Ábránd pszichológus válaszol
Idézet tőle: Louis1114
Idézet tőle: Ábránd
Kedves erre látogatók!
Segítséget szeretnék kérni, ha valakinek van ideje és kedve, hogy részt vegyen egy néhány alkalmas találkozásban.
Pár kérdőív és egy interjú kitöltéséről lenne szó. A jelentkezés határideje egyenlőre február 25.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa , miről lenne szó? Ha privátban megírná.
Kedves Louis1114,
köszönöm.
Üdv
S.Zs.
Kedves Pukkancs,
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: Cickom
Kedves Zsuzsanna!
Még új "lakó" vagyok, nem tudom, mikor található meg Ön "online" nálunk. Kérem, írja meg nekem emilben!
Köszönöm: Cickom
Kedves Civkom,
szerdán és szombaton 21-23 óráig vagyok online itt, ami azt jelenti, hogy a két időpont közötti időben érkező kérdésekre, és az akkor a topikban feltett kérdésekre válaszolok ebben az időpontban.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: megintzsivany
Kedves Zsuzsa;
Koszonom szepen, hogy szoba all velem.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves Zsivány,
szívesen!
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: choice
csak ezt.....http://www.youtube.com/watch?v=WJpQJWpVJds
Kedves Choice,
jobbakat kívánok!
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: ÁbrándKedves erre látogatók!
Segítséget szeretnék kérni, ha valakinek van ideje és kedve, hogy részt vegyen egy néhány alkalmas találkozásban.
Pár kérdőív és egy interjú kitöltéséről lenne szó. A jelentkezés határideje egyenlőre február 25.Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa , miről lenne szó? Ha privátban megírná.
Kedves erre látogatók!
Segítséget szeretnék kérni, ha valakinek van ideje és kedve, hogy részt vegyen egy néhány alkalmas találkozásban.
Pár kérdőív és egy interjú kitöltéséről lenne szó. A jelentkezés határideje egyenlőre február 25.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsanna!
Még új "lakó" vagyok, nem tudom, mikor található meg Ön "online" nálunk. Kérem, írja meg nekem emilben!
Köszönöm: Cickom
Kedves Zsuzsa;
Koszonom szepen, hogy szoba all velem.
Tisztelettel;
zsivany
csak ezt.....http://www.youtube.com/watch?v=WJpQJWpVJds
Mindenkinek jó éjszakát kívánok!
Idézet tőle: senkipillanatnyilag passz.
Kedves Senki,
és mit írt volna, amire azt írta, hogy passz?
Üdv
S.Zs
Idézet tőle: choiceIdézet tőle: Ábránd
Kedves Choice és Boni,
Üdv 🙂
S.ZsHát igen, ezt tegnap is megtapasztaltam ,és telitalálat volt, hogy gyakorlatilag minden héten elhagynak, és ezt igy 8 év után már nem bírom. Tegnap különösen nem.
Kedves Choice,
legtöbbször nem könnyű az érzéseinkkel szembesülni. Ám amikor tudatossá válnak, már lehet velük kezdeni valamit.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: megintzsivanyJa, es csak azt szeretnem mondani meg, hogy a masokon valo segites az nem kell hogy fuggove tegye az embert. Csak eppen tudni kell hogyan helyesen segiteni masoknak.
(... for fun and for free... = ... szorakozasbol es ingyen ... Chuck C.)
Ez minden vallasban hasonlo. Meg a kommunista vallasban is aszondtak "legyel jo". A kereteny vallasban ilyenrol hallottam, hogy "... a szegenyek mindig veletek lesznek...." tehat mindig lesznek elesettek, es segitsegreszorulok. Es a szeretettel valo kozos resztveves ebben az eletben az egy fontos dolog, szerintem.. Valami ilyesmire utal a buddhista gondolkodas mod, ha jol ertem. (loving kindness = szeretebeli kedvesseg)
A tobbi vallasokrol kevesebbet tudok.
En ezt mind csak mint egy otletet szerettem volna felvetni. En beismerem, hogy en csak keveset tudok.... es bla bla bal, es mind ez csak lopott cucc, semmi sem a sajat otletem, plagerizmus amit eloadtam.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves Zsivány ,
Nehéz eldöntenem, hogy most akkor örül-e a lehetőségnek, vagy inkább kétségei vannak. Arra vágyik, hogy szeretetből segítsen valaki, önzetlenül, vagy professzionalitásra. Esetleg a kettő kizárja egymást?
Leginkább, mintha kíváncsian szemlélné, mi lehet ebből. A jó segítség szerintem helyzetfüggő. Önnek mi lenne a jó segítség?
Láttam, hogy szomorú, láttam, hogy családban történt események miatt az. Azt gondolom, azért szerepel több topikban is ez a kijelentés, mert mélységesen átéli a szomorúságot. Sajnálom, hogy olyan esemény történt Önöknél, ami erre okot ad. Ugyanakkor nagy dolog az, ha valaki meg tudja élni az érzelmeit. Én is plagizálok: a sötétség nélkül nem tudnánk értékelni a világosságot.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: megintzsivanyKedves Zsuzsa;
Hat en is eppen ezt szeretnem mondani, hogy a segitokre szorulas az rosz, tehat aki segitore szorul az akar ugy is maradhat egesz eleteben. Pszichoaktiv gyogyszerek es kemiai anyagok bortoneben is lehet lenni eletfogytiglan. Az is egy bizonyos segitoreszorulas szerintem.
Aztan vannak olyanok is akiket angol nyelven ugy neveznek, hogy "enabler" , "kepesse tevo" tehat mindig segit a bajbajutottakon, es kisegiti. A bajbajutott meg eszerveszi hogy igy tud figyelmet folvonni magara, kialakul egy jatszmazas.
En csak mas iranyboltudom megkozeliteni ezeket a dolgokat. En olyan 12 lepeses iranybol. Nekem mukodik. Aztan itt a buran is voltak mar sokan "segitok"; aztan eltuntek.
Aztan most az van hogy dobjunk ossze penzt segitore. Es akkor maj olyan segitot talalunk aki szimpatikus, es megerti, es stb..."...aki fizeti a trombitast az hatarozza meg a dallamot..."
En meg ahhoz szoktam, hogy a masik sorstarsam elmondja mit probalt es milyen eredmenyre jutott. Aztan vegul is akar hogyan is itt is csak ez van. Lehet szemlelni mik a probalkozasok, ezs mik az eredmenyek.
En, koszonom szepen jol vagyok.
Kivancsian kovetem a fejlemenyeket. Lehet, hogy nem sikerul erosen bekapcsolodnom.
Vannak olyan pszichobalbalak amiket el se tudok olvasni. Ezert bocsanatot kerek, meg nem vagyok tokeletes.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves Zsivány,
Úgy érzem, részben a függőséggel lehetnek aggodalmai, legyen a segítő vagy pszichoaktív szer. A segítség funkciója éppen az önállóság elérését célozza, de van, amikor ez hosszú időbe telik. Tény, hogy a fórumos válaszolástól is lehet függeni. A játszmákat észrevenni és nem belemenni is egy feladat.
A segítők váltakozásai mindenkit rosszul érinthet. Bizonytalanságot szül, veszteséget él át az ember. Valami megszűnik. Felmerül a kérdés, vajon megbízhatom-e a másikban, ő meddig marad? Én sem ígértem, hogy örökké itt leszek. Viszont nem kértem és nem kapok ezért semminemű anyagi juttatást.
Azt a részt nem értem, ki is határozná meg a dallamot? Tudásom, tapasztalataim szerint igyekszem válaszolni.
A sorstársi segítséget magam is sokra tartom, nagy segítség lehet a tapasztalatok megosztása.
Ha olyan pszichológiai fogalmat írtam, amit nem ért, és ezt konkrétan jelzi, szívesen megpróbálom leírni másképpen is.
Üdv
S.Zs.
szomoru vagyok
pillanatnyilag passz.
Idézet tőle: Ábránd
Kedves Choice és Boni,
Üdv 🙂
S.Zs
Hát igen, ezt tegnap is megtapasztaltam ,és telitalálat volt, hogy gyakorlatilag minden héten elhagynak, és ezt igy 8 év után már nem bírom. Tegnap különösen nem.
Ja, es csak azt szeretnem mondani meg, hogy a masokon valo segites az nem kell hogy fuggove tegye az embert. Csak eppen tudni kell hogyan helyesen segiteni masoknak.
(... for fun and for free... = ... szorakozasbol es ingyen ... Chuck C.)
Ez minden vallasban hasonlo. Meg a kommunista vallasban is aszondtak "legyel jo". A kereteny vallasban ilyenrol hallottam, hogy "... a szegenyek mindig veletek lesznek...." tehat mindig lesznek elesettek, es segitsegreszorulok. Es a szeretettel valo kozos resztveves ebben az eletben az egy fontos dolog, szerintem.. Valami ilyesmire utal a buddhista gondolkodas mod, ha jol ertem. (loving kindness = szeretebeli kedvesseg)
A tobbi vallasokrol kevesebbet tudok.
En ezt mind csak mint egy otletet szerettem volna felvetni. En beismerem, hogy en csak keveset tudok.... es bla bla bal, es mind ez csak lopott cucc, semmi sem a sajat otletem, plagerizmus amit eloadtam.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves Zsuzsa;
Hat en is eppen ezt szeretnem mondani, hogy a segitokre szorulas az rosz, tehat aki segitore szorul az akar ugy is maradhat egesz eleteben. Pszichoaktiv gyogyszerek es kemiai anyagok bortoneben is lehet lenni eletfogytiglan. Az is egy bizonyos segitoreszorulas szerintem.
Aztan vannak olyanok is akiket angol nyelven ugy neveznek, hogy "enabler" , "kepesse tevo" tehat mindig segit a bajbajutottakon, es kisegiti. A bajbajutott meg eszerveszi hogy igy tud figyelmet folvonni magara, kialakul egy jatszmazas.
En csak mas iranyboltudom megkozeliteni ezeket a dolgokat. En olyan 12 lepeses iranybol. Nekem mukodik. Aztan itt a buran is voltak mar sokan "segitok"; aztan eltuntek.
Aztan most az van hogy dobjunk ossze penzt segitore. Es akkor maj olyan segitot talalunk aki szimpatikus, es megerti, es stb..."...aki fizeti a trombitast az hatarozza meg a dallamot..."
En meg ahhoz szoktam, hogy a masik sorstarsam elmondja mit probalt es milyen eredmenyre jutott. Aztan vegul is akar hogyan is itt is csak ez van. Lehet szemlelni mik a probalkozasok, ezs mik az eredmenyek.
En, koszonom szepen jol vagyok.
Kivancsian kovetem a fejlemenyeket. Lehet, hogy nem sikerul erosen bekapcsolodnom.
Vannak olyan pszichobalbalak amiket el se tudok olvasni. Ezert bocsanatot kerek, meg nem vagyok tokeletes.
Tisztelettel;
zsivany
Mindenkinek jó éjszakát kívánok!
Idézet tőle: ÁbrándKedves Zsuzsa!
Nagyon köszönöm a válaszát! A kérdésére válaszolva, ha elhagyom a házat, tulajdonképpen semmi rossz nem történik, de én amikor kint vagyok, akkor úgy érzem hogy nem vagyok biztonságban, és minél hamarabb igyekszem fedett helyre kerülni. Én sem értem miért van ez, és hogy mi lehet ez. Én arra is gondoltam, hogy agora fóbia és szociális fóbia keveréke lehet. Sokszor elindulni sem bírok otthonról, pontosan a nagyfokú félelmeim miatt.
A gyógyszert már volt hogy elhagytam, és bár szerintem nem volt visszaesés, a családom állította hogy visszaestem. Mert olyasmiket mondtam nekik akkor, hogy a pszichiátria és gyógyszer nem megoldás, sőt ártanak, és ők ezt úgy vették, hogy visszaestem. Valójában mikor szedem a gyógyszereim akkor is pontosan ezt gondolom, csak akkor valahogy nem foglalkozom ezzel, nem kerül előtérbe, így nem beszélek itthon ezekről a dolgokról. Tulajdonképpen én teljesen jól meglennék gyógyszerek nélkül, de a családom belémerőlteti, és egyszerűen nem hagyják hogy elhagyjam. Én nem érzem úgy hogy szükségem lenne a gyógyszerekre. Amit problémának érzek, az a félelemem attól hogy elhagyjam a házat, mert mint írtam, nem érzem magam biztonságban. Ez nem attól való félelem hogy valami történik velem, balset vagy ilyesmi... nem. Egyszerűen nem is tudom igazán mitől félek, csak hogy pánikolok ha el kell hagynom a házat. Ezt említettem az orvosomnak is, de nem tűnt úgy hogy komolyan vette. Azt válaszolta rá, hogy le kell valahogy küzdenem, hogy először nagyon nehéz lesz de másképp nem megy. De én meg nem tudom leküzdeni. Akkor egy kicsit jobb, ha nem egyedül kell elmennem itthonról. De akkor is sokszor nem bírok. Gondolom erre nincs jó tanács igazán, mert tényleg valahogy le kellene küzdenem. De a félelem mégis erősebb.
Kedves Harmony,
nagyon megértem küzdelmeit a gyógyszerekkel, de nem tudok mást írni, mint az előbb, evvel kapcsolatban. Talán ne elhagyásban, esetleg az adag orvosával megbeszélt mértékű csökkentésében érdemes/lehetne gondolkodni.
A szorongásra vannak módszerek. Az jó kiindulás volt, hogy leginkább Ön tud tenni ez ügyben magáért, kezdetben valaki segítségével. Napi szintű gyakorlással egész jó eredményt lehet elérni. Ez úgy történhet, hogy egy kisebb távolságot valakivel megtesz, minden nap. Addig gyakorolja ezt, amíg nem érzi, hogy odáig már rendben van. Ez általában pár alkalom szokott lenni. Ha ez megtörtént, akkor ennek a kisebb távolságnak mondjuk a kétszeresére mennek el ketten. Amikor már ez is megy viszonylag biztonságosan, akkor egyedül gyakorolni ugyan ezt. Amikor egyedül is megy, akkor tovább gyakorol, kicsikkel emelve a távolságot.
Közlekedési eszköz esetében is hasonlóan járunk el. Egy megálló valakivel, majd mikor az biztonságos, akkor kettő, majd ez egyedül is. És így tovább. Ezzel a módszerrel kioltódik a szorongás.
A másik, ami segíthet a relaxáció vagy meditáció napi gyakorlása.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: harmonyKedves Zsuzsa!
Szeretnék kérdezni ha nem gond. Engem 2002-ben paranoid skizofréniával diagnosztizáltak. Akkor hallucinációk és téveszmék voltak a jellemzőek. Ezek 2005-ig többé kevésbé fenn álltak, gyógyszerek mellett is. Most már kb 3 éve semmi ilyesmi tünetem nincs. Azt hallottam hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni. Mégis az hogyan derülhetne ki hogyha mégis meggyógyulnék? És hogyan győzhetném meg a családom az orvost hogy már nem vagyok ilyen beteg? Szedem a gyógyszereim, mert a család rámerőlteti. Viszont semmi skizofrén tünetem nincs már nagyon régóta. A másik kérdésem, pedig:
Már egy idje nagyon rettegek attól, hogy az utcára kilépjek a házból, és ezért nagyon bonyolult nekem eljutni az orvoshoz.... Ön szerint hogyan vehetném rá magam mégis, ha egyszerűen rettegek ettől? Vagy létezik e valamiféle alternatív megoldás? (Sok beteg képtelen eljutni az orvoshoz ilyen tünetek miatt, ők vajon hogyan oldják meg mégis hogy orvos lássa őket?).
És mégegy gondom van, mégpedig az hogy nagyon nehezen fog az agyam... azt hiszem a gyógyszerektől. Létezik e valamiféle megoldás erre, hogy ne legyek állandóan tompa és motiválatlan? Hogy tudjak úgy gondolkozni mint régen amikor még nem szedtem ezeket a szereket? (Próbálok olvasgatni, tanulgatni, de az sem megy úgy mint régen sajnos.... ).
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
harmony
Kedves Harmony,
Nehezet kérdez. Lehetséges, hogy a tünetei épp a tartós gyógyszerszedéstől maradtak el, de számomra jelentősége van annak is, hogy nem mer kimenni az utcára. Nekem a gyógyszer nélküliségről Feldmár jutott eszembe, de ott is ellenőrzött keretek között szoktak próbálkozni evvel, amiről egyébként semmit sem tudok. A Thalassa házban is hallottam már olyat, hogy elhagyta valaki felügyelet mellett a gyógyszereit. Létezhet olyan, hogy ilyenkor a tünetek nem jönnek vissza, vagy később jelentkeznek, esetleg nagyon hamar. Az is megtörténhet, hogy súlyosbodik az állapota. Megértem, hogy nem szeret gyógyszert szedni, én még sem biztatnám arra, hogy elhagyja őket. Volt-e már tapasztalata arról, történt-e már olyan, hogy nem szedte, és akkor mi történt?
Arról nem írt, miért nem tud kimenni az utcára? Mi történik olyankor? Milyenek azok az „ilyen tünetek”? Ahhoz, hogy erre bármiféle választ adjak, erről több információra lenne szükségem. A különböző tünetek, különböző megoldásokat igényelhetnek.A motiválatlanság lehet az alap problémájától is. Az agy vérkeringését serkenthetik olyan készítmények, amik tartalmaznak gingko biloba-t. Ezt az orvosával megbeszélve esetleg szedhetné. Azt gondolom, valamilyen módon érdemes lenne felvennie a kapcsolatot a kezelőjével, hátha lehet csökkenteni a gyógyszer adagján, fokozatosan. Az önálló akciók ebben az esetben veszélyesek lehetnek. Érdemes megfontolni, hogy mégis mi történik, ha esetleg visszaesést tapasztal. Megéri-e a kockázatot? Az emberek gyakran érzik egy jobb periódusukban, hogy már nincs szükségük a tablettákra. Ilyenkor előfordul, hogy abbahagyják a szedésüket és rosszabbul lehetnek. Ezért fontos minden ilyen esetben az orvosi felügyelet.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa!
Nagyon köszönöm a válaszát! A kérdésére válaszolva, ha elhagyom a házat, tulajdonképpen semmi rossz nem történik, de én amikor kint vagyok, akkor úgy érzem hogy nem vagyok biztonságban, és minél hamarabb igyekszem fedett helyre kerülni. Én sem értem miért van ez, és hogy mi lehet ez. Én arra is gondoltam, hogy agora fóbia és szociális fóbia keveréke lehet. Sokszor elindulni sem bírok otthonról, pontosan a nagyfokú félelmeim miatt.
A gyógyszert már volt hogy elhagytam, és bár szerintem nem volt visszaesés, a családom állította hogy visszaestem. Mert olyasmiket mondtam nekik akkor, hogy a pszichiátria és gyógyszer nem megoldás, sőt ártanak, és ők ezt úgy vették, hogy visszaestem. Valójában mikor szedem a gyógyszereim akkor is pontosan ezt gondolom, csak akkor valahogy nem foglalkozom ezzel, nem kerül előtérbe, így nem beszélek itthon ezekről a dolgokról. Tulajdonképpen én teljesen jól meglennék gyógyszerek nélkül, de a családom belémerőlteti, és egyszerűen nem hagyják hogy elhagyjam. Én nem érzem úgy hogy szükségem lenne a gyógyszerekre. Amit problémának érzek, az a félelemem attól hogy elhagyjam a házat, mert mint írtam, nem érzem magam biztonságban. Ez nem attól való félelem hogy valami történik velem, balset vagy ilyesmi... nem. Egyszerűen nem is tudom igazán mitől félek, csak hogy pánikolok ha el kell hagynom a házat. Ezt említettem az orvosomnak is, de nem tűnt úgy hogy komolyan vette. Azt válaszolta rá, hogy le kell valahogy küzdenem, hogy először nagyon nehéz lesz de másképp nem megy. De én meg nem tudom leküzdeni. Akkor egy kicsit jobb, ha nem egyedül kell elmennem itthonról. De akkor is sokszor nem bírok. Gondolom erre nincs jó tanács igazán, mert tényleg valahogy le kellene küzdenem. De a félelem mégis erősebb.
Kedves Louis1114,
értem, hogy szeretné fenntartani velem a kapcsolatot, ezt a lehetőséget is. Ugyanakkor árthat a terápiájának, ha itt kibeszéljük azt, ami oda való. Az Ön érdekeit figyelembe véve válaszolok, tehát például az élet értelmetlenségének érzését a terapeutájával nagyon jól ki lehet bontani, amit itt viszont nem tud megkapni. A megértést, a biztatást, a tanácsot igen. Gyógyszerrel kapcsolatban pszichológus lévén nem vagyok kompetens, ahhoz pszichiáter kell. Természetesen valamennyi ismeretem van erről is, de azt kevésnek érzem ahhoz, hogy konkrét tanácsokat adjak.
Ami erről eszembe jut, hogy feltétlen érdemes lehet megbeszélnie az orvosával, hogy ez nem hozta meg a várt eredményt.
A Rivotrilról csak fokozatosan szabad leállni. Amennyiben nem tud osztályos körülmények között, akkor megbeszélve a magával foglalkozó szakemberekkel is megteheti. Például más adagolja a gyógyszert, ha nem tud határt szabni a Rivotril szedés mennyiségének. Bízom benne, idővel jó eredményekről tud beszámolni majd.
Ha ismeri, talán érdemes lenne használni az 5 oszlopos, vagy a 3 oszlopos módszert (kognitív terápia), esetleg az segíthet abban, hogy a napjait kicsit motiváltabban tudja élni.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Louis1114Kedves Zsuzsa,ma hétfőn voltam az első egyéni terápián. egy nagyon szinpatikus pszichohógus hölgynél.(Végre nem csak egy gyógyszerfelíró TB-s pszichiáternél, akit sok minden nem érdekel mi van velem)
Nagyon jó volt. Egy nagyon kedves és őszintén érdeklődő emberrel lehettem együtt 1, órát, aki azt hiszem igazán segíteni próbál. Ebben a zűrös világban, ahol az emberek eltapossák egymást, csak magukkal foglalkoznak nagyon nagy élmény volt számomra, hogy még vannak empatikus, segítő szándékú emberek.Renszeresen fogok járni hetente. Nagyon köszönöm Eszternek, aki ezt nekem megszervezte.
Ettöl függetlenül, ha valami, ami érdekel,kérdezhetek továbbra is Öntől? Megrendeltem az ajánlott könyvet, nagyon nehéz volt megtalálni, alig forgalmazzák.
Köszönöm a segítségét és a jóindulatát. Üdvözlettel Louis
Kedves Louise1114,
Örülök, hogy szimpatikusnak találta a pszichológusnőt. 🙂
Eredményes közös munkát kívánok Önöknek.
Ha valami olyan jut eszébe, természetesen kérdezhet és válaszolok, de mindenkinek az a legjobb, ha be tudja vinni a terápiájába a problémáit. Ettől még adódhatnak olyan kérdések, amit nyugodt lelkiismerettel megválaszolhatok, illetve jelezhetem, ha valamit inkább a terápiában érdemes megbeszélni.Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa !
Köszönöm a válaszát.Én is úgy gondolom talán jobb mindenkinek mindent a saját terapeutájával megbeszélni.De én úgy hiszem több szem többet lát. Nem akarom szembeállítani az önök véleményét, csak annyira empatikus válaszokat adott eddig , meg ugye valamennyire "belülről" is látja a problémákat, ezért 1-2 dolgot alkalmanként kérdezni szeretnék. Pld 3-4 hónapja lecserélték a szeroprant Coaxilra a Rivotril mellett, mondván, hogy ez sokkal jobb, de se jobban se rosszabbul nem érzem magam.A Rivotril nagyon rossz mellékhatásai dominálnak, szinte drogosnak érzem magam.Nem szeretek élni, értelmetlennek érzem és feleslegesnek magam a világban, a családomban.
Idézet tőle: harmonyKedves Zsuzsa!
Szeretnék kérdezni ha nem gond. Engem 2002-ben paranoid skizofréniával diagnosztizáltak. Akkor hallucinációk és téveszmék voltak a jellemzőek. Ezek 2005-ig többé kevésbé fenn álltak, gyógyszerek mellett is. Most már kb 3 éve semmi ilyesmi tünetem nincs. Azt hallottam hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni. Mégis az hogyan derülhetne ki hogyha mégis meggyógyulnék? És hogyan győzhetném meg a családom az orvost hogy már nem vagyok ilyen beteg? Szedem a gyógyszereim, mert a család rámerőlteti. Viszont semmi skizofrén tünetem nincs már nagyon régóta. A másik kérdésem, pedig:
Már egy idje nagyon rettegek attól, hogy az utcára kilépjek a házból, és ezért nagyon bonyolult nekem eljutni az orvoshoz.... Ön szerint hogyan vehetném rá magam mégis, ha egyszerűen rettegek ettől? Vagy létezik e valamiféle alternatív megoldás? (Sok beteg képtelen eljutni az orvoshoz ilyen tünetek miatt, ők vajon hogyan oldják meg mégis hogy orvos lássa őket?).
És mégegy gondom van, mégpedig az hogy nagyon nehezen fog az agyam... azt hiszem a gyógyszerektől. Létezik e valamiféle megoldás erre, hogy ne legyek állandóan tompa és motiválatlan? Hogy tudjak úgy gondolkozni mint régen amikor még nem szedtem ezeket a szereket? (Próbálok olvasgatni, tanulgatni, de az sem megy úgy mint régen sajnos.... ).
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
harmony
Kedves Harmony,
Nehezet kérdez. Lehetséges, hogy a tünetei épp a tartós gyógyszerszedéstől maradtak el, de számomra jelentősége van annak is, hogy nem mer kimenni az utcára. Nekem a gyógyszer nélküliségről Feldmár jutott eszembe, de ott is ellenőrzött keretek között szoktak próbálkozni evvel, amiről egyébként semmit sem tudok. A Thalassa házban is hallottam már olyat, hogy elhagyta valaki felügyelet mellett a gyógyszereit. Létezhet olyan, hogy ilyenkor a tünetek nem jönnek vissza, vagy később jelentkeznek, esetleg nagyon hamar. Az is megtörténhet, hogy súlyosbodik az állapota. Megértem, hogy nem szeret gyógyszert szedni, én még sem biztatnám arra, hogy elhagyja őket. Volt-e már tapasztalata arról, történt-e már olyan, hogy nem szedte, és akkor mi történt?
Arról nem írt, miért nem tud kimenni az utcára? Mi történik olyankor? Milyenek azok az „ilyen tünetek”? Ahhoz, hogy erre bármiféle választ adjak, erről több információra lenne szükségem. A különböző tünetek, különböző megoldásokat igényelhetnek.
A motiválatlanság lehet az alap problémájától is. Az agy vérkeringését serkenthetik olyan készítmények, amik tartalmaznak gingko biloba-t. Ezt az orvosával megbeszélve esetleg szedhetné. Azt gondolom, valamilyen módon érdemes lenne felvennie a kapcsolatot a kezelőjével, hátha lehet csökkenteni a gyógyszer adagján, fokozatosan. Az önálló akciók ebben az esetben veszélyesek lehetnek. Érdemes megfontolni, hogy mégis mi történik, ha esetleg visszaesést tapasztal. Megéri-e a kockázatot? Az emberek gyakran érzik egy jobb periódusukban, hogy már nincs szükségük a tablettákra. Ilyenkor előfordul, hogy abbahagyják a szedésüket és rosszabbul lehetnek. Ezért fontos minden ilyen esetben az orvosi felügyelet.
Üdv
S.Zs.
Kedves Choice és Boni,
Üdv 🙂
S.Zs
Idézet tőle: Louis1114Kedves Zsuzsa,ma hétfőn voltam az első egyéni terápián. egy nagyon szinpatikus pszichohógus hölgynél.(Végre nem csak egy gyógyszerfelíró TB-s pszichiáternél, akit sok minden nem érdekel mi van velem)
Nagyon jó volt. Egy nagyon kedves és őszintén érdeklődő emberrel lehettem együtt 1, órát, aki azt hiszem igazán segíteni próbál. Ebben a zűrös világban, ahol az emberek eltapossák egymást, csak magukkal foglalkoznak nagyon nagy élmény volt számomra, hogy még vannak empatikus, segítő szándékú emberek.Renszeresen fogok járni hetente. Nagyon köszönöm Eszternek, aki ezt nekem megszervezte.
Ettöl függetlenül, ha valami, ami érdekel,kérdezhetek továbbra is Öntől? Megrendeltem az ajánlott könyvet, nagyon nehéz volt megtalálni, alig forgalmazzák.
Köszönöm a segítségét és a jóindulatát. Üdvözlettel Louis
Kedves Louise1114,
Örülök, hogy szimpatikusnak találta a pszichológusnőt. 🙂
Eredményes közös munkát kívánok Önöknek.
Ha valami olyan jut eszébe, természetesen kérdezhet és válaszolok, de mindenkinek az a legjobb, ha be tudja vinni a terápiájába a problémáit. Ettől még adódhatnak olyan kérdések, amit nyugodt lelkiismerettel megválaszolhatok, illetve jelezhetem, ha valamit inkább a terápiában érdemes megbeszélni.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: megintzsivanyUdvozletem kuldom!
Szeretnem elmondani hogy:
"A nyuszilab szerencset hoz, de nem a nyuszinak."
"The rabbitfoot is good luck, but not for the rabbit."
Tehat az angol nyelvben van ez a gondolat, ilyen babobasag, hogy megtartjak a vadaszott nyulnak a labat, es meg ilyen nyaklancot is csinaltak belole. Es azt gondoljak babonasagban, hogy az szerencset hoz. Hat lehet. Nem tudom. Nem vagyok babonas. Hust se eszek. Nem vadaszok, nem halaszok. Beken hagyom az allatokat.
12 lepeses dolgokat csinalok. Abban mondtam az egyik embernek akinek segitettem, hogy o mar nagyon jol gyogyultan tud engem tartani. Erre mondta o, hogy o ugy erzi magat mint egy nyuszilab. Hogy o szerencset hoz nekem, de ettol meg neki nem jo.
Itt van valami a mentalhigenias segitseggel is, hogy a segitoknek is volt es van bajuk, es azzal hogy segitenek masoknak azzal a sajat maguk bajat megoldjak. De nem oldjak meg a segitsegre szorulo bajat.
Ez egy ilyen paradox. Nem is ugy van ahogyan gondoltuk. Hanem az emberek gondoljak valahogy, es attol fuggetlenul letezik a tenyvalosag.
Akar ki vagy is, vigyazz ha te vagy a nyuszilab. Mert szerencset hozol, de nem magadnak.
A masik paradox: Csak ugy lehet megtarani , ha masnak atadom: ertelem.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves Megintzsivány,
Valahogy én pont máskép látom ezt a dolgot. Egyfelől, aki azt gondolja, hogy a másik embertől van jobban, az nagyon kiszolgáltatottá teszi megát. Ettől még gondolhatja, érezheti úgy, sőt lehet is így. Ebben az esetben mindig kell ez a mankó? És az hova vezet?
Másfelől, a segítővel lehet, hogy inkább az van, hogy másnak tud segíteni, attól még a saját problémái nem oldódnak meg. A segítségre szorulónak pedig az aktív részvétele szükséges a saját élete megjavításában, ami sokszor nagyon hosszú folyamat is lehet, hiszen a problémái sem egyik pillanatról a másikra alakultak ki. És van olyan is, amikor a segítő nem tud segíteni.
A tényvalóság és a személy saját valósága különbözhet, akár nagyon eltérhet egymástól. Mindenkinek az a valósága, ami benne van, amit ő hisz, gondol, ahogy ő tapasztalja meg a világot, az eseményeket. Az agyunk beáll egy megoldási sémára, idegpályák aktivizálódnak egyes események következtében. Születésünktől fogva, tapasztalataink szerint alakulnak ezek, és nagyon stabilan és mereven tud ugyan az beindulni. Egy pszichoterápiával át tudnak íródni ezek a pályák, mivel az agyunk nagyon plasztikus/formálható.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: megintzsivanyA nyuszilabrol;
"ez nagyon nyakatekert" hat persze hogy nem akarod erteni. Az elso modja az ugynevezett "denial" visszautasitas, hogy ezt eloszor is nem erteni.
Valaki mond valamit; es akkor az a valasz ra kapasbol, hogy " mi van? " , "mondd el megegyszer" , "nem ertem".
En mondhato akarhanyszor is, ha nem akarod erteni. Mondhatom kulonbozo nyelveken. Bizonygathatom is. De nekem nincs arra szuksegem. En ertem. Nekem jo.
Remelem te is jol erzed magad. Es kivano mindenkinen szep napot.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves Zsivány!
Nem tűnt fel hogy nem azt írtam, hogy nem értem????
A nyuszilabrol;
"ez nagyon nyakatekert" hat persze hogy nem akarod erteni. Az elso modja az ugynevezett "denial" visszautasitas, hogy ezt eloszor is nem erteni.
Valaki mond valamit; es akkor az a valasz ra kapasbol, hogy " mi van? " , "mondd el megegyszer" , "nem ertem".
En mondhato akarhanyszor is, ha nem akarod erteni. Mondhatom kulonbozo nyelveken. Bizonygathatom is. De nekem nincs arra szuksegem. En ertem. Nekem jo.
Remelem te is jol erzed magad. Es kivano mindenkinen szep napot.
Tisztelettel;
zsivany
tényleg az, de nekem is tettszik 🙂
Kedves Zsuzsa!
Szeretnék kérdezni ha nem gond. Engem 2002-ben paranoid skizofréniával diagnosztizáltak. Akkor hallucinációk és téveszmék voltak a jellemzőek. Ezek 2005-ig többé kevésbé fenn álltak, gyógyszerek mellett is. Most már kb 3 éve semmi ilyesmi tünetem nincs. Azt hallottam hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni. Mégis az hogyan derülhetne ki hogyha mégis meggyógyulnék? És hogyan győzhetném meg a családom az orvost hogy már nem vagyok ilyen beteg? Szedem a gyógyszereim, mert a család rámerőlteti. Viszont semmi skizofrén tünetem nincs már nagyon régóta. A másik kérdésem, pedig:
Már egy idje nagyon rettegek attól, hogy az utcára kilépjek a házból, és ezért nagyon bonyolult nekem eljutni az orvoshoz.... Ön szerint hogyan vehetném rá magam mégis, ha egyszerűen rettegek ettől? Vagy létezik e valamiféle alternatív megoldás? (Sok beteg képtelen eljutni az orvoshoz ilyen tünetek miatt, ők vajon hogyan oldják meg mégis hogy orvos lássa őket?).
És mégegy gondom van, mégpedig az hogy nagyon nehezen fog az agyam... azt hiszem a gyógyszerektől. Létezik e valamiféle megoldás erre, hogy ne legyek állandóan tompa és motiválatlan? Hogy tudjak úgy gondolkozni mint régen amikor még nem szedtem ezeket a szereket? (Próbálok olvasgatni, tanulgatni, de az sem megy úgy mint régen sajnos.... ).
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
harmony
Idézet tőle: choiceeZ szerintem egy kicsit nyakatekert....
Az nem baj 🙂 Nekem tetszik.
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Louis1114Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Louis1114
Kedves Zsuzsa !
Nagyon kedves, hogy válaszolt.Szeroprant nem szedek, egy ideig Citoprant szedtem, amikor felment az ára, most meg a pszichiáter kb fél éve Coaxilt írt fel napi 4 darabot, mondván ez jobb lesz, de se jobb , se rosszabb nem lett.
Fö gondnak a Rivotrilt tartom, nem tudok róla lexokni, mellette meg már rosszul vagyok a nevétől is.Egy cserbenhagyásos gázolást egy csomó kórházzal és műtétekkel tényleg nem igen tudom feldolgozni. Nem vártam el, hogy megmondja depressziós vagyok e vagy sem, gondoltam, hogy ezt nem lehet látatlanban megmondani.
Kórházban már 4x voltam , nem tudták 0-ra levenni a a Rivotrilt. Most végre sikerült egy nagyon kedves pszichológust találnom,aki terapeuta, hétfőtől fogok hozzá járni. Nagyon várom, reménykedem, hogy tud segíteni.
Köszönöm a jó tanácsait, meg fogom próbálni valamelyik relaxációs technikát. Az agykontrolt elvégeztem, jó volt, egy darabig, de lassan leszoktam róla lustaságból a világgal szembeni teljes érdektelenségem miatt.
Majd beszámolok segít e az egyéni terápia.Üdv.Louis
Kedves Louis1114,
nagyon örülök, hogy talált terpeutát és remélem segít megoldani a gondjait.
Az osztályos körülményeket azért írtam, mert pl. Tündérhegyen láttam ilyen gyógyszerleállást. Ott elég hosszú ideig tartózkodnak az emberek, amibe belefér ez is. És bár most dolgozik, de esetleg a nyári szünetben lehetett volna. Természetesen, ha ez megy az egyéni terápiával is, akkor minek a kórház?
A terápiában sok minent sikerülhet feldolgozni, akár a balesetet, akár egyéb nehézségeket, hogy idővel jobb életminőségben élhessen. Őszintén kívánom, hogy kitűzött céljait elérje.Üdv
S.Zs.Kedves Zsuzsa,ma hétfőn voltam az első egyéni terápián. egy nagyon szinpatikus pszichohógus hölgynél.(Végre nem csak egy gyógyszerfelíró TB-s pszichiáternél, akit sok minden nem érdekel mi van velem)
Nagyon jó volt. Egy nagyon kedves és őszintén érdeklődő emberrel lehettem együtt 1, órát, aki azt hiszem igazán segíteni próbál. Ebben a zűrös világban, ahol az emberek eltapossák egymást, csak magukkal foglalkoznak nagyon nagy élmény volt számomra, hogy még vannak empatikus, segítő szándékú emberek.Renszeresen fogok járni hetente. Nagyon köszönöm Eszternek, aki ezt nekem megszervezte.
Ettöl függetlenül, ha valami, ami érdekel,kérdezhetek továbbra is Öntől? Megrendeltem az ajánlott könyvet, nagyon nehéz volt megtalálni, alig forgalmazzák.
Köszönöm a segítségét és a jóindulatát. Üdvözlettel Louis
----- na mindegy is --------- hagyjuk.
eZ szerintem egy kicsit nyakatekert....
Udvozletem kuldom!
Szeretnem elmondani hogy:
"A nyuszilab szerencset hoz, de nem a nyuszinak."
"The rabbitfoot is good luck, but not for the rabbit."
Tehat az angol nyelvben van ez a gondolat, ilyen babobasag, hogy megtartjak a vadaszott nyulnak a labat, es meg ilyen nyaklancot is csinaltak belole. Es azt gondoljak babonasagban, hogy az szerencset hoz. Hat lehet. Nem tudom. Nem vagyok babonas. Hust se eszek. Nem vadaszok, nem halaszok. Beken hagyom az allatokat.
12 lepeses dolgokat csinalok. Abban mondtam az egyik embernek akinek segitettem, hogy o mar nagyon jol gyogyultan tud engem tartani. Erre mondta o, hogy o ugy erzi magat mint egy nyuszilab. Hogy o szerencset hoz nekem, de ettol meg neki nem jo.
Itt van valami a mentalhigenias segitseggel is, hogy a segitoknek is volt es van bajuk, es azzal hogy segitenek masoknak azzal a sajat maguk bajat megoldjak. De nem oldjak meg a segitsegre szorulo bajat.
Ez egy ilyen paradox. Nem is ugy van ahogyan gondoltuk. Hanem az emberek gondoljak valahogy, es attol fuggetlenul letezik a tenyvalosag.
Akar ki vagy is, vigyazz ha te vagy a nyuszilab. Mert szerencset hozol, de nem magadnak.
A masik paradox: Csak ugy lehet megtarani , ha masnak atadom: ertelem.
Tisztelettel;
zsivany
Mindenkinek jóéjszakát !
Idézet tőle: hegylakó
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen a részletes választ. Éreztem, hogy így van, de a megerősítés fontos volt a számomra.
Érdekességképpen megemlítem, hogy a különféle szakorvosok többsége nem lát és gondol lelki hátteret, okot a betegségek mögött, és tagadják is azt mint lehetséges kiváltó okot.
Ritka esetekben előfordult ugyan korábban, hogy szakorvos aki nem talált szervi okot a rosszullétek mögött, felhívta a figyelmemet arra, hogy foglalkozni kell vele, mert idővel tényleges szervi megbetegedést okozhat. De nem ez a tapasztalat volt számomra a jellemző, általános.
Üdvözlettel: hegylakó
Kedves Hegylakó,
Az egészségügy - beleértve az orvosokat is – egyre inkább hajlik a holisztikus gyógyítás felé, de ez elég lassú folyamat. Talán kicsit nehezen íródik át az a szerep, ami az orvos/beteg felosztásban van. Hivatalosan azt lehet lelki okokra visszavezetni, ahol a fizikait kizárták, ugyanakkor sok betegség kialakulását, az immunrendszer gyengeségét bizonyíthatóan pszichés tényezők is elősegíthetik, ahogy előző levelemben írtam is erről. A lelkünk ápolása, konfliktusaink (külső-belső) hatékony kezelése a testi egészségünk fenntartását is segíti.
Üdv
S.Zs.
Kedves Louis1114,
Tudomásom szerint Tündérhegyen lehet rövidebb időt is eltölteni, azért gondoltam a nyári szünetre, éppen a munkája miatt. Mivel most egyéni terápiába megy, azt gondolom, majd eldöntik mi legyen, és ha addig nem változik a helyzet a Rivotrillal kapcsolatban – ami remélem nem így lesz – még mindig lehetősége van ott megpróbálni.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen a részletes választ. Éreztem, hogy így van, de a megerősítés fontos volt a számomra.
Érdekességképpen megemlítem, hogy a különféle szakorvosok többsége nem lát és gondol lelki hátteret, okot a betegségek mögött, és tagadják is azt mint lehetséges kiváltó okot.
Ritka esetekben előfordult ugyan korábban, hogy szakorvos aki nem talált szervi okot a rosszullétek mögött, felhívta a figyelmemet arra, hogy foglalkozni kell vele, mert idővel tényleges szervi megbetegedést okozhat. De nem ez a tapasztalat volt számomra a jellemző, általános.
Üdvözlettel: hegylakó
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Louis1114Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Louis1114
Kedves Zsuzsa !
Nagyon kedves, hogy válaszolt.Szeroprant nem szedek, egy ideig Citoprant szedtem, amikor felment az ára, most meg a pszichiáter kb fél éve Coaxilt írt fel napi 4 darabot, mondván ez jobb lesz, de se jobb , se rosszabb nem lett.
Fö gondnak a Rivotrilt tartom, nem tudok róla lexokni, mellette meg már rosszul vagyok a nevétől is.Egy cserbenhagyásos gázolást egy csomó kórházzal és műtétekkel tényleg nem igen tudom feldolgozni. Nem vártam el, hogy megmondja depressziós vagyok e vagy sem, gondoltam, hogy ezt nem lehet látatlanban megmondani.
Kórházban már 4x voltam , nem tudták 0-ra levenni a a Rivotrilt. Most végre sikerült egy nagyon kedves pszichológust találnom,aki terapeuta, hétfőtől fogok hozzá járni. Nagyon várom, reménykedem, hogy tud segíteni.
Köszönöm a jó tanácsait, meg fogom próbálni valamelyik relaxációs technikát. Az agykontrolt elvégeztem, jó volt, egy darabig, de lassan leszoktam róla lustaságból a világgal szembeni teljes érdektelenségem miatt.
Majd beszámolok segít e az egyéni terápia.Üdv.Louis
Kedves Louis1114,
nagyon örülök, hogy talált terpeutát és remélem segít megoldani a gondjait.
Az osztályos körülményeket azért írtam, mert pl. Tündérhegyen láttam ilyen gyógyszerleállást. Ott elég hosszú ideig tartózkodnak az emberek, amibe belefér ez is. És bár most dolgozik, de esetleg a nyári szünetben lehetett volna. Természetesen, ha ez megy az egyéni terápiával is, akkor minek a kórház?
A terápiában sok minent sikerülhet feldolgozni, akár a balesetet, akár egyéb nehézségeket, hogy idővel jobb életminőségben élhessen. Őszintén kívánom, hogy kitűzött céljait elérje.Üdv
S.Zs.Kedves Zsuzsa! Köszönöm a segítségét és a bíztatást.Tündérhegyen én is gondolkodtam, de azt mondják minimum 3 hónap és én ezt most nem engedhetem meg magamnak.Új iskolám van, megszavazták nekem a bizalmat, engem vettek fel, nem élhetek vissza vele.
Mindenkinek jó éjszakát!
Idézet tőle: hegylakó
Kedves Zsuzsa!
Lehetséges-e az, hogy a hosszú éveken keresztül változó intenzitással fennálló pánikroham, pánikbetegség, szorongás, idegeskedés szervi betegséget váltson ki, például szív és érrendszeri megbetegedést (koszorúér mokardiális szükület), illetve súlyosabb szívritmuszavart, pitvarfibrillációt? Amennyiben lehetséges, akkor a szervi betegség gyógyszerrel való kezelése mellett szükséges e pszichoterápiás kezelés? Kedvezően hatással lehet e a szervi tünetek gyógyítására, kordában tartására?
A választ előre is köszönöm.
Üdvözlettel: hegylakó
Kedves Hegylakó,
Igen, lehetséges. A pszihoszomatikus problémák, mint a pánik, szorongás okozta szervi érzések idővel valódi elváltozásokat képesek okozni. Pusztán az állandó készültségi állapota a szervezetnek egy fokozatos megterhelés, mely rontja az immunműködést, emeli a vérnyomást, a szívritmust, gátolja (egyes esetekben serkenti a kiválasztást) az emésztést, befolyásolja az anyagcserét stb. Ezért is fontos kezelni ezeket az állapotokat, nem csak a kellemetlenségek miatt. A magam részéről a gyógyszerek helyett inkább a meditációt, relaxációt helyezem előtérbe, s ha ez nem elegendő, akkor javasolnám a gyógyszereket.
A szorongások okozta reakciók nem ritkán a megküzdési stratégiák elégtelensége miatt van. Ebből a szempontból mindenképpen javasolható a pszichoterápiás kezelés a legtöbb krónikus betegséggel küszködőnek. Több féle viselkedést hoztak összefüggésbe kialakult szervi betegséggel. Csak a legismertebbek pl. az A-típusú személyiség, mely, agresszív, robbanékony, törtető, feszült, karrierista, maximalista, perfekcionista. Ők a szív és érrendszeri megbetegedéseknek vannak inkább kitéve. A másik a C-típusú személyiség, mely a daganatos megbetegedésekre hajlamosít. Ők nem tudják kifejezni a negatív érzelmeiket, altruisták, önfeláldozóak. Természetesen nem lesz mindenkiből beteg, aki ilyen. Ahhoz sokkal több dologra van szükség.
Daganatos betegekkel csináltak csoportos pszichoterápiát. Nagyobb gyógyulást vagy hosszabb túlélést mutatott ez a csoport, mint akik nem jártak terápiába.
Tehát a stressz kezelésének hatékonyabb módja és/vagy a lelki konfliktusok vagy a gondolkodásmód/hozzáállás megváltoztatása miatt mindenképpen azt gondolom, érdemes a meglévő szervi betegség mellett is pszichoterápiába járni.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa!
Lehetséges-e az, hogy a hosszú éveken keresztül változó intenzitással fennálló pánikroham, pánikbetegség, szorongás, idegeskedés szervi betegséget váltson ki, például szív és érrendszeri megbetegedést (koszorúér mokardiális szükület), illetve súlyosabb szívritmuszavart, pitvarfibrillációt? Amennyiben lehetséges, akkor a szervi betegség gyógyszerrel való kezelése mellett szükséges e pszichoterápiás kezelés? Kedvezően hatással lehet e a szervi tünetek gyógyítására, kordában tartására?
A választ előre is köszönöm.
Üdvözlettel: hegylakó
Idézet tőle: Louis1114
Idézet tőle: Ábránd
Idézet tőle: Louis1114
Kedves Zsuzsa !
Nagyon kedves, hogy válaszolt.Szeroprant nem szedek, egy ideig Citoprant szedtem, amikor felment az ára, most meg a pszichiáter kb fél éve Coaxilt írt fel napi 4 darabot, mondván ez jobb lesz, de se jobb , se rosszabb nem lett.
Fö gondnak a Rivotrilt tartom, nem tudok róla lexokni, mellette meg már rosszul vagyok a nevétől is.Egy cserbenhagyásos gázolást egy csomó kórházzal és műtétekkel tényleg nem igen tudom feldolgozni. Nem vártam el, hogy megmondja depressziós vagyok e vagy sem, gondoltam, hogy ezt nem lehet látatlanban megmondani.
Kórházban már 4x voltam , nem tudták 0-ra levenni a a Rivotrilt. Most végre sikerült egy nagyon kedves pszichológust találnom,aki terapeuta, hétfőtől fogok hozzá járni. Nagyon várom, reménykedem, hogy tud segíteni.
Köszönöm a jó tanácsait, meg fogom próbálni valamelyik relaxációs technikát. Az agykontrolt elvégeztem, jó volt, egy darabig, de lassan leszoktam róla lustaságból a világgal szembeni teljes érdektelenségem miatt.
Majd beszámolok segít e az egyéni terápia.Üdv.Louis
Kedves Louis1114,
nagyon örülök, hogy talált terpeutát és remélem segít megoldani a gondjait.
Az osztályos körülményeket azért írtam, mert pl. Tündérhegyen láttam ilyen gyógyszerleállást. Ott elég hosszú ideig tartózkodnak az emberek, amibe belefér ez is. És bár most dolgozik, de esetleg a nyári szünetben lehetett volna. Természetesen, ha ez megy az egyéni terápiával is, akkor minek a kórház?
A terápiában sok minent sikerülhet feldolgozni, akár a balesetet, akár egyéb nehézségeket, hogy idővel jobb életminőségben élhessen. Őszintén kívánom, hogy kitűzött céljait elérje.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: Louis1114Kedves Zsuzsa!
Szeretnék érdeklődni, hogy milyen lehetőségeket lát Ön, illetve milyen lehetőségeim vannak a következő problémákra:2001-ben cserbenhagyásos gázolás áldozata lettem, a rohammentő a János Kórházba vitt. Ami létezik egy emberen az törött vagy zúzódott, így komoly lelki trauma is ért.Mikor nagyjából felépültem orvosi tanácsra a Sportkórház pszichiátriai főorvosnőjéhez kerültem, aki egy computeres és egy beszélgetés után megállapította , hogy középsúlyos depresszióm van, ezért Rivotrilt és Szeroprant írt fel. Arra már elfelejtett figyelmeztetni, hogy a Rivotrílra rá lehet szokni és egyre nagyobb adag kell, hogy ugyanazt a hatást nyújtsa. A végén már 12 mg Rivotrilt szedtem naponta. Egy ismerős orvos segítségével és tanácsára bekerültem, persze évek múlva a Balassa utcai Pszichiátria földszint B osztályára, Dr. Tölgyes Tamáshoz, ahol gyógyszerelvonás és kognitív terápia, művészetterápia, mozgás terápia, kis csoport, nagy csoport, egyéni terápia volt. Mellette lassan vették el a gyógyszert, hát nagyon keserves volt.De az idő nem volt elég, hogy teljesen elvegyék, így a szabad életben , a stresszes világban újra nött az adag.Még 3x voltam az intézetben ugyanazon az osztályon, a végén már Dr.Unoka Zsolt vezetésével, de hasonló eredményt értem el.Tulajdonképp nem tudom, hogy tényleg depressziós vagyok e, vagy a gyógyszerektől lettem zombi, vagy mindkettő együtt. Komoly gyógyszerfüggő lettem, van, hogy 12 mg Rivotrilt veszek be egy nap élethelyzettől függően.Nincs kedvem semmihez, nem érdekel semmi, sokszor érzem magam feleslegesnek és jó lenne elmenni.Egy darabig nem dolgoztam, de a családom miatt kénytelen vagyok.Zeneiskolában gitártanárként dolgozom és alig birom ki, majd belehalok a koncentrációba és, hogy ne vegyék rajtam észre, hogy milyen állapotba vagyok.Persze teletömve Rivotrillal. Nagyon rosszul érzem magam és 100%-an kimerülten érek haza, legszívesebben meghalnék.Kérem , ha van ideje adjon néhány tanácsot. Kórházba nem tudok menni, mert azonnal kirúgnának a munkahelyemről, de valamit kezdenem kell magammal, mert érzem , hogy megyek lefelé. Állami gondozóba járok, de ott 1-2 mondat és gíógyszerfelírás, semmi több.
Kedves Louis1114,
A Seropram-ot szedi még?
Valóban a Rivotrilhoz könnyű hozzászokni és sok nehézséggel jár az elhagyása. Orvosi felügyelet mellett, kezdetben osztályos körülmények között érdemes megpróbálni újra. A feszültség csökkentésére bekapkodni újabb és újabb szem gyógyszert amúgy is lehet egy nem megfelelő megküzdési mód. A gyógyszer csökkentést érdemes lehet egy-két stressz oldó, relaxációs technika megtanulásával és rendszeres gyakorlásával kiegészíteni, illetve a Rivotril használatát evvel felcserélni. Erre alkalmas például az autogén tréning, progresszív relaxációs technika, vagy önsegítségként: Reneau Z. Peurifoy - Szorongás, fóbiák, pánik című könyve. A Rivotril, Xanax, Frontin (általában a feszültség/szorongás oldók) nem depresszió ellenes szerek, mindegyik hozzászokást okozhat, ami azt jelenti, ahogy Ön is írta, esetleg több kell a hatásához. Pszichoterápiával megelőzhető lenne sokaknál a szedésük. Sajnos a legkevesebb esetben sikerül inkább az ilyen megoldást megtalálniuk az embereknek.Innen a távolból aligha vállalkozhatok rá, hogy megítéljem depressziós-e. A fáradékonyság, kedvetlenség, az elmúlással való foglalkozás lehet depresszió miatt. Ám lehetséges a baleset következtében létrejött változás vagy változások miatt is, amennyiben nem tudta feldolgozni azokat. Érdemes lenne folytatni valamilyen formában a pszichoterápiát, részben megkeresni a rossz érzéseinek okát, részben új megküzdési módokat elsajátítani.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa !
Nagyon kedves, hogy válaszolt.Szeroprant nem szedek, egy ideig Citoprant szedtem, amikor felment az ára, most meg a pszichiáter kb fél éve Coaxilt írt fel napi 4 darabot, mondván ez jobb lesz, de se jobb , se rosszabb nem lett.
Fö gondnak a Rivotrilt tartom, nem tudok róla lexokni, mellette meg már rosszul vagyok a nevétől is.Egy cserbenhagyásos gázolást egy csomó kórházzal és műtétekkel tényleg nem igen tudom feldolgozni. Nem vártam el, hogy megmondja depressziós vagyok e vagy sem, gondoltam, hogy ezt nem lehet látatlanban megmondani.
Kórházban már 4x voltam , nem tudták 0-ra levenni a a Rivotrilt. Most végre sikerült egy nagyon kedves pszichológust találnom,aki terapeuta, hétfőtől fogok hozzá járni. Nagyon várom, reménykedem, hogy tud segíteni.
Köszönöm a jó tanácsait, meg fogom próbálni valamelyik relaxációs technikát. Az agykontrolt elvégeztem, jó volt, egy darabig, de lassan leszoktam róla lustaságból a világgal szembeni teljes érdektelenségem miatt.
Majd beszámolok segít e az egyéni terápia.Üdv.Louis
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: 5676Szia
Zsuzsa
Mivel kialakult egy kis vita a tegezodes es a magazodas teren , te , hogy szeretned ?magazzunk vagy tegezzunk , mivel tobb eve vagy itt a buran sokakat tegezel ... most akkor , hogy legyen akit tegezel az magazzon es te is magazod itt a nyilvanos forumba , vagy maradjon minden a regi
Kedves 5676,
a vitába nem szeretnék beleszólni, mindenkinek lehet erről véleménye, gondolata. A szokás a magázódás, de akadnak kivételek. Én a hagyományoknak megfelelően magázódva fogok válaszolni.
Üdv
S.Zs
Kedves Zsuzsa
Sem magazni sem tegezni tobbet nem fogom
irtam