Elegem van!

A. Bocs, hogy már megint itt nyígok. B. Annyira dühös vagyok, hogy már kulcsszó is alig jutott eszembe. A bejegyzés!: Röviden és tömören: még annak idején, amikor nem kerültem ki – a káros környezetből, ahol voltam, hogy burkoltan fogalmazzak -, akkor lett nekem egy ellenségem. Visszaolvasgattam a régi üzeneteit, és olykor nagyon pozitív hatást tett rám az a stílus -, márpedig szivatott rendesen, túl is lőtt a célon, mert bosszút állt, természetesen – amit használt velem szemben. Márpedig ez az egyik leggyűlöletesebb ember a számomra, és dühít, hogy mégis bejön az a stílusa, ami szinte a cseszegetésem egyik alapja volt! Egyébként ez a pozitív hatás, amit érzek ezzel kapcsolatban, sajnos ahhoz a személyiségtorzuláshoz kapcsolódik, amit később, hetedik-nyolcadik osztályos koromban szenvedtem el. Ez a személyiségtorzulás szó lehet, hogy pontatlan, de nincs más szavam ehhez, azt hiszem, nem is igazán tudnám kifejezni, úgy gondolom. Hogyha ezt a személyiségtorzulást elfogadnám elkerülhetetlennek, akkor valószínűleg mindenféle mérgező emberek, elnyomó és megfélemlítő légkört támogató emberek társaságát keresném, sőt, még jól is érezném ott magam. Szóval, ha már ilyen erkölcstelen vagyok, hogy még saját régi gondolataim se szentek többé hetedik-nyolcadik után -, nem véletlenül egyébként, és nem volt tudatos az, hogy „elvetem” azokat – akkor beszámolhatnék arról is, hogy az új helyen is olykor megy a cseszegetés, bár a mostani illető egy agyhalott (bocsi a sértő jelzőért!), és a gyűlölködésre, a diszkriminációra építő taktikája eléggé hatásosnak bizonyul itt, meg kihasználja a fogyatékosságomat, mivel ő nem az, és – állítása szerint – ezzel semmi probléma nincs! De ez az ember nem is nevezhető semminek se, mert a taktikái annyira egyszerűek, annyira nincs bennük semmi OKé-ság, annyira csak a fogyatékosoknak árt, de még nekik is sunyiban, hogy az már szégyen.

Szerző:

Belépett: 2 év

csem

Blog kommentek: 126Blog bejegyzések: 12Regisztráció: 2020. 03. 07.

6 gondolat erről: “Elegem van!”

  1. Miért, te azt hiszed, hogy én nem teszek meg mindent a magam érdekében?
    Évek óta ezt kellett tennem, úgyhogy nem ismeretlen a magamra támaszkodás szükségessége a szarban.
    Tudod mit? Gondolj, amit akarsz.
    Be tudnád linkelni az Eszterrel kapcsolatos dolgot? Kösz.

Írj megjegyzést

Elegem van

Elegem a rokonokból, családból.

Úgy érzem a legkönnyebb basztatni és kicsit sem érteni a másikat. 

Amikor nagyon elmélyült a depresszióm, téveszmém volt + non-stop halum + rettegés, nem értették h nem vagyok munkaképes állapotban. Basztattak, nem értették h még az orvosom is ellenzi, h dolgozzak. Akárhova mentem, kísérőt erőltetett a dokim, félt h baj lesz abból, h nagyon haluzok és még nem hat a gyszer. Tb-m nem volt, nehezen tudtam elintézni, emiatt hónapokig húzódott a felvételem Thalassába. (tb jogviszonyhoz ragaszkodtak)

Rokonok próbálták Anyut rábeszélni, h dobjon ki, majd attól jobban leszek. Azt mondták, h ne adjon enni, előbb elmegyek dolgozni. Igaz enni sem tudtam, 44,5 kg voltam (175 cm-el).

Utána Thalassában agyongyógyszereltek, így alig tudtam dolgozni. Heti max 2-3 napot. Szellemi munkára esélyem sem volt, elég volt rám nézni, látszott h zombi vagyok. 

Később a gyszert leállították, nem volt nagyon mély a depresszióm, végre munkaképessé váltam.

Kb 3 évig dolgoztam 2 mhelyen, rövid ideig 3 mhelyem volt. Agyondolgoztam magam mert muszáj volt. Sokszor heti 60-70 órát dolgoztam, a rekord a 78 óra/hét. Orvosnak, lógusnak nem volt ötlete h így hogy legyek jól, tudták h a pénzre szükségem van és azt is, h ez árt az egészségemnek. Sokan még ekkor is basztattak, h nem tanulok. Orvosom azt mondta h erre nincs gyszert, táppenzt javasolt. Mhelyen viszont csesztettek a táppénz miatt. Egyszer fel is akartak mondani, vitatták h indokolt a táppénz. Nem akarták elfogadni a nappali kh-s igazolást. 

A 4. évben már nem volt másodállásom, ekkor már jártam suliba is, de nem találtam megoldást arra, hogy hol tanuljak. Anyu mellett nem tudok. Terapnak ill előtte lógusnak sem volt ötlete. A plázában csúnyán nézett az őr, parkban fáztam télen, írni sem tudtam ott. Könyvtár szombat délben bezárt. Teázóba, kávézóba nem ülhettem egész nap. A házimunka, ügyek intézése is a nyakamban landolt, Anyunak nincs ideje. Az ő ügyeit is meghatalmazással intéztem. 

Üzemorvosnál szabályosan nem tudtam volna átmenni, mindig ügyeskedni kellett. Amikor nem vittem átertől papírt ki akarta kérni a kartonom és másodfokra átadni (azaz eltiltani). Szereztem végül (3 orvosnál koldultam megfelelő igazolást) olyat, amivel engedett, de ebből még így is lehetett volna gond.

Senki nem értette h tanulni szeretnék, de nincs hol. Hogy magyarázzam el, hogy egy részeg őrjöng, basztat és a cirkuszban nem tudok tanulni? Zavar a tv, rádió is. Már nem csak kimerült voltam, belefáradtam. 

Mhelyen végül engedték, h ott maradjak munkaidő után, főigazgatónak adtam be írásbeli kérelmet. Ez nagy segítségnek tűnt, de mindig le voltam baszva h nem jövök haza takarítani. Állt a bál. Anyunak nem tetszett, h ott vagyok reggel 7-től este 7-ig.

Végül felmondtam. Ha nem végzem el a sulit, felmondtak volna, az üzemorvosi ügyeskedésből még nagyobb bajom lehetett volna. 

Utána dolgoztam még 2 helyen (ahol korábban másodállásom volt), azt beszéltük ott meg, h csak beugrós leszek. Ez ment 2 hétig. Utána beosztottak nappal 40, este 20 órába és még hétvégi munkám is volt. Végül 40 +12 óram volt, de ezt is alig bírtam. Áter táppénzt javasolt, de nem mentem.

Megbeszéltem ott aug közepén h szeptember elejétől nem megyek. Utána kezdtem leállítani a gyszert, munka mellett nem ment volna.

Most telefonon basztatnak, h nem dolgozok. Ráadásul az egyik ex kollégám belefutott Apuba (ő nem itt lakik) és azt mondta neki, h kirúgtak. Apu ma üvöltve hívta Anyut.

Fasz ki van a családdal, mi közük hozzá, h mit csinálok? Senki nem tart el, pénzem van. Miért baj nekik, hogy most az egészségem az első és a tanulás? Szeretném befejezni az OKJ-s tanfolyamot és nyelvvizsgázni is (diplomához már csak ez kell).

Anyu:

X éve mhelyet váltott. Talált egy másik, jobban fizető mhelyet. Kilépett, elment az új mhelyre. 1 nap sem maradt ki a munkából.

Rokonok kiokoskodták, h rèszeg volt és kirúgták. Munkaidőben sosem iszik, nem mondtak fel neki. Anyu teljesen kibukott.

1 évvel később egyik rokonom kitalálta h Anyu kocsmàba jár és ott vagy azúton fexik részegen. Anyu sosem járt kocsmába és sehol nem fetrengett.

Pár hete Anyu egyik ismerőse javasolta Anyunak, h váltson mhelyet, tud egy jobb helyet. Hetekig gondolkodott Anyu, h mit csináljon. Elment interjúra, felvették. Üzenorvosin is átment. Váltott. Most azt találtuk ki, h nem mondjuk el a rokonoknak, félünk h ráfognak megint vmit. 

Elegem van. Nagyon. 🙁

Akármit csinálok, azzal vkinek baja van. Mindig csak azt kapom, hogy egy szar alak vagyok. Rokonoktól most megkaptam, h degenerált vagyok. 

Szerző:

Belépett: 5 év

Anonymous

Blog kommentek: 4049Blog bejegyzések: 13Regisztráció: 2017. 03. 31.

15 gondolat erről: “Elegem van”

  1. Én ezt sosem fogom tudni felfogni. .. Ha valaki nem tud és /vagy akar segíteni a másiknak, miért érez késztetést, hogy még bele is rúgjon?

    Értem én, hogy egyszerű pszichológia az egész : ha a másikat lehúzom, magamat jobb színben tüntethetem föl, lehet bezzegelni, meg cöcögve és felcsóválva ítélkezni a másik fölött, mennyivel különb vagyok. ..

    A teljesen hasznavehetetlen tanácsom az lenne, hogy próbálj (atok) ne foglalkozni velük, szakadjanak szét, ócska kis gumicsirkék…de tudom, ez nem olyan könnyű. 

  2. A rokonokkal igyekszek nem foglalkozni. Anyuval nem tudok, hisz vele lakok. Ő nagy nehezen megértette, h nem vagyok egészséges. Vele ennyi az előrelépés. 

    Tanulni szeretnék most (ill jobban lenni), de már most basztat. Orvosom nincs, de a gyszert is ellenzi. Lehetetlent v csodát vár, nem tudom….

    Próbálom letárgyalni vele h pár hónapig hagyjon békén…illetve tanulni. Ha most dolgozni kezdenék, ugyanaz lenne a baj, nem tudok tanulni. E téren semmilyen szinten nem hajlandó alkalmazkodni, költözni még nem tudok. Jobb álláshoz viszont a sulik kellenek. Ebben egyetért, h ez előrébb vihet. 

    Üzrmorvosin sem tudom még, hogy csússzak át. Ha adok le igazolást a tünetekről, simán eltilt. Gyszerrel sem voltam tünetmentes, ráadásul az még a munkaképességem is rontotta.

  3. Nekem még pluszba ott volt az is, h amíg nem tudtam dolgozni, az eltartásom sem volt ingyen. Amikor már dolgoztam, utólag kifizettem + mindennek a felét. Így állapodtunk meg.  Ha elmentem volna albiba, ugyanúgy kellett volna adnom Anyunak a korábbi eltartásért cserébe, hiába nem lakok ott.

    Plusz baromi drágák Pesten az albik. 2 mhelyből sem tudtam volna lakást bérelni, szobát sem. Az utolsó évben a suli miatt már másodállást sem tudtam vállalni. 

    Most annyival könnyebb a helyzet, h ha elköltözik, Anyunak már nem kell adnom.

  4. Ők ketten-hárman laktak egy lakásban, meg hát anyámék támogatták… olykor egy kicsit én is. Soha senki nem kért tőle vissza semmit (csak amit kifejezetten kölcsön kért). Mondjuk nekem is fizették anyámék anno az albit, de „csellel”, csak azért, hogy fogvatartsanak. De tanulni őmellettük sem lehetett. Aztán már juszt se…

  5. Amikor 7 éve itt laktam, anyám képes volt bejönni éjjel, és lekapcsoltatni a villanyt… Anno, ha éjjel tanultam (akkor tudtam volna), kijött, és közölte, h le KELL feküdni aludni… Du. aludtam volna, akkor nem engedett, h tanulni KELL. Ahogy szerinte/tük KELLETT volna.

  6. Nekem letudta annyival, h napközben dolgozok, az ok. Ne maradjok ott tanulni, munka után a házimunkával foglalkozzak v aludjak, h ne problémázzak azon h éjjel nem tudok a tv miatt. (ezt úgy mondta mintha a du-i 1 v 2 órás alvással ki lehetne váltani az éjszakai alvást) Este villanyt lekapcsolja, ne tanuljak este. Hétvegén mikor itthon vagyok (és nem sulibam) ne tanuljak, neki segítsek. 

    Tehát: ő sem tudja, h mikor aludjak v tanuljak. 

  7. A mikorra az volt a válasza, hogy MÁSKOR. 

    Alvásra azt mondta, h éjjel akkor ne aludjak ha nem tudok tv mellett, du oldjam meg a házimunka mellett + ő reggel korábban indul, utána még van kb. 1,5 órám aludni. Hétvégén erre sem tudott választ adni mert éjjel kell neki a tv, nappal is kell a tv vagy a rádió. 

  8. Idézet tőle: Kleó

    Még jó, h nem mind a kettő egyszerre… Olyan is volt. Szobában tv, konyhában rádió, parallel.

    Itt a szoba és a konyha is egyben van (amerikai konyha jellegű, pult választja el). A mosógép a konyhàban van (egy légtérben velem) és az is zavar ha alszok. 

    Itt van, h a tv és a rádió is megy + mosógép.

Írj megjegyzést

Elegem van

Pedig azt hittem, vége. Azt gondoltam elindultam felfele a lejtőn, de tévedtem. Majdnem legyőztem a falási kényszert, de erőt vett rajtam és utána nem volt megállás. Meghánytattam magam, de még mindig hányingerem van és tele vagyok. Miért teszem ezt magammal?? Le kell győznöm ezt a rettenetet. Nem pazarolhatok el erre még több időt. Nem jó, hogy itt a nyár. Túl sokat vagyok egyedül és nem kell tanulni. Nehéz lesz. De meg kell csinálnom.

Szerző:

Belépett: 6 év

Feyre

Blog kommentek: 28Blog bejegyzések: 2Regisztráció: 2018. 06. 18.

Írj megjegyzést

Elegem van

hogy ne legyen unalmas az élet, az angoltanárnő, ahova Zoli jár, felhívta Anyát, hogy kedden érezni lehetett rajta, hogy ivott, és úgy ment órára
be is vallott 2 pohár sört
azzal védekezett, hogy nem volt részeg
még jó, még csak az kellett volna
volt, egy megállapodásunk,miszerint hétköznap nincs egy korty sem
most büntiben van, márc. 15.-ig nincs városba menés, haverozás, semmi
elegem van, hazudik,és képes volt ezt megcsinálni
2 idióta haverjával képes volt óra előtt beülni sörözni

más:
a tisztelt családban megint el mertem mondani 2 mondatban a véleményemet egy bizonyos dologgal kapcsolatban
kétfelől jött a leugatás abban a pillanatban
persze
az egyik a csodálatos a nagynéném volt, aki a számba lépett
bocs, elfelejtettem, hogy itt mindenkinek lehet véleménye, csak nekem nem
Anyának említettem ma, vagy úgy tett,mint aki nem vette észre tegnap, vagy tényleg nem vette észre, de én az előbbire szavazok
és mondta,hogy a nagynénémet így kell elfogadni
ó igen, őt mindig el kell fogadni, neki mindent el kell nézni, ő a szegény, szerencsétlen, aki gond nélkül rodeózhat más idegein nap mint nap
csakhogy én is emberből vagyok, és most jött el az, amikor már rohadtul elegem van belőle
hülye hisztérika, én meg jobb,ha nem felejtem el a helyemet, és befogom
nem akartam én beleszólni a dologba, mondtam is, hogy ez csak egy vélemény, de ha nem lehet, hát nem lehet
ez eddig is így volt, de hülye fejemmel megint elfelejtettem

Szerző:

Belépett: 4 év

memphisgirl

Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 2010. 08. 10.

Írj megjegyzést