Nincs rövid út – ezt kell megértenem.
akármibe is vágok bele – nyelvtanulás és egyetem – és utána munka, munkáltató – akár vállalkozás, minden időbe telik. minimum öt év.
és ezt valahogy anyagilag is át kell vészelnem.
és közben olykor-olykor terápiára is kell pénz…
most ősztől még biztosan akarok zeneterápiába járni, mert most a szarságokat már előrángattuk és megnézegettük, és kihajítottuk, most lehet építkezni, új mintázatokat vésni a lelkembe. egy pótanyát és egy pótapát kaphatok a zeneterápiámban, akik szeretnek és ringatnak és hisznek bennem.
ezt a hitet és nyugalmat, hogy sikerülni fog, ezt kell belső mintázattá tennem.
mert olykor zokogva kapaszkodom a férjembe, szükségem van a támogatására, és ezt természetesen ő nem tudja megadni… neki megvan a maga munkája…
nyugi. nekem eddig még minden sikerült amit a fejembe vettem. ez is sikerülni fog, egy titka van, nem szabad feladnom.
régi álom volt a férj és gyerek és család és biztonság, most az megvan.
régi álom igazából az önálló üzleti tevékenység is, csak nem tudtam, hogy mi az, amihez én igazán értek.
a drámapedagógiához pedig igenis értek.
erre fel tudom építeni a vállalkozásomat.
és ha jól belegondolok, akkor a legmélyebb igazság az, hogy ebben a tevékenységben sűrűsödik minden, eddig tudattalan vágyam, tudásom, formális és nemformális legyen bár.
mert emlékszem, hogy egyszer régen olvastam egy gyönyörű összefoglalót a boderline-okról, és a cikk azt sugallta, hogy a borderline-ok számára egy lehetséges megoldás, ha a szimbólumokkal maradnak…
a mesék és legendák és mítoszok világában.
és ez az üzenet befészkelte magát valahogy mélyen a fejembe, nagyon mélyen, a lelkem legbelsőbb zugába.
és most tessék, itt van. élhetnék a a mesék birodalmában.
igen, ez én vagyok. ez nagyon az enyém.
ebben sűrűsödik minden, ami számomra érték és fontos.
megcsinálom.
ma elgondolom a legrosszabb verziót, ami ebből kisülhet, és akkor talán megnyugszom, ha megértem, hogy mindneképpen szerzek tapasztalatot, az az idő és pénz, amit ebbe a tevékenységembe fektetek, az valamilyen módon meg fog térülni…
nyugi. nyugi. nyugi.
ezt is értem már ,hogy a legalattomosabb ellenségem a pánik, a stressz.
megbírkózom vele, mert ez tanulható.
relaxálni, jól bánni magammal, nem pánikolni, a pozitív gondolatokat kiválasztani a sok lehetséges gondolatroham közül – ebben kell erősödnöm.
ez mind tanulható. és ebben még a pszichom is tud segíteni.
Szerző:
