Teljesítményromlás, memóriazavarok
Nem vagy tapintatlan,nálam belefér szinte bármi.
Nem erőszakolt meg csak mindig a ,,rendelkezésére" kellett állnom az aberrált.. majd 2 hétig,gyerektábor volt a lakóhelyemtől 200 km-re .Kértem segítséget,könyörögtem ,hogy ne kelljen bemennem,mert félek tőle.Annyi volt az osztályfőnököm válasza nő létére ,, Gyerek vagy ő meg felnőtt , hívott engedelmeskedned kell ! " és szinte belökött hozzá.Tudom,hogy tudta mi történik.Többet nem kértem segítséget senkitől.
Fél év múlva
A rendőrségi kihallgatás során elájultam.De emlékszem mindenre.A bíróságra is.Tehát az elkövetkező 5 év nincs meg.Mivel ez csak néhány éve tudatosult,fogalmam sincs mikor vesztettem el.
Eszter én kb 4 éve szemtől-szembe az utcán találkoztam vele Szó szerint egymás szemébe néztünk majd 30 év után kb 1 méterre.És nem éreztem dühöt (,nem tudom megismert-e):Vállaltad amit elkövettél,megbünhődtél.Ennyi volt......
Sőt ami szerintem soha sem fog létrejönni: Szeretnék vele leülni beszélni a túlélésről.Arról.hogy hogyan élte meg ő,hogyan élte meg a felesége a gyerekei,hogyan élték túl A másik oldal szemszögéből is látni.Hiszen itt nemcsak róla és rólam van szó
Hiszen valahol ,6 és fél évet kapott a családja is nem csak ő
-------------------------------------------Más----------------------------------------------------------------
Ok lehet:Nem tudom jobban megfogalmazni.
Ibsen:Nóra a gyerekek elhagyása nélkül illetve én a szüleimhez tudtam csak visszaköltözni .
Tehát,ha ilyen szemszögből nézzük akkor nekem a kiesett múltam valószínüleg olyan lehetett mint a jelenem.Olyan dolgokat csinálok most amikről úgy érzemfeszít hiányzik kimaradt az életemből valamikor valamiért (normális esetben ezeknek kamaszkorban kellene végbemennie én második kamaszkornak hívom)De a különbség,hogy én ezt nem sikerélményként élem meg,hanem
Megcsinálom és nem érzek semmit.Várom ,hogy elönt a mámor,a jaj de jó a vállon veregetem most magam kényszere-.de semmi..Mások sikereinek tudok örülni.Önértékelési zavar és megfelelési kényszer ezt eredményezte.Nem ok nélkül említettem a szülő programozást,
Szerintem az csodálatos győzelem, ha valaki meg tudja szakítani a rossz családi minták legalább egy részét. Nekem ez volt a legfőbb célom az életben.
Nem biztos, hogy jól értem: megerőszakoltak, azután lettél rosszul, és erre jött az emlékezetkieséses időszak? Elnézést, ha tapintatlanul fogalmazok.
A súlyos depresszió erősen gátolja az emlékezetet, tehát el tudom képzelni, hogy emléknyomok sem alakulnak, vagy rögtön elfojtódnak, mert túl fájdalmasak. Azokra a periódusokra sem szoktunk emlékezni, amik nehezen illeszthetők bele az éppen aktuális élet-elbeszélésünkbe. Egy időben, amikor még haragudtam anyámra, nem voltam képes felidézni a mosolyát. Ahogy átalakult az elbeszélés, úgy tért vissza egy összetettebb kép róla, amibe belefért az is, hogy nevettünk együtt.
Nem értek hozzá ,Talán ,ha valamit a család tabutémaként kezel,És az a család általi programozás,hogy el kell nyomni a létezését, a megtörténtét ,a hatásait sem szabad tudomásul venni,mert akkor a családnak is szembesülni kellene olyan dolgokkal, amivel nem akar,akkor lehetséges, hogy az aki elszenvedte azt ami tabu, annak az agya olykor nem válogat hanem töröl mindent.Talán
Tisztán emlékszem
.Egy ismerősünk által többször elkövetett erőszakra. Fél év múlva bukott le egy másik áldozattal elkövetett.. során.Én fél évig hallgattam ,de kifordultam az egykori önmagamból,viselkedésben se más sem én nem tudtam magam elviselni, idegilegeg zombi voltam amit szimpla hisztinek,könyveltek el. Tanulmányi eredmény mélyrepülés, állandó csesztetés miatta. Öngyilkossági kísérletek,amiket senki nem vett észre,igaz ma már elég primitív kísérleteknek tűnnek.Cry for help volt végig ez az időszak
Tisztán emlékszem arra,hogy,fogalmam sincs mi történik velem.Nem értettek,nem értettem önmagam .Mintha elvesztem volna félúton.Mindenki élt körülöttem ,és én kábán láthatatlanul bolyongtam az emberek között.
A kihallgatásra,ítéletre 31 év után is emlékszem, tisztán .Még a terapeuta szobájára is. De ,hogy utánna mi volt ,hova lett?Foszlányok maradtak.
Családunkban (csak anyai ágon van, apai egészséges) pszichés problémák tekintetében generációs átugrások vannak.)Én anyai nagyszüleimtől örökölhettem,a húgom nem beteg,Itt ér véget az átugrás: a lányom már labilisabb a fiam nem.
A gyerekeim és köztem nem tabutéma sem a múltam,sem a betegségem.
De ez a szüleimmel tabu téma.
Szinte semmit sem tudok az őseim betegségéről.Háború,Don -kanyar,hadifogság .Rideg anyák. Generációk óta alakult így: Egy gyereknek valamiért a szülőkkel kell maradnia felnőttként is,ha gyerekei,férje van akkor is amíg a szülők élnek.A szülei gyerekeinek kell maradnia.Évszázadok óta van így, de valamiért szintén csak anyai ágon.Nem tudom miért.Valamiért így alakítja az élet.De azért valamit sikerült átfordítanom a gyerekeimmel kapcsolatban :nincs tabutéma úgy tűnik nem lettem rideg anya és nem akarom,hogy velem éljenek ,ha saját családjuk lesz.Szabadnak szeretném őket látni....
Részben ez már a családfelállítás témakörbe kívánkozik.Részben a családi minták tudatalatti átadásának,követésének,megtörésének részébe.
A nagybátyám egy egész könyvet írt arról, hogy nem emlékszik semmire a gyerekkorából... Depressziós anya + holokauszt.
Sziasztok!
Lenne 1 kérdésem hozzátok :Van valaki (rajtam kívül )akinek évek estek ki az életéből?
Néhány éve,totál véletlenül jöttem rá ,mikor ismerőseim sztorizgattak a kamaszkorukról-nálam totál üres lap volt...Sokkot kaptam mikor tudatosult bennem ,hogy semmi, mintha hírtelen elvettek volna az életemből valami ami fontos lehetett..
Foszlányaim vannak olykor,
de pl se szüleimmel,se a húgommal se régi osztálytársakkal, barátokkal kapcsolatban nincs összefüggő emlékem. Családon belül nem bántalmaztak fizikailag,(lelkileg meg kinek mi számít annak.).Kb 12-17 éves koromig terjedő 5 év hiányzik. A pszichológusommal nem tudtunk rájönni szerinte lezárta azt a részt az agyam valami ok miatt,Az orvos nagyot nézett ,de ennyi, más meg nem hiszi el hogy fizikai sérülés nélkül lehetséges..
Járt már valaki így ?
Az normalis,,hogy amikor rettenetesen ideges vagyok vagy depressziozok, akkor arrol kiesik az emlekezetembol mindenamit olyankor mondtam, csinaltam?
Az utóbbi másfél hónapban meg mintha a rövidtávú emlékezetem gyengült volna. Bár lehet, hogy tévedek, és csak azért hiszem ezt, mert korábban nem ellenőríztem.
Nálam pl. a koncentrálási képesség változik olvasáskor. Változónak tapasztalom még a fogalmazási, helyesírási képességeimet is. Főleg olyankor romlanak e funkciók, amikor előzőleg valami konfliktus ér. Konfliktus hatására megtörik önbizalmam, ami pl. negatív befolyással van értelmi képességeimre is.
'össze' egész pontosan
Nem jutnak eszembe szavak,a gondolataim ösze vannak kavarodva,nem tudom kifejezni magam. Bár ez még a gyogyik előtti időkből ered. De egyértelműen romlott az elmúlt években:(
Hát, remélem, mert ahányszor én azt mondtam, hogy "majd holnap" 😀 (De ez már off)
A halogatás.
Pontosítok, nehogy félreértés legyen. A "még ma " alatt nem kifejezetten a gyógyszerről lejövést értettem(hogy miért nem teszi le rögtön), hanem azt kérdeztem, miért kell ehhez lelet a károsodásról, hogy tegyen valamit ellene, hogy "még ma" (akár sport, elolvasson pár könyvet) cselekedjen.
Az orvos tudtával és beleegyezésével, de a saját kezdeményezésemre. Megbízható betegnek minősülök, és az orvosommal igen jó a kapcsolatom.
Idézet tőle: babarczyeszterCatEye, csak egy kis pontosítás -- biztos Olvexya volt? Azt egy antidepresszáns. Van olanzapine nevű antipszichotikum.
Köszi Eszter Olanzapine volt, természezesen. Elírtam. Ami mèg érdekes volt, hogy a haloperidolt szedőknél nagyobb volt a pusztulás mértèke, mint az olanzapinet szedőknél.
TE saját magadtól áltál le a gyógyszerekről vagy az orvosot tanácsára és beleegyezésével?
Avana, én elkezdtem lejönni a gyógyszerekről (az összesről), annyira zavar a kognitív pusztulás. Ha visszajön a szuiciditásom, vagy valamilyen más durvább depresszió, akkor nyilván újra beszedem őket.
CatEye, csak egy kis pontosítás -- biztos Olvexya volt? Azt egy antidepresszáns. Van olanzapine nevű antipszichotikum.
Ha kell a gyógyszer(olyan a betegség), úgyse dobhatja el.
Ha kimutatnának nálam ilyesmit, kezdhetnék agyalni, hogy akkor most kezdjek-e el szedni valamit, mert "neuroprotektív" vagy éppen hogy az eddigiek csináltak bajt, esetleg a betegség...
Azt hiszem, nem táltosodnék meg.
szerintem igen, sokmindent megváltoztat
Lehet, izé leszek, de ha rájövünk, hogy ettől-attól károsodás történt, változtat valamin?
Majd hirtelen elkezdi mindenki máshogy élni az életét, ha eddig nem?
Én olyan kutatásokat olvastam, ami ellentmond eumate okoskodásának, hogy kimutatottan az antipszichotikumokat szedőknél csökkent az agy szürleállományának mérete. Elsősorban a haloperidol és az olvexya volt a vizsgálat tárgya, és már 3 hónap szedés után a kontroll vizsgálatoknál nyilvánvaló volt az eltérés. A tudósok azonban abban bizonytalanok voltak, hogy valóban a gyógyszer vagy maga a depresszió okozza az agy méretének csökkenését.
Igen, én is a Lamolepnél kezdtem érzékelni a romlást. De a szakirodalomban erre nem találtam adatot.
Kösz szépen!
Sok érdekes cikket találtam,otthon lefordítom,hogy mások számára is elérhető legyen.Csak két és fél hét,aztán megyek haza.Ezen a tableten azt sem tudom,hogyan linkeljek be egy szöveget.
Én cáfolnám a triciklikusokra vonatkozó megállapítást,mivel hosszú évekig szedtem az anafranil 150 mg-ot.A beszédemből éltem mindig,pl.hét év felnőttoktatás,aztán hat éve kijárok Angliába dolgozni,s itt gyorsan kell egyik nyelvről a masikra váltani.Nem is jelentett problémát ,pedig a rivotril 1 mg-ot is lassan húsz éve szedem.S nyilván voltam depressziós ,biztos az évek alatt lassan azért romlott a memóriám,de nem látványosan,egyik napról a másikra.A kialvatlanság is okozott nehézséget,de ez megint más tészta.Konkrét dologhoz tudom kötni a radikális esést,ez pedig a lamolep elkezdése volt.Azóta is szedem,kivédi a hangulatingadozásaimat,de a memóriára katasztrófálisan hat.Már itt is észrevették,nem beszélek folyékonyan,inkább mint egy kezdő angolos,keresem a szavakat,próbálok mondatokat alkotni.Röhej.Ha most mennék állásinterjúra,tuti megbuknék.
Csak gyors áttekintés után: találtam egy cikket, amely szerint a depresszió előzménye és kísérője is lehet neurodegeneráció, amit krónikus gyulladáshoz kötnek az agyban -- autoimmun reakció, talán stresszre. Elvileg ezt is antidepresszánsokkal és "neuroprotektív" szerekkel kezelik.
Érdekes módon a cikk szerint a nikotin is neuroprotektív 🙂 (Én dohányzom... És nagyon sok depressziós dohányzik.)
Eszerint a cikk szerint minden SSRI mellett volt kognitív romlás (ami lehet, hogy alapvetően a depresszióból eredt, de nem javult), de az Effexor (venlafaxine -- magyarul még Olvexya) mellett is megmaradt. A Wellbutrin (bupropion) az egyetlen, amelynél úgy találták, hogy visszaálltak a normális kognitív funciók:
Szia parrot, ha belinkeled, ezt lefordíthatjuk. (Egyébként engem is zavar, hogy egybe kéne írni a címet, úgyhogy kijavítottam... :-).)
Persze az is lehet,hogy a gyógyszergyártók érdekében ez áll.
Érdekes cikket olvastam most el egy angol orvosi szaklapban.A memóriaromlást elsősorban a triciklikus antidepresszánsoknál tapasztalták,kitérnek arra is,hogy súlyosabb esetekben az effexor-ra áttérést javasolják,mert az van legkevésbé negatív hatással az agyi funkciókra./Medical daily 2013/.
Szia Windstorm! Elmondod részletesebben?
A hálózat részétől félek a legjobban. OSI modell, különböző alapfogalmak, Ip-cím számítás. Nem hangzik nehéznek, lehet, még ma beseggelem. Aztán a következő az adatbázis-kezelés, Access-lekérdezések, MySQL, XAMPP-ban, főleg phpmyadminos dolgok. A Java programozásra egy fél napot tanultam, de csak a szintaxisba kellett belerázódni, nagyon hamar ment. Végülis meg lehet csinálni, de az első 2 résztől tartok nagyon.
Köszi, Holdfény! Szerintem ma még nagy tanulások vannak előttem... ez az éjszakám elég sűrű lesz...
Köszi Roboman!Ha nem sikerül a vizsgád,hányszor próbálkozhatsz?Egyébként tényleg érdekel,tapasztaltál -e kognitív problémákat ,amiket a gyógyszernek tulajdonítasz.Azért nem kispályás mennyiséget szedsz.
Szerintem többször nekifuthatok, de úgy mondták, hogy az anyagi vonzata jelentős. Vaójában kispályás mennyiséget szedek, szerencsére, én a memóriaproblémákat úgy vettem észre, hogy nem ragadtak meg olyan könnyen a dalszövegek a fejemben, igaz, nem is voltam már kellően motivált az ilyesmire. Nemrég voltam állapotfelmérő teszten, az eredményeim azért átlag felettiek voltak a betegségemhez képest, valamiben kiemelkedő.
Igazán nem sok gyógyszert szedek, és nem is szedálnak le, azért vagyok ilyen aktív bizonyos értelemben, de sajnos nem az élet minden területén. Én úgy érzem, hogy kezdem visszakapni a betegségem előtti önmagamat, sőt bizonyos tekintetben fejlődést tapasztalok magamon. Az egyedüli dolog, ami aggaszt, a motiváció részleges hiánya, na, jó, nem az egyedüli, mert nagyon sok problémám van, amiket igyekszek tőlem telhetően megoldani.
Hosszas töprengés után arra a megállapításra jutottam, hogy egybeírjuk. Holnap viszont meg fogok bukni hálózatokból és adatbázisokból, egyedül a programozás megy. Mondjuk a csodában még bízhatok. Remélem nem off továbbra sem, amiket leírtam, hiszen az én teljesítményem is visszaesett mind motiváció, mind memória tekintetében.
A Nyelv és Tudomány szerint az ,,egyszóban "írjuk a helyes.Tudom,sajnáltok a problémámért.Elvileg úgy kellett volna feltennem a kérdést,hogy -a teljesítményromlást nem egyszóban írjuk?-.Most viszont a kötőjelekkel van problémám.
A teljesítményromlás nem egyszó?Romlott a memóriám,félre ne értsetek,durva helyesírási hibákat vétek,de ez most bosszant.Egyszó vagy egy szó?A neten megnézem.Valaki segítene?
Tapasztalni szoktam. Érdekes téma.
Javaslom, hogy most térjünk vissza a kognitív problémákhoz.
Tapasztalta valaki, hogy a kognitív képességei hullámzanak? Tehát időnként javulnak, aztán visszaesnek? Nekem az általános romláson belül vannak jobb és rosszabb óráim vagy napjaim (tipikusan órákban, max egy napban mérhető), mind a szóemlékezetben és folyamatos beszédben, mind a koncentrálási képességben. Ez mintha arra utalna, hogy nem organikus okokról van szó -- azok aligha változnak naponta --, mint inkább a belső szabályozórendszerek működéséről, amelyek folytán valami (de mi?) gátolja a kognitív képességeket.
A szakirodalom szerint önmagában a depresszió és a szorongás jelentősen rontja a kognitív teljesítményt, de szubjektíve nem érzem, hogy a váltakozások idején jobban, illetve kevésbé volnék depressziós, illetve szorongó.
Nem vettem észre tényeket az érvelésben, viszont észrevettem agresszív, más tapasztalatát kétségbevonó, kioktató elemeket, amelyek -- mint tudhatod -- a Búrán tilosak. Nagy butaság, hogy "kipécézlek", mivel tudtommal -- eltekintve az MLM-es kalandodtól -- ez az első eset, hogy figyelmeztetlek. A figyelmeztetés nem pikkelés.
Amúgy -- tények? Egyszerűen azt állítottad, hogy
a) Aki fiatal kora óta depressziós, az nem tudhatja, hogy depressziós. Egy egyébként nem értelmetlen módszertani fogalomra hivatkoztál (baseline), ami nem "tény". Felteheted ezt kérdésként -- elmondtam a választ --, de kioktató modorban nem tálalhatod. Állítottad továbbá -- milyen alapon? --, hogy a depresszió pillanatnyi környezeti stresszorokra adott válasz. Ez egyes depresszív reakciókra igaz, de az egész pszichiátriai szakirodalmat óhajtod lenullázni, amikor nem veszed észre, hogy számon tartanak depressziós betegségeket/állapotokat, amelyek nem az ún. reaktív depresszió körébe tartoznak. A környezeti stresszorokra adott depresszív reakciót nem tekintjük betegségnek, bár ugyanúgy kellemetlen állapot, és természetesen segíteni lehet rajta.
b) A kognitív romlás csak látszólagos. A negatív beállítottságot említed -- ez ugyan jellemző, de semmiféle tényt nem közöl a kognitív romlásról. Annak megcáfolására, hogy valaki kognitív képességei vagy memóriája romlik, megfelelően mért idősoros adatok szükségesek. Amennyiben ilyenek nem állnak rendelkezésre, azt tekinthetjük a megbízható forrásnak, aki a tapasztalatról beszámol.
c) A másik hozzászólásodban még elképesztőbb dolgokat állítottál. Például, hogy az antidepresszánsok nem hatnak. Ez -- a randomizált-kontrollált teszteket ismertető szakirodalom szerint -- akkora marhaság, hogy csak az nem veszi észre, aki Szendi Gábor-hívő.
d) Állítottad, hogy a Búrán tartozkodók az "1%-hoz" tartoznak, akik nem javulnak. Ezt az 1%-os adatot honnan vetted? És honnan vetted, hogy a Búralakók nem javulnak? A pszichés problémák javulása nem gyors folyamat, akik éppen itt vannak, e folyamatban tartanak valahol. Mellesleg te miért vagy itt ez esetben?
e) Állítottad, hogy bizonyos terápiákkal a depresszió gyorsan gyógyítható. Ismét elkövetted azt a hibát, hogy nem vetted figyelembe, hogy a depresszió nem egyféle probléma, hanem sokféle gyökerű, de hasonló tüneteket mutató állapot. Mellesleg ha kifogásolod, hogy egyesek bizonyos terápiák mellett kardoskodnak, miért teszed ezt te magad is?
f) Állítottad, hogy a gyermekkori traumák nem okoznak depressziót. Ez teljesen megalapozatlan és el nem tudom képzelni, honnan szedted. Nem ismerek olyan terápiás iskolát, amely ne gondolná, hogy a gyermekkori élmények nem-adaptív, depresszív válaszokat okozhatnak. Ez teljesen elválasztandó attól a kérdéstől, hogy maga a terápia mekkora hangsúlyt fektet a gyermekkori élmények feltárására -- van, amelyik keveset.
Végezetül és még egyszer. Nekem a felelősségem és feladatom, hogy a Búrán félrevezető információk ne jelenjenek meg. Ennek fő eszköze nem az, hogy kicenzúrázok véleményeket, hanem az, hogy ragaszkodom hozzá, hogy csak személyes vélemények közölhetők, amelyek nem "tények", hanem tapasztalatok. A "tények" a szakmai tájékoztató cikkekben lelhetők fel a Búrán, amelyek mind alapos kutatáson és a szakirodalmi konszenzuson alapulnak. Amennyiben az ezekben fellelhető megállapításokkal nem értesz egyet, kellő szakirodalmi hivatkozással fűzhetsz hozzájuk kommentet (egyébként anélkül is, de ki és miért hinne el neked bármit is?) A fórumokban azonban nem tehetsz úgy, mintha tudnád a tutit, és nem vonhatod kétségbe mások tapasztalatait. Ez a szabály itt. Ha nem tetszik, ne írj.
Tényekről beszéltem, és igyekeztem beszélni, semmi személyeskedés nem volt a dologban. Úgy látszik mégis "sikerült" kiolvasni ilyesmit. Nem szeretem ha kipécéz valaki magának olyan miatt ami nincs ott.
Szia eumate -- egy kicsit ingerültté tettünk?
Természetesen van értelme depresszióról beszélni akkor is, ha az ember gyermekkora óta tapasztalja. Ugyanis különféle helyzetekkel találkozunk életünkben, ahol tapasztaljuk, hogy nem tudunk jól reagálni, nem úgy reagálunk, mint mások, és/vagy fokozódnak a negatív érzéseink.
Egy olyan embernek, mint én -- vagy Avana -- meg kellett tanulnia, hogy depressziós. Akit ebben a környezete nem segít, annak nagyon sokáig is eltarthat, míg rájön, hogy mi a baj vele. A baseline a mi esetünkben a normális funkcionálás és a negatív élmények/érzések minimalizálása.
Ami a kognitív képességek csökkenését illeti, természetesen másokról nem tudok nyilatkozni, de esetemben a saját gyermekeim is felfigyeltek rá -- és az írásaimat is össze tudom hasonlítani. Ahogy említettem, tesztet is csináltam.
Kérlek, ha beszámolunk egy saját tapasztalatról, ne próbálj okosabb lenni minden áron és kijelenteni, hogy az nem is létezik -- szerinted.
Azt nem értem, hogy mi értelme "depresszióról" beszélni, ha az ember egész gyerekkora óta ezt tapasztalja? Hiszen akkor ennek kéne a "normálisnak" lennie. Nyilván csak valamihez képest van rossz, és jó is. Ha azt mondom, rosszul vagyok, akkor csak úgy tudom emgtenni, ha volt már jobb is. Ezzel paralell módon a depressziót is akkor érzi az ember, ha volt már nem depressziós. Szóval aki "depressziósnak" érzi magát, mindenképp tudnia kell ,hgoy ez nem természetes, mert már maga is tapasztalta, hogy volt jobb. Azért kell küzdeni. Ha egész élete depresszióba tele volna, fel se tűnne.
Az elbutulással kapcsolatban: A antipszichotikumon én is érzem, bár konkrétan nem az elbutulást, hanem inkább a motiváció és kreativitáscsökkenést. Ez épp elég, mert hiába valaki jó kognitívan, ha nincs meg a motivációs és a kreativitása hogy csináljon is vele valamit, akkor semmit nem ér. De bizonyos kognitív műveleteket nekem is nehezebb megcsinálni így gyógyszeresen. Én is szellmi dolgokkal foglalkozok, és az első amit az antipszichotikumnál észrevettem az a megváltozott "ködös" tudatállapot. Bármennire is próbáltak lebeszélni erről a gondolatról ezek a kíváló szakemberek 4-5-6 évvel ezelőtt (visszagondolva már tudom hogy teljesen sötétben tapogatóztak, és még ártottak is ezzel), nem tudtak. Valahol az ember tapasztalata minden más véleménynél erősebb. Én ezért is azt mondom hogy semmit ne higgyen el az ember, csak ami összhangba van a belső tapasztalásával.
Még egy gondolat ezzel kapcsolatban: a depressziósok hajlamosak ilyeneket gondolni, hogy "sorvad az agyuk", "rohadnak a szervei", "a sok stressz koptatja az idegeket". Tudni kell hogy ezek a megnyilvánulások a depresszióból jönnek és nem sok köze van a valósághoz. Ezeket az ember depressziós állapotba hangoztatja, de ezek eltűnnek ha az megszűnik. Ugyanez a helyzet a pánikosok magasvérnyomásával, vagy "szívrohamával". Fiziológiásan általában minden vizsgálat negatív, ők mégis ezt hiszik. Az okokra most nem térnék ki, de jó tudni hogy ezek nem így vannak.
Személyes tapasztalat, hogy akut betegségeknél is hátra szorul a depresszió. Például volt szalmonella fertőzésem, amikor napokig görcsökbe fetrengtem, vagy kötőhártyagyulladásom, ezek alatt nem éreztem depressziósnak magam, a szervezet öngyógyítással volt elfoglalva.
Eszter,
Arra nem gondoltál, hogy nekünk már a korunk miatt van a kognitív hanyatlás? Azt valami tanulmányban olvastam, hogy 29 éves korra kiderül, hogy valaki lesz-e atomfizikus, ha addig nem lett, utána már nem képes. Onnantól már egy lassú leépülés van az ember kognitív teljesítményében, 40 felett ez már fokozottabb.
Mivel mindannyiunk munkája szellemi dolog, azért sajnos nagyon feltűnik a változás, a korábbi teljesítményekhez képest, és ez megrémiszt minket, ami meg elindít egy öngerjesztő folyamatot, hogy agyilag zokninak érezzük magunkat.
Azt írtam már, hogy a pszichiátrián hogy vezettek rá, hogy nem vagyok alzheimeres? A telefonomon van ez a szókereső játék, Ez nekem ment régen, és rendszeresen 60-90%-os eredményeket produkáltam. A pszichózisos depresszió idején meg 20-40%-t, amitől rettenetesen megijedtem. Egy rezidens meg akart vizsgálni, és megengedtem neki, cserébe kértem, hogy játszon velem egy menetet a telefonon. 36%-t értem el, a doki meg 29%-t vele. Hamar híre kelt, és jött az orvosom, hogy akkor a rezidens is alzheimeres szerintem?
Ha abból indulok ki, ahogyan írtok, egyikőtöknél sem látok verbális hiányosságokat, de még a helyesírásotok is jó 🙂 Én -- nagy levegő -- csináltam egy IQ tesztet (illetve többet is), hogy ellenőrizzem az elbutulást. A Mensa tesztje szerint 20 pontot esett az IQ-m -- de így is átlag felett van (ezek ugyanakkor sorozat-jellegű, vizuális-geometrikus feladatok, amikben nem vagyok nagyon jó). A verbális és logikai IQ-m még mindig nagyon magas a tesztek szerint, annak ellenére, hogy ezen a területen érzem a végtelenül kínos romlást. Ti is így lehettek vele: egy eleve átlagosnál magasabb kognitív teljesítmény relatív romlását érzitek.
Nekem tanításkor a legkínosabb, mert nem jutnak eszembe szavak -- néha a legközönségesebb szavak. Nevek végképp nem. Érdekes módon magyarul éppúgy nem jutnak eszembe, mint angolul, nincs a nyelvek közt különbség.
Egy réges-régi Búrás figyelmeztetett valaha arra -- ő Prozacon (fluoxetin, Floxet) volt --, aki újságíróként dolgozott, hogy a verbalitása erősen romlik. Akkor (több mint tíz éve) én még nem érzékeltem.
Először én is a Lamolepnél vettem észre, de akárhány szakcikket túrtam is fel, egyik sem tudott róla, hogy kognitív romlást okozna. A betegfórumokban viszont sokan panaszkodnak ilyesmire. Az Anafranilról találtam egy szakcikket, amely szerint járhat a rövid távú memória és a verbális memória károsodásával. Én inkább a teljes motiválatlanságot, lelassulást és passzivitást tapasztaltam -- most -- elfogadhatatlan mellékhatásként. Ezért az elmúlt hónapban le is jöttem róla, jelenleg a 3x75 helyett már 1x37,5-öt (egy felet) veszek be. A Lamolepet a múlt héten teljesen elhagytam. Majd meglátjuk, mi lesz a vége.
Szintén szakirodalmi adatok alapján felirattam magamnak Edronaxot (reboxetin), amit ma már nem nagyon adnak, mert ugyan antidepresszáns, de sok esetben egyáltalán nem hat. Időnként kísérletképpen bevettem 10mg-ot; valamelyest energizál.
Elképzelhető, hogy a hosszútávú szedés kumulatív hatása a butulás: én 23 éve szedek antidepresszánst, viszonylag kevés nyugtatóval. Az sem lehetetlen -- esetemben --, hogy a gyógyszeres öngyilkossági kísérletek roncsolták az agyamat.
Ha ősszel sokkal okosabbnak tűnök, akkor van visszaút. Ha nem, akkor is lehet, hogy van, csak nem az én koromban...
Nekem is javasolta pszichiáter a Gingkót, őszintén szólva sok pozitív hatását nem érzem egyelőre.
Idézet tőle: AvanaNézem a helyet...hát, elég klauszrofóbiás vagyok..
Hát nem egy kellemes helyzet. Csukott szemmel érdemes végigcsinálni. Tartottam tőle, hogy meg kell majd nyomjam a pánik gombot, de elég jól viseltem, tudatosan.
Idézet tőle: Avanahttp://www.semmelweiskft.hu/?app=service&sublayout=show&id=6
agykoponya natív és kontrasztanyagos MRI, valszeg ez lehet az
Őket is néztem, drágább volt.
Jó, nem linkeli, de ár alapján, 62 ezer, ez lehet az