Élőhalott……

Fáradt vagyok, ezen a Földön nem tudok aludni, arra jutottam majd alszom odaát, minek aludni.

Hulla  vagyok, kialvatlan erőtlen és nem akarom tovább csinálni. A fájdalmat nem is említem…….

Több mint egy hete iszonyat stressz van rajtam, alig látok, a vérnyomásom az egekben, szétmegy a fejem, a sírástól meg kötőhártya gyulladásom lett.

Tornyosulnak előttem a műtétek, amiket halasztgatok, inkább jó lenne meghalni, nem küzdök tovább, azt a nyugalmat szeretném ami ott vár rám ……a szigetre kell eljutnom. Ott minden jó és szép csak szeretet van, nincs félelem, fájdalom…

Feladom…..

Szerző:

Belépett: 7 év

holdfény

Blog kommentek: 859Blog bejegyzések: 6Regisztráció: 07-02-2016

8 gondolat erről: “Élőhalott……”

  1. Drága Holdfény!

    Nagyon szeret Téged itt is a Búrán mindenki, és biztos vagyok benne, hogy a családod is imád, Te egy tünemény vagy, a Búra Fénye, lelke is egyben!

    Erőt és kitartást, minden szépet és jót kívánva,

    Üdvözöl,

    Krisz

    Ui.: És tudod: „Puszi, ölelés!” heart

  2. Szia Drága Holdfény!

    Mindig ez jut az eszembe a szép nevedről:

    Éjfél, méla hallgatag járdák.
    Mire gondol a kék hold,
    hogy csak mosolyog rám?
    Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé,
    tépett ág jajong a fán.

    Holdfény derűs emléket ébreszt.
    Újra éled a régmúlt, minden gyönyörűség.
    Boldog órák az ifjúságom szép idején,
    gyertek hozzám vissza még!

    Ábránd űző lámpás ég,
    és óv halk fényű jellel.
    Szúrós zaj zúg üveg csengése int,
    hogy kél majd józan reggel.

    Hajnal, napfény ragyog le újból,
    vissza kerget a múltból, ma is élni kell még!
    És a kék éj, a holdvilág már emlék csupán…
    Múltba szálló messziség

    Füstbe barnult új nap kél
    a korhadt, pállott széllel.
    Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár,
    ha elkullog az éjjel.

    Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
    Maradj még, szelíd emlék,
    színes hajdani vágy…
    Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
    Jaj, a hajnal pirkad már…

Írj megjegyzést