Skizofrénia 3.5
létezik hogy a ripedon gyógyszertől kicsit jobban odafigyelek mindenre? mármint a felfogásom jobb mint volt , ez igy is marad tőle?
én is furának tartom, hogy magyar vagyok, mióta fidesz kormány van
Mi lehet ez a gondolat? Néha megkérdezem magamtol hogy emberek vagyunk? És akkor mondom neki a "hangnak" miért mik lennénk meg hogy furanak tartom néha hogy magyarok vagyunk
Sziasztok nagyon pocsékul vagyok mostanaban olyan gondjaim vannak hogy sokszor nemtudom hogy ez elet vagy alom , hangulat ingadozasaim vannak , feszult vagyok sokszor de van olyan hogy epp semmi bajom de az nem tart sokaig mit tegyek? Szedek haromfele gyogyszert de meg nem hatnak nemrég kezdtem el szedni
Értem, csak mert van/volt egy skizoaffektív ismerősöm, és neki nagyon súlyos volt az állapota. (Már az elfekvőben is van azóta. Sajnálom őt.) Tehát alapból egyik sem súlyosabb a másiknál. Hm. Amúgy nekem is vannak hangulatingadozásaim, de talán még nem érik el a bipoláris szintet (pedig egy időben arra is gyanakodtam).
Idézet tőle: robomanÉrdekes. Mi a különbség a skizoaffektív és a skizofrén között?
A pszichológusom azt mondta, "a skizoaffektív összetettebb mint a skizofrénia, de egyik sem súlyosabb a másiknál, önmagában lehet mindkettő súlyos és kevésbé"
szerintem az, hogy a s.affektívben vannak hangulatingadozások is. Kb skizofrén + bipoláris = skizoaffektív nagyon leegyszerűsítve.
Kis Hercegnő! 😉
Én azt tanácsolom neked, szeresd magad!
Ha magadat nem szereted, hogy várod el, hogy más (Reményke) szeressen? Ez az örült szeretethiány a normális embereket elriasztja. Nem ismerem ugyan a storydat, de azt mondom legyél nő, okos nő. A többi meg majd alakul...
Én 18 évesen mentem férjhez. 20 évesen, 9 hónapos terhesen mondtam ugyanezeket a szavakat a 24 éves férjemnek. Nem hatotta meg. Mást szeretett. Három hónap múlva a másik is szült neki egy gyereket. Az utolsó hónapban sokat sírtam. Alig ettem, keveset aludtam. Pár hónap múlva már a váláson is túl voltam. Csak azzal tudunk kezdeni valamit, ami bennünk van. Csak annak szabályozására vagyunk képesek. Senki fejébe, szivébe nem láthatunk bele. Nem is navigálhatjuk semerre. Ami számomra elérhetetlen, annak illúzió a neve. Minél tovább szorongatom, annál nagyobbat bukom vele. De ez az én sorsom. A tiéd a te kezedben, szívedben van. Biztosan nagyszerű lányka vagy. A viszonzatlan szerelemre nincs gyógyír. De az idő múlása talán halványítja majd a mostani fájdalmad.
Idézet tőle: 4dimHa te lennél REMÉNYke, miket mondanál magadnak vígasztalásul? Mit szeretnél hallani tőle? Mit mondjon? Mit írjon, hogy neked jobb legyen?
Kedves 4dim, nem is igazán azon van a hangsúly, hogy "mit mondjon" nekem Reményke, HANEM, hogy "mit érezzen"... de ez ugye nem megy "parancsszóra" vagy kikényszerítésre... én csak szerettem volna, ha picikét megszeret engem, és ezt éreztette volna velem... erre vágytam "mindössze", hogy szeressen, még azt is elviselem, ha nem törődik velem, csak szeretném érezni, hogy Szeret. Érzem néha, de néha meg azt gondolom, ezt csak "beképzelem", mert ki tudja, hogy lehet e valóság vagy nem..... annyira fáj, hogy nem tudom mi van, de mégjobban fájna ha tudnám, hogy nem Szeret.
Ha valakit szeretünk, akkor magától jön az érzés, hogy törődjünk vele, és ösztönösen tudjuk mi a jó neki, mivel vígasztalhatjuk meg...
Érdekes. Mi a különbség a skizoaffektív és a skizofrén között?
Idézet tőle: roboman27 évesen lettem skizofrén. Számtalanszor elgondolkoztam már, hogy tagja vagyok a 27-esek klubjának, mert addig éltem, azóta nem úgy érzem, hogy valódi életet élnék. Tehát halott vagyok 10 éve, ha úgy vesszük. Tetszhalott. Bármi, de ez nem élet.
érdekes, hogy ilyen későn, én meg 29 évesen lettem skizoaffektív. Legalábbis akkor közölték velem. Csak mert a borderlinet is 3 évvel később közölték, mint ahogy megtudta a pszichológusom. És én is 37 éves vagyok, és én is úgy érzem, nem élek, de nekem inkább azóta ilyen, mióta le vagyok %-olva, és itthon vagyok.
BÁr én nem vagyok skizofrén, de téveseszmékra hajlik néha a gondolkodásom. Mikor ilyen szétesett állapotban vagyok az se élet. De az se, mikor gyógyszert szedek, szval sehogy se jó. Van olyan, hogy el van cseszve minden, csak ezt nem akarja megérteni a környezetem.
Ha te lennél REMÉNYke, miket mondanál magadnak vígasztalásul? Mit szeretnél hallani tőle? Mit mondjon? Mit írjon, hogy neked jobb legyen?
27 évesen lettem skizofrén. Számtalanszor elgondolkoztam már, hogy tagja vagyok a 27-esek klubjának, mert addig éltem, azóta nem úgy érzem, hogy valódi életet élnék. Tehát halott vagyok 10 éve, ha úgy vesszük. Tetszhalott. Bármi, de ez nem élet.
Nem is tudom, de olyan lehangolt vagyok állandóan :'(
Mindent szürkének és lehangolónak látok magam körül. Az embereket "egyformának". Nem látom értelmét semminek. És akkor meg mi értelme bármihez is kezdeni ha "nincs értelme" számomra....? Erőltetem minden nap, hogy csináljak valamit, már egy jó ideje. A környezetem azt mondja, ténykedjek, sétáljak, cselekedjek, beszélgessek stb..... és már egy ideje csinálom, de egyre inkább úgy érzem, hogy nekem ez NEM JÓ. Méghogy segít.... egy f***szt.... bocsánat.... nem segít semmi, semmi.... miért nem értik meg, hogy Depressziós vagyok??? Én nem egészséges, vidám, és pozitív ember vagyok, hanem DEPRESSZIÓS. Ezt olyan nehéz felfognia a környezetemnek...? Igen, jönnek azzal, hogy "LEGYÉL JÓL", csinálj ezt, csinálj azt, és jobb lesz. De neeem, nem lesz jobb egyáltalán. Szerelmi bánat miatt kerültem ebbe az egész sz*r közérzetbe. És már hiába "nem érdekelne" ez, hiába tudnék legalább ezen túllépni, benne ragadtam egy borzasztó rossz állapotban. SEMMI NEM SEGÍT, SEMMI. Ami segít picit: Ha az emberek megértenek, és megértően meghallgatják a problémáimat. De van ilyen??? Egyedül mamámmal tudok úgy ahogy beszélgetni a problémáimról. A baj az, hogy "nem akarok kijönni" ebből az állapotból, mert benne vagyok, és nem tudok nem akarok happy lenni, amikor nem vagyok az. Annyira el vagyok kenődve.... sírni akarok, és szeretném, ha Remény megvígasztalna :'( De hol van Ő, Remény...? Az "én Reményem"...? Az, akiben annyira bíztam, akit Szeretek, akire felnéztem (és még mindig), akitől "mindent" vártam. Ő most "sehol" sincs. És valószínűleg még én rontottam el az egészet, mert törődtem vele, írtam neki, nyomultam... én vagyok a rossz igen..... holott csak szenvedek ettől az egész érzéstől...... FÁJ FÁJ FÁJ.... sírni akarok.... Reményke kérlek gyere, segíts.... ölelj meg, vígasztalj meg..... :'(
Köszönöm Eszter,hogy írtál,már megnéztem a honlapjukat.
Szia pumika!
Az Ébredéseknél nagy gyakorlatuk van mindenféle pszichotikus panasz kezelésében, nem csak gyógyszerrel. Érdemes őket megkeresni.
Eszter
Köszi Eszter! De nem tudom ,ott hogy tudnának segíteni,mikor a gyogyszer sem segít.
Szia pumika! Együttérzek veled 🙁 Ez tényleg nagyon nehéz lehet.
Elvileg ilyesmire antipszichotikumokat adnak. De ha nem segít a gyógyszer, és úgy érzed, hogy nem figyelnek rád eléggé az orvosok, feltétlenül keresd fel az Ébredések Alapítványt. Ott nagyon emberi módon foglalkoznak olyanokkal, akiknek vannak hallucinációi vagy más pszichotikus tünetei!
Eszter
Nagyon nehéz lehet így élni ahogy te élsz pumika. 🙁
Kedves Fórumozók!
ÖNSÉRTŐ VISELKEDÉS online kutatáshoz keresek alanyokat! Kérlek, segítsetek, ha előfordult, hogy szándékosan kárt tettetek magatokban! Nem könnyű, tudom..
Egy-egy kitöltés is nagyon sokat segít, és köszönöm!
A KÉRDŐÍV elérhetősége:
https://docs.google.com/forms/d/1bIo_D2jtUpQ4zyuBGJOPbfNUk65G1gp5Scx-r_K_Xec/edit
Én állandóan hangokat hallok a fejemben,valamikor hozzám ,van mikor meg egymással beszélnek. Nagyon sokszor bántanak ,gyötörnek, Nagyon rossz idegállpotba kerültem,sokszor félek rettegek. Voltam orvosnál ,de egyik gyogyszer sem sgített. Ez megy már négy éve, Nem tudom mit tegyek,már öngyilkosságra gondolok sokszor.
Nincs köztetek valaki akinek ugyan ilyen baja van?
Szia Gabenka,
először is, köszönöm szépen, hogy reagáltál az írásomra. Megértelek, hogy neked sem vált be a "depo" injekció és azt kell mondjam őszintén, hogy sajnos nekem sem a legjobb hogy ezt kapom. Persze tüneteim nincsenek, legalábbis pozitív tüneteteim nincsenek (remélem, hogy jól írtam, ha jól tudom a hallucináció és a hanghallás pozitív tünetek, de kérlek javítsatok ki ha tévedek), szóval ilyesmi egyáltalán nincs az injekció mellett, viszont a fájdalmak és "görcsök" (ehhez hasonló szorító érzés) és Depresszió, motiválatlanság az megvan. Borzasztó amikor az ember szeretne például valamihez kezdeni, de nem tud, mert fájdalmai vannak. Igen, jól tudod azt is, hogy megtagadtam korábban a gyógyszerbevételt és ezért most kényszergyógykezelnek engem. Sajnos ezt el kell viselnem, csak nagyon szenvedek ettől. Sajnos az orvosom egy jó darabig egészen biztosan hogy nem fog átállítani gyógyszerre, bár emellett kaptam antidepresszánst amit szintén nem szedek be, félve az ismételt rosszullétektől, így is van bőven.
Nem tudom, hogy mitől lehet, de én állandó szorító "összenyomó" érzést érzek a testemben minden nap, én arra gondolok, ez az injekció mellékhatása lehet amit időnként kapok. De borzasztó rossz érzés, mert szenvedés, és nagyon rossz.... olyan fájdalomra "emlékeztető" szorító összenyomó érzés az egész testemben és mindennap... valaki aki Skizofréniás nem tapasztalt hasonlót? Vagy aki szintén Xepliont kap.
Nem vagyok jól :'( Annyira lehangolt vagyok :'( De nem akarom, hogy bárki írjon, csak ki kellett ezt adnom magamból, elnézést.
nem tudom, valamivel hamarabb is lehet érdeklődni telefonon a nyugdíjfolyósítónál
Köszönöm, megnezem oket.
Igen, pontosan ez: nappali klub, foglalkozások. Nem tudom, étkezést nyújtanak-e, hívd fel őket szerinted. A velünk együttműködő szakmai csapat ajánlja a Szigony utcát, illetve skizofréneknek rajtuk kívül még az Ébredések Alapítványt.
Nappali klubot, kórházat keresek. Ahol vannak foglalkozások, esetleg étkezési lehetőség.
Szia, úgy tudom hogy nappali klubkent is üzemel. Ahogy néztem vannak foglalkozások is.
Szia, áttételesen szakmailag kapcsolatban vagyunk. Ők elsősorban foglalkoztatók -- szociális munkások vezetik. Mire vagy kíváncsi?
(Saját tapasztalatom nem volt sajnos.)
Sziasztok, járt már valaki a szigony utcai alapítvány ban?
Köszi Marci, hogy ezt megírtad! Egy kutyus tényleg sokszor csodára képes. 🙂
Eszter, lehet hogy furán hangzik, de most jó érzéssel tölt el, hogy ezzel a napi rutin, napi tisztálkodás dologgal nem vagyok egyedül. Sokszor nagyon frusztrál, hogy ez van. Cikinek is tartom, hogy nő létemre vannak ilyen gondjaim, de hát azért igyekszem ezt is áthidalni. Tegnap pl. zenét hallgattam zuhanyzás közben, ez segített, hogy rávegyem magam. 🙂
Idézet tőle: babarczyeszter...
Azt hiszem, itt senki nem csodálkozik azon, hogy néha a felkelés, fürdés, felöltözés nehézséget okoz. Nálam ez teljesen rendszeres sajnos (depresszió okán), és nagyon kell figyelnem, hogy ne egye meg az életem.
...
Ezt jó, hogy leírtad. Néha már cikinek érzem, hogy felnőttként 2-3 óra mire ráveszem magam, hogy elmenjek fürödni.
Idézet tőle: babarczyeszter...
Sokat gondolkodom most azon, hogyan léphetnénk ebben egy kicsit előre, tehát hogyan, milyen technikákkal vagy programmal lehetne elérni, hogy az emberi kapcsolataink ne épüljenek le.
Eszter
Nekem a kiskutyám sokat segít. Vele tőrődni kell, el kell vinni sétálni. Általa több kutyást megismertem. Aztán fontos az is, hogy az embernek legyenek barátai. Nekem szerencsére több olyan barátom is van ha hosszabb ideig nemkeresem őket akkor felhívnak és meglátogatnak. Ezek a dolgok sokszor kitudják húzni az embert a mélypontról.
Szia Butterfly!
Köszönöm, hogy ilyen részletesen megírtad 🙂
Azt hiszem, itt senki nem csodálkozik azon, hogy néha a felkelés, fürdés, felöltözés nehézséget okoz. Nálam ez teljesen rendszeres sajnos (depresszió okán), és nagyon kell figyelnem, hogy ne egye meg az életem.
Minden tiszteletem a tiéd, hogy csinálod az életed, és nem adod fel! Nyilván nem könnyű azzal a tudattal, hogy esetleg megbillenhetsz.
A pszichés betegségekhez társul az a negatív következmény is, hogy az emberi kapcsolataink elszegényednek. Ha nem tudunk dolgozni (vagy tanulni), egy egész világot elveszítünk, és aki súlyos szorongással küzd, az általában nem képes úgy ápolni a barátságokat, mint mások.
Sokat gondolkodom most azon, hogyan léphetnénk ebben egy kicsit előre, tehát hogyan, milyen technikákkal vagy programmal lehetne elérni, hogy az emberi kapcsolataink ne épüljenek le.
Eszter
Tudunk segíteni valamiben?
Eszter
Kitartást!!! 😉
És nem vagy egyedül, ma én is rosszul érzem magam. Megint mászkálgattam a városban, vagy bolyongtam, ha jobban tetszik. Hallgass meg v.mi jó zenét! Nekem az kicsit mindig segít.
Idézet tőle: Szerelmes HercegnőNagyon sz*rul vagyok lelkileg :'(((((
🙁
Nagyon sz*rul vagyok lelkileg :'(((((
.)
Szia Eszter!
Igen, ezt én is csak később tudtam meg, ill. később tudatosult bennem, hogy a skizofréniával élőknek nagyon sok és szerteágazó élete, tulajdonsága van.
Ennyiből tényleg olyan, mint az autizmus, egyfajta spektrum betegség. Nálam tényleg ilyen sub-ok vannak. Igazából, már évek óta voltak, csak nem volt ennyire szélsőséges (mint a leírtak alapján), de már régebben is volt megfigyelési kényszerem, félelmem, aztán síró és nevető görcseim is voltak, csak nem tudtam, hogy ez mitől van?
Ahogy Tibi is írta, küzdés. Mindennap egy harc, hogy ne a betegség, hanem én uralkodjak az életemen. Tudom, hogy furán hangzik, de vannak olyan napok, amikor még a legalapvetőbb dolgok is hatalmas nehézséget okoznak. Pl. a felkelés, a reggeli rutin, evés, ivás, tisztálkodás. Aztán más napokon, mintha semmi baj nem lenne és ezek váltakoznak. De a hallottak alapján én még szerencsés vagyok, hisz van olyan beteg is, aki élete végig kezelésre rosszul valamelyik intézményben, és ki sem képes onnan jönni.
Beszéltem egy pszichológussal is, aki úgy fogalmazott, hogy mindenkinek megvan a maga nehézsége az életben, az én feladatom az, hogy mindig a kezemben tartsam a gyeplőt és ha úgy érzem, vagy a környezetem azt látja, kezdődik egy "sub", akkor kell lépni azonnal és nem megvárni, még megint rosszabb lesz.
De ezt mondani baromi könnyű, de ezzel a tudattal együtt élni, mégis hatalmas nehézséget okoz. Sokszor elkeseredek, hogy azért ez mégis csak egy súlyos elmezavar és azokon a napokon nehéz bármit is csinálni. Talán ilyenkor segít a napi rutin és mondhatnám, hogy segítenek a barátok, de most nem bővelkedek sok barát társaságában. Igazából én tehetek róla, meg persze a betegségem, de akkor is nehéz.
Butterfly21
Szia Butterfly!
Talán arra gondolhat a pszichiátered, hogy van úgynevezet skizofrén sub -- egy "löket" --, és van, akinek csak egyszer fordul elő az életében, másoknak többször is. Akinél ilyen subokban jön elő a dolog, teljesen normális életet élhet (ismerek ilyen embereket), csak meg kell előzni a subot.
Szóval értem, hogy mit mond, ha úgy gondolja, hogy ez egy "sub" volt, ami után talán nem jön másik, vagy ha mégis, azt is kezelni lehet gyorsan.
Eszter
Köszönöm szépen Eszter!
Igazán hasznosak voltak az információk.
A vezető mellékhatás, az elhízás, nálam is jelentkezett. Nekem most teljesen lecsökkentették a gyógyszeradagomat. Jelenleg napi 5 mg Olanzapin-t szedek. Teljesen tünetmentesen élek. (Jelenleg a kg-kal küzdök és nem a skizofréniával.)
Amikor bekerültem a kórházba, egy lelkileg nagyon nehéz időszakom volt, mert a tüneteim miatt megijedtem a saját viselkedésemtől, nem tudtam, hogy mi a baj, csak éreztem, hogy nagy a gond, és nem akartam, hogy ebből mindazok részesüljenek, akiket szeretek, így felmondtam a munkahelyemen, szakítottam a párommal, elhagytam a családomat, a barátaimmal is megszüntettem hónapkra a kapcsolatot egészen addig, amíg teljesen egyedül maradtam és bolyongtam a városban, kényszerképzetekkel, mint az állandó megfigyelés. Úgy éreztem mindenhol kamerák vesznek körül, és azt nézik mit csinálok. (Emiatt sajnos majdnem meg is haltam, mert ha már néznek, akkor legyen mit nézni alapon hátborzongató dolgokat csináltam, kerestem a kihívásokat, amit leginkább magas helyre történő felmászással értem el.) És így is kerültem kórházba, tél volt, megcsúsztam egy féltetőn, ahova felmásztam és a földre zuhantam. A szerencsém az volt, hogy nagy hókupacra estem. 12 hétig voltam kórházban, ebből másfél hónapig nem tudtam mi a baj. Egy ideig csak kísérleteztek nyilván rajtam, mi használ, mi nem használ, így az elején 3-4 féle gyógyszert is adtak Ripedon-t, Olanzapin-t, Frontin-t, meg egy altatót. (akkor még alvászavaraim is voltak). Most már örülök, hogy megúsztam! Élek, tünetmentes vagyok. A pszichiáter is azt mondja, hogy minden esélyem megvan egy jó életminőségre, de nehéz. A betegségemről csak egy barátom és a családom tud, és hiányzik a közeg, akikkel ezt megoszthatom. Ezért regisztráltam a Búrá-ra is. Sok kérdés van bennem, de a pszichiáterem elodázza, mondván ilyeneken ne gondolkozzak, illeszkedjek csak szépen vissza a társadalomba, ahogy eddig is tettem és majdnem hogy azt tanácsolja, hogy felejtsem el a betegséget. Azt is mondta, hogy állapoitként gondoljak rá, ne betegségként és hogy meg az is lehet, hogy ezt az egy gyógyszert is elhagyhatom majd idővel. De bennem sok a kérdés, és jó lenne sorstársakkal együtt beszélgetni, tényleg erről, ki, mit él meg.
Még egyszer köszönöm a választ!
Butterfly21
Szia Butterfly! Mik voltak a tüneteid, ami miatt pszichiáterhez jutottál?
Ha a gyógyszer nem orvosolja a tüneteidet, akkor az nem jó gyógyszer. Skizofréniában a tévképzeteket/hangokat/paranoid félelmeket próbálják első lépésben megfékezni, mert ezekkel nehéz normális életet élni.
Az antipszichotikumról szóló cikkünkben (fent: szakmai információk -- gyógyszerek -- antipszichotikumok) leírtuk, hogy melyik gyógyszernek milyen mellékhatásai lehetnek. Van két típusú szer, az egyik, a "régi", több mellékhatással jár.
Sokan tudnak tünetmentesen élni skizo problémákkal is, én nem lennék olyan elkeseredett, mint gabenka. Meg kell találni a megfelelő gyógyszert! Javaslom még a Közösségi Pszichiátriáért Alapítványt, ahol sok skizo sorstárssal foglalkoznak, és mindenkit emberként kezelnek és komolyan vesznek.
Eszter
Sziasztok!
Idén januárban akkut polimorf pszichotikus zavarral diganosztizáltak, skizofrénia tüneteivel.
Azóta az életem teljesen megváltozott.
Tönkrement a párkapcsolatom, felmondtam a munkahelyemen, Budapestről vidékre költöztem, 10 kg-t híztam, felszámoltam a baráti kapcsolataim nagy részét.
Járok pszichiáterhez, aki minden alkalommal felírja u.azt a gyógyszert, és lényegében semmi más érdemleges nem történik.
Van valaki, aki u.ezzel a betegséggel küzd? Mik a tapasztalatok?
Köszönöm!
Köszönöm a biztatást.
Hát az nem jó, ha mindenki mást mond, de én biztos vagyok benne, hogy az orvosok is nagyon komolyan veszik ezt az egészet. Ne izgulj emiatt. Az a lényeg, hogy ha kétségek is vannak Benned az orvosokkal vagy a kezeléssel kapcsolatban, ezt ne hagyd, hogy édesanyádra átragadjon, ne frusztráld őt ezzel, főleg, ha amúgy is nehezen fogadja el a kezelést, akár a mellékhatások miatt, akár más miatt, de fontos, hogy bízzon a kezelésben, és próbálj egy nyugalmat, állandóságot teremteni benne ezzel kapcsolatban, ne azt lássa, hogy idegeskedsz az egészen - ha ez emberileg lehetséges.
Az orvos jól tudja azt mérlegelni, hogy egy kezelés mennyi mellékhatást ér meg, és ő is jót akar nektek. Beszélj velük, és ha azt mondja édesanyádnak, hogy a mellékhatás miatt leállnak ezzel a gyógyszerrel, akkor biztos azt is meg fogja mondani, hogy mi lesz helyette.
Fogok beszélni az orvossal is, most az eredeti dokihoz fog menni csak legutóbb dolga volt, más adta be a szurit. Mondjuk ez se valami jó hogy hol ezzel találkozik jól azzal és majd mindenki mást mond.
Szerintem én is ezt néztem köszönöm!
Sajnos ennél nem hiszem, hogy tudunk okosabbakat mondani. 🙁
Beszélj az orvosokkal, az orvos felettesével, hogy kéred szépen, konzultálják meg ezt a kérdést, és ha indokolt, akkor ne hagyják, hogy anyukád leálljon ezzel a gyógyszerrel. De ezt ők döntsék el, hogy valójában mi az indokolt, mert mi ezen itt hiába gondolkozunk, ők értenek hozzá.
Próbálj beszélgetni anyukáddal. Akármilyen állapotban is van, a szép szó, a kedvesség, a szeretet, a jóakarat hatásos dolgok. Én is beszélgetek olyan emberekkel, akikre abszolút nem hat, amit mondok, de mégis rájuk szánom az időt és az energiát, mert aztán valami kis jó mégis csak olykor-olykor kisül belőle.
Ezenkívül biztos vagyok benne, hogy ez az új doki sem úgy gondolta, hogy ha leállnak azzal az injekcióval, akkor anyukád teljesen ellátás és gyógyszer nélkül marad majd. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy mit csinál. De próbáld meg azokat, amiket írtunk.