Éjjel a város (rövid kaparás)

Ágyamban fekve most legszívesebben felkelnék  és elmennék sétálni üresen álló Budapesti utcákra. 

Valami vonz benne,  az ürességben magamat látom…  Vagy érzem 

Szívesen időznék itt egy végtelen éjben 

Éjjel úgy érzem h előjönnek az elveszett lelkek,  Az elesettek, akikkel Azonosulni tudok, hogy aztán Egymásra találva találjuk meg elveszett életünket…  Furcsán hangzik 

 

De mikor eljő az éj,  érzem hogy valami hív… Vagy valaki 

Talán ott vagy te 

Talán oda tartozok 

Szerző:

Belépett: 7 év

Nomád

Blog kommentek: 159Blog bejegyzések: 11Regisztráció: 2016. 03. 27.

1 gondolat erről: “Éjjel a város (rövid kaparás)”

Írj megjegyzést