Ágyamban fekve most legszívesebben felkelnék és elmennék sétálni üresen álló Budapesti utcákra.
Valami vonz benne, az ürességben magamat látom… Vagy érzem
Szívesen időznék itt egy végtelen éjben
Éjjel úgy érzem h előjönnek az elveszett lelkek, Az elesettek, akikkel Azonosulni tudok, hogy aztán Egymásra találva találjuk meg elveszett életünket… Furcsán hangzik
De mikor eljő az éj, érzem hogy valami hív… Vagy valaki
Talán ott vagy te
Talán oda tartozok
Köszönöm!
Puszi ölelés és jobbulást kívánok 😀