Társkeresés azoknak, akik nagyon szeretnének már társra lelni, de nem mernek kezdeményezni
Tök itt vagyok, csak nehéz írni.
Egy kicsit megbicsaklott a hitem, hogy ez egy jó ötlet. Ha valaki szocfób és nem tud ilyenekről írni, akkor itt hogy fog? Nehezen. De talán könnyebben, mint ahogy fellövi magát pl. egy love.hu-ra. Nem tudom. És utána, amikor mondjuk bemutatjuk egymásnak zseniális facebook profilunkat? Azt én merném? Nem nagyon. Ti meg mernétek mutatkozni, hogy igen, én vagyok az a nick, és a fotómhoz már rögtön hozzá tudod kötni, hogy mondjuk vagdostam, suicid gondolataim vannak, meg folyik a nyálam a depitől. Ez így nagyon nehéz. Itt pont megismered a másik dark side-ját, és nem az álarcot látod.
Van amikor annyira motivált vagyok, hogy úgy gondolom, na most berobbanok a búra regulárjai közé, aztán másnap úgy elkullognék. Na most itt tartok. Nem a búrában kételkedem, hanem az elképzelésem helyességében. Uff
volt a kórházban egy fiú, aki nagyon tetszett. Tényleg, és nagyon jókat beszélgettünk. utána leveleztünk is, majdnem egy évig. most már nem irok neki. nagyon fáj, hogy rosszul van. pedig külsöre és belsöre is nagyon tetszett. akárhányszor próbáltam meggyözni, hogy találkozzunk a városban, mindig talált kifogást :((( igy már nem eröltetem tovább.
de sajnálom.
ö parkinsonismussal küzd és paranoiás, de több gyógyszert kapott mint én, pedig kevésbé tünik komolynak a betegsége, mint a skizofrénia.
Érdekes kezdeményezés.
Elgondolkozom, ha például nekem nem megy a társkeresés - ergo nem vagyok egy kezdeményező típus - (talán a személyiségemből kifolyólag), vagy ahogy Te fogalmaztad "hasonló érzelmi beállítottságú" , lehet-e találni hasonló embereket, akiknek ugyanígy nem megy a dolog. Az is előfordulhat, hogy ők sem mernek kezdeményezni?
Valószínűnek tartom, hogy hasonló emberek könnyebben megtalálják a közös nevezőt és nem vallom azt, hogy képesek egymást még jobban "lehúzni". Nyilván kompromisszumokra van szükség mindkét fél részéről, közös programok tervezése, vagy egy jó beszélgetés otthon, egymáshoz való alkalmazkodás, stb. Ugyanakkor meg fennáll annak a veszélye, hogy a kapcsolat mindkét tagjának, alacsony a kompromisszumkészsége, nyilván mindenkinek megvannak a saját "kódéi", viszont ha valaki lelki betegségben szenved, talán hatványozottabban is jelentkezhet.
Így meg aztán nagyon nehéz. Pedig biztos nem lehetetlen.
Jól fogalmaztad meg a végét: "Egymást segítve csak előrébb juthatunk" Ámen.
zizi
Hát, ez bizonyos részről azért nem igaz, mert lány létemre kezdeményezek, persze ha nem kapok visszajelzést, akkor nyílván továbbállok, de ha olyan fiúval találkoznék, akin látom, hogy nem mer leszólítani, akkor odamegyek hozzá.
Mára ezek a tipikus szerepek, hogy a fiú kezdeményezzen, nem működnek, és ezt látom az ismerőseimnél is.
Omasi, bátorság kell nyílván a részedről a kezdeményezéshez, de ha látsz fantáziát az illetőben, akkor miért nem próbálod meg? Jó, tudom, könnyű nekem, amikor a mérleg a 'hepi' felé billen akkor aztán kommunikálok, barátkozok 150%-al aztán persze visszaesek és nem válaszolok levelekre, telefonokra stb.
De egyszer vége kell, hogy legyen, és szerintem nem vagy elveszve, és ha találnál egy lányt aki akár beteg akár nem, elfogad és szeret könnyebb lenne nyitnod az élet többi része felé is.
És a végére : aki mer, az nyer 😉
(igen, tudom mondani könnyű, de nekem is voltak durvább szorongásos időszakaim, ami a teljes elszigetelődésig fajult, aztán apró lépésekkel mentem előre és mostanra elértem odáig, hogy mondjuk, ha nincs éppen antiszoc hangulatom, akkor tudok beszélni emberekkel, ne adj isten barátkozni)
Élőben is ez a tapasztalatom amúgy ezt még hozzátenném.. : /
Én meg olyan vagyok, hogy ha nem látok visszajelzést, akkor nem foglalkozom a dologgal, mert úgy vagyok vele minek.. Bár van olyan is, amikor megmondják nekem, hogy kössz, de jól vagyok nélküled. Na de ezt, még ha fájdalmas is még mindig jobban becsülöm, mintha valaki kerül, csak mert cikinek érzi, hogy közeledem felé.
Mindezekből kiindulva szerintem nagyon fontos, hogy ha valaki akar valamit a másiktól, akkor igenis jelezzen felé valami módon. Vagy legalább ne kerülje, mert abból rossz következtetéseket von le a másik.
Sziasztok!
Klassz ez a topik, de a tapasztalatom az, hogy ha az ember igyekszik kezdeményezni, ez elől mások elzárkóznak itt a neten. Nem csak a búrán, máshol is.
Ettől függetlenül remélem, hogy előbb-utóbb mindenki talál párt magának! 🙂
én szoktam kezdeményezni, mikor olyanom van... utoljára fél éve fordult elö... vagyis, kb 8hónapja. de persze ha nem ismerem az illetöt, csak flörtölök, próbára teszem egy kicsit. Sajnos nem jön be mindig... söt, többször csalódtam már emiatt. talán meg kellene tanulnom türelmesnek lenni és megvárni, amig a másik küldi a jelet.
Idézet tőle: omasi89
A lány a túloldalon meg azt látta, hogy már fáradtra jelelte magát felém és még sincs egy aprócska pozitív megerősítés sem. Természetesen egy idő után balra el és keresett mást
igen, ez a szocfób legnagyobb átka a pasik számára a társkeresés szempontjából. még mindig az az alap, h " a pasinak kell meghódítania a nőt", pedig kinőhetett volna már ebből az emberiség:)
Omasi, köszönöm a választ! Tudod az az érdekes, hogy azok a személyek, akik valahogy nem mutatják ki az érzéseiket, engem nagyon vonzanak. De ez is a pechem, mert egyszerűen csak sóvárogni tudok egy aprócska visszajelzés után, hogy kedvel, hogy szereti ha írok róla / neki. Ezért sokszor úgy érzem, én vagyok egy nulla és elásom magam a fiú előtt aki tetszik. Ezért már én is felvettem egy bizonyos "személyiséget", ami persze nem én vagyok, de sokszor illetlen, vagy csendes vagyok. Mert megfigyelek, magam körül megfigyelem nekem pl mi jön be, és azt utánozom. Megértelek, hogy félsz kimutatni az érzéseid, ez egyébként nem is annyira egyedi eset a fiúk körében, legalábbis amennyire én tapasztalom. Hidd el, nagyon értékes vagy, szerintem még külön extrán vonzó ez a tulajdonság is, hogy nem adsz visszajelzést. Mondjuk lehet azért írom ezt, mert a fiú akit szeretek hasonló, tehát ugyanígy viselkedik, ezért még ez is tetszik benne. Én biztos hogy soha nem adom fel, én inkább attól félek, ő annyira el fog zárkózni, hogy lezár magában engem, és soha de soha nem tudom meg mit érez, érez e vmit, vagy egyszerűen utál engem, vagy mi is van. Egyébként én is nullának érzem magamat, legfőképpen azért, hogy ennyit írok, és úgy érzem sokkal értéktelenebbeket írok mint mások, nem vagyok okos, nem vagyok érdekes, ugyanakkor itt van a megfeleléskényszerem is, és ezzel a két ellentéttel szörnyű együttélni. Én írok blogot, de annyira gyűlölöm visszaolvasni sokszor, mert csak a hibákat a tökéletlenséget látom benne, néha le is veszem, mert túlzottan meghatároz mások visszajelzése, egyszer pl a szóban forgó fiú szóba hozta a blogomat és azt mondta elég erős dolgokat írok benne, lehet hogy nem rosszértelemben értette, de bennem ez megmaradt és sokszor ezért priváttá teszem, törlöm a blogom. Meg azért is, mert mindenben rá akarok hasonlítani.
Egyébként nagyon ügyes vagy, hogy most le tudtad írni, erőt vettél magadon, és kifejezted az érzéseid, tudom számodra ez nehézséget okoz, mert tudom hogy szociális fóbiád van, és azt hiszem nekem is, úgyhogy megértelek. Szerintem nagyon összeszedett, tökéletes ahogyan írsz. És elmondanám, hogy sokkal magasabb színvonalon fogalmazol mint itt a többség. Ezzel persze nem akarok senkit lealacsonyítani, de nekem nagyon tetszik ahogy fogalmazol és összerakod a mondataid. Egyáltalán nem vagy nulla, ezt komolyan mondom. Tökjól írsz. Érdemes lenne ezt gyakrabban megtenned, sokat adnál vele az embereknek, nekünk, mindenkinek 🙂
Nyugi, nem várok választ, tudom hogy nem egyszerűen veszed rá magad hogy válaszolj. De nagyon köszönöm, hogy reagáltál az írásomra. Én meg olyan esetlenül írok, szégyellem is magam.
harmonynak legfőképp:
Erre nagyon válaszolnék, csak már üt a stilnox, alig látok.
Valami olyasmit - magamból kiindulva -, hogy volt és van az életemben néhány olyan lány, aki akármennyi jelet is adott, én nem mertem a tudtára adni, hogy "igen! ezek jólesnek! Te is nagyon nekem!” ésatöbbi. Mind ezt azért, hogy ne mutassam meg neki azt a nullát, aminek érzem magam. Egy kívülről felálarcozott, mosolygós nagy nullának.
Az elmúlt 3 év alatt 4-5 ilyen alkalom volt, mindegyikükkel szívesen megpróbáltam volna szorosabbra fűzni a kapcsolatot. De nem merem!!!
A lány a túloldalon meg azt látta, hogy már fáradtra jelelte magát felém és még sincs egy aprócska pozitív megerősítés sem. Természetesen egy idő után balra el és keresett mást, én meg nyüszöghettem, hogy mekkora egy kretén vagyok… Uhh, tényleg folynak a betűk. Sziasztok!
lola
olvasd el Babarczy Eszter blogjában az Itáliai utazást, aztán mondjál róla véleményt.
Hogyan is kell társat keresni vagy épp nem keresni, csak kialakul valami rokonszenv.
Megteszed nekem? Képzeld abbahagyom a dohányzást.Nincs pénzem rá és károsit, meg a hinduk nem mérgezik magukat ilyennel.Lehet hogy nikotin függő vagyok, nemtudom megállapitani, mert nincs nikotin éhségem, viszont egyfolytában szivom.A szüleim sem helyeslik.Eddig szinte mindig nagymamám vette nekem, mert papám is dohányzott, meg az ő apukája is és nem ebbe halltak bele, de sokan belehalnak.Azt mondja mamám kell valami az élethez, csak ülni nem lehet.Nem éri meg dohányozni.Először te szivod a cigit , addig nincs gond, akkor van gond amikor a cigi sziv el téged.Hipnoterápiával lelehet szokni, ,de egy bioboltos ilyen kombudzsával vagy noni juice-al próbálkozik.Van aki meg csak leteszi az asztalra és kész.Vannak kedvenc cigijeim, szóval nehéz ellenálni nekem is.
Kérlek áruld el nekem hogy van-e kaktuszod.Nekem vannak, én szeretem őket, kiskoromban vettem is , meg kaptam viszonylag sokat egy rokontól kinek gyűjteménye volt.Tudod mit jelent a Feng Shui szerint a kaktusz? 2009 elején mániám volt a virág és kakatusz, ezért vettem magamnak egy csomó nagyon szép cserepet.A nagy része most is ott van a padláson használatlanul, mert nem volt mit beleültetni, többet vettem a kelleténél.Baumax-ba jártam venni őket, mert szerettem volna a házat kidisziteni.Meg jó ott a légkör is, szeretek ott nézelődni.Lehet az akkor vmi mánia volt nálam, de túl sok pénzt azért nem költöttem el(10-20000 között), de azért szépen lassan elfogyott a pénzem , mert mindig volt mire költenem, most meg egy vasam sincs.Azért jó dolog az ha van pénze az embernek.
Én elmondom, hogyan képzelem / képzeltem a közeledést az adott személy részéről.
Hogy néha ír emailt vagy sms-t nekem, hogy gondol rám, vagy csak bármilyen apró ürüggyel, pl hogy megírja mostanában hogyan érzi magát vagy hasonló. Az a helyzet, nagyritkán felhív az illető, de én meg ki vagyok állandóan kapcsolva, mert nem tudok telefonálni. Végülis nem mondhatom, hogy nem keres, de nekem arra lenne elsősorban szükségem, hogy írjon / üzenjen. Mert én élőben kommunikálni nem tudok. Ez a betegségem része. Nem tudom mit gondoljak, hogy vajon érdeklődik e irántam, vagy csak azért keres, mert nagyon egyedül van, és nincsenek barátai. Jó lenne ha nyitottabb lenne, tudom ez nagyon nehéz, azt hiszem hasonlóan érez mint én azzal kapcsolatban, hogy fél kifejezni érzéseket, még a legalapvetőbbeket is. De az is lehet hogy valakibe szerelmes, és azzal foglalkozik. Nem tudom mit kéne tegyek. Én is félénk és bezárkózó vagyok. Írok blogot, azt esetleg láthatja, meg mások is, de nem tudom hogyan veszi, mi jön le neki belőle, zavarja e, esetleg jóérzéssel tölti e el, vagy nem akar rólam tudni. Komolyan nem tudom, mert semmi visszajelzés. Ő úgy gondolja, telefonon szeretne beszélni velem, amit megértek, hogy közvetlenebb, mint írogatni, de én meg úgy nem tudok beszélgetni. Szóval úgy képzelem az egészet, ha érdeklem / érdekelném, akkor tenne lépéseket, mégha nem is olyan drasztikus nagy lépéseket, de apró jelzéseket küldene felém, hogy érdeklem, olyat, hogy én is észrevegyem. Volt egy-két ilyen, de régebben, és nem egyértelmű. Nem tudom hová tenni a barátságunkat. Kb mintha egymást "kergetnénk" és bújócskáznánk a neten. És egymást utánoznánk, jobban mondva én őt, pár dologban. Pl most egy db-ig nem posztoltam semmit a facebookon. Mint ahogy ő sem. Ma gondoltam rá, hogy beposztolok egy olyan dalszöveges videót, amiben a csendről van szó. De aztán meggondoltam magam. Még kicsit kitolom a határokat. 🙂 Majd kivárom, lesz e valami, vagy sem. Ha nem hát akkor nem. Akkor csak szeretem tovább ezt a fiút, de nem zavarom.
Ha jelentenék neki vmit akkor valahogy a tudtomra adná. Szóval nem jelentek neki.
Tetszik a topik gondolata, hogy nem szokványos. Majd talán írok ide. Bár én egyvalakit keresek, aki távol van tőlem, és nem tudom hogyan "közeledjek"... De talán ez sem az én dolgom lenne, mert nő vagyok. Ha ő meg nem érzi úgy / nem tud közeledni / nem akar közeledni - akkor... hm... nem sokat tudok előrelépni.
A társkereső oldal kissé erőltetett dolog nem?Mert mindenki tudja ,miért megy oda a másik.A legszebb dolog,ha valaki úgy találja meg a társát hogy nem keresi,csak kialakul köztük egyfajta rokonszenv és aztán a többi...csak úgy...
Szerintem mindent kilehet próbálni . Soha nem tudhatjuk előre , hogy kiben és mikor találjuk meg a párunkat .
Vagy nem..ezen van a hangsúly, egy szintén hangulatzavatos( meg mindenféle zavaros) úriemberrel szívtuk egymás vérét, és nem lett jó vége, nem volt ott amikor szükségem lett volna rá, nekem viszont ugornom kellett...de ez személyes.
Ha meg tudják beszélni, az..persze, segít, de nem minden helyzetet old meg.
Szerintem, 2 problémákkal kűzdő ember nehezen marad együtt hosszú távon, az egyiknek mindig erősebbnek és megértőbbnek kell lennie.
Kedves spellbound!
Megváltoztattam, nincs benne egy darab pont sem...
Kedves spellbound!
A "..." nem jelent semmit, ott van vége a mondatnak. Az odáig tart. Ez kb olyan mint például: "úgy sajnálom..."
Kedves Vicky!
A "törölve" mire vonatkozik, nem vagyok túl gyakorlott.
törölve
sokkal rosszabb hogy nincs társad, rosszabb a betegségeddel együtt élni? ez lenne a ....
azért ezt rendesen leirhattad volna ne keljen itt balkóbázni
igen egy társ az segit, meg szerető környzet
Egyetértek veled . Szerintem jó ötlet ez a topik . Sok sikert hozzá . Remélem sikerrel jársz .