főnix madár

most egész jól vagyok.

tegnap estére már nagyjából kihevertem Casanova aktuális húzását, meghallgattam a bocsánatkérését, adtam valami semleges választ. délutánig beszélni sem tudtam rendesen az előző esti sírástól (arról nem is beszélve, hogy arcom milyen hatalmasra dagadt), de estére nagyjából összekaptam magam. álompasira ráírtam, hogy igényt tart-e még rám, mert a végére akartam járni. éreztem magamban az erőt, hogy elébe menjek egy elutasításnak. elvileg jövő héten találkozunk. ezt alapból lerázásnak venném, de ő az ilyeneket tartani szokta. majd meglátjuk, mi lesz ebből. ha ő nem keres, akkor én biztos, hogy nem fogom zaklatni.

ami még érdekes a tegnap estével kapcsolatban, az az, hogy tegnap a barátnőmön volt a sor, hogy kiboruljon. én évek óta nem csináltam ilyet nyilvánosan, a barátnőmet meg még sosem láttam így. természetesen kb. ugyanaz a problémája, mint nekem. örülök, hogy mellette voltam. sokat nem tudtam segíteni, de legalább nem volt egyedül.

úgy néz ki, hogy ma lesz az az este, amit otthon töltök, egyedül, alkohol és élvezeti szerek nélkül. picit dolgozom megnézek néhány állásportált, dolgozom a saját cégem honlapján, esetleg tornázom kicsit. gondolom agyalok picit álompasin, de nem sokat, azt nem engedem meg magamnak. épp csak annyit, hogy megadjam a lehetőséget magamnak, hogy kitaláljak valami okosat. lefekvés előtt megnézek valami kultfilmet amit már nagyon rég meg kellett volna tennem, aztán meditáció és holnap kipihenten ébredek. teszek egy egzotikus kirándulást a konvencionális életvitelt folytató emberek világába. nem csinálok belőle rendszert, de néha jól esik.

ma sikerült teljes mértékben igazolnom az életvitelemet. a nappali lét kötelesség, amit ha megfelelően teljesítünk, akkor éjszaka élvezhetjük a gyümölcsét. nappal suliba járunk, majd dolgozunk, aminek megvan a jó oldala, de lássuk be, hogy ha nem lenne kötelező, akkor legtöbben nem tennénk. az éjszaka a tüzijáték. ekkor tehetjük azt, amit akarunk. ekkor költhetjük el azt a pénzt, amit nappal megkerestünk. találkozhatunk azokkal az emberekkel, akiket magunknak választottunk. ez tudom, hogy közhelyes lett, de fontos. mostanában néhányszor megijedtem, hogy jónéhány helyen a nevemen szólítanak a pultosok, ingyen iszunk, mindig kerítenek nekünk asztalt, maradhatunk zárás után stb. persze, élveztem a népszerűséget, de nyilván szöget ütött a fejemben, hogy ez talán nincs rendjén. pedig valójában ez teljesen jó. erre fogom emlékeztetni magam, ha legközelebb megijedek.

Szerző:

Belépett: 4 év

csaken

Blog kommentek: 764Blog bejegyzések: 87Regisztráció: 2011. 05. 16.

4 gondolat erről: “főnix madár”

  1. Szia, szoktalak olvasni es nagyon tetszik az az oszinteseg ami irasaidbol sugarzik 🙂 meg szerintem tokjo hogy tervezel es vannak celjaid, hogy egy rendszer szerint elsz. Remelem osszejottok alompasival es hogy Casanovat majd le tudod zarni magadban 😀 tovabbra is olvasod maradok 🙂 kulon meg szimpi hogy teszel magadert, tornazol. Mindig felneztem azokra akik odafigyelnek onmagukra. Bar en is ilyen vagyok es nem is olyan egyszeru ez. Sok sikert minden celodhoz / almodhoz!

  2. köszi harmony, nagyon aranyos vagy.

    Casanova érzelmileg egyáltalán nem játszik, néha felbukkan aztán eltűnik, de nem tényező. álompasi sajnos annál inkább és egyre valószínűtlenebb, hogy meg tudom szerezni igazán. próbálok optimistán hozzáállni a dologhoz, bízom benne, hogy hasznos, hogy felismertem a helyzet lehetetlenségét és sikerül hamarosan túllépnem rajta is.

    ahogy már biztos olvastad, néha elbizonytalanodok és nagyon megijedek, de próbálom gyorsan összekapni magam és uralni a káoszt. előbb-utóbb csak összejön.

    őszintén szólva az optimizmusom egyáltalán nem belülről fakad, hanem egy kényszer, amit mesterségesen erőltetek magamra. ha valamit cselekszem, az jobb, mintha csak sírnék.

Írj megjegyzést