Hogy álltok a párkapcsolatokkal?
Az első időkben minden rendben volt,egy álompár voltunk, tele szerelemmel stb.
Mentünk együtt mindenhova, vásárolni, kirándulni, utazgatni, moziba, színházba, rengeteg dolgot csináltunk együtt, étterembe jártunk, cukrászdákba stb...
Tényleg egy álom volt minden, aztán miután elment és visszajött minden más lett....
nemtudomki, az a véleményem, hogy ennél te messze többet érdemelhetsz
"Hogy, hová tart a kapcsolatunk? A holdra." - S. és Sz.
Én nem szeretnék párkapcsolatot. Valahogy nincs igényem rá. És emiatt, meg a nem éppen erőteljes nemi igényeim miatt mindig történik valami gubanc a pasik körül velem. Alapból fogalmam sincs hogyan küszöböljem ki a problémát, hogyan értessem már meg velük, hogy attól hogy ismerkedek velük, attól hogy lecsekkolom a házukat, attól hogy szeretek velük tölteni bármennyi időt, még nem fogok hanyatt vágódni nekik és nem is vagyok beléjük szerelmes sem... Eszembe se szokott jutni, hogy ezeken gondolkozzak. Egyáltalán nem gondolkozom ilyen dolgokon, csak ha eszembe jutattják, de akkor se jutok semmire. Sőt, inkább zavaró. Múltkor például egy pasi mellett ébredtem, akit rövdi ideje ismerek, és aznap éjjel semmi nem történt alváson kívül. Azért aludtam ott, mert nem akartam hazamenni a halott kutyám miatt. Délelőtt kinn cigiztünk és megkérdezte, hogy mondjam meg, mégis mik az elképzeléseim vele kapcsolatban? Köpni nyelni nem tudtam. 😀 Mégis mik lennének? Semmi! MIért kell ilyeneket kérdezni, miért kell, hogy ez legyen a lényeg? Ezután kicsit el is szomorodtam...
Miért nem lehetne egyszer az életben úgy együtt lenni, egy emberrel, hogy ne azon kelljen filózni, hogy milyen jövőt szánok magunknak? 🙁 hanem egyszerűen csak hátra dölni, élvezni a gondtalanságot és azt hogy vele vagyok, de célok és elvárások nélkül.
Nekem csak szimpatikus ez az ember, és élvezni akarom a társaságát. Nem akarok azért lemondani valamiről/valakiről, mert nem tudok többet nyújtani annál, mint hogy kedvelem.
Úhh. Ez a pali... esetemben ennyire durva dolgok nem történtek, de én se kellettem más dologra... szóval átérzem. Ez a legrosszabb, egy ördögi kör amiből rohadt nehéz szabadulni... Mert hát szerelmes az ember, és fél. De ha tovább akarsz lépni, nem szabad visszanézni. Én is ezt próbálom most. Néha nehéz, de jobb ez így nekem.
Engem se vállalt fel nagyon az exem... A 4 év alatt nem tudom volt-e két olyan alkalom mikor valahová magával vitt... és az volt a kifogás, hogy azért nem visz társaságba, mert amikor velem van, akkor szeretné, ha csak ketten lennénk stb... végülis ja, társaságban nem illik megdugni a másikat.
Az ünnepnapok stb. az utóbbi egy évben már neki sem léteztek... és megharagudott rám, mikor születésnapja volt, mert hogy én nem mentem el hozzá felköszönteni... hozzátenném, hogy akkor nem is voltunk együtt, mert egy tőle több mint 10 évvel idősebb nővel lógott...írtam neki smst, hogy ráér-e + felköszöntöttem ily módon, és semmi választ nem kaptam napokig. De persze én voltam utólag lecseszve.
20.
Természetesen érdekel, épp most kezdtem olvasni a hozzászólásaidat.
Ismerős szituáció...
Szerintem ez a srác, nem szeret téged, csak kihasznál, illetve ki akar használni.Amikor kedves, az csak azért teszi, hogy sexelj vele. Nekem ez jött le az írásodból, végigolvastam, persze lehet hogy tévedek...
valakiiiii
Hallani sem akartam róla soha többé, aztán persze rá két napjára már keresett, hogy miért csesztem el az egész kapcsolatunkat...a másik pillanatban pedig magát hibáztatta, hogy nem tudja kezelni a dolgokat, és hiányzok neki stb.. aztán megint rám fogta...
szinte minden nap irogatott... elmondott engem mindennek... egyik pillanatban imádott, a másikban én voltam a k...va, a ri..nc, a szemét stb.. ,ocsmány szexuális szövegekkel bombázott.., nagyon fájt, el sem hittem róla, hogy képes ilyeneket irni mondani stb. aztán megint jött azzal, hogy szex..., mondtam, hogy kizárt., utána azzal, hogy csak engem akar és felvállal és nemcsak szexet.. ok. találkoztam vele, de már aznap is veszekedett velem, nagyon nehezen jött össze a találkozás, nem is értettem, ha valaki elvileg odavan értem minden áldott nap és végre belemegyek és stb, akkor miért nem ugrik és örül és rohan, ő inkább azt mondta, hát ma neki nem jó majd holnap este stb.... én meg mondtam, hogy ne szórakozzon...
jöjjön oda. de már úgy kezdte, hogy senki ne tudjon róla.. és ez nem kapcsolat,.. de a minimum csókot mindenképp akar!..:::(nem kapta meg!)
találkoztunk kb. 20 percre, és elkezdte mondogatni kár, hogy nem leszek a szeretője... .. nem volt semmi... utána megint irogatott, de már kevesebbet, aztán többet, aztán megint a szex volt a témája... és hogy már több mint száz napja rám vár, miért teszem ezt amikor szerelmes belém és csak engem akar, és igy értelmetlenek a napjai, nincs senkije, nem akar senkit csak engem stb...
aztán egyik pillanatról a másikra elkezdett nekem más nőkről beszélni... én mikor rákérdeztem hogy tehette ezt stb. akkor mindent letagadott és azzal magyarázta, hogy mérgében mondott ilyeneket, aztán rá két napjára ismét elkezdte mondogatni őket, aztán megint letagadta ez kb. igy ment másfél hétig..és amikor elhittem és rosszul esett, én voltam a bunkó meg a nemnormális, elmebeteg, aki nem hiszi el, hogy nincs semmiféle nő....
kb. négy nappal ezelőtt ritkultak az írásai...furcsálltam, hogy igy lenyugodott és már nem irta se a szexuális dolgait se mást.. én visszaemlékezve és ábrándozva leirtam, hogy milyen szép volt vele, bárcsak ne rontotta volna el, egy álompár voltunk és mindig is őt szerettem nem volt senkim stb stb. kb a tizedik üzenetre válaszolt, hogy hagyjam békén, ő megmondta mit akar, ha kell nekem akkor tegyek érte, ha nem akkor hagyjam békén....
mondtam, hogy nem leszek a kur..ja
ekkor bevallotta, hogy minden nő igaz volt. hagyjam békén, nem akart tőlem semmit, élete legnagyobb csalódása voltam, volt ezalatt a két hónap alatt neki kb. hét kül. nője akikkel.....azt csinálta és még ki tudja miket.... mindegyiket részletezte nekem....hogy történt.. és nagyjából kik voltak azok.. elmondott mindennek, fapin--nak, műkur..-nak és azóta letiltott és nem áll velem szóba.
kb ennyi a történet...
szeretném ha leirnátok a véleményeteket, ha valakinek volt ereje elejétől a végéig elolvasni...
nna...pont a legizgalmasabb résznél hagytad abba. mi a vége???
bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlt, ha valakit érdekel a folytatása már nincs olyan sok akkor irom..
A lényeg, hogy aztán kis szünet után ismét velem akart lenni, elhivott valahova. Kérdeztem felvállal-e!?? igen... ok.. felvállalt, éppen jól kezdett már alakulni minden, amikor is wellnes hétvégére mentünk volna, és ő valamin felhúzta magát, sirva könyörögtem, ne rontsa el amikor olyan szép minden és olyan szép lesz stb stb. szinte levegőt sem kaptam, annyira rosszul lettem hogy képes megint ezt csinálni.. nem ölelt át, nem csinált semmit, csak annyit mondott, te nem akarsz komoly kapcsolatot, az az ember nem igy viselkedik, ne hisztizz, mindent elb@szol megint....
Nagyon fájt.. sirva mentem haza, rosszul lettem..remegtem, kapkodtam a levegő után. nem keresett többet. akkor megfogadtam, hogy mégegyszer nem fog átverni.
Ünnepnapokon, nem emlékezett meg rólam, nem volt velem, se egy virág erejéig se semmi... neki nincs erre öt perce sem....küldött virtuálisan egy virágot és ennyi..
A kapcsolatunk elején elhalmozott mindennap virágokkal.... fura volt...
Azt mondta felvállal, de aztán utána mikor arra került volna a sor, meg kinevetett és mondta, hogy nem fogja meg a kezem....néztem rá kérdően... átverve éreztem magam, kihasználtnak.
Ő volt felháborodva, hogy én nem értem meg azt, hogy nem érzi jól magát, fáj a hasa... ezért nem fogja, nincs kedve megfogni most a kezem.
ezen ment a vita kb két órán át.. közben még én simogattam, azt mondta orvosra lenne szüksége mert nemtudja kezelni a helyzeteket...mondta, hogy ne legyek hozzá kedves, nem akarja, hogy simogassam neki ez rossz, és mit gúnyolódok rajta...... :SS
januárban ismét visszapróbálta imádkozni magát, azt mondta, ha leteszem ezeket a szar gyógyszereket, akkor visszafogad...... ( ő engem...), mert igenis le lehet tenni őket egyik napról a másikra, semmi bajom nem lesz! utána érdeklődőtt stb stb... és ő a másik nőbe szerelmes nem ebbe aki vagyok ha szedem a gyógyszert....:III
a következő lépése azt volt, hogy felajánlotta a titkos szeretői viszonyt..... mondtam, hogy kizárt.
a harmadik lépésként, hogy neki rám van szüksége, nemcsak arra!.... ekkor már belementem, de rosszul végződőtt. Azzal.!
utána pedig szinte idegenként kezelt.
utána nem keresett, aztán megint keresett stb. stb, elmondott mindennek, utána kellettem neki, egyszer arra, egyszer nem arra....
Ezután nem keresett...elmentem kétségbeesetten, szomorúan a munka után hozzá stb, elmentünk egy kávézóba ahol kértem hogy ne szórakozzon az érzelmeimmel, mert nagyon fáj és rosszul esik... és ott hagytam.kis idő után , utánam jött, de aztán sirt,.. hogy én szórakozok vele.. és ott hagyott.
Pár nappal később ismét keresett, kibékültünk, majd újra elhagyott..
Összejött a legjobb barátnőmmel ezek után kb. nyolc napjára....
együtt voltak kb. három hónapig, majd visszaakart jönni, hozzám, visszafogadtam..szerettem.Nagy nehezen mindenki megbocsájtott neki.
szilveszter napján ismét lelépett... mert azt mertem mondani hogy több ölelésre lenne szükségem, és arra, hogy biztos pontnak érezzem a kapcsolatunkat. Ő ezért elhagyott... szilveszter, egyedül, sirva....
A szüleivel élt, nem volt túl harmonikus a kapcsolatuk, ezért főképp nálam volt elég sokat, nálunk mindenki szerette.
Aztán volt otthon náluk valami balhé ami után elhidegült tőlem, nem akarta elmondani mi történt, én könyörögtem neki egy napon át..ami eleve nagyon rosszul esett, hiszen számomra, az a normális, ha a párom elmondja a gondjait stb meghallgatom és ha tudok segítek.... miután elmondta, úgy beszélt velem, mint egy idegennel... hogy ő már ezek után nem tud engem szeretni, nincs senkije stb.. stb.
Én nem értettem, hogy ez a két dolog miért nem választható el egymástól és miért nem lehet elkülöniteni a mi szép kapcsolatunkat az ő otthoni behatásaitól. Kértem, hogy ne tegye tönkre miért kell ezt csinálni stb...
"ő akkor még kapcsolatban élt" - két komoly kapcsolat közöt a legminimálisabb szűkséges idő félév, mert különban a következő kapcsolatott is egyben halálra ítéled.
miért, mennyi idős vagy?
párkapcsolat nem egyenlő a házasságal tény
De Magyarországon, a fogkefével kedödő lista nagyon gyakori ... - és súlyos.
Főleg az én koromban már.
Volt egy párom, tavaly valentin napon ismertem meg...ő akkor még kapcsolatban élt, aztán szakitottak és elhagyta a nőjét miattam. Összejöttünk, minden szuper volt, remek kapcsolat, egy álompár voltunk, sok utazás, sok közös program, a családom szerette, mindenkivel jóban volt. Állandóan mondogatta, hogy feleségül akar venni...
folytassam?
Hogy túlkomolyan veszem.
Jó:
Rossz az alkalmazkodó képességem, és ezz mellett sokszor vagyok elvislhetelenül mániás nem bántalmazó, csak beszélek, és etikátlannak tartom ha nem figyelnek rám. - bár ez mér csak egy másod rendű ok.
Mint minden ember, szülői minták. Na abból nem lehet építeni, max. sz@rvárat.
Nagy szüleim is remekek voltak.
u.i.: Nagypolgári francia modra persze nem lenne kérdéses a házaság?
mit értesz azalatt, hogy nem neked való műfaj?
Most már hét éve nem volt párkapcsolatom.
A másik, nem egy nekem való műfaj.
...
Én nem tudok túl lenni az exen..
Újra keztem mostanában. Éppen abból tértem vissza.
Meditáljatok 🙂
Van távcsövem hozzá. 😉
nana!
Lilith legendája
Lilith Ádám első párja volt, akit Isten – hozzá hasonlóan – a földből teremtett. Ám ők hamarosan veszekedni kezdtek. A nő így szólt a férfihoz: „nem akarok alattad lenni”. A férfi azt mondta: „nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj, én pedig felül”. A nő így válaszolt: „egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk”; egyikük sem akart engedni. Ekkor Lilith kimondta Isten különleges nevét, és felemelkedett a levegőbe. Ádám, az ember, erre hívta teremtőjét: „Világ Ura, a nő, akit nekem adtál, elment tőlem”. A Mindenható Lilith után küldött három angyalt, hogy hozzák vissza.
Lilith természetesen igazi nő volt, aki nemet mondott, és nem engedelmeskedett.Ádám ezután megkapta, amit szeretett volna, egy engedelmes kis feleséget, Évát. De bármennyire is ez volt a kívánsága, azért továbbra is az elérhetetlen, betörhetetlen nő, a démonná vált Lilith vonzotta. Olyannyira, hogy néhány vallási nézet szerint gyermeke is született tőle, ő volt Káin.
Naná! Ha egy nő ellentmond vagy önállóan gondolkodik, akkor egyből démon lesz belőle. Mégis hozzá vágyik a férfi, és hiába marad hű akár egy életen át testben, az álmait elviszi az EGY, a NŐ,
LILITH!
Kiemelések tőlem...
Forrás: angellilith.worldpress.com
A férfi mindenek felett áll. uralkodik a szajha fölöt, a szajha pedig egy csettintésre ugrik és megtűri hogy megalázzák.
Idézet tőle: CiklonNa, ez most pont nekem való téma.
Én 4 és fél évig voltam egy sráccal, akit nagyon nagyon szerettem, sőt még most is, de most már eszem ágában sincs visszamenni hozzá. Olyan boldog voltam vele, mint soha, de ugyanannyit szenvedtem is mellette. Sok dolgot elnéztem és megbocsátottam neki... megcsalások, ilyenek. Végig azt éreztem, nem vagyok neki elég jó, csak épp nem akartam tudomásul venni, mit is jelent ez, meg milyen életet élek... mostanáig. Viszont mindezek ellenére hozzá bármikor mehettem, ha itthon nem úgy alakultak a dolgok, segített sok mindenben és bárhogy is volt, úgy éreztem, valamilyen szinten szeret. Ez egy ilyen "se veled, se nélküled" kapcsolat volt igazából. Vele se volt mindig jó, nélküle sem. De kétségbeesetten kapaszkodtam belé. Aztán szép lassan leépültek a baráti kapcsolataim is, ő meg társaságba sose vitt magával, még zárkózottabb lettem. Mindmáig meggyőződésem, hogy szégyellt engem. Pedig mindig nálam csúnyább és semmirevalóbb nőkkel csalt meg, de tényleg... Habár a szépség egy relatív fogalom, de most ezt minden túlzás nélkül állíthatom. Ennek következtében én meg még gátlásosabb lettem, még kevesebbre tartottam önmagam, pedig alapból voltak már önértékelési problémáim... Nemrég megint külön voltunk 2 hónapig. Nekem elkezdett hiányozni, és amilyen szerencsétlen vagyok, elkezdtem vele keresni megint a kapcsolatot. Igen ám, viszonylag meg is beszéltük a dolgokat, én viszont közöltem vele: utolsó esély... és innen vagy előre lépünk, vagy hagyjuk egymást békén, mert így nem lesz jó. Ez alatt én azt értettem, hogy akkor költözzünk össze, mellesleg ez lett volna az egyetlen lehetőség, hogy normálisan együtt legyünk, mivel újabban már sem az ő szülei, sem az én szüleim nem támogatták ezt a kapcsolatot... Ő beleegyezett, de éreztem, hogy nem fog ez összejöni...Hát nem is jött. Kéthétig játszotta a jófiút, aztán a fülembe jutott, hogy megint megcsal. Másnap idegbeteg voltam, kiakadtam, eltartott egy darabig, míg összeszedtem magam megint... nem mintha nem számítottam volna erre, csak na. Akkor eldöntöttem, hogy ideje kilépni ebből a "kapcsolatból". Nem éri meg... Nekem nincs szükségem erre. A folytonos megaláztatásokra... Mert voltak szép húzásai még... Pl. két éve terhes lettem. Elvetéltem. És még ő volt megsértődve, egyedül hagyott a szarban. Jól esett ez is. Igazából akkor kellett volna végleg otthagynom őt... És ő mindig azt vágta a fejemhez, hogy ő nem számíthat rám. Mintha én számíthattam volna ő rá... Mellesleg ő szinte sose mondta el nekem a problémáit, mással beszélte meg őket. Nem velem.
Most meg nemrég kiírt pár sajnálkozós szöveget fb-ra, mintha ő lenne az áldozat. Mintha én csaltam volna őt meg... én sosem voltam hűtlen.
Egyébként sosem ismerkedtem könnyen... pláne nem párkapcsolati szempontból. Az utóbbi 2-3 hétben is csak 3 palit hajtottam el... De egyébként nagyjából mindegyiknek vázoltam a helyzetet, meg hogy ezen nem leszek túl egyhamar + nem is tudok bízni már senkiben sem, de mintha meg se hallanák... csak nyomulnak. És engem ez kiakaszt.
Igazából jobb nekem egyedül. Elég ha én szenvedek olykor saját magamtól egyébként is...
Kedves Ciklon!
Örülök, hogy leírtad ezeket. Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?
Nagyon-nagyon egyezik és hasonlít a történetünk.. Ha kiváncsi vagy leírom én is az enyémet.
Nekem semmilyen emberi kapcsolatom nincs, és ne is legyen, mert gyülölöm az embereket.
Rohadjon meg mindenki, legelőször is azok a mocskos gazemberek akik tönkretettek.
Na, ez most pont nekem való téma.
Én 4 és fél évig voltam egy sráccal, akit nagyon nagyon szerettem, sőt még most is, de most már eszem ágában sincs visszamenni hozzá. Olyan boldog voltam vele, mint soha, de ugyanannyit szenvedtem is mellette. Sok dolgot elnéztem és megbocsátottam neki... megcsalások, ilyenek. Végig azt éreztem, nem vagyok neki elég jó, csak épp nem akartam tudomásul venni, mit is jelent ez, meg milyen életet élek... mostanáig. Viszont mindezek ellenére hozzá bármikor mehettem, ha itthon nem úgy alakultak a dolgok, segített sok mindenben és bárhogy is volt, úgy éreztem, valamilyen szinten szeret. Ez egy ilyen "se veled, se nélküled" kapcsolat volt igazából. Vele se volt mindig jó, nélküle sem. De kétségbeesetten kapaszkodtam belé. Aztán szép lassan leépültek a baráti kapcsolataim is, ő meg társaságba sose vitt magával, még zárkózottabb lettem. Mindmáig meggyőződésem, hogy szégyellt engem. Pedig mindig nálam csúnyább és semmirevalóbb nőkkel csalt meg, de tényleg... Habár a szépség egy relatív fogalom, de most ezt minden túlzás nélkül állíthatom. Ennek következtében én meg még gátlásosabb lettem, még kevesebbre tartottam önmagam, pedig alapból voltak már önértékelési problémáim... Nemrég megint külön voltunk 2 hónapig. Nekem elkezdett hiányozni, és amilyen szerencsétlen vagyok, elkezdtem vele keresni megint a kapcsolatot. Igen ám, viszonylag meg is beszéltük a dolgokat, én viszont közöltem vele: utolsó esély... és innen vagy előre lépünk, vagy hagyjuk egymást békén, mert így nem lesz jó. Ez alatt én azt értettem, hogy akkor költözzünk össze, mellesleg ez lett volna az egyetlen lehetőség, hogy normálisan együtt legyünk, mivel újabban már sem az ő szülei, sem az én szüleim nem támogatták ezt a kapcsolatot... Ő beleegyezett, de éreztem, hogy nem fog ez összejöni...Hát nem is jött. Kéthétig játszotta a jófiút, aztán a fülembe jutott, hogy megint megcsal. Másnap idegbeteg voltam, kiakadtam, eltartott egy darabig, míg összeszedtem magam megint... nem mintha nem számítottam volna erre, csak na. Akkor eldöntöttem, hogy ideje kilépni ebből a "kapcsolatból". Nem éri meg... Nekem nincs szükségem erre. A folytonos megaláztatásokra... Mert voltak szép húzásai még... Pl. két éve terhes lettem. Elvetéltem. És még ő volt megsértődve, egyedül hagyott a szarban. Jól esett ez is. Igazából akkor kellett volna végleg otthagynom őt... És ő mindig azt vágta a fejemhez, hogy ő nem számíthat rám. Mintha én számíthattam volna ő rá... Mellesleg ő szinte sose mondta el nekem a problémáit, mással beszélte meg őket. Nem velem.
Most meg nemrég kiírt pár sajnálkozós szöveget fb-ra, mintha ő lenne az áldozat. Mintha én csaltam volna őt meg... én sosem voltam hűtlen.
Egyébként sosem ismerkedtem könnyen... pláne nem párkapcsolati szempontból. Az utóbbi 2-3 hétben is csak 3 palit hajtottam el... De egyébként nagyjából mindegyiknek vázoltam a helyzetet, meg hogy ezen nem leszek túl egyhamar + nem is tudok bízni már senkiben sem, de mintha meg se hallanák... csak nyomulnak. És engem ez kiakaszt.
Igazából jobb nekem egyedül. Elég ha én szenvedek olykor saját magamtól egyébként is...
SEHOGY