Tegnap.. rosszul voltam. Havazott. Általában ez megnyugtat. Ülni és nézni csöndben a hópelyheket. De tegnap… tegnap más volt. Úgy éreztem, meg kell halnom. Hogy mindig mindenkinek csak a terhére vagyok. Hogy anyám hiába mondja, nem lettem vékonyabb.. és a tükörképem egyre rondább lesz, és idebenn csak üvölt a csönd, és keresem önmagam, de sehol sem találom, és én csak egy test vagyok. És valahol elvesztem én. A sok-sok kicsi hazugság között. Hogy jól van. Hogy megettem a vacsorám. És hogy már nem fáj..
Szerző:
Blog kommentek: 112Blog bejegyzések: 9Regisztráció: 19-12-2017