Elmúlt az éjfél, átléptük az évet,
a lakásból figyeltem egymagam a színes fényeket,
bor tompította agyam és háborús félelmemet,
nem gondolkodtam át eddigi és ez utáni életemet,
hisz te biztos jól mulattál, barátokkal táncolgattál,
vagy csak ettél-ittál, együtt voltál,
s az én létem oly magányosan hitvány,
nem nehéz ezt felejteni, velem többé nem beszélgetni,
menni, merre a színek visznek,
már nem adom magam a hamis hitnek,
szellemlétem nyitva – tárva, úszik át az újba, kába,
ki ember, a legtöbb felejt, mi vagyok én? egy rohadt selejt?
mert van kivel normálisabb-könnyebb az élet,
megértem ha az út szélén hagysz és azt tovább éled.
(leggyakoribb emberi tapasztalások útján , a legtöbb ember ilyen, megy amerre a színek viszik, a fekete-fehér sose valami vonzó, és én mindig is ilyen fekete-fehér voltam lélekben)
Szerző:
Nem tartalak lélekben fekete-fehérnek.
Van egy suicid gondolatok topik. Oda is írhatnál.
Nincsenek suicid gondolataim!!!!!!!! – tiltakoznék. Ez csak egy belső bazi erős tiltakozás.
Valójában 17 éves korom óta … csak épp kezdetben a verseim mennyországról szóltak és angyalokról, most már a sötétebb oldalról.
Ha nem lennék alapvetően fekete-fehér, az emberek nem kerülnének el, vagy épp ha mégis van valami, hamar elzárkóznak előlem, azért, amit közvetítek. ( de a verseimben sose hazudok, hazudni csak a mindennapokban, munkában, a világban az egész egy rohadt színjáték )
amúgy a gondolkodásom is fekete fehér. Ez a vagy-vagy gondolkodásban, pl vagy mellettem vagy, vagy nem, de akkor teljesen elszakítom magam tőled. éles ellentéteket nyomok mindig.
A verseidben sokszor megjelenik a halál és írtad, hogy korábban volt olyan, h kesztetést is éreztél.
Ezért gondoltam, hogy írhatnál abba a topikba.
A verseimben mindig. Sose a földről voltam, régen menny volt és angyalok, kicsit szebb, ma már pokol és szellemlét, de ez a középső földi világ sose, innen mindig el. Gyakran inkább vagyok szellem mint ember, bele tudom élni magam az asztrális test nélküli világba, a doki is, lógus is írásra biztat, amíg írok legalább nem jut eszembe semmi veszélyes …. azt se tudom mi az a topik de majd belenézek, és ilyet ritkán hallani tőlem, lehet azt se tudnám mit írjak…csak úgy.
Magányosnak, kicsit árvának látlak itt a blogoknál, ezért gondoltam, h esetleg vmilyen topikba írhatnál. Ha ez nem tetszik, nem érdekes vagy nincs oda passzoló mondanivalód, nem szeretném erőltetni.
Szép ez a vers.
Világéletemben magányos voltam…időnként árvának is tudom magam érezni. A blogolástól teljesen függetlenül is. Majd valamikor megnézem mi az a topik.
Amúgy, kiakadtam mikor Müller Péter Szeretetkönyvében azt olvastam, hogy az írás mennyire magányos dolog. 20 éves korom óta csinálom, több mint 10 éve … hogy félrevágtam a könyvet … azért mert tökéletesen igaza volt 🙂 az írás magányos dolog.