Amióta kórházban dekkolok,nem tudom normálisan lefoglalni magam.Szerintem nagyon érthető,hogy nem tudok egész nap csak pihenni amikor előtte folyton mozgásban voltam…hiányzik az,hogy mindig legyen valami izgalmas.Aztán elgondolkodtam,hogy mi van ha azok csak azért voltak mert „ilyen” vagyok és ha nem leszek,miután ki mentem innen akkor ez egyszerűen eltűnik.Nem fogok motorozni meg extrém dolgokat csinálni,nem fogok bulizni és bandázni.Lesz egy normális életem,dolgozom és azt csinálom amit most…írok és figyelem a tenyerem amiben a sorsom van és próbálom a rajta található X-et megfejteni. 🙂
Szerző:
Blog kommentek: 155Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 11-01-2017
Ezt azért erőteljesen kétlem. 😀 Felvetésnek szórakoztató, de szerintem ez nem a betegségtől van 🙂 Kétlem, hogy ha kijönnél meg bírnál maradni a hátsódon, ujjaiddal malmozva 😀 Ez TE vagy, ne is kételkedj benne 😉
Igazad lehet 😀 de én valamiért mindig el gondolkozom ezen…
Igazad lehet 😀 de én valamiért mindig el gondolkozom ezen…
Ezzel sem vagy egyedül 😉 Én is mindig ezen agyalok. kedvenc pillanatom amikor eljutok odáig, hogy valószínűleg el fogok szublimálni, ha nem lesz problémám 😀 😀 😀 Ennek ezért igen cseppnyi esélye van, szóval kitartást! 😉