Tevékenységek, amik örömet okoznak
De jó!!
De jó, biztos jól fog állni Kiscsillag 🙂
Anyunak említettem, h venni akarok szemfestéket.
Látott vhol és vett nekem. 6 féle szín van benne. Mind világos, amit szeretek.
Hmm tényleg jó pasi 😀 köszönjük!
Maitri, akkor Te igazi művészlélek vagy, rajz, zene, ének, tánc 🙂
Ez egy jó énekelnivaló, pozitív üzenettel, jó pasival.
https://www.youtube.com/watch?v=qcZWVH7XUH8&list=RDeK0cJLqmfko&index=27
Idézet tőle: KleóNa-na. Tök 1értelmű, h te vagy rajta 😛
Hehe, te is jó rég láttál. Inkább ne tudd meg, hogy nézek most ki..
Van egy tők jó képem, egy macskamúmia.
A kék cerza + halványkék szhéjpúder is jól állna neked.
Na-na. Tök 1értelmű, h te vagy rajta 😛
Idézet tőle: DreamyHehe 😀 akkor az én éneklésem is ilyen tapasztalat
Nagyon beleélem a szövegbe és az érzésbe magam, csak ne hallja senki se, jobban jár
Ezt már szerintem írtam, talán pont itt. Az éneklés nagyon jó légzőgyakorlat, akkor is, ha hamis. Ha meg bele is éled magad, akkor plusz terápia 🙂
Én tánc közben szoktam, és mindegy, hogy állítólag jó a hangom, úgysem stúdiófelvétel 😀
Idézet tőle: KiscsillagIde nem teszek fel képet. Anonim szeretnék maradni.
Hát az enyém alapján szerintem nem ismernek fel. Van vagy 15 éves, és agyoneffektezett.
Szóval ezért voltam ilyen "bátor".
Cukik vagytok, most már erősen gondolkodóba estem. Hátha adna valami magabiztosságot, hogy nem úgy nézek ki folyton, mint egy banyarem. Illetve nem is ezzel van a baj, inkább arra lenne jó, legalábbis remélem, hogy elkendozzem vele, mennyire összetört és elcsigázott vagyok :'( csak az a baj, hogy emellett csoringer moringer is, és most a melomban is sok minden változott, és sokkal kevesebbet fogok így keresni, mint eddig, és elárulom, eddig sem kerestem 200at 🙁 szóval para van. Ez is benne van abban, hogy padlót fogtam. Plusz az itthoni dolgok, magánélet, etc. Amúgy imádom a masszázst, de nem vagyok oltva, igaz, nem mertem meg föl, így milyen lehetőségeim vannak, de szerintem egyenlőek a nullával. Pedig arra tényleg hagy szükségem lenne
Nekem is nagyon szimpatikusnak tűnik. Csak nem derült ki, hogy ez már miért nincs, én meg nem akartam rákérdezni.
Ide nem teszek fel képet. Anonim szeretnék maradni.
Hurrá! Képeket, képeket! 🙂
(Úgy látszik, hogy ma ilyen képkéregetős napom van. Pedig be se lettem oltva)
Régebben, bármennyire hülyének néztek is, megnyugtatott, ha a szerelmemnek sütöttem, vagy főztem valamit.
Hát, nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem ez egy szimpatikus tulajdonság egy nőnél. Azt jelzi, hogy szeret gondoskodni a másikról.
A fodrász és a köröm jó ötlet! De majd kérünk képeket is! Előtte-utána. 🙂
Jövő hónapban Anyu unszolására csinaltatok műszempillát. Olyat, amit szálanként ragasztanak és eredetinek tűnik.
Ezüst + kék szemceruza páros szép. Világoskék + sötétkék szemceruza is szép. Megy a kék (kicsit zöldes/barnás) szememhez.
Van itthon szürke, kék, púderrózsaszín.
Van fekete és kék szemceruzám. Azzal mindig nagyon vékonyan húzom ki felül. (Már amikor sminkeltem)
A púderrózsaszínt használom nyáron. Sok a világos (nem rikító) rózsaszín rövid ujjú felsőm.
Sajna csak szemüvegben tudok dolgozni (vagy klencsével). Sok nem fog látszani belőle.
Csak mhelyen hordom a szemcsit. (Bordó)
Szerintem a szép szemedhez ne natúrt válassz. Nem tudnám megmondani, hogy mi lenne jó, mert fura dolgok ezek. John jól mondja, próbálgass ilyen appokat..
Nekem egyszer volt kozmetikusnál kisminkelve a szemem és egyszerűen gyönyörű volt(am). És ezüst színnel, ami nagyon érthetetlen, mert nekem ilyen sárgás(barna) nem szép színű szemem van, utolsó tippem lett volna az ezüst szín.
Biztos van pár smink alkalmazás, amivel pl. Hercegnő is megcsinálja a képeit, azzal lehetne kísérletezni.
Még maszk korszak van, szerintem nem is nagyon erőltetik benne a beszélgetést a szolgáltatók.
Múlt héten festettem hajat. Be is szárítottam, körmöztem, alapozó. Máris jobban éreztem magam és mhelyen is jó, ha rendezettnek, ápoltnak tűnök.
Most azon agyalok, h veszek egy világos, natúr színű (ami mindenhez megy) szemhéjpúdert. Nem tudom, h kék ill púder rózsaszín pulcsikhoz mennyire menne.
Ért valaki a sminkekhez?
Szempillaspirálom van itthon. Szemceruzám is. Lehet egy szolid smink jó lenne.
A nappali pattanástalanítóm egyben alapozó is. Volt sima kence + alapozós extrás verzió. Utóbbit választottam.
Ha nem beszélsz, nem szokták erőltetni.
Szerintem pedig menj el fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz vagy mittómén, ha bírod, akkor masszőrhöz. Nagyon is jó ötlet. És van szád, szépen kinyitod és azt mondod, hogy "nem szeretnék beszélgetni". Hidd el, nekik is jó lesz, mert kicsit pihenhetnek. (Nem azért, mert veled van baj, hanem azért, mert mindenki beszélgetni akar és ez rohadt fárasztó lehet.)
Nekem nem okoz örömet semmi. Nem akarom szetoffolni a topicot, meg lehuzni titeket, de már nagyon mélyen vagyok. Festeni, rajzolni eleve el sem kezdek, mert ha nem vagyok vele elégedett, csak meg inkább dühbe jövök, és kifordulok magamból. Azért írtam ide, mert nagy maganyomban azon gondolkodtam én is, mit tudnék még csinalni, ami örömmel tölt el. Sétálni, táncolni kizárt, akkora fájdalmaim vannak néha, hogy a melót alig tudom elvégezni. Ezért teljesen be vagyok zarkozva, ha nem kéne dolgozni menni, akár egy hétig az orrom se dugnam ki. Inkább nem eszek, de akkor sem. Régebben, bármennyire hülyének néztek is, megnyugtatott, ha a szerelmemnek sütöttem, vagy főztem valamit. Most már ez sem opcio. Csajból vagyok, de sosem voltam ez a ki vagyok mi vagyok cicababa, de elgondolkodtam rajta, egy fodrász, egy Kormos befigyelhetne. Soha nem volt még a körmöm megcsinálva, igazi fodrasznal is egyszer voltam életemben. Talán mennek, de ott emberek vannak, akikkel beszélgetni kellene, én meg nem akarok. Van egy félkész tetkom is, azzal is kezdene kéne valamit, de a problémát lásd az előző mondatban. Egyébként szeretnék majd egy másikat, ami fontos számomra, de tudom, hogy csak pillanatnyi örömet okozna, ha egyáltalán okozna. Meg aztán úgysem érnem el vele a célom. És túl sok fájdalmat kell érte elviselni, és természetesen nem a fizikaira gondolok, hanem hogy ott kell lennem órákon vagy egy fél napon át, csacsogni, mint ha jól lennék, miközben minden percben a sírás fojtogat és üvölteni tudnek a fájdalomtól. Talán egy hely lenne, ahová elmennek, van egy kedvencem, az ő koncertjére valószínűleg osszekaparnam magam, de ez ugye szintén nem opció jelen helyzetben, meg egyébként is, egyes tételei olyan érzelmeket váltanak ki belőlem, hogy rend szerint a konnyeimet nyelem. Szóval...
Hehe 😀 akkor az én éneklésem is ilyen tapasztalat
Nagyon beleélem a szövegbe és az érzésbe magam, csak ne hallja senki se, jobban jár
Visszatérve még a művészetterápiára, meg hogy nem kell "szépet" alkotni.
“A painting is not a picture of an experience, but is the experience.” ―Mark Rothko
Magyarul kábé annyi, hogy a festmény nem egy tapasztalaról alkotott kép, hanem maga a tapasztalat. (magyarosabban én élményt írnék).
Húgom is grafikusnak tanul 🙂
Szívesen megnézném egyszer a műveidet!
Idézet tőle: DreamyHogy érted Maitri, hogy hivatásos vagy? Csak nem festőművész vagy? 🙂
Majdnem 🙂 Formatervező-művész szakon végeztem + van egy ötvös szakmám, kisképzős, nem ipari iskola, de ezt sosem használtam. Az ipari formást sem igazán, csak grafikusként meg műv.teraposként van kis szakmai gyakorlatom.
De elsősorban rajzolok-festek (ha nem vagyok depis), szóval inkább képzős.
Igaz, egy időben sokat kötöttem, horgoltam, varrtam, de nem tudtam eladni őket.
Ez sem most volt...
Hogy érted Maitri, hogy hivatásos vagy? Csak nem festőművész vagy? 🙂
Majd ha túlesek ezen az alvásdiagnosztikán, viszek a dokinak egy monogrammot, legalábbis úgy tervezem. Még keretet kell előbb vennem, és akkor ami abba passzol, az lesz. Ez is kalandtúra lesz.
Nagyon rég nem festettem, inkább csak firkálgattam. A kezem is lefogyott és remeg is 🙁
Idézet tőle: DreamyÉn nagyon gyerekesen rajzolok. Tudok nagyjából szépen rajzolni, de ha választhatok, hogy mit rajzoljak, folyton gyerekes motívumokat rajzolok, mint mondjuk szívek, csillagok, vagy egyszerűen egy virágos rétet patakkal semmi extrával ..
Az is jó, ha közben szórakoztat, tényleg az eszközhasználat, a színek.
A m. terápián az sem baj, ha egy lapot dühből összefirkálsz zölddel és kékkel. Ehhez nem kell sem tehetség, sem szépnek nem kell lenni.
Mondjuk én mint hivatásos, küzdök evvel, hogy a negatív érzelmeimet nem tudom kifesteni magamból, szóval én nem vagyok hajlandó a kezem alól rondát kiadni. Van pár düh-rajzom, ahol a karom is belefájdult a karistolásba, de akkor pl. segített. Amikor a gyerekekkel rajzoltam, azok általában szépek lettek.
Segít az is, hogy egymást inspirálják a tagok.
Idézet tőle: KleóEngem már általánosban frusztrált. Akkor még az éneklés is, de most már hangerővel pótolom a dallamot.
Valószínűleg egy faszkalap volt a tanárod... 🙁 mindkettő.
A gyerekek még sokkal nyitottabbak a rajzra is, amolyan önterápia is lehet nekik.
Volt a Heimben egy kislány, aki nem tudom, miben szenvedett, mert nekem ezeket nem mondták el (minek is), de azt hiszem, skizofrén volt, és ő konkrétan telepacázta a lapot, rányomta az ecsetet teljes erőből ide-oda többször. És evvel sem volt baj. Mondjuk ő ahogy gyógyult, egyre figurálisabb dolgokat kezdett csinálni, jó volt látni a változásokat.
Volt egy kisfiú, aki elkezdte a lap bal felső sarkában egy szál grafittal, és befejezte a jobb alsóban és telerajzolta mindenféle jelenetekkel, mint Sajdik.
Persze sok volt a szívecske, rózsa, tulipán, egyszarvú, napocska, szivárvány is, miért is ne.
Meg olyasmik voltak gyakran még, hogy hétvégén otthon voltak eltávon, és akkor mi történt (templom, 3-as villamos). Sokan rajzolták magukat is, nem portré szinten, de hogy ül a szobában meg ilyesmi.
Szép időben szeretek sétálni. Kocogni nem, de a feszültséget jól oldja. Gyógyfürdőzni, strandolni is szeretek.
Engem már általánosban frusztrált. Akkor még az éneklés is, de most már hangerővel pótolom a dallamot.
Én nagyon gyerekesen rajzolok. Tudok nagyjából szépen rajzolni, de ha választhatok, hogy mit rajzoljak, folyton gyerekes motívumokat rajzolok, mint mondjuk szívek, csillagok, vagy egyszerűen egy virágos rétet patakkal semmi extrával ..
Gyerekkoromban rengeteg karambolozott és összetört autót rajzoltam stilizálva (a játékautóimat is összetörtem kalapáccsal, egy idő után nem is nagyon vettek nekem törékeny autót), később áttértem a csontvázakra és azt rajzoltam pár évig, aztán jöttek a szabályos geometriai formák. Egyszer az apám öccsének óvónő felesége (ő szerezte meg a nagyi lakását a kis fogorvos lányának) fát rajzoltatott velem, amit megértettem amikor olvastam a fa rajz tesztekről már fiatalon (ami hülyeség, én is anatómiailag pontos reprodukcióra törekedtem gyerekként, nem valami belső elképzelt fa volt előttem).
Idézet tőle: R-roxyJaj, most nem kell úgy odalenni, az egész családom tud rajzolni (kötelező jelleggel, alapértelmezetten és nagyon nagyon jól) (szakmájából, hivatásából fakadóan), aztán én mégsem sírok itt! Képzelhetitek, miket sikerült alkotnom! Jó, azért azt írtam, hogy egész jókat csináltam, na de mihez képest? :)))
Kleónak is. A művterápia tényleg nem arról szól, hogy szépet kell rajzolni. Volt egy lány, aki a régi népköztársasági címert akarta megrajzolni. Mondjuk 21 éves volt, nem igazán érintette az a rendszer, nem is értem, miért jött ez neki.
Érdekes módon senki sem utálta, igaz, a gyerekek azért mások, őket nem frusztrálja a rajzolás annyira. Szerették az eszközöket meg a színeket.
Volt egy 16 éves srác, aki mindig labirintusokat meg agytekervényeket rajzolt. Mondjuk nekem az nagyon tetszett.
Mondjuk hozzám... Tudok rajzolni 3 D-s kockát, koporsót és keresztet, valamint tulipánt. Kész. Ja, meg geometriai vázlatokat egész jól. Kifújt. Egy terápián mégsem lehet felskiccelni a Thalesz-kört... 🙁
Nem, és nem. Utóbbi talán veletek igen, talán.
Idézet tőle: KleóIdézet tőle: R-roxyPersze. Az AA, NA, GA, OA, CODA, stb. csoportok mind 12 lépéses csopik.
🙁 🙁 🙁 🙁 🙁
Most miért vagy szomorú? Te sem szereted a 12 lépéses csoportokat? És/de szeretnél menni online csoportba?
Jaj, most nem kell úgy odalenni, az egész családom tud rajzolni (kötelező jelleggel, alapértelmezetten és nagyon nagyon jól) (szakmájából, hivatásából fakadóan), aztán én mégsem sírok itt! Képzelhetitek, miket sikerült alkotnom! Jó, azért azt írtam, hogy egész jókat csináltam, na de mihez képest? :)))
Nekem sosem ment... csak frusztrál.
Nekem sem megy annyira, bár régen, általános meg középiskola környéként valamennyire tudtam rajzolni. De már nem is érdekel hogy jól menjen, a lényeg hogy egy kicsit segít.
Köszönöm R-roxy, pont ilyet keresek!
Idézet tőle: R-roxyPersze. Az AA, NA, GA, OA, CODA, stb. csoportok mind 12 lépéses csopik.
🙁 🙁 🙁 🙁 🙁
Mennyi mindenkinek bejön, én meg irtózom tőle, mert rajzolni kb. úgy nem tudok, mint énekelni. És ez még jobban feszélyez. A haver meg festőművész (tényleg, kiállításai voltak stb.), neki meg kevés.
Persze. Az AA, NA, GA, OA, CODA, stb. csoportok mind 12 lépéses csopik.
A Tündérhegyen volt műv. terápia, azt nagyon szerettem. Festettünk, rajzoltunk. Szinte mindig volt vmi téma, de ez egy elég tág téma volt. A műv.terap semmit nem csinált, csak és kizárólag akkor, ha kérted, hogy segítsen. A végén viszont az ő vezetésével elmondtuk, hogy mit gondoltunk alkotás közben ill. a többiek elmondták, hogy nekik miért tetszik egy-egy kép, milyen érzéseket kelt bennük, stb. Nagyon pozitív légkör volt, egyszer sem volt kritika, de nem is kellett, mert jókat csináltunk. 🙂
A Nyírőben még a zárt osztályon is adtak ilyen kiszínezhető papírlapot meg zsírkrétát, én alkottam is egy csodálatos pávát (magyarán kiszíneztem a sablont vagy mit). A nyílton egy fantasztikus nő foglalkozott velünk (én az 1. emeleten voltam), gyakorlatilag bármit lehetett csinálni, gyöngyöt fűzni, rajzolni, festeni. Közben beszélgettünk. Itt még jobb volt a légkör, mint Tündérhegyen (kevesebben is voltunk).
A többi emeleten is volt műv. terápia, a Nyírőben nagyon nagy jelentősége van ennek.
Amikor bent voltam, akkor avattak fel egy képet, amit a betegek készítettek, gyönyörű szép volt!
Köszönöm szépen, ez jól hangzik! Hátha valaki épp meglátja a kérdésem és tud ilyet a környéken.
szerk.: csak nem gyerekeknek 🙂