Régebben az élettársam volt, most már csak lakótársak vagyunk.
De ő még így is ki akar sajátítani, beleszól mindenbe, és gyerekes bosszút áll rajtam.
Nem kellett volna visszaengednem legutóbb amikor sírva kért, csak megsajnáltam.
De ezt az egészet már nagyon nehezen bírom elviselni.
Soha nem volt szerelem.
Emberileg kijöttünk, de már az sincs meg.
Olyan dolgokba szól bele, amihez semmi köze.
Én mindig meg szoktam kérdezni, minden nap, hogy mi volt a m.helyen, meg ilyenek.
Ő soha nem kérdez semmit.
Nem tud rólam semmit.
Nem tud semmit a haluzásokról.
Mert nem érdeklem, én meg nem akarok panaszkodni, főleg nem neki.
Nem gond, hogy már mindegy neki, hogy mi van velem, de akkor ne szóljon bele a dolgaimba.
És én már ezt nem tűröm, hogy megszabja, mikor mit csinálhatok.
Nem, ennek vége.
Eddig az éppen aktuális "társam" totál uralkodott rajtam.
De már nem bírom ezt elviselni.
Vége ennek.
Most már én sem kérdezek tőle semmit.
Idegen a számomra.
A tesóm azt mondja, ez egy ördögi kör.
Nincs belőle kiút.
Nem tudom elküldeni, mert sajnálom.
A tesóm szerint ő meg nem fog elmenni soha.
A 22-es csapdája
Szerző:
