Normális vagyok? Lesz valaha igazi párkapcsolatom?
Igazad van.:-)
Szerintem meg a kettő között van az igazság... 🙂 Vannak olyan szerelmek amik első látásra születnek, meg vannak olyanok amelyek mélyebb ismeretség útján... És szerintem egyik sem általánosabb mint a másik. Ráadásul az a legritkább, hogy mindkét fél úgy érzi hogy első látásra szerelem... Ettől még nem nevezhetjük ezt igazibbnak mint a lassan kialakuló szerelmet...
Szia!
"Semelyik szerelem sem úgy működik, hogy meglátod, és beleszeretsz".
Szerintem ez nem igaz...:-)
Az igazi szerelem legtöbször úgy kezdődik,hogy meglátod,és beleszeretsz...:-)
Kedves Crateagus!
Véleményem szerint neked nem kell semmilyen pszichológus, se semmilyen gyógyszer, és nem vagy se bolond, se ciki.
Ez a probléma sokka-sokkal egyszerűbb, mint hiszed.
Én is hasonló helyzetben voltam. Mi, a 21. század gyermekei, a TV előtt nőttünk fel. A sorozatok, mint Jóbarátok, Szívek szállodája és társai, és a romantikus filmek, mint az Igazából szerelem, vagy PS.: I Love You neveltek fel minket, és sajnos az érzelmi világunkat is ők alakították. Mindegyikben azt láttuk, hogy jön a herceg fehér lovon, aki okos, vicces, pont azokat a filmeket szereti, amiket mi, ugyanazon nevet amin mi, és mindig ponnntosan tudja a jó választ minden egyes kérdésünkre.
Ha elront valamit, beállít egy csokor virággal a lakásunkra, vagy hirtelen megjelenik a suli előtt, amikor végzünk. Mindemelett persze rosszfiú, mert a lányok arra buknak, de a kedvünkért megjavul, és a többi, és a többi... Mind jól ismerjük.
Eléldegélünk ezekben a mesékben, hogy majd nekünk is jön egy fiú, aki ilyen gesztusokat tesz, és lesz majd moziba illő dráma, majd szerelmet vall, és mi is szerelmesek leszünk.
És akkor BUMM! 19 éves leszel, és rájössz, hogy ez bizony nagyon nem így működik, mert a veled egyidős fiúk többsége egy lúzer, hozzádképest, hiszen a fiúk sokkal-sokkal később érnek, mint a lányok. Az idősebbek közül is nehéz válogatni, mert amelyik nem él anyuci nyakán, vagy nem csak egy éjszakára akar, az többnyire foglalt.
Nem is ez a lényeg.
Semmi másra nincs szükséged, minthogy picit hanyagold a könyvek és mozik hőseit, és esélyt adj a hús-vér fiúknak. Nem lesz lándzsájuk, és nem fognak az esőben ácsorogni és énekelni neked, vagy hősként harcolni érted, de lehetnek jó fejek, viccesek, sármosak. Adj azoknak a fiúknak esélyt, akik megtetszenek. Semelyik szerelem sem úgy működik, hogy meglátod, és beleszeretsz. Ahhoz meg kell ismerni egymást.
Nyugodtan flörtölj, menj el randizni. Maximum kiderül, hogy egy barom, és ittál egy ingyen shake-t a mekiben.
Lenne kedve valakinek ismerkedni velem ? Aztán a későbbiekben személyesen is találkozni ?
Mert nagyon jó lenne barátokat vagy társat találni .
Anita, szerintem ez semmi komoly... kicsit túldimenzionálod. én egyedül voltam terhesen otthagyva! és persze nem szedtem a gyógyszert, féltettem a babát (magamat nem). én is rosszul voltam, de uralkodni próbáltam magamon valahogy. azóta jól vagyok, én is eldöntöttem, egyedül leszek, aztán lehet mégse igy lesz...
Egy éve nem volt bajom, de most megint előjött. Nem tudom megfogalmazni, csak egy érzés, vagyis valami pánikszerű, attól, hogy fel kell készülnöm, mert teljesen egyedül fogok maradni. És ez mostanában egyre inkább rámtör, de már rettegés szintűen. Közel a 30-hoz már nagyon vágyok egy kapcsolatra, ami feltölt érzelmileg. Nagyon nehezen hevertem ki egyet, amiről azt hittem biztos és aztán túl könnyen adtam magam, csak a pillanatnyi örömszerzés volt a célom. Most már merőben másra vágyom, de nem találom. 2 éve egyedül vagyok, sokszor gondoltam, hogy talán párkapcsolatfüggő vagyok,annyira szerettem volna, de nem. Azóta nem volt senkim és egyedül is jól éreztem magam idáig. Mert most újra elkapott ez a roham, nem tudom mi ez, de éjjel úgy rámtör, hogy mindenem lefagy és azt érzem ha nem múlik el, nem fogok tudni felkelni. Most mondjátok már meg ez normális? Elkeseredés vagy több?
Szia!
Inkább biztonsági játékos vagy, hiszen a fantáziádban te irányítasz. Egyébként a fantáziálás normális elmejáték, nincs benne semmi kóros. 19 évesen még nem kell annyira aggódnod. Ráadásnak a fiúk jóval lassabban érnek szellemileg, tehát neked 24-26 éves fiatal férfiakkal kellene ismerkedned.
A külföldi út jó ötlet, a kinti helytállás megedzi az embert.
Csak a hülye fogyasztói társadalom erőlteti ránk a maga baromságait, pl. akkor vagy jó nő/férfi, ha állandóan hangsúlyozod másodlagos nemi jellegeidet és hetente 2-3x szeretkezel. Közben hol marad a normális élet, az érzelmek, a közös célok a társunkkal? A szex fontos kapocs, de nem minden.
Előbb-utóbb szerelmes leszel, csak engedd el a félelmeid zömét. Ne támassz túl magas elvárásokat a másikkal szemben! Persze fontos, hogy legyen megbízható, tisztességes, szavatartó, és számodra lelkileg és fizikailag is vonzó. Csak olyannal kezdj, aki tényleg testileg és lelkileg is vonz. Plusz vele kapcsolatban ne engedd szabadjára a képzelőerődet, mert képes fantom tulajdonságokkal felruházni a szerelmedet. A valóságot lásd. Meg lehet tanulni. Előtted az élet. 🙂
Üdv,
Andrea
Ui.: Engedd el a füled mellett mások megjegyzéseit! Az emberek imádnak kritizálni, okoskodni, hogy ne kelljen arra gondolniuk, hogy ők mennyi mindent elbaltáztak. Mindenki a saját gerendáján ugrálva szekálja a másikat a szálkák miatt. 😀 Tehát NE halld meg, hogy te bolond lennél, vagy beteg, amiért nincs még szerelmi viszonyod! Ebben semmi beteges nincs.
Kedves Crateagus!
Bevallom, nekem elég ismerős, amit leírtál. Én is voltam kitalált alakokba szerelmes, saját regényeim szereplőibe... De azért kamaszodó koromtól voltam színészekbe és osztálytársba, idősebb fiúkba. Persze úgy, hogy nem ismertem őket, csak külsőre tetszettek. És nálam elég jellemző a fantáziálás. Én ott érzem a bajt magamban, hogy megismerek valakit, megtetszik, igazából marha könnyen leszek szerelmes, ha már egy kicsit látom, hogy viszont tetszem, az felspannol, és odaleszek a srácért. És aztán elkezdek erősen fantáziálni, magamban már nagyon sok mindent elképzelek, baromi intenzívek közben az érzések. És mikor odajutok, hogy a sráccal valóban is összejöhetnék, valahogy paff, nem érzek semmit. Ebből volt problémám nem is rég, akkor kezdtem el gondolkodni, ez vajon miért lehet. És szóval marhára megijedek, hogy de most miért nem érzek semmit, mikor eddig tök szerelmes voltam. Aztán végülis együtt vagyunk, majd megőrülök tőle, hogy miét nem érzek semmit. Aztán ha a srác türelmes, vagy én vagyok elég türelmes, akkor lehet, hogy újra kialakulnak az érzések. De olyan is volt, hogy megmondtam, hogy nem vagyok már szerelmes....mert a srác érezte rajtam, hogy vmi nem stimmel. De továbbra is tartottuk a kapcsolatot mint barátok, és nagyon hamar odalettem érte megint. Szóval ez érdekes, olyan, mintha az elérhetetlen utáni vágy éltetne, az az izgalmas, azért vagyok oda.
Lehet, hogy más a történetünk, de én nagyon érzek vmi hasonlóságot. Egy pszichológussal beszéltem erről, azt mondta ez is vmi séma-mód, azaz vmi rosszul működő séma, amin sématerápiával lehet segíteni.
És ami még hasonló bennünk, az a szex-dolog. Vagyis hát én nagyon is elképzeltem a szexet fantáziában adott kitalált vagy valóságos fiúkkal. Viszont mindig arra gondoltam, hogy lehet, hogy nekem nem is megy a szex. Szóval ettől úgy féltem. És hát valóban, mikor az első komolyabb barátommal próbálkoztam, nem is ment...és a másodikkal, harmadikkal sem. Persze közben rájöttem, hogy vaginizmusom van. Amit mára már szerencsére leküzdöttem. Van is itt egy vaginizmus topicom, ha érdekel, olvasgass bele.
Én nem akarlak elszomorítani, nem akarok okoskodni, hogy amiket leírtál, az probléma-e vagy sem, mert nem tudhatom. Leírtam a saját élményeimet. Itt úgy látom, mindenki bíztatott, hogy ez nem lehet gond. Én sejtek valami hasonlót, valami séma-dolgot nálad.
Ja és amúgy, én is szociális fóbiás vagyok. Sokat javultam, de azért jópár helyzetben előjön még a szorongás. De van, amire képtelen vagyok, ez pl. a bulizás. Tök jól elkerültem mindig, bár mindig rosszul voltam attól, hogy én is de szeretném jól érezni magam egy buliban, csak képtelen vagyok elmenni, nem hogy én még ott táncoljak is. Mindegy, nekem a tánchoz, a szabad mozgáshoz kapcsolódik vmi iszonyú szégyen, ez lehet az oka. De a bulikat szerencsére évek óta el sem kerülnöm, mert nem hívnak.
Aztán nyugodtan kérdezz, ha szeretnél!
Crateagus, én 31évesen találkoztam az igazival. most leszek 32 és azt már vele töltöm 🙂 pedig én teljesen feladtam.abszolút. és komolyan is gondoltam. erre jött Ö :)) berobbant az életembe. izgalmas, kedves, udvarias és BÁRMIRÖL lehet vele beszélgetni. ami nagyon fontos. nincs ciki vagy kinos téma. mivel nincs TV, amit bámulnánk, egyfolytában beszélgetünk... ismerjük meg egymást még jobban, mint eddig. szóval türelem legyen a te szavad.
Köszi mindenkinek a válaszokat. A szex nem úgy zavar, hogy teljesen elutasítom, hanem én is vágyom rá. Csak ha ez valami valóságos dologgá válik, akár csak olyan szinten is, hogy beszélünk róla, akkor megijedek. Ha viszont filmen látom, vagy olvasok róla, semmi bajom nincs vele, sőt. Bulizni nem nagyon szoktam, elmentem párszor, de nem igazán kötött le, mert körülöttem mindenki részeg volt, bömbölt a zene, én meg hiába ittam, csak elálmosodtam tőle, szóval ez ilyen "próbáljunk ébren maradni és úgy tenni, mintha jól érezném magam" dologgá vált egy idő után. Viszont járok rendszeresen fiatalok társaságába, csak nem bulizni. Sajnos ott a korombeliek főleg lányok, a fiúk már idősebbek. Az egyetemen olyan szakra járok, ahol 80%-ban lányok vannak. A hobbim (kutyás sportok) is valamiért inkább a lányokat vonzza ebben az életkorban, vagy az idősebb férfiakat. Szóval korban hozzám illő fiúkkal elég keveset vagyok együtt. 🙁 Egyébként az, hogy nem még nem nagyon tetszett senki, talán kevésbé aggasztana, mert a rokonságban is van olyan lány, aki 24 éves koráig senkivel nem járt, aztán találkozott az igazival. Viszont az, hogy igaziak helyett kitalált alakokba vagyok szerelmes, az nekem elég ilyesztő. Nem igazán találkoztam még ilyennel, hogy más is így lett volna vele, maximum kiskamaszoknál, de ott szerintem ez természetes.
Hajnal, szerintem nem igazán tér el a vágy téma ettől a topiktól. De persze, ha a topikgazdát zavarni fogja, majd biztosan szól. Én teljesen máshogy szoktam meditálni, csak egyszerűen olyankor "vagyok", gondolatok nélkül (amennyire sikerül ez, de egyre jobban megy). Hát nekem szociális fóbia van, amitől meg kellene valahogy szabadulnom. A vágyaimat nem akarom megszűntetni. A gyógyszereket pedig nem szívesen használom, alternatív megoldást keresek egyelőre, még akkor is, ha a gyógyszer bevált.
Mobid, az élet irónikus tud lenni, az biztos.. Keress párt, hogy ne találj, s ha már nem kutatsz az öledbe pottyan. 🙂 Fura ez.
Hajnal, velem ez volt, eldöntöttem, hogy most már biztos, hogy egyedül kell végigcsinálnom az Életemet.
Aztán megjelent valaki és minden szuper, pont miután lemondtam róla.
Az élet nagy drámairó...
meditációval meglehet, olyan mint a kötődésmentesség.Reggel ha meditálsz arra kell gondolnod hogy az elmédből kihúzol egy vágytüskét.,de erről ne itt beszélgessünk, csak ha a topicgazda is beszáll, vagy netán nekd is vannak ilyen problémáid?
Szerintem nem lehet elnyomni teljesen a belső vágyat. A vágyaktól mentes élet inkább azt jelenti, hogy nem kötődsz pszichológiailag semmihez sem (ilyenkor megelégszel azzal ami van és azzal is ami nincs, de ez már a legfelső fok), de magát a vágyakat nem tudod megszűntetni én úgy gondolom és nem is hiszem, hogy helyes lenne megpróbálkozni vele.
Hát úgy hogy vágyaktól mentes életet szeretnék élni.Javaslom ezt Carteagusnak is és akkor ez a probléma meg van oldva.Jó ezekhez olvasni spirituális irásokat.Majd irok a barátkozás topicba.
Hogyhogy lemondóban vagy a szexről Hajnal? :O
Szerintem teljesen normális az hogy eddig csak 3 pasi tetszett neked ilyen idős korban, bár azért úgy 14 éves korban azért már szoktak ismerkedni egymással az emberek, de ettől nem kell elkeseredni.Lehet azért van mert szép vagy és eddig nem láttál hozzád hasonlóan szép fiút aki még tetszene is neked.Szoktál eljárni bulizni? És ha igen akkor ott mennyire könnyű neked ismerkedni? Egyetemre jársz? Ott is lehet ismerkedni, kinek ez jobban megy , kinek ez kevésbé.Nekem kevésbé.Én is szép vagyok, bár fiatlabb koromhoz képest szebb. Igen lehet igaza van Ezvannak hogy különleges emberre vágysz, viszont igazán különleges manapság kevés akad, lehet régen sem több, csak akkor más volt az igény , a társadalmi berendezkedés, az élet.Te is különleges vagy, vagy csak az igényeid azok? Van itt egy társkereső topic, irj oda nyugodtan ha itt is akarsz ismerkedni, talán találhatsz itt is különleges embereket, részben ez adódhat a betegségből, sokszor akik ide irnak azokban van valami különleges, de ahogy nézem mostanság inkább nők irnak ide.Nekem vicces a történeted és szép érzéseket keltett bennem.
Tényleg mi zavar a sexben? Én ép lemondóban vagyok róla.
Maga módján mindenki normális . 😛
Hát lehet az is, hogy olyasvalakire vágysz, aki merőben eltér a többi ember általános jellemétől. Ebben a mai világban ezt könnyen el tudom képzelni. Miért érzed kényelmetlenül magad, ha a szexre gondolsz?
Köszi a válaszod. Remélem, tényleg lehet normális életem. Igazából én szeretnék szerelmes lenni, csak egyszerűen nem megy. Közben a szüleim meg burkoltan utalnak arra, hogy már igazán lehetne. Amit írtam a munkájáról: tudom, hogy nem amiatt lesz különleges, ez csak egy példa volt.:) Gondolkodtam, hány olyan ember lehet, akibe talán szerelmes tudnék lenni, hát sajnos elég kevés. És akkor ott van az, hogy mi van, ha velük sem működik? Már kételkedem benne. Főleg azért, mert ha élő emberrel kapcsolatban szexre gondolok, általában nagyon kényelmetlenül érzem magam. Nem csak akkor, ha fantáziálok róluk, hanem ha belegondolok, hogy pl. az xy-ék gyereke sem szűznemzéssel fogant.
Tyű, hát én is ismertem olyan embert, aki nem tudott szerelmes lenni senkibe. Én már voltam szerelmes jó párszor. De már jó ideje nem vagyok az. Bár hamar meg tudok szeretni embereket, de szerelmes már régóta nem vagyok. Mondjuk ahogy így elmondtad, te valaki nagyon különleges személyre vársz. Különleges legyen ő, a munkája.. Hát biztosan vannak különlegesebb emberek ilyen szempontból. Talán majd találsz valakit. Nem hiszem, hogy nem vagy normális, ha nem vagy szerelmes. A szerelem az talán egyfajta túlságos mértékű kötődés a másikhoz, amit a mi gondolataink alakítanak ki. Én szerintem ez a szerelem.
Egyébként szerintem meg arra vársz, hogy majd valaki által, aki különleges jobb lesz az életed. De szerintem ez illúzió, mert magadnak is különlegesnek kell érezned magadat. De nem valaki által, hanem alapból. Persze biztosan jobb az élet, ha van melletted valaki, de elsősorban neked kell különlegessé válnod önmagad számára és akkor ha van melletted valaki, ha nem, jobb lesz az életed. Én így gondolom. Ne aggódj szerintem, ha a szerelem megtalál, megtalál, ha meg nem, akkor is biztosan találsz valakit, akit tudsz annyira szeretni, hogy leéld vele az életed. De egyébként szerintem nem a munkájától különleges valaki. Vagy nem csak attól. Lehet valakinek tök különleges munkája meg lehet, hogy jól is néz ki nagyon, de közben meg egy idióta. Szóval szerintem arra is figyelj, hogy ki milyen ember, mert, ha belegondolsz az számít igazán. A történetek szereplői, akikért rajongsz nem csak a történetek miatt különlegesek, hanem a személyiségük miatt is. Különben nem szeretted volna meg őket.