Próbálok..fenn maradni. Életben. De.. egyre nehezebb az ajkaim mosolyra húzni. Vagy aludni. Csak fekszem, és elrepül az idő. Érzem azt a kellemes zsibbadtságot, ami ilyenkor átjár. Azt a leírhatatlan ürességet, ami idebenn tátong. Ahogy a kellemes érzések egyre szürkébbé és sötétebbé válnak, míg nem marad más, mint a fájdalom. Fáj lenyelnem a számban lévő falatot, meginnom a kávém, nem bántani magam, életben maradnom. Fáj suliba mennem. Fáj.. levegőt vennem. Fáj.. beszélnem, tükörbe néznem, vagy szembesülnöm azzal, hogy csak teher vagyok. Fölösleges.
Szerző:
Blog kommentek: 112Blog bejegyzések: 9Regisztráció: 19-12-2017
Forget, hogyan segíthetnék neked?