Ábránd pszichológus válaszol
Idézet tőle: Mária2SEGÍTS ISTENENÉM MERT MEGHALOK
mi történt?
hmmm, hát na ja. nem ez az első humanitást képviselő pszichológiai irányzat. a leírtak nem újdonság, csak mondjuk úgy, ebben az országban abszolút nem divatos. (hát ennek meg rengeteg oka van).
Kedves Ábránd!
Még mindig várom válaszát a múltkori kérdésemre.
Azóta lett egy másik kérdésem is. Magának mi a véleménye a belinkelt cikkről?
Icu
http://index.hu/kulfold/2013/05/31/feldmar_homoszexualisok_nincsenek/
SEGÍTS ISTENENÉM MERT MEGHALOK
Pirisnek írtam,hogy ne engedje magát felhúzni és ne dühödjön be Mária érzéketlen megjegyzésén. 🙂
Idézet tőle: rozsasziromPiris,nem éri meg,hagyjad! Igaza van pukkancsnak,ez Ábránd fóruma.Itt kérdezni kellene,nem leállni vitatkozni ilyen abortusz-szökevényekkel.
iihhhhh ez jó :XDDD még nem hallottam 🙂 de kinek szántad? csak érdekel ...
Hát kedves sorstársak jól bemutatkoztak.
Inkább egyedül mint magukkal
A gyilkos lánya, vagy az áldozaté, majd gondolkodjanak el ezen.
Amúgy Ármány majd válaszol, ahogy kell, ahogy muszáj, kicsit sajnálom is, úgyhogy a Pukkancs nevű izé jobb ha letörli, mert már nem kéne terhelni a nyomorultat más helyett.
Piris,nem éri meg,hagyjad! Igaza van pukkancsnak,ez Ábránd fóruma.Itt kérdezni kellene,nem leállni vitatkozni ilyen abortusz-szökevényekkel.
Idézet tőle: Mária2Figyi sziromka, ha nem tudod mit beszél fog be a bibédet mert kurvára hülyeségeket beszélsz, te nem ismersz engem nem tudod mi bajom van én meg leszarlak téged, maradjunk ennyiben oda mész ahova akarsz és az segít neked aki akar én biztos hagynálak felfordulni, ez tuti, ehhez tartsd magad, meg tőlem távol, ezzek a piris nevű izével akinek az apját nemrég vágták le a kötélről és itt osztja az észt. Azért még zokoghatna egy kicsit magányosan hogy hitelesebb legyen. Na elég volt. Az Ármány meg ne válaszoljon mert nem érdekel.
EZT LÉGYSZI NE TÖRÖLJÉTEK KI!!!
na figyi te paraszt idáig baromi higgadt voltam veled.... De tudod mit leszarlak hogy mi a bajod....
1. az te nem tudod hogy milyen viszonyom volt az apámmal.... ő le se szart engem, nem törödött velem,,,, egy alkoholista volt....soha nem kaptam töle semmi szeretetet..... Ennek ellenére megviselt a halála....És az hogy megpróbálom feldolgozzni a történteket, és nem magamba folytom... hát bocs!!!
Nézz már magadba te barom!!!!
Gondolkodj már hogy mit írsz!! Te hulladék!!!! Ha kicsit is utánna olvasnál hogy mit írtam idáig neked, nem volt benne semmi bántó..... Aztán te osztod az észt te szerencsétlen.....
Mária, szerintem az "Ármány" nem is fog válaszolni neked,mert hullára nem érdekli mit mondasz.Ahogy engem sem.:)
Kicsit sem izgat,hogy mi bajod van,az sem érdekel,hogy ki vagy,egy antiszociális nulla,más nem.
Hála Istennek rajtad kívül van itt még sok ember,akivel lehet értelmesen beszélni.Te meg menj, beszélgess a démonjaiddal,kínozd anyukád vagy a kutyád,vagy sírd tele a kispárnád...Állítom az életben kettőt nem mernél szólni,itt a névtelenség mögé bújva van ekkora hangod.
Tudom nem kéne, de sajnállak.Roppant megkeseredett egy ember vagy te.Kívánom neked, hogy egyszer megtaláld a belső békéd és legyenek normális emberi kapcsolataid.Mert az itteni megnyilvánulásaid alapján nem sok szerető embert gondolok melléd...
Figyi sziromka, ha nem tudod mit beszél fog be a bibédet mert kurvára hülyeségeket beszélsz, te nem ismersz engem nem tudod mi bajom van én meg leszarlak téged, maradjunk ennyiben oda mész ahova akarsz és az segít neked aki akar én biztos hagynálak felfordulni, ez tuti, ehhez tartsd magad, meg tőlem távol, ezzek a piris nevű izével akinek az apját nemrég vágták le a kötélről és itt osztja az észt. Azért még zokoghatna egy kicsit magányosan hogy hitelesebb legyen. Na elég volt. Az Ármány meg ne válaszoljon mert nem érdekel.
Idézet tőle: Mária2. Én halálosan meg lennék rémülve hogyha engem tragédia ér akkor fizessek egy embernek hogy megvígasztaljon. De szerencsére nekem nem is telik rá, ezért használnak kísérleti állatnak, amúgy meg elég hülyének nézell ki hogy ezt valószínűleg nem érted. Rohadj meg a pszichológusoddal együtt te véglény.
te nagy tévedésbe vagy.....én sem fizettem soha sem a pszichiáteremnek, sem a pszichológusomnak...Ennek ellenére szerintem én sem kapok kevesebb figyelmet mit az aki fizet érte....
És a szakembereknek nem feltétlenül azért vannak hogy vigasztaljanak, hanem segítennek hogy megértsünk dolgokat, és megpróbálnak rávezetni a megoldásra...
Mária2!
Bocs,de elgurultak a bogyóid és nehéz volt az asztal?
Hogy lehet így megnyilvánulni egy oldalon? A kevés pénzel együtt egyenes arányban csökken az inteligencia-hányadosod is? Ha ennyire utálod a pszichológusokat, meg orvosokat minek vagy itt? Építs és ne pusztíts!
És mi a fenéért aggasztó,hogy valaki elrohan pszichológushoz vagy bárkihez,hogy segítsen neki??Aggasztó,mert neki telik rá,neked meg nem? Aggasztó,mert ő tud változni,te meg nekem? Mi ebben az aggasztó?? Meg miért magát szakembernek tartó senki?Hogy jössz te ahhoz,hogy így illes egy másik embert!?Hihetetlen...
Mert mi is történik,ha elmegy? Én speciel a bordeline,anorexia alatt eljutottam egy nemzetközi hírű specialistához ,akik könyveket ad ki, stb.Sőt,most beszéltem egy pszichiáterrel,aki egyben pszichoterapeuta,saját osztályt vezet,könyveket ír, előadásokat tart,és képzeld egy forintot nem kér a kezelésemért!És eddig még egyik sem kért!!Pedig nem is tartozom területileg hozzájuk!Sőt, a TB-vel is elintézték,hogy még az utazásomat is fizessék. És miért? MERT SEGÍTENI AKARNAK! Képzeld,van ilyen.Jéééé!
Ez az egész csak téged minősít,már ne is haragudj! Ennyire csalódtál egy segítő személyben,vagy elutasítottak? Olvasd végig amiket írsz és először magadban nézz körül!És ne felejtsd el felkapcsolni hozzá a villanyt...
Valamikor évezredeken át nem voltak pszichológusok, és az emberek még is fejlődtek. Átvészeltek tragédiákat és feldolgoztak tömegszerencsétlenségeket. Én aggasztónak tatom hogy ma egy embert tragédia ér és elrohan egy magát szakembernek nevező senkihez és az megvígasztalja. Nem tudom érted-e a csöpnyi agyaddal amit mondok. Amúgy leszarlak téged is és az Ármány nevű szakembert is. Mert hála istennek akkora agyam azért van, hogy átlássam mi is történik. Én halálosan meg lennék rémülve hogyha engem tragédia ér akkor fizessek egy embernek hogy megvígasztaljon. De szerencsére nekem nem is telik rá, ezért használnak kísérleti állatnak, amúgy meg elég hülyének nézell ki hogy ezt valószínűleg nem érted. Rohadj meg a pszichológusoddal együtt te véglény.
Mária2!
kár hogy kitörölték vagy kitörölted az írásodat....Azért szerencsére elolvastam....
Maradjunk annyiba hogy én nem vettem a számra a szüleidet és a családodat, ahogy azt te megtetted.....
Tudod elfelejted ennek a topicnak a lényegét.....és azt hogy Ábránd azért van velünk hogy segítsen.....Csak tudod elég buta vagy ahhoz hogy ezt felfogd a csöpp agyaddal....
És tudod mindenki máshogy dolgozza fel a tragédiát, vagy egy-egy életeseményt....
Tudod én sokmindent köszönhetek a pszichológusomnak....talán azt is hogy valamilyen szinten erösebb lettem.... és talán most könnyebben fogom átvészelni ezt az időszakot....
Egyébként meg honnan tudhatnád hogy hogy érzem magam.....hogy mennyit sírok, hogy mennyire egyedül érzem magam..... és még sorolhatnám.....De tudod az élet akár milyen kemény az megy tovább, velünk vagy nélkülünk....
Idézet tőle: Mária2Idézet tőle: rotebeeteCsak nekem tűnik nagyon nyomasztónak az, amit rózsaszirom ír? 🙁
De ha te létezel, azt amit velem csinálnak veled tennék nem kéne fél év három nap után a kényszerzubbonyt húznák rád te picsa.
Mária2!
nem értelek....mit kell itt megjátszanod magad?Mindenkinek megvan a maga keresztje....mindenkinek a múltjába vannak rossz dolgok... És igen rotebeete igazat ír... nyomasztó amit írt a rózsaszirom....
És az helyett hogy önmagad sajnálod, inkább előre kellene nézzni, hogy jönnél ki legjobban ebből a helyzetből..... Én a helyedbe nagyon gyorsan elmennék egy orvoshoz.....
Csak nekem tűnik nagyon nyomasztónak az, amit rózsaszirom ír? 🙁
Hopsz,bocsánat,kétszer ment el...
Kedves Ábránd!
Képzelje,rájöttem mi a bajom:Münchausen-szindrómám van.Minden stimmel:szándékos önmegbetegítés, leletek manipulálása,más kórházakba utazgatni kezelésért,állandóan kórházba akarok lenni,függök az orvosi figyelemtől,szándékosan rontom az állapotomat,csakhogy minél később kerüljek ki a kórházból.Nagyon durva ezt felismerni.De még mindig képtelen vagyok segítséget kérni,ez egy hatalmas bélyeg!!Sokat kattogott az agyam az elmúlt napokban,mit csináljak magammal.Állandóan csak sírok és visszajött a bulimiám is.:,((Szüleim nem viselnék el,ha nyiltan öngyilkos lennék ezt tudom.Szóval tovább kattogok.Asszem lesz még egy utolsó színjátékom, aminél direkt nem megyek időben orvoshoz.Talán így a családnak könnyebb feldolgozni,hogy betegségben vesztenek el valakit.Már csak az időpontot kell kitűzni.Az agyam kattog tovább...
Kedves Ábránd!
Képzelje,rájöttem mi a bajom:Münchausen-szindrómám van.Minden stimmel:szándékos önmegbetegítés, leletek manipulálása,más kórházakba utazgatni kezelésért,állandóan kórházba akarok lenni,függök az orvosi figyelemtől,szándékosan rontom az állapotomat,csakhogy minél később kerüljek ki a kórházból.Nagyon durva ezt felismerni.De még mindig képtelen vagyok segítséget kérni,ez egy hatalmas bélyeg!!Sokat kattogott az agyam az elmúlt napokban,mit csináljak magammal.Állandóan csak sírok és visszajött a bulimiám is.:,((Szüleim nem viselnék el,ha nyiltan öngyilkos lennék ezt tudom.Szóval tovább kattogok.Asszem lesz még egy utolsó színjátékom, aminél direkt nem megyek időben orvoshoz.Talán így a családnak könnyebb feldolgozni,hogy betegségben vesztenek el valakit.Már csak az időpontot kell kitűzni.Az agyam kattog tovább...
1001 fájdalom. :'(
AZONNAL FEJEZZÉK BE A FIZIKAI ZAKLATÁSOMAT.
AZONNAL FEJEZZÉK BE AZ EMBERTELEN ALJAS KÍSÉRLETÜKET!
AZONNAL FEJEZZÉK BE AZ EGZISZTENICÁLIS KICSINÁLÁSOMAT!
GYILKOSOK.
FIZIKAILAG ZAKLATNAK; SZEXUÁLISAN ZAKLATNAK, NEM HAGYNAK MUNKÁT KERESNI, SZÓRAKOZZANAK A HOZZÁTARTOZÓIKKAL VAGY AZZAL AKINEK FIZETNEK AZÉRT HOGY KÍSÉRLETI ÁLLATNAK ADJA EL MAGÁT
ALJAS ÉS ALATTOMOS EMBEREK.
AZ EMBERI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS RÁKFENÉI, AZ EMBERI REMÉNY ELTAPOSÓI, AZ EMBREIESSÉG BEMOCSKOLÓI.
Kedves Ábránd!
A lentebb említett csoportokról mit lehet tudni? (esetleg privátban) hol indulnak mikor? A hozzátartozói pl mit fed le? milyen gyakoriságú, stb..
Szégyelje magát az összes hasonszőrű kollégájával és nem hasonszőrű hatalmi szörnyetegekkel együtt, akik megmondják magának, mit kell írni nekem.
Kedves Ábránd, érdeklődni szeretmék, hogy ki tartaná az autogén tréning csoportot?
Kedves Ábránd!
Köszönöm a válaszát és felfogtam,miért mondják, hogy forduljak pszihiáterhez/pszichológushoz. Sajnos ez az,amit nem fogok megtenni soha!!Élőben soha nem tudnák beszélni erről senkivel,képtelen volnék rá.
Idézet tőle: ÁbrándKedves David,
én nem bántódtam meg. Éppen csak nem sok értelmét látom az erről való beszélgetésünknek.
Nem homoszexualitást akartam írni, inkább olyan jellegű kapcsolatot. De első válaszomban, ha jól emlékszem éppen arról írtam, hogy ez a biszexualitás minden emberben benne van. És nem neveztem kóros jelenségnek.
Amiről beszélünk, az tulajdonképpen a szociálpszichológia tárgya, mégpedig a csoporthoz tartozás vonatkozásában. A börtön és a sportközösségek asszociálása a zárt csoport miatt történt.
Az én véleményem az, hogy akinek volt vagy van a saját nemével szexuális kapcsolata az nem homoszexuális (azaz nem feltétlen tagja annak a csoportnak), csak teret engedett kíváncsiságának, vágyának, vagy a csoportnyomásnak.
Szeretném nem összemosni a fogalmakat.
Egyébként nincs avval probléma, ha nem értünk egyet. Lehet saját véleményünk.Üdv
S.Zs.
Hát most már én se. Vagyis egyre kevésbé, mert én nagyon mást gondolok. Most meg már a biszexualitásnál tartunk, na pedig őket bírom a legkevsébé, azok 99%-ban sokkal furcsábbak, mint a tisztán melegek. Viszont semmi közöm hozzájuk ...
De semmi baj természetesen!! Tényleg jobb ha hagyjuk ....
üdv
Kedves Ábránd!
Próbálom érteni.
Tehát ha a gyermek olyan környezetben nő fel, ahol tiltott a szexualitás vagy büntetik a szexuális viselkedést, akkor homoszexuális lesz.
Értem már miért van olyan sok homoszexuális azok között, akiket a papok vagy az apácák neveltek fel.
Azt nem értem, hogy viszont van egy csomó olyan gyerek, akiket szintén papok és apácák neveltek fel és nem homoszexuális. Ez hogy lehet?
Maga szerint a homoszexualitás probléma?
Idézet tőle: rozsasziromKedves Ábránd! Máshova írtam egy kérdést Önnek,amit talán elfelejtett megválaszolni.Bemásolom ide,adna tanácsot?
Szóval, 24 éves nő vagyok és az az én nagy bajom,hogy nagyon durván vágyok egy súlyos betegségre.De olyan szinten,hogy mindent elkövetek,hogy komoly bajom legyen.Múltkor kitaláltam,hogy tüdőembóliát akarok.Ilyenkor totál bekattanok és addig nem tudok megnyugodni,ameddig meg nem valósítom.Ilyenkor dolgozni sem tudok rendesen,elutasítok mindenkit a környezetemből,elhanyagolom a dolgaimat,mert egy dologra tudok gondolni:a kinézett károsodásra,betegségre.Egy kis kupakba vért folyattam a kezemből és hagytam megalvadni,majd pedig megpróbáltam a vénámba fecskendezni,de nem ment át a tűn az alvadék.Máskor megmérgeztem magam egy növénnyel,akkor a sürgősségire kerültem,majdnem meghaltam,de ez sem tántorít el.Jelenleg a paracetamol mérgezés okozta májkárosodás lehetőségétől kattantam be.Már 2 hete tervezem ezt.Már minden infót összegyűjtöttem,kitaláltam hozzá a törénetet.A törénetnek mindig nagy szerepe van,mert még soha nem buktam le,hogy szándékosan csinálnám ezeket.Volt olyan,hogy más városba utaztam el,csakhogy ne tűnjön fel a saját kórházamnak,hogy ennyiszer vagyok életveszélyes állapotba.Valamikor szimplán egy áhított betegség váltja ki ezt,de akad olyan,amikor egy szimpatikus orvos.Például kapcsolatba kerülök valamilyen formában egy orvossal,és annyira szimpatikus nekem (lehet nő és férfi is), hogy mindent elkövetek,hogy olyan betegségem legyen,amilyen az ő szakterülete.Most igazából egy belgyógyász váltotta ki a paracetamolos elmebajomat,de a májkárosodás lehetősége önmagában is roppant csábító.
Viszont ez az egész,fizikailag és lekileg is teljesen felőröl.Ha arra gondolok,hogyha esetleg túl is élem a paracetamolt,akkor mi lesz utána?Egy újabb betegség?Ilyenkor úgy érzem,hogy jobb lenne,ha elvinne a májkóma.Pedig igazából nem akarok öngyilkos lenni,élni akarok.Ez biztos.Nem értem,mitől vagyok ilyen.Amikor közlik velem,hogy életveszélyes az állapotom,vagy nagyon rossz a vérképem,boldogságot érzek.Eufóriát.Múltkor egy sűrgösségi orvos nem értette,miért vigyorgok magamban,miközben más sírna azon,amilyen híreket én kaptam.Ha tudta volna!Ilyen boldogságot nem érzek máskor. Tudna nekem ezzel kapcsolatban valami nagyon okosat mondani?Orvoshoz ne is küldjön,mert személyesen sose beszélnék erről orvosnak,nem bírnám elviselni,ha megpróbálnának erővel megakadályozni ebben,főleg,hogy már elterveztem a paracetamol mérgezést.Köszönöm a válaszát!!!!
Kedves Rozsaszirom
először is elnézését kérem, hogy nem válaszoltam a többi levél között. Történetét olvasva konzultáltam kollégákkal esetéről, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy érdemes lenne mielőbb pszichiáter/pszichológus szakemberhez fordulnia!!! Szaksegítséggel elmúlhatnak a súlyos betegség vagy életveszélyes állapot utáni vágyai, cselekvései. Tüneteinek oka lehet a törődés-gondoskodás íly módon való megszerzése. Sokat szenvedhet emiatt. Remélem sikerül mielőbbi segítséget kapnia a megoldás ügyében.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: IcuKedves Ábránd!
Köszönöm válaszát.
Onnan gondoltam, hogy tud általánosságban tanácsokat adni az igazi férfi nevelésére, hiszen általánosságban beszélt arról, hogy hogyan nevelődünk férfivá és/vagy nővé.
Ha nagyon nem megy az általános tanácsadás, kérem mondja meg, hogyan nevelne Ön homoszexuális fiú vagy lánygyermeket, feltéve, ha ez lenne a célja.
Egy pár ilyen dolog leírásával, amik biztosan homoszexualitást eredményeznek valószínűleg nem fárasztom túlzottan, én pedig majd a lista alapján leellenőrzöm a nevelési tevékenységemet.
Jut eszembe: maga szerint probléma a homoszexualitás?
Üdv,
Icu
Kedves Icu,
" A pszichoanalitikus állásfoglalás szerint a személyiségfejlődés során olyan környezeti, családi hatások érik a gyereket, amelyek az ellentétes nem felé irányuló szexuális késztetést teljesen legátolják. A gátlás nem tudatos. Adler megközelítése szerint a homoszexualitás a másik nemtől való irracionális félelem talaján jön létre. A férfi homoszexuálisok anyjukkal való kapcsolata igen mély, gyakran apa nélkül nőnek fel, vagy olyan családban, ahol a szülők szexuális élete megromlott. Így az anyában sokszor megvetés jön létre a szexualitás iránt, a gyerek szexuális viselkedését elítéli és bünteti."
forrás: http://www.hazipatika.com/eletmod/szex/cikkek/meleg_helyzet_miert_leszunk_homoszexualisak/20060619103412
A tudomány mai állása szerint van biológiai ok is, szociális is (pl. olyan környezet, ahol sok egynemű van "összezárva" hosszabb ideig.
Tehát: Nem tudok tanácsot adni ez ügyben. Konkrét esetekre vannak konkrét tanácsok, általánosságban az ismert cikkekre tudok támaszkodni. Ha Ön úgy érzi problémája adódott gyermekével, érdemes felkeresnie egy szakembert személyesen.
Ennél többet nem tudok ajánlani ebben a kérdésben.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Az én irományomra miért nem reagál sosem? 🙁
Kedves Ábránd!
Köszönöm válaszát.
Onnan gondoltam, hogy tud általánosságban tanácsokat adni az igazi férfi nevelésére, hiszen általánosságban beszélt arról, hogy hogyan nevelődünk férfivá és/vagy nővé.
Ha nagyon nem megy az általános tanácsadás, kérem mondja meg, hogyan nevelne Ön homoszexuális fiú vagy lánygyermeket, feltéve, ha ez lenne a célja.
Egy pár ilyen dolog leírásával, amik biztosan homoszexualitást eredményeznek valószínűleg nem fárasztom túlzottan, én pedig majd a lista alapján leellenőrzöm a nevelési tevékenységemet.
Jut eszembe: maga szerint probléma a homoszexualitás?
Üdv,
Icu
Kedves David,
én nem bántódtam meg. Éppen csak nem sok értelmét látom az erről való beszélgetésünknek.
Nem homoszexualitást akartam írni, inkább olyan jellegű kapcsolatot. De első válaszomban, ha jól emlékszem éppen arról írtam, hogy ez a biszexualitás minden emberben benne van. És nem neveztem kóros jelenségnek.
Amiről beszélünk, az tulajdonképpen a szociálpszichológia tárgya, mégpedig a csoporthoz tartozás vonatkozásában. A börtön és a sportközösségek asszociálása a zárt csoport miatt történt.
Az én véleményem az, hogy akinek volt vagy van a saját nemével szexuális kapcsolata az nem homoszexuális (azaz nem feltétlen tagja annak a csoportnak), csak teret engedett kíváncsiságának, vágyának, vagy a csoportnyomásnak.
Szeretném nem összemosni a fogalmakat.
Egyébként nincs avval probléma, ha nem értünk egyet. Lehet saját véleményünk.
Üdv
S.Zs.
Viszont az most már extra módon érdekelne, hogy Ön mindezt amit leírtam, tényleg homoszexuális jelenségnek tartja? Mert ha igen, hááát akkor bíz a közismert arányokat igen meg kéne emelni ... Bár elismerem, a sport, ezen belül élsport végül is egy zárt közösség, sok minden másképp működik.
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Davidhuh, nem tudom. de erre röviden úgyse lehet mit írni, regényt meg nem akarok.
De azlért az fura számomra, hogy ezt börtönviszonyokhoz hasonlítja, na meg az is, hogy egyértelműen homoszexuális kapcsolatnak cimkézi, amikor szerintem meg pont köze sincs hozzá. Őrült nagy a különbség, na de ez is hosszú. Annyi elég hogy pl egy ilyen "bro és bro" kapcsolat eleve elképzelhetetlen is lenne egy hetero és egy meleg srác között, ez csakis kizárólag 2 hetero srác között tud működni.
OK, köszönöm azt is, hát meglátjuk .... 🙁
Kedves Dávid,
nem címkéztem. Lehet, hogy nem egészen értjük egymást. A börtön a "beavatásról" jutott eszembe, illetve ilyen tanulmányokat ismerek. Sportolókról szóló cikkeket nem olvastam, kívül esik az érdeklődési körömön. Sajnálom, ha nem az elvárásainak megfelelően reagáltam, én ennyit tudok nyújtani.
Üdv
S.Zs.
jaj ne vicceljen, én nem megbántásnak szántam, csak hirtelen megdöbbentem ezen a börtönös párhuzamon, mert én meg akárhogy gondolkodok, nem látok kapcsolatot a kétféle jelenség között. De persze lehet h Önnek van igaza, megeshet az is.
Szóval nem a mennyit tud nyújtani problémáról van szó, csak ezek szerint másképpen látjuk, tapasztaljuk a dolgokat, és ne haragudjion emiatt!
uhjaj nekem 🙁
Nem haragszik meg ugye kedves Ábránd ha őszinte vagyok? jobban szeretek az lenni, de ezzel most nagyon nem értek egyet.
És melyek lennének a férfias sportok? Oké, a vizisportok amúgy is a külsősök által megbélyegződtek, mint "buzis" sportok, de ez baromság ergyszerűen. Sőt, akiről eddig kiderült, annak nem volt maradása sokáig.
Én inkább úgy lűátom, hogy a fiús kapcsolatok aránya ugyan tényleg sportágfüggő, de az meg csakis a tabu összetörésének lehetőségén múlik, hogy mi mennyire derül ki. Ugyanis a 30-as éveikben járó, volt ex-válogatottoktól hát mit is mondjak, fogalmazzunk úgy, érdekes dolgokat tudok meg. de most lehet ez foci, vizilabda de akár judo is, tök mindegy. Biztos értesült, hogy az annyira extrém módon összezárt fióközösségekben, mint a fociakadémiák, na ott meg nem is olyan rég pattant ki egy botrány a "beavatással" kapcsolatban, mert az egyik "kicsinek" eljárt a szája. Na de mi meg azon röhögünk, hogy nézze, ezek a dolgok mennek teljesen természetesen, évről évre, tizes, százas, akármilyen nagyságrendben, a külsősök soha nem tudnak meg semmit, na aztán puff, nagy dolog, hogy most éppen az elmúlt sok év sok beavatásából pont 1 kiderült .... Bár aztán azóta is tusolják az ügyet ezerrel (aki az élsportban van, az meg higgyen nekem, baromi jót nevet ezen az egészen magában ...). Az illető "kicsi" meg azóta is bánja az egészet, hiszen "csupán" a sportkarrierje tört ketté egy perc alatt. nyilván gondolja, hogy ezek után nem maradt ott na meg máshova se vették be. Gyanítom h nem csak az elit sportnak de általában a sportnak is vége az életében, sé azért ez elég durva, ha azt nézzük, hogy ő erre tette fel az éeltét és 3-4-5 éves kora óta a mnapi 4-5 edzésből áll az élete. Biztosra veszem h már rég megbánta a dolgot, és ha lehetne, visszacsinálná.
Háááát szóval most nem értünk akkor egyet, mert ennek még mindig nincs semmi köze sztem a homoszexualitáshoz. Ezeknek a "dolgoknak" az egyik legfontosabb alapszabálya, hogy csakis hetero fiúk közt működik. Higgyen nekem nyugodtan, mivel én benne vagyok, és ha itt valakiről kiderül h meleg, na annak már kb meg lehet számolni a napjait, de szóval rövid úton ellehetetlenítik, hogy aztán végül maga fog elmenni.
Huhh ez most furcsa volt így. Na sebaj. És azt írja, nem olyan általános, mint én GONDOLOM ... na ok, csak hát én ezt nem csak gondolom, hanem tapasztalom, hallom, tudom ... Baromi sok ex-élvonalbelivel és jelenlegi élvonalbelivel tartom a kapcsolatot, és azért azt elismerem, hogy ez egy zárt kör, de bizony nincsenek kevesen annyira, és mindenki tudja, miről van szó, ha csak erre céloz valaki ...
Idézet tőle: Davidhuh, nem tudom. de erre röviden úgyse lehet mit írni, regényt meg nem akarok.
De azlért az fura számomra, hogy ezt börtönviszonyokhoz hasonlítja, na meg az is, hogy egyértelműen homoszexuális kapcsolatnak cimkézi, amikor szerintem meg pont köze sincs hozzá. Őrült nagy a különbség, na de ez is hosszú. Annyi elég hogy pl egy ilyen "bro és bro" kapcsolat eleve elképzelhetetlen is lenne egy hetero és egy meleg srác között, ez csakis kizárólag 2 hetero srác között tud működni.
OK, köszönöm azt is, hát meglátjuk .... 🙁
Kedves Dávid,
nem címkéztem. Lehet, hogy nem egészen értjük egymást. A börtön a "beavatásról" jutott eszembe, illetve ilyen tanulmányokat ismerek. Sportolókról szóló cikkeket nem olvastam, kívül esik az érdeklődési körömön. Sajnálom, ha nem az elvárásainak megfelelően reagáltam, én ennyit tudok nyújtani.
Üdv
S.Zs.
Kedves Burások és Látogatók!
Szeretném felhívni a figyelmet a Nap-Kör Alapítvány tevékenységére, az ottani terápiás lehetőségekre.
Indulna egy Autogén Tréning csoport a közeljövőben, működő Gyászcsoportba folyamatosan lehet csatlakozni.
Tervezzük egy Hozzátartozói Csoport indítását, amely egy szabad interakciós csoport lenne, olyan emberek segítésére, akiknek környezetében pszichés problémával küzdő személy él. Ez a helyzet gyakran a családot is terheli, sok konfliktus ered abból, hogy a hozzátartozók nem értik a szerettük reakcióit. Úgy gondoljuk, az erről való beszélgetés könnyíthet az evvel járó terheken.
Szeretném megkérni az erre látogatókat, hogy ha lehet osszák meg az alapítvány oldalát, illetve Like-olják, hogy minél több rászoruló ember ismerhesse meg tevékenységét és juthasson szakszerű ellátáshoz.
Segítségüket köszönöm!
Ábránd (S.Zs.)
huh, nem tudom. de erre röviden úgyse lehet mit írni, regényt meg nem akarok.
De azlért az fura számomra, hogy ezt börtönviszonyokhoz hasonlítja, na meg az is, hogy egyértelműen homoszexuális kapcsolatnak cimkézi, amikor szerintem meg pont köze sincs hozzá. Őrült nagy a különbség, na de ez is hosszú. Annyi elég hogy pl egy ilyen "bro és bro" kapcsolat eleve elképzelhetetlen is lenne egy hetero és egy meleg srác között, ez csakis kizárólag 2 hetero srác között tud működni.
OK, köszönöm azt is, hát meglátjuk .... 🙁
Idézet tőle: IcuKedves Ábránd!
Köszönöm megtisztelő válaszát és az empátiáját. Meg is fogadom a tanácsait.
Viszont úgy érzem nem válaszolt a kérdésemre. Kaphatok rá választ?
Icu
Kedves Icu,
azért nem adtam konkrét tanácsokat, mert interneten keresztül nem lehet ez ügyben személyre szabottan megtenni. 17 éves fia már elég idős, ebben a korban labilisak a kamaszok, a szülő érdeklődését beavatkozásnak vehetik, ami pedig inkább konfliktus forrása lehet, mint segítség. David példájából látható, hogy az sem lenne jó tanács, ha azt mondanám férfias sportokkal foglalkozzon. Talán egy apa, vagy olyan férfi segítheti ebben a leginkább, aki apaszerű alak tud lenni a fia számára.
Amennyiben tud, legyen vele türelmes, érdeklődjön róla, de kerülje a faggatózást.
Mindezek csak ötletek a részemről, hiszen nem ismerem az Önök kapcsolatát, életét, körülményeit. Higgye el, így csak a levegőbe beszélhetek, ami nem biztos, hogy segítség lehet az Ön számára.
Üdv
S.Zs.
Kedves Dávid,
lehetséges, hogy a leírt jelenség korántsem olyan általános, mint gondolja. Azaz, bizonyos csoportokban eszerint az, másokban nem. Azt gondolom, hogy egy dominánsan heteroszexuális személynek igen nehéz lehet a "beavatás". Tudomásom szerint a homoszexuális jellegű kapcsolatban résztvevő emberek - börtöntanulmányok alapján - nem feltétlen maradnak ilyen irányultságúak. A helyzetben elfoglalt szerep határozza meg a végkimenetelt, illetve a biológiai hajlam is.
Édesanyjával kapcsolatban azt gondolom, hogy amiket leírt depresszív tüneteknek tűnnek. A "leépülés" ennek következménye/velejárója is lehet. Ennek kiderítését szakember tudná segíteni, pszichológiai vizsgálattal. Amit Ön tehet, leginkább az, hogy beszélget vele.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Köszönöm megtisztelő válaszát és az empátiáját. Meg is fogadom a tanácsait.
Viszont úgy érzem nem válaszolt a kérdésemre. Kaphatok rá választ?
Icu
Kedves Ábránd!
Ez egy tök más téma, ha nem szívsen veszi, hagyja figyelmen kívül!
Tehát fiatal vagyok, már nagyjából szinte ismeri is az életemet, most a saját egyéni gondjaimat hagyjuk, egyszerűen nem érdekel, hanem más a gondom.
Méghozzá az, hogy van nekem egy anyukám, akivel mindig is nagyon közeli volt a viszonyunk, ő aztán mindig mindenről tudott tényleg, de még amiről nem, azt is megérezte, és hát az utóbbi időben egyre nagyobb szomorúságot okoz, hogy drasztikusan öregszik. Volt egy kutyája, akivel 16 évig együtt éltek, de szó szerint, a reggeli közös kávézástól kezdve a közös alváisig, teljesen összenőttek, és addig teljesen jól is volt Anyukám. De mióta a kutyus meghalt, nos azóta hétről hétre csak döbbenek, hogy mintha minden héten 3 évet öregedne, mind mentálisan, mind fizikailag. Hát és lassan már nem bírom ezt lelkileg, mivel nagyon szeretem, de iszonyú brutális szembesülni azzal, hogy tehetetlen vagyok, és lassan már a legapróbb kis technikai dolog is próblémát okoz neki (pl. olyanokért áthív, mert nem tudja bekapcsolni a mobiltelefont és hasonlók), de hát kb 2 éve még egy minden szempontból fitt, friss, fáradságot nem ismerő, vagány nő volt. Most meg sokszor ott találom magába roskadva a fotelben, semmi se érdekli, elalszik sokszor, lemond mindenről, ami eddig éltette és sorolhatnám estig. Egyszerűen tehát iszonyatos gyorsasággal megy lefelé a lejtőn, mióta meghalt a kutyus, mivel hát 16 év azért mégse kis idő, és ők valóban szinte "legjobb barátnőként" éltek, egy pilantásból értették egymást (nem vicc!).
Ön szerint mi lesz ennek a vége vagy mit lehetne csinálni? Nem annyira idős, hogy ez a mentális romlás indokolt lenne, mégis visszafordíthatatlannak tapasztalom, és egyre durvábbnak 🙁
Van ötlete? Mit tudok én tenni? Az most itt másodlagos kérdés, hogy én megzakkanok lassan ettől, de az elsődleges az, hogy mit tudnék tenni, amitől az ő állapota ismét a régi lenne? (még az hozzá tartozik, hogy apámmal nincsenek jóban, azaz szó szerint kell azt érteni, hogy egyedüli de nagyon közeli társa a kutyuka volt)
köszönöm!
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: DavidIgen, kedves Ábránd, engem is megfogott egy mondata, mivel ezt tapasztalom, méghozzá tömeges jelenségként.
azaz: "Sokszor ezt a mély barátságok szintjén élik meg az emberek, nem fordul át szexuális cselekedetté. "
De sokszor meg azt látom, hogy ez a barátság olyan mélységekig nyúlik, hogy az még hagyján, hogy "bro"-nak szólítják egymást és együtt alszanak, de bizony a szex se jelent határvonalat. Ennek ellenére is falják a csajokat, és egy cseppet se tartják melegnek magukat, sőt ahogy említettem, nem ritkán a legnagyobb homofóbok ezek a srácok, akik meg egymás közt ..... hát izé .... érti 🙂
Az meg újabb jó kérdés, hogy vajon mi lesz később, de bizony nem ritkán látok olyat, hogy az adott srácnak nagyon titokban megmaradnak a "fiús" kapcsolatai, de ahogy említettem, ez tabu. Hujajajjjj tudnék mesélni, de hagyjuk 😀
üdvözlettel
Kedves David,
az általánosságokon túl, vajon miért foglalkoztatja ez a kérdés Önt ennyire?
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Főleg azért, mert naponta találkozok a jelenséggel, én magam is ilyen környezetben töltöm időm legnagyobb részét. Aztán meg azért is, nem tagadom én (sőt büszke is vagyok rá, mert életem egyik legszebb szakasza volt), mert nekem is volt részem igen szoros "brothershipben", aztán meg mégis mindketten teljesen heterók "lettünk" / voltunk.. Pedig akkoriban ez olyan szoros volt köztünk, hogy mindegyikünk inkább a bnőjét vágta volna ki, minthogy egymással összevesszünk.
Szóval most már csak kíváncsiság, és oké, én is átéltem, viszont amiért kérdeztem, az az, hogy a mostani tizenéveseknél egyre és egyre mélyebben látom ezt, sőt ha elregélném, hogy erről nekünk a saját pszichológusunk mit mondott, hát lehet, hogy Ön is meglepődne 🙂 Lényeg, hogy neki is több, mint természetes. Sőt, még azt is természetesnek tartja, hogy egy ilyen fiúközösségben "a nagyok" beavatják "a kicsiket", gondolom, nem kell részleteznem, hogyan .... És ezt ias mindenki tudja, edzőtől kezdve a csajokig, de szintén tabu, és kuss van róla. Elég érdekes, hogy a "beavatottaknak" se jár el soha a szájuk, de az is igaz, hogy az edzőnek is volt már olyasmi kijelentése, hogy ezen át kell esni ha az egyesülethez akar tartozni vagy viszlát. Érdekes ez is, igaz?
De idézném jóanyámat, aki előtt nincs ám titok: "hát és fiam, ezen te csodálkozol? nem kell ehhez melegnek lenni, hát amikor ott van a tusolóban ennyi gyönyörű testű srác, akkor majd gondolod, bírnak magukkal?" .. stb :XD Szóval anyám se ma jött le a falvédőről ... de én ezt bírom igazából, na meg sokszor szétröhögöm magam persze.
Esetleg nem hallott vagy olvasta is Szepesi Niki botrányos könyvét, amelyben "lerántja a leplet az úszók és vizilabdások öltözői világáról" és egyéb titkairól? Már az is merész, amit ő ír, na de azt még nyugodtan szorozza meg 10-zel, hogy a teljes realitást megkapja ...
És hát befejezésül annyi, jelenleg is tudok két igen ismert olimpikonunkról, akik lányok bálványai persze, csak hát mégis vannak fiús ügyeik, nem is kevés. De hát furcsa a világ, mert a barátnők tudnak is erről, de tabuként kezelik, még csak fel se merik hozni a srác előtt, mert félnek, hogy az meg kivágja őket (volt már ilyenre példa), és akkor nem lesz kivel villogni a barátnők előtt ... Hát bizony, ismét a végkövetkeztetés: nagyon de nagyon álszent világban élünk, és én meg nagyon de nagyon utálom ezt. Én mindig is vállaltam otthon is, hogy nekem volt "A Bencém", és mindenki jól tudta, hogy ugyan mindketten csajoztunk akkor is ezerrel, de azért elválaszthatatlanok voltunk, és több volt köztünk, sőt ezt abszolút tiszteletben is tartották.
De tényleg! Ön ezt bajnak tartja? Vagy emiatt most hülye lennék? Na sebaj, szép időszak volt az ....
Kedves Ábránd! Máshova írtam egy kérdést Önnek,amit talán elfelejtett megválaszolni.Bemásolom ide,adna tanácsot?
Szóval, 24 éves nő vagyok és az az én nagy bajom,hogy nagyon durván vágyok egy súlyos betegségre.De olyan szinten,hogy mindent elkövetek,hogy komoly bajom legyen.Múltkor kitaláltam,hogy tüdőembóliát akarok.Ilyenkor totál bekattanok és addig nem tudok megnyugodni,ameddig meg nem valósítom.Ilyenkor dolgozni sem tudok rendesen,elutasítok mindenkit a környezetemből,elhanyagolom a dolgaimat,mert egy dologra tudok gondolni:a kinézett károsodásra,betegségre.Egy kis kupakba vért folyattam a kezemből és hagytam megalvadni,majd pedig megpróbáltam a vénámba fecskendezni,de nem ment át a tűn az alvadék.Máskor megmérgeztem magam egy növénnyel,akkor a sürgősségire kerültem,majdnem meghaltam,de ez sem tántorít el.Jelenleg a paracetamol mérgezés okozta májkárosodás lehetőségétől kattantam be.Már 2 hete tervezem ezt.Már minden infót összegyűjtöttem,kitaláltam hozzá a törénetet.A törénetnek mindig nagy szerepe van,mert még soha nem buktam le,hogy szándékosan csinálnám ezeket.Volt olyan,hogy más városba utaztam el,csakhogy ne tűnjön fel a saját kórházamnak,hogy ennyiszer vagyok életveszélyes állapotba.Valamikor szimplán egy áhított betegség váltja ki ezt,de akad olyan,amikor egy szimpatikus orvos.Például kapcsolatba kerülök valamilyen formában egy orvossal,és annyira szimpatikus nekem (lehet nő és férfi is), hogy mindent elkövetek,hogy olyan betegségem legyen,amilyen az ő szakterülete.Most igazából egy belgyógyász váltotta ki a paracetamolos elmebajomat,de a májkárosodás lehetősége önmagában is roppant csábító.
Viszont ez az egész,fizikailag és lekileg is teljesen felőröl.Ha arra gondolok,hogyha esetleg túl is élem a paracetamolt,akkor mi lesz utána?Egy újabb betegség?Ilyenkor úgy érzem,hogy jobb lenne,ha elvinne a májkóma.Pedig igazából nem akarok öngyilkos lenni,élni akarok.Ez biztos.Nem értem,mitől vagyok ilyen.Amikor közlik velem,hogy életveszélyes az állapotom,vagy nagyon rossz a vérképem,boldogságot érzek.Eufóriát.Múltkor egy sűrgösségi orvos nem értette,miért vigyorgok magamban,miközben más sírna azon,amilyen híreket én kaptam.Ha tudta volna!Ilyen boldogságot nem érzek máskor. Tudna nekem ezzel kapcsolatban valami nagyon okosat mondani?Orvoshoz ne is küldjön,mert személyesen sose beszélnék erről orvosnak,nem bírnám elviselni,ha megpróbálnának erővel megakadályozni ebben,főleg,hogy már elterveztem a paracetamol mérgezést.Köszönöm a válaszát!!!!
Idézet tőle: DavidIgen, kedves Ábránd, engem is megfogott egy mondata, mivel ezt tapasztalom, méghozzá tömeges jelenségként.
azaz: "Sokszor ezt a mély barátságok szintjén élik meg az emberek, nem fordul át szexuális cselekedetté. "
De sokszor meg azt látom, hogy ez a barátság olyan mélységekig nyúlik, hogy az még hagyján, hogy "bro"-nak szólítják egymást és együtt alszanak, de bizony a szex se jelent határvonalat. Ennek ellenére is falják a csajokat, és egy cseppet se tartják melegnek magukat, sőt ahogy említettem, nem ritkán a legnagyobb homofóbok ezek a srácok, akik meg egymás közt ..... hát izé .... érti 🙂
Az meg újabb jó kérdés, hogy vajon mi lesz később, de bizony nem ritkán látok olyat, hogy az adott srácnak nagyon titokban megmaradnak a "fiús" kapcsolatai, de ahogy említettem, ez tabu. Hujajajjjj tudnék mesélni, de hagyjuk 😀
üdvözlettel
Kedves David,
az általánosságokon túl, vajon miért foglalkoztatja ez a kérdés Önt ennyire?
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: IcuKedves Ábránd!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. 55 éves anyuka vagyok, és azért regisztráltam, mert mintha megszólított volna egy válaszával.
17 éves kamaszfiam van, késői gyerek. Még nincs barátnője. Nagyon aggódom, hogy esetleg valami probléma van vele.
Azt írja, hogy a neveltetésünk által leszünk férfiak vagy nők. Tudna néhány tanácsot adni, hogy hogyan neveljem a fiamat igazi férfinak?
Icu
Kedves Icu,
úgy gondolom nagyon aggódik amiatt, hogy a fia rendben van-e a nemi hovatartozását illetően. Az, hogy nincs barátnője nem jelenti azt, hogy a saját neméhez vonzódik. Sok oka lehet ennek, de még az is előfordulhat, hogy talán titkolózik. Legvalószínűbb ebben a korban az önbizalom hiány, a bátortalanság. Ebből adódóan a kamasz fiúk foglalkoznak más dolgokkal, vannak, akik a tanulásba vagy a sportba fektetik az energiáikat. Meglehet az is, hogy szégyenlős Ön előtt, talán nem mer kérdezni.
Talán inkább úgy fogalmaznék most, hogy a neveltetés is hozzájárul, a környezeti hatások. A gyermekeket nem csak a szülők formálják, fontos szerepe van a társaknak is. A példa ragadós, serdülő korban ez pedig hatványozottan érvényes. A másik dolog pedig az, hogy a gyermek születésétől kezdve fiúként vagy lányként van kezelve, onnantól formálódik a nemi identitása is.
Sajnos a pontos helyzet ismerete nélkül nem tudok tanácsot adni, mit tehetne. Ha úgy érzi aggodalmai megalapozottak, fordulhat a helyi családsegítőhöz, kérhet pszichológustól konzultációt, ahol megbeszélheti a szakemberrel saját aggodalmai okát és indokoltságát. Itt remélhetőleg megnyugtató válaszokat fog kapni, s ha esetleg a fiával van valami probléma, a pszichológus abban is tud segíteni (ha félénkségről van szó, abban is).
A kérdés talán még az lehet, hogy tapasztalt-e más olyan viselkedést is, amely miatt aggódni kellene?
Üdv
S.Zs.
Kedves Icu,
nem felejtettem el Önt, csak akkor nem volt elég időm válaszolni. Elnézését kérem, most fogok válaszolni.
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd!
Nem kaptam választ a kérdésemre.
Icu
Kedves Aurora-M,
idézem az előző válaszom. Egyébként nincs jogosultságom diagnosztizálni, felelőtlenség lenne tőlem. Megjegyzem, nem jelentéktelen a problémája.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Aurora-MKedves Ábránd!
Remélem tud valamilyen válasszal szolgálni erre.
20 éves lány vagyok.
Egyes esetekben szexualitásra felhívó beszélgetéseket folytatok az emberekkel, flörtölök velük, "elkapatom magam", lefekszem emberekkel. Ilyenkor különösen perverz és szubmisszív, mazochista vagyok. Tudom, hogy én vagyok ilyenkor ilyen, mert a bizonyítékok mindig kéznél vannak. Máskülönben viszont egyáltalán nem azonosítanám magamat "vele".
Ugyanis én aszexuális vagyok, és túl félénk is, hogy ilyenekbe belemenjek. Nincs igényem rá. Legalábbis én magamban így érzem.
A szexista Én nem, szerintem nem én vagyok.Olyan, mint egy másik élet, felidézni sem nagyon bírom a történéseket, max. csak homályosan.
De ugyanezt érzem akkor is, amikor elkezdek kiborulni. Azt mondják zokogtam és elkeseredett voltam, pedig számomra az nem is én voltam.Vágások miatt heges a karom, de nem hiszem, hogy én tettem volna.
Régóta van memóriazavarom, sokat felejtek, a gyermekkoromra nem emlékszek.
Mi történik velem??
Én magam általában nyugodt és kedves vagyok, nem mondom, hogy soha nem szorongok, de nem olyan súlyosan, hogy szükségem lenne nyugtatókra vagy antidepresszánsokra.
Kedves Aurora-M,
ez a helyzet Önnek igen zavarbaejtő lehet. Megértem a bizonytalanságát. Amit leírt, az felveti bizonyos lelki eredetű problémák gyanúját bennem. Javaslom mielőbb forduljon szakemberhez. Az olvasottak alapján én egy tapasztalt hipnoterapeutára gondolnék elsősorban. Eszembe jutott Daubner Béla, de, ha esetleg ő nem érne rá, bizonyára tud javasolni olyan valakit, akinek erre a problémára lehetnek jó megoldásai.
Remélem eljut a megfelelő emberhez.
Üdv
S.Zs.