Ha lesz egyszer könyvem, ez lesz a címe: Félálomban. Vagy egyszerűen csak Félálom. Mert akkor jutnak eszembe a legjobb gondolatok, az egész életem egy hosszú félálom… És a Franz Kafkás füzetborítómhoz is illik ez a cím. 😉 A mai, pszichózisba hajló félálmomból felriadva jutottam erre:
nagy, fehér pók egy nagy , fehér falon. Nem csaphatom agyon, mert tudom, a pók szerencsefaktor, és egy pókot agyonütni-szerencsétlenséget hozhat. Tehát a pók szerencsefaktor. De miért pont fehéren fehér? Miért volt fehér ez az egész álom? Színszimbolikába nem bonyolódnék!
Amit ma láttam az arcodon: „terhes, kényelmetlen, és lelkileg gyötrelmes nekem ez a „kapcsolat” (idézőjel az idézőjelben), de nem lépek ki belőle, mert szeretnélek még megb…ni (lehetőleg minél többször-zárójel a zárójelben.)) És nekem ez így kényelmes, és ez egy hatalmas trade-off.”
Hogy én ezt mennyire ismerem! Sok-sok pasi arcán…láttam már ugyanezt az arckifejezést!
És olyan nehéz kilépni belőle. Annyira nehéz !!! !! !
Szerző:
