel nincs is baj sztem, szükségem is van rá most. Sosem tettem még ilyet, nem is nagyon tudnék világos indokot adni, hogy hogyan jutottam el idáig. Azt viszont tudom, hogy nem akarom , hogy mást bevonjon ebbe, főként pl . akár a családomat vagy bárkit. Egyrészt az olyan lenne, mintha elárulna, másrészt akkor azt hiszem nem lenne olyan kompetens számomra tovább. Hiszen benne bìzom, abban, hogy ő tud segìteni, nem más.b
Kedves Aricia!
Én csak a saját példámat tudom mondani. Engem azután, hogy háromszor is volt sikertelen kísérletem, a pszichológus már csak ún. támogató terápiára vállat. Amúgy sémás volt. Nem hiszem, hogy konzultáltak a dokimmal.
Az áter nem dobott ki, igaz, az első levelemet, amiben megírtam neki, hogy mit vettem be, mondhatni "elvesztette" , reakció nélkül (na, ekkor rendült meg benne a bizalmam). Utána is simán felírta azt a gyógyszert és nem keveset. És a többi kísérletem után sem csinált semmi különöset, csak az altatót egyenkénti receptre írta, de a patikában kiadták egyben.
Próbált kórházba suvasztani, de nem jött össze. Akutan sosem voltam sem toxikológián, sem zárton, mert nem mondtam el senkinek, csak jóval később, és csak egy-egy nagyot aludtam. Meg megtudtam, mit kibír a gyomrom.
Meg hogy tök fölösleges az egész, nem lett jobb utána, csak elfogyott a gyógyszer és kérni kellett még, illetve kezdhettem előlről a leszokást, mert már nem úgy hatott és nem is volt elég sem.
Én azt vártam, hogy feltámad az élni akarásom. De nem. De a szervezetem vagy isten, vagy akármi úgy akarta, hogy éljek. Nem is baj, most sokkal jobb.
Remélem, Te is jobban leszel nemsokára. Találsz esetleg egy jobb pszichológust. Van olyan is, aki aláírat papírt, hogy a kezelés alatt nem leszel öngyi vagy hogy nem iszol, drogozol stb.
Ez jó hìr, köszönöm!
🙂
Ha nincs akut krízis, nincs "kényszer".
Igen, azt hiszem stabilabban, köszönöm!
Gondolom, pszichiáter úgysem tud "kényszerìteni" semmire sem.
Szia!
Feltehetőleg pszichiáternek akarja jelezni.
Jobban vagy kicsit?
Sziasztok!
Véleményeteket szeretném kérni!
A pszichológusommal 1 hónapja megszakìtottam a kapcsolatot, mert úgy éreztem, hogy nem akarom belevonni abba, amire készültem. Ő ezt nem fogadta el, gyakorlatilag úgy váltunk el, hogy ő vár a következő ülésre, 1 hét múlva pedig ìrt egy levelet, hogy reméli jól vagyok. (Bonyolult, mindegy. ) Aztán volt egy igazán szar napom, amikor úgy döntöttem, hogy nem tudom tovább csinálni és befejezem . Persze ebben is olyan béna voltam, hogy ami lement gyakorlatilag 5 perc múlva vissza is jött. Most egy hete ìrtam neki (hiányzik, szükségem lenne rá azt hiszem) , hogy jelezzen vissza, hogyan van, mert koronagyanús volt elválásunkkor. Azt is leìrtam, nem vagyok jól, hogy megpróbáltam , de nem sikerült. Most visszaìrt, elmondta hogy van és hogy azon gondolkodik éppen, hogy kinek tudná a kìsérletemet jelezni. Tudom már, hülyeség volt srb és nem akarom, hogy bárkinek is szóljon róla. Azt akarom, hogy bìzzon bennem, most erre van szükségem, nem arra , hogy kivegye a kezmből az irányìtast.
Szerintetek mindenképpen kötelező ezt jeleznie valakinek (bár fogalmam sincs, hogy kinek is szólna, hiszen csak engem ismer), vagy dönthet saját hatáskörben úgy is, hogy nem jelzi?
A teszteléssel egyetértek.
Ennek a lehetőségére nyitott vagyok, bár nem keresek kimondottan szerelemre lányt. Az ittalvás meg olyan középutas kompromisszum. De jó "tesztelni" is, mert akit sok ittalvás után sem unok meg (és ő sem engem), azzal lehet már tervezni valami előrelépést is.
Én sem úgy gondoltam, h csak emiatt. Úgy képzeltem, h keresel vkit, akivel szerelmesek lesztek és idővel összeköltöztök.
Ha jól értettem Te viszont csak ottalvós lányokat szeretnél.
Csak ez miatt nem, egy tartós kapcsolat többről szóljon. De ugye eleve nagyon óvatos vagyok együttlakós társ kérdéskörben (az említett lányhoz 80%-ban kényszerből költöztem, mert éppen nem volt hol laknom). Amúgy általában tipikusan az van, hogy ha 2-3 évente valakit el tudnék képzelni magam mellé hosszabb távon, akkor ő nem akar ilyen szempontból engem.
Skizo egyik kedvence... Chupacabra.
Ronda.
Párt pedig nem szeretnél (ott lakót), hiába ad biztonságérzetet?
Gondolom összefügg a biztonságérzettel. Pl. ha saját lakásom lenne, akkor 2db. macskát biztos tartanék szerintem. Kutyát nem, az nagyon igényli az állandó törődést, a macs meg önálló, ha simizést akar akkor odajön, aztán ha megunja akkor elmegy aludni. Szóval a lényeg az ahogy megfigyeltem, hogy ne egyedül legyek.
Halum azért van, mert arra riadok fel állandóan, hogy van valaki vagy valami a lakásban (ufó manó szellem stb). Gondolom az agyam ezért lát bele mindenfélét az árnyékokba, tárgyakba ilyenkor.
Érdekes, h szitu függő. Van ötleted, h egyik esetben miért nincs, másikban miért van?
Segítene egyáltalán, ha nem lenne halud? Vagy mindegy?
Vele csak a depit, motiválatlanságot és örömtelenséget beszéltük. Halum gyerekkoromtól van félálomban, de amikor ez a doki volt akkor éppen együtt laktam egy lányszerűséggel + családja, meg volt kutya + macsek is a lakásban, halu + éjjeli felriadás meg leginkább akkor van, amikor egyedül alszok.
Már akkor is volt halud vagy vmi hasonló? Erre mit mondott?
Nem hatott semmire a másik gyógyszer.
Sztem ha előtte minden ok volt, gyszer mellett hirtelen alakult ki és sosem múlt el teljesen akkor ez gyszer okozta tartós károsodás.
A másik sem hatott?
Másik gyógyszert adott. A potencia dolog lassan helyreállt, de nem regenerálódott teljesen. Hogy a gyógyszer rontotta el vagy a depi mélyülése, azt nem tudom, szerintem a kettő együtt.
Az impotencia problémára mit javasolt?
Ha lesz egyszer, akkor talán. Jelenleg a távlati céljaim kimerülnek abban, hogy másnap mit egyek ebédre (holnapra KFC keddi kosár az esélyes eddig)
Ez tuti nem pszichoterápia volt.
Azt fix gyakorisággal (általában hetente) tartják, többnyire fixen 50 percesek és nem annyiban szokott kimerülni, h csak jobban meg akar ismerni, aztán már csak megkérdezi hogy vagy.
Az ilyen beszélgetés csak arra jó, h fel tudja mérni az állapotodat, annak változását gyszeres beállítás/átállítás céljából. Ez nem gyógyító célú beszélgetés. Persze lehet olyan eset, h vki kicsit bíztatja a beteget vagy együttérzését kifejezi és ez jól esik a betegnek.
Pszichoterápiát kipróbálhatnád egyszer. Hátha segít. + kiderülhetne a haluk oka.
Igen, írt gyógyszert, impotencianövelőt (Zoloft), meg még valamit, talán szorongás ellen hogy tudjak aludni, aztán a Zoloft helyett 1,5 hónap múlva mást (arra már nem emléxem mi volt), amikor mondtam neki, hogy szexelni azért akarnék.
20-30 perces lehetett egy alkalom az elején, később már csak a gyógyszerekről kérdezett, meg hogy érzem magam, stb.
Szóba sem került, h mit lehet tenni, h enyhüljenek vagy elmúljanak a tünetek?
Olyan sem került szóba, h majd ha sikerül képbe kerülnie, megtudnia, h mi miért, mióta van, akkor majd el lehet kezdeni érdemben foglalkozni a tünetekkel?
Gyógyszert is írt? Ha igen, akkor nem lehet, h szimplán képbe akart kerülni ahhoz, h diagolni tudjon és jól beállítani gyszert?
Hány perces volt egy alkalom?
Egy szimpla gyógyszert felíró pszichiáternèl amúgy sem cél, h a beszélgetéstől legyen jobban a beteg.
Kérdezget olyan dolgokról, amiket én is tudok, aztán mond rá olyan dolgokat, amiket megint csak én is tudok. Ingyen még oké, de pénzt kiadni ezért...
Miért nem tudtad komolyan venni?
A terápiák (ha ez esetleg mégis az volt) sablon dolgokkal kezdődnek, hisz meg kell ismerni a beteget, életét, tüneteit, gondjait.
Szerintem ez sima orvosi ellátás, ahol jutott idő beszélgetésre is.
Ha nincs egy pszichiáternek terapeuta képzettsége, akkor max betegvezetést végezhet. Terápiát se nem tud, se nem tarthat.
Egyszer voltam, magándoki pszichofarmakológusnál, több alkalmon. Elég sablon dolgok voltak. Utána nem mentem máshova, mert nem tudtam volna komolyan venni az egészet. Mondjuk nem tudom, ez mennyire számít terápiának, mert nem az a klasszikus beszélgetős volt, inkább én beszéltem ő meg bólogatott.
Jól tudom, h próbáltál terápiát? Hányszor voltál? Nem értette a gondod, félreértette vagy szimplán nem tudott segíteni?
Vitatkozni nem tudtam mert mire válaszoltam volna, vki már szavamba vágott és őt hallgattuk.
Az ilyet meg utálom. Ha vki mond vmit, akkor úgy gondolom, h meg kell adni a lehetőséget válaszra.
Vannak más jellegű csoportok is. Olyan is, h vkinek az segít többet az egyéninél és olyan is, fordítva.
Meg van olyan, h vkinek vmi többet árt, mint használ, de a szakember nem veszi észre és erőlteti.