Hány éves a lelked?
"Ágyban, párnák közt halni meg!" - én már ezt szeretnék.
A múltkor ... "megláttam" anyámat. Hogy miért hárított el mindenféle pszí-t (kb. 30 évnyi különbséggel, 2x a családterápiát is); félt, hogy őróla "kiderül" vmi. A saját életéből, a gyerekkorából.
Egy -lógus (volt) barátnőm (konkrét esetben) rávezetett, hogy az anyámmal folytatott telefonbeszélgetés után váltam olyanná, mint egy 3-5 éves gyerek (addig teljesen "normálisan" reagáltam és cselekedtem). Amikor ez történt, még azt hittem, hogy anyám egyszerűen lebénít, ezért a regresszió. Nem!!! Ő áll ott, és olyankor oda húz vissza. Múlt héten megláttam (máskor is történt ilyen, de nem láttam/értettem meg a 10 éves fejlettségű lelkemmel; meg nem is volt ilyen nyilvánvaló, mint most, hogy a depis-Alzheimer-es apámmal játssza az örökjátszmát, és közben november végén az infarktusakor meglegyintette a halál szele), szóval megláttam... és fél órán belül "rápróbáltam" - ezt nagyon szégyellem, noha nem volt szándékosan/nem tudatosan tettem
-, basszus: stimmt életrajzilag (már amennyit tudok az ő gyerekkoráról), na, szóval: egy négyéves kislány fél fizikailag. Mit tehettek ŐVELE? Soha nem tudhatom meg, ő meg lassan nyolcvan éve sikeresen hárítja a tudatmögöttesbe, nyomja le a tudatalattiba. ... és FUNKCIONÁL!!! Ez még csak nem is patt. Mindketten vesztettünk. Anyám is, én is... de ő mégiscsak FUNKCIONÁL!!!
Igazándiból most nem is tudom, hogy ajánljam-e bárkinek, hogy próbáljon az "anyja lelkével" próbálni nézni? Segít vagy sem? Mert köv. a ha. ...nincs a "lelki vakság intézménye", már régen megfejthettem volna az ő hárítását.
*
Megint visszajön egy nem túl régi érzésem: anyám és én lélekpárok vagyunk. Amikor ez először felötlött bennem, abból következtettem, h "nem bírunk" egymással. (Még szakítani sem, úgyhogy a folytatás ez: egyszerre halunk meg.) Szóval most már tudom, h igaza volt annak a dr.-nőnek, aki a szüleim (általam "kívánt") haláláról mondta: nem lesz az magának olyan egyszerű...
http://gesha.blog.hu/2013/05/02/kosztolanyi_dezso_a_szegeny_kisgyermek_panaszai
Kosztolányi is tudott valamit... ide túl hosszú a vers, de ... no.
Vajon a lélek miért épp azt a genetikai adottságú/környezetű magzatot választja?
Mindig oda lyukadok ki: DETERMINÁCIÓ. És ha más utat választok a lehetséges pontokon, illetve ha nem megyek el a lehetőségek mellett; a lényegen semmit sem változtatna: ugyanebben a lelki szarban kötök ki. Lehet, hogy szebb fekvésű és kilátású, a lényeg mégis ugyanez. A lelki nyomor útját nem befolyásolja semmi. Az már kiszabatott. (nem betűcsere)
... és akkor is ragaszkodom ehhez a méltóbb halálúthoz most már.
Még lehet, hogy válaszolok magamnak, bocsika.
Ah, so! Néhány napnyi szédelgés, és; hát persze: a diszharmóniás személyiségfejlődéssel együtt még egy dg.-t leírt akkor, az a doki: vegetatív disztónia - ezt is másképp nevezik manapság.
Hagyjuk a géneket, a hormonokat és enzimeket, hagyjuk a környezeti hatásokat; hagyjuk a leszületést; hagyjuk a rokonságomat, hagyjuk a stb. stb. stb. Csupán a "kórtörténet".
KEZDETBEN LŐN A SZORONGÁS.
Az első (tudatos) emlékeim úgy kétéves korom tájáról valók. Már akkor megvolt. Az az állandó "készenléti helyzet".
brrr. majd folyt. (/fojt.?)
Beszélgetés a boszorkánnyal
(Édes boszorkányom
Láttál angyalt holtan?)
"Láttam szép-magamat
Mikor még nem voltam."
(A Holdat a Nappal
Láttad összebujni?)
"Láttam fehér szivet
Pirosra fakulni."
(Láttál napnyugatról
Napot kelni este?)
"Láttam Ujév napját
Szilvesztert keresve."
(Leszitálni láttál
Égből eső-márványt?)
"Láttam az egeken
Fekete szivárványt."
(Láttál már busongást
Csali, büszke kedvvel?)
"Láttam már sirgödröt
Tele szerelemmel."
(Láttál visszafordult
Óra-mutatókat?)
"Láttam perzselését
Sohse-kapott csóknak."
(Láttál már tengeren
Fogant őserdőket?)
"Láttam, ki sohse lesz,
A holnapi nődet."
(És bolondot láttál,
Ki szerethet téged?)
"Láttam a szivedet,
Szivemen van s véged."
II.
(Édes boszorkányom
Szívemre be ráhullsz)
"El foglak árulni,
Mert te is elárulsz".
(Telve van a kedvem
A te szép valóddal)
"Kedvetlenségemet
Űzőm unott csókkal".
(Szép asszonyságodban
Megmaradok szépen)
"Megakadt a szemem
Egy kölömb legényen".
(Egek csillagához
Nem hasonlítnálak)
"Jaj be rossz a Földön,
Jaj be rossz itt nálad".
(Légy az én hüséges
Drága feleségem)
"Feleséged vagyok
S elhagytalak régen".
(Ady Endre)
"Repedt kályhámon macska ül -
ne hadd, hogy szomorú legyek,
ne hadd motyognom félszegül
hogy élni kell és nem lehet.
Töprengett ősszel szilajon,
havazik gondolkodva most -
kérdezem hát, ha nem tudom:
követ tépjek, vagy papirost?
Tél van, puhán jár, mint a köd
a síkló, soknyákú, kegyenc -
kékorru katonák között
polgár vagyok-e, vagy fegyenc!"
(József Attila)
Idézet tőle: KleóLÁSD: Topicindító hsz. 🙂
"A kézirat a bal felső sarokban kezdődik, és a jobb alsóban ér véget!" - természetesen ungarisch.
Továbbá: 19., 45., 73. hsz.
LÁSD: Topicindító hsz. 🙂
"A kézirat a bal felső sarokban kezdődik, és a jobb alsóban ér véget!" - természetesen ungarisch.
elnezest kleo de megis hanyadik hozzaszlasodba fogsz arrol irni hany eves a lelked?
Én "mankónak" kaptam valakitől - barátilag, de szakember (mint már írtam, ők is voltak/vannak segítőim) hogy figyeljem, melyik egovédőt használom. Hasznos, DE: ugyanakkor felkavaró, "önműködően" áttol egy másikba, ami ellen újabb mankó... Aztán bogyó (ez is énvédő).
ÉS MÉGIS! Vmi mozdul, csak ne fájna annyira...
Akármilyen ragozását is olvasom Freudéknak, a lehetetlen (ugye pusztán matematikailag is: csupán végtelenül megközelíthető - H INTELLEKTUALIZÁLLYAK MÁN KITSINYÉG) a cél: felszámolni az énvédőket. És mellette a paradoxon: segítenek a társadalmi beilleszkedésben. Na már most a remete (v bárki ennek megfelelő - kulturánként stb. más néven nevezhető) tudatosan "kívül helyezi" magát a társadalmon. (Na, most vmit kihagyok, ami felötlött bennem. 🙂 ) Akkor én kénytelen(-kelletlen) vagyok tudatosan alkalmazni olyan egovédőket, amelyeket a társadalom elfogad...
Így keletkeznek a "jó" függőségek: voltaképp szublimációk.
Nem, nem vágom a fejéhez a tányért. Helyette nektek racionalizálok.
Aztán írok magamnak - nekem ez segít. (Már azt sem mondhatom, hogy az "íróasztalfióknak" - maiul inkább a gépmemóriának... (Valaki a Búrán már felvetett a napokban vmi hasonló gondolatot - a számítógépből visszahozható/örökre elvesző anyagokkal kapcsolatban.)
Meg aztán: Lesz-e utókor?
"Ki lapengedélyt nekem nem adott,
ki rendőrrel jegyeztetett föl rólam
utókorban hizelgő adatot." (J. A.)
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
(József Attila)
Idézet tőle: KleóIdézet tőle: attiJa,"sorrít " ekkora IQ-val ,már nem szarik összevissza az ember?,, Bocsika,meg amit gondoltok! Chá:atti
dettó
Ezt mégsem ignorálom. Állítólag ezt híjják önfegyelemnek, neeem? :O
Húsz év mulva
(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
(Vajda János)
Reménytelenül
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
(József Attila)
"Hétért - magamat kérdem -
adsz-e hatot?
Játszom. Azé az érdem,
ki játszhatott."
(József Attila)
na igen, na igen
te "akartál" feladatot!
VÁRADY SZABOLCS: LEHETSÉGES VÁLTOZAT
A holmimat ma is csak összeszedtem,
kis táskámmal megint elindulok.
A rácsok visszahoznak. Rácsodálkozz:
rács kezdet, rács vég. Itt enni kapok - rács
ízében hol a jóillatú bogrács?
Legjobb ha összeférek és lefekszem.
Elvették amim lehetne hurok.
A rímekre akaszkodom. Halálhoz
nem juthatok, élet meg nem jutott.
Mutatnám magam az erényre késznek,
de fűrész szemeikkel csak fürkésznek.
Vagyok nekik ki voltam, büszke, félszeg,
tekintetem betűi sanda félszek.
Naponta kérdem: Élsz-e? Élek, élek.
Vastagszik rajtam az idő, e kéreg.
Fűrész kicsorbul, érjen ahol érhet.
Sajnos régi lélek vagyok, úgy érzem. Talán nem igazán azért vagyok a Földön, mert valami fontosat nem tanultam meg, hanem azért, mert túl jó dolgom volt valahol, és meguntam a kihívás nélküliséget. (jelenleg lottómilliárdos sem lennék szívesen)
Van, hogy ránézek akár egy 50 éves (egyébként aranyos) nőre, és ezt mondom magamban: pólyás. Ez elképesztő pökhendiségnek tűnhet, de ez van. Gyereknek is koravén voltam, jelenleg viszont pontosan 142 évesnek érzem magam. (be kellene állítani egy antidepit 😛 ) A lelkem össz. éveinek száma nem érdekel, de leboltolnám az Úrral, hogy 2-300 évre vonjon ki a forgalomból. 😀 Ha mégsem tenné meg nekem ezt a szívességet, kikérném magamnak, hogy hasonló lelkű anyához "sorsoljon ki".
Naná hogy József Attilás....
Kíváncsi vagyok, melyik "iskola" szerint gondoljátok, hány évesek vagytok lelkileg (nem lélekben!)
Sokan a lélekvándorlás alapján (is) meghatározzátok a korotokat. De akkor: Hol volt a lélek, mielőtt először "leszületett"? Ha a Nirvánában, miért kellett leszületnie? (V. ö.: 13.! hsz.: bűnbeesés.)
Én így értve vagy nagyon fiatal, vagy nagyon öreg lélek vagyok. Tán inkább az utóbbi.
Kissé elavult terminus technikusokkal "dolgozom", a szerint vagyok most kb. 20. És nem 17 voltam előtte (mint hittem oly sokáig), hanem 10. (A regressziókról most nem ejtek szót, az külön "fejezet".)
A depis fórumba írtam a "seggbe rúgás"-ról. Igen, kell: ez parancs a bennem rejlő gyermeknek - megfelelő pillanatban a megfelelő embertől. Aztán ez a segítség motivációt ad, ami „beindítja” az akaratot.
Megkaptam a nekem megfelelő "mankókat" - megfelelő pillanatban a megfelelő embertől.
Az, hogy "egyedül" jutottam idáig, látszat. Sok-sok segítővel - köztük "barátként" szakemberekkel.
@ Eszter, így jutottam oda. Megláttattátok (ti, sok-sok segítőim), hogy mindenki használja az egovédőket, mivel "emberből vagyunk". Így, miként én, a segítők - legyen az szakember vagy barát - is, természetesen a tudatmögöttesünkben is.
De épp ez nem mindegy: hasznos, ha mindezt átgondolva tudatosan használom/nem használom őket. (Pl. Az én "baráti kezelésemben" észrevettem, hogy bagatellizálnak. Ez a paranoid állapotban levő érdekében kifejezetten jó "taktika".)
És a szakemberek gyakorlata számít, ezért szükséges hozzájuk (is) fordulni.
A miért, hogyan, ha kezdetű mondatokat el lehet kezdeni. De pontot kell tenni a konkrét válasz végére. – MIÉRT? – CSAK.
Van visszaesés. Nálam az a dühöngős fórumba való állapot.
Idézet tőle: attiJa,"sorrít " ekkora IQ-val ,már nem szarik összevissza az ember?,, Bocsika,meg amit gondoltok! Chá:atti
dettó
Idézet tőle: attiKettőn IQ-ja lehet 190 is.A tiéd 160,az enyém 30. Jó a gondolat,bírom,de ha berosálok,A szokott..............
- ignorálom -
Két hexameter
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
(József Attila)
KÉSEI SIRATÓ
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
(József Attila)
"Csak én vagyok nekem a nagy regény" - és nem érdekel, h gondolatrohanás, íráskényszer; avagy ihlet, tehetség-e.
Talált, süllyedt! 😉
(Nem emléxem, h "hoztál" volna tőlük), de lefogadnám, h az Európa Kiadó Zenekar sem idegen tőled!
chá:
@atti: ismertem, de... Unom már a blogban is; utálom a galambokat (és M. P.-t - ez gimiduma, most nem érdekes, csak úgy jött) muszáj leállnom, mert baj lesz, ez az antiintellektualizálás
és: Szeretem a mostohámat! (Mario Vargas Llosa)
JÓ ÉJSZAKÁT, GYEREKEK, ÁLMODJATOK SZÉPEKET! (legalábbis fantáziatevékenységben)
Idézet tőle: attiérdekes,furcsa,meg a satöbbi! miért érted meg rögtön,ha csak ilyen óvatosan is ír az ombör. már mint linkel egy dalt,és benne egy stanyiszli kérdést választ.csak galambok kellenek,akik ezt szétválogatják.ja meg egy hülye mostoha,ki összekeveri.
a lélekről annyit,tudományosan a tenyérjósok kettő évben mondják,hogy változik a kéz vonala,akkor hányszor változik a lélek?
nem változik az, csak elválik az ocsú a magtól...
Idézet tőle: KleóSokféleképpen lehet magyarázni. A teljesség igénye nélkül: vallásosan, ezoterikusan, materialistán, pszí-ileg...
... és valóban. Más korban és/vagy más földrajzi helyen/más kultúrában - egészen eltérő lenne a "megítélésünk". De valamiért (tulajdonképp tényleg mindegy, miért - ugyanis nincs rá adekvát válasz) itt és most. Ebbe a társadalmi-kulturális-stb. környezetben KELL megtanulnunk létezni.
Ebben - az dühít, h nem engedi szerkeszteni; úgyh mék pihizni, mert jön a túlpörgés, juj.
A hetedik hete nem iszom.
Idézet tőle: atti
"Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…"
Anyámék mégis egy igát vonnak 55 éve ... és ugyanazt a játszmát játsszák, naponta többször.
hát igen
Sokféleképpen lehet magyarázni. A teljesség igénye nélkül: vallásosan, ezoterikusan, materialistán, pszí-ileg...
... és valóban. Más korban és/vagy más földrajzi helyen/más kultúrában - egészen eltérő lenne a "megítélésünk". De valamiért (tulajdonképp tényleg mindegy, miért - ugyanis nincs rá adekvát válasz) itt és most. Ebbe a társadalmi-kulturális-stb. környezetben KELL megtanulnunk létezni.
erre hogy jöttél rá Nemadomfel?...én nem tudom, hány éves a lelkem, de ha arra gondolok, hogy gyerekkoromban volt egy olyan érzésem, hogy nem vagyok ide való....nem tudom, sokan ezzel magyarázzák, hogy...na tulajdonképp nem vagyunk ide valók a Földre, de az már olyan vallásos izé, remélem van benne igazság és tényleg van értelme mindennek, a szenvedésünknek is
Az enyémre gondoltam Kleo! Szerintem már sok életet megélt...
Az hogy hány éves a lelked?
Idézet tőle: NemadomfelÜdv!
A kérdésre válaszolva, sztem öreg! 🙂
Az enyém? Inkább régi...
Vagy a tiéd?
Üdv!
A kérdésre válaszolva, sztem öreg! 🙂
🙂 megvolt a Mini-bakelitlemez.
"És honnan gondolod, h én nem félek; na meg azt, hogy ezzel engem manipulálni lehet?"
(írtam chatben a fészen április 29-én...)
„Canes timidi vehementius latrant, quam mordent.” (Curtius Rufus)
A félénk kutyák erősebben ugatnak, mint harapnak. – nem: Amelyik kutya ugat, az nem harap.
„De gustibus non est disputandum.” („Et tamen solent (disputare) de eo.”)
Az ízlésről nem lehet vitatkozni. (De mégis vitatkoznak róla.)
„De mortuis nil, nisi bene.”
Halottakról jól (igazat) vagy semmit. – nem: Halottakról jót vagy semmit.
"Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük ezeket, akkor ezt egy erősebbnek ítélt szabályrendszer jegyében tesszük."
(Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos – Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2000, 92. o.)
"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot."
(Kazinczy Ferenc)