Én nem úgy, ahogy te

Elmúlt az éjfél, átléptük az évet,
a lakásból figyeltem egymagam a színes fényeket,
bor tompította agyam és háborús félelmemet,
nem gondolkodtam át eddigi és ez utáni életemet,
hisz te biztos jól mulattál, barátokkal táncolgattál,
vagy csak ettél-ittál, együtt voltál,
s az én létem oly magányosan hitvány,
nem nehéz ezt felejteni, velem többé nem beszélgetni,
menni, merre a színek visznek,
már nem adom magam a hamis hitnek,
szellemlétem nyitva – tárva, úszik át az újba, kába,
ki ember, a legtöbb felejt, mi vagyok én? egy rohadt selejt?
mert van kivel normálisabb-könnyebb az élet,
megértem ha az út szélén hagysz és azt tovább éled.

 

(leggyakoribb emberi tapasztalások útján , a legtöbb ember ilyen, megy amerre a színek viszik, a fekete-fehér sose valami vonzó, és én mindig is ilyen fekete-fehér voltam lélekben) 

Szerző:

Belépett: 18 óra

intro86

Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 163Regisztráció: 24-05-2018

8 gondolat erről: “Én nem úgy, ahogy te”

  1. Nincsenek suicid gondolataim!!!!!!!! – tiltakoznék. Ez csak egy belső bazi erős tiltakozás.

    Valójában 17 éves korom óta … csak épp kezdetben a verseim mennyországról szóltak és angyalokról, most már a sötétebb oldalról.

    Ha nem lennék alapvetően fekete-fehér, az emberek nem kerülnének el, vagy épp ha mégis van valami, hamar elzárkóznak előlem, azért, amit közvetítek. ( de a verseimben sose hazudok, hazudni csak a mindennapokban, munkában, a világban az egész egy rohadt színjáték ) 

    amúgy a gondolkodásom is fekete fehér. Ez a vagy-vagy gondolkodásban, pl vagy mellettem vagy, vagy nem, de akkor teljesen elszakítom magam tőled. éles ellentéteket nyomok mindig.

  2. A verseimben mindig. Sose a földről voltam, régen menny volt és angyalok, kicsit szebb, ma már pokol és szellemlét, de ez a középső földi világ sose, innen mindig el. Gyakran inkább vagyok szellem mint ember, bele tudom élni magam az asztrális test nélküli világba, a doki is, lógus is írásra biztat, amíg írok legalább nem jut eszembe semmi veszélyes …. azt se tudom mi az a topik de majd belenézek, és ilyet ritkán hallani tőlem, lehet azt se tudnám mit írjak…csak úgy.

  3. Világéletemben magányos voltam…időnként árvának is tudom magam érezni. A blogolástól teljesen függetlenül is. Majd valamikor megnézem mi az a topik.

    Amúgy, kiakadtam mikor Müller Péter Szeretetkönyvében azt olvastam, hogy az írás mennyire magányos dolog. 20 éves korom óta csinálom, több mint 10 éve … hogy félrevágtam a könyvet … azért mert tökéletesen igaza volt 🙂 az írás magányos dolog.

     

Írj megjegyzést