XVI. Benedek pápa nagyszombat esti szentbeszédében azt mondta, hogy helytelen lenne azt gondolni, hogy valamikor a világűr egy apró szegletében véletlenül létrejött valamiféle élőlény, amely képes volt a gondolkodásra, és megpróbál ésszerűséget találni a teremtésben, vagy ésszerűséget vinni belé. Hozzátette: „ha az ember az evolúció véletlen terméke lenne valahol a világűr peremén, akkor az életének nem lenne értelme”.
http://bioetikablog.hu/2011/04/az_elet_ertelme
Az élet értelme
2011. április 25.
A pápa szerint tehát ha a tudományos világkép igaz, akkor az életnek nincs értelme. De igaza van-e? Egyáltalán: mi annak a kérdésnek az értelme, hogy mi az élet értelme?
Sokan gondolják, hogy a filozófusok azzal töltik az idejüket, hogy az élet értelmén gondolkoznak. Valójában a legtöbb filozófus nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Akik igen, azokat pedig inkább az izgatja, hogy vajon mit értenek az emberek ezen a kérdésen — illetve hogy van-e ennek a kérdésnek egyáltalán értelme.
A kérdésben, hogy mi az élet értelme, az „értelme” kifejezésnek ugyanis több értelme is lehet.
Valaminek az értelme alatt érthetjük annak a dolognak a jelentését. Amikor azt kérdezzük, hogy mi az értelme a ℃ jelnek vagy annak a mondatnak, hogy „When on board H.M.S. Beagle, as naturalist, I was much struck with certain facts in the distribution of the inhabitants of South America”, akkor arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit jelent ez a jel vagy ez a mondat.
Ebben az értelemben az emberi életnek nyilvánvalóan nincs értelme — hiszen az élet nem jel, szimbólum vagy mondat, aminek jelentése lehetne.
Egy dolog értelme alatt néha a dolog magyarázatát értjük. Ebben az értelemben az életnek nyilvánvalóan van értelme: ha a pápa emiatt aggódik, a fizika, a kémia vagy a biológia tanulmányozásával eloszlathatja kétségeit. Ezek legalábbis hihetőbb magyarázatokat adnak, mint a Biblia teremtés-mítosza.
Gyakran viszont, amikor valami értelmét keressük, a dolog céljára vagyunk kíváncsiak. Ebben az értelemben lehet egy cselekedetnek értelme, és ebben az értelemben lehet az életnek is. Egy emberi élet célja lehet a rák ellenszerének felfedezése, a szegények és elesettek megsegítése, a világ jobbá tétele. Az emberi életnek tehát attól még lehet értelme, hogy az ember az evolúció terméke „a világűr peremén” — az égvilágon semmi ellentmondás sincs abban, hogy valaki elfogadja a tudományos világképet, és mégis nemes célokkal teli életet él.
Persze nem minden ember él nemes célokkal teli életet. XVI. Benedek talán arra gondol, hogy csak a vallásos élet lehet értelemmel teli. Amikor az élet értelméről beszél, talán az élet értékére gondol. Ebben az értelemben azok, akik elfogadják a tudományos világképet, az evolúciót, szükségképpen nem élhetnek értékes életet és az emberi életnek szükségképpen nem tulajdonítanak értéket. Akiben nincs hit, annak az emberi élet értéktelen, nem méltó védelemre és tiszteletre. Az erkölcs alapja a hit.
Ebben viszont a pápa egészen biztosan téved. Egyrészt tudjuk, hogy az ateisták és a vallástalanok nem rosszabb és erkölcstelenebb emberek, mint a vallásosak. Másrészt, ami az erkölcsöt illeti, a Katolikus egyház nem lehet túl büszke a bizonyítványára — sem a közelebbi, sem a távolabbi múltban. Harmadrészt, már Szókratész is azzal nyaggatta Euthüphront, hogy vajon azért szeretik az istenek a jámbor dolgokat, mert jámborak, vagy azért jámborak ezen dolgok, mert szeretik őket az istenek? Kortárs nyelvre lefordítva: vajon erkölcsileg azért helyes egy cselekedet, mert isten parancsolja, vagy azért parancsolja isten ezt a cselekedetet, mert az erkölcsileg helyes? A legtöbb teológus és vallásfilozófus az utóbbit fogadja el.
Vagyis nincs miért aggódnunk: az erkölcsnek nincs szüksége a hitre. Az élet nem értelmetlen attól, hogy az ember az evolúció terméke a kozmoszban. Azok is élhetnek értékes életet, aki ezt a nézetet fogadják el. Az élet értelmét és értékét pedig magunknak kell megtalálnunk. Lehet ezt szent könyvekből is, de elég az is, ha — mint mondani szokás — szívünkre és józan eszünkre hallgatunk.