Könnyen rásütik az emberre, hogy depressziós, amikor rosszkedvű. Az élet velejárója, hogy melankolikus, borúlátó hangulatokat élünk meg, ez azonban nem összekeverendő az orvosi segítséget igénylő depresszióval.
http://www.mocsokmacsok.hu/sport-a-egeszseg/81-egeszseg/2564-a-depresszio-lekuezdese
Nem vagyunk egyformák, az életünk során ránk nehezedő terheket különböző módon éljük meg. Máshogy ítélünk meg sikereket, máshogy éljük meg a bánatainkat. Azonban korra, nemre való tekintet nélkül mindannyian voltunk már életünk során szomorúak, lehangoltak, elkeseredettek. „Olyan depis vagyok ma!” szoktuk hallani a panaszt. Csalódás, szorongás okozta múló kedvtelenség leírására gyakorta használják ezt a kifejezést, de lehet az ember manapság depressziós?
Meddig tart a depresszió?
A kedvetlenség és a depresszió, mint hangulatbetegség közötti különbség nem a (rossz) hangulat minőségében, hanem intenzitásában és időtartamában mutatkozik. A depressziós emberre a kétségbeesés, sírógörcs, letargia, öngyűlölet, kimerültség, hipochondria jellemző, szélsőséges esetekben téveszmék és hallucinációk is gyötörhetik. A tünetek változatosak és sokfélék lehetnek, előfordulhat fogyás, vagy akár hízás, bénult akarat, cselekvésképtelenség, a beteg ilyenkor esetleg még az ágyból is képtelen felkelni. A korábban örömet jelentő elfoglaltságok iránt megszűnhet az érdeklődés, lelassulhat a gondolkodás, egyszóval a depressziós ember nem látja a fényt az alagút végén.
A betegség akkor kerül megállapításra, ha a tünetcsoport összességében, vagy főbb elemeiben 2 hétnél tovább áll fenn. Ebből kifolyólag nem feltétlenül kell pszichológushoz, pszichiáterhez rohannunk, ha kicsit fogytunk vagy nincs olyan jó kedvünk.
Orvosi diagnosztika
Számtalan kiváltó oka lehet. Van, amikor a depresszió külső események (halálozás, állás elvesztése) következtében alakul ki, és van, amikor biokémiai vagy genetikai tényezők okozzák. A kettő között azonban elég gyakran elmosódik a határvonal. Mániás depressziósnak nevezik a betegségnek azt a fajtáját, amikor a depressziós szakaszokat, mániás szakaszok követik, melyekre a túlzott felhangoltság jellemző. A depresszióra való fogékonyságot ezen felül fokozhatja még néhány tényező, melyek a korai fejlődési szakaszra a gyerekkorba nyúlnak vissza és szoros összefüggésben vannak az egyén önértékelésével.
A depresszív időszak mely átlagosan 1-3 hónapig tart, gyakran a kezeléstől függetlenül elmúlik. Sokkal szerencsésebb orvoshoz fordulni, annál inkább, mert a depressziós betegek jelentős részénél ezek az időszakok időről időre visszatérnek.
Betegség felmérésére először kérdőíveket, teszteket alkalmaznak majd ezek kiértékelése után egy pszichológus vagy pszichiáter személyes beszélgetés alkalmával felméri a helyzet súlyosságát és személyre szabott gyógyszeres illetve terápiás kezelést illetve ezek kombinációját javasolhatja.
Bipoláris zavar, avagy mániás depresszió
Az ember viselkedésére hangulatára és az érzékelésére ható pszichiátriai betegség. A tünetek súlyossága nagyon eltérő a kór különböző fázisaiban. A betegek súlyos mélypontokon keresztül egészen végletes feldobottságot is átélhetnek. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet.
Gyakran a betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran akár évente 3-4-szer váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül.
Napjainkban egyre gyakrabban tapasztalható a betegség legrosszindulatúbb formája, amelyben a mániás és depressziós epizódok havi, heti vagy akár napi gyakorisággal váltakoznak. Ez felborítja a beteg és környezete addigi életét; a hangulatingadozások miatt a beteg kiszámíthatatlanná válik, elveszíti a valóságérzetét, ami igen gyakran meggondolatlan cselekedetekhez vezet.
Kezelés nélkül akár végzetes következmények is lehetnek
Terápia hiányában a betegségnek számos súlyos szövődménye és következménye lehet: családi konfliktusok, alkohol- és drogfogyasztás. A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság. Minden tízedik bipoláris betegségben szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben főleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltáskor és nem a súlyos depressziós időszakban. A betegek közel fele élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot.
Kísérleteknek és a kutatómunkák eredményeképpen utóbbi időben hatalmas előrelépés történt a betegség kezelésében. A modern gyógyszerek és a pszichoterápia együttes alkalmazásával legtöbb esetben a tünetek hatékonyan karbantarthatók. A kezelés alappillérét az ún. hangulatjavító gyógyszerek jelentik, amiket legtöbbször más gyógyszerekkel kombinálva, a betegség típusától és az adott betegségfázistól függően alkalmaznak.
A hatékonynak számító kezelés velejárója az állandó kontroll szükségessége és a kedvezőtlen mellékhatások, amelyek következtében a betegek a terápiát is elutasíthatják. A depressziós fázisban az antidepresszáns gyógyszerek is nagy jelentőséggel bírnak, és gyakran szorongásoldó készítmények bevonására is szükség van, ezeknél azonban fennáll a mániás fázis előidézésének veszélye.
Fellépés a depresszió ellen
Amennyire sok minden lehet a depresszió kiváltó oka, annyira sokfajta eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy legyőzzük magunkban a hajlamot és felkészüljünk a külső tényezők ellen.
Nagyon fontos egy kiegyensúlyozott életvitel melynek része a rendszeres táplálkozás, testmozgás, a társas kapcsolatok kialakítása, embertársainkkal való törődés, mindennapjaink megtervezés átgondolása, olyan elfoglaltság keresése, amelyben örömünket leljük, és ezek által megtapasztalhatjuk, hogy van erőnk és képességünk, életünk koordinálására. Ez nem könnyű, de végül is nincs más dolgunk. Betegség esetén nagyon fontos az orvos felkeresése és a családi támogatás.