Magányos vagyok!!
Jelenleg nem érzem magamban az erőt, hogy messzecsusszt túlszárnyaljam. "know-rika", meg "horny madame", nekem ehhez évek kellenek, de legalábbis egy-két hét. Már innen látom, hogy Norika verspályázat lesz a vége...
robi kerem a versem:)
hat en olyan oregesen csapatom mar pedig a regiekhez kepest legalabbis
ő nem öreg, nálam 10-zel fiatalabb, én ilyen idős koromban még bőven csapattam, mármint Norika, ha róla van szó
nem aszonta h már kiöregedett a bulikból ? 😛
Idézet tőle: NemadomfelIdézet tőle: Norika
A drogos ,lsd-s élmények pedig olyanok amit egy olyan ember aki nem próbálta ,nem fogja megérteni soha .....én már tudom h sosem fogok ezek miatt a szerek miatt olyan boldog lenni mint akkoriban ,mert ezekkel a szerekkel én már megéltem az életem kenyerét 25 évesen.:)
Valóban ezek drogos élmények kitörölhetetlenek az emberből. 🙂 Én is akkorban(10 éve), éreztem magam legjobban a bőrőmben.Pedig akkortájt életcélom sem volt, csak éltem a mának.:)Ha most fele olyan boldog lennék, mint akkoriban, már azzal is elégedett lennék.Én az lsd-el átitatott bélyegtől nem egyszerűet halóztam. beleraktam a szemembe 2 felet, meg lett a hatása.A falból csúszómászók kezdtek előjönni, az emberek meg totál eltorzultak. 🙂
A topikindítónak válaszolva, sokszor nagyon magányosnak érzem magam, máskor meg, semmire sem vágyom jobban, csak hogy egyedül legyek.Furcsa kettőség van bennem, ez ügyben. 🙂
Ennyi ex-drogost egy kupacban 😛
Nemadomfel: Én kontaktlencsét szoktam a szemembe rakni, de nem érzek tőle semmit!!!!!! Mit csinálok rosszul??
nekem az ihlethez élmények kellenek
na meg ugysem irtak nekem soha verset,de tudom h ahoz ihlet kell meg minden...:)
horny madame, mi? ő madamoiselle.
(vagy ahogy nagyanyám mondja, "marmadel")
Úristen, Norikához én még nem is írtam verset, beelőztél!
Idézet tőle: Norika
A drogos ,lsd-s élmények pedig olyanok amit egy olyan ember aki nem próbálta ,nem fogja megérteni soha .....én már tudom h sosem fogok ezek miatt a szerek miatt olyan boldog lenni mint akkoriban ,mert ezekkel a szerekkel én már megéltem az életem kenyerét 25 évesen.:)
Valóban ezek drogos élmények kitörölhetetlenek az emberből. 🙂 Én is akkorban(10 éve), éreztem magam legjobban a bőrőmben.Pedig akkortájt életcélom sem volt, csak éltem a mának.:)Ha most fele olyan boldog lennék, mint akkoriban, már azzal is elégedett lennék.Én az lsd-el átitatott bélyegtől nem egyszerűet halóztam. beleraktam a szemembe 2 felet, meg lett a hatása.A falból csúszómászók kezdtek előjönni, az emberek meg totál eltorzultak. 🙂
A topikindítónak válaszolva, sokszor nagyon magányosnak érzem magam, máskor meg, semmire sem vágyom jobban, csak hogy egyedül legyek.Furcsa kettőség van bennem, ez ügyben. 🙂
:~/
A lét esszenciája olyan drága portéka, amelybõl egész nemzedékek, évszázadok alatt kapnak - egy órát.
Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon mielõtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni és számot vetett magával - mint méltóságához illik, - az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlõ négyszáz generációnak nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendõt élek. Egy esztendõ alatt ez körülbelül két millió évet jelent. Föltéve, hogy az opiumszivást mint kifejlett erõs férfi kezded és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására, - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húsz millió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.
Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl húsz millió évet - az éljen száz esztendeig és sokasodjék meg az õ utódaiban.
ha most azt mondanák h nyertem 1 millió forintot és kapok egy villát se lennék boldogabb mint akkoriban.
🙂 igen még lehet is rá esély ;)Amúgy meg kitudja lehet össze is futottunk csak nem emlékszünk egymásra 😀
A drogos ,lsd-s élmények pedig olyanok amit egy olyan ember aki nem próbálta ,nem fogja megérteni soha .....én már tudom h sosem fogok ezek miatt a szerek miatt olyan boldog lenni mint akkoriban ,mert ezekkel a szerekkel én már megéltem az életem kenyerét 25 évesen.:)
nekem 2001-2005-ig tartott a fénykorom, még lett volna esélyünk összefutni
lehet h most 25 évesen 10 -15 évvel öregebbnek érzem magam de én nekem így is megérte
egyszer behasisozva amikor szexeltem az akkori pasimmal ledobott magáról mert h megijedt tőlem vagymi 😀 😀 😀 én állítom nekem életem legjobb évei a drogos időszakaim voltak úgy 2004-2008 ig rip semmit nem bántam meg.
én nagyon sokat lsd-tem szabadtéri goa partykba,kirándulásokon és soha semmi bajom nem lett tőle sőt életem legjobb időszaka volt.
Ilyen panírozós sztorit még nem hallottam, te jó ég! Viszont LSD-től egy ismerősöm mandarinnak képzelte magát, és attól rettegett, hogy meg fogják hámozni, egy másik meg gondolatnak és attól félt, hogy el fogják felejteni! Ezek a szarok csak megfejelik a mentális betegségeket, nem kicsit...
😀
egyik barátnőm barátnője meg kismosta a kutyáját a mosógépbe tudom h nem szép de akkorát röhögtem 😀
én a csattanó maszlagról hallottam szépeket, a gyerekek túlnyomták magukat, és bepanírozták magukat, már készültek befele a sütőbe, amikor kihívták a mentőket
sőt anyukámat részegen megrugdostam egyszer egy kocsma előtt mert nem akartam hazamenni fujj fujjj
LSD királynő 🙂
sőt engem is vittek szirénázó autók az opni gyerek részlegébe még anno csak közölték h kábítószerfüggőkkel nem foglalkoznak ennyi.:) de ezek már régi storyk.
nem vicc volt ez tényleg megtörtént és én is próbáltam a heroint tini koromba csak én nem maradtam rajta .Bár bevallom mostanába néha elgondolkozom rajta h magányos óráimban elflashelgetnék itt vele....
Szegény embert az ág is húzza...
Pedig akkor most a túlvilágról ijesztgethetnélek Titeket :D:D
nekem leszakadt a kötél...
Norika, ez csak poén volt remélem?
Amúgy aki próbálta már, az tudja, hogy még meghalni se olyan könnyű ám! Nekem nem sikerült, máig se értem, miért!
16 tonna...
nem hiszem el most hívtak h holnap holnap után is 12 óráznom kell 6 óra helyett :(((((
nekem egy időre elegem volt az ilyen szirénázó járművekből
mondanám h végezzünk csoportos öngyilkosságot de mielött megtörténne már lehet kint lenne a rendőrség :)))
én legalábbis 14 évesen amikor elmentem egy barátnőmhöz a nagy herkás haverjaimmal és bejelentettem h mi most öngyilkosok leszünk mire hazaértünk már ott csöngetett a rendőrség,mert a barátnőm felhívta anyukámat 🙂 Sajnos a srác akivel terveztük azóta már meghalt Ausztriában heroin túladagolásban nyugodj békében Ricsi <3
Neked legalább van párod roboman 😀
Érdekes amúgy, velem meg mindig az van, hogy már nem hív senki sehova, aztán meg ha hívnak, akkor meg lemondom az utolsó pillanatban, mert be vagyok gubózva! Így aztán még inkább nem hívnak sehova, merthogy én úgyis lemondom mindig. Egyszerűen el sem tudom képzelni, régen hogy éltek az emberek net nélkül! Mert van, hogy az ember fizikailag képtelen találkozni emberekkel, de virtuálisan meg igényli, szóval így emberek közt vagyok de mégse! 😀 Képzeljétek csak el, mondjuk a 60-as években ha valami búbánatod volt, akkor az arcodat is adnod kellett hozzá, ha akartál róla beszélni, mostmár nem kell 😀
én is, 2 hétre elmegy a bnőm, aztán meg 2 hét kényszerszabadság, mi a f*sz lesz így velem
GECIRE!!!annak érzem most magam legalábbis 🙂
én ezt utálom
Illetve még VOLT régebben valaki, életem legeslegmélyebb kapcsolata. De már majdnem egy hónapja nem keres, amióta telefonon kitudódott róla valami. Én nekem meg nincs kedvem keresni őt, a facebookra valószínűleg soha az életbe nem fogok bejelnetkezni többé, mert nem akarom szembesíteni magam azzal, hogy mit írt nekem. talán nem mondtam le róla egészen, de van egy pont ahol az ember már véglegesen csalódik a másikban, és nekem eljött ez pont. Pedig azelőtt éveken át mondta nekem a szépet. De valószínűleg már akkor se volt senkim, amikor ő ott volt. Sok mindent hagyott hátra ami egyáltalán nem hiányzott nekem.
Az igazság az, hogy a normális emberek jobban elfogadnak (neten) és így sokat chetelek, levelezek, hülyülünk meg mindig van téma... De az nem olyan mint élőben. Pár évvel ezelőtt volt pár haver, de most már bele se akarok kezdeni a mélyebb kapcsolatokba. Ami azt illeti fogalmam sincs mit akarok. Van egy pasi akivel bármikor találkozhatnék, de az utóbbi két hétben olyan ingatag vagyok/voltam, hogy ez szóba se jöhetett, inkább lemondtam a találkát... és úgy tűnik az évek alatt annyira megszoktam a huzamos egyedüllétet, hogy már szinte kilépni is lusta vagyok a házból. De jelenleg tényleg gondban vagyok, ami miatt még az egy szem ismerősöm hívását is lemondom. Nem sokára talán lesz egy közös tali, azok közül akikkel közös közösségi oldalt használnuk és levelezünk, remélem oda el tudok jutni.
meg persze az általános képlet, ha a szerencse folytán megismerek egy pasit, a végén mindig kiderül hogy "szerelmes belém" "meg akar fektetni" "zakkant" "megijed".... Szeretnék lelki támaszt de nincs energiám, se időm, se megfelelő embereim, hogy valakit bebiztosítsak magamnak.
Jaj beszélgessünk a magányosságról!! xD Olyan jót téma!
Egyébként kurva magányos vagyok. Egyetlen barátom vagy haverom sincs. De próbálom róla elterelni a figyelmem.